Észak-Magyarország, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-03 / 233. szám
Vasárnap, 1965. október 3. eSZAKlVX CV A «Olts* AG 3 Szűkmarkú szemlélet Levelet kaptam a minap. A teladó ismeretlen, egy forint húsz fillér portót kellett érte fizetni. A borítékban egy valóban engem és csak engem érdeklő cikk volt: egy volt tanítványom verseskötetének bírálata. Az illetőt megkérte valaki, adja fel nekem. A postázó sokallta a nem saját érdekében szóló levél bélyegének árát. * Nem tudtam pontosan a vonat indulásának idejét. Egy jóbarát családnál voltam, ott a telefon, tárcsáznám az állomást, de nem tudom a számát. Hívom tehát a tudakozót, majd az megmondja. Barátom ijedten kérdezi: mit hívsz? Mondom: a tudakozót. Várj, a Fenéknek a második emeleten van egy menetrendjük. De ember, már alig lehetnek perceim, meg hátha nincsenek otthon, vagy nem találják a menetrendet. — S akkor jutott csak eszembe: hát persze, le kellett volna tennem rögtön a forintot. Barátok között is! Egy bizonyos üzemrész két helyiségét ki kellett sürgősen festeni. A festő részleg vezetője kijelentette: csak négy nap alatt lehet készen. Hiába érvelt az illető: ebben a jó meleg őszi időben hamar szárad, egy nap kijavítják, lekenik, másnap már lehet rá véglegesen festeni. Végre megjöttek a festők, le' is kenték, hagyták száradni, közben vezetőjük egy harmadik munkahelyre rendelte őket, ahol három napig tartózkodtak, s csak a negyedik napon jöttek Vissza a csörögére száradt előbbi sürgős helyre. A festő részleg vezetője bebizonyította: neki van igaza. Csak négy nap alatt készülhetett el. A bürokrácia lélektani okai A fenti eseteket sok példányban idézhetnénk különböző formában. De valószínűleg mindegyiknek hasonlóak a gyökerei. Elméletileg zárjuk ki most a számításból azokat az eseteket, ahol valóban objektív (anyaghiány, torlódás a munkában stb.) állnak fenn. Hiszen az emberek magánérintkezésében és üzemi, hivatali teendőjében nem mindig ilyenek a jó megvalósítás gátló okai. Nemrég olvastam az Északmagyaror- szágban a Tiszai pályaudvar előtti taxi- és autóbusz- parkirozásról. A javaslat jó és embereket szolgáló: cseréljék meg a taxiállomást az autóbuszok várakozási helyével, hiszen ott az autóbuszra nincs felszállás. A válasz kibúvókeresés volt. Miért? A jó megoldásokkal szembeni lélektani helyzet egyik tünetére szeretnék rámutatni. Nincs ezekben az esetekben sokszor valami „Engem akarnak kioktatni? Na, majd megmutatom én nekik?”-féle. A sok szempontot nem úgy kezeljük, hogy no, most nézzük meg valóban sokak meghallgatásával a reális közérdeket. Ez az én asztalom, itt én döntök, nekem ne üsse bele az orrát a közönség. Vagy a másik: a nem az én asztalom — szempont. Vasárnap például a tapolcai Anna presszó teraszán kértünk egy nagyon napos asztalnál két duplát. Két perc múlva a szomszéd félárnyékos asztal megürült, átültünk. Mikor a felszolgáló elment mellettünk, kijelentette: miért ültünk át, az nem az ő asztala, most már nem hozza ki a duplát. Mibe került volna, ha ' szó nélkül odaszól kolléganőjének: Te Manci, vigyél oda két duplát, átültek a napról, biztosan megfájdult a fejük. Picuiás szemlélet és nemzetgazdaság Ez a szűkmarkúság érvényesül egyeseknél, akik kiméricskélik, kitempózzák munkájukat, az általuk vélt bérezés- teljesítmény szempontjából. Ennyit fizetnek, ennyit dolgozom. Az ilyen ember több szempontból szerencsétlen. Először azért, mert csak az orra hegyéig lát. Hogyan fejlődjünk, hogyan legyen finomabb. színvonalasabb és több termékünk, következésképpen több lehetőségünk a jobb keresethez, ha így méricskéljük a munkát. Más szempontból is szerencsétlen az ilyen ember. Nem szereti munkáját. Nincs meg a jól végzett munka öröme. Nem szép és jó darabokat ad ki kezéből, csak az idő múlását lesi — s csak a forintokat. Érettségizett és mát- szakmunkás fiatalok is panaszkodnak az imitt-amott tapasztalt ilyen szemléletre. Csináltam én, először jól és anélkül, hogy megszakadtam volna, szépen, normálisan sokkal többet, mint egyik-másik társam. De akkor jöttek a „lebe- szélők”. Te szamár, mit csinálsz, minek ezt így? Az ilyen le- és mellébeszélők nem lehetnek hangadók semmilyen üzemben, üzemrészlegben, közösségben. Hatásuk végtelenül káros az ifjúságra. Az ifjak a legtöbb esetben jó szándékkal, lendülettel, tenniakarással és nem is „picuiás”, forintot zsu- gorg'ató szemlélettel kerülnek munkahelyükre, üzemi gyakorlatra, vagy végleges beosztásba. Sokszor egyes felnőttek, vagy idősebbek lebeszélő, legyintő magatartása veszi el munkakedvüket. Persze az igazi férfi a „csalódások túlsó partján” kezdődik. Kezdeti nehézségek, emberekkel való bánás, az elképzelt, néha talán fiatalos rószaszínben elképzelt munkakörülmények közt támadó nehézségek megdöbbenthetik a gyengéket, kedvüket szeghetik. Éppen azért kötelességünk a munkába lépőknek segítséget adni, a nehézségeket megmagyarázni, azok ellen közösen harcolni velük. Ne té- kozoljuk el, még szórványosan sem, ifjaink kezdeti lelkesedését. Vezessük őket, velük harcolva a lusták, a szűkmarkúak ellen. Alakuljon ki minden közösségben az igazi brigádok, az igazi jó hangadók magva, köre, közössége. íz egyéni érdekeltség Igen, az egyéni érdekeltség nagy- lendítő je a közösségi munkának. De ne engedjük ezt a szűkmarkúságig elseké- lyesedni. Szeptember 14—18-ig ülésezett Szegeden a II. Országos Etikai Konferencia. Sokat elemezték ott a marxista tanszékek előadói az egyéni és a közösségi érdeket. Néhány hozzászólás sokszor az elmélet, a fogalom-meghatározások talajára csúszott. S akkor ébresztette a konferencia dolgozóit a valóságra Siklósi János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára. Az életből, az építkezésből, az idénymunkások és a tsz-ek munkáiból hozott konkrét példákat az érdekeltség és a népgazdaság összefüggéseire. Mert nemcsak, ha bár jogos és helyes, anyagi érdekeltség van. De megvan saját belső igényem és érdekeltségem is: életem munkában telik. Ez a munka kell, hogy örömet, kielégülést hozzon nekem. S ha ebben a munkában nem mindig a legjobbat választom a lehetőségek közül, nem elégít ki. önmegbecsülésemből fakad az a forrás, amely a csalódások után és közben is — jó munkára ösztönöz. Így javulhat csak az erkö'lcsi, nép- gazdasági és egyéni jólét. Tátray Barna A pataki gimnázium udvarán Még néhány perc, és kezdődik az óra. (Foto: Sz. Gy.) Járdaépítés Safőlédan Sajólódon a tervek szerint az elkövetkező öt év alatt a község minden utcájában megépítik a járdát. Az idén a Szabadság telepen, a község legmélyebben fekvő részében kezdték meg a munkát és a tervezettnél jóval előbbre haladtak. Ebben az évben a járdaépítésnél 65 ezer forintot takarítottak meg a társadalmi munka révén. Ezt az összeget még az idén ugyancsak a község fejlesztésére használják fel. Megszépül a kövesdi áruház Az ország egyik legkorsze- rűsítik az épületet. Az átalakírűtíb földművesszövetkezeti áruháza lesz átépítés után a mezőkövesdi. Mintegy 3,5 millió forintos költséggel tott áruházban tizenkét osztályon a réginél sokkal nagyobb készletből válogathatmegnagyobbítják és korsze- nak majd a vásárlók. Li 3C3C3C3C'3t.JI JCT3C3C3r3L3i;'JC3C3C3nC3C3C3C3nC3C3C3Cr3 Múzeum a Blikkben A Garadna patak völgyében áll Nagy-Miskolc egyik különleges látványossága, a diósgyőri vasgyár őse, az 1813-ban épült Fazola-kohó. Mellette húzódik meg az ipartörténeti műemléket nagyszerűen kiegészítő kis Massa-múzeum. Az ide tévedő látogató meglepetéssel vegyes áhítattal lépi át a kiállítás küszöbét, hiszen a szemléltetett tárgyak, írásbeli dokumentumok a jelenlegi hatalmas vasgyár megteremtőinek heroikus munkájáról tanúskodnak. Hogy milyen érzéseket kelt a látogatókban ez a kis múzeum, azt ékesen bizonyítja a közönség támogatása: az anyag újabb és újabb ajándékozások folytán egyre nő, gyarapodik. Emitt egy fokosfej, másutt egy korabeli vas csizmahúzó tanúskodik a látogatók megértéséről. Nagy érdeklődésre tarthat majd számot az a kis makett is, amely- lyel a diósgyőri kohászati múzeum szereli fel hamarosan a Massa-múzeumot. Ez az egykori hámori vasverdék működését fogja szemléltetni. A kis bükki múzeumot az elmúlt három esztendő alatt csaknem 50 ezer látogató tekintette meg, köztük sok külföldi is. Ez az érdeklődés a jövőben fokozódni fog. Kívánatos lenne, ha az októberi múzeumi hónap alkalmából Miskolc és közvetlen környéke is bekapcsolódna az őskohó és a Massa-múzeum megtekintésének mozgalmába. Háromnegyed év alaít 686 úi lakás ■p ( A Borsod megyei Építőipari lakásátadásokra, amelyet az Vállalat dolgozói a felszaba- építők nagyobbrészt be is tar- dulási versenyben többek kö- tanak. Ennek eredményeként zött vállalták, hogy az új háromnegyed év alatt 686 la- otthonok elkészítését meg- kast építettek fel, hetvennel gyorsítják, az érre az évre többet, mint amennyit esedé- esedékes 940 lakást novem- kés tervük előirt. Ez a telje- ber végéig átadják. A mun- sítmény azért is értékes, mert ka folyamatosságának bizto- az új lakásokon kívül az épí- sítására a vállalat vezetői elő- tők számos más, nagyobb béré meghatározták, hogy a la- ruházást is megvalósítottak, kóházak közműves és szak- Miskolcon például átadták a ipari munkáit milyen lét- korszerű MÁV szakorvosi ren- számmal, mikor kezdik meg delőintézetet, a Nehézipari és mikorra fejezik be. Így Műszaki Egyetem központi pontos üzemterv készült a épületét, Özdon a minden , igényt kielégítő állami áru- I házat és Edelényben hamaKözségíejíeszfési hónap az Mm fáráshan Október elsejével községfejlesztési hónap kezdődött az edelényi járásban. A Hazafias Népfront járási bizottságának javaslatára a járás több mint télszáz községében októberben sz egész lakosságot mozgósítják. A tervezett létesítményeknek jelenleg több mint 70 százalékát fejezték be. Egy hónap alatt további 20 százalékos előrehaladást kívánnak elérni. Novemberben és decemberben ugyanis az időjárás már akadályozhatja egyes munkák elvégzését rosan befejezik a 300 ágyas TBC-gyógyintézet építését is. A lakóházak építési idejét az elmúlt évi 9 hónapról átlag 8,5 hónapra csökkentették. A lakásépítkezések meggyorsítására az ózd—bolyoki városrészben, ahol már az építkezés előtt elkészítették az utakat. és a csatornahálózatot, az elmúlt napokban az eddiginél is szervezettebb formában fognak hozzá 100 lakás összeszereléséhez. Ezáltal nemcsak az anyagszállítás gyorsul meg, hanem a mély- és a magasépítők sem zavarják egymást munka közben. Ez pedig kedvezően befolyásolja a minőséget is. Gyárak és emberek Aki 1 millió tonna acélt gyártott Kedves elvtársam, vagy uram, nem tudom, hogyan szólítsam, de itt valami nagy tévedés van. 1 Mert igaz, hogy Mertusz Istvánnak hívnak, az is igaz, hogy 25 éve vagyok acélgyártó, de, hogy milliomos! Hahaha! Ez még tréfának is túlzás, mert engem a vagyonszerzés sosem érdekelt. Engem csak egy dolog érdekel igazán, s egyetlen, egész életemet átfűtő szenvedélyem van: az acélgyártás. Valahogyan olyan ez nekem, mint amikor a szobrász mesterművet alkot, a holt, formátlan anyagból, a festő életet varázsol a meztelen vászonra, s a zeneköltő maradandó művet hoz létre. Tudom, kicsit talán túlzás ez az összehasonlítás, de másképpen nem tudom megmagyarázni. Ahá, most már értem. Az egy milliót tonnában érti. Erre az üzemi adatok hiányában ... ahá, ott már kiszámították? Nem tévedtek. Így saccolás után ... Lehet, hogy tegnap, esetleg ma éjjel gyártottam le a milliomodik tonna acélt, de az is lehet, hogy néhány ezerrel már túljutottam rajta. Kicsire nem ad az ember. Nem igaz? A kezdet Hogy lettem acélgyártó? Ez nagyon érdekes. Itt laktunk a közelben, Perecesen. Apám bányász volt. Tizenegyen voltunk testvérek, így hát gondolhatja, hamar szóba került a kenyérkereset. A nyolc elemi után szerettem volna tovább tanulni, de apám keserűen mondta: — Fiam, nincs rá pénz. Neked is kereset után kell nézned. így jelentkeztem a gyárba tanulónak. Nagy öröm ért. 240 jelentkező közül huszonhetet vettek fel, és én is köztük voltam. De el is voltam kicsit keseredve amiatt, hogy esztergályos, vagy lakatos szerettem volna lenni, ős kohásznak vettek fel. Az acélműben így fogadott a mérnök: — Hát ti mit kerestek itt? — Ide jöttünk tanulni. — No, te — mondta nekem — ennél, te meg — ez a cimborámnak szólt — emennél a kemencénél fogsz dolgozni. Nagy választék nem volt, mert az egész acélműben összesen két kemence dolgozott. Nem volt munka, sorra eresztették el a martinászokat, aki maradt, az is örült, ha hetenként három napot dolgozhatott. — Fiam — mondták borúsan —, minek jöttök ide? Nincs ennek a szakmának jövője. Hogy nem tágítottam, kezembe nyomták a seprűt. — Takaríts! Az első adag Két kemence működött, de az egész acélműi pódiumot minden reggel tisztára kellett seperni. Csináltatták ezt, csináltatták azt, küldtek ide, küldtek oda. Csak éppen arról nem tájékoztattak, hogyan kell acélt gyártani. Féltették a kenyeret. De volt két jó szemem, mindent megnéztem, megfigyeltem. Szenvedélyes érdeklődésem feltűnt a művezetőnek is, s azt mondta, gyakoroljam az írást, hasznát veszem. Másodéves tanonc voltam, befogtak irodai munkára. Tanonc fizetésért talán egy tisztviselő munkáját végeztették el velem, talán maguk munkáját könnyítették meg. De hasznom volt belőle. Nem sok idő múlva már velem csináltatták meg a diagramot is. Dolgoztattak. Reggeltől estig írtam, kőrmöl- tem. Nézze, az ujjam most is lapos az örökös ceruzafogástól, az írástól, a számolástól. Bújtatott tisztviselőségem hamar véget ért. Behívtak katonának. Mégis hasznát vettem. Leszereltem, s egy ideig ide-oda lökdöstek, majd beállítottak acélgyártó gyakornoknak. Ettől kezdve nagy hasznát vettem, hogy előzőleg engem kínoztak a programozással, a betétek kiszámításával. 1942. augusztus 31-én gyártottam az első adagot. Hogy izgultam-e? Az nem is kifejezés. Az első adag nagy jelentőségű az ember életében. Ettől talán az egy- milliomodik a nagyobb. A csuda vigye el, a nagy munkában el is feledkeztem róla. És később? Sokat köszönhetek Márton Mátyásnak. Amit csak tudott, átadott. Én se rejtem véka alá tudásomat. Ha jól összeszámolom, eddig negyven ember kezdte mellettem pályáját gyakornokként. Néhány nevet? Dr. Énekes Sándor, gyárunk, a Lenin Kohászati Művek vezérigazgatója, Sziklavári Károly, _ Apatóczki István, gyárrészlegünk vezetője, Pongó Géza és sorolhatnám. Hogy sokan nagy emberek lettek, s én miért nem léptem előre? Akartak vinni. Nem. Mondom, nekem szenvedélyem a kemence, az acélgyártás. Ott akarok mindig a közelben lenni, izgulni minden adagért. Keresni, kutatni, hogyan lehet valami újat, jobbat adni. Van több újításom. Az ötvözési technológia kidolgozással évi félmilliót lehet megtakarítani. A legszebb zene Szóval elmondták, hogy az én két kemencémnél ez év első felében száz százalékig betartottuk a programot? Rengeteg gyötrődés van ebben. Vannak emberek, akik nem csinálnak belőle különösebb ügyet, ha valami nem úgy sikerül, ahogy kellene. Én ilyenkor ott is, itthon is töprengek, elemzem, hol is következhetett be a hiba, s miért. Én nem is tudom elmondani, milyen örömet, érzek, amikor megtalálom az okot. Végtelen nyugalom, s jóleső érzés önti el az embert. Mondja, hogy az acélgyártás nem megy mindig zökkenő nélkül? Bizony, volt már, hogy értekezleten alaposan megmondogattam a magamét (nekem is visszavágtak), volt, amikor az asztalt is megvertem. De hát, ha az embert űzi, hajtja a szenvedély, ha örök elégedetlenség él benne, mert mindig többet s jobban akar, hamar kimondja, ami a szívén fekszik. És nekem az az elvem, hogy az ember mondja ki, ami fáj. Az emberben maradó szó csak mérgez. Mit mondjak még magamról? 48 éves vagyok. Családi életem kiegyensúlyozott. Van egy 9 éves kisfiam. A feleségem nekem segítőtársam. Megért. Otthont teremt. Es ez sokat jelent. Mert nem mindegy, hogyan indul el, milyen érzésekkel, gondolatokkal indul haza az ember. Szórakozásom? Szeretek pingpongozni, szenvedélyes tv-néző vagyok. És nagyon szeretem a zenét. De mindennél legszebb zene nekem a kemencék zúgása. Csorba Barn ab á*
