Észak-Magyarország, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-16 / 270. szám

KeádL, SSNSSo »wember Ä ßSZ AKM AGY AROKSZÄG s Párolog a szenteltvíz 0- avagy emlékezzünk I Tulajdonképpen önmagám­tól kérdem, egy angyali kis história kapcsán, amit nem­rég hallottam az ózdi járási pártbizottságon. És persze ke­resem is rá a választ, a fele­letet, egy kicsit a történelem­hez fordulva segítségért, vagyis utánajárva a dolgok­nak, töviről hegyire. Lehetsé­ges, hogy haszontalan idő­töltés volt, mert Borsodbóta ifjú lelkipásztora utánajárás nélkül is válaszolni tudott volna kíváncsiskodó kérdé­seimre? Lehet. Esetleg a vá­laszok nem egyeztek volna... De hát az irgalmas isten bo­csássa meg némely lelkipász­torok feledékenységét, sőt, ravaszkodását is! A történet pedig a követ­kező: ®őía kemény dió?..., Köztudott a környéken, hogy Borsodbóta dacos, re­bellis népe sok borsot tört az egykori uralkodó osztály, a kegyelmesek és felkegyelme- sek orra alá. Valahogy úgy hozta a sors, hogy a hajdani cselédek, bányászok és gyári munkások, ösztönösen is, fel­világosultabb világnézetükkel (és cselekvésükkel is, amikor ütött a történelem órája) hosszú évtizedek óta farkas­szemet néztek az urak és a pa­pok dölyfével. Mintha csak helyettük, vagy az ő ne­vükben fogalmazta volna Ady Endre is: „Urak, papok áölyfét, ím, eleget tűrtük .. Persze okuk volt a dacra, sneg arra is, hogy gondolkoz­zanak, ha máson nem, azon, amit saját falujukban láttak az úri Magyarországból. Mert Borsod vármegye hajdani mindenható ura, Vitéz Bor­bély Maczky Emil főispán, a fehérterror „legendás hírű” huszárkapitánya, a véreskezü Héjas Iván és a fasiszta Gömbös Gyula kebelbarátja, véletlenül, vagy nem véletle­nül, de éppen itt, Bótán építtetett magának kúriát. Az apró ablakos, vertföldes cse­léd-viskók inségesebb sorsú lakói ösztönösen is farkas­szemet néztek az összkomfor­tos kastély előkelő lakóival és vendégeivel. Valahogy úgy, mint ahogyan a kizsák­mányolással, meg a hódító papi mákonnyal szembené­zett a rebellis természet. Mint cseppben a tenger, úgy tükröződtek Bótán a felsza­badulás előtti osztályellenté­tek. Üem mindig törtek... A bótaiak joggal büszkék rá, hogy nem mindig tűrtek. Ezért volt Bóta kemény dió a vármegye legfőbb urának, noha mindent elkövetett, hogy feltörje ezt a diót, hogy snegpuhítsa a keményebb ge­rinceket. Botozás 1019. után (úgy, hogy a szerencsétlen, megkínzott munkások négy­kézláb mentek haza, mert nem bírtak lábukra állni), spicli rendszer, zaklatás, fe­nyegetés a katonai behívók­kal, s elbocsátás a bányától, vagy a gyártól. Ezek voltak & „puhítás” ismertebb mód­szerei. De olyan is volt, hogy lakit a moszkvai rádió hall­gatásával gyanúsítottak, az­zal a bolondját járatták. Az egyik nyugdíjas bőtai bá­nyász elmondja, hogy hu- szonkétszer idézték be az óz­di főszolgabírói hivatalba ... ÍA bótaiak még emlékeznek. Emlékeztek akkor is, amikor a Gömbös-szobrot ledöntöt- íék... Csakhogy addig még történt Bótán egy, s más.) Amikor a drasztikusabb eszközök nem segítettek, a kegyelmes úr finomabb, ra­vaszabb, alattomosabb eszkö- Eökhöz folyamodott. Kará­csony és húsvét előtt jártak Botára rendszeresen a misz- Gzionáriusok és elkezdődött a 5,lelkigyakorlat”, természete­sen a kötelező fülbegyónás- sal. Megnézhette magát bár­melyik bányász, vagy gyári- munkás, amelyik nem tudta felmutatni művezetőjének a Ryónást igazoló papi cédu­lát ... Könnyen markába nyomták a cselédkönyvet is... A fizikai és a politikai ter­roron kívül tehát a lelki ter­ror is nyilvánvaló volt Csak­hogy a felvilágosultabb bó­taiak még ilyen körülmények között is (vagy éppen ezért) elkerülték az isten düledező házát, s nem jártak, bizony, az istennek se, ha csak éppen nem kényszerítették őket. A nagy ravasz ötlet. A kegyelmes úr bizonyára arra gondolt, hogy a 410 éves, Jézus nevét viselő, omladozó, rozoga templom nem lehet eléggé vonzó. Le kellene bon­tani és (közpénzen persze, to­vábbá a hívek kezemunkójá- val) szép, új, nagy templo­mot építeni. Olyat, amelyet ország-világ megcsodálhat (a község méreteihez képest), de mindenképpen olyat, amely méltó lesz a főispáni kúriá­hoz, és még inkább olyat, amelyben jámborabb fővel hajt térdet, s fejet a rebellis népség... 1925. Kriston Endre püspök Bótán jár. Vitéz Borbély Maczky Emil felveti neki a templomépítés gondolatát. Ötletét természetesen ügyes dolognak tartják. 1932. Maczky kihallgatást kér dr. Szmrecsányi Lajos egri érsektől. Referál és meg­ígéri a düledező istenháza lebontását, az új templom felépítését. De, hogy névlege­sen mégse csak a vármegye politikai főnöke szerepeljen a nagy nyilvánosság előtt, mint a templomépítés szorgalma­zója és sürgetője, a korabe­li újságok szerint, „a főispán úr, Csehit László akkori lel­késszel vette kezébe a temp­lomépítés ügyét”. És ugyan­csak egykori újságok sze­rint „ ... mintha az üstén két kézzel segített volna nekik, lassan épülni kezdett a temp­lom, és nem■ jöhetett olyan nehézség, amit nem lehetett volna áthidalni”, Magyíelkűség — a kisemberek zsebére... Meghisszük azt, hogy nem jöhetett olyan nehézség, amit nem lehetett volna át­hidalni! A hatalom egykori urai tudtak gazdálkodni sa­ját hatalmukkal, természete­sen saját érdekükben. Mert az új, korszerű templom nemcsak Borbély Maczkynak kellett. Kellett az, mint a szellemi elnyomás, a lelki terror és a munkásság intéz­ményes, kevésbé feltűnő el­lenőrzésének (gyónás) fontos objektuma (bármilyen fur­csán hangzik) a Rimamurány Salgótarjáni Vasmű R. T. elnök-vezérigazgatóinak is. Dr. Bíró Pál, a részvénytár­saság elnök-vezérigazgatójá­nak és fő részvényesének hozzájárulásával nem vélet­lenül utalt ki Faragó Gyula, az Özdi Vas- és Acélgyár, to­vábbá Quirin József, a Bor- sodnádasdi Lemezgyár igaz-, gatója 75 ezer darab téglát, 45 mázsa vasat és bádogot, valamint 30 mázsa lemezt és 20 ezer pengő segélyt a temp­lomépítéshez. Aztán a falu akkori elöljá­róságával sem véletlenül sza­vaztattak meg 10 ezer pengő értékű közmunkát, amit in­gyen napszámmal és fuvarral kellett teljesíteni. (A bótaiak még emlékeznek a kirótt napszámot és ingyen fuvart sürgető dobszókra is.) És a „Kegyelmes Elly-né- ni”, Vitéz Borbély Maczky Emilné sem véletlenül szer­vezett vármegyei gyűjtési ak­ciót a bótai templomra. (Já­rásonként 500—500 pen­gőt vetettek ki a bótai temp­lomépítésre. S a nagylelkű fogadalom­ból a végén annyi maradt, hogy a főispán csillárt vett, kifesttette az isten új házát, s az egykori újságok szerint körülbelül háromezer pengőt adományozott... De az új templom 70 ezer pengőbe (!) került, s az olvasó előtt vi­lágos lehet, honnan származott ez a szép summa pénz. Nyil­ván a munkások, a parasz­tok kizsákmánvolásából. ada­kozásaiból és adójából, vagyis közpénzből Országos csinnadrattával... 1940-ben, vagyis kerek 25 évvel ezelőtt elkészült az „úri nagylelkűség” fényében fürdő új templom. (Hogy elég nagy és elég hamis fénycsó­vában fürödjék, erről az ak­kori burzsoá sajtó gondosko­dott.) 1940. október 20-án ke­rült sor a templomszentelés­re, nem is akármilyen szente­lésre! Erről Borbély Maczky és az egri érsek gondoskodott. Akárhogyan is méregetem az idősebb bótaiak visszaemlé­kezései és a korabeli újságok kolumnás beszámolói alap­ján, első osztályú templom­szentelés volt az! És persze óriási szemfényvesztés is, hi­hetetlen erejű propagandisz- tvkus demonstráció, amelyen jelképesen felvonult az úri világ sokféle előkelősége és ott volt természetesen a kör­nyék és a falu akkori előke­lősége és lakossága is. (Any- nyiféle urat, papot látni együtt, és a kivételes cere­móniát végignézni, bizony, nem mindennapi látványos­ság volt.) Am a bódító, misztikus ce­remónia csak látszólag és csupán az eszmélésig „oldot­ta fel”, vagy inkább ködösí­tette el a bödületes osztályel­lentéteket. Vessünk csak egy pillan­tást, kik vonultak fel a 25 évvel ezelőtti, híres bótai templomszentelésen? Kriston Endre püspökön kívül, aki az országos csinnadrattával beharangozott események egyik főszereplője volt (azért csak az egyik, mert a másik és a tulajdonképpeni első számú főszereplő okvetlenül Vitéz Borbély Maczky Emil főispán és neje volt), az ün­nepség hamis fényében für­dőit Száva János dr. érseki titkár, Ronkay Ferenc és Quirin Leó országgyűlési képviselők, Quirin József kormányfőtanácsos-gyár- ígazgató, Holczmann Gusztáv bányaigazgató, Vitéz Butty- kay Béla huszárezredes, vi­tézi székkapitány, gróf Seré­nyi Ödön földbirtokos, Veégh László dr. főszolgabíró (aki Kolozsvárról jött el a temp­lomszentelésre), ott volt Lu­kács Endre alispán, Nagy Ernő főjegyző, Molnár József tiszti főügyész, Mikuleczkv Gyula árvaszéki elnök, vitéz Hubay Gyula, az ózdi járás főszolgabírója, Leszkay Ká­roly tiszteletbeli főszolgabíró, nyolc esperes és plébános, to­vábbá a falu akkori vezető­sége, élükön Szelekovszky Sándor jegyzővel. Aztán cir­káltak az utcán kakastollas csendőrök, és, elvegyülve az odacsődített „rebellis népség” között, civilruhás rendőrök is. A felvilágosultabb bótai munkások átláttak a szitán: „ezekhez nekünk vajmi kevés közünk van .. Csépányi Lajos (Folytatjuk.) Hozzászólás a „Melyik a helyes adat ?** e. glosszához Az Északmagyarország no­vember 7-i, ünnepi számának 12. oldalán „Melyik a helyes adat?” c. glosszát olvasva, szükségét érzem, hogy néhány téves, a gyakorlati közgazda- sági szemléletnek ellentmondó megállapításra hívjam fel a fi­gyelmet. Teszem ezt elsősorban azért, mert az Északmagyarország a megyei pártbizottság napilap­ja, a pártbizottság álláspontját képviseli, széles körben olva­sott, tudatformáló ereje igen jelentős. Nem közömbös tehát, hogyan és mi kerül a lapba. Másodsorban a Statisztikai Hivatal „finom ledorongolása”, hogy a KSH „hivatalosan el­fogadott számadata az elna­gyolt”, még abban az esetben is, ha Barcsa elvtárs utána né­zett a dolognak, véleményem szerint elhamarkodott volt: többek között pl. tápot ad a még gyakran fellelhető „ez csak statisztika” szemléletnek. Pedig akik közelebbről isme­rik a statisztikusok munkáját, tudják: egyik legfontosabb feladatuk az alapbizonylatig visszamenő helyszíni ellenőrzé­sekkel is biztosítani a begyűj­tött adatok realitását, hogy vezető és irányító szerveink hű képet kapjanak az elért ered­ményekről, ugyanakkor rámu­tatni a hibákra is. A továbbiakban röviden két példával igyekszem illusztrálni, hogy a statisztika miért a ve­tés-, és nem a betakarított, je­len esetben a learatott terület­re számol termésátlagot. Mivel a termésátlag csak ak­kor mutatja meg a valóban el­ért eredményeket, ha az a ter­mésátlag nagyságát befolyásoló összes tényezőt magában fog­lalja, nem lehet figyelmen kí­vül hagyni többek között pl. az elemi (víz, jég stb.) káro­kat sem. Ha a termésátlagot a betakarított területre számol­nánk, akkor azok a gazdasá­gok, ahol a növények egy ré­sze kipusztult, előnyben len­nének, és magasabb termésát­lagot mutatnának fel. (A gya­korlatban így a termésátlag a ködösítés szerepét töltené be.) Nézzük ezt az; egyik példán: ekkor a valóságba« a rervtel­jesítés: vetésterületre termésátlagra ■ 400 400 9,3 IC = 10® */® = SS% „ Kipusz­Gazdasóg VetÉS tuIt jele Betalca- Termés­rított mennyi- terület, kát. hold ség t| Átlagtermés q vetés- betakarí- terület- tott terű­re letre A B 400 400 100 400 300 4000 3700 10.0 9,3 10,0 12,3 Ebből is látható, hogy bár a B gazdaság rosszabbul dolgo­zott, mint A, a betakarított te­rületre számítva mégis maga­sabb termésátlagot mutatott ki. Másik példa: a növényterme­lési terv előírja mind a ve­tésterület, mind a termésmeny- nyiség, mind a termésátlag nagyságát. A vetésterület, és a termésátlag szorzata adja a termésmennyiséget. Ezért; el­képzelhetetlen, hogy a termés­mennyiségi terv nemteljesítése esetén a termésátlag és a ve­tésterületi terv 100 százalékos legyen, mivel ez a három té­nyező szoros összefüggésben van egymással: pL Egy (sz vetésterve búzából 400 kh, Termésátlag terve 10 q/kh. összes termés így: 4000 q. Ha a vetés 100 kh-on ki- be, akkor a termésátlag a be­pusztult, és a tervelőirányzat- takarított terűiéire számolva nál 7,5 százalékkal kevesebb, 12,3 q lenne, 23 százalékkal (3700 q) terményt takarítottak nagyabb a tervezettnél. Ugyan­370® termésmennyiségre = 93 % Másik pontatlanság a cikk­ben, hogy a statisztika a má­jus eleji állapot szerint veszi számba a vetésterületet. Ezzel szemben tény az,, hogy a ve­tésterületet országosan május 31-én írják össze. Így a tél fo­lyamán esetleg kipusztult ke­nyérgabona nem szerepel a vetésterületben, mert azt má­jus 31-ig általában más nö­vénnyel újra vetik. A május 31. után víz, jég, aszály stb. miatt 100 százalékosan kipusz­tult vetésterület növényenként a statisztikai jelentésekből a párt bizottsági és a tanácsi szakemberek rendelkezésére áll, melyből a betakarított te­rületre számított termésátlag könnyen megállapítható, de a hivatalos, reális termésátlag mégis a vetésterületre számí­tott marad. Ez a szabály egyéb­ként minden szintű mezőgaz­dasági szakkönyvben megta­lálható. Nem lehet egyetérteni a cikk utolsó bekezdésével sem. „A többtermelés, a termelési költ­ségek alakulása és ezek alap­ján a termelés további helyes tervezése, szervezése szem­pontjából” a fentiek alapján . könnyen belátható, hogy a „hi­vatalos” termésátlag számítá­si módszer közelebb van a va­lósághoz, mert hogy még egy példát említsek: a kipusztult terület szántási, vetési, nö­vényápolási stb. költségei ugyanúgy terhelik a gazdasá­got, mint a betakarított terü­letek munka- és költség rá­fordításai. Nemes László KSH encsi járási felügyelőségének vezetője „Ezerszemű diszpécserek a diósgyőri kohászatban ft A Lenin Kohászati Művek­ben a termelésirányítás kor­szerűsítésére, a munka bizton­ságának ellenőrzésére, az elő­zetes kísérletek tapasztalatai­nak felhasználásával széles há­lózatú ipari televízió-rendszert építenek ki. 24 kamera közve­títi majd távvezérlésű megol­dással a különböző munkahe­lyekről a gyári diszpécserszol­gálat központjában levő kép­ernyőkre az üzemek életének mozzanatait, munkafolyamata­it. Tizenöt éves a csipkéskúti csikótelep A Szilvásvárad! Állami Gazdasáp csikói a 900 méter magassápban levő csipkéskúti fennsíkon nevelkednek. A kecses állatok ,,szervezett oktatásban" vesznek részt, három év múltán szép járásból, teherbírásból vizsgáznak, azonkívül a sportkövefeltnényéknek is meg kel! felelniük. Ez a feltétele annak, hogy a lipicaiak iránt mindmáig töretlenül fennálló nagy érdeklődés külföldön továbbra is megmaradjon. A csikőtelep egy részlete, A kamerák felét az egyik legfontosabb, legtöbb baleseti veszélyt jelentő munkaterület, az anyagmozgatás biztonságo­sabb irányításának szolgálatá­ba állítják. A televízió-hálózat segítségével szemmel tarthat­ják majd a gyár egész vasúti forgalmát, az érkező és kimenő szállítmányokat. A legfonto­sabb munkával, a vezetékek kiépítésével már végeztek. En­nek során 28 kilométer hosszú­ságú kábelt szereltek fel. A ka­merák, a modern „ezerszemű. diszpécserek” a jövő év elején kezdik meg üzemszerű műkö­désüket. Kifevberi röntgenezik a fokán köveket A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem ásvány- és földtani intézete évek óta ér­dekes vizsgálatokat folytat a tokaj-hegyaljai szőlőtermesz­téssel kapcsolatban. Arra kí­váncsiak a kutatók, hogy To- kaj-Hegyalja ' tájadottságai mennyiben befolyásolják a sző­lőtermesztést. A vulkánikus kőzetek ma­radványait csak nagy érzé­kenységű mikroszkópokkal* vagy röntgenkészülékekkel le­het alaposan vizsgálni. A kije­vi Se vesén ko Egyetem ren­delkezik ilyen korszerű beren­dezésekkel. s a tokaji vulká­nikus kőzetek vizsgálatában felajánlotta segítségét a debre­cenieknek. A közeljövőben to­kaj-hegyaljai kőzeteket szállf- törnie Kijevbe, s azok az otta­ni Sevcsenko Egyetemen ke­rülnek a röntgengépek „min­dent látó’1 szeme elé.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents