Észak-Magyarország, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-03 / 233. szám

Bükk Világ proletárjai/ egyesüljetek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXI. évfolyam, 234) szám Ara: 80 fillér Vasárnap, 1065. október 3. Szombaton este a Nagy Népi Hurál tanácskozótermében mongol—magyar barátsági gyűlést rendeztek. A mongol és a magyar nem­zeti zászlókkal feldíszített emelvényen a gyűlés elnöksé­gében helyet foglaltak Kádár Jánossal az élen a magyar kül­döttség tagjai, J. Cedenbal és Zs. Szambu vezetésével a mongol párt- és kormány ve­zetői, a közélet ismert szemé­lyiségei. A gyűlést a nemzeti himnu­szok elhangzása után C. Al- tangerel, az ulanbatori városi i pártbizottság első titkára nyi­totta meg, majd a mongol fő­város munkásságának, mű­szaki értelmiségének, s a mű­vészet és tudomány dolgozói­nak egy-egy küldötte köszön­tötte delegációnkat. Ezt követően J. Cedenbal mondott beszédet. (Foto: Szabados György) J. Cedenbal beszéde Engedjék meg — mondta Bevezetőben Codenbal —, hogy a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága és a Mongol Népköztársaság kormánya megbízásából or­szágunk valamennyi dolgo­zója nevében szívből köszönt­sem Kádár János elvtársat, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkárát. Ugyancsak szív­ből köszöntöm a Magyar Nép­köztársaság párt- és kormány- küldöttségének tagjait, a ba­ráti Magyar Népköztársaság kiemelkedő személyiségeit. Az önök személyében, kedves magyar barátaim, szívből kö­szöntjük a dolgos testvéri ma­gyar népet, amely magabizto­san halad előre a szocializmus útján, harcol közös ragyogó jövőnkért, a kommunizmusért, harcol a békéért, a barátság­ért és a népek közötti együtt­működésért. Az önök szemé­lyében köszöntjiik a Magyar Szo­cialista Munkáspártot, a nemzetközi kommunista mozgalom harci osztagát, a munkásosztály ügyének kiváló harcosait, a magyar kommunistákat, akik né­pük harcának első vona­lában a szocializmus tel­jes felépítésén dolgoznak. A szónok ezután arról be­szélt, hogy a magyar küldött­ség látogatása, a szívélyes ta­lálkozók és tárgyalások új fe­jezetet nyitottak a két párt és ország testvéri kapcsolatai­nak fejlesztésében és elmélyí­tésében. és az általa tervezett háborús veszély ellen. A békéért vívott harc megköveteli a szocialista közösség, valamint a nem­zetközi kommunista és munkásmozgalom egységét és összefogását. Csak a szoros egység nyújt megbízható garanciát arra, hogy a szocialista országok még nagyobb sikereket érje­nek el a gazdaság és a kultúra Ksidsls* Jánosi beszéd Teljes az egyetértés A teljes egyetértés, a szívé­lyesség és a testvériség szel­lemében lefolyt tárgyalása­ink újból bebizonyították pártjaink és kormányaink eszmei és cselekvési egysé­gét a jelenlegi nemzetközi helyzet és a kommunista vi­lágnézet legfontosabb kér­déseiben. megingathatatlan hűségüket a marxizmus— leninizmus és a proletárinter­nacionalizmus elveihez — han­goztatta Cedenbal. Népeinknek és pártjaink­nak az az elhatározása, hogy nagy közös ügyünk érdekében tovább erősít­jük a barátság és a test­vériség szálait, kifejezésre jutott a Mongol Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság között kötött barátsági és együttműködési szerződésben és az aláírt ma­gyar—mongol közös közle­ményben. Ezután a szónok a mongol— magyar együttműködés bő­vítésének és erősítésének kér­déseiről, többek között magas képzettségű káderek képzésé­ről, a mezőgazdaság és a kul­túra fejlesztéséről beszélt. Hálával szólt arról, hogy a Magyar Népköztársaság nagy és testvéri segítséget nyújt Mongóliának. Öröm­mel említette meg, hogy a magyar főiskolákon nevel­kedett első mongolok már dolgoznak az ország üze­meiben és intézményeiben. S szívből jövő üdvözletét és háláját fejezte ki Ce­denbal a mongol dolgozók javára önfeláldozóan Mon­góliában munkálkodó ma­gyar szakembereknek. Köszönet a baráti segítségért Élek az alkalommal, foly­tatta a szónok — és a Kádár János elvtárs vezette párt- és kormányküldöttség közvetí­tésével a Mongol Népi For­radalmi Párt Központi Bi­zottsága, a Mongol Népköz- társaság kormánya és az egész mongol nép nevében hálás köszönetünket feje­zem ki a Magyar Szocia­lista Munkáspártnak, Köz­ponti Bizottságának, a Magyar Népköztársaság kormányának és népének a szocializmus építéséhez országunknak nyújtott őszinte baráti segítségért és támogatásáért, s azért, hogy kedvező választ kaptunk azok­ban a kérdésekben, amelye­ket a mongol fél baráti tár­gyalásainkon felvetett. Ezután Cedenbal a jelenlegi nemzetközi helyzettel, az Egyesült Államok yietnami agressziójával foglalkozott. A béke megőrzése — mon­dotta a továbbiakban — a né­pek biztonsága parancsolőan megköveteli, hogy a világ ösz- szes békeszerető erői mégin- kább összefogjanak és erő­sítsék cselekvési egységüket a termonukleáris katasztrófa veszélyének elhárításáért, a nemzetközi feszültség enyhí­téséért és az imperializmus agresszív erőinek megfékezé­séért vívott küzdelemben. A Mongol Népköztársaság kormánya és népe nagyra ér­tékeli a magyar népnek és kor­mányának az európai és a vi­lágbéke biztosítása érdekében kifejtett nagy erőfeszítéseit. A jelenlegi nemzetközi helyzet az imperialisták, elsősorban az amerikai im­perialisták agressziós tevé­kenysége következtében észrevehetően éleződött. S ma, amikor az imperialis­ták reakciós erői fokozzák agresszív tevékenységüket, erősíteni kell a világ békesze- rető és haladó erőinek cselek­vési egységét az imperializmus Kádár János beszédének be­vezetőjében köszönetét mon­dott a baráti fogadtatásért, majd tolmácsolta az ülés résztvevőinek az egész mongol népnek pártunk, kormányunk, a magyar nép forradalmi, test­véri üdvözletét és jókívánsá­gait. Ezután — a magyar küldött­ség vezetője meleg szavakkal emlékezett meg a látogatásról, amely álltáimul szolgált arra is, hogy közvetlenül megismer­kedjünk a mongol népnek a szocializmus építésében elért és hírből már ismert eredmé­nyeivel. Mindaz amit láttunk, nagy — és bátran mondhatjuk — jelentette ki beszédében Ká­dár János — maradandó él­mény számunkra. Szívből gratulálunk a Mongol Népi Forradalmi Pártnak, közeli barátunk a nemzetközi munkásmozga­lom kiváló személyisége. Cedenbal elvtárs vezette Központi Bizottságának, az egész mongol népnek a szocialista építés újabb eredményeihez, és további sikereket kívánunk a test­véri Mongol Népköztársa­ságnak. Kádár János a továbbiak­ban ismertette hazánknak az elmúlt két 'évtizedben megtett útját, hangoztatta: az elmúlt húsz esztendőben elért ered­ményeink elválaszthatatlanok a Szovjetunió felbecsülhetet­len értékű támogatásától, az önzetlen és mindenre kiter­jedő testvéri segítségtől. A magyar és a szovjet nép kapcsolatait újabbkori tör­ténelmünk immár egész korszakában a testvéri szo­lidaritás, a megbonthatat­lan barátság hatja át. Tisztában vagyunk azzal is — folytatta —, hogy azt a fej­lődést, amely bekövetkezett, nagymértékben köszönhetjük a szocialista országokkal, köz­tük a Mongol Népköztársaság­gal való szoros együttműkö­désnek: A világ ma a kapitalizmus­ból a kommunizmusba való átmenet korát éli. Megállít* Nagyon fontos, hogy ma minél nagyobb erők védelmezzék az imperialisták által fenyegetett világbékét. A békeszerető álla­moknak össze kell fogniok. A közöttük lévő viszályok ma csak az imperialisták kezére játszanak. Kádár János ezután így foly­tatta — aggodalommal szem­lélte a magyar kormány India és Pakisztán összetűzését és elítélte a viszályt. Most mind­két ország érdeke az, hogy be­tartsák a tűzszünetet és kezd­jenek hozzá a két ország kö­zötti vitás kérdések békés megoldásához. Egyetértését fejezte ki a Szovjetuniónak az indiai—pakisztáni konflik­tus megszüntetése érdekében tett javaslataival, amely újabb bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió mindenütt és mindenkor a világ békéjé­nek, a népek függetlensé­gének legfőbb védelmező­je. A magyar küldöttség veze­tője beszéde további részében az amerikai imperialisták tá­mogatását élvező nyugatnémet revansisták aknamunkájáról szólt. Kijelentette, hogy a népek nem nézik közöm­bösen, hogyan készülnek a Rajnán túl újabb vesze­delmes kalandra és erejük is van ahhoz, hogy keresz­tül húzzák a revansista terveket. Kádár János foglalkozott, az ENSZ szerepével, a leszerelés kérdésével, Kína ENSZ-jogai- nak elismerésével, a békés egymás mellett élés politiká­jával, majd hangsúlyozta, hogy a harc sikerének legdöntőbb feltételei adottak, mert a je­lenlegi nemzetközi • helyzetet Ezután arról beszélj a szó- kiagyalták, egyre többet vesz- minden imperialista próbálko­hatatlanul erősödik a szocia­lista világrendszer — mon­dotta Kádár János beszédének további részében — és hanyat­lik a kapitalizmus, erősödik a dolgozó tömegek osztályharca a tőkés országokban, széthul­lik a gyarmati rendszer. Majd a későbbiekben arról beszélt, hogy a Szovjetunióval és a többi szocialista ország­gal, a béke és a haladás összes erőivel együtt törekszünk a nemzetközi feszültség enyhíté­sére. Erre az összefogásra a jelenlegi nemzetközi helyzet­ben nagy szükség van, mert az imperializmus a világ különböző részein a vesze­delmesen fokozódó agresz- szió útjára lépett. A legveszedelmesebb háború Ázsiában, Vietnamban folyik. Ebbén a helyzetben különleges fontossága van annak, hogy a szocializmus erői, félretéve minden nézeteltérést, egysége­sen álljanak a vietnami nép oldalán és biztosítsanak szá­mára minden támogatást. Ami az imperialistákat illeti, ők súlyos tévedés­ben vannak — folytatta Kádár János. — Hiába szá­mít Washington arra, hogy bárhol a világon megállít­hatja a történelem kere­két. Súlyos árat fizetett a történelem során minden­ki, aki azzal áltatta ma­gát, hogy fegyveresen szállhat szembe a társa­dalmi haladással. Ez a sors vár az Egyesült Államok imperialistáira is. A bckeszereíő államoknak össze kell fogniok nők, hogy mindenki előtt nyíl- tenek el a hazai híveikből. vánvaló, hogy Amerikának semmi keresni valója Ázsiában és Afrikában. Senki sem bízta meg, senki sem hatalmazta fel, az amerikai kormányt, hogy más népek nevében, he­lyett beszéljen, cselekedjen. A népek felnőttek, tudják mit akarnak és nem óhajtanak az amerikai imperializmus isko­lájába járni. Az amerikaiak megfeledkeznek arról. hoav az egyre erőteljesebb lesz az amerikai haladó értelmi­ség háborúclienes meg­mozdulása is. zás ellenére is azoknak az erőknek a növekedése jellem­zi, amelyek a béke fenntartását és a társadalmi haladást ír­ták zászlajukra A világ békéjéért erőviszonyok gyökeres meg­változása a szocialista világ- rendszer léte és ereje, a haladó erők támogatása és szolidari­tása lehetővé teszi, hogy a megtámadott és leigázott né­pek végül is győzelmet aras­sanak. Bizonyítéka ennek, hogy az amerikai kormány délkelet—ázsiai politikája a felhasznált hatalmas katonai erő ellenére sem jut közelebb János —- össze kell céljához. Az Egyesült Államok kor­mányának politikájával szem­ben — folytatta a szónok — magában Amerikában is erősödik az ellenállás. Jelei vannak, hogy azok, akik a vietnami háború „fokozatos kiterjesztésének” politikáját fejlesztésében, a dolgozók jó- 4 létének emelésében. ^ Marxista—leninista pártja-* ink szilárd elhatározása, hogy’ ezután is lankadatlanul küz-1 denek a nagy szocialista kö-$ zösség országainak egységé-^ ért, a nemzetközi kommu-j nista mozgalomban bekövet-" kezett komoly nehézségek le­küzdéséért, a kommunista és munkáspártok összefogásának erősítéséért, a marxizmus— leninizmus és a proletárinter­nacionalizmus megingathatat­lan elvei alapján. A mongol párt és kormány vezetője a nagygyűlés részvevőinek viharos tap­sától kísérve bejelentette, hogy a Nagy Népi Hurál elnöksége a magyar küldöttség tagjait magas mongol érdemrendekkel tüntette ki. Gratulált a kitüntetésekhez, majd beszédét így fejezte be: Kérjük önöket, adják át az egész testvéri magyar népnek, Mongol-magyar ! barátai gi gyűlés Ulánbátorban a Magyar Szocialista Munkás­pártnak és a Magyar Népköz- társaság kormányának legfor­róbb üdvözleteinket és leg­jobb kívánságainkat. További nagy sikereket kívánunk önök­nek a szocializmus teljes fel­építéséért, a békéért és a né­pek barátságáért vívott ne­mes küzdelmükben — fejezte be beszédét .1. Cedenbal. A beszéd végén a jelenlevők lelkes ünneplésben részesítet­ték a szónokot, valamint kül­döttségünk vezetőjét és tagjait. Ezután viharos tapstól kí­sérve Kádár János lepett a szónoki emelvényre. Ezt követően a magyar— mongol kapcsolatok fejleszté­séről, az együttműködés erő­sítéséről beszélt. Tárgyalásainkon ismétel­ten bebizonyosodott, hogy pártjaink és kormányaink teljesen azonos módon íté­lik meg a jelenlegi nem­zetközi helyzetet és közös az álláspontunk a nemzet­közi munkásmozgalom kérdéseiben is. Az a véleményünk, hogy min­den erőt — mondotta Kádár János — össze kell fogni az emberiség fő ellensége, a vi­lág békéjét, cs a népek sza­badságát fenyegető imperia­lizmus, mindenekelőtt az ame­rikai imperializmus ellen. Ez­ért azon kell fáradoznunk, hogy egységbe tömörítsük a nemzetközi kommunista mozgalom, a forradalmi munkásmozgalmak erőit, mert csak ilyen egységes erő képes összefogni a bé­kéért. Ma mindent az imperializmus ellen, a békéért és a nemzeti függetlenségért folyó harcnak kell alárendelni. Befejezésül Kádár elvtárs megköszönte a meleg fogadta­tást, a kitüntetést, s kifejezte meggyőződését, hogy a látoga« tás eredményeképpen tovább erősödött a két nép barátsága* a szocialista világrendszer egy. sége, a béke híveinek ereje. A részvevők a beszéd el­hangzása után viharos, hosz- szantartó ünneplésben részesí­tették Kádár Jánost és kül­döttségünk tagjait. A gyűlés a mongol forradal­mi induló hangjaival ért vé­get. .

Next

/
Thumbnails
Contents