Észak-Magyarország, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

Vasárnap, 196S. szeptember 13. ES7AKMAr,TAHOKSZAG 5 A márka becsülete jó eh a® ii Icára kötelez Hessélgetés Gácsi Miklós elvtárssal, íí Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatójával s § § § § § f S § § Hogyan lesz valóban gyümölcsöző? Jegyzetek a Mezőgazdasági Újítási Kiállításról Ismeretes, hogy a Diósgyőri Gépgyár a napokban, ünnepli fennállásának 50 éves jubileu­mát. Az egész magyar gépipar­ban rangos helyen Levő gyár jó munkával, a márka becsü­letének, tisztének öregbítésé­vel, az idei feladatok sikeres megoldásával s az öt évtized egyfajta értékelésével készül a jubtluemi ünnepségre. Érde­kesnek ígérkező, mégis szerény program teszi majd emlékeze­tessé a gépgyár életének e fon­tos mérföldkövét, s az ünnepi hangulatot mindenképpen újabb termelési sikerekkel akarják a gyár dolgozói még kellemesebbé, még tartalma­sabbá tenni. A napokban felkerestük Gácsi Miklós vezérigazgató elvtársat, s arról érdeklődtünk, hogyan emlékeznek meg a gyár fennállásának ötven esz­tendejéről, hogy értékelik az utóbbi hóna polc változásait, milyen tervekkel foglalkoznak a jövőt illetően. Az alábbiak­ban ismertetjük kérdéseinket, és a vezérigazgató válaszait. ~l Visszapillantva a gyár-1-* múltjára, milyen főbb állomások, határkövek jellem­zik az 50 esztendős fenn­állást? —. 1914-ben határozták el a Diósgyőri Gépgyár létesítését, s egy évvel később már elkez­dődtek az első épületek alapo­zásai. Az'első világháború után azonban meglehetősen lassan bontakozott ki a termelés s csak később, a harmincas évek­ben vett nagyobb lendületet 1936-ban tovább bővült a gyár, elsősorban a hadigazdálkodás­nak megfelelően. És két év múlva az 1934. évi termelés­nek mintegy háromszorosát produkálták, több mint ezer megmunkálógéppel és 6500 dolgozóval. A gyár munkásgárdájának fejlődésével erősödött a mun­kásmozgalmi tevékenység is. Ismert, hogy ennek eredménye­iképpen, 1943. szeptember 9-én béketüntetést rendeztek, amely­nek során a gyár dolgozói kö­vetelték a háborúból való ki­lépést. A háborúban súlyos veszte­ségek érlék a gépgyárat. Első­sorban az 1944. szeptemberi bombázás során, majd pedig a németek igyekeztek lesze­relni a gépek egyrészét — jól­lehet ezt. a munkások sok eset­ben megakadályozták. Novem­ber 19-én pedig felrobbantot­ták a ■ vil lamosközpont tur­bináit. Mégis, amikor 1944. decem­ber 3-án, városunkkal együtt felszabadult a gépgyár terü­lete, a következő napokban már dolgozók ezrei jelentkez­tek, s megkezdődött a romok eltakarítása, a. megmaradt gé­pek termelőképessé tétele. Né­hány hónappal később 4500-an dolgoztak üzemeipkberi. A következő tíz évben több szervezési változás volt a gyár­ban. 1946-ban a kohászattal közös vezetés alá került, s a termelési profilt a népgazda­ság elsőrendű szükségletei szabták meg. Ekkor kezdődött el a drót, szög, reszelő, élelmi­szeripari, mezőgazdasági és bányászati felszerelések, gé­pek, valamint a hídszerkeze­teit és gördülőcsapágyak gyár­tása. S az első hároméves terv­ben 52 millió forintos beruhá­zással fejlődött a vállalat. 1948-ban DIMÁVAG Gépgyár elnevezés alatt ismét külön­váltunk. Ekkor mór lényege­sen bűvölt gyártmányválaszté­kunk, több termékkel részt- vettünk külföldi vásárokon és 18 országgal volt kereskedelmi kapcsolatunk. Az új profilként jelentkező kábelgépgyártás to­vább növelte az exportszállí­tás! lehetőségeket. Időközben új fürdők és öltözők épültek, újjáépült a gyár egész útháló­zata, három millió forintos költséggel elkészült az üzemi konyha. A későbbi változások között említésre méltó, hogy 1950-ben különvált a Nehézszerszám Gépgyár, majd megalakult a Könnyűgépgyár is. Az újabb fordulat 1963. január 1-én kö­vetkezett be, amikor a párt és kormány iparszervezési ha­tározatának megfelelően, igen helyesen, a három diósgyőri gépgyár egy szervezetté egye­sült. O Az utóbbi időben a Di­“* ósgyőri Gépgyárban so­kat javult a termelés Szerve­zettsége, az anyagellátás és a munkafegyelem, és a kollek­tív felelősségérzet. Mi ennek a magyarázata? — Az átszervezés körül eleinte elég sok vita kavargóit. Ma azonban már egyértel­műen bebizonyosodott, hogy nemcsak helyes volt, hanem szükségszerű is. Egyre jobban termelünk minden vonatko­zásban, megszilárdult a mun­kafegyelem, lényegesen jobb lett a munkaverseny, kikris­tályosodik az egyéni és közös­ségi érdeknek legjobban meg­felelő anyagi és erkölcsi ösz­tönzés különböző formája. Mindenki azon van, hogy a saját posztján a lehető legjob­ban megismerje feladatát és segítse a termelést. Sikerült felszámolnunk az egyesítést követő szervezési és adminiszt­rációs hiányosságokat. Első és legfontosabb ténykedéseink közé tartozik, hogy a tervezés körültekintő és megalapozott kapacitásvizsgálat alapján történik, s ez a felmérés máris rámutatott a termelés szerve­zetében levő hiányosságokra, így azután szükségessé váltak, nemcsak munkaerő átcsopor­tosítások, hanem egyes terüle­teken minőségi cserék is. Az új munkaszám rendszer beve­zetésével lehetővé vált a ha­sonló allcatrészek sorozatgyár­tása, az egész anyagnyilván­tartási rendszer áttekinthe­tőbbé tétele, s az anyagazdál­kodásnak, mint a termelés alapfeltételének szilárd ala­pokra helyezése. A termelés közvetlen irá­nyításában nagy jelentőségű az év eleje óta rendszeressé vált naponkénti beszámoltatás, amelyen a helyzet ismertetésén túlmenően jó alkalom nyílik a gátló körülmények elhárítá­sára, operatív intézkedésekre. Szeretném itt megemlíteni a termelési igazgatóság úgyne­vezett „forgatókönyv-rendsze­rét", amelyről korábban már a lap hasábjain szó esett. Jó érzés, hogy ilyen természetű intézkedéseink dolgozóink egyetértésével találkoztak, s a közös munka eredményekép­pen, vállalatunk első félévi tervét teljesítette, s megvan a reális lehetősége a harmadik negyedévi feladatok sikeres megoldásának is. fi A gazdasági és minőségi 'törekvések egész ipa­runk fontos kritériumai. Köz­tudott, hogy' a Diósgyőri Gép­gyár termékeinek nagy része exportra készül. Éppen ezért, szeretnénk választ kapni ar­ra, mit tesznek, hogy e köve­telmények fokozottabban ér­vényre jussanak a mindennapi munkában, s ezáltal még jobb áruk kerüljenek a hazai és külföldi piacokra? — A gyártás szervezettebbé tétele mellett, fontos felada­tunk a gyártmányok minősé­gének javítása, a gazdaságos­ság fokozása, exportlehetősé­geink bővítése. A minőség ja­vításával már eddig is sokat foglalkoztunk. Bevezettük a gyá r Írná n y okkal ka p esola than érkező reklamációk rendszeres értékelését. így sikerül alapos műszaki elemzés alapján fel­tárni a hibák forrásait, a rek­lamációk okait, s egyben meg­határozzuk azokat a területe­ket, ahol intézkedések szüksé­gesek a minőség javítása ér­dekében. Ugyancsak a minő­ségi munkát szolgálja az, hogy hónapról hónapra egy-egy gyáregységnél úgynevezett szu­perrevíziót tartunk, ami abból áll, hogy készreszerelt és be­járatott gépeket szétszedjük, s alkatrészeiket ismételten meg­vizsgáljuk. Szabályoztuk a gé­pek konzerválásának tökélete­sítését, ami korábban az egyik 5 leggyakrabban reklamált téma ? volt A gépek fejlesztésével, •) teljesítményeik növelésével párhuzamosan fokozott minő- f ségi követelmények vannak a . meghajtó szerkezetekkel, ezen > belül is a fogaskerekekkel'{ szemben. Éppen ezért a fogas- i: kerékgyártás pontosságának ^ fokozására importból szerez- v tünk be fogaskerék-ellenőrző S berendezéseket. Megszi gorí tot-^ tűk az átvételt, a beérkező S anyagok ellenőrzését, és fele- 5 lőssebbé tettük az alkatrészek - műveletközi átvizsgálását. £ Minőségjavítási és gazdasá- s gossági törekvéseinket céloz- § zák fejlesztési célkitűzéseink, r Alapvető törekvésünk, hogy a ■! i jelenlegi gyártmány-összeléte- § lünket szűkítsük, s a lehetősé-S gekhez képest tipizáljuk, Gon- j- dolok itt elsősorban a szi- S vattyúgyártás központosítására, § amelyen, keresztül lehetővé c válik az egycélú automatagé- pék nagyobbmérvű alkalma- j zása, a fejlettebb gyártási el- 5 járások, például a csoportos | megmunkálás alkalmazása. Melegalakító gyáregységünk-§: nél a szabadkovácsolást sze-c, retnénfc felváltani a süllyeszté-•; kés alakítással. Ez elsőisorban § a hazai járműgyártás ková- K J csőit alkatrész szükségletének £1 kielégítését fokozza. !s1 Exportlehetőségeink bővítése § érdekében nagy figyelmet foc-K, dítunk a jövőben is gyártmá-% nyaink fejlesztésére. A rendel-5, kezésre álló erőinket azokra § a témákra összpontosítjuk, c amelyek az adottságainknak •», leginkább megfelelnek. így el-S; sősorhan a kábelgépek vona- R j Ián, húzó- és sodrógépek, vala-i-, mint ezek kisegítő berendezés § ] seinek, továbbá a forgácsmen- § , tes szerszámgépeknek, a kép-ej lókeny hideg- és melegalakító | ] berendezéseknek fej lesztésével ^, foglalkozunk. Hűtőgépgyártás vonalán a korszerű, freongáz-1. zal üzemelő kompresszorok ki-S fejlesztése van folyamatban. §, E területeken fejlesztési erőin-c, két a közelebbi eredménnyel járó témákra fordítjuk. Jelen- V tős fejlesztést tervezünk a szi-s! vatty úgy állásnál, ahol az ex-i port és a belföldi igények nagy- S. ban megnövekedtek, s ki el égi- § lésükre korszerű gyártmányok- i1 ra, megbízható berendezésekre^! van szükség. A kapacitás bő- § ■ vítésére itt már beruházást is K; tervezünk. í1 V /L Hogyan ünnepli a gyár § ■** kollektívája az 50 cves^’ jubileumot? — kérdeztük vé-^ gül Gácsi Miklós vezérigazga-§ tótól. ^ — Vállalatunk dolgozóinál;. § célja, hogy a gyár fenn ál Iá- § sáliak 50 éves jubileumán 2 mind a termelés, mind a mi-S nőségjavítás, a gyártás- és § gyártmányfejlesztés vonalán c újabb eredményekkel ünnepel- 5 jünk. Az ünnepnek csak akkor § van mély tartalma, ha mögötte K: megfelelő eredmények vannak. ~ Ezért is döntöttünk úgy, hogy '' az első félévben, amikor már^ az Ünnepségekre is sor kerül, ■ tovább öregbítjük jór hírne­vünket, fokozzuk eredmé­nyeinket. Ügy érzem, a gyár ^ egész kollektívájában kialakult i egy olyan magasfokú felelős- i ségérzet, saját és egymás mun- ^ kája iránti segítőkészség, <- amelynek nyomán sikerült is| ez. Termelési tervünket a múlt § évi tényszámhoz viszonyítva R 8—10 százalék Icai fokoztuk, s fontosabb mutatóinkat szintes minden vonatkozásban teljesít-§ jük. Hozzájárult ehhez az a *- nagyszerű és a korábbiaktól 5 sokkal konkrétabbá tett, a § népgazdasági érdekeket mész- R szemenően figyelembe vevő s szocialista munkaverseny, S amely éppen ezekben a hóna-§ pókban erősödik. És most, § amikor az ünnepségek előesté- § jén kellemes érzésekkel be-1 szélhetek róla, hogy váliala- ^ tünknél egyre jobban megy a «- munka, s ezért dicséret illeti | kollektívánkat, egyben arra is 5 utalok, hogy a holnap felada- y tainak megoldása valamennyi-§ ünktől még jobb munkát, na-§ gyobb erőfeszítéseket igényel. § Pauiovits Ágoston ti * Ülünk a kiállítás kapuja előtti padokon, és várjuk a nyitás időpontját, a kilenc órát. Egyre érkeznek a ven­dégek, ki jobbról, ki balról. (Őszintén szólva elég nehéz megközelíteni. Néhány napon át. elfért volna legalább egy­két közvetlen járat autóbusz­ból és villamosból!) Természe­tesen beszélgetés, eszmecsere közepette könnyebb a várako­zás. Mellettem egy „Somogy- országból” jött, dúsbajuszú bácsi ül. S nem szótlanul: — Megnézem. Mert nálunk is sok a vita, a jó gép meg kevés. Még mindig sokat kell emelni a karnak. Az enyém- formák meg már nemigen bír­nak. Itt meg azt mondják, sok az okos gép. — Csak legyen is majd be­lőle — szól közbe egy Borsod­ból érkezett fiatal mezőgaz­dász. — Engem például az új trágyamarkoló érdekel. Ezer­nyi munkához megfelel. De sajnos, még a régi típusból sincs aranyért se. — Hát tenni kell, hogy le­gyen — mondja az idős so­mogyi. — Szövetkezet se volt és lett. Mert szükség van rá... Aprók, nicjíis „aranyrögök!” Végre nyílik a kapu. Elő­ször a borsodiakat szólítják. Ma „borsodi nap” van. így megy ez a nyitás óta. Hol egyik, hol másik megye terme­lőszövetkezeteinek, állami gazdaságainak szakemberei, dolgozói nézik végig aprólé­kosan az okos újításokat, az új gépkonstrukciókat hozzáér­tő mérnökemberek, professzo­rok magyarázata kíséretében. Korántsem lehet panasz a rendezésre, a felvilágosításra, a kiállított újítások bemutatá­sára. A kiállítás megtekintése után viszont az általános vé­lemény a következő: — Elkéstünk vele. Jobb lett volna már két-három évvel előbb megrendezni az X. Mező- gazdasági Újítási Kiállítást! — Mert —. s ezt az egyik idő­sebb agronómus fogalmazta meg — minden darab egy-egy aranyrög. S úgy kellenének valamennyi termelőszövetke­zetbe, mint pénztelen ember­nek a jó darab arany. Kétszázharminc újítást he­lyeztek el a kiállítás terüle­tén. Ebből több mint száz, két pavilonban látható. Tehát terjedelmükben sem nagy gé­pele, szerkezetek. Mégis mi­lyen érdeklődést és elismerést vált ki mindenkiből például az a kis szerkezet, amelyet megyénkben szakember, a fel- sőzsolcai gépállomás dolgozó­ja, Kovalik Mihály készített a traktor-tengelykapcsolók könnyebb összeszereléséhez. Ez mindenütt, különösebb költség nélkül elkészíthető. Mint ahogy alkalmazható pél­dául a silózás, a silótömörí­tés terén a kisbéri állami gazdaság két dolgozójának újítása. G 35-ös gépek átala­kításával, csörlő és láncok se­gítségével két-három ember silózhat. Gyorsan, olcsóbban, mintha lánctalpas gépeket használnának. S mennyi más ügyes, ara­nyat érő konstrukció a fékbe­rendezések ellenőrzéséhez, a lánctalpak könnyű, gyors sze­reléséhez, a gumiabroncsok tágításához, drága, külföldről beszerezhető gépalkatrészek pótlásához, helyettesítéséhez. A „nehezebbik” oldal! Egy azonban bizonyos: két szempontból kell értékelni mindazt, ami a kiállításon látható. Kétoldalú a levont következtetés is, Az újítások egy része hozzáértéssel, alig valamicske anyagi ráfordítás­sal a legtöbb gazdaságban megvalósítható. S meg is va­lósítják hamarosan. S így a kiállítás haszna a megtekintés után már néhány nappal az őszi betakarítás, vetés, talaj- előkészítés időszakában orszá­gosan megmutatkozik. Hiszen a vetőgépek sorkapcsolását egyszerűsítő újítást, avagy az erő- és munkagépek gyorsabb javításához alkalmas ésszerű­sítések alkalmazására telik a gazdaságok, termelőszövet­kezetek saját erejéből. (Ismé­telten hangsúlyozzuk: minden újítás — a legkisebb is — kellett, kell; dicséretes, elis­merésre méltó!) Azonban né­hány új gépkonstrukció alkal­mazásához — pedig azonnal kellene, illetve már korábban kellett volna valamennyi — nem elegendő a termelőszö­vetkezetek, a tsz és gépállo- : másai, gépjavító állomást sze- : relők, technikusok, szakembe­rek ereje, tudása. Mindenki elismeréssel adó- : zik például a 4-es számú újí­tásnak, az Agárdi Állami ; Gazdaságban készített, SZ—• 100-as lánctalpas géppel gaz­• daságosan működtethető, hid­. raulikusan állítható, hét vas­sal dolgozó récének. Micsoda teljesítményre képes ezzel az ekével az SZ—100-as? ... Avagy ott van a 92-es számú • újítás: az erőgépere szerelho­■ tő trágyamarkoló. Egyszerre 600 kilogrammnyi súlyt emel­; hét, három méternyi távolság­ra, vagy magasságra! E két . konstrukciót mindig nagy cso- , portok veszik körül. Hiszen ; mindkettő kellene, mint a nevelő eső. Azonban ezek el­készítéséhez már kevés a tsz- , ek, a gazdaságok ereje, te~ • hetsége. Ezek gyártásáról a : mezőgazdaság országos veze­tőinek, a minisztériumoknak kellene gondoskodnia! S bi­zony, meg kell jegyezni; a trágyamarkolóból még arany­ért se lehetett kapni az el­múlt években, hónapokban, Á régebbi típusról van szó! S vajon lesz az új típusból? Ha — mint eddig is — csak e : gépjavító állomások készítik —, s ezzel csökkentik a tsz­■ ek gépeinek javítására fordí­tandó erőt! — akkor bizony nem lesz. Ha viszont gépgyár­• tásunk vezető szakemberei be^ ! látják, hogy az ilyen célgépe- [ két gyártani kell, akkor lehet! i Remény van rá ' A kiállítást megtekintették : pártunk, kormányunk veze­• tőinek társaságában az ipar ■ felelős vezetői is. Azoknak a : minisztériumoknak vezetői* amelyektől nem kis mértékben függ, hogy az elkövetkezendő ■ időben sor kerülhet-e a me- i zőgazdaságban nélkülözhetet- . len gépek nagyobb számban történő gyártására. Mi azzal a reménnyel távoztunk a kiállí­tásról, hogy a látottak, az újí­■ tások, a mezőgazdaság sürgős [ igényei együttesen pozitívan* serkentőleg hatnak majd mezőgazdasági gépgyártásunk­ra. Barcsa Sándor m fjj vetésterv Bőesön s \ Az esztendő ele?én. í szór is jár­\ tam Bőcsön, a Haladás Ter- ! melőszövetkezetben, Kavar- j gott, vajúdott altkor itt min- . den, az indulatok is. Két köz- S gyűlést is végighallgattam és füzeteket írtam tele az em­berek felszólalásaival, javas­lataival. Az elmúlt esztendőt, R vagy még annál is többet f mérlegelték. A hibákat sorol­ják és a felelősöket keresték, ^legtöbb-esetben meg is nevez­etek, ki miért volt felelős. A c pohár betelt, ezt bizonyította S minden, a bőcsi termelőszö- § vetkezet ki akar lépni a ká­rtyából, változást vár a nép. süj főagronómust is választot­tak, Fábián István személyé­iben. c Azóta hosszú hónapok tel­etek el és pillanatig sem két- § séges, hogy a változás elkez­dődött Bőcsön. Az aratással Iugyan itt is elkéstek, de már länem volt olyan pazarlás, fe­lületesen végzett munka, mint § egy évvel ezelőtt. Ha nehe­zen is, a termést betakarítot­ták, s ezekben a napokban új § feladatok elvégzéséhez kezde- ;• nek hozzá. Vetnek, mert vét­eni kell már, ha azt akarták, §hogv jövőre még iobhnn siko- r rüljön az esztendő, mint ami- ilyennek az. idei ígérkezik. A S szakemberek jelenléte és mim. S Icája meglátszik mindenütt, r Tavasszal ugyanis elkészítet- S ték az egész, esztendő tervet, v de figyelembe véve az idő­e járás eddigi alakulását és a jelenlegi helyzetet, ezt a ter­vet meg kellett változtatni. — Megnéztük a határt, a nö­vények állapotát és arra a kö­vetkeztetésre jutottunk, hogy az eredeti vetésterv szerint nem tudjuk időben elvégezni az ősziek vetését — mondotta K rákkái Béla tsz-elnök. —- Át kellett csoportosítani a vetés­re kijelölt táblákat. Minde­nekelőtt: nem vetünk kukori­ca után, mert nem várhatjuk meg, amíg a kukoricák beér­nek. Az új tervek szerint a legkésőbb lekerülő növény, ami után búzát vetünk, a burgonya lesz. Ennek szedését körülbelül szeptember húsza­dikán kezdjük meg. és még lesz idő arra. hogy a burgo­nyaföldből megfelelő mag­ágyat készítsünk. Az őszi falaim unkákkal jól állnak a bőcsi Haladás Ter­melőszövetkezetben. Az összes őszi talajmynka és vetéselő- kész/tés hetven százalékát már elvégezték. A termelőszövetkezet veze­tősége már aratás közben is szorgalmazta a nyári mély­szántást. Ezekbe eredetileg nem tervezték ősziek vetését. Most. az új vetéstervnek meg­felelően, a vetésre kijelölt nyáron mélyen szántott táblá­kat nehéz fogassal művelik, hogy egyrészt o gvomot pusz­títsák, másrészt megkönnyít­sék az alap-műtrágya kiszórá­sát. Műtrágyázás után ezeket a táblákat még tárcsával* vagy díszktillerrel művelik* így a műtrágya bekeveredik a talajba és kipusztulnak a gyomok is. Megfelelő előkészí­tés után búzát vetnek ezekbe a táblákba. Figyelembe '!év,e’ a o 7 kukorica az idén meglehetősen későn, érik be, legalább két héttel később a szokásosnál, elég nagy te­rületen vetnek kalászost ka­lászos után. összesen 780 hold őszi vetésük lesz, s ennek negyven százaiéira kalászos után kerül a talajba. Termé­szetesen, a kalászosok utáni kalászos vetése megfelelő ag­rotechnikát követel. A talajt fejőtleníteni kell, és olyan mű­trágya adagolást alkalmaznak* amely biztosítja a vetések fejlődését. A többi területen* az összesnek 60 százalékán, borsó, lencse, lucerna, és bur­gonya után vetik a búzát. Krakkai Béla elnök most op­timista. Véleménye szerint a vetéstervek meg v áltozto Uísá ­val, és azzal, hogy időben hozzákezdtek a talajok előké­szítéséhez, biztosították ez őszi vetések optimális időben való elvégzését. —. Most első a rozs vetése —■ mondotta az elnök. — Ez néhány nap, legfeljebb egy hét, s azután teljes erővel a búzát vetjük. (szj)

Next

/
Thumbnails
Contents