Észak-Magyarország, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-17 / 219. szám
4 7. A K-*» * r.v a r»/-»rt>c2fy a. { . Péntek, 1963. szeptember 1?. Szellemi híd: a nyelv , - . ^ym^S||OZ a Duna-medencében Még a Borsodi- Nyári Egyetem idején beszélgettem Ja- cek Mazíarski katowicei újságíróval. a népi demokrati- kus országok között szüntelenül növő turistaforgalomról. Természetesen szóba kerültek a fejlődő gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok is. ti az egyik program alkalmával, amikor a népes lengyel csoport tolmácsa tiszteletet kiváltó igyekezettel, de sok-sok nyelvtani hibával fordította a nyári egyetem programját, hosszas beszélgetés tárgya lett a nyelvtanulás. Nem a hagyományos, a Kő-’ zép-Europában divatos nyelvek megtanulásának mikéntjeiről, statisztikai „hadállásairól” vitatkozgattunk, hanem arról volt szó. mikor kerül sor a szláv nyelvek szisztematikus tanulására, mikor párosul megfelelő nyelvi érdeklődés is a kibontakozóban lévő nagy turistaforgalomhoz, a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokhoz. Jacek Mazíarski, a kalowi- cei Dziennik Zachodni publicistája jói beszél magyarul. Itt, Miskolcon sokan megkérdezték tőle: miért tanulta meg ezt a korántsem könnyű nyelvet? Válaszában hiába keresték egyesek a kuriózumot, vagy a nyelv iránti szimpátiát. Jacek Mazíarski azért tanult magyarul, mert szüksége van rá. Elmondotta, hogy Lengyelországban nagyon kevesen beszélik jól a magyar nyelvet. Ugyanakkor a több mint harminc milliós nép egyre fokozottabban érdeklődik Magyarország kultúrája, tájai. gazdasági élete iránt. Sok a fordítani, lektorálni való anyag. Nagyon szoros a KGST-n belül Magyarország és Lengyelország kapcsolata. Ez is feladatokat ró a két nyelven tudókra. Jávorijánál, az egyik fontos cseh—lengyel határátkelőnél naponta több tucat lengyel kocsi hagyja el az országot és indul Magyar- országra. Az idén különösen megnövekedett a két ország közötti turistaforgalom. A nyelvi nehézségek csökkentik a kibontakozó lendületet: kereskedelmi szakembereik nehezen, áttételes úton tudnak csak érintkezni velünk. Tolmácsaik rosszul beszélik a magyar nyelvet, lektorátusaik kis hatósugárral dolgoznak. Fordítva is érvényes a képlet: Magyarországon kevesen beszélik jól a lengyel nyelvet, s bizony, sok esetben egy közbeiktatott harmadik nyelv segítségével történnek a tárgyalások. Valamivel könnyebb a helyzetünk közvetlen' szomszédainkkal. A Szlovákiában, Romániában és Jugoszláviában élő magyarok átlendítik a fejlődő nyelvi kapcsolatokat bizonyos nyelvi nehézségeken. Dé éppen hogy csak átlendítik, mert az irodalmi és a kulturális élet mélyítéséhez nálunk is meg kell tanulni e népek nyelvét. Az igaz, hogy jól- rosszul meg Lan ült orosz nyelvtudással turistátokon célhoz jut Bulgáriában, Lengyelországban. Jugoszláviában és Csehszlovákiában az érdeklődő.- De a kedvező történelmi szituáció alapján egymáshoz közel kerülő népek kapcsolatát nyelvi szempontból nem lehet „turistafokon” tovább mélyíteni. Évtizedes »elmélet« Immár évtizedes, évszázados „elmélet”, hogy Európára csak a német, a francia, az angol nyelv megtanulásával lehet ablakot -nyitni. A történelem sorsfordulói gyakorlatilag is sürgették még a szláv népek körében is e nyelvek megtanulását. A helyzet ma sem változott, s ez természetes. A német, a francia és az angol nyelv sok milliós táborban segít eligazodni. Néhány évtizede Európa és a világ érdeklődési körébe került az orosz nyelv is. Érthető, hogy különböző kurzusok meghirdetésekor az említett három nyelv mellett fontos szerepet kapott és kap az orosz is. Nem látszik indokoltnak a kisebb -nemzetek nyelvének elhanyagolása azért sem, mert egyéb vonatkozásban a történelmi lehetőségeknek megfelelően alakulnak kapcsolataink. Megyénkben eddig míndöszr sze a szlovák nyelv tanfolyamon történő tanításával találkoztunk. mint olyan kezdeményezéssel, amelyet üdvözölnünk kell. A lengyel, a román, a bolgár és a délszláv nyelv tanítását nem szorgalmazzák nálunk. Egyetlenegy középiskolai osztállyal sem találkoztunk, ahol második nyelvként a szóban forgó országok nyelvét „vették volna fel” a tanuló fiatalok. Jól tudjuk: nemcsak a fiatalokon múlik a választás. A megkövesedett gyakorlat, a hagyománytisztelet még nagyban meghatározója annak, ki milyen nyelvet tanul. S a tanárok sem propagálják a nyelvek tanulását, őszintén szólva nem is, népszerűsíthetik túlságosan, mert alig akad •pedagógus, aki felelősséggel taníthatná ezeket a nyelveket. A diákok meg nem sok „rációt” látnak egy olyan nyelv megtanulásában, amelyet alig húsz—harminc millióan beszélnek. Alapítsanak a városok ösztöndíjat! Az utóbbi években * egyes magyar és külföldi városok testvéri szövetségre léptek egymással A testvérvárosoknak valóságos rendszere van. A zászló- és albumcserék, a tapasztalatátadások, a küldöttségek fogadása természetes velejárói e . kapcsolatoknak. Am, a sok hasznos véleménycseréhez mind ez ideig nem párosultak olyan ötletek, melyek szerint egyes testvér- városok ösztöndíjat ajánlottak volna meg olyan egyéneknek, akik hajlandóságot és szorgalmat mutattak fel az illető nép nyelvének elsajátításához. Magyarországon kapásból fel tudnánk sorolni vagy két tucat várost, amelynek Lengyel- országban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, vagy Bulgáriában van „testvére”. Csakis az ösztöndíj rendszer tudná ellátni országunkat (s a szóban forgó országokat is) jól képzett nyelvtanárokkal. A tippet felfoghatnánk elsőnek mi, miskolciak, borsodiak, s néhány tanárt ösztöndíjasként városunkba, megyénkbe fogadhatnánk, hogy aztán vendégeink, visszatérve hazájukba, terjesszék a magyar nyelvet, a magyar kultúrát Lengyelországban, Bulgáriában, Csehszlovákiában és Jugoszláviában. Tudunk róla, hogy a lengyeleket foglalkoztatja a városok ösztöndíj-rendszere. A ka- towiceiek kitűnő javaslatot kaptak a Dziennik Zachodni hasábjairól, ahol Jacek Ma- ziarski buzdító szavakkal ecsetelte a magyar nyelv tanulásának szükségességét és a lengyel nyelv Magyarországon történő szélesebb körű ismertetését. A nyelvtanfolyamok csak áthidaló megoldásoknak jók Áthidaló megoldásként természetesen ajánlhatók a nyelvtanfolyamok is. Ezeket a kurzusokat levezethetik kevésbé képzett nyelvoktatók. A turistaforgalom gondosabb „lebonyolításához” a tanfolyamon tanultak is megfelelnek. De a gazdasági, a kulturális feladatok megoldására a szóban forgó nemzetek irodalmi, művészeti életének kölcsönös mélyítéséhez jártas emberekre van szükség. Bulgáriában mesélték az elmúlt évben: bolgár származású, a magyar nyelvet száz százalékig ismerő tolmács alig ötven van az országban. A lengyelek is rangsorolták a magyarul tudókat, a kvalifikált lektorok és tolmácsok országszerte mindössze százan dolgoznak. A mi statisztikáink se kedvezőbbek. A városok által alapított és megajánlott ösztöndíj-rendszer nemcsak nemzeti ügyet szolgálna, hanem megfelelne annak a kedvező történelmi szituációnak, amely ma Sziléziától a Duna medencéig a kisebb népeket eggyé kovácsolja. Párkány László Művelődési otthon, ami nincs Tiszaszederkény-Ujváros 1965 Nemrégiben értesítést kaptunk, hogy a tiszaszederkényi egyesített művelődési otthon vezetősége széleskörű anké- ton vitatja meg az új intézmény munkatervét. Kevéssel utána már az elfogadott tervet, Tiszaszederkény-Ujvámozi. 1200 család él itt. A televíziók száma 980 és 1000 között mozog. Működik a városban néhány klub, részben munkásszállásokon, részben diákok részére, több hasonló intézmény pedig októberben kezdi meg munkáját. nek, fejlesztik a fúvószenekart, a képzőművészeti és a fotószakkör munkáját, a tánczenekart. az irodalmi színpadot. (Ez utóbbi munkájába elsősorban középiskolásokat vonnak be.) Érdekes tervpont a város autótulajdonosainak íme, a „művelődési otthon” napjainkban. ros művelődési otthonának I960—öü-os évi népművelési munkáját megszabó programját böngészhettük. A nagy terjedelmű, igen részletes program figyelmet érdemel, ezért kerestük fel*a napokban a művelődési otthont. Azaz, csak kerestük volna, mert ez a művelődési otthon napjainkban még csak téglarakás, építőipari tanulók gyakorlati munkája, s egyelőre az egyesített művelődési otthon hajlék nélkül működik. Mert működik a nehézségek közepette is. Az év elején egyesítették a Tiszai Vegyikombinát és a Tiszapalkonyai Hőerőmű kulturális vonatkozású anyagi erőit, s ez lett alapja az egyesített művelődési otthonnak, amelynek igazgatóját, Miha- lovits Ervint, egyéb helyiség híján, a KISZ-klub egyik szobájának sarkában találtuk meg. A KISZ képviseletében működő helyettes igazgatónak már csak egy kis dohányzóasztal jutott Munkájukról beszélgettünk. Nehéz. A jó tartalmi munkának napjainkban még igen sok az akadálya. Főleg a székház hiánya. Pedig a tizenkilenc tagú társadalmi vezetőség, mint már említettük, igen megkapó tervet állított össze az évadra. Felmérték az új városka adottságait. Van a művelődési otthonnak 4000 kötetes könyvtára, de ez az állomány már kévésnél* bizonyul. Teljesen alkalmatlan, korszerűtlen és a városhoz méltatlan a 150 férőhelyes Ezeket az adottságokat figyelembe véve állították ösz- sze a már említett munkatervet. Nagy figyelemmel és részletességgel határozták meg a világnézeti nevelés és a tudományos ismeretierjesztés programját, alapos felmérés után szabták meg a felnőttoktatásban jelentkező feladatokat, foglalkoznak a szakmai műveltség emelését, a szocialista munkabrigádok kulturális vállalásainak teljesítését segítő munkával. Igen jelentősek a könyvtári munka fejlesztésével kapcsolatos célkitűzések. (Mái’ ebben az évben 4—5 letéti könyvtárat létesítenek, és könyvtári tanácsot hoznak létre, amely megfelelően irányítja majd a kifejlődő hálózatot. Sokrétű a vezetőség elképzelése a művészeti tömegmunka javítására: vegyeskart, bábcsoportot tervez(csaknem száz család) összefogása, ismeretterjesztéssel egybekötött társas-túrákkal. Részletes terv készült a gyermekek iskolánkívüli segítésére is. 1 Szép tervek vannak hát. Van sok lelkesedés, de feltétlenül kellene hajlék, művelődési otthon is, amely e szép terv megvalósulásának tárgyi feltételeit biztosíthatná. Egyes értesülések szerint, talán 1966 nyarán lesz készen az épülő otthon, más hírek szerint csak. jóval később. Jó lenne, .ha a 22. sz. Építőipari Vállalat gyorsabb ütemű munkával segítené Tiszaszederkény-Ujvá- ros művelődési otthonának elkészültét, és munkája eredményeként az új városban mielőbbi méltó helyet kapna a kultúra, megteremtődne a művelődési élet fejlesztésének lehetősége. Benedek Miklós 6600 faqof számlál A „Nők könyvespolca” néhány hónap alatt országos mozgalommá szélesedett, s jelenleg több mint 6000 tagot számlál. A Magyar Rádió és Televízió miskolci stúdiójának műsora (a 188 méteres hullámhosszon 18—18 óráig) Borsodi tükör. Tudósítóink jelentik; Politechnikai órán. Dalok szárnyán. Újra a foto-klubban. Kulturális krónika. A hétvége megyei sportműsora. Táncoló hangjegyek. Tanácstagok fo*»a dóórái Miskolc városi tanácstagok: Szeptember 21: Urbáncsok Mihály, DaykA Gábor utcai általános áfíkola, 17 órakor. Szeptember 22: Kalló István, tabár E. u. 9., 17 órakor. Szeptember 23: Gyimesi Béla, ni. kér. tanácsháza, I. e. 20.; 14 óra- tSOE. Felkészülés — Már tan idei must? — Dehogy, ez még a tavalyi bor! (Mészáros András rajza) :h Imre: inkásság küzdelmei -1933 lyvkiadó, 1965) növelték a munkaintenzitást A bányászok életkörülményei tellát a huszas évek közepétől állandóan romlottak, majd 3 gazdasági világválság idején elérték a mélypontot. A munkások sztrájkokkal, tüntetésekkel válaszoltakKubítsh Imre, az ismert nagY bányászmegmozdulásokon (Pi' lisvörösvár. Salgótarján) kívül részletesen leírja a korszak va' lamennyi jelentős munkabe' szüntetését, sztrájkját. E küzdelemben mindig elől jártak és mindenütt ott vol' tak a kommunisták. Ismeretes, hogy az ellenforradalmi Magyarországon a fa" siszta diktatúra ellenére 3 munkásság meg tudta őrizni legális szervezeteit, a szódái' demokrata pártot és a szak' szervezetet. Az is ismeretei" hogy e szociáldemokrata párt' ban a vezetők jobboldali, nen1 egy esetben munkásáruló per litikát folytatták. A jobbok dali politika exponense Peytk Károly volt. Róla sok szó esik a könyvben. Kubitsch új ada' tokkal ismerteti a jobbolda' Ii munkáspolitikusnak (PeyeY és társai) a munkásság haf' cait leszerelő politikáját. AZ OLYAN tudományod feldolgozásból, mint amilye11 Kubítsh Imre könyve, lénye" gében a közelmúlt szól a má' hoz. Az az időszak, amelybe11 nem távoli elődeink, hnned még szülőink harcoltak. Értük is érdemes elolvasni a mun' kásmozgalom közelmúltjának feldolgozásait. Sa. ái i Kubitsc A magyar bányami _ 1919(Kossuth Kön 1919. SZEPTEMBER 6-ÄN csendörtűz dördült el Tatabányán. Hét bányász meghalt, 27-en súlyosan megsebesültek ... A öányászság és a csendőrség közötti összeütközésre azért kerüli sor. mert a bányászok a Tanácsköztársaság megdőlte után még hetekig védték a proletárdiktatúra idején elnyert jogaikat. Kubitsch Imre könyve az ellenforradalmi Magyarország bányászsága helyzetéről, életkörülményeiről, munkaviszonyairól, a bányászok körében végzett kommunista munkáról, valamint a bányászok harcairól ad képei. Megmutatja, hogy a bányabárok minden haszna és vesztesége a munkásság kizsákmányolásának forrása volt. Akár siker, akár kudarc érte a tőkést és a tőkés rendszert, a munkás vallotta kárát. 1924-re végbement, a magyarországi ellenforradalmi rendszer gazdasági stabilizációja. A fasiszta Magyarország külpolitikai és kereskedelmi kapcsolatai normalizálódtak. Az országba ismét áramlott a külföldi szén, a magyar ■ szénkonjunktúra véget ért. Csökkent a bányavállalatok haszna is. A profit biztosítása végett új módszereket kellett kitalálni. És a magyar bányabárók kieszelték ezeket. Megkezdték a feleslegessé vált munkások elbocsátását. Szünnapokat rendeltek el. ezáltal 20—50 százalékkal csökkent a bányászok keresete Fokozták a teljesítményt, üjahb és újabb módszerekkel
