Észak-Magyarország, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-03 / 233. szám
ESZAKMAGYARORSZAQ Vasárnap, 1965. október 3. é Bemutatják a szerzőt Karinthy Ferenc bibliográfiát mellékelnek a színházi műsorfüzethez a Budapesti tavasz előadásain. A II. Rákóczi Ferenc Könyvtár olvasószolgálati csoportja által összeállított ismertető jó tájékoztatást nyújt a darab szerzőjéről, munkásságáról. A könyvtár más alkalommal is készített már színházi bemutatókhoz hasonló bibliográfiákat, s a későbbiekben is találkozunk majd ilyen jellegű kiadványaival. Szivarozók k!ubj:i A párizsi Avenue Duquesne- en egy népszerű vendéglő szu- terén helyiségében megalapították a „Szivarozók klubját’’. Az 1900-as évek divatja szerint kényelmesen berendezett, teljesen zártkörű, de ugyanakkor kiválóan szellőztetett klubhelyiségekben a tagok nemcsak a világ legjobb szivarjait szívhatják, de mellé csodálatos keverékekből főzött kávékölteményeket és tiszteletreméltóan öreg konyakot is szopogathatnak. Mindehhez Vivaldi vagy Edith Piaf szolgáltatja a zenét. Az uraknak még azt is megengedik. hogy házipapucsot húzzanak. Ami árny a „fény városában” „Tábornok úr, nem vagyunk A „fény városának” ez két- az idegen munkásoknál. ♦ V < <■ < ♦ ♦ Torféneikék nevezhetők esetében, vagyis A „fény városa” árnyakat is ******************r**************************************************fa'íar fényeivel és ezeket a fésvájci lap szerint Az ősz ajándéka Jnyeket a X-ezúttal polgári yL Jszik eszre, vagyis az szerzők ve- árnyalt És csinál ezeknek a Jnekik is kellemetlenek. Jreklámot Elnéptelenednek az üdülők és a campingek. Bezártak az ABC-áruhá- zak. A modern éttermek üvegablakai mögött, mint megannyi bútorraktárban. csupaszon meredeznek a székek és az asztalok. Elmúlt a badacsonyi szüreti mulatság is. A csodálatos őszi napfény azonban bekúszik az üdülök lezsaluzott ablakain, megtörik a bezárt éttermek ablaktábláin. Furcsa e kép, mert e veröfényes őszön természetellenesen kihaltnak tűnik a balatoni táj. De talán mégsem mindenütt. A képek arról tanúskodnak, hogy a szeptember utolsó, október első napjaiban is gazdagon megajándékozza megany- nyi szépségével a Balaton kitartó szerelmeseit. Remekül barnít a napfény. Csábító a csillogó víztükör. A vitorlások jó széllel várják a ráérő gazdáikat. A bátrak bátra azonban az idei, talán utolsó campingezö — Badacsonyban. ^nyugatnémetekkel egy követ *fújó svájci nagypolgári or- Jgánum, mintegy bizonyítékául, Jhogy a tőkés világ nagy egy- ♦sége minden jelentős gazdagsági együttműködés ellenére, Jegyre kínosabb ellentétekbe ^bonyolódik, hogy minden tő- *kés állam ott árt a másiknak, baltól tud. J Máté Iván í X- X- X- X- X- X- * XxXX- Két városban, Miskolcon és * Kazincbarcikán néztünk utána, Jmit kerestek a vásárlók az Jóleső könyvvásár első heté- Jben. Mi érdekelte a két vá- X-ros lakosságát leginkább, mi Jvonzotta egy patinás város X-régi és újonnan jött lakóit a * könyvesboltokban, és mire Jakadt vevő Kazincbarcika X- mindenünnen összeverődött, Jlassan összekovácsolódó pol- X garat sorában? ? Szauerwald Lajos a Magyar jKönyv miskolci boltjában ar- Jról tájékoztatott bennünket, Jhogy elsősorban orvosi köny- *vek fogytuk, Wusching Jó- *zsefné, a burcikai boltvezető $ Éberség ▼ Mit kerestek a vevők az olcsó könyvvásár első hetében? viszont az ifjúsági könyveket említette elsőnek. Hiába, az új városba fiatalok költöztek, ott sok már a gyerek. Mindkét boltvezető tájékoztatásából kiderül, hogy rengeteg zenei tárgyú művet adtak cl, főleg Hangverseny-kalauzt. Ugyancsak nagy keresletnek örvendett mindkét városban Fekete István könyve, a Kele. Miskolcon sokan vásárolták Szabó Lőrinc fordítás-gyűjteményét, az örök barátainlc-ai, Barcikán pedig félárban jól fogyott Pirandello színműveinek gyűjteménye és Walter Scott nemrégiben még elég regénye a drágán kiadott Puritánok utódai. Azt hisszük, nem tévedünk, ha úgy véljük, a zenei müvek sikere a szocialista állam zenei oktatásának eredményességét dicséri, azt mutatja, milyen helyes volt a zenei műveltséget az egész nép számára elérhetővé lenni húszéves tanítási módszereinkkel. Az a tény viszont, hogy egyes világ- irodalmi klasszikusok alkotásai féláron jól fogytak, azt mutatja, minél több könyvet kellene egyszerre kiadni kevés drágább és sok olcsóbb példányban. ************************************************************ ******* met és milyen lesz ez a terem? — Erről nem nyilatkozha- lom! — Nem is nyilatkozatot kérnék, ezt egyébként is csak miniszterek, kormányfők- adhatnak, hanem tájékoztatást. — Azt se adhatok! — Miért? Nem tudja? — Tudom, de nem nyilat- kozhatom, és nem is nyilatkozom! — Igaza van. Fő az éberség! Másnap az iroda melletti mosdóból egy ismeretlen tettes fényes délelőtt, leszerelte és ellopta, a falikutat, valamint a vízÖblílő tartályt Rágós ügy — Egy rugót szeretnék venni. Egy olyan 3—4 centiméter. ceruza vastagságú rugócskát. — Olyan nálunk, sajnos! nincs. — Akkor nagyobbat. — Nagyobb sincs, — Kisebbet. — Kisebb sincs. — Ha már ilyen nagy vegyesboltban sincs, akkor legalább azt tessék megmond doni, hol kapható. — Tessék megpróbálni az Ezer apró cikk boltjában. Hol lehetne, ha még ott sem?: Nem igaz?- — Igaz. Az Ezer apróban sincs. — Mégis, hol lehet? — Talán az Ezermesterben! Az Ezermesterben sincs, EfJV rugó? Az aztán nincs! — De csináljon drótból! Egyszerű az egész! — Altkor kérek drótot! — Az sincs. De próbálja meg a hangszerboltban! Á hangszerboltban sok húr található. — Kérek egy „a”, vagy egy ,,é” húrt. Citerához, vagy hegedűhöz. — Mégis, mire kell? — Rugónak. Végeredményben nagyon egyszerű, sima volt ez a vásárlás. A húrt ideadták anélkül, hogy akár egy citerát, akár egy gitárt kellett volna vásárolni hozzá. Igaz, rugót nem lehetett, belőle készíteni. De. ne akarjon az ember mindent egyszerre! Priska Tibor ’ Borsó a faira A villamos hirtelen fékez ‘ a járdán egy nő felsikít, cgi • férfi megrándult arccal fél- refordítja fejét. Valaki a ke rekek alá esett. Pillanatok alatt legalább száz embei veszi körül a baleset színhelyét, szirénázva érkezik a i mentőautó. „Utat. utal!” At , eszméletlen embert hordágyra emelik. — Rettenetes, rettenetes — mondogatja megizzadt hom■ loliát törölgetve egy férfi , Egy lila pulóveres fiatalember is ott áll a hallgatók közölt. — Láttam — szólal meg t ’ pulóveres. — Láttam én is Szörnyű volt. — Hogy történt? — kérdi egy szemüveges. — Nem a zebrán ment ál — folytatja a fiatalember — hanem jóval arrább. És nerr, nézett körül. Legalább felnézett volna! , — Ez az, kérem — W) o szemüveges. — A figyelmetlenség, a könnyelműség Hogy senki nem gondol o bajjal. Állítom, hogy a balesetek túlnyomó része elkerülhető lenne, ha az emberek körülnéznének. Ha egy kicsit figyelmesebbek lennének, nem ugrálnának a vil- lamosra, a zebrán mennének át, megnéznék, jön-e gépkocsi, mielőtt az úttestre lepnek. _ — így van —- bólogat a lila pulóveres. — Igv bizony 1 Az embereket arrább kul- ' dik a villamos elöl, a pályo , szabaddá válik, és a szerel- , vény megindul. Lassan megy majd felgyorsul. A lila pu- ’ vúveres fiatalember hirteler ' elköszön társától, és neki- ' iramodik. Néhány emberi , félrelök, egyiknek lábabar majdnem elesik, de toyabl: fut, utoléri a már egészeii gyorsan ‘haladó villamost, cí jókora lendülettel felúgrih az utolsó peron lépcsőjére Kicsit meginog, nem tudta jól elkapni a fogantyút, de aztán feltornássza magat a peronra, ahonnan még egy utolsó pillantást vet a néhány perccel előbbi balesel színhelyére. Éberség .. Halló! Szeretném megkérdezni, mikor kezdik cl építeni a házasságkötő ter„salle etranger” (piszkos idegen) kiszólás már a huszas években jellemzője volt a francia nacionalizmus bűvkörében élő párizsi polgárnak. Mi sem természetesebb, mint, hogy most, amikor egy másik bíráló könyv szerzője, Jean Francois Revei szerint „minden emberi eszmény prototípusa a katonai eszmény”, ma Franciaországban ez a jelszó az idegen munkásokkal szemben realizálódik. Ezek a spanyolok, portugálok, északafrikaiak és négerek, akik Franco, Salazar börtöne vagy a gyarmati sors elől menekültek Franciaországba, a szerző szerint az éhhalál szélén tengődnek. Sem a szakszervezetek, sem a szakmai szövetségek nem törődnek velük, az állam pedig természetesen még kevésbé. A7 időpont is érdekes Talán nem érdektelen azt se megemlíteni, hogy ezek a könyvek éppen most, a francia elnökválasztás idején jelentek meg. Még érdekesebb, hogy a könyveket csokorra- kötve éppen az a konzervatív svájci lap ismerteti, amelynek rendkívül szoros a kapcsolata a nyugatnémet nagyiparral, mit ezt oldalas fizetett hirdetései is bizonyítják. A „fény városának” ez kétségtelenül nem éppen fényes része és a csillogó boulevar- dok mögött ez is húzódik. Még akkor is, ha az odavetődő látogató nem látja a vakító fényözöntöl. Amikor már nehéz új életet kezdeni Azonban nem csak ezek az öregek jelentenek szegénységet a gazdasági konjuktúrától duzzadó vállalkozások közepette Franciaországban. Csatlakoznak hozzájuk azok a 40 évesek is, akiknek egyes üzemek belső átszervezése következtében kell nem éppen ifjú korban állást változtatniuk. Ez az állásváltoztatás azonban rendszerint » hivatalváltoztatást is jelent, ami a fiatalok szakmába állása következtében nem megy mindig a legkönnyebben a negyedik X-et elhagyóknak. Különösen a mezőgazdaságban szorít a cipő, és talán ez is közreműködik abban, hogy De Gaulle tábornok annyira forszírozza az egységes mezőgazdasági árak bevezetését a Közös Piacon belül. Nyilván arra gondol, ha a fejlettebb francia mező- gazdaság olcsóbb áraival el- özönli a drágábban termelő Nyugat-Németországot, kevesebb ilyen negyvenéves kerül az utcára odahaza. Még súlyosabb a helyzetük n O7or7n c7orínf Tl/t rí A n „Tábornok úr, nem vagyunk boldogok” — kezdi egy Geore- ges Izard nevű francia író legújabb könyvét, amelyben a hajdani gaulleista nem éppen tiszteletteljesen ír egykori vezéréről. És mintha csak ek- hózni akarna ennek az írónak egy még jelentősebb írás, Paul-Marie de la Gorce, De Gaulle életének krónikása, új könyvének A szegény Franciaország címet adja. Mi lesz 6 millió emberrel? A Neue Züricher Zeitung című konzervatív svájci lap ismerteti több más könyvvel együtt ennek a francia elsze- gényesedésnek leírását. Valamennyi mű a legutóbb jelent meg és különböző témakörökről szólva hasonló hangot üt meg. Kétségtelen tény azonban, hogy de la Gorce könyve a legfigyelemreméltóbb. A szerző nem a sztrájkkal jogokat kivívni tudókról ír könyvében, hanem elsősorban azokról a 65 éven felüliekről, akik már nehezen találhatnak megélhetést vagy szállást maguknak, ha családjuk nem tartja el őket. Elmondhatatlan szegénységben élnek ezek, különösen Párizsban, mert számuk nem kevesebb, mint 6 millió és a rendelkezésükre álló aggok házaiban csupán 218 000 férőhely van, abból is 178 000 vidéki kórházakban található.
