Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

4

ÉSZ AKM AGY AKORSZÁG

Szombat, 1965. december 23Párkány László:

x

*

X

*

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

NYITRAY PÉTER:

TÚLEVELEK

Karácsonykor sem melegít a neonok fehér lobogá-sa, sem gyertyák, sem csillagok. Költözködik az erdők illata.

Tíilevelek bevernek a parketton, s ajándékok serege sziporkázik, míg olcsón szórom a csillagot.

Egész évre kellene ajándék fenyőfa nélkül,

mert úgy néz ki. hogy reklámozzuk a szerctctct.

Béke füstje, malacvisítás kéne mindig,

de meleg ölelések most sem lógnak a karácsonyfákon.

Ezt kérem, ezt az ajándékot, nem magamnak, nektek — szeressék egymást az idegenek, az ismerősök, a szomszédok és nem most egyszerre, csak egész évben aprócska, meleg kézfogások, igaz ölelések, hogy lábunknál heverjenek a szerető szívdobbanások.

BIHARI SÁNDOR

SZÉLFUVÁSBAN

Mar mindig vadabbá válik a sürgés: a napok, a gyönyörű tárgyak gyorsan elmúlnak tőlem s újra más, csak éppen szívemre szorítottam, rohan tovább, míg én maradok, megmakacsodva nyugodt.

A gyerekkor motívumai, leghűbben azok kísérnek, begyalult lábnyom a. kapujánál — nem. fut el, talpam alatt jön át a világon, ö teszt, hogy c szélfúvásból kiránthatatlan vagyok.

De mozgok egy távolibb idővel, amely a szem. az érzékek pásztájába sűríti a. mindennapi kerengőst, a. tündért, lemázsálja, a. gyümölcsből már hullásakor a. szesz forr ki hevesen.

így életem, vem könnyű; megfogod bár a. kezem,

de fog az izzó hűvösség ts folyton, melyben egyedül maradok, dolgozom az öröklét, a. történelem munkaidejében — mindenhez hűen,

KISS GYULA:

PIRKADAT! KALAND

Hajnali négy!

Micsoda örökség,

hogy mindig fölpattan szemem

s aztán csak lassan alszom el.

De a ma reggeli ébredés más volt. nem a nyűtt. ideg vágta föl pillámat,

— ,,kintről” költöttek, de hisz csak magam, egyedül alszom a kis nyári lakban.

Szempár fúrja hunyt szemembe magát, delejként húz álom-túlvilágról át. üzenet, mit elmondani csak a szem tud. oly mély titkokról, mint feneketlen kút, riadalommal vegyes szép kérelem:

„Feszüljön szálként köztünk az érlelem és a jóság, mely emberi és állati is egyben a legfőbb kapocs e kettő legyen, míg pirkadást fonnak a méla egeken.

Ha tudod, jó neked élni e földtekén, tudd azt is, épp oly jó, hogy élek én.

Mért ne lenghetnék bátran itt tanyádon, hullt morzsán lehetnék barátod.

. . Értelem, jóság — leintett szavak, az igazság: ember s állat örök ellen marad.

Izgága dölyfbői gyilkolt bennünket, vérünktől mocskos kezetek a jel: ti vagytok különbele Tekintetedben most szelíd öröm és csodálkozás, de egy perc s ismét emberré válsz!”

A gerle szeme ennyit mondott, mert az állott az asztalomon, a kéziratpapírok firkái fölött csillag-lábával lektorként őrködött, s — hüss! — gondolva hirtelen egyet, szárnyát suhintva már föl is reppent úszott az ablak rácsán át.

Repülhet! De villanását szemének s benne az irthatatlan kételyt nem vihette — itt szánt bennem S ő vitte-e a* enyémet?

I

:*** *************** ************************A****************************^

M

ár egy esztendeje annak, * hogy a tölgyesi Táncsics Tor-*

y.

nielőszövetkezetnek boroshor-* dókra volt szüksége. Szép tor-* mér, mutatkozott a szőlőskor-* tekben, megállt a tudomány* szüret idején. Szakáll, az egyik*

y.

brigádvezető még Király hegyre* is eljött és a cimboraság-atya-* fiság szálain megindulva, ősz-* szegy űjtött néhány szekérre* való boroshordót. Varsás Mi-* hálytól szintén kért edényeket.,* de mivel neki nem volt, a* szomszédjától kért kölcsön hot'-* dókat, kezességet vállalva * azokért. *

A szüreti forgatagban két£ hordó eltűnt, vagy összetört.* Ezt már senki sem tudja bízó-* nyosan. Varsás Mihály két* kölcsönhordóját vitte el a bő-* séges szüret. Előbb szép sza-- vakkal, majd mérgesen perel-* te Varsás Mihály a két hor-* dót, de a szövetkezetnél egyre* csak azt mondogatták: *•

— Minden kölcsön hordót*

visszaszá 11 íto ttunk. Fizetseggel * együtt. Mivel papír nélkül, be-* mondásra adtuk ki a hordókat,* lehet, hogy valaki eggyel-ket-J tővel többet gurított haza a já-* randóságnái. J

Ezután került bíróságra a* hordó-ügy. *

— Tartozom én valakinek? ->-*

tette fel ismét önérzetesen a* kérdést. Varsás Mihály. *

— Nem tartozik. Azaz.. .*

Mégis tartozik, mert. a bírása-* gi végrehajtó iroda a maga* mosógépét foglalta le. *

— Lefoglalta. De ez még nem*

jelenti azt, hogy nekem nincs* igazam. *

Töltött mindkettőjüknek, s* itták. *

Göndör Ferkó, a falu kistér-* metű, de fiatalnak nem mond-* ható, kocsmázó legénye állított* be az udvarra, kissé kapato-* san: *

— Na, komám, hogy adod a*

mosógépet? — ütött Galántai* vállára a kisember. *

— Hagyjon békét! *

— Nem úgy van az. Vevő*

''agyok rá. No, cimborám,* hogy adod azt a mosógépet.í Tudod, a jövő héten házaso-J dóm és kell a jövendőbelim-* nek. X

— Magának nem eladó.í

Menjen békességgel. *

— Ne papolj, öreg! Igaz.í

hogy ittam egy keveset, de* megmondtam, a komáimnak^ a kocsmában, hogy idejövök-* ('s megveszem ezt a mosóma-* sinát, ’ *

A gazda szólalt meg. í

— Itt egy pohár bor és*

menj utadra, Ferkó. %

— Hagyjon engem, Mihály* bátyám. Én vevő vagyok. k

Megcsörgette pénzéi, a nad~* rágzsebben. *

Galántai! fojtogatta a ke—* serűség. öreg volt már és* most kimondhatatlanul haza-* vágyott a családja körébe. ■¥■

Göndör Ferkó megragadtai mellén a kabátot. *

— No, mennyiért adod? *

— Ezeregyszáz — nyögte az*

öreg. *

— Akkor tartsd a markod,*

mert én fizetek! J

Az öreg reszketegen tartót-* ta a kezét, és Göndör Ferkó*. röhögve beleszórt egy fél-* zsebnyi pirított tökmagot. £

Az öreg nagy szomorúság-* gal roskadt le székére. *

Varsáé Mihály szótlanul* bement a házba és kírencszáz-* forinttal tért vissza.

— Itt a hordók ára. Gal ári-J

lai úr. Ha azt mondják, eny-* ívivel tartozom, itt a pénz,* fogja. Menjen haza. az unó-* kaihoz. Csak arra kérem,* hogy cserébe adja nekem a* kalapácsát. Emlékül. *

— Jó — egyezett bele azj

■'reg és fáradtan zsebregyűr-* e a pénzt. Varsás Mihály* ledig bevitte házába a faka-* apácsot, fény felé fordította* ütlegelt felét. Egy szám fe-* ketéllett ott: 1930. *

Varsásné pedig elvette fér-* ótői s kalapácsot, és oda-* akasztotta a húsklopfoló* mellé a falra..

árverés az híváson

királyhegyen már aranyvasárnap után megindulnak a betlehemesek. Egytől-egyig a városból hazaránduló fiatalok, akiknek már csak karácsony táján falu a falu, s a betlehem kedves ürügy a falu népének látogatására.

— Hát maga mit gubbaszt; itt? — szólt az egyik legény a megbűvöli: végrehajtónak. Az meg csak nézte a fényesre világított. díszletet, hallgatta a tánczenét, és közben ellenáll- hatatlan vágyat érzett, rá, hogy most, ebben a pillanatban szétzúzza azt az átkozott mosógépet és fusson egészen hazáig. De csak annyit mondott:

— Banális .. . banális . . .

A betlehemesek bent. Varsás Mihály házában énekeltek, nótáztak, aztán továbbálltak. A gazda kapuig kísérte őket, s amikor sarkon fordult, meglátta a mosógépet, és a mellette kuporgó, fázós öregurat.

Megsajnálta.

Bement a házba, borral tért. vissza. Kínálta a végrehajtót. Az szabadkozott., de később nagyokat kortyolt a jó italú borból. Aztán az órájára pillantott. Félöt. Még egy félóra, vége a munkaidőnek, mehet haza az unokái közé. A kapu küszöbét most sem lépte át senki. Ivott még egyet a gazda borából, a szesz égette torkát. Végül is összegyűlt, annyi bátorság benne, hogy megkérlelje Varsás Mihályt.

— Fizesse ki az adósságát... Vegye meg szomszédjának azt a két hordót, drága Varsás barátom. Tudom, hogy van pénze. Ha nem fizet, karácsony után nekem újból vissza kell jönnöm, ide a maga udvarár . az átkozott mosógép mellé.

— En nem tartozom senkinek sem. Ezt maga is jói tudja, Galántai úr! Én csak segíteni akartam, amikor kölcsönkértem á Táncsicsnak azt. a kél boroshonjót.

— És maga, még mindig a kasza-kapa mellett?

Jól felélt — gondolták az öregek, és nem kötekedtek to- zvább. Egyikük csak kíváncsis- kodásbói megkérdezte:

— Akad-e munka mostanában?

— Egyre kevesebb. Itt Királyhegyen tíz évvel ezelőtt voltam.

— Arra még mi is jól emlékszünk. Tóth Gergelyek portáján megállás nélkül visított az a malac, amit adó fejében az udvaron vertek dobra. Ha jói tudom, az akkori tanácstitkár vette meg.

— Hát nem kezdődik az árverés? — kérdezte az egyik öreg toporogva.

— Hogyan kezdődnék, bátyám? Maga nem mai gyerek, magának illenék tudni, hogy vevők, vagy 'érdeklődök kellenek az árveréshez.

— Mi itt hárman, mi a csudák vagyunk? — kacsintott cinkosan társaira az egyik öreg.

— Ugyan, ne bolondozzanak ... Csakugyan meg akarják venni ezt a mosógépet? Minek ez maguknak?

— Ne törődjön vele, Galántai úr! Az unokámnak kell, — felelte az egyik öreg

— Hát jó, — mondta kedvetlenül a végrehajtó. Koppantott egyet kalapácsával és düny- nyögve mondta:

— Ezerkettőszázötven először.

Csend.

— Ezerkettőszáz másodszor.

Csend.

— Ezeregyszáz harmadszor.

Csend.

Galántai dühbe gurult.

— No, ne vacakoljanak velem, jó emberek. Szórakozzanak otthon.

Az egyik öreg bűnbánóan

mondta:

— Csak hallani akartuk a harmincöt évvel ezelőtti nótát.

S ezzel elment a három öreg, és Galántai magábaros- kadtan, gondolataiban megidézte első kalapácsütését. Harmincöt évvel ezelőtt KirályFutótűzként terjedt el a hí; Varsás Miháiyéknál. árveri lesz; A gyerekek izgalma i; zott fel először, mert ők úg vélték, hogy valami ritkán 1 i tott eseményben lesz részül Pontosan nem tudták, mi bei találgatták is az iskola udv« rán:

— Cirkuszi mutatvány i lesz?

— Vagy mozi?

— Ki néz mozit az udvarol havas esőben?

— Hű, de mafla vagy! Vak: mit eladnak. Hallottam én má ilyesmiről...

Alig várták a tanítás végé Csengetés után senki ser ment. haza, mindannyian Var sás Mihály élt háza felé vette útjukat.

A frissen mázolt dróÖoeríté előtt megtorpantak. A kiskap- nyitva volt, de nem mente be. Kíváncsian nyújtogatta nyakukat, de az udvaron nen láttak irtást, mint egy fehéi zománcozott mosógépet, mel lette egy rozoga asztalkát, öcs ica támlás széket, azon pedi egy unatkozó, bundás sapka szemüveges öregurat.

■ Vigasztalanul esett a havas eső.

Kijött a házból az asszonyé kacatot terített a mosógépre Nem tudta nézni már, mikén veri , hengerhasát a havasesc

A bundás sapkás egykedvű« nézte a műveletet. Varsásn szeretettel babusgatta hűsége társát: a mosógépet. A végre hajtó reggel érkezett, a város ból. Mondania sem kellett hogy miért. Varsás Mihály tud ta: most már csak a végrehaj tás következhet. Korábban há rom, szigorú hangú felszólítás kapott, a tanács hjva talsegéd« hozta, mindannjdszor restéi kedve.

Az asszony visszament a ház ba, a végrehajtó kipp-fcoppozot a kikiáltó kalapáccsal. Mert ka lapács is hevert az asztalon viharvert, ütött-kopott fakala pács, olyan búsklopfoló-féle.

Hát bizony ezért nem vol érdemes idenyargalni — gon doltáik csalódottan a gyerekek és zsibongva, egymást lökdösve elgomolyogtak Varsás Mihálj portája elől.

Nagy úr a kíváncsiság. Meg lep az mindenkit; asszonyt férfit, öreget S minthogy a; árverést a tanács hangszórói ban közhírré is tették, a fali. nagyon fontos eseményévé lé pett elő Varsás Mihály mosógépének elárverezése. Igaz, bogv a tanácsi hirdetményben félreérthetetlenül ez állt: „December 22-én délután közszemlére és árverésre kerül Varsás Mi hály mosógépe. Azt bárk megtekintheti és megvásárol Íratja.” Ez világos volt. mégis főleg n f ■ talabbak tűnődtek ; furcsa hirdetményen. Az öregei titokzatosan, sokat értően mosolyogtok. Azt. gondolták: ől bizonv mernéd k ezt az árverést. Tudják is, mi az, me? hál kíváncsiak rá: hogyan árvereznek mostanság.

Minden tűnődés ellenére kendőt, kabátot kanyaritottal magukra az asszonyok, ( mintha a. boltba mennének kenyoreszsnkot, kosarat fűztel karjukra, és így vonultak e Varsás Mihály háza előtt. Df ők sem láttak mást: mint e- unatkozó, zsineggel átkötött kabátti. sokdioptriás szemüveget viselő, öregurat. A hivatalnok. amikor meglátta ai asszonvokat. felállt és lerántotta a mosógépről a rongyokat. hogy lássák: jó mosógéf ez. Használható.

— Nem jönnének közelebb' Nézzék meg; teljesen hibátlan 64-es kiadás.

— Használt. . .

— Nem szeretjük a használtat.

— 1250-ért már újat is lehe venni — mondogatták az asz- szonyok és sietősen lekanyarod- tai a járdáról.

Elcsüggedt a végrehajtó Már délután három, és senk nem érdeklődik a mosógéf iránt, ötkor letelik a munkaideje. és ha nem sikerül túladni ezen a végrehajtási tár jiyor mé* egyszer ki kell jön Jjte. Lehetséges, hogy mindjár LSscscxny után. Vagy talál

: Szilveszter napján? A csudába!

i Még rágondolni is rossz! Fázó• son bújt felhajtott gall-érú ka• báljába, körmeit melengette,

• öreg szája maradék párájánál.

Ráncos arcú, örökké gyür1 kőző öregek baktattak be a nyitott kapun. Megálltak a szúette ::sz.tal előtt, és mint akikét

• megbabonáztak, úgy bámulták a kikiáltó kalapácsot. Aztán a rozzant végrehajtót vették szemügyre. Az egyik öreg hamar felismerte. Barátságosan ráköszöni:

— Adjon isten. Galántai úr! Még mindig a kalapács mellett?

Galántai megtörölte párás szemüvegét, lassan orra nyergére illesztette, és hosszasan nézte a kíváncsiskodó öreget. Nem jutott eszébe semmi. Ismeri? Bizonyosan nem-. A.ki néhányszor kiült már az udvar közepére, s ő tagadhatatlan az elmúlt harmincöt esztendő alatt megfordult jó pár parasztember portáján, azt ismerik.’ No, igen. Mit feleljen? Töprengett magában, de végül csak ennyit mondott:

hegy valamelyik házában szekrényt, malacot, két dunnát vadonatúj kubdktalicskát é: egy diófát árverezett el. Jó emlékszik rá. Első inunkájs volt. Az első munkájára mindenki emlékszik. Valamelyil- módosabb gazda vette meg a: árverésre bocsátott holmikat Még most, is felrémlik néha: ; két dunnát mindjárt felhasí- tóttá, a puha tollat begyömöszölte egy cukroszsákba,r a sza kadozott huzatot meg odalök te a cigányoknak.

Eddig jutott gondolataiban amikor csilingelősre és lánczenére figyelt fel. A kapun bet lehemesek perdültek be nagj botokkal és még nagyobb vidámsággal. ICle-mlámpával kivilágított betlehemet dédelgettek maguk között. Az egyil fehóringes beilehemes legénj oldalán zsebrádió himbálód- zott. A parányi masina felgerjesztett hangja beleúszott i csendbe, megzavarta a végrehajtó magányát.