Észak-Magyarország, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-07 / 263. szám

Tasämap» 1965. november 1, ÉSZAKMAGYARORSZÁG KÉRDÉSÉI 5. Árutermelés és gazdasági irányítás Á ru, érték, ár, piac” — mindennapi ismert fo- galmak. Aki nem ta­nulmányozta a köz- gazdaságtant, semmi meghök- kenőt nem talál abban, hogy a szocialista társadalomban áru­termelés van. Pedig a dolog távolról sem ilyen egyszerű. A szocialista társadalomban folyó árutermelés alapjaiban más, mint a megelőző társa­dalmak árutermelése. Elég utalni; az áruk döntő több­sége, a sok nyersanyag, a bo­nyolult, nagyértékű gépek, mű­szerek stb. áruforgalmának az a sajátossága, hogy amikor az egyik vállalat eladja, s a másik megveszi, a tulajdonos nem változik, hiszen az mind­két esetben a szocialista ál­lam. Az is lényegbevágó, hogy a tőkés árutermelésben a piac döntötte el utólag, hogy mit kell termelni, s amit ter­meltek, arra valóban szükség van-e, míg a szocialista társa­dalomban felmérik a szükség­letet és előre megtervezik a termelést. A kapitalista áru­termelésben a termékek árát is nagy mértékben befolyásol­ja a piac. A szocializmusban az árakat is megtervezik, nincs lehetőség a piaci viszonyok kapcsán a nyerészkedésre, nin­csenek mindennapos áringa­dozások (itt természetesen nem az úgynevezett „szabadpiac­ra” gondolunk, amely bizonyos keretek között fennmaradt és az áruforgalom viszonylag je­lentéktelen részét bonyolítja le). A különbségek mellett fi­gyelembe kell venni az azo­nosságot, a megegyezést is a megelőző árutermeléssel, hi­szen azonos vonások nélkül aligha tekinthetnénk „áruter­melésnek” a szocializmusban folyó termelést. Milyen voná­sokra gondolunk? Hogy csak néhány leglényegesebbet em­lítsünk: arra, hogy a termékek ára nagyjából az előállításuk­ra fordított költségek összege, pontosabban értékük közelé­ben alakujon ki, hogy növe­kedjen a pénzbevételek és ki­adások összevetésének, a jöve­delmezőségnek és gazdaságos­ságnak súlya, jelentősége, hogy a piaci viszonyok, a kereslet és a kínálat alakulása gyako­roljon megfelelő befolyást a termelésre. A gazdasági irányí­tó rendszer átalakításának egyik lényeges mozzanata az, hogy az árutermelésnek eze­ket az általános vonásait, kö­vetelményeit jobban érvénye­sítsük. A piac nálunk hem sza­bályozza, s nem is szabályozhatja a ter­melést, hiszen erre a terv hivatott. Ugyanekkor az eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy a kereskedelem közvetítse a piac, a fogyasz­tás „véleményét” a termelés­ről, s ez befolyásolja, a szük­ségletek változásához igazít­sa a termelést. Közismert, hogy e szükségletek és ennek megfelelően az igények a tech­nika gyors fejlődése alapján bel- és külföldön, termelési eszközökben és fogyasztási cikkekben egyaránt gyorsan Tízmillió forint költséggel korszerűsítik a diósgyőri kohászat telefon hálózatát A Lenin Kohászati Műve-k hosszúságban cserélik ki a ká- üzemeibe.n, különböző munka- beleket, illetve fektetik le be- helyein kereken kétezer tele- toncsatomákba az új vezetéke^ fonkészüléket tartanak üzem- j^et. A korszerűsített hálózaton ben. A gyár főközpontján, va- . . ... lamint a gyárrészlegekben mű- az eddiginél mintegy ketszer- ködő alközpontokban naponta annyi telefonkészüléket üze- húsz—harmincezer beszélgetést mellethetnek majd biztonságo- kapcsolnak. A nagy ki terjedésű sakban, üzemzavar-menteseb- gyúrat érrendszerűen be­hálózó kábelvezetékek, ame­lyek nagy részét mintegy öt­ven—hatvan éve fektették le, már elavultak. Főként esős, csapadékos idő esetén gyakori az üzemzavar, több száz készü­lék válik egy időre használha­tatlanná, ami zavart okozhat a munka irányításában. Ezért hozzáláttak a gyár telefonhá­lózatának korszerűsítéséhez, felújításához. A munka több évig tart, értéke 10 millió fo­rint. Több mint száz kilométer I\é»yinillió forint a liöxvi!áí»ítás korszerűsítésére Jövőre tovább folytatják Miskolcon a forgalmasabb út­vonalak közvilágításának kor­szerűsítését. A városi tanács legutóbbi ülésén jóváhagyták azt a tervezetet, amely négy­millió forintot irányoz elő az utcai világítás megjavítására. A tervezet szerint 1966-ban az első kerületben például 23 utca kdp az eddiginél fénye­sebb utcai lámpákat. 0- öbbek között jobb lesz a világítás a Baross Gábor-, a Benke-, a Budai-, a Fazekas-, a Lévai-, a Madarász-, a Szabó Lajos-, az Arany János-, a Vörösmar­ty utcában, a Deák- és a Bé­ke téren. A város II. kerületében a Kisfaludy-, a Ságvári-, a Rácz-, a Miklós- és az Előd utca, valamint a Bollóalja, a III. kerületben a Vár-, az Ár­pád- és a Köztársaság utca, valamint Lillafüred egyes ré­szel, a IV. kerületben pedig hét útvonal kap. jövőre kor­szerűbb közvilágítás t. ben. A későbbiekre vonatkozó­an tervbe vették egy új, kor­szerű, négyezres telefonközpont létesítését is. változnak. Ezeket — csak a termelés területén mozogva, nem mindig és főleg nem idő­ben tudjuk feltárni. A piac, a piaci viszonyok átgondolt, jobb, szélesebb felhasználása segíthet ezen, a szükségletek iránti nagyobb érzékenységre, rugalmasabb alkalmazkodás­ra serkentheti a termelést. A termékek áruvoltából ered az is, hogy értéküket, a rájuk fordított összes kiadást szá- montartsuk. Így derül ki, hogy nem fordítunk-e többet egy- egy termékre, mint ameny- nyit kellene, nem túl drágán termelünk-e? A vállalatokat, minden termelő kollektívát, minden vezető és beosztott dolgozót arra kell ösztönözni anyagilag is, hogy olcsóbbá tegyék a termelést. Ez a piac egyik fő követelménye és a nemzetközi piacon különö­sen parancsokban jelentkezik ez az igény. A gazdasági irá­nyítás átalakításának egyik alapelve az,, hogy ennek az igénynek minél jobban meg kell felelni. Az áru és a piaci viszonyok­ból eredő igen fontos követel­mény az is, hogy az árak — mind a vállalatok közötti for­galomban érvényes termelői árak, mind a fogyasztói árak — az eddiginél jobban tük­rözzék: mennyibe is került a valóságban a szóbanforgó ter­mék előállítása. Ezt „közgaz­dász-nyelven” úgy fejezik ki, hogy az árak valóban a ter­mékek értékét tükrözzék, azon alapuljanak. Ennek a követelménynek a kielégítésé­hez az kell, hogy az új gaz­dasági irányító rendszer ke­retében tökéletesítsük árkép­zési rendszerünket. Az árképzés. ármegállapí­tás fő baja az, hogy túlságo­san központosított. Az Orszá­gos Árhivatal jelenlegi létszá­mának többszörösével sem tudná gondosan kidolgozni az összes termelői árat, de erre nincs is szükség. Országosan mindenekelőtt az árpolitikát, az árképzés fő elveit kidolgoz­ni és őrködni ezek végrehajtá­sán. fogyasztói árak képzé­sében lényegében ugyanez a probléma. Ezeket a Belkereske­delmi Minisztérium szabja meg. De gondoljuk csak el: képes-e az árkalkuláció he­lyességét ellenőrizni egy köz­ponti szerv, amikor több mint százezer cikkről van szó? Nyilvánvaló, hogy eredmé­nyesebb, ha csak az elvek tó­dolgozására és a legfontosabb cikkek árának helyes megsza­bására koncentrálják a köz­ponti szervek erejét; és meg­felelő ellenőrzés mellett nö­velik az alsóbb szervek jogkö­rét. (Folytatjuk) Bognár Gyula Danyi István öröme A A ház előtt gyerekek játsza­nak. Egyikük a friss, sárga ho­mokból épít valamit, mási­kuk felkapaszkodik a házhoz simuló dombra, a harmadik pedig, egy pöttömnyi lányka, szalad az út felé, széttárja csöpp karjait és sejpegve ki­áltja: — Apu! Apukáin! Szálas, fekete fiatalember közeledik az úton. A kislány kiáltására megszaporázza lép­teit. Már ott is áll a szép. új ház előtt. Magas kőalapokon áll a ház, s a még vakolat nél­küli téglafal arról árulkodik, hogy egészen friss ez az ott­hon. Mint a patyolat-ruhák, amiket az udvaron lenget a szél. A férfi fölkapja a pöttömnyi lánykát, s már körülötte sür- gölő.dik a másik két gyerek is. Zsivalygás, nevetés. A gyere­kek egyelőre nem vesznek tu­domást az apjukkal érkező vendégekről. Előreszaladnak, nyitják az előszoba-ajtót, az­tán a konyháét is. — Anyu, megjött apuka! Kedves arcú, barna asszony­ka tesz-vesz a meleg konyhá­ban egy ágy körül. Az ágyon . rózsaszín, puha plédben al­szik egy egészen pici gyerek. — Alig két hetes, — mond­ja az asszony, miközben kicsit röslelgetve magyarázza a vendégeknek: az újszülött mi­att kissé összegyűlt a mun­kája és ezért nincs még nála olyan „igazi”, vendégváró rend. — Aztán még venni is kel­lene egyet-mást. Igaz, szep­tember 27 óta, amióta beköl­töztünk, már új szobabútort., meg konyhabútort vettünk. De hát egyelőre többre nem te­lik ... Az asztalon táskarádió szól. Danyi István folytatja. Nem panaszként, inkább mentege­tőzésképpen: — És itt van a három isko­lás is. Hogy a négy kicsiről ne is beszéljek: A vendégek mosolyognak. M. Nagy Lajos valami olyas­mit mond, hogy Danyi Pista a „gyerekrekorder” a brigádban, Gulyás Sándornak pedig van egy fogadása rá, hogy lesz. eb­ben a családban még egy fiú. Mert, hogy most a lányok ve­zetnek 4:3 arányban és Pisla ezt nem hagyhatja annyiban! Hét gyerek. A beszélgetéskor sokszor erre terelődik a szó. Hiszen talán ez volt a „legkéz­zelfoghatóbb” indok a ház­építésnél is. Régóta tudta azt a brigád, hogy Danyi István hat gyerek­kel lakik Arlón egy négyszer négy méteres szobában. Vala­hogy segíteni kellene rajtuk. De hogyan? Sokszor gondolt erre az öt fiatalember, aki együtt dolgozik Danyi István­nal a somsályi bányában, méghozzá ifjúsági szocialista brigádban. Öt évvel ezelőtt alakították a brigádot, azóta ugyancsak megismerték egy­mást a munkában és azon kí­vül is. Örömeik és gondjaik egyre inkább közösekké vál­tak, s olyan kapcsolat alakult ki közöttük, ami talán még testvérek között sem minden­napos. — Gyerekek, Pista vett egy házhelyet Somsályban! — A hírnek mindnyájan örültek. — Nő, már a gomb megvan, csak a kabátot kell hozzá megcsinálni! Igen ám, de Danyi István­nak ilyen „kabát-'-sinál tatás­ra” még kevés volt a pénze. Építőanyag, fuvardíj, munka­bér ... Közben pedig már út­ban volt a hetedik gyerek is. — Fiúk, itt tenni kell vala- bit. Pista, vágj bele abba a házépítésbe! És mi segítünk, amit csak tudunk. —I Talán éppen e <kel a szavakkal fordult Danyi Isvánhoz M. Nagy Lajos, a brigádvezető márciusban, az egyik brigád­értekezleten. Tóth József, Gu­lyás Béla, Czili Imre, meg a többiek helyesellek. És májusban megkezdődött az építkezés. A bányában is keményen dolgos'k az M. Nagy brigád. Elövájáson fejtik a szenet. És minden hónapban 100 száza­léknál többre teljesítik a ter­vet. Az Ózdvidéki Szénbányá­szati Trösztnél a tavalyi KISZ ifjúsági versenyben má­sodik helyezést élték el. Azt tartják a bányászok^ hogy ók teljes „erőbedobás- sal” dolgoznak. Mondani sem kell, hogy nekik különösen jól esik a pihenés sikta után. Az M. Nagy brigád erről lemon­dott az idei év zömében. Mert májustól szeptember végéig a Danyiék házán dolgoztak. Minden nap! A földegyenge- téstől a szobafestésig. — A padlósúrolásig — ja­vítja ki Gulyás Sándor. Ezen aztán megint derülnek. A padlósúrolásban ugyanis a brigádvezető járt az élen. A kőhordásban pedig 10 napig Tóthné, az egyik feleség. — És itt voltak szombaton,; meg vasárnap is — sorolja Danyi István. — Még akkor is, amikor én nem voltam itt, Meg lehet' kérdezni akárkit. Igen, tanúsíthatja ezt Puk- kel Jenő, a bányaüzem igaz­gatója, Böröczi Károly szak- szervezeti titkár és Kalo Ele­mér párttitkár is, akik több­ször is meglátogatták az épít­kezést. Ifjúsági brigád. Hat fiatal­ember, de már mind törzs- gárda-tag a bányában. Danyi István például, aki 28 éves, már 1953-tól bányász. Az volt az apja is. aki most nyugdíjas. De öt talán még sohasem érte ilyen öröm, mint a fiát. Pedig becsületes, jó munkás ö is, mégsem számíthatott volna 28 éves korában olyan segítség­re, vagy mondjuk így: társa­dalmi összefogásra, mint ma­napság a fia. Öt; még sok mel- lőztetés érte és két keze sok értékel adó munkájával sem tudott akkor különösebb meg­becsülést szerezni. Mert Da­nyiék cigányemberek. Vá­gyaik nem szabadulhattak ki a putrik vályogfalán túlra. Danyi István új háza szépen beilleszkedik a somsályi utca­sorba. Magas, tágas ház, elő­szobával, spájzzal, fürdőszo­bával. A dolgok mai rendje és módja szerint épült. Aho­gyan a brigád gondolta, akar­ta. És a hajdani „magos Dé-' va várától” sokszorta erő­sebb, különb kötőanyaggal. Ruítkav Anna A fávnlsHcv úgy tíz kilométer a tavoíbdg lehet Közte egy vá_ ros. Házak, középületek, iskolák, üze­mek, kórházak, betonutak, árkádos műemlékek, toronyházak. És azok. akik évről évre szebbé, híresebbé gazdagabbá teszik ezt a bükki fenyőkkel és Sajó-parti füze­sekkel határolt háromfolyós várost, Emlékszem, amikor a selyemréti építkezések után a kenderföldön megjelentek az első exkavátorok, dömperek, meg sok építőmunkás, csak néztük, mit akarnak ezen a mezsgyékkel szétválasztott szántó­földeken. Aztán néhány év alatt akkorát változott a táj, hogy a más vidékre került, s látogatóban ismét szülőföldjükön járók nem győzték csodálni az új városrészt. Szépvonalú magasházak, körülöttük sugárutak, finoman ívelt parkok. Szemközt torony ház. tetején a bádog­gal fedett csillagvizsgáló. Iskolák. Gimnázium — ez a legöregebb épülete a Kiliánnak. Napközis általános iskola, meg sok üzlet, és egy szép étterem- kombinát. A Sajó-parti házak még annyira fia­talok, hogy lakójuk sincs. Tavaly ha­sították az alapokat, az idén meg már tető alatt vannak a házak' és ízléses vonalukkal, szemet gyönyörködtető el­rendezésükkel üdén köszöntik a vá­rasba érkezőket, távozókat. Ezeket is sokan csodálják. Falak, épületek, — földbeeresztett lá­baikkal örökre egyhelyben maradnak. Nekik jut a csodálkozó tekintet, a szép látvány okozta kellemes érzés, s azok, akiknek kétkezi munkája nyílegyenes vonalakat varázsolt a kupacba rakott téglákból, az egymást fedő betonla­pokból, szétdúlt homokhegyekből, azok továbbmennek. Rájuk kevesen gondolnak. Tizenöt esztendő alatt vasv 8000 la­kást építettek Miskolcon. Kimondani is sok —, pedig a valós igények alap­ján kevés. 164 iskolai tantermet, is át­adtak. Építették a fonodát, a cement­gyárat, az egyetem pompás főépületét, a drótgyárat, fneg az AKÖV-telepet. Hevenyészett számvetés, vagy inkább villanásnyi kép a változásról. És a városról, mely túlnőve takaró­ját, nyújtózkodik a sziklás fenyvesek­től egész a Sajó-parti füzesekig. Az építők közben váltogatják a he­lyüket, s nem irigykednek azért, hogy helyettük munkájukat csodálják. Ök is eljárogatnak a selyemréti „tornyok­hoz”, éppen úgy, mint az egyetemi aluminium „függönyhöz”, csakhogy ezek az emberek nemcsak a látvány ♦♦««> 'rtf'* FÜZESEKTŐL 4 FENYVESEKIG szépségével, hanem az alkotói büszke­ség kellemes érzésével nézelődnek. Másoknak építik a szép komfortos hajlékokat, mégis kicsit magukénak érzik. Jóformán nincs olyan háztömb, amely ne emlékeztetné őket valamire. A Szloboda-brigád egész városrésze­ket épített. Amikor a „szalagban” dol­goztak a Kilián-délen, szinte betéve sorolta, hogy a túloldalon — ahogy a miskolciak mondják: Kilián-északon — melyik házat kikkel építették. Hol, milyen új technológiát alkalmaztak. Még azt is elmondták, mely házakban izzították a koksszal teli kályhákat, két esztendeje a mindent csonttá der­mesztő, fagyos télen. Egy másik brigád, amelynek tagjai­val csendes őszi estén beszélgettem az igényesen berendezett munkásszállá­son, a cementgyári és az egyetemi építkezések emlékeit idézte. Ök voltak azok. akik elsőnek alkalmazták mind­két építkezésen a helyszíni előregyár- tést. Őri ás vasbeton; szerkezeteket ké­szítettek a friss alnnok mellett, hogy aztán roppant erejű masinákkal, jó­formán napok alatt összeállítsák az újonnan készülő létesítményeket. Ké­Ssemléltető eszközök a politeehnikai műhelyekből A megyei tanács művelődés- színvonalra emelje, és a falusi den, Putnokon, Sárospatak ügyi osztálya hasznos tervet általános iskolákat minél több kon. Hejöpapiban es Abaújc valósított meg, hogy a kisis- szemléltető eszközzel lássa szántón — korszerű kisgépek* kolások gyakorlati foglalkozó- el. Ezek érdekében 9 helyen kel, valamint szerszámokká! sát az eddiginél magasabb — többek között Mezőköves- felszerelt központi politechns' _________________________________________________________________, kai műhelyeket létesítette® " A központi műhelyekben peS dagógusok irányításával tóvá-«* sőbb a lakóházaknál előregyártott ele­meket építettek be, sőt, néhány év múltával hozzáláttak a habosított ko­hósalak közép- és nagyblokkos építke­zésekhez is. Pár sort kitevő felsorolás, technoló­giák, építési módszerek leírásaiban való tallózás, őrzi ezeket is a pompás homlokzat, és a merészen magasba- törő fal. Éppen úgy, éppen olyan né­mán, mint azok nevét és munkáját, akik az anyagot falakká, épületekké tették. Technológiai eljárások és nevek ka­varognak az ember emlékezetében vé­gig a tíz, vagy annál is több kilométe­res úton. A Sajó-parttól a Bükk lábáig. Kalló-brigád ... Nagy Józsefek .11 Igen, ott voltak az öntött-háznál, meg ,az SZMT székháznál és a Kilián mind­két oldalán. Az a fal, amelyet Piskóti- ék emeltek, egymás mellé téve talán Ózdig is elérne. Moczojék pedig mind­ezt lefestették. Fogarasiék és Deresek átszőtték gáz-, gőz- és vízvezeték csö­vekkel. Láttam e brigádokat munkaközben, hófúvásos télben és verítéket csordító nyárban. Láttam, amint deszkából ki­rakták az áthidaló íveket, s amint a „liftről” állványok nélkül festették 'az öntöttházai., meg csúszózsalú segítsé­gével pár nap alatt 16 emelet magasba jutottak a beton falakkal. Ezt is sokan csodálták. Még szakma­beliek is. És láttam ugyanezeket az arcokat, amint, alkotásaikban gyönyörködtek. Tapsoltak a színházban, amelyet ők építettek át. Felkapaszkodtak sok lép­csőn át az Avasi kilátóba, hopv belás­sák a várost — s keresték az 6 épüle­teiket. Meg azt, amit a „cimborák” ' --fiM lek. Nem hiszem,^ a^dna ? *r ’ rosban olyan lokál­patrióta. aki szenvedélyesebben, büsz­kébben tudna ezekről az alkotásokról beszélni, mint ők. az építők. Paulovits Ágostot» ló szakmunkások dolgozzák tói' azokat a munkadarabokat^, amelyeknek elkészítése a jö^ vőben a fiatalokra vár. A mű-£ helyekben a gyakorlati fog->, lalkozásokat tartó tanáról« egységes szemléletének kiala-1 kilósára, valamint az új mód-, szerek elterjesztésére tapasz-' talatcseréket is í'endeznekf A központi politechnikai mű­helyéi; az általános iskolák ré­szére az idén már számos ér­tékei szemléltető eszközt szál­lítanak. Ezért a műhelyek egy részét szakosították. Példát« Putnokon a fizikai szemlélteti eszközök elektromos „beren­dezéseit”, Sárospatakon pe­dig mechanikai részeit állít- ják elő. Hejöpapiban a mate­matikai oktatáshoz, Nyéklád- házán pedig a biológia meg­ismeréséhez készítenek szem­léltető eszközöket. Ezeket, va­lamint a gyakorlati foglalko­zások megtartásához szüksé­ges mintadarabokat a járási székhelyen jövőre tóállításo­kon mutatják be. Követendő példa [A szocialista segítés jó pél­dája. a. Tiszai Vegyikombinát közpon ti laboratóriumában dolgozó Vanyó Pálné vezetésé­vel szocialista címért küzdő brigád, legutóbbi cselekedete. .4 brigád tagjai felvették a kapcsolatot a megyaszöi gyet- mekotthonnal. mert gondos­kodni akarnak az egyik ott la­kó gondozott gyermekről. Far­kas Józsefre esett a választás. A TVK ösztöndíjat biztosí­tott részére, majd a MŰM ka­zincbarcikai szakmunkáskép­ző intézetébe vették fel tanu­lónak. Ac iskola elvégzése után Farkas Józsefnek a TVK- ban biztosítanak munkalehe­tőséget.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents