Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-03 / 285. szám

I

Á kulturált otthon Igénye és a keresSíeiIelmi ellátottság

Korábbi tapasztalataink is Ssizonyítják, a Miskolcon megrendezett Lakás 1965 című felállítás látogatottsága, a közönség megnyilakozásai pe- 6äig csak alátámasztották a ltorábbi tapasztalatokat, hogy & közönségnek mind nagyobb Hiány ada választja, otthonának berendezéséhez a korszerű Éakberendezési tárgyakat, bútorokat., kiegészítő elemeket. Vonatkozik ez az új lakáshoz jutottakra és az otthonaikat felújító idősebbekre egyaránt. Ez természetes is, hiszen a korszerű élet korszerűbb környezetet, ruházkodást, művelődési lehetőségeket kíván, és funkcióinak jobb biztosításához feltétlenül maibb otthonra, napjainknak megfelelőbben berendezett la- " kasra van szükség. Nem utolsósorban az új építkezések adta lakásméretek is a korszerű, kisebb méretű lak- berendezési tárgyak használatára szorítják a közönséget.

Esőket keresik

lErdemes végigtekinteni,: mit keres az otthonát korszerűen berendezni akaró közönség. Legelőször is modern, többségében világos, könnyen takarítható kisbútorokat. Erre egy érdekes adatot említünk meg illusztrációként. A miskolci bútorforgalom 1957- től napjainkig négyszeresére növekedett. Ezen belül természetesen növekedett a bútorok választéka is. Napjainkban már a négy-öt év előtti 7—8 százalékról 70—80 százalékra emelkedett a modern lakószobák részaránya a miskolci kereskedelmi forgalomban. E megtízszereződés a korszerűbb iránti érdeklődés növekedéséről tesz rácáfolha- tatlan tanúbizonyságot. Szintúgy a Képcsarnok lakásdíszítő áruinak páratlan sikere is.

Keres a közönség továbbá B7. új otthonokba illő szőnyeget, függönyt, díszműárut, üveget és porcelánt, ugyanezekből használati tárgyakat is, keres elektromos háztartási gépeket, elektromos kul- turcikkeket, rádiót, televíziót) világító testeket. lámpákat, egészen és félig beépített konyhabútort és különböző egyedi bútordarabokat, kiegészítő berendezési tárgyakat. ((Virágállvány, telefon-asztalka; stb.)

Nem célszerűtlen azt is megnéznünk, mit kap a közönség, napjaink kereskedelmi választéka mennyire elégíti ki a fentiekben vázolt igényeket.

Bútorok

csak körzeteken belül

mindenki fellelheti ezeket a bútorokat, és vagy ott vásárolja meg, vagy nyomoz- utána az ország más részében, és akkor egyéni rendelkezésre mégiscsak utazik a bútor az ország egyik sarkából a másikba, nem egyszer talán nem is a leglegálisabb módon. A bútorokról szólva azt is meg kell állapítani, hogy jóllehet, bútortervezőink különböző helyeken terveznek, temékeiken sok azonos jegy ismerhető fel, még ha egyikmásik berendezésnek más is a neve és származási helye. Ugyanitt említjük meg, hogy a korszerű lakásokban látott beépített konyhabútorokat félig beépített állapotban sokan szívesen vásárolnák, azonban az kereskedelmi forgalomban ez idő szerint nem kapható.

Csak „mintadarab“.

Lényeges lakberendezési cikk a szőnyeg. Az ízléses, korszerű szőnyegeken kívül sok szép, régi szőnyeget árusítanak boltjaink. A felmérések szerint mintegy 60 százalékban keresnek új, modern szőnyeget és 40 százalékban az úgynevezett hagyományos árukat. A gazdaságossági tényezők is a korszerűbb szőnyegek beszerzése mellett szólnak. A kereskedelmi forgalomban, sajnos, az ízléses, modern szőnyegek mellett Sok a mű-modern, az ellátás nem folyamatos, akadozó, időszakonként hiánycikk a jó szőnyeg. Jobb a helyzet a függönnyel, mert hamar népszerűek lettek a különféle műanyagból készült, korszerű, mintás, vagy minta nélküli készítmények.

Az üveg, porcelán díszmű és használati cikk ellátásnál, sajnos, hiányokról kell szólnunk. A szép, ízléses, korszerű üvegáru és nagyrészt a porcelánáru is szinte állandóan hiánycikk, a kiállításon is csak mintadarabként szerepel, ezzel szemben a boltokban sok az elavult használati cikk és a giccs. Különböző kerámia-üzemeink nagy szériákban ontják (az Iparművészeti Tanács által is jóváhagyott!) értéktelen, ízlést rontó figurákat. Ezeknek tagadhatatlanul nagy a keletjük még. A boltok dolgozói szerint ezt kérik, a vásárlók szerint azért, mert ezt kapják.

A korszerű élethez az elektromos háztartási gépek feltétlenül hozzátartoznak. A választék, sajnos, nem kielégítő. Egy-egy bolt, illetve egy-egy kereskedelmi vállalat, vagy megye viszonylag keveset kap az egyes darabokból, és gyors javulással, sajnos,^ nem számolhatunk. Míg bútort az országban körülbelül 290 üzem (gyár, ktsz) készít, az elektromos háztartási gépeket alig néhány üzem gyártja. A kereskedelem és a gyártó üzemek közötti összhang sem kielégítő. Hasonló a helyzet a rádióval és a televízióval. Különösen a rádiónál érződik ez erősen, amelyből nagyon-nagyon szegényes a választékunk. Nagy az elmaradásunk a korszerű lámpák, világító testek készítésében és árúsításában. Jellemző például, hogy a Lakás 1965 kiállításon látható egy-két igazán szép és korszerű darabot már haszálat- ból, egy művészeti intézménytől kellett elhozni, mert a kereskedelem nem rendelkezik megfelelő, ízléses, újszerű világító testekkel.

Positiv (*s negatív tényezők

Hibaként kell megemlítenünk, hogy az országos áruelosztásban bizonyos megyék közötti egyenlősdi tapasztalható. A megyék a lakosság összetételétől, igényétől függetlenül szinte „darab-da- rab”-elv szerint kapnak árut. Mindezek keresztfuvarokat, különféle többletszállításokat és olykor-olykor átmeneti áruhiányokat jelentenek. Sok a vita a kiskereskedelem, a nagykereskedelem, és a gyártó vállalatok között, egy- egy új cikk bevezetése nehezen megy. (Pl. a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat által ez év tavaszán kezdeményezett ötvös-munka árusítás bürokratikus nehézségek miatt az első széria eladása után megfeneklett.) Tagadhatatlan, helyenként hiány van még a kereskedelmi dolgozók felkészültségében, művészi Ízlésében.

Sokféle tényező játszik közre a kulturált otthon igényének kielégítésében. Pozitív és negatív tényezők egyaránt. A Ik iyes irányú igény i egyre növekszik és hisszük, hogy a nagyrészt bürokratikus eredetű gazdasági (gyártási és kereskedelmi) akadályok fokozatosan eltűnnek' ezek kielégítésének útjából. ! Mindaddig azonban fokozott| szükség van az ízlésnevelésre, a felvilágosító munkára, s ebben a társadalmi szervek szerepére. A Lakás 1965 című kiállítás talán kétirányú szolgálatot is tett; segített az ízlésnevelésben és a kereskedelmi ellátottság hibáinak feltárásában.

Benedek Miklós

Mit hozol nekünk?

(Foto: Sz. Gy.J)

Mire a szavatossági Idő lejár... ?

Márciusban a sátoraljaújhelyi KERAVILL-boltban vásároltam készpénzért egy Duna televíziót. A készülék eleinte jól működött. Két hónap után megbokrosodott, sokszor elromlott. Minden alkalommal az újhelyi finommechanikai kirendeltség javító szolgálata jött el lakásomra, s próbálta a tv-t megjavítani, sajnos, legtöbbször csekély eredménnyel. Több alkalommal bevitték a készüléket a központba, hetekig ott hevert. Javítás után egy-kettőre elromlott. Eddig már tízszer csinálták meg, és most sem jó.

Amikor felvilágosítást kértem, azt mondták: „mire a sza• • •

vatossági idő lejár, addigra jó lesz a tv”. Természetesen, azután már csak pénzért lehet majd javíttatni;

A televíziót családom, iskolás gyerekeim szórakoztatására vásároltam. Nehezen gyűjtöttem össze az 5900 forintot. Eddig azonban még csak bosz- szankodtam miatta. Mit tegyek ezzel az — úgy látszik —■ javíthatatlan televízióval? A jótállási idő lejárta után is örökké javíttatni fogom, vagy van mód kicserélésére? Ezekre a kérdésekre várom az illetékesek sürgős válaszát!

Dákos Ferenc Karcsa

12 miUió adag

Jekete

Az Országos Földmű vesszővel kezeti Tanács vendéglátóipari szakbizottsága csütörtökön a Heves megyei Fel- sőtárkányban tartotta ülését. Az előterjesztett beszámolók alapján megvitatták a földművesszövetkezeti vendéglátóipar 1965. évi tapasztalatait és a szakbizottság 1966. évi munka tér vét.

A beszámolókból kitűnt, hogy a szakbizottság a legfontosabb feladatának a falusi vendéglátóipar korszerűsítését és bővítését tekinti.

A vendéglátás fejlődését szemléletesen bizonyítja az a tény, hogy jelenleg az országban 700 falusi falatozó és cukrászda működik. Évente 12 millió adag feketekávét fogyasztanak falun és mintegy 45—50 millió süteményt tálalnak' fel a falusi cukrászdákban.

Miskolcon például a Lakás• 1965 kiállítás megnyitása * után az ott bemutatott kor-» szerű bútoroknak mintegyJ 90 százalélca volt kapható ke-® íreskedelmi forgalomban, de aj nyitvatartás alatt már több, darabra rákerült az „Eladva" • cédula. Ez azt jelenti, hegyj meglehetősen szűkös volta ezekből a raktári készlet.J Például már a kiállításon Iá-® tott valamennyi íróasztal el-» fogyott, és a kiállítási dara-JJ fookon is rajta van az ezt jel-® ző cédula. Sok probléma adó-2 dik a bútorforgalomban a® már említett kis darabokkal,J televízió-asztallal, virágtartó-o val és hasonlóval, amelyek® igen ritkán szerepelnekJ komplett garnitúrák tartozé-o kaiként, és időszakonként aj hiánycikkek listáján találhat-® j}uk őket. A -hazai bútorelosz-J Sásnak van egy olyan sajátos-® sága, amely az ország egy-egyJ területén erősen leszűkíti oö választékot. Nevezetesen az,® hogy az ország különböző bú-J torüzemeiben gyártott korsze-o rű lakberendezések csak egyJ meghatározott körzeten beli'1, és Budapesten kaphatók. Va-J flószínűleg a keresztfuvarozá-® sok megakadályozása céljából® született olyan intézkedés, • hogy az ország nyugati ré-® szóból nem jöhet bútor a Ti-® szántóira, a miskolci bútorok J nem mehetnek Pécsre, ami ■ közlekedésgazdasági szem-J pontból helyes. De, ismétel-« Jük, erősen leszűkíti ennek* folytán egy-egy területen a® ■választékot, és gyakorlatilag a tii rendelet kijátszását ered-J «ikésaíjazáj mert Budapesten®

Ezer hízó etetés® zsebre dusrott kézzel

M

eleg volt. Rengeteg légy dongott a hizlaldában. Az emberek panaszkodtak.

— Leszakad a karunk, amíg ezer hízónak vödörrel luada- goljuk az eleséget. Ráadásul ez a rengeteg légy. Kiverik az ember szemét...

A panaszt zömök, nyugodt természetű, kissé kopaszodó férfi hallgatta. Régi pajtások, legénykori cimborák panaszkodtak. Tudták, hogy jó helyen. Tudták, hogy ha valaki tud segíteni, az Daku András lesz. A régi barát, aki ugyan elkerült Ricséről, de mindig hazajár. Az ÉMÁSZ-nál dolgozik Miskolcon, ott is lakik, de minden szabad idejét a faluban tölti. Mennyi mindent villamosított már. Lényegében az egész falut.

A nyugodt, halk hangú, keveset beszélő Daku elgondolkozott. Nézte a gürcölő embereket, a régi pajtásokat, és fájt a szíve értük.

— Majd csinálok valamit. Megoldom, ne féljetek.

■— A villamos-daruk elvéből kell kiindulni — mondta magában még a vonaton, és tovább építette a gondolatot.

Másfél év. Azóta szakadatlanul dolgozott. Töprengett, tervezett, rajzolt, mért és próbálkozott. Persze, csak szabad idejében, mert az ÉMÁSZ-.

nál is sok a dolga, csoportvezető. Végre az elképzelés kiteljesedett, rajzolt formát öltött. Ekkor segítséget keresett. Talált a Lenin Kohászatban és a Növényvédő Állomáson. És természetesen a ricsei termelőszövetkezet műhelyének szakemberei. Dolgoztak. Daku arra is vigyázott, hogy semmi se légyen bonyolult, se beszerezheletlenül egyedi. Hosszas, kitartó munkával ösz- szerakták a gépet. Elvitték Kiesére. A hizlaldába beépítették a 60 centiméter nyomtávolságú kisvasutak Mértek és számoltak. A betonpadlás alá szerelték fel a kábelt. Duplán szigetelték és a védőlemezbe relét építettek be. Ez lehetetlenné teszi a balesetet.

A zömök, halkszavú ember néhány nappal ezelőtt kopogtatott a szerkesztőségben.

— Ha lehetne — mondta csendesen —, kérem, menjen el Ricsére. A gép, amit ígértem, dolgozik...

Másnap már mentem. Velem jött Puskás Lajos fő- agronómus is. Deák Balogh Béla brigádvezető megmutatta a takarmánykeverőt. Egy óriás acélgarat. Melle! te prizmában a gyári készítésű takarmánykoncentrátum, másik oldalon a helyben őrölt dara. Az emberek tudják:

egy mázsa darához tíz kiló koncén trátumot kell hozzáadni. Azután csak egy gombnyomás és a keverőüzem automatikusan működik.

— Ezt is Daku Bandi szerelte fel — mondta Deák.

A keverőgaratból kályhacső vastagságú acélcső halad át a padláson. A végén zárócsap. Ott áll a gép, amelyet Daku András szerkesztett. Kis kocsi, tiszta acélból. Alul, a négy kerék közé építettek be két villanymotort. Építettek bele egy kompresszort is. A lapos motorkocsin áll a keverő berendezés.

A pépesítő gép dübörög. Egy mázsányi répa szétzúzása, pépesítése egyetlen percig sem tart. A lapos motorkocsira szerelt keverő készülék két-három perc alatt keveri meg ötszáz sertés vacsoráját. A „masiniszta” kapcsol. Mindössze öt gombhoz kell értenie. A Dalcu-féle sertésetető berendezés elindul. Két oldalt gombnyomásra nyílnak az adagoló csapok. Pontosan akkor, amikor a gép a vályúk végéhez érkezik. A disznók visítanak, lökik, törik egymást. A reflexek már működnek. A>!g három hete üzemel az új gép, de az állatok már a villany- motor duruzsolásából tudják, hogy evés következik. Mind a vályúhoz tolakszik, s habzsolja a finom, szakszerűen kevert eleséget. A dolgozók zsebre dugott kézzel kísérik a gépet, csak a „masiniszta” tartja kezét a gombon. A gép valóságos kis kombinát, mert keverő üzem, előre-hátra mozgó mozdony, szállító kocsi és kompresszor egyben.

A gondozók mosolyognak. Bernáth János, Körmöndi Béla, Kocsi József és Kocsi István.

— Minek ide ennyi ember? — kérdezem. — Egy is elég lenne.

— Egy talán nem, de kettő feltétlenül — felelik.

— Akkor miért vannak négyen?

Puskás Lajos főagronómus szól közbe.

E

zek az emberek eddig is itt dolgoztak. Rengeteget gürcöltek. Most küldjük őket máshová? És nemcsak etetés van, hanem trágyakihordás is. — Kézzel?

— Már nem. Ez a gép azt is megkönnyíti. Alkalmas trágyakihordásra is.

Daku ideadta nekem a gépről szóló leírást. Ebből tudtam meg, hogy mindenféle istállóban alkalmazható, ahol 60 centiméter nyomtávolságú kis- vasutat építenek. Akár fektetett, akár függő pályán. Ha leveszik róla a keverő berendezést, szálas takarmányt is szállít. Alkalmas, a keverőberendezés használatával, itatásra. És meszelésre, fertőtlenítésre. Ezt szolgálja a beépített kompresszor. Nyolc—tíz atmoszféra nyomással meszelő nélkül egyenletesen meszeli a

falakat, és bármilyen fertőtlenítő szert pillanatok alatt kipermetez. A légyirtó szert is.

— Mit tud még a gép? — kérdeztem.

— Nem elég? — kérdezett

vissza Kocsi József. — Zsebre dugott kézzel hol etetnek meg ezer disznót? És nem kell zsákolni, meg vödörben cipelni azt a rengeteg eleséget. Keverni se kell kézzel. Minden patent, automata. Mi kell meg?

— És mi történik akkor, ha nincs áram?

— Semmi különös — felelték. — A keverő szerkezet olyan könnyen működik, hogy egy ember is elhajtja. A kocsi szintén könnyedén gurul. Egy ember fél kézzel megtolja. Áramzavar esetén működésbe lépünk...

Daku pontos számításokat készített. A gép használata több mint három forinttal csökkenti egy kiló sertéshús előállításának költségét. Kiesén ez egy év alatt több mint hatszázezer forint megtakarítást jelent.

— Mit kapott a gépért? — kérdeztem Dalaitól.

Mosolyogva, csendesen válaszolt.

S

emmit. Én a ricsei tsz- nek mindent társadalmi munkában csinálok. Ha adnának valamit. akkor sem fogadnám eh De a gépet bejelentettem a Találmányi Hivatalban. Szabadalom lesz. Bízom, hogy elfogadják. Egyszerű gép, de praktikus. Egyedülálló a világon.

Szén dm József