Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-12 / 293. szám

Vasárnap, 1965. december 12, ÉSZAKMAGTAROnSZAG 3 Olasz szakszervezeti delegáció érkezett megyénkbe Tegnap, december 11-én, szombaton délben kedves vendégeket fogadtak a Szak- szervezetek Borsod megyei Tanácsának vezetői, öt napra megyénkbe érkezett a CGIL (Olasz Általános Munkásszö­vetség) öt tagú kíidöttsége. Anctclini Giuliano, a CGIL főtanácsának tagja vezetésé­vel, Ramazzotti Brenno, a torinói területi titkár, Casso­1 a Roberto, a CGIL nemzet­közi osztályának munkatársa, Vecchiattini Hatos és Riói Silvano, a gazdasági, illetve a társadalombiztosítási osztály munkatársa magyarországi tartózkodásuk idején a szak- szervezetek itteni ténykedésé­ről kívánnak tapasztalatokat gyűjteni. Mint érkezésükkor a delegáció vezetője mondot­ta, azért jöttek hazánkba, hogy tanuljanak magyar elv­társaiktól. Borsodi tartózko­dásuk alatt megtekintenek majd néhány gyárat, köztük a Lenin Kohászati Műveket és a Tiszai Vegyikombinátot, valamint egy állami gazdasá­got, ahol közvetlenül a mun­kásokkal is kívánnak beszél­getni. Jobbak lesznek-e útjaink? Beszélgetés Kuti Jánossal, a KPM Közúti Igazgatóságának vezetőjével Mit teszlek az ózdiak a magyar kohászat jő hírnevéért? ka pedig az export. Schneider Jenő, a városi-üzemi KISZ-bi- zottság titkára így beszélt ró­luk: — Az adminisztrációtól a ki­szállításig minden olyan terü­letre került egy brigádtag, ahol exporton dolgoznak. S ezek a brigád tagok kötelességüknek tartják az exportmunkák gyor­sítását, a minőség figyelemmel kísérését. Ha például megren­delést kap a gyár, ezt az admi­nisztrációnál dolgozó fiatal különös gonddal és gyorsaság­gal továbbítja, hogy ne „fe­küdjön” a megrendelés, s mi­előbb eljusson a következő „láncszemig”. Mert a brigád tevékenysége olyan, mint egy láncreakció. És ha valahol fennakadás van, a brigádtagok nyomban megkeresnek minden illetékest, aki segíthet. Mái METALIMPEX-összekötőnk ii van a brigádban. Természete sen ez a brigád nem els-ige telten dolgozik. Ellenkezőleg Minden dolgozója egyben tagj: egy-egy üzemen belüli brigád nak is. Lényegében tehát lé szese egy-egy szorosan együtt működő, üzemi közösségnek Vagyis munkája az üzem sol dolgozójának munkáját jellem« zi. Az ózdi kohászok tehát i „különleges” brigádhoz hason­ló gonddal törődnek az export áruk határidejének betartásá­val, a jó minőség biztosításá­val. így érik el, hogy munká­juk a magyar kohászat jó hír­nevét növeli külországokban. (Ruükny) We-wtes és szervezés Specialisták — önálló munkakörrel L mert a részvevők nagyjából azonosak, hanem azért iSj mert a jó vezetésnek szinte elen­gedhetetlen feltétele a tudo­mányos, megalapozott, előre­látó és következetes szervező tevékenység. Ügy érezzük, a téma megvá­lasztása szerencsés volt rész­ben az igények, másrészt pe­dig a rendelkezésre álló lehe­tőségek azonosítása kapcsán is. Már az MSZMP VIII. kongresszusa is utalt a szer­vezéstudomány rangosságára, amikor kimondta: a munka­termelékenység emelésének és o gazdaságos termelésnek na­gyon fontos feltétele a kor­szerű üzemszervezés. Gyak­ran beszélünk ma is a terme­lés rejtett tartalékairól. A ter­melés szervezési hiányossá­gaiból származó tartalékok ma már nem is olyan rejtet­tek. Ezek feltárásában és hasznosításában nagy szere­pük van a helyi vezetőknek itaindító előadásában, dr. Szabó László elv­társ erre utalt és a Vezetésről vezetők­nek című sorozatunkra is hi­vatkozott, amelynek eredmé­nyei méltán lettek országszer­te ismertek. Elmondotta, hogy a vezetésképzés, különböző formákban, országszerte meg­kezdődött. S ezek a képzések, előadások felébresztik a veze­tőkben a tudományos és mód­r lődést. S ez önmagában is ör­vendetes. Viszont nagy ve­szélyt is jelent. Veszélyt, hi­szen nem tudjuk kielégíteni a megnövekedett igényt és ér­deklődést, mert nem rendelke­zünk megfelelő számú képzett szervezővel. Éveken át magyaráztuk, hogy a szervezői munkakör­nek, különösen nagyvállala­toknál, nagy szervezeteknél önállósult, vezetői funkcióvá kell válnia. A vezetőknek ér­teniük kell a szervezéshez. Legalább annyit pontosan meg kelt állapítaniok, mit kell ne­kik megszervezni és mihez kell speciális szervezőket be­kapcsolni. Ez az, ami óráról- órára sürgetőbb és égetőbb lesz, mert a feladatok állan­dóan növekednek. Br. Szabó László ezután utalt rá, hogy korábban egy kis-, vagy középvállalatnál a szervezési problémák átte­kinthetők voltak. így vi­szonylag könnyen meg lehe­tett birkózni velük. A szervezetek szervezési adatai természetszerűen re jobban növekedtek, rétűbbek lettek. így megoldása, eredményes rehajtása semmiképpen férhet bele egy vezető idő- és ismeretanyag kapacitásába. Nem férhet bele, a szervezé­si feladatok minőségi válto­zása következtében, szakkép­zettségébe sem. hiszen ismert, hogy a szervezési munka spe­cializálódott. Számos ismeret- ágból összetett tudománnyá G hogy a hivatásos szervezők közül sem képes mindenki átfogni, áttekinteni, de főleg a gyakorlatban érvényesíteni. Az is nyilvánvaló, hogy a nagy szervezetekben a minő­ségi igényességen kívül a szervezési feladatok mennyi­sége is megnövekedett. Leg­jobb belátásaink szerint e tennivalók, a műszaki, gaz­dasági fejlődés tempójával to­vább növekszenek majd. londoljunk csak arra, hogy az emberek mily sokat változtak, mennyit fejlődtek az utóbbi évek során. A kultúr- forradalom eredménye, hogy más emberanyaggal kell íé- pésről-lépésre dolgoznunk, te­hát ez máris más szervezési formákat, sőt, más vezetési módszereket igényel. Ebből szinte egyenesen következik, hogy a szervező tevékenység is változott. A tömegesen feladatokat immár pizálásával, egyes feladatok standard nek kidolgozásával juk megvalósítani. nagy fel­egy­sok­ezek vég­sőm szeres szervezés iránti érdek- fejlődött. Oly bonyolult lett, jelentkező azok ti- szervezési módszeré­nem tud- Ebből kö­vetkezik, hogy nagy vállala­tainknak he kell rendezked­niük a folyamatos szervezés­re. Nem akkor kell szervezni, amikor az örökösen változó körülmények már nem fér­nek el „a régi csizmában”. Ekkor valamifajta ..földren­gésszerű” átszervezést c. iná­lunk. Ez nem ,ió módszer! Hi­szen a sürgetettség már ele­ve csirájában tartalmaz té­vedési elemeket. Az előadás anyagát érintve Szépessy Pál, a Cementipari Gépjavító Vállalat igazgatója érdekes esetre figyelmezte­tett. Azt elemezte, hogy ha jó a szervezet és jó az ügy­rend egy vállalatnál, akkor is nagy gondot kell fordítani a végrehajtásra. Utalt a vál­lalatokon belüli fluktuációk­ra, amelyek némely osztály­nál elérik a 40—50 százalé­kot és amelyek mindenkép­pen valamifajta eredményte­lenséget hoznak. Nagyon üd­vösnek tartotta az előadásnak azt a részét, amely a közép- és kisvállalatoknál is szük­ségesnek tartja a szervezői munkakör kialakítását, hi­szen, mint mondotta, a vál­lalat igazgatója nem lehet egyben szervező is. Vincze Géza elvtárs, a Bor­sodi Állami Építőipari Válla­lat igazgatója a szervezők szakképzettségén ek fontossá­gáról. és nevelésének jelen­tőségéről beszélt. Érdekes példákat hozott a vállalat éle­téből. Ezek egyértelműen bi­zonyítják, hogy o szervező szakemberek kiképzését nem lehet egy-kéthetes tanfolya­mokkal, úgynevezett „gyors­talpaló” iskolákkal megolda­ni, hanem alapos felmérő munkára, körültekintő, rang­jának, jelentőségének megfe­lelő tevékenységre van szük­ség. vezetés színvonalá­nak növelése ma egyre inkább megkö­veteli, hogy ipari üzemeinkben, vállalatainknál éppoly rangos helye legyen a szervezési tevékenységnek, mint a technológiai, vagy a fejlesztési munkáknak. Ezt bizonyította utóbb tartott an­kétünk előadása és ezt igazol­ták a hozzászólások is, szin­te kivétel nélkül! Fodor László Fau’oviís ÄgostoE (Folytatjuk.) dig elkezdték ezt a munkát, és amint az időjárás engedi, jövőre folytatják. így elkezdő­dött, de néni fejeződött be a Golop—Monok közötti útsza­kasz portalanítása, mert a korán érkezett téli időjárás akadályozta, a legfelső réteg lerakását. Elkészült a pácin— dámóci út második és harma­dik szakasza; Mezőcsát és Ti- szaszederkény között (kisebb hibákkal) befejezték a felújí­tást a 8—21 kilométerkő kö­zött, és jövőre folyamatosan kiépítik Mezőcsátig. Ugyan­csak folytatódik a Szalonna— krasznokvajdai út építése, amely több éves program, és átadják a Tárcái—Tokaj kö­zötti utat. Ez az út tulajdon­képpen már el is készült, csu­pán a felüljáró híd építése van hátra. Szó esett a hidakról. A már említett miskolci Sajó-híd és a tarcali felüljáró kivételével, milyen hidak épülnek 1966- ban? — Leginkább az úgyneve­zett kishidak építését folytat­juk — válaszolta Kuti János. — Az útfelújításokkal egyidő- ben, az átereszeket is korsze­rűsíteni kell. A jövő esztendő­ben ilymódon összesen 130 méter összhosszúságot elérő kishidat építünk tíz és félmil­lió forintos költséggel. Az idén 163 métert kitevő kishíd épí­tésébe kezd tűnje, jelentős ré­szük elkészült; azok is, ame­lyek „áthúzódnak”, 1966-ban megépülnek. A, Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Közúti Főigaz­gatósága különben már meg­állapodott a Borsod Megyei Tanáccsal a jövő évi mun­kák végzésében. Kidolgozták, egyeztették a terveket, rendel­kezésre állnak a jövő évi hi­telek, amelyek nagyjából azo­nosak az idei felhasználással. Ez tehát azt jelenti, hogy 1966-ban tervszerűen, prog­ramszerűen halad tovább az elhanyagolt utak felújítása, sor kerül új beruházásokra is, de — útjaink teljes felújítását a megyében kialakult helyzet végleges megoldását, sajnos, még ettől az esztendőtől se várhatjuk. Onodvári Miklós végzett munkákhoz mérten ja­vulást? Kezdjük talán a be­számolót azokkal a nagy for­galmú miskolci utakkal, ame­lyek az igazgatósághoz tartoz­nak: Újcbb épít: ezések kezdődnek — Iiejőcsabán, a cement­gyár és a községet átszelő sza­kaszon, d terveknek megfele­lően, befejeződik az útépítés. Mivel azonban a közeljövőben elkezdődnek a hejőcsabai alul­járó építésének munkái, ismét lezárják ezt a forgalmas út­szakaszt. Az igazgatóság tisz­tában van vele, hogy ez újabb problémákat okoz a közleke­désben, de más választás nincs és vigaszunkra az szolgálhat, hogy az aluljáró megépítése után nagyvárosi színvonalú, korszerű közlekedés alakítha­tó ki. Az aluljáró építése igen költséges, nagy munka lesz, melynek során házakat kell a környéken lebontani, a hejő­csabai temetőben mintegy ti­zennyolc sírt máshová he­lyezni, a MÁV részére egy új terelő vasutat megépíteni. Az ilyen megelőző munkák során váratlan akadályok, objektív nehézségek jöhetnek közbe, tehát az igazgatóság egyelőre nem mondhat pontos határ­időt az aluljáró, megépítését és az új útszakasz újbóli meg­nyitását illetően. A miskolci József Attila ut­cán az 1965-re betervezett 10,3 millió forint értékű mun­kát szintén elvégezték. Az út­építés jövőre is a tervezett ütemben halad, előrelátható­lag be is fejeződik, de a for­galomnak ezt az utat sem ad­ják át, Az új út folytatásaként ugyanis megkezdődik a Sa.ión egy új, a jelenleginél sokkal szélesebb, nagyobb teherbírá­sú híd építése. Egyelőre tehát, az elvégzett nagyértékű mun­kák ellenére sem javul Mis­kolc két legforgalmasabb ka­pujában, a zsolcai és a csabai bejáróknál a közlekedés. Felújítások c mejye területén A továbbiakban arról esett szó, hogy a megye területén is lényegesen előreléptek az út­felújításokkal. Sokfelé befe­jezték a portalanítást, több nagy forgalmú szakaszon pe­» *5? * 'I' *£-* f 1** ‘14 c" v 12« «X« z?* •£»<&«& A «XM?MSa «Sm Lapunkban az elmúlt hóna­pokban többször esett szó Bor­sod megye útjainak helyzeté­ről. Üíviszonyaink, az országos főútvonalakat kivéve, nem le­lelnek meg a modern közleke­dés, a megnövekedett gépjár­műforgalom követelményeinek. A múlt örökségeként elhanya­golt, rossz makadámútok ma­radtak ránk, amelyeknek fel­újítása, rendbehozása igen költséges, s bár évről évre nagy gondot, sok-sok milliót fordítunk ezeknek az utaknak rendbehozására, még mindig nem tudtuk elérni, hogy e té­ren a helyzetet kielégítőnek mondhatnánk. Különösen az utóbbi hét-három évben nőtt meg ugrásszerűen a gépjármű- forgalom, sok mezőgazdasági gép és szállítóeszköz kapcsoló­dott be a közúti forgalomba, de_ ezzel még megközelítő arányban sincs legtöbb ma- kadámutunk teherbírása. A felújított pályák is meglehető­se1'1 gyorsan tönkremennek. Ez bizonyos fokig érthető, és azzal is magyarázható, hogy nálunk a vasút mindinkább a tömeg-áruszállítás eszköze lett, de a személyforgalom több mint 50 százalékát máris a közlekedési vállalatok bonyo­lítják le. Csaknem valamennyi a nagy mezőgazdasági szállítá­sok idején megrakott Zetorok, vontatók gödrösítik ki az amúgyis gyenge felületet; így az is könnyen megesik, hogv amelyik makadámút ma még járhatónak, jónak mondható egy hét leforgása alatt, külö­nösen esős időben, szinte tel­jesen tönkremegy. Ez nem jelenti azt, hogy a KPM Köz- r úti Igazgatósága tétlenül, te- j hetetlenül szemlélné a helyze- . tét. Szakaszmérnökségein ’ ke- . resztül figyelemmel kíséri a megye útjainak állapotát, s t ha kell, gépek és munkaerők ■ átcsoportosításával rendbeho- • zatja a veszélyeztetett szaka­szokat. 1965-ben sokfelé folyt jelen­tős munka: felújítás, portala­nítás, átereszek, kis és nagy . hidak építése kezdődött. Kúti ■ Jánossal, az igazgatóság veze- ’ tőjével arról beszélgettünk a napokban, hogy — közeledvén ■ az év vége —, milyen eredmé­■ j nyékről, változásokról számol- 1 i hatnánk be, s várhatunk-e a I jövő esztendőben az idén el­Nőhftny nappal ezelőtt hírt, adtunk róla, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt Iiorsod megyei Bizott­ságának ipari ős közleke­dőül osztálya, az Észak- magyarország szerkesztősé­ge, a MTESZ-szel közös rendezésben ankétet tartott megyénk nagyüzemi ős vál­lalati vezetőinek részvételé­vel. A tanácskozáson dr. Szabó László elvtárs, a Magyar Tudományos Aka­démia szervezéstudományi bizottságának titkára tar­tott vitaindító előadást. Ezt követően a részvevők is kifejtették az előadással kapcsolatos véleményüket. Tf T toljára a részvevők ma­il jus közepén megyénk legnagyobb ipari üze­mének, a Lenin Kohá­szati Műveknek vezetési mód­szereit vitatták meg, dr. Éne­kes Sándor elvtárs előadását követően. Ez a tanácskozás mintegy gyakorlati összefogla­lója, záró aktusa volt annak a csaknem egy esztendeig tar­tó ankét-sorozatnak, amelyen a vezetők vitáztak a vezetés­ről, s amelynek nyomán, sze­rénytelenség nélkül állíthat­juk, szinte országos mozga­lommá vá(t a vezetőképzés. Most új, ugyancsak a veze­tés színvonalának növelését szolgáló kérdés került napi­rendre, a szervezéstudomány ismerete, gyakorlati alkalma­zásának jelentősége. A téma új, mégis kapcsoló­dik a korábbi kezdeményezé­sekhez, mintegy folytatása an­nak. Folytatása nemcsak azért, Ha titoknak számítana, mi­ként szerezhet egy gyár jó hír­nevet a világpiacon, akkor a (átok nyitját néhány szóval összegezhetnénk: határidő és jó minőség. Nálunk azonban, így az Óz­di Kohászati Üzemekben sem titok az ilyesmi. © 127 ezer tonna. Ennyi ex­portáru gyártását kapta fel­adatul a gyár az idei tervben; Mivel azonban ennél kevesebb lett a megrendelés, a kohászat . exporttevékenységének elbírá­lása a konkrét rendelések tel­jesítése alapján történik. Esze­rint milyen eredményt mutat­hatnak fel az elmúlt három negyedévben? — 104,5 százalék. — Vajda István, az ózdi városi-üzemig pártbizottság titkára örömmel, mondja az adatot. Az ózdi ko-. hászok 104,5 százalékban tét-] tek eleget a külföldi megren-I deléseknek. Ennek több mint1 fele szocialista, a többi kapita-] lista országokba ment. Az ered-, mény annál inkább dicséretes,] mivel a háromnegyed évben, többször is gondok torlódtak; az export-niunka útjába. Meg-, történt, hogy amikor minden; nehézség ellenére, határidőre, elkészült egy-egy áruféleség,; mégsem mehetett ki a gyár-] bél, mert a METALIMPEX-től- nem érkezett meg időben a] szállítási okmány. No, de az, eddigi eredmények arra biztat-’ nak, hogy a gondok részlete-! zése helyett inkább térjünk- • vissza az örömökre. ] ] __ A reklamációk erősen’ • c sökkenlek az idén — folytat-!! ja Vajda István. — Tavaly a;; MERT az exportáruk 0,48 szá-S zalékára, ez évben már csak-. 0,13 százalékára talált minő-;; ségi kifogást. Érdemes volt* tehát megszigorítanunk a bel-]; ső ellenőrzést. * Igen, a lelkiismeretes belsői ellenőrzés kétségkívül részes* benne, hogy a különféle idom-;»] áruk, I- és U-acélok, szögaoé-1 lók, lemezmunkák és más ex-í portáruk közül csak elenycsző|; mennyiségre érkezik kifogás a,;, gyáron kívülről. I? © | g’ok száz ember dolgozik ex-T porton az ÓKÜ-ben. S van egy* brigád, amelynek munkájaT valamennyiükét tükrözi egy* kicsit. Érdekes brigád ez. A;}; fiatalok szervezték, a KISZ-,?, bizottság elgondolása szerint.* Fő különlegessége az, hogy,;, a brigád 11 tagja nem egy he-| lyen dolgozik, hanem a gyár* különféle üzemrészeiben. SÍ hogy mi fogja őket össze? A., közös célú munka. Ez a muu-l;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents