Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
6 ßSZAKMAGYARORSZÄG Szombat, 1965. december SS. Napfényes tél A kortárs sokszor téved Közismert tény, hogy Petőfi minden zsenialitása, ellenére súlyosan tévedett, amikor Beranger-1, ezt a kedves, san- -azonokat gyártó derék nyárspolgárt egekig magasztalta, az is tudott, hogy Goethe nem értékelte valami sokra Kleist drámáit és nem engedte előállni Weimárban, Munkácsy- nak teljesen érthetetlenek voltak például Puivis de Chavan- ne, valamint az impresszionisták alkotásai. Ezeknél a közhelyszámba menő eseteknél azonban lényegesen több haVisszatérve a költészethez, köztudomású, hogy Voltaire barbárnak tartotta • Shakes- peare-t és a közönség egyszerűen otthagyta az előadást, amikor Grillparzer egvik darabját bemutatták. A közönség azonban még csak hagyján! Elvégre, hogy a nemesség sértőnek találta egy gróf figuráját, ezt nevezhetjük osztály- tudatnak is, ha akarjuk. Sokkal meglepőbb, hogy a polgári kritikusok sem vélekedtek másképp. Wti rrner, Verdi és Brahms se kellett ugyanez a dr. Hanslick a Trubadúr bécsi bemutatójáról azt írta, hogy az opera zenéje „kibírhatatlanul monoton kukorékolás. Egy másik kritikus viszont a Szicíliai vecser- nyét nevezte „zenei blaszfé- miának”. Hugo Wolf Brahms zenéjét pocskondiázta le a mester életében, Puccini. Toscanini és Richard Strauss pedig a modern zene . egyik megalapítójának, kortársuknak, Arnold Schőnbergnek muzsikáját tartotta gyenge alkotásnak, M. L Érdekes magángyűjtemény Sátoraljaújhelyen volna — részben kölcsönkép- pen — de kutatással újabb és újabb értékes darabok kerülhetnek elő. Például ásás révén. P. T. azt mondja, mint művészettörténész szívesen vezetné az ásatást, csak segítsége legyen. Meggyőződései hogy rendkívül érdekes leletekre bukannárak, hiszen Űj- hely és köx-nyéke már az őskorban is lakott terület volt. Üjhely megérett rá, hogy múzeuma legyen. Csak kezdenie kellene valakinek. Vagy olyan embernek, akinek birtokában van valamilyen műérték. — Egy közös kiállítás például nagyszerű kezdés lehetne — mondta F. T.. akit jobban számon tart az Inter- nációnál Directory of Arts) mint szűkebb környezete. Pedig micsoda anyaggal és anyagismerettel rendelkezik! S mennyit segíthetne a múzeum létrehozásában. tó, a tükör sarkait felhős faszlány díszíti. Az a Teleki Mihály kapta egykoron nyeregtakaróul a szultántól, akit később kivégeztetett. Bécsi zenélődoboz mellett áll a Nagykárolyban, 1830-ban készült zenélő óra, amely órákig forradalmi indulókat játszik. A sorrend ezután két eredeti herendi porceláncsésze, a legelső gyártmányok közül... Azaz nem egészen ez a sorrend. Mindennél előbbre való egy Kossuth-mellszobor, Dozsnyai Károly szobrászművész mintázta valaha, s mintája után százával öntötték a kis szobrokat a munkácsi vasgyárban. Elszállításukra már nem került sor: bevonultak az osztrákok és a szobrokat beolvasztották. Hármat-négyet azonban sikerült megmenteni, köztük ezt is, amiért úgy könyörögnek a m on okiak, de nem adják nekik, „hiszen Üjhely is Kossuth-város.. Az antik képek elől nehezen mozdul odább az ember. Az anghiari ütközetet ábrázoló képet ismeretlen olasz festő festette a XVII. század végén, kétezer alak kai! Velasquez céhében készült 1670-ben a Nain-fivérek egyikéről az a portré, amelyet Raymond Nain festett. A Napoleon Moszkva alatt című festmény A berlini kiadású International Directory of Alis (Internationales Kunst-Adressbuch) számontartja a világ nevesebb műgyűjtőit. A katalógusban olvashatjuk egy sátoraljaújhelyi művészettörténész nevét is. F. T. antik képeket, népművészeti tárgyakat, pecsétnyomókat és címeres pecsételő gyűrűket gyűjt. A város lakói közül csak kevesen tudják, milyen érdekes látnivalót rejteget az Aradi utca egyik háza. Pedig Volna rá mód és lehetőség, hogy más- tárgyakkal egyetemben közszemlére bocsássák az itt összegyűjtött értékeket. Volna. s meg is mondjuk, hogy mi. Előbb azonban hadd csi- gázzuk fel az érdeklődést a gyűjtemény néhány értékesebb darabjának bemutatásával. A legféltettebb műértékek egyike az usák-szőnyeg. Piros tükrében kék medalion láthaSchwissmann alkotása. 1912- ben, a centenáris évforduló alkalmával készítette Ferenc József megrendelésére, aki később Polonkay testőrezredes- nek ajándékozta. Néhány óra alatt nem tud mindent megtekinteni a kiváncsi szem. De különben sem célunk, hogy bemutassuk a gyűjtemény egészét: antik takarókat, régi pecsétnyomókat, vázákat. Inkább azt akarjuk elmondani, hogy ha nem is ennyire értékes, de van gyűjteménye másnak is Sátoraljaújhelyen. Vagy emlékeztessünk arra, hogy feltárt és még feltáratlan levelek, íratok hevernek a levéltárban. Ez a környék mindig gazdag történelmi emlékekkel rendelkezett, volt és van anyaga bőven. Ennek ismeretében úgy érzem, joggal csodálkozunk: miért nincs Sátoraljaújhelynek múzeuma? Jóformán csak alyiség kellene hozzá, anyag sonlót sorol fel a bécsi Volksstimme legutóbbi számában, Weber nem értette meg Beethovent es Bossinit Goethe nem csak Kleást esetében tévedett. Nagy kortársát, Beethovent is kevésre becsülte és Schubertét is. Goethe azonban költő volt és nem zenész. Sokkal meglepőbb, hogy Weber, a Bűvös vadász zenéjének klasszikus alkotója is „zavaros káosznak, az újítás érthetetlen haj szoló fának” tartotta Beethovent. Ugyanilyen meg nem értéssel viseltetett másik nagy kortársa, Rossini iránt A sevillai borbély szerinte nem más, mint „vad sírokká, amely pillanatnyilag melegít ugyan, de hamar kihűl majd”. Ismét a zene nagyjaira tér- ve, elmondhatjuk, hogy Wag( j és korszerűsítcíí mozik nyílnak a megyében l Ä Borsod megyei Moziüzemi Vállalat. az idén is számos Községben korszerűsítette a filmszínházat, s néhány új mozit is létesített a megyében. Borsodnádasdon például a közelmúltban készült el a Béke mozi, amelynek korszerűsítésére 400 ezer forintot fordítottak.; Aggteleken, ahol eddig csak „vándormozi” működött, az új művelődési otthon kapott vetítőgépet, s a községben már heti három napon van filmvetítés. Mádon és - Ehcsen hamarosan befejezik a filmszínház átalakítását szé- , lesvásznúra. Ongán pedig új, szélesvásznú mozit létesítenek • ® művelődési- otthonban. tek egymással, tenyerüket a! bot végére támasztva, arra meg az állukat. •— Szóval, annyi... — sziszegte Dani a fogai között. — Annyi — állta a vizsla^ nézést Berci. — Jól van, Berci — tett pontot a tárgyalás végére Dani, majd kiegyenesedett, s gőgösbüszkén odavetette: — Jól van. Mától kezdve, komám) tágas a puszta neked is, nekem is. — Hátat fordított, füty- lyentett kutyájának, s vagy száz méterrel odébb hajtotta ' nyáját. Attól a naptól nem ismerték egymást, s nem ismernék tán ma sem, ha időközben nem történik valami. N ovember vége felé úgy határozott a TTSz és a BTSz vezetősége) hogy összeházasodnak. Tagságuk elé vitték a dolgot, együttesen meghényták-ve- tették, milyen előnnyel meg hátránnyal jár az egyesülés, s mivel úgy vélték, rangosabb az előbbi, mint az utóbbi, jóakarattal kimondták az áment. Csak egyetlen kérdésben nem jutottak dűlőre, de az már igazán nem rajtuk múlott. Hanem Bojtos Danin és Faragó Bercin. Amikor közölték velük, hogy ezentúl egy tsz egy pusztáján egyetlen nyájára ketten vigváznak, egyszerre jelentették ki: „Vagy ő, vagy én!” S hiába faggatták őket) tán meg'kergültek, mint forró- ságban a birka, nem adtaié magvarázatot. Leszegték fejüket és konokul hallgattak. Ha meg is szólaltak, eevmás szavát ismételték: „Vagy ő, vagy én!” Ijesztgették őket. hogy akad még a szövetkezetben marik két juhász. — hattha- fatlanok maradtak. „A nehézség vés—kődílr velük. tavaszT-fa m-idespi^ megjön az eszük) addig meg úgyis külön akol€sa/a CaSzfo : # hmm mumm szedelmét érezték hátukon végső kétségbeesésükben egymásnak estek a jó cimborák marva-harapdálva, egyetler szőrcsomóvá gömbölyödve osztogatták a kritikai megjegyzéseket, mígnem egy jól eltalál! ütéstől rákényszerültek, hog.\ egyik Miska is, meg a másik is a maga fülével törődjön, f bízzák gazdáikra az igazságol osztó tárgyalást. H iszen, ha olyan könnyű dolog lett volna! A nyájak szétválasztásé még csak sikerült valahogy, de ki a jóisten képes a juhok megszámlálására, vajon annyi maradt-e, mini amennyi volt? „Hát komán- — mondta hosszas töprengés után Dani —, mást nem tehetünk, mint hogy este az akol- ban megszámláljuk nyájunkat Aztán holnap majd egymással is elszámolunk.” Ebber maradtak. Másnap lisztesebb távolságban megállították a két nyájat, maguk meg rögvest nemleges középre igyekeztek. — Na komám, megvannak-! a juhaid? — kérdezte Dani. — Még, komám. meg. •— Hm . . Az enyéimből hiányzik egy. Az pedig csak úgj lehetséges, hogy neked egy- gyei több van — mondta Dani ellentmondást nem tűrí hangon. — Márpedig, komám, nekem ugyanannyi i van, min tegnap. Percekig farkasszemet nézmehetnékje támad a nyájnak, s futárszolgálatra parancsolja kutyáját. Azon az emlékezetes szeptember végi napon éppen emiatt szűnt meg kettőjük között aí békés egymás mellett élés. Dani, miközben a Berci által mondottak válaszolására ke- -ekít gette magában a szót, egy- szercsak felkapta a fejét: — Hej, azanyátok! Eriggy ;sak, Miska! De erre már Berci is készen volt a paranccsal: — Hű, a nemjőját! Rajta, Miska! Fel kell világosítanom ugyanis az olvasót, hogy bármennyire dublőze volt egyik Miska a másiknak, azonos névvel és küllemmel, hasonló munkakörrel, — területi megoszlás szerint lényegbevágó különbség volt közöttük, mivelhogy egyiknek a TTSz. ju- hait kellett kommandíroznia, míg a másiknak a BTSz. csa- tangolásra hajlamos gyapjasait. Ez ideig mindketten hivatásuk magaslatán álltak, s hogy most miféle kullancs késztette őket kontármunkára, örök titok marad. Az is lehet, hogy a szendergésbőli hirtelen riadalom idézte elő kétballábas tettüket.. Elég az hozzá, hogy tüstént ugrottak a parancsszóra, ám nemhnev szétkergették a közelítő nváiaknt. éppenséggel összeeaNalvitották őket, S amikor tökéletes bábeli zűrzavar verte fel a esertdes pusztát, és gazdáik furkósának veF urcsa história, de meg- : történt. S hogy miért - éppen karácsonykor ] ! kerítek rá sort, azt is ; elmondom. í Néhány évvel ezelőtt két 1 falut kötött össze a Jerke- j puszta: Kismonostort meg • Nagymonostort. Mindkettő- 1 í nek megvolt a maga termelő- 1 ' szövetkezete, s volt tekintélyes ! juhnyája. L Ezernyi birka legelte a ' [puszta füvét, azpt a pusztáét, í amelyen csak a‘tisztesség meg ; [két puli vonta meg a határ- £ mezsgyét. A Toklász Termelő- 1 j szövetkezet (továbbiakban f TTSz.) birkáit Bojtos Dani vi- i [gyázta, míg a Babérlevél Tér- i ! melőszövetkezet nyáját (továb- : fbiakban BTSz.) Faragó Berci f őrizte; egyik is, másik is a i ' már említett puli-segédlettel i Nagy-nagy gonddal ügyeltek rá, ne járjanak egymáshoz szomszédolni a juhok, mert < abból könnyen baj keveredik; . ők maguk azonban istápolták kettőjük között a barátságot Elücsörögtek a puszta közepén olyképpen, hogy ki-ki szemmel tarthassa a saját nyáját, s közben meghánytá'k-ve- tették a világ sorsét afféle ju- i hász-szűkszavúsággal, félóránként pöccentve oda egy-egy rövid mondatot. Kevés szóból is ért a juhász, tiszta annak a feje, mint a fölötte kéklő égbolt. A szó meg oktalan jószág. akár a birka, terelni kell, nehogy megugorion. ’ A juhász '< csak akkor - hangoskodik, ha Ismét a zene nagyjaira tér-; ve, elmondhatjuk, hogy Wagnerről Schopenhauer a lehetői legrosszabb véleménnyel volt,; noha az „tisztelettel és hálá-> val” küldte el a divatos filozófusnak a Ring partitúráját, i „Infámis zene” — méltatlan-; kodott Schopenhauer és „erkölcstelen muzsikának” bélyegezte. Hasonló balsiker érte; Wágnert Bécsben, amikor a> Lohengrinről és a Tannhäuser-]: ről dr. Hanslick, a császárvá- ’; ros vezérkritikusa azt írta,? hogy szerzőjük „szellemes, de * nem zseniális ember, gyengék a vállai, hogy elbírják a pró- fétaságot.” • i Nem járt azonban jobban" életében Verdi sem, mert^ Régészeti I „védett44 I területek í A műzeolőgusok igen érdé- • kés felméréseket végeztek megyénkben. Amolyan régészeti „leltárt” készítettek. Me- , gyénk területén 67 helyet nyíl- vánítottak régészeti értékei miatt védett területté. Az ilyen régészeti „rezervátumok” között 13 régi földvár is található. A régészeti védett területek között van egy. a Tisza közelében lévő három és félezer éves bronzkori település helye, a martonyi kolostor romjai, a cserénváraljai és a szomolyai kaptárkövek, a taktaharkányi középkori temető és több, más. történelmileg érdekes emlék,
