Észak-Magyarország, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-03 / 233. szám

CBHBBHBflgaBgBBBE a

*?S5!AKMA(!TA’í<h»«5!^

Vasárnap, 196S. október S,

SZELLEM SÍD: Á NYELV

Sziámiiul

r «

tÁ&ZMLfO,

Fali-Leó uagyoperetlje a miskolci színházban

ír

égi törvény rossz törvény, de szót kell neki fogadni! — Ezt hajtogatják Sztambul igazhitű törökéi Fali Leó Sztambul rózsája című nagyoperettjének több jelenetében, amint azt a miskolci színpadon hallottuk. Ezt a zeneileg igényes nagyoperettet tűzte műsoróra a Miskolci Nemzeti Színház az évad első zenés darabjaként. Magával a darabbal nincs mit kezdenünk. A Sztambul rózsája adott, librettója meglehetősen szokványos és poros, olyannyira, hogy kár is lett volna bármiféle korszerűsítéssel próbálkozni. El kell fogadnunk nagyjából úgy, ahogy annak idején, csaknem hatvan esztendeje Brammer és Grün- wald, a századforduló két bécsi librettó írója megszöve-, gezte és ahogy hajdan magyarra fordították. Sőt, el kell fogadnunk az ifjú Gábor Andor hajdani szójáték-versikéit,, dalszövegeit. Nem is a librettóra, nem is a dalok szövegére, vagy a lapos cselekmény fordulataira figyelünk, hanem elsősorban az operett zenéjére, amely e kategóriában feltétlenül a jobbak, az igényesebbek közé sorolandó. Ha valarosszul hatnak. Achmed bej öltözetei viszont dicséretet érdemelnék. A hatvan év előtti háremben idegenül hat a RÖLTEX-ben napjainkban leszállított áron vásárolható modern mintás szőnyeg.

Az előadás egyik legnagyobb értéke a nagyszerű zenei kíséret, az egész produkció egységes zenei összefogása. A Mura Péter vezényelte zenekarra már a nyitánynál is felfigyeltünk. A későbbiek során mind a közzenében, mind a dalbetétek kíséretében bebizonyosodott, hogy a jó felkészítés, a. színpad és a zenekar nagyszerű összhangja, a zenekarnak oly módon történő irányítása, hogy az énekesek művészete is maradéktalanul érvényesüljön, együttesen eredményezte azt a szép zenei élményt, amit a Sztambul rózsája miskolci előadása nyújtott. Régen muzsikált így a zenekar, és ezért külön dicséret jár a betanító és vezénylő Mura Péternek, s a zenekar

mi indokolttá tette ennek az tagjainak egyaránt. Az éneköreg operettnek felújítását, elsősorban a női kar szép

úgy az kizárólag a muzsika es léséért Kahnár Pétar

a szép, látványos, gyönyörköd- t

tető játék teremtésének lehe- karigazgató nevét keli teljegyeznünk. S itt mindjárt fel kell jegyeznünk szép szólójátősége.

Nyilassy Judit rendező, nagyon helyesen, nem is törekedett modernizálásra, hanem az operett hagyományos formái között állította színpadra a játékot. Mindenkor mértéktartó ízléssel teremtett látványos képeket, derűs szituációkat. Ügy érezzük, egyik-másik színész komédiázó jtedvét igen szerencsésen vissza is fogta, és egészében egyenletes, derűs játékot teremtett, amelyben minden szereplő, minden mozzanat a közösen nyújtandó

ért Ősz Ilonka nevét is.

A bemutató új énekes színészt avatott: Horváth Eszter, aki e bemutatón lépett életében először szín- padrá, Kondzsa Gül szerepében megérdemelt sikert aratott. Kulturált, nagy terjedelmű énekhangja, a színpadi játékba beleilleszkedő és partnerével való közös együttének- lésben nyújtott szép teljesítménye arra enged következszórakoztatást szolgálta. Egy- tetni, hogy e fiatal, kezdő mi

két mozzanatnál engedett meg talán kisebb túljátszást, mint például az ifjabb Müller női- ruhás jeleneténél. De talán még ez is belefért ebbe a derűs játékba. Az első felvonás hárem-jelenetének tablóképei még modorosnak, merevnek , , , tűntek, a felvonást záró paraszeplember. vános kép pedig egy Lehár- operett hasonló jelenetére emlékeztetett. A második felvonás forgatagában azonban, a lehetőségen belül, teljes értékűt nyújtott Nyilassy. Szinte egyetlen pergő kavalkád volt ez a sok szép tánc- és dalvésznötöl még igen sok szép énekes szerepformálást várhatunk, különösen, ha kezdeti játékbeli merevsége jobban feloldódik. Partnere, Szabady József mint Achmed bej nemcsak tökéletes illúziót keltett és igen magas színvonalú énekszámaival gyönyörködtetett, hanem további fejlődéséről is bizonyságot adott. Érdekes szerep jutott Komáromy Évának: a szokvány szubrett- szerepen túl igen jelentős énekművészt feladat is hárult rá, s örömmel hallottuk, ahogy a magasabb igényű számokat

bemutatta. Varga Gyula most sem okozott csalódást a közönségnek, sokat mókázott, táncolt, esetleg a női álruhában játszott jelenetét kellene valamennyire visszábbfogni. Fehér Tibor mint Kemál pasa, Nádassy Anna mint Desirée társalkodónő nyújtott kellemes emlékű, derűs perceket. Érdekes, sajátosan egyéni ízű színfolt volt Makay Sándor szállodaigazgató karikatúrája, jól jellemzett figurát alkotott Bánó Pál az apa alakjában. A kisebb szerepekben Szeli Erika, Becze Ida, Thurczer Sári és Pásztor Mária nevét jegyezzük még fel.

Régi törvény rossz törvény, de szót kell neki fogadni. — mondták az operettben. Régi operett, nem is rossz operett, sokat lehet derülni, szórakozni.

Benedek Miklós

NAGY DÁNIEL LÁSZLÓ:

IDEA

Sima asztal fölé hajolok,

Téged kereslek reggeltől esteiig.

Szóban keresztülhúzott ábrában,

és összezúzom a rendbeszedett betűket,

mert Téged akarlak

látni, hallani, érezni,

és hiába írom le százszor, hogy megvagy

nem sikerül.

Lassan kicammog az idő a. sárga olajos falak közül.

Fejem kipp-kopp zörög az asztalon. Kereslek, formálla.k,

ahogy belehajtok az időbe

mindinkább reménytelenül.

V

Szeptember 17-i lapszámunkban jelent meg munkatársunk, Párkány László Írása Szellemi híd: a nyelv, Közelebb egymáshoz a Duna-me- I dencében címmel. Az ismert író, Gergely Mihály az alábbi levélben, válaszolt a szerzőnek.

Kedves Barátom!

I .Nagy örömmel |

Eszaicmagyarorszug moa. szeptember lV-i számában Széliénél híd: a nyelv, Közelebb egymáshoz a Duna-medencé- ben című másodat. Örültem, hogy egyik legtekintélyesebb vidéki napilapunk ilyen kezdeményező készséggel, ügy- buzgaiommal foglalkozik a népek barátkozását, gyümölcsözőbb együttműködését hallatlanul megkönnyítő nemzetközi nyelv problémájával. Mert a te cikkednek is ez volt a lényege, noha írásodban ki se mondod az általad taglalt kérdéseknek ezt a legfőbb elemét. Ha megengeded, erről szeretném én is elmondani néhány gondolatomat.

A Borsodi Nyári Egyetemen egy lengyel újságíró kollégával beszeigettel a népeink közötti érintkezés nehézségeiről, liacid idézzzem néhány érdekes mondatodat, „üok a fordítani, Lektorálni való anyag... Nagyon szoros a KGúT-n beiül Magyarország és Lengyel- ország Kapcsolata ... A nyelvi nehézségek csökkentik a kibontakozó lenaületet. Tolmácsaik rosszul beszélik a magyar nyelvet... Magyarországon kevesen beszélik jól a lengyel nyelvet... Az igaz, hogy jól-rosszul megtanult orosz nyelvtudással turistafokon célhoz jut Bulgáriában, Lengyelország ban, J ugoszláviában es Csehszlovákiában az érdeklődő. De a kedvező történelmi szituáció alapján egymáshoz közel került népele kapcsolatát nyelvi szempontból nem lehet turistafokon tovább mélyíteni.”

S megoldásként azt javaslód: a szocialista országok egymással baráti kapcsolatba lépett városai alapítsanak ösztöndíjakat azok számára, akik el akarják sajátítani egy- egy nép nyelvét. És „áthidaló megoldásként” ajánlod még a nyelvtanfolyamokat is, mert „a turistaforgalom gondosabb lebonyolításához a tartfolya- mon tanultak is megfelelnek”.

Ne vedd zokon, kedves barátom, ha megmondom, írásodnak ez az egyetlen gyenge pontja. Ugyanis az egyre égetőbb nemzetközi probléma megoldásának keresésiben te is megmaradsz a régi, már korábban is erőtlen, ma pedig teljességgel alkalmatlan, módszereknél.

„! " dolgok, de a

Kozlsmert gondolat kifejtéséhez engedtessék meg néhány tény felsorolása. Korunk a társadalmi formák, a tudományok, a technika, a művészetek forradalmainak , kora. Egy-egy szférában évek. évtizedek alatt akkorát lép előre az emberiség, amilyet azelőtt évszázadok alatt. A száz évvel ezelőtt, Verne merész fantáziájával nyolcvan nap alatt bejárható Föld mára szinte meghitt kuckónkká zsugorodott, s a szuperszonikus utas- 1 szállító , repülőgépek nyolc-tíz óra alatt elérik a világ bármely pontját, és folynak a tudományos kutatások, hogy tizenöt-húsz év múlva röpke huszonöt-harminc perc alatt juthasson el az utazó egyik kontinensről a másikra, s ha . valakinek úgy tetszik majd. ■ egyetlen nap körülszökdeihes- ' se'a Földet. A megszámlálni is 1 egyre nehezebb tudományágakban öt-tíz-húsz év alatt kicserélődik, megújúl az is- . meretanyag, a technikai-gépi berendezések öt-tíz év után elavulnak, korszerűtlenné, versenyképtelenné válnak.

Még tovább. Az ENSZ-nek pillanatnyilag 117 tagállama : van. A népek, országok közöt- ! ti diplomáciai, politikai, gaz- 1 dasági. kereskedelmi, tudómé- ! nyos, turisztikai; stb. közieke- < dás már ma is oly mérvű, s < egyre gyorsuló tendenciával ; növekszik, hogy a fordítók, a ' tolmácsok, az idegenvezetők, a ; (szótárak segítségével való r

megoldás alkalmatlansága nyilvánvaló. Azt hiszem, meghökkentő összeget; milliókat, vagy milliárdokat kapnánk, ha valaki összeszámolná, mennyit költenek ma a világ nemzetei idegen nyelvek tanulására, fordítására, tolmácsolására, igen, a bábeli soknyelvűség olyan luxus, melyet az emberiség hovatovább nem \bír elviselni. /

Sokan vannak azért, akik szorgalmuk, nyelvtehetségük, anyagi, vagy más, szerencsés körülményeik következtében elsajátíthattak két-három- négy nyelvet. Rendszerint ők azok, akik fölényesen mosolyognak mindenkin, aki az emberiség e nagy eszméjének realizálásán munkálkodik. De hát a nagy ügyek harcosait, megszállottáit ritkán befolyásolták az útszélről fitymáló sznobok és egoisták.

Azt akarom mondani, barátom, van megoldás, van már -ecept is az emberiség, benne i Duna-medence népeinek e nagy bajára-gondjára. A te sikked gondolataiból, s az én slőbbi okfejtésemből önként íinálkozik a legfontosabb következtetés:

Ti T~ sok problémáját Korunk csajig egy nem:etközi nyelv általános elfogadása. minden országban az ínya nyelv mellett a népek myanyelveként bevezetett

•endszeres oktatása-gyakorlá- ;a oldhatja meg. Ez nem né- íány ezer mániákus rögeszmé- e, hanem olyan követelmény, nelynek megoldását a kor, naga a történelmi fejlődés űzte napirendre. Évekig, ta- án évtizedekig is el lehet még íalasztani e kérdés nemzetkö- :i .megtárgyalását, elfogadását, le tiltakozni, hadakozni elle- íe egyre anakronisztikusabb, naradibb lesz.

Ha ebben egyetértenének. a lépek (s elsősorban a kisnem- ;eteknek kellene ezt. szorgal- nazniok, például nekünk, a iuna-medence szocializmust pítő népeinek!), akkor már sak egy probléma vár megoldásra: melyik nyelv legyen lemzetközi? Talán valame- yik nagy ország nyelve? De nelyik? Az angol, az orosz, a randa, a német, a spanyol?

Próbáljunk végre tárgyila- ;osan és korszerűen gondol- : :odni: vajon van-e arra ma •alamilyen mód, lehetőség, logy a világ« valamennyi or- zága egyetlen ország nyelvét lfogadja közös nyelvként? ; fajon nem tiltakozik-e a töb- ,i nemzet önérzete az ilyen." öntés ellen? Hadd hívjak se-: ítségül egy mindig meghall-; atásra érdemes gondolkodót, : ,enin írja A nemzetiségi kér-: ésről című cikkében: „A nyelv;

legfontosabb eszköz az em-j erek közti érintkezésben...: emmiféle kivételt egy nyelv-: ek sem!” S még egy nagy ta-; ú, Ady Endre: „Ha Magyar-j rszágon divat volna az intel-: aktuális kultúra, száz tudós; •na erről naponként. Mert j világnyelvprobléma olyan: lagyar probléma, mint a; inty... A mi életünket csak • z internacionalizmus mentheti: íeg. Az élet egyre komplikál-: ibb és nehezebb lesz. Nem- :sz időnk száz nyelvet tanuLS i. Gondoskodni kell tehát ar-j 51, hogy anyanyelvűnk mel-: itt egy közös ftyelvvel élhes-j ink. Hát nem magyar problé-j iá a világnyelv? Nem százszor: tóban érdekünk ez nekünk,; lint a franciáknak? Mellékes,: ogy az »eszperantó jó, vagy: >ssz internacionális világ-: yelv. 'De a cél, a törekvés ele- • énünkbe vág nekünk, magya-j tónak, mint a beretva. Közü-: ink illenék, hogy kikerüljenek; s internacionális világnyelv: postolai.” •

Igen, az eszperantó, szerin-j ;m is, a ma létező legjobb ■ ;cept e gondunk megszüntető-: ;re. Idézzek még néhány sza-; ihihető tanút? :

~ ~ „... A nemzetközi:

'^al‘x • nyelv ... egyetemes ■ ítétemény lenne, nagyban se-; tené a népek egységét és test-: ínségét.” Lev Tolsztoj: „Az:

: áldozat, melyet az ember az; izperantó megtanulására hoz,: yan csekély, és az eredmény,: nelyet elérhet, olyan nagy,; így ezt a kísérletet senkinek; ■m szabadna visszautasító-: Jaurés; *Az eszperan-ji..

tó a demokrácia latinja.” Ro main Rolland: „Az eszperantó minden középiskolában köte lezően kellene tanítani.” Lenin „Az eszperantó a proletáriátu latinja.” Einstein: „Az eszpe rántó a nemzetközi világnyelv tervezet legkitűnőbb megoldá sa.”

Tudom, még mindig marad tak, akik ezek után is fontos kodon mosolyognak: de kérem az eszperantó nem irodaim nyelv! Képtelen a stílusbei árnyalatok visszaadására! . . Engedtessék meg egy szerén: kérdés: no, és önök mindet percben Shakespeare, Goethe Balzac, Tolsztoj stílusáról cse. rétnek eszmét, és kizárólag a; ő műveikkel töltekeznek, h< más nemzet fiaival találkoznak, ha más országba teszi! lábukat? ... Ugyan, ugyan Merjünk végre gondolkodni és Ítéletet mondani egy elavult sznob szemléletről! Egy önző elhájasodott szemléletről, méh képtelen milliók érdekére szükségletére gondolni! Az irodalmi 'művek tolmácsolására természetesen bőven lesz alkalmuk á fordítóiénak azután is, s aki más országok irodalmával, történelmével, stb. kíván majd foglalkozni, az eszperantón kívül éppen úgy birtokba veheti azt a néhány nyelvet, mint eddig. De gondoljunk másokra is: ma már nem csupán néhány száz tudós, diplomata, politikus utazik a világon, hanem tízmilliók, és még nem utazó, de olvasó százmilliók vannak, akiket nagyon érdekelne más népek élete, melynek híreit, eredményeit hihetetlen kényelemmel házhoz szállítaná a nemzetközi nyelvű publikáció.

Én magam annyira vagyok a nemzetközi nyelv híve, hogy azt mondom: vajon valóban az eszperantó-e a legkönnyebb, legalkalmasabb nyelv napjainkban? Ezen nem bukhat meg egy korszerű eszme! Ha úgy tetszik: üljenek le mondjuk a nemzetközi nyelv közös bevezetésében megállapodó Duna-medence, Europa, vagy akár a világ népeinek legjobb nyelvészei, és alkossanak meg egy még tökéletesebb nemzetközi nyelvet. De ne le- gyintgessenek, ne mosolyogjanak, n<} odázzák el mindig tovább éhnek az egyre égetőbb kérdésnek napirendre tűzését.

Ami az eszperantó mellett szól: a sok száz világnyelv-tervezet közül egyedül az eszperantó ért meg máris tiszteleti méltó kort: Zamenhof 1887-be publikálta, s a jövő nyáron ét pen nálunk lesz az 51. Nemze közi Eszperantó Kongresszui Szerte a világon sokan beszi ük, tizenölmillióan írták alá kérő-íveket, aminek alapján a UNESCO 1954-ben elismerte a eszperantó jelentőségét, é 1982-ben felvette a legfontc sabb nemzetközi szervezete kategóriájába az Egyeteme Eszperantó Szövetségét. Elss játítása minden más nyelvne hasonlíthatatlanul könnyebi gyorsabb. Saját tapasztalaton: mai igazolhatom; néhány he' tanulás után levelezni kezd tem külföldiekkel, néhány he nap után pedig svédekkel, an gólokkal, oroszokkal, hinduk kai, arabokkal beszélgettem tavalyi hágai kongresszusor Ritka nyelvtehetség az, ak effélét más nyelvekről elmond hat.

Mit kellene tennünk? Én az gondolom, mindenek előtt a európai szocialista országok nak kellene szót érteniök . nemzetközi nyelv elfogadása ban. Nem kell különösebbe: bizonyítani, hogy egy olya: ország-tömörülésben, amelynél már van ■ közös filozófiája azonos társadalmi rendszere,; gazdasági életet összehangol* KGST, közös elektromos há lózata, 'olajvezeték rendszere ott mind keservesebben nél külözhető a nemzetközi nyelv Vajon ártana annak beveze tése bárkinek is? Senkinek. D* hogy használna minden szocia lista országnak, magának : marxizmus ügyének is, s hog; segítségével sok száz millió megtakaríthatnánk lakások, is kólák építésére, az napnál vi lágosabb.

~ 77. 77~ az alkalom

K,nalkoz,fc hogy ezt ; gondolatot éppen egy olyar nagyvárosunk napilapja indítsa el vitára, a megvalósulá: útjára, amely közeli szomszédságban lévén Csehszlovákiával Lengyelországgal, a szomszédok gyakoribb látogatásait gyakrabban érzi a közös nyeh hiányát. És ha Miskolc testvérvárosa, és mind a többi testvérvárosok lapjai itt keresi! a mindannyiunkat szorongatc probléma mielőbbi megoldását, az eredmény nem várai magára sokáig.

Budapest, 1965. szeptember

22.

Baráti szeretettel köszönt: Gergely Mihály

Bosszúság

Pesten járva nem szabad elmulasztani a X. Magyar Országos Képzőművészeti Kiállítás megtekintését. A szépen tatarozott Műcsarnok tucatnál több termében sorakoznak a magyar képzőművészet reprezentáns darabjai rangos seregszemlére. E rövid jegyzetnek nem feladata e nagy jelentőségű tárlat méltatása, gazdag választékú anyagának értékelése. Pusztán feljegyzés kíván lenni a kiállítás nyújtotta élményről és még valamiről.

Már az előcsarnokban meghökkenéssel vegyes érdeklődéssel szemléljük Mak- risz Agamemnon Húsz éve című monumentális kompozícióját. S bent, a kiállítási helyiségekben. amíg kora délutántól a sötét estéig, a Műcsarnok zárásáig járjuk a termeket, újabb és újabb élmények sorakoznak egymás mellé. A legkülönbözőbb művészeti stílusokat képviselő festmények, grafikák, a miniatűrtől a három-négyszeres nagyságig váltakozó szobrok, gobelinek, épületdíszítő elemek, gazdag választéka több napos szemlélődéssel sem tekinthető át úgy. hogy minden darabja maradandó nyomot hagyjon emlékezetünkben. A kisplasztikától a lemezekből összehegesztett hatalmas Prometheus szoborig, vagy az egy tömbből kifaragott óriási Gorkij portréig, az éles' vonalakkal körülhatárolt festményektől Domanovszky színfoltjaiig, sokféle korszak, sokféle alkotói felfogás jelentkezik.

« • »«-«a «»♦« • •«« « M ***«««1W

a tárlaton

Örömmel látjuk e nagy jelentőségű tárlaton szükebb hazánk művészeinek alkotásait: Feledy Gyula, Barczi Pál, Mazsaroff Miklós, Kunt Ernő, Lukovszky László, Fi- szere László grafikáit, Vati József több festményét, nagyméretű falikép tervét, a hónapokon keresztül itt • dolgozott Kondor Béla és Kass János nagyrészt Miskolcon ihletett munkáit, és nem kevésbé örültünk, amikor megláttuk Barcsay Jenőnek a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem fő épületének falára készített óriási mozaik képét.

Szerettünk volna több em- ióket hazahozni magunkkal. Egy-két gondolatot feljegyezni egyes művekről, megőrizni mások reprodukcióit. De hiába! A katalógus igen hamar elfogyott. Az a tény, hogy a katalógust sokan vásárolják, örvendetes. De az a körülmény, hogy a Műcsarnok ezzel nem, számol, bosz- szantó. Jóllehet, lesz majd. cesőbb utánnyomás, de adlig sokan hagyják el boss- \zankodva a tárlatot. Nem >.lső eset, hogy országos ér- leklgdésre számot tartó kép- •őmüvészeti kiállításon kevés i katalógus, hamar elfogy. 1 kiállításokat intéző szerieknek számólniok kell az gényekkel, több katalógust :ell a közönség rendelkezé- ére bocsátani, ami a jobb ájékozódást segíti az értékes stén.

(bm)

betettel gazdag játékszakasz.

K

ülön kell szólnunk a második felvonás táncbetétjeiről, elsősorban a keringőről, s azon belül is Thurczer Sári és Bodrogi Zoltán duettjéről. Általában So- moss Zsuzsa táncai a második felvonásban tetszettek leginkább, ízlésesek, szépek voltak; a főbb szereplők páros táncaiban több volt az utánérzés, helyenként a szokvány.

A díszletekről és jelmezekről, Kalmár Katalin munkájáról nem lehet egyértelműen nyilatkozni. ‘ Az első felvonás keleties hangulatot árasztó háremdíszlete, a második felvonásnak a forgószínpad lehetőségeit jól kihasználó megoldásai utál} laposnak tűnt a. harmadik felvonás szokván nyos, hátterében giccsízű dísz- letezése. A ruhák között több előnytelennel találkozunk, a nők csípőjére rakott díszek