Észak-Magyarország, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-03 / 233. szám

2 GSZAKMAG V A KORSZAG Vasárnap, 1965. október 3. Ostromállapot Indonési .és Vietnam? ...és a KGST? ...és a pápa? A miskolci közvélemény — a kérdések tükrében Elleni mondó hírek Sukarno elnökről A djakartai rádió péntek este bejelentette, hogy Untung alezredes puccs-kísérlete meg­hiúsult, de a helyzet szombat reggelre távolról sem tisztá­zódott Indonéziában. A hír- ügynökségek továbbra is leg­nagyobbrészt a djakartai rádió közléseire támaszkodva szá­molnak be az eseményekről. A rádió szombat reggel be­jelentette, hogy Djakarta térségében és Jáva nyu­gati részén ostromállapo­tot rendeltek el és az in­donéz fővárosban éjszakai kijárási tilalmat vezettek be. Hírek vannak arról is, hogy Djakartában rövid ideig tartó lövöldözések voltak, amelyek következtében három tábornok a Szovjetunió Legfe sói Tanácsinak szükségében és a szovjet koroiányban heonyid Brezsnyevet, az SZKP első titkárát beválasz­tották a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának elnökségébe. Kirill Mazurovot, akit a kö­zelmúltban a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa első elnökhe­lyettesévé nevezték ki, a Leg­felsőbb Tanács ülésszaka fel­mentette a Legfelsőbb Ta­nács elnöksége tagjának tiszt­sége alól. Iszagali Saripovot, Kazah­sztán Legfelsőbb Tanácsa el­nökségének a közelmúltban le­mondott elnökét, aki egyben a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa elnökségének elnökhelyet­tese volt, ebben a tisztségében Kazahsztán Legfelsőbb Taná­csa elnökségének új elnöke, Szabir Nyejazbekov váltotta fel. Dimitri} Poljanszkijt, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa a Minisztertanács első el­nökhelyettesévé nevezte ki. Nyikolaj Bajbakov, a Minisz­tertanács elnökhelyettese és az Állami Tervhivatal elnöke lett. Vlagyimir Kirillin akadémi­kus került az Állami Tudomá­nyos és Műszaki Bizottság el­nöki tisztségébe, az Állami Anyag- és Műszaki Ellátási Bizottság elnöke pedig Beni­amin Dimsic lett. Kirillint, Dimsicet és raj­tuk kívül Nyikolaj Tyihono- vot a Minisztertanács elnök- helyettesévé nevezték ki. A Legfelsőbb Tanács ezen kívül kinevezte a 47 miniszté­rium, valamint a 15 bizottság és egyéb állami hivatal veze­tőit. és több katona életét vesztette. A Reuter tudósítása szerint — az angol hírügynökség hangsúlyozza, hogy ez az első, amely közvetlenül saját tudó­sítójától érkezett Londonba péntek reggel óta* — Sukarno holléte és sorsa felől számta­lan egymásnak ellentmondó híresztelés terjedt el. Egyes értesülések szerint jól van és palotájában tar­tózkodik, mások szerint Djakarta közelében rejtő­zik, illetve péntek reggel megölték, megint más vál­tozat szerint természetes halállal halt meg csütörtök éjjel. Washingtonban az amerikai kormány szóvivője hozzá inté­zett kérdésekre válaszolva ki­jelentette, hogy Indonéziában a helyzet „rendkívül cseppfo­lyós, sőt, zavaros”, s ez nem teszi lehetővé, hogy értékeljék az eseményeket. Az amerikai külügyminisztérium várja, hogy tájékoztatást kapjon djakartai nagykövetségétőL Waiter Ulbricht beszéde Az NDK és a Szovjetunió kapcsolatairól, valamint a né­met kérdésről beszélt szom­baton Walter Ulbricht azon a lipcsei gyűlésen, amelyet a vásárváros alapításának 800. évfordulója alkalmából ren­deztek. Az NSZEP Központi Bizott­ságának első titkára, az ál­lamtanács elnöke méltatta az MasKtsrov záróbeszédé a Legfelsőbb Tanács ülésszakán A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának szombati ülésén Kirill Mazurov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első el­nökhelyettese záróbeszédében megállapította, hogy a Leg­felsőbb Tanács mindkét házá­ban a vitát a nagyfokú akti­vitás jellemezte. Valamennyi felszólaló meggyőző érveket sorakoztat fel az iparvezetés új módszere mellett. A törvénytervezet megvizs­gálásával megbízott bizottság — amelyet a Legfelsőbb Ta­nács alakított meg — jóvá­hagyta a törvénytervezetet és indítványozta a Legfelsőbb Ta­nácsnak a törvény elfogadását. A bizottság számos 'módosí­tást eszközölt a törvényterve­zeten. NDK-nak és a Szovjetuniónak politikai, gazdasági, katonai és kulturális téren megnyilvánuló együttműködését Ismét felhívta a figyelmet arra, hogy „ha a NATO-álla- mok atomfegyverekhez juttat­ják a Német Szövetségi Köz­társaságot, akkor az NDK és a Szovjetunió a Varsói Szerző­dés más tagállamaival együtt, meghozzák a szükséges védel­mi intézkedéseket biztonságuk érdekében”. Ulbricht a továbbiakban ki­jelentette: „A német kérdés mindenfajta békés rendezésé­nek, minden békeszerződés­nek feltétele, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kor­mánya mondjon le a német nép egyedüli képviselőjének címére támasztott igényéről, hagyjon fel revansista politi­kájával és vesse el a Hallstein- doktrinát” — mondotta. tie fi külpolitikai összefoglalónk # A szovjet gazdasági reform és a szovjet külpolitika S5S5 A magyar párt­ós kormányküldöttség Mongóliában # Fejlemények a Kasmír-kérdésben 0 Az ENSZ mostani légköre A Szovjetunió belpolitikai fejluuese mindig a világhely­zet alakításának elsőrendű té­nyezője. A szocialista világ első országának kezdeménye­zései és akciói döntő hatással vannak a nemzetközi helyzet alakulására. Éppen ezért e hé­ten az SZKP Központi Bizott­ságának plénuma állott a nemzetközi érdeklődés közép­pontjában. A tanácskozás mindenekelőtt meghatározta az elkövetkezendő időszak egyik legfontosabb világpolitikai eseményének időpontját: 1966. március 29-re összehívta az SZKP XXIII. kongresszusát. A hozott belpolitikai határozatok fö iránya: az ipar irányításá­nak és a tervezésnek nagyobb szakszerűsége, az ipari üzemek hatáskörének és önállóságának bővülése, valamint az anyagi érdekeltség, a gazdasági ösz­tönzők széleskörű és hatékony felhasználása. A Szovjetunió gazdasági erejének növekedé­se — mint ezt a második vi­lágháború utáni évek történe­te félreérthetetlenül megmu­tatta — önmagában is világ- politikai tényező. Az új gaz­dasági reform-intézkedések tehát erősíteni fogják a szo­cializmus állásait: ennek az erősödésnek minden politikai, sőt, katonai következményével együtt Éppen a Szovjetunió gazda­sági erejének' növekedése az a szilárd bázis, amelyre tá­maszkodva a Központi Bizott­ság nagy elvi szilárdsággal és felelősségtudattal vitatta meg a Szovjetunió nemzetközi kap­csolatainak problémáit. Brezs- nyev a plénumon mondott beszédében félreérthetetlenül leszögezte: a Szovjetunió az Egyesült Államokkal fenn­tartót!; kapcsolatainak nor­malizálást összeegyeztethetet­lennek tartja a testvéri, szo­cialista Vietnam ellen elköve­tett amerikai agresszió tényé­vel. Ez a mély és feloldhatat­lan ellentmondás kihat a szovjet—amerikai kapcsolatok egészére. Ezért joggal állapíthatta meg Brezsnyev, hogy a szov­jet-amerikai kapcsolatok ..láthatóan a stagnálás felé ha­ladnak”. Sőt. a szovjet külpo­litikáról adott értőkeléséből az is kiderült, hogy Anglia ..lecsatlakozása” az amerikai agresszió oldalára lelassította a szovjet—brit kapcsolatok fejlődését is. A Szovjetunió vezetői világosan kijeflentették bz amerikai politika irányítói­nak: ennek az agresszió-felhő­nek a szétoszlatása nélkül aligha lehet számítani bármi­féle kedvező irányú mozgás­ra á vitás nemzetközi kérdések bármely területén. A plenum részletesen fog­lalkozott a Szovjetunió és a szocialista országok közötti kapcsolatokkal. Utalt a Szov­jetunió vezetőinek a lengyel, csehszlovák, NDK, magyar, bolgár, román, mongol és ku­bai vezetőkkel folytatott tár­gyalásaira. Ezeknek a megbe­széléseknek lényege az emlí­tett országok politikai akciói­nak összehangolása volt, ami arra mutat, hogy az eddigi el­vi alapokon a szocialista or­szágok tovább mélyítik cse­lekvési egységüket a legfonto­sabb külpolitikai kérdésekben. A tanácskozások gazdasági ré­sze — különös tekintettel a csaknem valamennyi ország­ban kibontakozó reform-intéz­kedésekre — jobb feltételeket teremt majd a nemzetközi szo­cialista munkamegosztás el­mélyítéséhez. Mindebből vilá­gosan kitűnik, hogy a szocia­lista országok sokoldalú egy­ségének megszilárdítása a szovjet külpolitika egyik alap­vető célkitűzése. ÉJppen ezért a Szovjetunió tovább kutatja a szovjet—'kínai viszonyban K özvéleménykutatáshoz általában kérdőíve­ket szoktak használ­ni, amelyeken választ váró kérdések sokasodnak. Lehet-e a közvéleményt keresni, fir­tatni úgy, hogy éppen megfor­dítva: a. közönség soraiból ér­kezett kérdések önmagukban adjanak feleletet az emberek érdeklődési körét, állásfogla­lását fürkésző saját kérdé­sünkre? E sorok írója megpróbálko­zott ezzel. A kísérlet színhelye Miskolc, egy nagy művelődési ház. Az időt és alkalmat két előadás adta hozzá, külpoliti­kai tájékoztató volt mind a kettő, az egyik kisebb cso­portnak szólt, talán elemzőbb is volt, a másik egy örvende­tesen nagylétszámú hallgató­ságnak, fiataloknak, időseb­beknek vegyesen, s talán ép­pen ezért is oldottabbnak szán­dékoltan. Az előadónak itt is, ott is számos kérdésre kellett még válaszolnia. Szinte halomra gyűltek a papírlapok. Soka­ságuk adta az ötletet: ezek alapján külpolitikai közvéle­ménykutatásra vállalkozni Miskolcon. Az első, önként, kínálkozó megállapítás: egyre növekvő figyelemmel kísérik nyomon a világ politikai eseményeit. Vajon egy emberöltővel ez­előtt mennyivel kevesebb embert és mennyivel kisebb intenzitással érdekelt volna egy olyan távolinak látszó kérdés, hogy „milyen a vi­szony az Egyesült Államok elnöke és alelnöke között?” vagy, hogy „mit várhatunk az ENSZ közgyűlésének mun­kájától?” (Az Egyesült Nem­zetek Szervezetének elődjétől, a Népszövetségtől amúgy is alig várt valamit a három év­tizeddel ezelőtti újságolvasó ember...) A mi korunkban, a hang­sebességű repülőgépek és a szputnyikok korában megki­sebbedtek a távolságok. Közel került és a magyar minden­napokra, igen, a miskolci min­dennapokra is ható esemény lett egy genfi értekezlet, az NDK gazdasági sikere vagy egy ázsiai konfliktus. Az ösz- szefüggések keresése, felisme­rése nem csupán a „hivatásos politikusok” dolga, mind szélesebb tömegek igénylik a tájékoztatást a világ sorsáról is. mutatkozó nézeteltérések ren­dezésének lehetőségeit, is. E A hét másik kiemelkedő külpolitikai eseménye, a Ká­dár János vezetésével Mongó­liában tartózkodó magyar párt- és kormányküldöttség látogatása, beleillik abba az általános képbe, amelyet a moszkvai plenum a szocialis­ta országok egymás közötti vi­szonyáról felvázolt. ,A látoga­tásnak az a célja, hogy tovább_ erősítse a két ország, a két nép’ kapcsolatait. A tanácskozás ugyanakkor szélesebb külpoli­tikai értelemben része annak az általános törekvésnek, amelynek során a szocialista országok vezetői az utóbbi he­tekben magasszintű tárgyalá­sokat folytattak együttműkö­désük és akcióegységük to­vábbfejlesztésére. A Kádár János vezette magyar küldött­ség mongóliai látogatása szer­ves része annak a tái’gyalás- sorozatnak, s így világpoliti­kai értelemben is hozzájárul a szocializmus nemzetközi állá­sainak erősítéséhez. A szocialista országoknak ez a szilárd, felelősségteljes, de ugyanakkor rugalmas és kö­rültekintő politikája óriási fon­tosságú egy olyan időszakban, amelyet a vietnami agresszió folytatódása mellett új veszély­gócok felbukkanása jellemez. 3 Ez a hét meghozta például a tűzszünetet a Pakisztán—in­diai határon, nem kétséges azonban, hogy csak formai és A második megállapítás az érdeklődés egyete­mes jellegét szűri ki egy külpolitikai tájékoztató hallgatóságának kérdéseiből: a cédulák ezt bizonyítják. „Mi a helyzet ma Algériá­ban?” „Mi a célja VI. Pál pápa ENSZ-beli látogatásá­nak?”, „Mi a katonai szerepük az amerikai kémholdaknak?”, „Milyen fejlődés várható magyar—osztrák viszonylat­ban?”, „Hogyan fejlődik to­vább a KGST?”, „Mi a fran­cia álláspont ma a vietnami helyzetről?”, „Mikorra vár- i ható a német kérdés rende­zése?”, „Milyen kihatással volt Indonézia kiválása az ENSZ-ből?”, „Az imperialis­ták fellazítást politikája el­sősorban a szocialista államok egymásközti viszonyát veszi-e célba, vagy inkább egy-egy szocialista ország társadalmi rendje ellen irányul?” — és még sok, ehhez hasonló kér­dés gyűlt egybe. A harmadik megállapítás ta­lán ez lehet: a kérdések már meglevő tájékozottság tökéle­tesítését célozzák, kiegészítést várnak a kérdések feltevői. Mert, aki a pillanatnyi fran­cia álláspontról érdeklődik Vietnam dolgában, az nyil­ván tudja, hogy De Gaulle tábornok már korábban a sem­legesítést javasolta, a kérdés­ben az is benne rejlik, hogy megfogalmazója tisztában van vele, mekkora amerikai nyo­másnak van kitéve emiatt Franciaország, mennyire ki­élezte a francia—amerikai vi­szonyt Párizs elítélő magatar­tása ... Aki az imperialis­ták hírhedt fellazítási tak­tikáját illetően a célok fon­tosságának általuk megsza­bott sorrendje után érdeklő­dik, az tudatában van, hogy a fellazítás a szocialista tábor egységét is megpróbálja tá­madni, s az egyes szocia­lista országok belső rendjét is. A negyedik megállapítás­ként az szögezhető le, hogy a gazdasági kérdések is. a közvélemény érdeklődésének középpontjában állnak: a jugoszláviai gazdasági hely­zet alakulása éppúgy, mint a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsában megvaló­suló nemzetközi szocialista munkamegosztás fejlődése, az .európai Közös Piac probléma­köre szintúgy, mint a dol­lár aranytartalékának csök­kenése. Pedig éppen a gazda­sági kérdések számítottak sokáig a „legszárazabb” vagy a legbonyolultabb té­máknak ... Az ötödik megállapítás néni­ké vésbé örvendetes lehet: nincsenek „kényes kérdések”. A kérdezők érezhetően tud­ják, hogy mindenfajta, igen­is minden tájékozódási igé­nyük jogos, s hogy ezt az igényüket jogosként is fogad­ják. Ezen az alapon várhat­nak és kapnak választ a szo­cialista országok kanadai búzavásárlásával foglalkozó kérdésükre, vagy a román külügyminiszter budapesti tárgyalásaival kapcsolatos ér­deklődésükre, vagy arra, mi­lyen körülmények között zajlik le a Varsói Szerződés országai fegyveres erőinek az NDK területén megrendezen­dő hadgyakorlata,? A nemzet­közi munkásmozgalom prob­lémái természetesen igen- igen érdeklik egy-egy kül­politikai tájékoztató hallga­tóságát — amilyen egyenesek, nyiltak a kérdések, ugyan­olyan választ is kell adni rá­juk. K érdéseknek és felele­teknek nagy szerepük lehet a közvélemény formálódásában. Talán sike­rült bizonyítanom, hogy a kér­dések nem egyszer önmaguk­ban is beszédesek, és szinte válasznak számítanak saját kérdésünkre: hogyan Is ala­kul közvéleményünk? PÄLFY JÓZSEF Sasssfrs; Lehetséges, hogy az ellenségeskedései! nirakezidnek Sasztri indiai miniszterelnök lenlegí magatartására. Hozzá- pénteken este az indiai rádió- fűzte, bebizonyosodott, hogy ban közölt nyilatkozatában Pakisztán egyáltalán nem tó­kijelentette, lehetséges, hogy rekszik a viszály rendezésére az ellenségeskedések újrakez- és csak zavargásokat igyekszik dődnek India és Pakisztán kö- előidézni. Pakisztán mindig is zött, tekintettel Pakisztán je- meg akarta támadni Indiát, sőt arról is szó volt, hogy ~” „egészen Űj Delhiig tör előre'' ideiglenes lépésről van szó. Pakisztán minden erővel arra törekszik, hogy a kasmiri kér­dés az ENSZ elé kerüljön, és ott olyan, határozat szülessék, amely lehetőséget ad a kasmí­rt népszavazás megtartására. India viszont a maga részéről élesen ellenez minden válto­zást, s a Kasmírt ketté osztó fegyverszüneti vonalat az or­szág megváltoztathatatlan ha­tárának tekinti. Ily módon a tényleges megegyezésnek még a körvonalait is nehezen lehet elképzelni) 0 Az ENSZ ülésszakai amely ezen a héten tovább folytatta tanácskozásait, ilymódon igen nehezen megoldható problé­mák elé került. Az amerikai delegátus felszólalásából vilá­gossá válik, hogy a Kínai Népköztársaság felvétele ügyé­ben, a délkelet-ázsiai, agresz- szióval és más döntő kérdé­sekkel kapcsolatban az ameri­kaiak mereven ragaszkodnak eddigi álláspontjukhoz. Ilyen körülmények között az ENSZ-közgyűlésen igen nagy szerepe lesz a hivatalos ta­nácskozások peremén folyó bi­zalmas megbeszéléseknek, amelyeken a Szovjetunió a maga világosan körvonalazott elvi politikája alapján ésszerű álláspont felé próbálja szorí­tani az Egyesült Államokat, így értékelhető Gromiko szov­jet, és Rusk amerikai külügy­miniszter sorozatos tanácskor zása, valamint Gromiko több megbeszélése U Thant ENSZ- fótítkárralj — hangoztatta Sasztri. India pénteken este Jegyzé­ket juttatott el a kínai nagy­követséghez, amelyben az „Oszd meg és uralkodik elv alkalmazásával vádolja Kínát a Pakisztán és India közötti viszályt illetően. A jegyzék egyébként vissza­utasítja a múlt héten Űj Del­hiben lezajlott Kína-ellenes tüntetéssel kapcsolatos kínai tiltakozást II SZOT távirata az SZUSZ évfordulója alkalmából Szakszervezeti Világszövetség Louis Saillant főtitkár eívtámnak Prága, A Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának elnök­sége a magyar szervezett dol­gozók testvéri jókívánságát és szívből jövő üdvözletét tolmá­csolja szakszervezeti világszö­vetségünknek fennállása 20. évfordulója alkalmából. Ezekben a napokban a ma­gyar dolgozók szerte az or­szágban megemlékeznek arról a nagyjelentőségű eseményről, amikor a nemzetközi szakszer­vezeti mozgalomban először sikerült megteremteni az egy­ségét és ennek eredményeként megalakult — 1945. októberé­ben — a Szakszervezeti Világ- szövetség, amely születése óta fáradhatatlanul harcol a ki­zsákmányolás minden formája ellen, egy új, magasabbrendé társadalom kialakításáért a-» egész világon.

Next

/
Thumbnails
Contents