Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

Ssmwfeat, 1965. december 2S, bszakmagtarorszAg 9 A Tisza! Vegyikombinát „külszíni” létesítményeinek egy része. TERVEZÉS ÉPÍT GYÁRTMÁNY önfeledten állok az üvegfalú kormanypadon. Halk pöc- cenések, s a fehéren izzó öntecsek egymás után sAklanak a pörgő hengerek közé. A kormányos nélia-néha a televízióra pillant. A képernyő a hengerállvány túlsó oldalát, a görgő­kön to vasikló tüzes anyagok mozgását mutatja. A rádióból szakmai utasítások hangzanak. Megint halk pöccenések. Dolgoznak a kormányosok, s alig hallhatóan működik a fél­automata hengersor. — Ugye. szép munka — kérdezi Novak Imre előhenge- rész. — Ha az ember egyszer belekóstol, nem bír innen töb­bet elszakadni. — Régen hengerész? — Húsz éve. Dolgoztam a régi sorokon is. Bg és föld. Eh! Az rabszolga munka volt. Ugye, milyen kellemes itt a környezet, a levegő? Képzelje csak: hatvan-hetven fokos hő­ség ... Nehéz, hidraulikus berendezések. Az ember műszak­kezdéskor, mint a ló, beállt két kar közé, s mire véget lett a műszaknak, annyira kifáradt, hogy otthon valósággal le­zuhant az ágyra.'Nem esett jól az étel sem. Olvasás, tanu­lás? Hát volt arra. erő? Régen 140—150 öntecs kizsigerelte az embert.. Ezzel 240-et is megcsinálunk. Bs látja, a legna­gyobb hőségben is legfeljebb 20—30 fok a meleg. Csak egy pöccintés. Ide nem kell erő. Inkább szellemileg vesz igénybe. • — Nem sajnálja a régi sort? — Igaz, eleinte féltünk az újtól, de illái 1 tünk, hogy meg­szabadultunk a „vén kecskétől”. Itt voltam a bontásnál, az új hengersor felépítésénél. Megismertük, megszerettük. Bs jobb, kényelmesebb munkával már most 10—15 százalékkal többet hengereltünk rajta a régi sornál. Ugv vélem, még vagy 20 százalékkal növelhetjük a termelést. Akar valami bővebbet? Van itt egy új szakma. Az elektrikusoké. Az előhengerész szavai felkeltik az érdeklődést, s utam akaratlanul is az Ilgner-gépházha visz. A nagy csarnokban a számomra rejtélyes műszerek a két új hengersor minden mozzanatát jelzik. A vezető elektrikus, Fekete Sándor némi s jóleső büszkeséggel jegyzi meg: — Magyar termék! A manipulátor — az adagolás-for­gatás — automatikus szabályozással, távvezérléssel műkö­dik. A berendezés hasonlít a rádióéhoz, osak nem lámpák­kal, hanem tranzisztorokkal dolgozunk. Tudja, mi ennek az előnye? — Sejtem ... — Néhány voltnyi energiával több kilowattal tudunk vezérelni. A kis energiát a tranzisztorok felerősítik, s nagy energiákat működtetnek. Ez finomabbá, érzékenyebbé teszi a vezénylést, s biztonságosabbá a kormányosok védelmét. Hogy mi a feladatunk? Kicsit hasonlít az orvosokéhoz. El­lenőrzünk. ellenőrzünk, ellenőrzünk. A diósgyőri új hengersoron feltűnik valami. Két laka­tos sétálgat, meg-megáll itt is, ott is. Felemeli a meghajtó szekrények kémlelő nyílásait, hallgatózik, aztán elégedett mosollyal tovább megy. — Látom, a lakatosok jókedvű emberek. — Az a jó — mondja Zsigmond György lakatos elő- munkás. — Ha a lakatosok mosolyognak, mosolyognak a hengerészele is. És ha elkomorulnak, s minél többéi; dolgoz­nak, annál kedvetlenebbek a hengerészek is. — Persze, akkor már baj van. — A régi sorokon nagyon durva volt a lakatos mun­kája. Ott nem számítottak a tizedmilliméterek. Legfeljebb a kalapáccsal nagyobbakat ütöttünk az élci-e, a csapágyra és akkor a helyére ugrott. Itt a századmilliméterek is számí­tanak. És művészetté vált a munkánk. A lakatos figyel, hallgatózik. s ha a berendezés nem a megszokott módon muzsikál, hanem nyefereg. nyikorog, akkor már haj van. Az új sorok finoman dolgoznak, s finom munkát, nagyobb szaktudást követelnek. És tudja, mire vagyok büszke? __ 777 — A 600 milliós rekonstrukció hazai tervezők, hazai gyártók, hazai építők munkája. Ha megkérdeznék tőlem, bátran merném-e bármelyik országba javasolni, azt, monda­nám: apró hibáktól eltekintve (amelyen a következő beren­dezésnél könnyen lehet javítani) személyesen is felelősséget mernék vállalni érte.. Csőri» Banafcfe HAZAI Nem könnyű képet rajzolni a December 4 Drótművek rekonstrukciós munkáiról. A nagy kiterjedésű építkezést áttekinteni, bejárni is nehéz. Még nem készült el a mű. még ott serénykednek az építők és a szerelők, de már kirajzolódtak végleges kör­vonalai, és a beruházók, épí­tők azt is látják, amit egye­lőre gondolatban raknak oda a nyers falak közé. Látják az egyenletesen zúgó gépsoro­kat, a magasban mozgó da­rukat, a kész áruval kigör­dülő vagonokat. Az ő képze­letükben már termel az új gyár. Számomra még ismeretlen, megfoghatatlan számhalmaz, hogy a kétszázhatvan milliós, kiemelt beruházás megvalósí­tása után egy teljesen új gyár születik a Sajó partján, ahol évente 25 ezer tonnával több drótárut termelnek; hogy a régi, öreg drótgyár nemcsak megújul és megfiatalodik, hanem a Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gép­gyár után városunk legje­lentősebb üzeme lesz. Az épí­tők azonban nemcsak érzé­kelni tudják a számadato­kat, hanem a magasodó fa­lak között már a lüktető éle­tet is látják. Miközben ke­rülgetjük a hatalmas víztó­csákat, a felbontott úttesten keresztülhúzódó árkokat, Kalmár László, a mélyépítők vezetője a megelevenedett gyárat, a falak közé költöző életet rajzolja elém. Itt ügyi szólván teljesen kiiktatják a nehéz fizikai munkát, azt el­végzi majd az ember helyett a gép. Modern üzem épül a legmodernebb alapokra, ahol ugyanaz a vagon, ainely a nyersanyagot hozta, néhány méterrel odébb már a kész árut viheti tovább. ötéves tervünk beruházá­sai között méltó helyet ka­pott a drótgyári rekonstruk­ció. Kiemelt beruházásként tartjuk nyilván, s bár nem fejeződött be, jövőre és alig­hanem az azt követő évben is folytatódik, azért már nagy­jából késznek tekinthetjük, és joggal sorolhatjuk ennek az ötéves tervnek alkotásai közé. Hogy miért tekinthet­jük részben befejezettnek? Mert a kötélgyártó üzem már 1964. januárja óta mű­ködik, és azóta ezer tonná­val csökkenti az import kö­: : Milliárdos értékek — va- : léssé lett dokumentációk ... ; Uj térkép szerint járjuk a ; megyét. Nem a hegy- es víz- : rajzot, még csak nem is a : borsodi tájakat kuszáié uta- • kát mutatják e jelzések, ha- : nem mindazt, amit öt esz- : tendö alatt tettünk vala- ; mennyiünk javára. Uj gyá- • ,rak makettjei, nagyszerű lé- : tesítmények körvonalai, öt ; év óta épült lakónegyedek.- bontakoznak ki e térképen. : Sárgásán füstölög a Tiszai ; Vegyikombinát valószínűdé- • nül karcsú kéménye, kö- : nyörtelenül szorít Diósgyö- : rött az újjávarázsolt, megfia- • talodott durvahengermű : hengerpárja, izmos drótkö- ; telek kerültek a December • 4 Drótműből távoli orszá- • gokba, mintegy jelképezve i összefűződő barátságunkat, ; amely több mint kereskedő- | lem. Kellemes otíhont nyúj- : tó lakótelepek, valóságos ; új városrészek. Igen, ezekkel : is gazdagabbak lettünk. : A térkép vázolja mindazt, : amit öt esztendő alatt tét- ; tünk. De lapozzunk be az al~ : kutasokat megörökítő ,.al- : búmba”: Gondolatok egyik új alkotásunkról Valahogy úgy igaz, hogy mi a jót és a szépet nagyon is természetesnek tartjuk, s elfelej­tünk gyönyörködni benne, örvendeni rajta. Alert mások nem. Eszembe jut egy öt-hal évvel ezelőtti emlék. A Tiszai Vegyikombinát első üzemét, a mű­gyanta- és lakkfestékgyárat építették akkor. Dolgozott itt egy francia szerelő. Magas nö­vésű, nyurga fickó, aki rendkívüli érdeklő­déssel figyelte a mi országépítö munkánkat. Egyszer, amikor mi a mindennapos lázas ten­nivalók közepette nem is munkánk összessé­géről, értékéről beszélgettünk, hanem inkább a hétköznapi gmidokon dühöngtünk (mert most már megválthatjuk: ezt tettük gyakran, sőt, hajlamosak vagyunk erre ma is, nap mint nap), ez a francia szerelő megjegyezte: — Azért mégiscsak nagyszerű dolog ez. hogy maguk magyarok, itt a síkságon, a „senki földjén", ilyen csodálatos dolgokat csinálnak. Országot gazdagító ipari bázist alkotnak a terméketlen földön, új várost építenek, ahol boldog emberek élnek majd, s akiknek gyer­mekei már mások lesznek, mint apáik voltak, természetesnek fogadják az értékeket és az eddiginél nemesebb célok elérésén fáradoz­nak. Egy még fejlettebb társadalmi rend meg­valósításán. Tudják önök azt. hogy az ilyen dolgokban mennyire megelőztek bennünket? Persze, nem szó szerint idézem most e meg­jegyzést. de a lényege ilyesmi volt. Akkor mi mégis figyelmen kívül hagytuk, s csak most, öt év távlatából maródik ki élesen emlékeze­tünk fémlemezéből az igazság. Igen. Tiszaszederkény egyike azon létesít­ményeinknek, amelyekben ha gyönyörködtünk is már, véleményem szerint, nem tettük még ezt eleget. Mert vajon hányán jártak már ebben az új városban? Hányán vették észre, hogy kényel­mes, összkomfortos lakásokból összeforrasz­tott bérházak lakóinak élete is egyre inkább összhangba kerül a házak harmonikus, külső színeivel? Hogy amikor e magasba törő bér­házak tetején a televizióaniennák erdején táncol a napsugár, ez összefüggésben lehet azzal az új gyárral, amelyben már minimá­lisra csökkent az emberi verejtékei kiserkentő fizikai munka, amelyben főleg a gépek pro­dukálják azt, hogy évente mintegy 300 ezer tonna 20,5 százalékosnak megfelelő műtrágya készül el országunk gazdagítására, szántóföld­jeink termékenyebbé tételére? Vagy vajon elegen gyönyörködtünk-e. már a mintegy 20 ezer lakosú új város nemzedéké­ben, a gyermekekben? Pedig a gyermekek, akik itt, az egykori pusztaságban . születtek, szembetűnően magukon és magukban hordoz­zák rendünk jellegzetességének jegyeit.. Ma­gukon hordozzák, mert piros arcúak, egészség­től duzzadó külsejüek (hála a mintaszerű böl­csődéknek. óvodáknak, iskoláknak), szépen öl­tözöttek és magukban hordozzák, viert még számunkra is merész érdeklődési körűek, v.agy mert még gyermeki gondjaik is merőben mások, mint szüleiké voltak. Ennek, bizony- gatására csak annyit, hogy egyszer írtam egy Alonika keresztnevű kislányról, aki azért fakadt sírva oly kétségbeesetten, ahogyan va­lamikor csak egy éhségtől szenvedő gyermek tudott, mert délben bézárt a bolt, és ő nem kapott — luftbalont. Vannak ennél komolyabb gondok is ebben az új városban? Vannak. De döntően nem ezek a jellemzőek. Tiszaszederkény-Űjváros és a Tiszai Vegyikombinát esetében mégiscsak az a fő érték, amit az az öt évvel ezelőtti francia szerelő mondott: a síkságon csodálatos dol­gokat csináltunk, és ezekkel messze megelőz­tük azokat az országokat, amelyekben nem cél az ország, a közösség, a társadalom gazdagí­tása. legfeljebb csak néhány kiváltságos egyéné. Es még valami: ez csupán egy az öt év alatti alkotásaink közül. Ruttkay Anna déssel néztük mi lesz ott, ahol eszkavátor túrja a földet. Egy év múlva 530 család ta­lált új otthonra. 1963-ban meg több mint 600, s a 64-es szalag­építkezés nyomán 750 lakás készült el. És egy 20 tantermes iskola, két óvoda, meg egy bölcsőde. Városrész, kedves lakótelep lett a Kilián-Dél. Ma gyakran csodáljuk. Szép­nek és modernnek mondjuk. Meg újnak... Azok, akik a szikrázó nap­sütésben és hófúvásban itt rakták először házakká a kohósalakból döngölt blokko­kat. vagy csúsztatták magas­ba az épületeket formáló zsa­lukat, nem is tudom, merre építkezhetnek. Uram Józsi bácsi ... a Szloboda-brigád, vagy Szepesik Rezsöék ... Ta­lán a Szentpéteri kapuban, vagy valahol a belvárosban?... öt esztendő múltán, ha is­mét belelapozunk alkotásaink, valóssá lett terveink albumá­ba. megint találkozunk. A térképek, melyeket éve­ken át nézegettünk a helyszí­nen, meg Vincze Géza igazga­tó íróasztalán kiteregetve — elavultak. Az ütemtervek széle kirojtolódott, a papír megsár­gult. a kimutatásokra megany- nyi széljegyzet került öt esztendő, alkotásokban oly szép öt esztendő dokumen­tumait. őrzik az átkötött dosz- sziék... Fedelükön olyan felírás, ami gondolatban a Kilián-Dél pa­norámájára is rákerült: Készült a második ötéves tervben. Kilián-Dél Ismerkedünk. Nem is elő­ször, és mégis minden találko­zásnál van új mondaniva­lónk. Mert a szónak, hogy új, itt a Kilián déli lakótelepen, különös zamata van. Itt minden új. Az öregnek számító épületek életkora sem haladja meg az öt esztendőt. Házak. ízlésesek és modern- vonalúak. Némelyik maga­sabbra nőtt a „szabványtól''. Köztük iskolák, napközik, böl­csődék és, nagyszerű szórakozó helyek. Aszfalt utak, nyáron zölden szegélyező pázsittal és sok­színű virágokkal. Ezek is újak. Jármű talán az idén gördült először végig a sima betonon, s a virág is a nyáron bontott első szirmot. Ízlelgetem a szót: új. s köz­ben számokra, emberekre gon­dolok. öt év alatt 370 millió forin­tot „nyelt cl" e táj. Cserében vagy 2300 lakás emelkedik ki az egykori kenderföldekből. Emlékszem, amikor 1961-ben az első „honfoglalók” megér­keztek, hogy magukénak mondhassák az akkor készült 390 új lakást, még mezsgyéken kellett botorkálni. És érdeklö­UM lakás épfiit a Kilián-déli lakótelepen, a második Ötéves terv során­Paulovits Ágoston 5 éves tervünk laplairál |> Hr i I • 1 Na&vra no egy kisüzem !: tél behozatalt. De a régi gyárban üzembe helyezett két új gépen betonacélt is termeinek, évente több mint félezer tonnát. Alarkos Zoltán, a December 4 Drótművek beruházási cso­portjának vezetője elmondja, hogy ez az egész Észák-Ma- gyarországon az egyetlen im­portcsökkentő beruházás, hi­szen eddig a drótkötelet va­lutáért szereztük be. Most kielégítjük majd a hazai igé­nyeket ebből a fontos cikk­ből és alighanem exportra is jut belőle, hogy ugyanazért mi kapjunk valutát. A jövő év szeptemberében vala­mennyi üzemegységben meg­kezdődik a próba, akkorra az építkezésnek kész állapotban kell lennie és 1967. január el­sején a tervszerű termelést is: megkezdik. • Azt, hogy mit jelent nép-j gazdaságunknak a drótgyár: rekonstrukciója, röviden így; lehetne összefoglalni: korsze-t rű körülmények között új.: nagy teljesítményű gépekkel* olyan drótköteleket, az építő- j anyagipar számára olyan be-: tonacélt gyártanak, amelyet ’• eddig külföldről improtál-: tunk. Ha megkezdődik a tér-; melés, csökkentjük majd ezt: az importot, ugyanakkor: más, fontos termékekből nö-; vélhetjük exportunkat. A re-: konstrukcióba fektetett 260; millió rövid idő. alatt sokszo-: rosan megtérül, miközben a: város szélén új, modern kö-j zépiizem épül. O. M. :

Next

/
Thumbnails
Contents