Észak-Magyarország, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-06 / 262. szám

ßSZAKMAGYAROESZÄG Szombat, 1965. november 8. A TANKSÍZ tudósítója De Gaulie jel öli sédéről f Jurij. Ponomarjov, a TASZSZ tudósítója megállapítja, hogy De Gaulle csütörtök esti rá­dió- és televízióbeszéde után világossá vált a francia elnök­Náei boszorkányszombat választással kapcsolatos politi- j Mindamellett a küzdelem két kai helyzet. Most már ismére- politikus: De Gaulle jelenlegi tes annak a hat jelöltnek a! elnök és a baloldali, köztársa- neve, akik a francia közvéle- ’ meny fő érdekeit képviselik. i szövget hü !ü«rymin'isztérium nyiiatkozaía 1 sági erők tömbjének közös je­löltje, Mitterrand közöt bonta­kozik majd ki. — Itteni megfigyelők véle­ménye szerint — jelenti Pono­marjov — De Gaulle-ra nem­csak azok a választók szavaz- | nak majd, akik rendszerint tá- j mogatják az elnök és az UNR ' kormánypárt programját, ha­nem azok egy része is, akik nem hivei ugyan az ötödik köztársaságnak, mégis helyes­lik a De Gaulle kormány egyes : pozitív, a realitásokkal számo­ld usk sa jtóérte kéziéte Rusk amerikai külügyml-1 külügyminiszter kijelentette, niszter pénteken sajtóértekez­letet tartott, s azon főként Vi­etnam és a NATO problémái­val foglalkozott. Azt állította, hogy Vietnam, ban az amerikai erőfeszítések „megfelelő irányban haladnak és bebizonyítják, hogy Hanoi és Peking nem kényszeríthet erőszakos megoldást Dél-Viet­namra”. Semmi jele sem mu­tatkozik annak, hogy „Hanoi kész tárgyalni a békés rende­zésről” — folytatta, majd az­zal vádolta a VDK-t, hogy „újabb észak-vietnami ezrede- ket vetettek harcba délen”. A Szükségállapot Rhodesiában s \ A Salisbury! rádió pénteken sugározta ■ William Laidner- Burke igazságügyminiszter rendeletét, amellyel 3 hónap időtartamra Rhodesia egész te­rületére szükségállapotot hir­detett ki. Jan . Smith dél-rhodésiai miniszterelnök pénteken a kor­mány ülése után újságíróknak kijelentette, hogy a most be­vezetett szükségállapot „még nem a függetlenség egyoldalú kikiáltásával kapcsolatos”. hogy a VDK bombázásának szüneteltetése „nem hozná meg a békét”. Rusk hangoztatta, hogy az Egyesült Államok „kész meg­vitatni a NATO átszervezésére vonatkozó javaslatokat”, nyi­latkozatában azonban kiderült, hogy Washington mereven ki­tart saját álláspontja mellett, folytatni akarja erőfeszítéseit az MI.F megteremtése érdeké­ben cs gyakorlatilag e'zá-kó- zik a NATO integrációról foly­tatott vita elöl. I kiképző tábort létesítenek a nyugatnémet légierők számára. A táborban amerikai rakéták kezelésére oktatják ki a nyu­gatnémet katonákat. A kikép­zést amerikai instruktorok végzik, amerikai fegyverek felhasználásával, a kiképzöta-1 bor fenntartását viszont a nyugatnémet kormány fizeti. | A szovjet külügyminiszteri- i um nyilatkozata rámutat, hr‘gy j a szóbanforgó ’egyezményen , 'kívül az is nyilvánosságra ke­rült, hogy a nyugatnémet su­gárhajtású gének személyzete laz Egyesült Államok területén létesített légitámaszpontokon kap kiképzést. Ezzel kapcsolatban a szovjet k ül ü gyrra nisz tériu m k i j elen ti, hogy az amerikai kormány el­járása a Németországra vonat­kozó négyhatalmi egyezmények újabb megsértését jelenti. „Ez a politikai vonal összeegyeztet­hetetlen az * európai biztonság érdekeivel és csupán a nemzet­közi feszültség fokozódását idézheti elő” — állapítja meg befejezésül a nyilatkozat. ló külp í-..kji lépéseit. De Gaulle nyilatkozata'arra mutat, hogy választási kam­pányának jelszava az ötödik köztársaság intézményeinek megőrzése, valamint annak az irányvonalnak folytatása lesz, amelynek célja a politikailag, gazdaságilag ' és katonailag független Franciaország nagy­ságának helyreállítása. , ürhcíctlen, hogy egye­seknek fáj, ha. mi halottainkra emléke­zünk ... Ezzel kezd­te beszédét a „Die Zeit” és más nyugat-német­országi lapok tudósítása sze­rint Kari Cerff az egykori 2. számú SS-hadosztály pa­rancsnok-helyettese. Cerff szerint ezek a halottak (Hit­ler, Himmler, Göring, Goeb­bels) „minden tiszteletet megérdemelnek”. Gycrmckdedség lett volna megkérdezni Cerff volt pa- rancsnokhclyettestől, a na­pokban megtartott Rcnds- burg-i SS-taláikozó egyik szónokától, vajon nem fáj-c neki az a több százezer és több millió halott, akiknek pusztulása éppen a Hitle­rek, Himmlerek, Göringek (és Cerffek) bestialitása, népellenes tevékenysége miatt következett be. Cerff mester, éppúgy, mint a Rendsburg-i találkozón még felszólaló Rudolf Esscling voll SS-gruppenführer, vagy Willy Schafer, a „volt” SS- ek szövetségének ügyvezető­je, nem az áldozatokat, a gyilkosokat sajnálják. Hja, T fasiszták voltak, azok is szá­radtak. ollliegyrc kívánko­zik azonban Kari Cerff felszólalásá­nak panaszos fel­hangja. „Nem érte­nek meg bennünket” — só­hajtott fel. — „Magányosan állunk itt, mint a szirti fe­nyő!” — tette hozzá pocti- kusan. Hiszen az a tény, hogy megrendezhették ezt az „új középkor”-!, idéző, ná­ci boszorkányszombatol, amelyen nyíltan ünnepel­ték a csak nemrégiben ki­szabadult Sepp Dietrich volt SS-generálist, százezrek köz­vetlen clpusztítóját, azt bi­zonyítja, hogy az „egykori” SS-cmberek egyáltalán nem állnak magányos fenyők­ként a „gazdasági csoda” or­szágában. S hogy „egyesek” a „jóléti állam” potentátjai közül nagyon is jó szemmel nézik az ilyenfajta demon­strációkat. Úgy gondoljuk. Bonnban joggal haragud- halnak a sértettségét meg­szólaltató volt SS-parancs- nok-helycttesre. Hiszen ez a sértettség — indokolatlan... A. A borsodi szakszervezeti könyvtárak munkája A ciprusi faelyzet új is él kiéleződött A ciprusi helyzet újból éleződött. Csütörtök éjjel, ki-| Ankarai jelentések közlík, két; hogy a török kormány még az napon belül másodszor is, ki­tört a háborúskodás Famagus­ta városának keleti részén. Fegyvertűz verte fel a kör­nyék csendjét. A tüzelés a törökök állása felől akkor kezdődött., amikor a svéd válogatott labdarúgó­csapatot, mely vasárnap Cip­russal játszik világbajnoki selejtező mérkőzést, az ENSZ kötelékébe tartozó svéd kato­nai csapatok parancsnoka va­csorán látta vendégül Fama gusiában. A tüzelés pénteken reggel is folytatódott: éjjel minisztertanácsot tartott és állandó ENSZ-megbizoítja útján kérte a Biztonsági Ta­nács sürgős összehívását. Péntek reggel újabb lövöl­dözés kezdődött Famagusta keleti részén levő kikötő-ne­gyedében. Az. ENSZ ciprusi békefenntartó erőinek főhadi­szállásán közölték, hogy az összetűzés következtében egy ciprusi török megsebesült. A legújabb eseményeket a görög fővárosban úgy értéke­lik,' mint török provokációt az ’ENSZ ciprusi vitája előtt. Ahhoz, hogy a még meglevő hibákon sürgősen válioztal- 1 hassunk, és könyvtáraink is | megfeleljenek a mai. követel­ményeknek, elengedhetetlenül szükséges: ne csak a könyvtá­rosok higgyenek a „társadal­mi üggyé" vált. könyvtárpoli- likában. — Ezzel a gondolat­tal fejeződött be az a nagy terjedelmű jelentés, amelyet a közelmúlt napokban a Szak- szervezetek Borsod megyei Ta­nácsa mellett működő kultúr- bizottság ülésén előterjesztet­tek az üzemi könyvtárak hely­zetéről. Ez’ volt kitapintható vezérfonala magának az egész vitának is. Együtt a tanácsi Is önyvtára hhal Az egységes szakszervezeti hálózat létrehozásának szerte­ágazó gondja nehezedett leg­inkább az elmúlt években a szakmaközi könyvtárra. A szakmai hálózatok könyvtá­rainak átszervezése, az élet- képtelen kis könyvtárak meg­szüntetése új, korszerű könyv­tárak létrehozása, a szétfor­A , PmUr nem törja ki cm i»er a lelkét vad_ idegenek előtt. Ki tudja, ki­ben mi lakozik, nem él-e vissza az őszintességgel, vagy úgy, hogy rosszindulatúan félremagyarázza a panaszko­dó szavait, vagy pedig fe­csegő diskurzusokon eljátszo­gat sérelmeivel. A minap egy kis, dombvi­déki faluban jártam. Hivata­los tennivalómmal hamar végeztem, jóval korábban, mint a busz indult volna. A tanácselnök nem hagyott ma­gamra, . meginvitált egy po­hár itókára a kocsmába. A busz is onnan, a kocsma elől indult,. miért ücsörögnék hát a szabad ég alatt, a leszálló, deret lecsapató éjszakában? No, gyerünk be, a jó meleg­be. Elhúzódtunk az ízléssel rendbehozott, festett kiste­rembe. Kényelmes székek a tiszta asztaloknál,, -szinte kényszerítik az embert, ül­jön le, s ha már letette ma­gát, témát is találjon a be­szélgetéshez. — Hát hogy élnek? — pen­dítettem meg a . túlságosan is általános kérdést, amire a válasz se lehetett különb. — Megvagyunk —- rántotta meg vállát az elnök, s mi­közben poharára hajolt, ar­comat fürkészte. Hiába, amíg nem ismerünk valakit, arra vagyunk utalva-kénvszerítve. Panasz gette elém. A szocializmus építésének idején törvény, hogy az egész országban ha­tó egyéni és közösségi gyara­podás ne hagyja érintetlenül a legeldugottabb helységet sem. Nos, ez a biztató fejlő­déstörvény ebben a kis fa­luban is érezteti hatását, jár­dát, törpevízművet építettek, kultúrházat is emelnek, utat javítanak, csinosítják közsé­güket az állampolgárok ösz- szeadta pénzből és az állami hozzájárulásból. Később megtudtam, hogy már tizenegy éve elnök. — Aki a beszolgáltatás ne­héz esztendeiben is népszerű tudott maradni ebben a fon­tos hivatalában, a köz elis­merésével állta meg helyét, az innen megj’ nyugdíjba — mondtam. Az elnök elmosolyodott, majd tűnődve meredt az asz­talra. — A nyugdíj még messze van, tizenöt évre — jegyezte meg szomorkásán, — örüljön neki. — Örülök is — mondta őszintén, és tekintetét ismét rajtam felejtette. Ezt az embert valami bánthatja, gondoltam, és ha­hogy külleméből vonjunk le még mindig nem biztos a néhány következtetést, talán innen a szólás-mondás is: „Ruha teszi az embert.” — Mire költik a községfej­lesztést? Az elnök megélénkül. Sző­kébb hazája jó híreit tere­dolgában. hogy panaszához megfelelő embert tal^lt-e bennem. — Csak az a baj — kezd­te bátortalanul —, hogy né­hanapján nem nagyon érzem munkám megbecsülését. — Megbántották? — joltam közelebb hozzá. — Hát. .. hogy is mond­jam csak. No, de minek pa­naszkodjak? — Kesernyésen mosolygott. Nagvnehe/en beled®i"j mondókájába. Sok gondot okozott az idei időjárás, el­maradtak aratással, cséplés- sel, és most az őszi munkák dandárja szakadt rájuk. Az esőzések megülepítetlék a földet, s hogy megfelelő magágyat készíthessenek, sok a járulékos talajmunka, erő­gép még csak lenne, de a munkagépekért szinte közel­harcot vívnak a 1.sz-ek a gépállomással. Ebben a küz­delemben nagyon gyakran azok győznek, akiknek jobb az összeköttetésük. A szom­széd szövetkezetei maga a gépállomás főmérnöke pat­ronálja. Nos, egy szép napon egyszerűen átparancsolta földjeikről a dik.szt.illert a szomszéd termelőszövetkezet területére — ők pedig meg­álltak a vetéssel. Az ország érdeke az is, hogy a szom­szédok idejében földbe te­gyék a magot. Elég az hozzá, hogy beállít az elnökhöz a járás egyik embere. Elkez­dett pattogni, hogy mért nem megy a vetés. Az elnök ért a kevés szóból is. azzál is tisztában van, hogy sze- mélves kötelessége a terme­lőszövetkezet munkájának segítése, és meg is teszi azt becsülettel. Nem is az fájt neki, hogy kötelességére fi­gyelmeztette a kiküldött, de a hangnem! — A kiküldött közölte vele: ha nem ipar­kodik, tesz róla, hogy keve­sebb fizetést kapjon. Igen, ez volt a sértő, hogy a hivatalos kapcsolatot le­szűkítette merő fenyegetésre: ha nem húzol, csökkentem az abrakporciódat... És amikor a tanácselnök ma­gyarázni akarta a lemaradás okát. a kiküldött kijelentette, hogy nem panasznapra jött, egyébként is sietős a dolga... — Igen, erre már nem volt kíváncsi — mondta szomorú­an a tanácselnök —, pedig úgy tudom, hogy a fölöttgs hatóságnak is meg kell hall­gatnia az államigazgatás „szürke” kis emberét, tájé­kozódnia kell a gondokról, s ha olyasmit tapasztal, amit helyben nem lát megoldha­tónak, segítenie kell. Ilyen­kor mire gondolhat egy ön­érzetes ember, mondja meg, mire? Hogy veszi a munka­könyvét, és félreáll. Emberek vagyunk, érző emberek, akik lehangolódnak, ha igazságta­lanság éri őket. sérel­mére elkövetett igazságtalanság­ban olyan problémát látok, ami, ha nem is általános, de mindenesetre figyelmeztető: a kiosztó, alárendeltségi vi­szonyra építő, parancsolgató hangnem aligha célravezető. Erre az esetre is áll a mon­dás: „csak annyi megbecsü­lést dolgozóinknak, amennyit önmagadnak elvársz”. Gulyás Mihály A tanácselnök gácsolt anyagi erők egybefo- gása, a párhuzamosság meg­szüntetése hatalmas feladatot jelentett, és feltétlenül indo­kolttá tette az ésszerűbb mun­kamegosztást és könyvlártele- pitést, az „egy falu, egy könyv­tár’’ elvének megvalósítását. A megye közművelődési könyv­tárainak mintegy fele szak- szervezeti kezelésben van, és az együttműködés a városi könyvtárakkal Borsod megyé­ben nemcsak korábban volt országosan úttörő jellegű, ha­nem napjainkban is kimagas­lóan értékes. Jelenleg 208 szakszervezeti könyvtár működik Borsodban; ezek közül területi jelleggel 32. Negyvennégy üzemi könyvtár­nak van önálló helyisége. Saj­nos, a műszaki és a szakszer­vezeti könyvtárak együttmű­ködése még igen sok kívánni­valót hagy maga után, de az elkövetkező évadban itt is na­gyobb előrelépéssel kell szá­molnunk és mintegy félszáz helyen vonják össze a műszaki és a szakszervezeti könyvtá­rakat. A tanácskozáson javas­lat született arra is, hogy megkeresik a módját az élet­képtelen, de még működő le­téti könyvtárak megszünteté­sének, és helyettük önálló könyvtár létesítésének. Pél­dául Miskolcon, a Baross Gá­bor utcai, egykori laktanya épületben tucatnál több vál­lalat tart fenn életképtelen kis könyvtárat, Könyvállomány, olvasóközönség Az elmúlt évben a szak- szervezeti könyvtárak állo­mánya több mint 316 000 kö­tet volt, azonban a megoszlás ezen belül nem a legegészsé­gesebb. E könyvtárak kettős feladatot látnak el, mint em­lítettük üzemi, illetve terüle­ti igényeket elégítenek ki. Az üzemi könyvtárak általában a dolgozók 20 százalékát szer­vezték be olvasójuknak, de vannak egészen kiemelkedő olvasottságú üzemek is. Pél­dául a Pamutfonoda dolgozói­nak 50,7 százaléka könyvtári olvasó, a Borsod megyei Mély­építő Vállalat munkásszállá­sain pedig 24—32 százalékos az olvasottság. Bár a munkás­ság elég szép százalékarány­ban szerepel az olvasók között (mintegy 43 százalékban), nem lehetünk elégedettek és na­gyobb mértékben kellene be­vonni őket a könyvtárak ál­landó látogatói közé. Az elmúlt esztendőben a szakszervezeti könyvtárak 661 052 kötetet kölcsönöztek ki. Ebben legnagyobb arányban szépirodalom szerepel, amely az összes kikölcsönzött köny­vek 58,7 százaléka. Nehézsé­get okoz a kölcsönzésnél a műszaki könyvtárak már em­lített elzártsága, a velük való nehéz együttműködés, bár há­rom középüzemben, ahol kí­sérletképpen összevonták a műszaki és a szakszervezeti könyvtárat, igen szép ered­mények mutatkoznak. Egyik­másik helyen egész meghök­kentő adatokkal találkozunk, ha összevetjük a könyvtárra fordított anyagi áldozatot és annak olvasottságát. A legki­rívóbb példa a Miskolc góc­ponti vasúti könyvtár. Ennek állapota az értekezlet több­ször visszatérő .témája volt. A könyvtáros panasza szerint felettes szerveik nagyon keve­set törődnek vele. Más felszó­lalások azt bizonygatták, hogy a vasutas szakszerveset túl­zott önállóságra törekvése is forrása -a könyvtár tűrhetet­len állapotának. Továhhképsési gondok A szakszervezeti könyvtá­rak igen sokirányú propagan damunkát fejtenek ki, rész­ben központilag kapott anya­gokból, részben saját rendez­vényeikkel. Számos író—olva­só találkozó, vagy a Miskolcon megjelenő Napjaink több est­je talált gazdát szakszerveze­ti könyvtárakban. Különösen tevékeny e tekintetben az épí­tők könyvtára. Sajnálatos módon kevés a jól képzett könyvtáros, és mi­vel most megszűnt a közép- , fokú könyvtáros oktatás a megyében, káderutánpótlás te­kintetében eléggé kilátástalan a könyvtárak helyzete. Úgy gonloljuk, nem haszontalan a kultúrbizottság javaslata, amely szerint alaposan át­gondolt tematikával ismét meg kellene indítani helyileg a középfokú könyvtárosok képzését. Addig is egy gimná­ziumi osztály politechnikai anyagként ismerkedik a könyvtárosok munkájával, s hihetőleg iskolájuk végeztével hasznosítják is majd tudásu­kat. Feltétlenül figyelembe veen­dők a könyvtárak elhelyezési körülményei. A tapasztalatok azt, igazolják, hogy a korsze­rűsített könyvtárakban ugrás­szerűen emelkedik a forga­lom. Azzal a gondolattal kezdtük, hogy ne csak a könyvtárosok higgyenek a „társadalmi ügy- gyé vált” könyvtárpolrtikában. A témát igen sok oldalról megközelítő tanácskozás ada­tai azt bizonyítják, hogy nem egy üzemben még szakszerve­zeti vezetők sem ismerik fel a. könyvtárak jelentősegét, vagy éppen állami és más szervek vezetői nehezítik a könyvtár munkáját. Vitathatatlan, hogy a jó könyvtári munka az üzem dolgozóinak egész kol­lektívájára gyakorol jó hatástf és ahol felkarolják ezt a mun­kát, ahol a dolgozók rendszere­sen, jól irányítottan cs sokat ol­vasnak, az így nyert tudás­anyag hasznosan gyümölcsözik munkájukban, emberi masla- tartasukban. Benedek Miklós A szovjet külügyminisztéri- Jm pénteken nyilatkozatot idott át John Guthne-nak, az ügyesült Államok moszkvai1 íagykövetsége ideiglenes ügy-1 dvőjének. A nyilatkozatban a! zovjet külügyminisztérium iltakozik amiatt, hogy az ügyesült Államok és az NSZK zerződése értelmében a Texas Jlambeli Fort Bliss közelében ÍJ időzik a haladó erőket Brazíliában Magalhaes Pinto brazil igaz­ságügy- és belügyminiszter sajtóértekezletén kirohanást intézett a diktatórikus intéz­kedéseket megszegő lapok és újságírók ellen. Hozzáfűzte, hogy a törvénysértőkkel szem­ben rövidesen szankciókat al­kalmaznak. A Diario de Noti- cias szerint már össze::Hííották annak az 50 képviselőnek és 250 újságírónak névsorát, aki­ket, megfosztanak politikai jo­gaiktól, illetve parlamenti mentelmi jogaiktól. A Jornal do Commercio rá- j mutatott, hogy a kommunista tevékenység kivizsgálásával ■ foglalkozó bizottságok egyre 1 jobban aktivizálódnak. A Dia-- ’ rio de Noticias 120 Rio de Ja- f neiro állambeli lakos nevét ! közli, akiket e bizottságok elé s idéztek. ;

Next

/
Thumbnails
Contents