Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-12 / 293. szám

2 Sszakmagyarország Vasárnap, 1965- december If. n MggBffigBgBagBagBgaBEi Kállai Gyula beszéde a nőkongresszuson. (Folytatás au 1. oldalról.) A Minisztertanács elnöke bevezetőben az MSZMP Köz­ponti Bizottsága, a kormány és a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa nevében köszön­tötte a kongresszus küldöttei útján a szocialista Magyaror­szág megteremtéséért végzett munkában, harcban nagysze­rűen helytálló magyar nőket és a tanácskozás külföldi rész­vevőit, köztük a fennállásának 20. évfordulóját ünneplő Nem­zetközi Demokratikus Nőszö­vetség képviselőit. Ez a kongresszus hazánk felszabadulásának 20. eszten­dejében ülésezik — folytatta. Népünk életének 20 év előtti történelmi i r.iula- ta egyben fordulat volt a magyar nőmozgalom törté­netében is, s amikor mun­kásosztályunk, népünk ki­vívta a hatalmat, ezzel egyben megteremtette a nők egyenjogúságának, igazi és teljes felszabadu- ! 1 ásónak biztos alapját is. A nőmozgalom és a munkás- mozgalom már a régi rend­szerben elválaszthatatlanul eggyé forrott: aki a nők egyen­jogúságáért akart küzdeni, biztosan eljutott a szocialista munkásmozgalomhoz, mert a nők teljes felszabadulásának egyetlen következetes harcosa — a munkásosztály, mert a nők teljes egyenjogúságát csak egyetlen társadalmi rend ké­pes megvalósítani, a szocia­lizmus. Ez a magyarázata an­nak, hogy a nemzetközi nő­mozgalom olyan kimagasló alakjai, mint Rosa Luxem­burg, vagy Clara Zettkin és a hazai nőmozgalom olyan fe­ledhetetlen márlirjai, mint, Hatná n Kató, vagy Martos Fiára, a szocialista munkás- mozgalomban vívták küzdel­müket. Ma, amikor elmondhatjuk, hogy népünk 20 éves munká­jának eredményeként meg­szüntettük a kizsákmányolást, leraktuk a szocializmus alap­jait, egyben azt is megállapít­hatjuk, hogy ezt a történelmi eredményt nem lehetett vol­na elérni a nők, a nőmozga­lom tevékenysége és támoga­tása nélkül. Elismeréssel és köszönettel adózunk tehát munkájukért önöknek, a ma­gyar nők százezreinek és mil­lióinak. Őszinte tisztelettel, szere­tő! tel és megbecsüléssel tekintünk a nőmozgalom véterán — de lelkes akti­vitásukkal a fiataloknak most is példát mutató — nagyszerű harcosaira, akiknek olyan ismert képvise­lői is itt vannak a kongresz- szus padsoraiban, mint Gár- dos Mariska, Kelen Jolán és Várnai Zseni elvtársnők. kai és egyenlő kötelességekkel dolgozik együtt a férfi és a nő, úgy a család gondozásában és nevelésében is azonos fele­lőssége és teendője van mind- ke ttöj üknek. — Államunk — népgazdasá­gunk fejlődésének eredmé­nyeitől függően — sokirányú támogatási, segítséget nyújt a gyermekneveléshez. Nem tartjyk azonban jónak és elfogadhatónak, hogy ha­zánkban a családok 30 száza­léka olyan, ameiyből hiányzik a családi öröm legfőbb forrása, a gyermek. S bár a csökkenés a legutolsó két évben megállt, a magyarországi születé­sek száma még mindig a' legalacsonyabb Európában. Ez bonyolult társadalmi jelen­ség. Sok családban vannak ob­jektiv okai is, de még több a kifejezetten szubjektív ténye­ző; magyarán és egyszerűen az, hogy éppen a fiatul, 20 és 30 év közötti asszonyok nem kí­vánnak szülni, mert férjükkel együtt bizonyos anyagi javak birtoklását előbbre helyezik annál az egész életet végigkí­sérő, tartós öi'ömnél és boldog­ságnál, amit a gyermek jelent. Neon kívánunk visszatérni az ismert régi adminisztratív eszközökhöz. De hangsúlyozni kívánom: a gyermektelenség- ben mi nem csupán családi vonatkozású, magán jellegű problémái látunk. A család, a gyermek: a nemzet jövője, amely iránt mindnyájan súlyos felelős­séggel tartozunk. A továbbiakban az ifjúság nevelésének néhány kérdésé­vel ' foglalkozott. Beszélt a családi és az is­kolai nevelés egységének erő­sítéséről, a helyes pályavá­lasztásról, az országgyűlés legutóbbi ülésszakának egyik napirendjéről, Iskolarendsze­rünk fejlesztéséről. — A mai magyar nómozga- lom soraiban együtt vannak párttagok, és pártonkívüliek. Tudatos materialisták és vallá­sos hívő asszonyok is. De ösz- szefúzd őket az a közös tudat, hogy soruk további javítását, a béke fenntartását, teljes táp» sadalmi egyenlőségük kivívá­sát csakis a szocializmus to­vábbi építésével, csakis a párttal szoros szövetségben va* lósíthatják meg. Erősítsük tovább a nőmoxgalom és ti ssocialismus egységét Helyet tt nőhetek a közéletben! Póriunk és hormónyunk mindent megfess, hogy megkönnyítse a nők, a családanyák helyseiét Kállai Gyula ezután arról Beszélt, hogy hazánkban a férfiak és a nők között ma mór teljes a jogegyenlőség. — Vannak tehát szép szám­ban eredmények, de akad még nem kevés hiba, fogyatékos­ság és teendő is. A nő igazi felszabadítása csak a szocialista társadalom teljes felépítésével, a szocia­lista közgondolkodás elterjesz­tésének és a szocialista erköl­csök megerősítésében eléri eredményeknek arányában valósítható meg. — Pártunk és kormá­nyunk mindent megtesz azért, hogy — amennyire gazdasági lehetőségeink en­gedik —, folyamatosan egy­re jobban megkönnyítsük a nők, és különösen a csa­ládanyák helyzetét és minél nagyobb mértékben valósuljon meg a gyakorlatban a nók társadalmi egyenjogú­sága is. — Erdei elvtársnő beszámo­lója foglalkozott több gazda­sági problémával is, amelyek­nek megoldását jómagam is helyesnek és szükségesnek tar­tom. Megfogalmazódtak javas­latok, hogy bizonyos munkakörök be­töltésénél részesüljenek előnyben a családot egye­dül eltartó nők, a több- gyermekes anyák, s legyen jóval több olyan munka­hely a nők számára, amely 4, vagy 6 órás elfoglalt­sággal jár. Gondoskodni fogok róla, hogy a kor­mány ezeket a javaslato­kat megvizsgálja, s a lehe­tőségek arányában sor ke­rüljön megvalósításukra. Utalt arra, hogy mielőbb le kell küzdeni azt a káros szem­léletet, amely szerint a nő gyengébb, rosszabb munkaerő, mint a férfi. A cél, a teljes egyenjogúság. — A magyar kommunista mozgalomnak a hatalomért folyó harc időszakában az is helyes jelszava volt, amely- lyel követelte: „Helyet a nők­nek a közéletben!”, ez a jel­szó ma is időszerű, vélemé­nyem szerint nem tettünk meg mindent, amit eddig is lehetett és kellett volna: szükséges, hogy lovább nö­veljük mindenütt a nők társad Imi megbecsülését és közéleti szerepét. Különösen olyan helyeken kell gondoskodni arról, hogy a megfelelő demokratikus fó­rum lehetőségeit felhasznál­va érvényre juttathassák vé­leményüket, jó elgondolásai­kat és a vezetésben is megfe­lelő számban legyenek kép­viselve, ahol nők dolgoznak többségben. Ha a nők alkalmasak ar­ra, hogy a szocialista bri­gádokban 30—32 százalék­ban, a termelőszövetkeze­tek tagságában 38—40 szá­zalékban vegyenek részt, úgy gondolom, nem vol­na bűn, ha a nők a veze­tésben is megközelítenék ezeket az arányokat. (Nagy taps.) Kállai Gyula ezután rámu­tatott, hogy a nők teljes tár­sadalmi egyenjogúsításának alapvető feltétele a termelő munka eredményeinek fokozá­sa. — Vezető szerveink most több nagy fontosságú kérdés­sel foglalkoznak. Közpoti Bi­zottságunk a napokban tár­gyalta a jövő évi népgazdasági tervet.. Változatlanul iránymutató­nak tekintjük a Központi Bizottság múlt év decem­beri határozatát, amely az ésszerű takarékosságra, a munka termelékenységé­nek fokozására, a gazda­sági hatékonyság növelé­sére, fegyelmezett, pontos, jó minőségű munkára szó­lít fel bennünket. — Dolgozunk következő öt­éves tervünk összeállításán is, s ebben olyan feladatokat kí­vánunk népünk elé tűzni, hogy sikeres megvalósításukkal kö­zelebb kerüljünk a szocializ­mus teljes felépítéséhez. Mi­után a Központi Bizottság megtárgyalta, tovább foglal­kozunk a gazdasági irányítás új, célravezetőbb, hatéko­nyabb módszereinek kidolgo­zásával. E munkáknak azonos a célja: erősítsük tovább szo­cialista társadalmi rendünket, érjünk el újabb nagy eredmé­nyeket, teremtsük meg a fel­tételeit-annak, hogy a dolgozó ember még jobban, szebben és kulturáltabban éljen hazánk­ban. Erősítsük tovább a nőmoz- guloni és a szocializmus egysegét, mert ez is erős fundamentuma szocialistá- vá fejlődő nemzeti egysé­günknek. — Akkor tudjuk igazán érté­kelni fejlődésünk nagyszerű útját, ha visszapillantunk né­pünk 20—25 évvel ezelőtti múltjára. A jól végzett munka fölött érzett örömmel mond­hatjuk: érdemes volt fáradozni és érdemes tovább is fáradha­tatlanul dolgozni. Minden ha­zafi büszke lehet népének al­kotó erejére, amely most új, lelkesítő feladatok előtt új si­kerek kivívására összpontosul. Egységünk, szilárdságunk és sikeres munkánk egyik éltető forrása továbbra is Nagy taps közben szólalt fel Florence Mophoso, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség titkára. Tolmá­csolta a kongresszusnak az NDN és személy szerint Eugenie Cotton elnök üdvöz­letét, majd elismeréssel szólt azokról a nagyszerű sikerek­ről, amelyeket hazánk az el­múlt két évtizedben elért. N. G. Szaliscseva, a szovjet bi­zottság jogi bizottságának el­nöke a szovjet asszonyok és lányok testvéri üdvözletét tolmácsolta a kongresszus részvevőinek. Hangsúlyozta, hogy a nők szerte a világon mély felháborodással ítélik el az imperialista zsoldosok dél­vietnami kegyetlenkedéseit, és a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni barbár bombatámadások sorozatát. a nők győzhetetlen creja, (Nagy taps.) A Minisztertanács elnöke felszólalása végén jó erőt és egészséget, sikeres munkák sok boldogságot kívánt a Ma­gyar Nők Országos Tanácsá­nak, a magyar nömozgalomnak, minden magyar édesanyának» asszonynak és leánynak. (Nagy taps.) A Minisztertanács elnökének beszéde után az elnöklő Bugát Jánosné arra kérte Kállai Gyulát; tolmácsolja a párt és a kormány illetékeseinek a ma­gyar leányok és asszonyok el­határozását, hogy az élet min­den területén segíteni akar­ják és fogják a párt és a kor­mány céljainak megvalósítását- Ezután megkezdődött a be­számoló feletti vita. — Azt akarjuk, hogy mtrt- den asszony megtalálja he­lyét az életben, az alkotó­munkában, s ezzel egyidejű­leg — hivatásának szellemé­ben — eleget tegyen kötele­zettségeinek a családban, a gyermekek nevelésében is. A többi között a vitában fel­szólalt Szatmári Etelka, Bor­sod megyei tsz-tag és adatok­kal illusztrálva számol!- be ar­ról, hogy a szerencsi járás lá­nyai, asszonyai a nőkongresz- szus tiszteletére tett vállalásai­kat teljesítették. Nagy Józsefné, könnyűipari miniszter a többségében asszo­nyokat, lányokat foglalkoztató iparág helyzetéről, eredmé­nyeiről szólott. A nőkongresszus tanácsko­zása vasárnap folytatja mun­káját. A család, a gyermek: a nemzet jövője A béke megvédhető, ha egységben, líösöti akarattal lépünk jel — Nem árt ezt hangsúlyozni, hiszen vannak még férfiak, akik nem ezt az elvet vallják. Úgy gondolják, hogy kétféle mértékkel lehet mérni; más­ként a férfi és megint másként a nő számára. Az ilyenek vé­leménye szerint a nő köteles­sége, hogy kifogástalanul dol­gozzék munkahelyén, de amel­lett lássa el a második műszak m-inden feladatát is. Meggyő­ződésem, hogy miként a ter­melő munkában egyenlő jogok­Majd a nemzetközi kérdé­sekről szólt. Foglalkozott a vietnami nép megsegítésé­vel, a * magyar nömoz- galomnak a nemzetközi élet­ben, a békeharcban betöltött szerepével. A béke megvédhető, s ha egységben, közös akarattal lé­pünk fel, lefogjuk az agresz- szor kezét, elhárítjuk csalá­dunk, gyermekeink feje felöl a háború veszélyét, s a nemzet­közi élet. kérdéseit a békés egy­más mellett, élés szellemében oldhatjuk meg. Binnedien Moszkvába utazik A szovjet fővárosban hiva­talosan bejelentették, hogy de­cember 13-án Moszkvába ér­kezik Bumedien, algériai el­nök. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, a szovjet kormány hívta meg hivatalos látogatás­ra. De Gaulle hívei a választásról De Gaulle hívei azt a követ­keztelést vonták le a december 5-i választás eredményéből, hogy a választók zöme elsősor­ban a kormány gazdasági és szociális politikája, valamint az egyszemélyes uralom rendsze­re ellen mondott bírálatot, amikor többségében a lelépő elnök -ellen szavazott. A kül­ttefi kiiSpolifikaif összefoglalóik Sí3©w|©í lépések a Vietnami bélséási M.% ÜSB. agresszió új vonásai ® Ä francia -választás tanulsága» Äffri sa népe és a brit rhodesim politika tárgyalás. egy kompromisszumért” dotta. Merre haladjon a világ? A Szovjetunió külpolitikai vona­la a békét ajánlja az emberi­ségnek és gyakorlati lépéseket scsz ennek érdekében. Az ügyesült, Államok vezetői vi­szont újra meg újra fokozzák i nemzetközi feszültséget. E tétféle és lényegét illetően el- entétes tendencia a lezárult lét Vietnammal kapcsolatos eseményeiből is világosan ki- ;únik. A Szovjetunió nagyfokú ak- jvitással küzd a vietnami confliktus politikai eszközú ■endezéséért. A hét elején Moszkvából üzenettervezetet luttattak el az angol kor- nányhoz Vietnam ügyében. E szerint a Szovjetunió és Ang- ia, mint az Indokinára vo- íatkozó genfi értekezlet társ- 'lnökei, közös memorandum­ban ítélnék el az Egyesült Ál­amok vietnami agresszióját, yjég a — lényegében elutasító — "brit válasz megérkezése előtt nyilvánossági" került Koszigin miniszte; k nyi­latkozata, amelyet 1,... tonnák, a New York Times munka­társának adott. Koszigin ha­tározottan felhívia a figyel­met arra a komoly veszélyre, amelybe Johnson kormánya beleringatja az Egyesült Álla­mok népét. S míg az erről szóló tudósítások és értékelé­sek szétröppentek a világba, Moszkvában máris újabb fon­tos nyilatkozat látott napvilá­got. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka leszö­gezte: a Szovjetunió amiként eddig, a jövőben is minden segítséget megad Vietnam hős népének az agresszió elleni küzdelemben. E következetes, célratörő békepolitikát a szovjet állam­polgárok szíwel-lélekkel tá­mogatják. Sokféle formában e felfogás tükröződött például a moszkvai Kropotkin téren rendezett nagygyűlésen. A több ezer moszkvai dolgozó szenvedélyes hangon ítélte el az Egyesült Államok vietnami agresszióját és az amerikaiak távozását követelték Vietnam­ból. Az Egyesült Államok elnö­ke ugyanekkor texasi birto­kén a vietnami háború ki­szélesítéséről tárgyalt legkö­zelebbi tanácsadóival. John­son már hétfői sajtóértekezle­tén jelezte: „az Egyesült Álla­mok annyi katonát küld Dél- Vietnamba. amennyi szüksé­ges.” S hogy mennyi .„szüksé­ges”, azt pillanatnyilag jó­részt a tábornokok farkasét­vágya szabja meg. Jövő év elejére már mintegy 400 ezer amerikai katona küzd impe­rialista célokért Vietnamban. Az amerikai tábornokok már azért hadakoznak, hogy wa­shingtoni jóváhagyás nélkül, „saját belátásuk szerint csele­kedhessenek, mert máskülön­ben az amerikai veszteségek tovább növekszenek és a há­ború évekig is eltarthat” — írja az US. News and World Report. A győzelemre képtelen ame­rikai tábornokok vérgőzös vá­gyaival szöges ellentétben áll Fulbright szenátor reálisabb véleménye. Szerinte, Viet­namban sem a feltétel nélkü­li kivonulás, sem a teljes győ­zelem nem valósítható meg, „egyetlen reális cél lehet csak: 3 Az agresszív amerikai kö­rök alig leplezett kárörömmel vették tudomásul De Gaulle tábornok választási félsikerét. Bár De Gaulle valamennyi je­lölt közül a legtöbb szavaza­tot kapta, a hét évvel ezelőtti népszavazáshoz képest, mégis több, mint 8 millió szavazatot veszített. Kétségtelen: az a tény, hogy De Gaulle decem­ber l!)-én második választási fordulóra kényszerül, önma­gában is a személyi hatalom népszerűtlenségét bizonyítja. A haladóerők jelöltjére, Mit- terrandra eső mintegy 32 szá­zalékos szavazatarány viszont ugyanakkor a francia baloldal összefogásában rejlő nagy le­hetőségekre nyomatékkai ti ív­ja fel a figyelmet. És a fran­cia példa más nyugat-európai országok' haladó politikai párt­jai számára is hasznosítható tapasztalatokkal szolgál, je­lentősen hozzájárulhat Euró­pa jövendő politikai arculatá­nak kibontakozásához. Kontinensünk nyugodtabb politikai képének formálásában a többi közt jelentős helyet tölthetne be Anglia is. Stewart brit külügyminiszter múltheti moszkvai látogatása nagy le­hetőséget tartogatott e tekin­tetben. Anglia azonban, az Egyesült Államok agresszív politikájához láncolta szekerét külpolitikai tevékenységét. Jól megfigyelhető ez a. viatna- mi béke kérdésében és a nyu­gatnémet militaristák atom- erő követeléseinek ügyében. 4 Nem válik dicsőségére Wil­son kormányának a lázadó Smith rezsimmel folyó átlát­szó alkudozás sem. Egyezked­ni igyekeznek vele. Lord Gar­diner lord kan cel Iái' legalább­is erre tett ajánlatot. ' Wilson pedig „zöld utat” engedett an­nak a brit tankhajónak, amely 12 ezer Ionná nyers­olajjal Rhodesia felé tart. Afrika népei persze nem nyu­godtak. bele a szabadságtip- 7'ásba s ezért határozták' el: hadat üzennek Dél-Rhodesiá- nak, ha december 15-ig Ang­lia fegyverrel nem vet véget; a fajüldöző rendszer törvény­telen uralmának. Ezzel egyidőben az ENSZ közgyűlés plenáris ülésén szá­mos nép képviselője síkra- szállt a gyarmati rendszer mi­előbbi felszámolása mellett. A közgyűlés egyes számú politi­kai bizottsága viszont a más államok belügyeibe való be­avatkozás eltiltását tárgyalta. Az Egyesült Arab Köztársa­ság delegátusa határozati ja­vaslatában hangsúlyozta: a gyarmati és fajüldöző rend­szerek elleni harc nem ellen­tétes a be nem avatkozás el­vével. A világnak a szabadság és a béke felé kell haladnia. politikai kérdések csak másod­lagos szerepet játszottak a sza­vazatok megoszlásánál. Erre mutat De Gaulle több hívének a Notre Rcpubüque-ben meg­jelent nyilatkozata. „A dega- ulleizmus — hangoztatják — december 5-én megfizetett szo­ciális politikájának elégte­lenségeiért. Nem lehel; nemzeti függetlenségi politikát folytat­ni anélkül, -hogy állandóan szem előtt ne tartanánk a la­kosság helyzetének javítását, és kapcsolatban ne lennénk a tömegekkel.” Groiinbo Prágában Václav David csehszlovák külügyminiszter meghívására szombaton délben Prágába ér­kezett Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere és felesége. A neves szovjet diplomatát a prágai repülőté­ren ünnepélyesen fogadlak. Sukarno nvilaíltozaía Az indonéz hadsereg lap­jának szombati kiadása köz­li, hogy Sukarno elnök felha­talmazta Suhartot. a hadsereg főparancsnokát: maga döntse el, hogy kit állítsanak külön­leges katonai bíróság elé a szeptember 30. mozgalomban való részvétel vádjával. A Tokio Simbun című na- pilup szombaton közölte Su­karno elnök nyilatkozatát a lap munkatársának: Sukarno kijelentette, hogy Indonézia nem csak azért vonult, ki az ENSZ-ből, mert a Biztonsági Tanács tagjává megválasz­tották Malaysiát, hanem fő­ként azért, mert a világszer­vezet — mint mondotta — el­avult, csak az l!)45-ös világ- helyzetre épült. Sukarno ki­jelentette, hogy következés­képpen Indonézia nem is tér vissza az KNSZ-bc, noha Ma­laysia Biztonsági Tanácsi tagsága már lejárt.

Next

/
Thumbnails
Contents