Észak-Magyarország, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-16 / 218. szám

2 bszakmagyarorszag Csütörtök, 1965. szeptember 16, Ki lesz az ENSZ-közgyűlés elnöke? Néhány nappal az ENSZ- közgyűiés 20. ülésszakának | megnyitása előtt még nincs! Szerdán megegyezés a nyugati tömb ban közös tagállamai között abban a kérdésben, hogy kit jelölje­nek a közgyűlés elnökének. A tegnapi eredménytelen meg­beszélésen elsősorban Fanfani olasz külügyminiszter és Én­ekeli finn diplomata neve sze­repelt a várható jelöltek kö­zött. A szocialista Országok többsége Kocsa Popovics volt jugoszláv külímv-'-i-iiszter je­löltségét támogatja. Sg@y|ei“^cs©lissIoTOfe IsüeIIs k©gl@sEésB^ délután Moszkvá- közleményt adtak ki az Antonin Novotny vezet­te csehszlovák párt- és állami küldöttség Szovjetunió-beli lá­togatásáról. A közleményben ' a felek megállapítják, hogy a nemzet­közi helyzet megítélésében teljesen azonos nézeteket val­lanak, hangoztatják, hogy az Egyesült Államok vietnami *>T*esszió,ja következtében elő­állt helyzet rendkívül nyugta­lanító. A továbbiakban a köz­Görögorpzág Színfalak mögötti alkudozások Az AP tudósítója írja, hogy a görög politikai válság meg­oldására irányuló erőfeszíté­sek továbbra is folyteteHnak. A koalíciós kormánv össze­hozásán fáradozó politikusok azonban nehézségekbe ütköz­nek. Konstantin királv, aki hajlandó lenne Sztefenoou- loszt megbízni a kormány megalakításával, egvelőre vár. hoev ki-lakulion a narlamen- ti többség, amelv i-Pltiét tá­mogatná. Sztefanoneiosz ked­den egész nap zárt ajtók mö­A román kü ügymmhzter Budaoecten Corneliu Manescu, a Román Szocialista Köztársaság kül­ügyminisztere és kíséreíe szer­dán Péter János külügymi­niszter meghívására baráti lá- togatási*a Magyarországra ér­kezett. •nőtt ..puhította” a képviselő­ket, hogy Papandreu ellen 'oglaljanak állást. lemény az indiai—pakisztáni konfliktussal. Kína ENSZ-jo- gainak helyreállításával fog­lalkozott. A közlemény aláírói rámu­tatnak, hogy „a Csehszlovák Szocialista Köztársaság bizton­ságát, határainak érinthetet- lenségét megbízhatóan szava­tolja a barátsági, kölcsönös se­gélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződés, va­lamint a Varsói Szerződés”. Hangsúlyozza a közlemény, „Nyugat-Németország atom­fegyverhez juttatása új hely­zetet teremtene Európában, ami arra késztetné a Szovjet­uniót és Csehszlovákiát, hogy a többi szocialista országgal együtt megtegye a szükséges válaszlépéseket biztonságának és az agresszió megelőzésének érdekében”. A két állam fontosnak tart­ja, hogy a közeljövőben meg­Mikor jut az ember a Holdra? Athénben a 16. nemzetközi űrhajózási kongresszuson Wer­ner von Braun beszámolt az Apollo-program jelenlegi állá­sáról. A program célja: 1970- ig embert juttatni a Holdra. A kongresszus előtt szerepel egy másik, a Mars meghódítá­sára irányuló amerikai terv is. Eszerint az első földi láto­gató valószínűleg egy robotgép lesz. Ennek felbocsátását 1973 —75-re tervezik, az ember 'Marsra juttatására pedig valór színüleg asak 1990. táján kerül sor. A kongresszuson részvevő szovjet küldöttek közül felszó­lalt Alekszapdr Mihajlov és bejelentette,; hogy hamai’osan megjelentetik a Hold túlsó ol­daláról készült majdnem tel­jes térképet. Walter Ulbricht beszéde NDK párt- és kormányküldöttség utazik Moszkvába Walter Ulbricht, az NDK ál­lamtanácsának elnöke szerdán délután egy ^ berlini választási gyűlésen beszédet, mondott. Az október 10-én sorra kerülő köz­ségi választások jegyében meg­tartott gyűlésen háromezres tö­meg vett részt. Ulbricht szólt arról is, hogy szeptember második felében az ő vezetésével párt- és kor­mányküldöttség utazik Moszk­vába. Ez a látogatás az NDK és a Szovjetunió baráti kapcso­latainak megszilárdítását, á békét, a gazdasági és ideoló­giai együttműködés fejleszté­sét szolgálja — mondotta az NDK államtanácsának elnöke. Mihajlov akadémikus elő­adása nagy érdeklődést keltett az űrhajózási kongresszus rész­vevői körében. A szovjet tu­dós bemutatott 14 új felvételt a Hold túlsó oldaláról. A fény­képek kiváló minősége meg­győzően bizonyítja a Szonda —3 sikeres munkáját. kössék az 1966—1970-re szóló kereskedelmi megállapodást. Az SZKP és a CSKP vezetői kifejezték eltökélt szándékukat, hogy a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján tovább munkálkodja­nak a szocialista közösség ösz- szes erőinek összefogásán a kommunista világmozgalom megszilárdításáért vívott harc­ban. A közös közlemény végül' tu­datja, hogy a szovjet párt- és kormányküldöttség később meghatározandó időpontban a csehszlovák vendégek meghí­vására Csehszlovákiába láto­gat. FVsraciaország siem résst Franciaország nem képvisel­teti magát a Közös Piac csütör­tökön Brüsszelben megnyíló tanácskozásán, amelyen a tag­államok állandó képviselői vesznek részt. A francia kor­mány továbbra is kitart vára­kozó álláspontján mindaddig,' amíg a társországok nem mu­tatnak hajlandóságot arra, hogy elfogadják De Gaulle- nak szeptember 9-i sajtóérte­kezletén kifejtett feltételeit: a mezőgazdasági közös piac pénzügyi rendszerének életbe­léptetését és a francia nemze­ti szuverenitást sértő integrá­ciós törekvések feladását. VIETNAM Légi és szárazföldi akciók Nyolc amerikai repülőgép szerdán hét hullámban bom­bázott Hanoitól mintegy 250 kilométernyire délre lévő cél­pontokat. Az AP jelentése sze­rint amerikai és dél-vietnami harci repülőgépek az utóbbi 24 órában összesen 291 alka­lommal intéztek támadást a dél-vietnami hazafiak feltéte­lezett állásai ellen. Guamról felszállt B—52-es amerikai stratégiai bombázók szerdán délelőtt huszonnegyedszer ke­rültek bevetésre a Saigontól mintegy 50 kilométernyire fekvő úgynevezett D-övezet- ben. A szerdai napon a legna­gyobb szárazföldi akcióra a Saigontól mintegy 30 kilomé­ternyire fekvő Ben Cat kör­nyékén került sor. amerikai, ausztráliai és ú.jzélandi kato­nák. valamint dél-vietnami kormánycsapatok a zuhogó esőben eredménytelenül pró­bálták felfedezni a mintegy tízezer főnyi partizánegységet, amely állítólag ezen a környé­ken tartózkodott az utóbbi napokban. F. IC. Kául: Az Eichmann-ügy ■R/p i ismeretes, hazánk- A könyv szerzője, Katii pro- lVIint ka,! tartózkodik Az fesszor, aki mint megfigyelő Eichmann ügy című kötetének részt vett a bünper tárgyalá- magyar nyelvű kiadása alkaJ- sán, rezignáltam állapítja máiból prof. Friedrich Kari meg: sem a remény, sem a fé- Kaul neves NDK-beli jogtu- lelem nem volt' indokolt, mert dós, író és politikus, számos az izraeli vezető körök külö- náei per jogszakértője. A na- nös súlyt helyeztek a bonni pókban találkozott a sajtó kép- kormánnyal érdekközösségen viselőivel és elmondotta: A Ne- , ., . . , ^ <■ Demokratikus Köztársa- alapuló joviszomyuk apolasa- nemzeli érdekeinek fon- ra, ezért „a pervezetést terv­szerű irányítással Eichmann bűnösségének megállapítására korlátozták, és lemondtak a büntetőjogi felelősség teljes föltárásáról, és arról, hogy a bűntársakat, ha szükséges, ne­vükön nevezzék.” Azt, hogy £*£££ nyíre érvényesülték a per fő­met ság tos részét jelenti az emberi­ség ellen vétett háborús bűnö­sök felkutatása, üldözése és megbüntetése. Könyve ezt a célt szolgálja. n HrrT-irr voU méS a törtó' Jitryrrci nelem folyamán per, amely oly különleges előz­mények és körülmények között zajlott volna le, mint Adolf Eichmann volt. SS-obersturm- lyamán, jól bizonyítja: ugyan- bannführernek, a Jeruzsálem- az az izraeli igazságügyim­ben, külön törvény alapján ruiszter, aki külön törvényt ho- 'összeállított izraeli bírósági ta- zatott, miszerint a nyugatne- nács előtt, 1961. április 11-én met dr. Servatius elláthatja megkezdett és kerek egy évig Eichmann védelmét, nem tartó bűnpere. Nemcsak Eich- adott engedélyt Kául profesz- mainn Argentínában történt szórnak, aki négy keletnémet elfogatásának különös körül- állampolgár képviseletében menyei okozták ezt az izgal- mell ékvád lóként kívánt lói­mat, sőt nem is pusztán az a lépni a tárgyaláson. (Melles­gyalázatos szerep, amellyel leg Servatius 20 000 dolláros Hitlernek ez az elvetemült védői díját Izrael fizette...) pribékje hatmillió, javarészt Ilyen körülmények között a ártatlan zsidó ember kifosztó- per, a szerző szerint, annak sát, gettóba kényszerítését, és ellenére, hogy Eichmannt ha­különböző kivógző táborok- Iáira ítélték és ki is végezték, ban történt „tervszerű meg- nem szolgálta a teljes igazság semmisítését” segítette. Az iz- feltárását, mert szemet hunyt, galom legfőbb forrása az volt, olyanok nyilvánvaló bünré- hogy sokan azt remél ték, má- szessége felett, alak Eichmann - sok meg attól tartottak: a nál nem kevésbé felelősek a tárgyalás fényt derít majd nácizmus gaztetteiért, de az azoknak az ismert személyek- izraeli kormány által tüdőmé­nek bűnösségére, akik Eich- sül vett, különleges mentel- manna.1 együtt tevékenyen mi jogot élveznek a nácikat közreműködtek a sok milliós már nem is mentő, hanem népirtás előkészítésében és vég- egyenest rehabilitáló rend- rehajtásában, s akik (mint pél- szerben, a neonácizmust és re- dául Globke, Winkelmann vansizmust bátorító Nyugat­vagy Veesen.mayer) magas Németországban. A náci hólié- lisztséget töltöttek be, vagy rok tetteiről megrázó részlete- legalábbis jómódú, tekintő- két feltáró mű dr. Tímár Ist- lyes polgárként élnek Nyugat- ván kitűnő fordításában je- Németországban. lent meg. (Kossuth Kiadó.) Bumedien Bem Belláról Az arab államfők az enyhü­lés légkörében meggyorsítot­ták az értekezlet menetét. Ér­tesülések szerint az öt napra tervezett értekezletet gyorsí­tott ütemben már csütörtök es­te be akarják fejezni. Az MTI különtudósítójának az algériai delegáció köreiből származó értesülése szerint az államfők tanácskozásán Aref iraki elnök napirend előtt fel­szólalva, magyarázatot kért Bumedlcn ezredestől Ben Bella sorsát illetően. Bumedien ezredes válaszá­ban — ugyancsak az algériai delegációtól kapott tájékozta­tás szerint — biztosította Aref elnököt és mindazokat, akiket nyugtalanít Ben Bella sorsa, hogy a volt algériai elnök élet­ben van, hogy méltó módon bánnak vele. Bumedien kije­lentette: nem tudja megmon­dani, hogy mi lesz Ben Bella soma, hogy lesz-e ellene per. Mint hangsúlyozta, a döntés az algériai bíróság joga: talán megbocsátanak neki, talán el­ítélik. Ha az ítélet halálos lesz, azt végre fogják hajtani, de Bumedien biztosította az arab államfőket, hogy az ítélet és annak végrehajtása, amennyi­ben a perre sor kerül, a törvé­nyes keretek között zajlik majd le. tMvuwwvtfvwwtfWWVwwwwwvwwwwwwvwvwwvwwwwwvwww Szénáiéi József: Hős madarak A z apamadár a kövesdi réten töltötte az éjszakát, ott, ahol a lapályban egész tavasszal gyűlt, növekedett a víz, és most karcolatlan simasággal tükrözte vissza a mindenség parányi fényű csillagait. A réti tó tükrében látta magát a madár is, hiszen tér­dig vízben állt, és olykor-olykor hosszú csőré­vel belecsapott fekete árnyékába, mintha ellensége lenne és el akarná űzni a víz tük­réből. A békák kórusa hajnalig zengett, messze- hangzón és mindenütt, meri a mezőségi föl­dön annyi a lapály, hogy egy, bővizű tavasz után össze sem lehet, számolni az aprócska tavakat, amelyek nyáron majd elillannak, csak meleg napok jöjjenek' és szárnyas, nagy szelek. Addig viszont paradicsomi bőségben élnek a békák, kedvükre kuruttyolhatnak és éjszakánként telemuzsikálják a bükkaljai sík­ságot, le egészen a Tiszáig, meg azon túl is. Jó világ az ilyen, ha már az embernek kárt, gondot és bosszúságot is okoz a víz, a békák és gólyák jól élnek a sok kicsi tóba. A békák­nak maga a víz adjá a paradicsomot, renge­teg szúnyogával és még több apró bogarai­val, a gólyáknak meg a kis tavak és azok sze­gélye. mert alkonyaikor és a szőke fényű hajnalokban ott szoktak, sütkérezni azok a bolondos lények, egész éjszaka ugyanis any- nyit zsémbelnek a láthatatlan kórusokban, hogy reggelre kihűl a testük, első dolguk v felkelő Nap fényében megmelegedni. Azután egész nap alszanak a lapu levelek, gyomok és sásak. *5S»eg a zsombékok mohatakarói alatt. Ahol pedig sok a béka, ott jó világ van ■* gólyákra. Az apamadár hallotta a békák hangját, d nem érzett ingert, mert este jóllakott, ső: szépen tollasodó fiainak is bőséges vacsorái szállított. Maga alá húzta hát hosszú lábát és a csillagíénytöl parázsló vizet bámulva szépen elaludt. Az anyamadár ezalatt a kémény tetejére épített, kúszált fészek szélén állt, mert na­gyocskák voltak már a fiókák és ilyenkor az öreg gólyák nem ülnek le a fészekben. Egyi­kük a réten alszik, ösztönös pontossággal vált­ják egymást. Reggel telt beggyel érkezik haza a pihenő, zsákmányát átadja a kicsi­nyeknek, s amíg azok esznek, fordul egyet a másik is. Az egyik mindig őrködik. Reggeli után az éjszakás őr a rétre megy és kipiheni fáradalmait. Délben együtt ebédel­nek, majd aki délig őrködött, pihenni tér a tavacskák birodalmába. Délután megint az éjszakai őr következik, egészen napestig. Ak­kor együtt vacsoráznak és éjszakára az megy a tóra, aki az előző éjszaka stráasált. Az ösztö­nök íratlan törvényé ez, éjszaka^ a gólyák úgy őrzik fiókákkal teli fészküket, mint egy­kori katonáik a vár fokát. A zon az éjszakán az anyamadár őrködött. Reggel az apamadár állt a fészek szé­lére. Az emberek munkába mentek. Becsukta lakása ajtaját és az utcai kiskaput a gólyafészkes ház gazdája is. A falu szélső sorában állt a ház, vízzel elöntött rét szélén. Vastag zsupfedele kicsit görnyedt volt már, mint az éltes ember háta, de fölötte tömzsi kémény magasodott, s emberemlékezet óta -ohasem pusztult el róla a gólyafészek. Az apamadár még látta távozó gazdáját, mert ezek a vándorok nemcsak fészküket is­merik, hanem az embereket is, akik a fészek alatti házban laknak. Talán ezért annyira kedvesek a falusi embereknek. A paraszt el nem űzné házáról a gólyát, még akkor sem 'la a nehéz fészek összedönti a kéményt. Ül éményt rakat, erősebbet, szélesebb süveg- ;el, hogy kényelmesebben fészkeljen rajta a iólya. A nyár szelíd volt, tejszínű felhőcskék úsz­tak a mezők fölött, réseik közt törten ömlött át a fény, az udvari eperta lombozatában elrejtőzve, rekedt hangon krákogott egy le­veli béka. A szélső házakból el ősere glettek a gyerekek, és a rét száraz szegélyén hangos hahotával, meg kedves énekléssel folytatták megszokott játékaikat. — Tüzet viszek, ne lássátok, ha látjátok, ne mondjátok ... Kánya­bánya vesszőcske, vessük el a fűbe... Így énekeltek, azután felfigyeltek a kere­pelő gólyára, amely úgy nyújtotta a magasba karcsú nyakát, mintha az ég kékségét inná, a fiai meg utánozták, a fészekből égőpiros csőrök, meg vékony, hófehér nyaltak nyújtóz­kodtak, kereplést próbálva. Akkor kezdték a gyerekek azt énekelni, hogy „Gólya, gólya, gilice, mitől véres a lábad ... Török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja ...” A gólyák nem értették ezt a versikét, a gyerekek is megunták, más játékba kezdtek. így telt el a délelőtt, a dél, meg a délután eleje is. Akkor már nem tejszínű felhőcskék úsztak az égen, hanem tornyosuló fellegek gyürkőztek halomba, eltűnt a Bükk bársonyos kéksége, a születő vihar sötétre festette a fél égboltot.* Előbb a vihar alt hangja zendült, majd feszengve csattogtak a felhők, hosszú villámok fénycikornyái szelték a feketeségei, és hirtelen megeredt a gyöngyszemű zápor. Ekkor már az anyamadár áll a fészek szélén és szétnyitott szárnyainak fekete-fehér sátrá­val csapkodott fiai fölött, óva őket a zuhogó esőtől. Villám cikázott, reccsenés rázta meg a fel­hőket és a gólyafészek alatt hirtelen lángra lobbant a vastag zsuptető. Az eső zuhogott, vizes volt a villámlás prédája és a lángok pil­lanatok alatt a felhőkhöz hasonló, feketén gomolygó füstbe csavarodtak. Az anyamadár hirtelen felemelkedett fiai mellől, nagyívű, nehéz szárnycsapásokkal kerülte ki a füstgo- molygást és a lángot, de hirtelen visszafor­dult, s nyílegyenes zuhanással csapott rá a 'eszekre. Harcából semmi sem látszott, meri már az egész háztetőt eltakarta a füst. Akkor kezdtek összefutni az emberek. Sza- iadoztak és kiabállak. Babonás vének hangja rikácsolt. — Hiába minden... A villám az isten haragjának tüze!.., ti era leket eloltani. A z emberek oda se figyeltek a vénekre. Ottani kezdték az égő házat. A füstből és a lángból megint felemelkedett az anyamadár. Egy fiúcska vette észre. Betörték már az utcai kapukat, és létrákra kapaszkod­va csáklyákkal csapkodták, tépték az égő zsuptetőt. A fiúcska kiáltotta: — A gólyák! Tűzben vannak a gólyák! Az emberek felfigyeltek. A veszedelemről hirtelen a szárnyával csapkodó anyamadárra terelődött minden tekintet. A feszesre tárt szárnyak ott csapkodtak a lángok közt. Ekkor jelent meg az apamadár. Mint egy széles­szárnyú, élő rakéta, egyenes irányban húzott át a iák pörkölődő lombja fölött, a láng és a füst fölé emelkedett, oda, ahol párja vergő­dött, s mint akik összebeszéltek, vagy értik egymást, széttárt szárnyakkal egyszerre csap­tak bele a recsegő, ropogó, embernek is félel­metes tűzbe. Vakmerő és céltalan halál. Az emberek döb' benve nézték. Egy fiatal férfi nekilendült a létráról, és mászni kezdett, a kémény felé. Á többiek rémülten várták, hogy a gólyák is­mét felemelkedjenek. Néhány pillanatig azt remélték, hogy a gólyák csapkodó szárnya el­oltja a tomboló tüzet legalább ott, ahol a kicsi­nyek vannak. Néhány pillanatig embernek hitték a gólyát, aki le tudja győzni a rettentő félelmet és házáért, kicsinyeiért a halálos vészbe is belerohan. De másodpercek múlva eszmélt a tudat, a gólya gólya maradt, egy' szerű, bátor és ösztönös madár, amely csupán ezzel az ösztönös bátorsággal hasonlít az ern' berhez, de a vészen nem tud úrrá lenni, cél' talanul vállalja a mártírhalált. Nem, nem emelkedtek fel többé a gólyák* Sem az apa-, sem az anyamadár. A tűz lakói' val együtt nyelte el a fészket. És rákiáltottak arra a meggondolatlan bátorra is, aki elindult a fészek felé. — Hová, te Jóska! Vissza onnan! Gólyákért csak az örült öli meg magát! M ásnap, amikor megint szelíden sütött 3 nap és cakkos felhőcskék úsztak 3 leégett ház fölött, egy kisfiú arról be* szélt ámuldozó, társainak, hogy ő látta, aanl' kor tűzbe vetették magukat a gólyák fiaikért* — Bizony — mondta. •— * Hős madarak voltak,..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents