Észak-Magyarország, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

4 ESigAKMAGYARGKSKÄG Vasárnap, 1965, szeptember 18, A tárlatrendezés mestere Jegyzetek Nikim A cicim kötetéről ™ Úgy hallottuk, hogy az észak-magyarországi képző­művészek tárlatainak rende­zője ezután mindig ön lesz. $ | JUHÁSZ JÓZSEF: | KOHÓMŰVEKNÉL * Mennyit vesztek súlyomból, ha ide belépek * s megmártanak tekintetük folyadékában -jc a másízlésű alkotólázban villogó szernek? Hol még Krisztus sem üdvözülne meg, s az utolsóítélettől nem fólők megdermednének. De azonos tüzek lángjaiban pörkölődve sem hasonlíthatom magam hozzájuk, mert egyikkel sem születtem egyazon időben, és meg sem halhatok egyszerre velük. dolatok kedvelőit. Szívesen olvassuk el a kő let verseit újra meg újra. (bm) Ö' í AKÁC ISTVÁN: BESZÉD Testem méretei mindegyikétől különböznek, s lelkem sem növeszt tömeg-hisztériát. — Ez a különállás ötvöztél emberré mégis engem, és őket is, akikben hasonlóságot kerestem; míg eggyé formált velük az azonosság. HAROITTAY ATTILA: Poklok ős útjait bejárva, ím, itt vagyok közietek megint. Árva voltam, kegyetlen árva, de itt vagyok közietek megint. Óh, ón nem vágytam soha másra csak egy gyönyörű vallomásra. Szív-gépfegyverek kattogása rohamra hívott: Kati lássa, s vívásom miden igaz Lássa, Mentem a pusztuláson által, s pöröltem a konok halállal. Vészeimben költők: a költők. Világom semmit sem öröklött. Az idő dárda-esőjében vallom, amit hitem megőrzött. Egemen villámok csaholtak, s hozzám a dühök lehajoltak. A véres, tűzfény Dózsa Györgyöt nem szobor-példaként idézem: élőnek fájom, sosem holtnak. A mellemből szakadt föld-hörgés dal-eszmélés volt — nem könyörgés Lázam szemekre feszítettem, a múlásomat lemérhessem, s férfi hűséggel elzenghessem, niely szinte kifejezhetetlen ... Jaj, magasba és mélyre szálltam hogy a sorsomat fölmutassam, hogy az emberit fölmutassam egy határtalan vallomásban. SZEREKEN Az azur-kék. égi tuhiákig botorkál kereső tekintetem. Lemenő nap sápadt fénye bújócskát játszik lila-hegyeken. Bóiít a szénaillat, múlt időbe repít vágy-emlékezetem, Nyesett-karcsú búzakalászok villára várnak kövéren, keresztesen Amott megtelt egy vén szekér, megindul a két tarka barom, járom nyekken, szög ütődik, ............. s p oroznak szürke utakon. Ütközőben kéklőn nevetnek rakott ágú görcsös szilvafák, háztetőkön lanyha széltől meg-niegbiccen kopott, barna nád. Búcsúzom a mezőtől, s búcsút int egy gerle-mátkapár, a zöld termésbet, a telt megelégedéssel, őszbebukó nyár. Lenézek. Hogy megbámult, kemény-kérges lett kezem. feledésül zöld ablakból agy parasstlány csókot dob nekem. Mikóházi emlékalbumok tanúvallomása Mikohasa hatszaz lelkt kisközség, Sátorai ja új hely ti néhány kilométerre. Nyo . tanerős iskolája, picike művi lődési otthona van, mozij hetenként egyszer tart élt adást, kilenc televízió és 11 rádió viszi házhoz a művelt dés lehetőségeit, a g.yakoi autóbusz- és kisvonat-jnrato pedig biztosítják, hogy a te lu lakói igen gyakran bejál hatnak Sátoraljaújhelyre mc zlba, Vagy egyéb rendezve nyeltre. A meglehetősen szűk mére tű, kis művelődési ház mun káját már több mint egy év tizede vezeti Pataki Sándorn tanítónő. Az elmúlt évadba: tizenkét ismeretterjesztő elő adást tartottak, a legválloza tosabb témakörökből. Nem i erre kell elsősorban felfigyel nünk, ha Mikóháza kulturá lis életét vizsgáljuk, hanem i már országos hírű népi egyiit lesre, amelyet korábban ,i< ' munkájáért a Szocialista kul túráért jelvénnyel is kitüntet tek. Egy évvel ezelőtt egy or szagos földmű vessző vetkg/.et művelődési tanácskozáson saj- nálattal hallottuk, hogy f mikóházi népi együttes non tevékenykedik. Az együtte: lelkes vezetője, egész működé­sének motorja, Pataki Sándor a helybeli postahivatal veze­tője súlyosan megbetegedett hosszabb időre kórházba kény­szerült. Ez -törést okozott s csoport életében. Most, egy év múltán örömmel tapasz­talhattuk. hogy a vezető gyó­gyultan visszatért, és az együt­tes újra munkához látott: így kezdődött Pataki Sándor 1948-ban került Mjkóházára helyettesí­tésre. Ez az ideiglenes áthe­lyezés aztán végleges lett. A kulturális élet, a műkedvelő tevékenység iránt érdeklődé ember volt, és mindjárt meg­érkezésekor kapcsolatot kere­sett a helyi kúltúrmunkások- kal. A művelődési otthon elődje, az akkori nópház si- ralmas állapotban volt az idő tájt. Pataki Sándor mint szín­játszó kapcsolódott be egy Moliére-darabnál a népház te­vékenységébe'. Aztá'n arra gondolt, hogy szélesíteni le­hetne a munkát. Ismerkedett a faluval, a helybeli hagyomá­nyokkal, a régi. felszabadulás előtti mikóházi gyöngyösbok­réta felhasználható mozzana­taival, kiválogatta az értéke­ket, megkereste a régi sze­replőidet, elkezdte az új gyűj­tést. Valahogy így kezdődött a mai mikóházi együttes mun­kája­Hosszú volt az ál Nem volt sima az együttes fejlődésének útja. Sok fárad­ság emlékeztet rá. sok nehéz­ség tarkította. Az első meg­mozdulástól naplóinkig szor­galmasan gyűjtötték a kis együttesre vonatkozó feljegy­zéseket, írásos anyagokat, saj­tószemelvényeket, fényképe­ket. s napjainkban már vas­kos kötetté dagadt albumokból olvusható ki a csoport fejlő­dő pályája. Ezeket a régi albumokat la­pozgattuk. 1950-re vonatkozó adat bizonyítja, miként keres­ték a régi mikóházi táncoso­kat, egyéb szereplőket. Ugyan­abban az évben már az úi kis csoport színjátszói Miskolcon szerepeltek szép sikerrel. Két év múlva, a csoport táncosai a járási kultúrversenven elsők lettek. És május elsején fel­léptették őket Budapesten, a Margitszigeti Szabadtéri Szín­padon. Egy év múlva. 1953- ban a megvei bemutatón ér­tek el nagy sikert. Kapcsolatot teremtettek a Népművelési Intézettél és az Állami Népi Együttessel is, szervezettebbé tették á hegy­közi falvakban a népi hagyo­mányok gyűjtését. Az útón- pótlás biztosítására mind több és több fiatalt kapcsoltak be az együttes munkájába. Az Északmagyarország egy meg­sárgult. 1954-es lapján az 56 tagú mikóházi együttes sikeré­ről olvashatunk. Ugyanebb'-n az évben igen nagy elismerés érte a mikóháziákat. Gyűjtő­út ja során az Állami Népi Együttes a mikóházian almi feldolgozott táncokat úgy vet­te fel műsorára, hogy a mi­kóházi együttes bemutatóját filmezte le. Természetesen, Pataki Sán­dor és a csoport más vezetői közben sokféle továbbképzé­sen, művészeti, szakmai tan­folyamon vettek részt. A nép­tánc, a népdal mellett pár­huzamosan élt a színjátszás. Népi játékokat is alkottak. Sorra születtek a produkciók, mind jobban megismerték őket messze tájakon is, aztán eljött az országos elismerés, a bevezetőben említett kitünte­tés formájában. így ment a munka törés nélkül 1964-ig. Jelentkeznek a nehézségek 1964-ben Pataki Sándor megbetegedett. Távolléte bé- nítólag hatott az együttes munkájára. Betegsége alatt felesége helyettesítette, ter­mészetesen nem pótolhatta egészben. Nehéz volt a sok elfoglaltságé asszonynak ösz- szetartani a csoport tagjait, hiszen nagyon kevesen dol­goznak közülük helyben, vi­szonylag sok a diák Sátoral­jaújhelyből, a határőr, akit köt a szolgálat, általában na­gyon nehéz volt a próbák és a kevés fellépés idejének egyeztetése. A gyűjtőmunka és az új produkciók betanulá­sa szánté teljesen leállt leg­alábbis a szorosabban vett népi együttes tevékenysége, inkább a belső önnevelő, ön-' cépző munka került előtérbe §s a színjátszás. Bródy Sándor ranítónő-jét igen szép elő­adásban többször is bemutat­ják. Aztán az év elején Pataki Sándor hazatért a kórházból, is már mint lábadozó is újra bekapcsolódott a munkába. Ismét munkához látlak A vezető visszatérte új len- iületet adott az együttes mun- cájának. Fokozott erővel cezdték a tanulást, az új tán- :ok. az új népi játékok, pro­tekciók előkészítését. A tava- :zi felszabadulási kulturális szemlén a gyelrmekcsopor aranyérmet nyert a járási be mutatón. Persze, az elmúlt évek se rán gyakran cserélődtek szereplők. Sokan elmentek a együttesből. Akik férjbe mentek megváltak a munká tói, több diákból főiskola lett a messzi fővárosban, he lyettük mindig újuk jönnek és kezdődik a tanulás, a mun ka elölről. Pataki Sándor újr; kutatja a Hegyköz községei' gyűjti' á helyi és a . környék beli hagyományokat lakodal makon, legényavatásokon, fo nóban, egyéb, a népi hagyomá nyokat még őrző megnyílva nulásokon. Máshol ismeretlel népdalok kerülnek papírra népi játékok alakulnak ki a: együttes munkája során, gyér mekjálékokat koreografálnak egyik-másik újonnan feldol­gozott motívumot betétkén alkalmazzák más játékokban él tovább az együttes Patak Sándor irányítása és feleségé­nek segítő munkája mellett. Az együttes a sátoraljaújhe­lyi körzeti földművesszövet­kezet védőszárnyai alatt é? anyagi támogatásával műkö­dik. Természetesen, ez az anyagi támogatás nem fedez mindent, sokat kell magának az együttesnek is „kigazdál­kodnia”. De nem ezért dol­goznak elsősorban, hanem mert hivatásuknak érzik, sze­detik a népi kultúrát. És dol­goznak, szerveznek tovább tö­retlenül, még akkor is, ha a csoport egyik-másik régi tag­iénál elégedetlenség, kesergés jelentkezik amiatt, hogy más. tevésbe ismert és kisebb múltra visszatekintő környék­beli földművesszövetkezeti csoportokat külföldre külde­tek, Csehszlovákiában, Len­ivel országban szerepelhetnek, tudják, egyszer sor kerül rá, logy a mikóháziak is bemu- athassák tudásukat szerte az >rszágban és az országhatáro- con tül. Erről a munkáról, erről a 'azdag másfél évtizedről, er­ői a szép tevékenységről ta- íúskodtak a mikóházi emlék- dbumok. Benedek Miklós HULLAMTÖRÖ az élete értelmét mindinkább megtaláló költő hangja csen­dül a harmadikból. Éles szem­mel figyeli az életet, sok ver­sében keményen ostorozza napjaink fonákságait, nem egyben türelmetlenség szülte indulat is tükröződik, s köz-é ben három sorban megfogal-t mázzá önmaga ars poeticáját;* „Nézd, a valót és néped -S igazságát szépen kifejezni:+ ez költői erény. De e mondandó^ kötelez: mert? van joga megkövetelni, hogy ugyf élj, mint ahogy iiod.”C Vall a máról, az életről, kör-* nyezetéről, az újabb hazájává? lett borsodi tájról, és szigorú--* an ostorozza a képmutatókat.t Könyörtelen élességgel bírál,* pellengerez. Külön is ki kelik emelni ebben a kategóriában* az Optimista travesztia című.í nagyszabású és igen hatásost perszlflázsát. Végül ismételten* megemlítjük az Éveim éneke* című önvallomást. £ B orsodban már aligha^ kell bizonygatni, de a* kötet Is tanúsítja min-í den olvasó előtt, hogy Niklai* Ádám kiforrott és igen te-* hetséges költő. aki. egyformán* otthonos a klasszikus és azk oldottabb versformákban,* mondanivalóját sohasem ren-k deli alá formai játékoknak, £ bravúroknak. Verseinek több-* sége sajátos, közéleti publi-j cisztikai alkotás, amely trión-* danivalójával, kifejezési mód-f iának választékos és mindigS közérthető szépségével min-* S okáig váratott magara Niklai Ádám első ver­seskötete. Nem fiatal­ember már, elmúlt negyven esztendős, mire költeményeit kötetbe gyűjtve láthatta és mintegy önmaga megmutató- < saként az olvasók kezébe ad­hatta. Első verse is kései gyer- mák, 1959. óta publikál mind­össze. Több versét époen la- punk közölte először, másokat a Napjaink, és igen sok olyan k.öleményével találkozunk a kötetben, amely először mis­kolci, vagy borsodi irodalmi rendezvényen hangzott el. A Magvető Könyvkiadó vég- j re megjelentette válogatott ; verseinek kötetét Hullámtörő 1 címmel. Örömmel fogadtuk, ' érdeklődéssel olvastuk. Jóleső ‘ felismeréssel olvastuk újra a ‘ legtöbb vers ismerősen hangzó ' sorait. 1 A kötet öt csoportra ta­goltan mutatja meg Niklai Ádám költészetét, míg a köny­vet záró Éveim éneke című, nagy terjedelmű önéletrajzi költemény pályájáról ad szép < és őszintén valló képet. A 1 költő élete egyébként más 1 versekből, mint mozaikszem- < csőkből is összerakódik, c Életrajzi töredékek, a kórházi r ágyra szegezett beteg vágyó- ( dása az életbe, a szerelem, az 1 anya iránti szeretet, a lábadó- s zás ujjongó öröme viliódzik a c költemények egy csoportjában, c Az átalakuló falusi élet da- i rabkál tükröződnek mások bam 1 .... film, táncjáték, Színház, s általában min­den művészi szándékú vizuális megjelenítés rendezői kezet tételez fel. A filmnél például első számú alkotóként jelenik meg a rendező, miután az ő művészi világképén abszor- beálódik át a nyersanyag, a téma; a sztori. A színháznál, táncjátéknál, 'drámaíró, ren­dező, koreográfus a rendező­vel azonos „hivatottságú" sze­mélyek. Az elmondottak is­mertek általában, s csak azért bocsátkoztunk ismétlésbe, hogy nagyobb „életteret" biz­tosítsunk egy kevéssé ismert művészi munkának: a tárlat­rendezésnek. A tárlatrendező személye majd minden képzőművészeti kiállítás alatt és után hát­térben marad. Munkásságá­ról nem szól a kritikus, rit­kán említi nevét a kiállító mű­vész. Pedig a tárlatrendező sok mindent tesz azért a har­monikus képért, amely a kiál­lítás termetben a nézőket, fo­gadja. Honnan, mitől ez a harmó­nia, a képek, a szobrok arze­náljában? kevesen .gondolkodtak el azon, hogy miért olyan sor­rend fogadja őket műélvezet közben, mint amilyennek ta­lálkoznak. A szemlélődő tu­domásul ve.szi: így a jó. A kép- és szoboranyag meg­tekintése után seholsem talál­kozunk egy kis kartonocská- val, amelyen olvashatnánk: Rendezte X, Y. Tudjuk jól: nem elsőrangú kérdés ez, mert végtére is a tárlatok főszereplői maguk a kiállított művek, illetve azok alkotói. Ez értelemszerű. De arra azért fel kellett volna figyelniük kritikusainknak is, hogy például az észak-ma­gyarországi képzőművészek Salgótarjánban megrendezett, gazdag anyagot felsorakozta­tó tárlata mellett, a kiállítás sikerében részes volt a ren­dező is, mert a rideg, félig- Icész, ideiglenes kiáll Műcsar­nokban nagy szakértelemmel rendezte el a kiállítás anyagát. I . . ... nevéhez Baranyi Judit fünodik az észak-magyarországi kép- 5Őmű vészek tarján! tárlatá­rak rendezése. Ö az október­ien megrendezésre kerülő III. Miskolci Országos Grafikai Siennate „kivitelezője” is. Mit kell tudnia egy tárlat- •endezőnek? Ezt kérdeztük Saranyi Judittól, alti ugyan­iak csodálkozott kíváncsisá­gunk miatt', meet a tárlatren- iezőket nem szokás megfag- ?atni. — A tárlatrendezés — hal­lottuk Baa’anyi Judittól — idő­ben jóval előbb kezdődik, mini a képek tablóra, vagy felre történő állítása. A i-endezc hónapokkal előbb megismer­kedik az anyaggal, részt vesz a katalógus összeállításában, szavazati joggal bekapcsoló­dik a zsűri munkájába. így amikor tényleges elrendezés­re került a sor, a tárlatrende- ző a legapróbb részletekig ismer minden kiállítandó al­kotást. — Milyen szempotokat kell figyelembe venni a tárl átren­dezéshez? — Sok mindenre kell ügyel­ni arryagrendezós közben. Más elvek szerint csoportosítjuk a kollektiv kiállítás képanya­gát, mint az egyénit. A műfaj szintén kiparancsol bizonyos szisztémát. A stílus ugyancsak befolyásolja a rendezést. A kollektív kiállításnál például ügyelni kell arra, hogy egyik művész se törjön „élre”, mondjuk a másik rovására. A témavariáció, a feloldások, az átkötések és áthidalások — mind, mind rendezői „kellé­kek” és szempontok. — Hol tanulta a tárlatrende­zés művészetét? — Az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem bölcsész karán művészettörténész diplomát szereztem. A tárlatrendezés Itt nem „tantárgy”. Ennek művészetét nálunk tulajdon­képpen sehol sem tanítják. Minden majdani tárlatrende­ző egyéni kedv és rátermett­ség alapján vállalkozik a feladatra. — Hány tárlatot rendezett már, mióta elhagyta az egye­temet? — A III, Országos Miskolci Grafikai Biennale a három­századik, Tehát ' egy kicsit jubiláns is ez a mostani szép munka. — Igen. Salgótarjánban debütáltam az észak-magyar- oi'szági képzőművészek előtt Ezt követően Kunt Ernő buda­pesti tárlatát bízták rám. A Műcsarnok minden képzőmű­vészeti rendezvényét, amelyet Észak-Magyarorszngnak szán, szeretném színvonalasra, ér­dekesre rendezni. Persze a döntő szó képzőművészeinké: mit adnak a kezem alá. — A tárlatrendező ad-e ér­tékelést egy-egy művész mun­kájáról, segit-e a művésznek menet közben? — Ez ldnek-kinek a „munka- módszerétől” függ. Én szíve­sen bocsátkozom műfaji vi­tába, s elég gyakran megfor­dulok képzőművészeink al­kotóműhelyeiben is. Ez termé­szetes dolog. Sok művész igényli is a serkentő vitát. — S a kiállítás székhelyein a különböző szei'velc felfigyel­nek-e a tárlatrendező tanácsai­ra, mondjuk a kiállítási ter­mekkel kapcsolatban? — Rendszerint igen. Például Salgótarjánban a kiállítás színhelyén eredetileg más in­tézményt akartak óletrehív- ni. Mi igyekeztünk bebizo­nyítani, hogy a provizórikus kiállításcsarnok némi változ­tatással kiválón alkalmas ' állandó tárlatok rendezésére. Természetesen igyekszünk tanácsokat adni a fényviszo­nyok megjavítására, a tér­lehetőségek növelésére, jobb kihasználására, s még sok egyébre vonatkozóan. ... • 31-én megnyit­Oktob^i j3 kapuit a ni. Miskolci Országos Grafikai Biennale. Az alkotások elren­dezése, ritmusa Baranyi Ju­dit ízlését, fantáziáját di­cséri , majd. * Nevével ugyan nem találkozunk egyik mű­vészsarokban sem, de az al­kotások rendszerbe foglalása, a kiállítás jó hangulata, a megemlékezés erejéig . bizo­nyára elvezet bennünket, a tárlatrendező nevéhez is. GŰ i*lr ,í »ti T

Next

/
Thumbnails
Contents