Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

1 Szombat, 1965. december 25. ESZAKM AíTYARORSZAG Dőbroczöni Kálmán: A festő Kölcsönös segítségnyújtás Ä baráti összefogás szép példáját, valósították meg me­gyénkben a csehszlovák határ mentén fekvő két. szomszédos erdőgazdaság dolgozói. A Kas­sa kerületi és a Zemplén HegységJ erdészek 10 eszten­dővel. ezelőtt, találkoztak elő­ször, amikor vándorseríeget alapítottak, és elnyeréséért szocialtato munkaversenyre hívtak egymást. A több évig tartó verseny során a két ba- •rátí nép erdészei között igaz. «dvtársi -kapcsolat alakult ki, amely az idén már szép segít­ségnyújtásban is megnyilvá­nult. A. nyári hónapokban például a kassaiak kérésére 39 aempléni dolgozó töltött két hónapot a szépe svára Íjai er- ' dőségekben és vett részt a vi­har által kidöntött. fáik iekér­gezésében, felaprításában. Az elmúlt napokban pedig a zempléniek fordultak gyors segítségért a jó szomszédok­hoz. Az történt, hogy a csa­padékos időjárásban számos munkahelyen, így többek kö­zött Fűzérrádvány és Boldog­kőváralja környékén több külföldi gyártmányú. motoros- fűrész használhatatlanná vált Ezek kijavításához olyan al­katrészekre volt szükség, amelyeknek beszerzése itthon nehézségekbe ütközött, A ke­let-szlovákiaiak azonban ren­delkeztek ilyen pótol kai.ré­szekkel, és a kért, mennyisé­get; néhány nap alatt elküld­ték. magyar barátaiknak, hogy a gépi fűrészek segítségével tovább folytathassák a téli fakitermelési „Titokzatos“ számok Von Tapolcán egy szép, kis étterem. A neve: Kis- vadász. Igaz, ez a név egy­általán ncm stílusos a kül­sőleg és belsőleg egyaránt modern, semmi, „vadász­jelleget” nem tükröző épülethez, de, mert a ne­vet egy hajdani étterem­től örökölte. nem ezen kívánunk most vitázni Hanem ... Az étteremben hangula­tos, halványpiros vászon búrákból árad szét a fény. A vendégek egy­szerűen világító gömbök­nek hívják ezeket a. burá­kat. Nos, a gömbök alján fémlapok vannak cs c fém­lapokon jókora, fehérrel festett, számok. — Mi a csodál jelent­hetnek ezek? I. 1050, l. 1051 ■ ■ ■ ? — kérdezgetik egymástól gyakran a ven­dégek. Aztán, ha cgy-cgy társaságba n véletlenül könyvelő is akad, az nyomban, megfejti a „rej­télyt”: — Ezek, kérem, leltári számok. Szép, nagy, mész- szíréi is jól olvasható leltári számok. Hogy esz­tétikailag nem valami kellemesek itt, sőt leront­ják a hangulatlámpák szépségét? Hja, kérem, a szabály taz szabály ... Vagy azt is mondhatná: a bürokrácia nem sokat törődik az esztétikával. De itt nem is csupán arról van szó, hogy ezek a hi­valkodó számok esztéti­kailag megvetendök. Meg- vetendők logikailag it. Mert a leltárpapirokon úgyis rajta van, hány piros gömb csüng alá- a plafonról, és ha esetleg egy eltűnne, azt egyszeri ránézéssel is észre lehet venni. Mi a csodának kell tehát ilyen forgalmas he­lyen igy, lámpafényben hirdetni bürokráciánkat? (K) Elkészüli a sátoraljaújhelyi technikum új épülete Sátoraljaújhely egyik legis­mertebb középiskolája, a Ker­tészeti Technikum már kinőt­te régi épületét. A közelmúlt­ban elkészült a technikum új épülete, s megtörtént a hi­vatalos átadás is. A tanter­meken ki mii előadó- és ifjú­sági termeket is létesítettek* Az iskola régi épületét is hasznosítják. Az egész épüle­tet kollégiumi célokra hasz­nálják fel. Mazsaroff Miklós: Sziklás táj 4 f Elsüllyedt Európa megrúzóan be is számol aj nácik uralomrajutásáről j Ausztriában. . a menekülésről, f amikor végleg elsüllyedt az i az Európa, amely a húszas I években a forradalom meleg-! ágya akart lenni. Frank Lász- t ló nem maradhatott Európa- i ban, sehova se tudott, eljut-1 ni, végül is az egyetlen olyan f szabad kikötőbe megy, még-: íredig náci hajón, hitlerista? kíséretben, ahol befogadtak j minden emigránst: Hong-! kongba. Ezt írja meg könyve! • folytatásában a Hongkongba I mcnekültem-ben, ám ő ezzel! elhagyta a süllyedő Európát t és csal; 1947-ben, a fasizmus bukása utón tért vissza előbbi. Becsbe, aztán Budapestre. Andor León azonban vé-.. gigéllé, hamis úton megszór-; zett; magyar útlevéllel előbb! Prága megszállását, majd: Lengyelországot, ahová J ugyancsak betörlek Hitler ha- i dai, aztán Párizs bukását és] végül Belgrad porrábombá-f zását. Ezek után nem ma-1 radt más hátra .számára, mint f hazatérni Horthy Magyaron- I szagába. ahonnan olmene-i költ,- és kivárni Horthy bu-j kásái, ami szerencsére, sike-1 rült neki. „Európa, vigyázz!“ | Thomas Mann drámai *fel-I hívásénak megrázó címét I idézhetjük mi is, e két. könyvi ismertetése után. Az, az Euró-1 pa, amelyről e megemlékező-1 sek szólnak, elsüllyedt a má-g sodik világháború zivataré- j ban. Sajnos, nagyrészt maga; alá temette azokat is, akik l meg akarták akadályozni ezt | a szomorú véget. A forrada-f lom, a kultúra, és a hűmé- f nizmus keresztrefeszítőinek j volt annyi erejük, hogy bu- j kasukkal egyidejűleg maguk | alá temessék ellenzéküket is. | A füstölgő romok alól új! Nyugat-Európa kászolódott ’ elő, és er. az elsüllyedt Euró-1 pa nyomdokaiba lépő már | korántsem azoknak a huma- f nista forradalmi céloknak j jegyében született, mint amit! a fasizmus bukása után az t Atlantis kávéház hajótörött- 5 jei szerettek volna. Ezeknek ; nagy ellenfele, a fasizmus l elbukott, de a reakciós erők korántsem semmisültek meg, és minden erővel akadályoz- zák a fasizmus igazi ellen-, zekének megerősödését. As Atlantis kávéház való­ban atlantisi sorsra jutott, elsüllyedt a régi Beccsel együtt, és a fasizmus bukása után létrejött amerikanizált élet technikai „csodavilága” kissé a. szellem rovására ter­jeszkedik. E technikai civi­lizáció mámorító neonfénye azonban néha eltakarja azo­kat. az erőket is, amelyek ár­nyékukban éppenúgv igyek­szenek visszaszerezni hatal­mukat, mint egykor a de­mokratikus színfalak mögött a Frank László és Andor lmon által megírt elsüllyedt Európában. Máté Iván itlantfs is elsüllyedt világ, .tint e kávéházé 19.38. óta) gyütt ült a magyar kommu- lista, szociáldemokrata, meg olgáfi radikális emigráció egál óbb egy pár évig. Forradalmárok, Hzcplelkek és fezőrök Ebben az újabb forrada- ontra várakozó Becsben meg ierlinben, ahol ekkor már zen-ez kentek a színfalak nögöt.t a klerikális és fasiszta llenforradalmárok, még él- . letett mellettük az emlgrán- ok Bécsi Magyar Újság-ja és lz Atlantis kávéházban nyu- ;odtnn vitatkozhattak az migránsok arról, mit tesz­lek, ha Horthy megbukik, nit csinálnak másképp, job- >an. ha hazatérhetnek. Sőt, vetekedhettek is ennek ér­iekében. Újságjaikban lelep- ezhfették a Horthy-reakciót a lúszas évek elején, nyomást gyakorolhattak az osztrák izocialistákra, hogy akadá- yozzák meg Horl hyék nem- letközi kapcsolatainak kiépí- ését. Mindez eleinte valóban si­került. Akkor, amikor a for­radalmároknak szava volt legalábbis a sajtóban), és a joígári világ hangadói még vlyan széplelkek, polgári hu- nanisták votak, mint Thomas Mann, Werfel vagy Stefan iivaig. Andor Leon könyvé­ben mindháromról olvasha- ;unk. De olvashatunk ennek a örradalmárokat is szóhoz vngedő polgári demokráciá- vak valódi vámszedőiről, a fezőrökről is, mégpedig Frank Lászlónál. Feltűnik Castiglioni és Bősei, a húszas ivek inflációs világának két izletembere, akik az átmene­ti kor ügyes meglovaglói­ként készítették elő a talajt íz igazi nagytőkések fasiszta diktatúrájához. Feltűnik még ?nnek a fezőrségnek újság- tíi-ályként megtestesülő dísz­példánya, a magyar Békessy Imre, a maga zsaroló újság- konszernjével, amely meg- alapozatlanabbul, zsiványabb módon, de hasonlított a ma­gyarországi Bethlen-korszak Est-konszertüféhék. Prága, Párizs f cs Hongkong Frank László és Andor Leon egyaránt ott. volt, Ber­linben, amikor Hitler' a Reichstag felgyújtásával meg­indította a harcot a. kommu­nisták és a többi baloldali párt ellen. A kommunisták­ra. fogva a. gyújtogatást, amit Göring rendezett, megkezdte terror ha d járatát. Min tiketten megírják, hogyan menekült, aki amerre tudott. Aztán jön a Dolffuss-Í&.e Ausztria, a. hivatásrendi vi­lág, amely a fasizmus árnyé­kában igyekezett , valami fe~ renejózsefi kavalkádot te­remteni, miután a szociálde­mokratákat kiakolbólintotta a hatalomból és a. bécsi mun­kásság házait Sta.hrcmberg herceg katonái szétlőtték. Aztán mindkét magyar emigráns megéri, átéli és Napjaink memoárirodulma . nemcsak hazai eseményekre i terjed ki, hanem túlmutat a ' magyar határokon. A dicső­séges Tanácsköztársaság I ímigr.'msai 1919. és 1945. kő­sóit bebolyongták szinte ?.gé.sz Európát, esetleg még távolibb földrészeket Is. En­nek az emigrációnak számos memoárja látott már napvi­lágot hazánkban. Ezúttal két emlékirat alapján próbálunk képet, alkotni arról a világ­ról, amelyben ezek az embe­rek bolyongtak. Egy nemrég ás egy régebben megjelent írás alapján próbáljuk fel­vázolni annak íj világnak a képét, amelyet ma már jog­iul nevezhetünk elsüllyedt Európánál, és hogy miért, azt az alábbiakban próbálnék ismertetni. E{íy bécsi kávéháziból indultuk el „Európa csendes. újra csendes, clzúgtak forradal­mai'' — mondhatta Petőfivel az a fiatal Frank László, aki Pestről és az a fiatal Andor Leon, aki éppen Miskolcról írkezelt Becsbe a Magyar Ta­nácsköztársaság bukása után. A szovjet határtól nyugatra valóban ez volt a helyzet, de az a tény, hogy e határtól keletre berendezkedhetett, a forradalmi új világ, lehető­vé tette több nyugati ország­ban a Magyar1 Tanácsköztár­saság menekültjeinek mű­ködését. Mert Becsben és Berlinben a forradalmi hul­lám elültével szociáldemok­rata színfal mögött szervez­kedhetett még csak a reak­ció. Működött a kommunista párt és fellépése még meg­hiúsíthatta az olyan nyílt re­akciós törekvéseket, mint például a német tábornokok Kapp-puccsát, vagy Hitlerek első müncheni megmozdulá­sát. Ka végiglapozzuk Frank Lászlónak, a nemrég elhunyt, újságírónak Café Atlantis című könyvét, vagy Andor Leon idén megjelent Tíz ha.- táron át című művének első 150 oldalát, altkor ismét előttünk éled fel poraiból en­nek a második világháború fűzében elsüllyedt. Európá­nak bécsi és berlini világa. Az a Becs és az. a Berlin, amelyben még élt. jó pár évig a polgári demokrácia vi­szonylag tiszta formája, és a Café Atlantisban (szimboli­kus a kávéház neve is, mert. — Szóval az, j' — Az. Feszült várakozás ült a szo­bára. Nyári vihar előtti csend, gyülekeztek a komor felhők,;! amikből vagy lecsapkod az is- >| tennyila, vagy odébb vonulnak!; hirtelen. ;! — Hát én nem hiszem ko-'l mám. !1 — Mit? —■ Hogy az enyém volt.. 1 ;! — Nem? i| — Nem. Mert én, már néha-!1 ragudj. aznap este újból meg-;! számláltam a juhokat. Tán tízszer is. És egy se hiány-! zott... Mind megvolt. ; — Meeg? ; — Meeg. ; — Hm. Én >» megszámol-! tam az enyéimet. Nálam egy-] gyei több Volt. ! Ismét, közéjük ült a néma-! ság. Figyelték egymás arcát,; vajon mit rcilecet a lélek tűk-! re? S hogy hiábavaló dolgot! míveltek, percek múltán fel-! adták a próbálknz.ást. Berci1 megemelte poharát. í — Akkor kvittek vagyunk. ! — Kvittek. ! — Együtt indulunk tavasz-; szál ... ' — Egvütt. ! — Egészségünkre. ! A poharak koccanására. Miska megmocordult! ár asztal alatt, s alig; hallható vakkantásti eresztett meg. Tapasztalatlan! ember azt gondolná, a csontot! követelte. A két juhász viszont; tudta, hogy a Jerke-pusztai ta-, vaszról álmodik. Pedig ők is! tévedtek ezúttal. Miska az 6; okoskodó módién zárta le az i ügyet, arra gondolva, hogy mi ] n fenének kellett az a nagy| hűhó. amit akkor csaptak, s1 amiért ő akkoriban ió hétig, három lábon kísérgette a nvá- ! jat..„ jához fordult; — Rozikám, hozzál harapni valót, Dani büszkén felkapta a fejét. — Nem azért gyűltem! — Tudom. Beszédünk van. De ehhez hozzá tartozik az étek... F aragóné tányérokat ra­kott az asztalra, ke­nyeret, bort, majd egy nagy tál párolgó pap­id kast. — Szedjél no, fogyaszd jó egészséggel — mondta Berci házigazdához illő tisztességgel. Dániel beleszagolt a tálba, s az illat legyűrte hiúságát. Nincs az a juhász, aki ellen­állna a birkapaprikásnak. Sze­dett és áhítattal gyűrte magá­ba a falatokat. — Jó-e? — Az. — mondta. De nem lenne juhász a juhász, hanem találna kifogást a másik por­tékájában. — Jő. De azért ér­zik rajta, hogy a te fertályo­don szikesebb a föld. Gyorsab­ban szárad a kaszált fű is. Ér­ződik. Nem egyforma a Jerke­puszta sem ... Bercit hirtelen megköhög- tette a fűszeres falat,.' — Azt mondod? « — Azt. Aztán szótlanul ettek to­vább. M'kor tisztára törölték maguk előtt a tányért, s leöb­lítették torkukról a zsírt. fgv szólt Boréi; — Hát azt mondod ... — Azt mondom. \ Béréi maga elé bámult. — Ne haragúéi. Dani. ak­kor most megmondom az igaz­ságot, S vagy meghékűlünk. vagy mindégre elválunk. Mert az az igazság... az az igazisás, hogv ez a te birkád volt. Oon- , v,i;m egvütt esszük, egvütt feledjük . . . Erre meg Dániel bámult ma­ga elé. ban telelnek a juhok.” — ekként odázta el magától a gondot az egyesült vezetőség. „Majd a tavasz meghozza az eszüket,. De nem váratott az olyan «okáig Karácsony előtt néhány nap­pal így szólt Berci az elnök­höz; — Kaphatok-e előleget a birka-részesedésemből? — Mennyit? — Egyel. — Miért ne? Válaszd ki, Berci, és vigyed. $ B erci kiválasztotta és vitte. Azonnyomban levágta, megnyúzta, fiát meg útnak menesz-, tette Kismonostorra Bojtos Dánielhez. . Betoppant a gye­rek Bojtosékhoz, s egyszuszra kivágta a gondjaira bízott, mondókat: Édesapám tiszt,elteti Dá­nt bátyámat, és azt izeni. szí­vesen látná karácsony első napján délután, mert igen fontos beszéde van Dani bá­tyámmal. — Ha beszéde van, miért nem jön ő maga? — kérdezte Dániel kevés töprengés után. Ám a gverek erre is kapott régidé' • — Édesapám azt izeni. szi- vevm ornnne maga is. do azt p, b"«zédet csak nálunk lehet rendem' t — Aha. nálatok. Hát ló. ma-;d megláttuk ... Mondd mer -mádnak, maid meggon­dolom A ClToV p7 n \r,ncrp linear lrm^nSfinV nunífíripV' b<?­kí’>É>n'-H TT,«3fr'«c»£Vhö7:. — T-T-í♦ ... nyújtott frer** ' . ,— TT’T n nnro­Tát B--.I — Kerüli belP'bb. üli le mi- Ttálunk — invitálta, majd pár-

Next

/
Thumbnails
Contents