Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-12 / 293. szám

4 ÉSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1365. december £&. Ez&zr^jzra^vwrssiB&aBgammmmK ? Az „Ifjú Zenebarátok“ első hangversenye után Az iskolareform a^f?I nos- és középiskolai ének-ze- netanitast is új alapokra he­lyezte. Az elméletieskedés he­lyett előtérbe került az él­ménynyújtás, a zenével zenére nevelés elve és gyakorlata. A változás megköveteli a mód­szerek, eljárások és eszközök reformját is. A dalok és sze­melvények kifejező, átélt, szép előadása mellett fontos szere­pet kapott a karéneklés és ze­nehallgatás. A minisztérium gondoskodik róla, hogy az is­kolákat minél előbb ellássa azokkal a korszerű audio-vi­zuális taneszközökkel, (leme­zek, magnetofon, vetítőgép, diavetítő), amelyekkel a neve­lők a tantervi anyagot él- ménynyújtóan taníthatják növendékeiknek. Az iskolai zenei bemutatá­sok és a gépzene kiegészítését (sok iskolában ma még teljes pótlását) szolgálja a Filharmó­érthető és követhető magya­rázatával a Miskolci Szimfo­nikus Zenekar közreműködé­sével mutatta be a barokk ze­ne stílusjegyeit és kiemelkedő alkotóit. Külön meg kell di­csérnünk Mu ra Péter zeneigaz­gatót, aki a gyermekek iránti szeretettel igen gondosan ké­szítette fel a csökkentett lét­számú zenekart erre az ifjúsá­gi zenekarra. Bemutatásukban és előadásukban jól érzékelhe­tően mutatták be a monumen­talitás, a fény és árnyékhatás, a gazdag díszítés és a fuga művészi lényegét. A zenekar komoly, ünnephez illő meg­jelenését és előadását az ifjú­ság nagy tetszéssel fogadta és sok tapssal köszönte meg. Néhány iskolánk, mint a diósgyőri 21. számú általános iskola és pedagógus kara meg­De hogy a hangversenyen hal­lottakat otthon, az iskolában értékelni, megbeszélni, s az is­kolai tanulmányokba be tud­ják illeszteni, elengedhetetlen, hogy az ének-zenetanárok részt vegyenek a hangverse­nyeken. Vcgü! szeretnénk, Filharmónia megtartaná azt az Ígéretét, hogy minden hang­versenyen alkalmazza a zenés fejtörőt, s a kiváló megfejtő­ket könyvvel jutalmazza. Ez a hallgatóság figyelmét és ak­tivitását fokozná. Az első hangverseny jó kez­det volt, várjuk a folytatást! He Urnán eh László ének-zeneszakfelügyelő Közös nemzeti park Aggteleknél A csehszlovákiai idegenfor­galmi, valamint természet- védelmi szervek a közelmúlt­ban érdekes javaslatot tettek egy csehszlovák—magyar kö­zös nemzeti park kialakítá­sára. A Magas-Tátrában már létezik egy hasonló, közös csehszlovák—lengyel közös re­zervátum. A mostani javaslat alapja az a törekvés, hogy hazánkban tájvédelmi körzetté, tehát vé­dett rezervátummá kívánják nyilvánítani a Tornanádaská- tól Aggtelekig terjedő barlang- vidéket. Itt a világhírű barlan­gokon kívül sok más termé­szeti szépség is található. Az ezzel párhuzamos csehszlová­kiai területet, amely ugyan­ilyen gazdag természeti szép­ségekben, ugyancsak tájvé­delmi körzetté nyilvánítják. nia „Ifjú Zenebarátok Hang­versenyei” bérletsorozat. A négy hangverseny és befejező „zenei fejtörő” szorosan kap­csolódik az általános- és kö­zépiskolai ének-zenetanítás anyagához, kiegészíti, illuszt­rálja azt, s így esztétikai él­ményeken alapuló segítséget ad az ének-zenetanároknak. A műsorok összeállítóinak és az előadóknak gondjuk volt arra is, hogy kapcsolatot találjanak más tárgyakkal is (képzőmű­vészetek, irodalom, történe­lem, stb.), s a hangverseny a tanításon kívül szórakoztató is legyen, az ifjúság kedvét ta­lálja benne. Szeretnénk, ha — különösen a középiskolásoknál — ellenállóvá tenné a döm- pingzenével (a selejtes táncze­nével) szemben is. Az első bérleti hangverseny „A barokk kor zenekara” cím­mel a concerto grosso, a szvit és fugával ismertette meg a hallgatóságot Vivaldi, Bach, Händel és Marcello művésze­tén keresztül. A közel múltban ó*györí Ady Endi-e Kul túrotthonban a XII. kér. általános iskolásainak rendezett koncertet hallgattuk meg, ahol kb. 300 általános is­kolás gyerek hallgatta meg Laczó Zoltán zeneművészeti szakiskolai tanár vezetése mel­lett a barokk kor '..zeneművé­szetét. Laczó igen szemlélete­sen, a gyermekek által is jól értette, hogy az ifjúságot is nevelni kell arra, hogy a hangverseny ünnepélyes alka­lom, s arra ünnepélyesen is kell öltözködni. Reméljük, a 21. számú általános iskola pél­dáját mások is követik. Ifjúsági hangversenyeink ilyen szervezett formában va­ló megvalósítása művelődés­ügyi politikánk komoly szak­mai és politikai jelentőségét fejezi ki. Annál inkább kelle­ne általános iskolai igazgató­inknak és ének-zenetanáraink­nak hatásosabb propagandát kifejteniök, hogy minél több munkás és paraszt szülő gyer­meke kapja meg igy a zene- hallgatás lehetőségét. Különö­sen a IV. kerület iskoláiban volna szükség a jobb propa­gandára, mert ezekből az is­kolákból nincsenek bérletezők. Az ifjúsági hangversenyek az általános zenei műveltség terjesztését, a minden oldalú- an kulturált ifjak nevelését szolgálják, s hasznos időtöltés is. Reméljük, hogy ezek a fia­talok felnőtt korukban is igé­nyelni fogják a színház- és mozikultúra mellett a „nehe­zebb” hangversenykullúra Örö­meit is. A további hangversenyek még eredményesebbé tétele érdekében szükséges volna az előadók és az iskolai ének­zenetanárok jobb együttműkö­dése. A hallgatók jobb előké­szítése érdekében előre kelle­ne tudniok, hogy mi fog el­hangzani a hangversenyen, mire készítsék elő a tanulókat. Képzőm fives kiállítása A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa székhazában kiállításon ad számot munkás­ságáról a Miskolc Városi Ta­nács képzőművészeti szakköre. A szakkör korábban jó mun­kájának eredményeként el­nyerte a Kiváló szakkör címet, és évről évre megrendezett tár­latain a város közönsége is le­mérhette az itt folyó ízlésfor­máló, tehetséget csiszoló mun­kát. A most bemutatott anya­got korábban már kiállították Diósgyőrben, azonban ott vi­szonylag kevesen láthatták. Je­lenlegi helyén nagyobb nyil­vánosságot kap. Az előcsarnokban megren­dezett kiállítás 44 képet, illet­ve a 44 kereten belül 59 mű­vet mutat be, míg a nagy utcai ablakokon keresztül még D művet ismerhetünk meg. A kiállítás jó, átfogó képet ad a szakköri munkáról, mert műhelymunkákat is elénk tár, egész vázlatos alkotások is a közönség elé kerülnek, mint­egy jelezve, hogy itt elsősor­ban önképzés és nem tárlatra kerülő müvek alkotása folyik. Akvarellek, rézkarcok, külön­féle litográfiák váltják egy­mást, színes mozaikot alkotva és képet adva a szakkör te­vékenységéről. Hibája viszont a kiállításnak, hogy egyik­másik szakköri tag túlzottan nagy teret kapott, bizonyára zeti szakkör Miskolcon másoknak a rovására. Nem tudjuk, semmi jelzés sem közli, hogy a szakkörnek hány tagja van, de bizonyára többszöröse annak a számnak, amennyit a kiállítók jelentenek. Ugyanis a látható műveknek mintegy a felét, ha nem többet, az egyébként igen tehetségesnek és sokoldalúnak mutatkozó Teliinger István alkotásai je­lentik, rajta kívül Vasas Fe­renc, Jobbágy Zoltán, Rácz József és Farkas Éva neve ér­demel említést. A szakköri ta­gok között bizonyára sokan vannak még, akiknek mun­kássága nem érett meg kiállí­táson való részvételre, de alig­hanem akadt volna még olyan kiállításra alkalmas mű és al­kotó, amivel és akivel ezt az aránytalanságot ellensúlyozni lehetne. Teliinger István, is­mételjük, minden elismerést megérdemel, de valami más módot kellene találni bemu­tatására. A kép, amit e tárlaton kap­tunk érdekes és figyelemre­méltó, a szakkört vezető Lu- kovszky László festőművész munkássága elismerésre méltó, és örömmel regisztráljuk e ne­mes szenvedélyeket ápoló, te­hetségeket felkaroló és segítő szakköri tevékenység nyilvános bemutatását. (bm) SKKFOZO SIMON'. Nem LAbu.j.th«gycii .jártunk a szobában, feljebb csavartuk a petrólámpát a falon, «lettünk lefeküdni, pedijf még kukoricát kellett volna morzsolni másnapra, a mohot» kútvttdröt megszőgclnl, kannákba szűrni a tejet, amivel elv«ndorlünk reggel a piacokra, mielőtt meglegeltetjük a tehenet a kucorgó árokparton, s vonatra ülünk délután, megyünk a FŰHZÓrt-telepre, az óvárosi vagongyárba, füsttel, gondokkal elkeveredve, — hadd tanuljanak, hisz nem a haszontalanság szőke babáit dajkálják az udvari, dögös bölcsökben, meneküljenek ők már onnan, ahol apáik meg kétrét görnyedve kullogtak, és sáros pulik hajtották fejüket aszályos tenyerükbe; ó, nem azúrt tettünk meg értük mindent, nem azért feküdtünk vonalok kereke alá., elszegődtünk Rorompóörnek, gürcöltünk jajgató kubikostnlicskákkul a készülő hidaknál, és lettünk rokkant lógó keresztek, nem azért viseltük fejünkön a roppant, bárdolt koronát, * télikabátot, nyakkendőt vettünk filléreinkből. elengedtük őket a városba, iskolákba, kirándulásokra, míg mi másnapos kozmás főzeléket tömtünk magunkba az ebédszünetek deszkáin, ázott utak mellékén; hogy vártuk az ünnepeket, karácsonyfát díszítettünk nekik, csibéket neveltünk az udvar-oduban, hogy kedvük legyen hazajönni, de nem azért, — hogy szégyelljenek: végül minket, s érezzük, hogy már nem hozzánk tartoznak, elutasítsanak, mikor fölkeressük őket. a fölvert porban, bérházak környékén, no segítsenek minket adományokkal, nem várunk tőlük hálát, csak azt, hogy fölemlegessék kóborló tanyáinkat, írjanak: jól vagyimk, mi újság otthon, nem kérünk mást, csak ne feledjék a falut, ahol élünk, s merre föl-föl rebbennek az alkonyati házak tövén a mezők fáradt zsoltárai. Színes cseppköveket találtak a létrási vizes-barlangban A miskolci barlangkutatók a rossz időjárás ellenére is foly­tatják a bükki barlangrendsze­rek feltárását. A mészkőhegy­ség föld alatti titkainak kuta­tóit a létrástetői úgynevezett vizes-barlang „izgatja” legjob­ban. amely összeköttetésben van a Bükk egyik leghosszabb barlangjával, a Szepesy-zsom- bollyaL Ennek csoppkőcsodáit nem lehet megnyitni a nagy- közönség számára, mert a fel­színtől mintegy 360 méteres mélységben húzódó barlang­folyósókhoz a szűk járatokon, szifonokon keresztül csak a legügyesebb barlangkutatók juthatnak le. A kutatómunka során a kö­zelmúltban a vizesbarlang fo­lyosói felelt egy eddig ismeret­len bariangágat találtak. Ezt sikerült is 200 méteres hosszú* ságban feltárni. Az utolsó 90 méteres szakaszon gyönyörű, színes cseppköveket találtak a Bükk mélyének turistái. Fel­méréseket végeznek, hogy le­hetőleg vízszintes bejárót léte­síthessenek a barlanghoz, s így az a nagyközönség számára is hozzáférhető legyen. N em kevés nehézséggel találkozik a fordító, a lektor, a művész egy mü lefordításánál. A könyv tulaj­donképpen másodszor születik a világra. S azok, kik e második életet ajándékozzák egy szépirodal­mi műnek, újra alkotva annak szövegét, arra törekszenek, hogy olvasóik szeme előtt felelevenedjenek az adott orszá­gok, hogy aferezhessék a műben szereplő alakok nemzeti vonásait, természetét, életmódjuk és koruk különbségeit, érdekességeit. Ha a könyv más nyelven való újra terem tői­nek sikerül személyesen is megismerkedniük az adott ország­gal, ahol a történetek lejátszódtak, ha sikerül közelebbről megismerkedniük az adott nemzet képviselőivel, ez jelentős segítséget nyújt a munkához. Én egyike vagyok azon szerencsés embereknek. Mint. a lenini Komszomol „Ifjú Gárda” könyvkiadója idegennyelvű osztályának szerkesztője végre meglátogathattam Magyar- országot, melynek irodalmi müveit orosz nyelven olvassák a szovjet emberek. Jelenleg azon a földön járóik, melyen a „Tavaszka” kötet hőseinek arcába tekinthetek, hallgathatom sajátos nyelvük eredeti zenéjét. Szeretnék a rendelkezésemre álló igen rövid idő alatt minél többet megtudni Magyarországról, minél ala­posabban átérezni érdekkörét, hangulatait. Az „Ifjú Gárda” az összes létező ifjúsági kiadók közül ti legidősebb: 43 éves. Nehéz időkben létesült, 1922-ben. A háború éppen hogy bevégződött, az ország az éhínség és összeomlás abroncsaiban, az új világ építése hatalmas fel­adataival küzdött. Ekkor az Orosz Kommunista Ifjúsági Szövetség V. kongresszusán határozatot hoztuk arra, hogy a munkás-paraszt -ifjúság érdekében könyvkiadó vállalatot léte­sítsenek. Első kiadványai fűzött politikai könyvek voltaik, melyek a Komszomol aktív munkáját segítették elő. A régi elképzelések, a régi erkölcs logikájának s új eszmények ke­resésének bonyolult időszaka volt az, midőn tüzes viták folytak az ifjúság körében még arról is, viselhet-e mondjuk nyakkendőt a Komszomol-lag? Nem lesz-e nyárspolgárias az ilyesmi? Szerethet-e egy komszomolista pártonkívülit stb. Napjainkban az „Ifjú Gárda” egyike az ország 'legna­gyobb könyvkiadó vállalatainak, melynek produkciója igen sokoldalú: széppróza és költészet, politikai és fantasztikus megényj népszerű tudományos könyvek^ qgortúidonságQkj Sokoldalú témakör, a legkülönbözőbb fogalmak. A jelenkor ifjai érdeklődési és érzelmi körét nehéz elképzelni politikai irodalom, művészetről íródott könyvek, költők kötetei, meg­kapó regények nélküli A z ország legjelentősebb írói, költői, mint Solohov, Pausztovszki, K. Szimonov, K. Tvardovszki a szer­zői és jóbarátai szerkesztőségünknek. Az „Ifjú Gárda” jóbarátai közé tartoznak J. Gagarin és V. Nyikolajeva Tyereskova űrhajósok, Konyenkov, a szob­rász, Igor Iljinszkij, a színművész, J. Vlaszov világbajnok, közismert munkahösök, tudósok és feltalálók egész sora. Külön helyet foglalnak el kiadványainkban a Leninről szóló könyvek, úgyszintén a Komszomol aktív segítségére szolgáló sorozatok. Az „Ifjú Gárda” nemcsak ifjúsági, de az ifjú szerzők kiadója és pái-tfogója is. Él nálunk egy szép hagyomány: a kezdő író, vagy költő első kötetének kiadása. így kapták meg tőlünk az alkotás világába való „beutalót” Jevtusenko, Rozsgyesztvenszki, Voz- nyeszenki, Akszjonov, Kuznyecov és mások. Az „Ifjú Gárda” könyvkiadó gondozásában modern kül­földi írók művei jelennek meg; regények, kisregények, no­vellák és verseskötetek, melyek különböző országok fiatal­jainak életét, érdekeit' tükrözik vissza. H atalmas sikere van a „Kimagasló egyéniségek élete” Gorkij kezdeményezésére indult meg. Ezek a köny­vek azokról az emberekről szólnak, kiket. Maja­sorozatnak is, melynek kiadása 30 évvel ezelőtt kovsakij szavaival élve „tetteivel másolhat a, fiatalság”. A kiadványok kíizött láthatók a kommunista párt legjobbjai­nak, a legkiválóbb tudósoknak, íróknak, művészeknek, zené­szeknek életregénye. Nemrég jelentettük meg Petőfi Sándor Hidas Aiital által művészien leírt élettörténetét. Ugyanebben a sorozatban készül jelenleg a Kommunisták Magyarországi Pártja ala­pítójának, Kun Béla hősies és tragikus életének története is. Többször adtuk ki Tyihonov szovjet író regényét egy másik lángoló lelkű magyar emberről — Zalka Mátéról, „Lukács tábornok” címmel. ■ Április 4-ről, a magyar nép nemzeti ünnepéről nálunk is széles körben emlékezlek rneg. Az „Ifjú Gárda” a felsza­badulás 20. évfordulója alkalmából két könyvvel ajándé­kozta meg a magyar népek A könyvek egyikél, a „Magyar Ifjúságod” a, KISZ Központi Bizottsága mankatánsal és 3 Magyar Népköztársaság újságírói közösen állították össze, A könyv színes elbeszéléseket tartalmaz arról, hogyan dol­goznak tanulnak a magyar ifjak és lányok, mi köti le ér­deklődésüket, mi képezi vitáik tárgyát. Az érdekes jegyzetek, fényképek élénken tárják fel Magyarország képét. Különös színezetet adnak a könyvnek Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila versei kiváló szovjet költők fordításában. A másik jubileumi kiadvány „Tavaszka” címmel jelent meg oi'osz nyelven, mely fiatal magyar írók elbeszéléseit tartalmazza, amelyek legtöbbjével, hála a könyvnek a szov­jet olvasó először ismerkedik. Ezek csupaszív, költői, tartal­mas művek. A magyar írók fiatalabbja figyelmesen, alapo­san nczi az életet, tevékenyen veszi ki részét az új élet megalapozásából és erőfeszítéseiből is. Az egyik legöregebb szovjet festőművész, «zárján M. egyszer -kijelentette: „Szem­mel nézzetek szívvel írjatok”. Nekem úgy tűnik, hogy a „Tavaszka” elbeszéléskötet tényleg szíwel-lélelcke.1 íródott, Mindegyik elbeszélésnek, küiön-kiildn érdekessége van. Ben­nük az erkölcs, a politika, az emberek egymás iránti viszo­nya, problémái élesen, érdekesen, a dogmatlzmustól mente­sen vannak beállítva. Immár egy hete vagyok Magyarországon. Ez sok is, de kevés is. Benyomásaim még nem teljesek, s még korainak tartom az általánosítást. De úgy gondolom, hogy máris sike­rült megismernem Magyarország természeti szépségeit, ven­dégszerető lakosainak életmódját, tetszenék nekem a városi házak múltból itt maradt csúcsos tetői, Miskolc csodaszép új lakónegyedei, a festőién elszórt falvak. Megkapó a magya­rok humorérzéke, tiszteletet kelt önérzetességük, egyenesen megható zeneszeretőtök, zenei érzékük. Lillafüred, s az aggteleki cseppkőbarlang szépsége örömmel töltött el. Ilyet nem mindenütt láthat az. ember. Nagyon kellemes volt fel­fedezni a kél baráti nép életformáinak sok közös vonását* kultúrájuk egybefonódását, hogy a Miskolci Nemzeti Szín ház színpadján Gorkij drámája megy, hogy Magyarországon ol­vassák és szeretik az orosz és szovjet irodalmat, dalolják, kedvelik dalainkat. ilyen kedves az iskolai gyermekkézimunka kiállítás is! Mintha csak otthon jártam volna! Végtelen melegség töltötte el szívemet, amikor egy arlói gye rí munkás-család házában megpillan­tottam Koncsalovszki Pjotr „Orgona” című festményét... Vasziljcva Txiríszn. a moszkvai „Ifjú Gárda” Könyvkiadó Vállalat gtimkatejma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents