Észak-Magyarország, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-11 / 214. szám

2 ESZAKM AGYARORSZÁG Sióm bat, 1963, September 11. Erősítsük egységünket Szó v j eí—sso in á n barátsági nagygyűlés a Kremlbe®! Pénteken a Kreml kongresz- szusi palotájában hatezer moszkvai részvételével szovjet —román, bai'átsági nagygyűlést rendeztek. A nagygyűlésen megjelentek a román,párt- és kormány küldöttség tagjai, va­lamint az SZKP és a szovjet kormány vezetői. A nagygyűlésen Brezsnyev és Ceausescu mondott beszé­det. Leonyid Brezsnyev beszéde Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára a Kremlben megtartott szovjet—román barátsági gyű­lésen a többi között arról be­szélt, hogy a Szovjetunió és Románia nemcsak szomszédok, ha­nem ktízdőlársak is a kö­zös ügyért vívott harcban. Barátságunkat erősíti a célok egysége a kommunista jövőért, a közös kommunista ideálok­ért vívott harcban. Majd arról szólt, hogy a reakció és az im­perializmus erői mindent elkö­vetnek, hogy széthúzást te­remtsenek a szocialista orszá­gok között, nézeteltérések tá­madjanak a kommunista pár­tok között. Az imperialistáknak leg­inkább azzal vehetjük el a kedvéi a kalandokra és az agresszióra, ha erősítjük egységünket, állandóan gondot fordítunk az ösz- szes forradalmi erők ösz- szeforraszlására. Ezután az Egyesült Államok vietnami agressziójáról szólva kijelentette: — Mély meggyőződésürik. hogy az amerikai imperialis­ták vietnami kalandjára ugyanolyan dicstelen vég vár, mint a szocialista országok el­len régebben megkísérelt im­perialista háborús merénylet­kísérletekre. A továbbiakban az indiai—pakisztáni konfliktus­ról beszélt. E két állam pusztító testvér­gyilkos konfliktusa, kölcsönös meggyengülése csak azok mal­mára hajtaná a vizet, akik ar­ról ábrándoznak, hogy befo­lyásuk alá hajtják e két nagy ázsiai hatalmat, ismét a kül­földi befolyástól és diktátumtól teszik függővé őket. Brezsnyev kijelentette, hogy a konfliktust maguknak az ér­dekelt kormányoknak kell ren­dezniük. L A szovjet emberek eröseö remélik, hogy a két állam között kirobbant háború tüzél haladéktalanul e! fogják oltani. Brezsnyev végül kifejezte meggyőződését, hogy a román párt- és kormányküldöttségnek a Szovjetunióban tett látoga­tása és tárgyalásai „hasznosan előmozdították népeink továb­bi közeledésének ügyét”. JSieolue Ceausescu beszéde Leonyid Brezsnyev után Ni- colae Ceausescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára emel­kedett szólásra. Rámutatott: a küldöttség Moszkvában széleskörű és hasznos esz­,,Az európai közösség első oszíálvú temetése*4 »> De GauÜe sajtóértekezletének visszhangja „Az európai közösség első­osztályú temetése” — a Daily Express tudósítója szerint a Közös Piac brüsszeli főhadi­szállásán így vélekedett egy magasrangú diplomata De Ga­ulle elnök csütörtöki sajtónyi­latkozatáról. Hasonlóképpen értékelik a francia elnök nézeteit az angol lapok pénteki vezércikkei, ki­terjesztve a „temetői hangu­latot” a NATO-ra is. Az SPD vezetői, Willy Brandt és Fritz;_ Erler nyilatko­zataikban rámiitattak arra: De Gaulle kijelentései széttépték azt a ködfátylat, amellyel a bonni vezetők igyekeztek lep­lezni a közvélemény előtt a francia—nyugatnémet viszony realitásait. A hivatalos Washington fel­háborodott hangon reagált De Gaulle sajtóértekezletének a NATO-ra vonatkozó megálla­pításaira. jól informált körök szerint azonban az Egyesült Államok már hónapok óta la­tolgatja, milyen intézkedések válnak szükségessé, ha Fran­ciaország valóban kivonul a NATO-ból. Cyrankiewicz párizsi látogatása Jozef Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök pénteken dél­előtt megkezdte tárgyalásait a francia kormány képviselői­vel. A kormányelnök hosz- szabb eszmecserét folytatott Couve de Murwille külügy­miniszterrel. aki ezt követően ebédet adott a lengyel kül­döttség tiszteletére. A délutá­ni órákban De Gaulle fogad­ta Jozef CyrankiewiCzet az Elysée palotában.-----o-O-o----­K oppén hájjá A nemzetközi Építési Tudományos Tanács kongresz- szusa Koppenhágában befejez­te munkáját. A tanács köz­gyűlése dr. Sebestyén Gyula építésügyi miniszterhelyettest, a szervezet végrehajtó bizott­ságának tagjává választotta. mccserét folytatott a szov­jet vezetőkkel a pártok közötti kapcsolatokról, a nemzetközi kommunista mozgalom kérdéseiről és más problémákról. Ceausescu a többi között ki­jelentette: nem szabad, hogy a ' nézeteltérések éreztessék ha­tásukat a szocialista országok elvtársi kapcsolataiban. Romá­nia kötelességének tartja, hogy minden erővel elősegítse a szo­cialista országok egységének megszilárdítását. A Román Kommunista Párt fáradhatat­lanul harcolni fog a kommu­nista mozgalom egységéért. Ceausescu kijelentette, hogy Románia a társadalmi rend­szerek különbözőségére való tekintet nélkül minden ország­gal fejleszteni kívánja kapcso­latait. A nemzetközi együttmű­ködés. és béke összeegyeztet­hetetlen azzal, hogy megsért­sék minden nép szent jogát saját útjának megválasztására. Az Egyesült Államok vi­etnami cselekményei az általános békét fenyegetik. Ceausescu követelte a genfi egyezmények szigorú tisztelet­ben tartását. A német kérdésről kijelen­tette, hogy nagy mértékben elősegítené a béke megszilár­dítását e probléma megoldása, mégpedig a két német állam objektív létezésének alapján. Románia állást foglal amellett, hogy a Kínai Népköztársaság elfoglalhassa törvényes helyét az ENSZ-ben. Befejezésül kifejezte azt a meggyőződését, hogy a mostani látogatás elősegíti a román— szovjet barátság további meg­erősítését, a két párt testvéri együttműködésének megszilár­dítását; Könyv a borsodi szénbányászai történetéről Amikor kézbe vesszük Le- lióczky Alfréd A borsodi szén­bányászát története című mü­vének 1. kötetét, örömmel nyugtázzuk a társadalmi se­gítséget, melyet ez alkalom­mal a Borsodi és az Ózdvidé- ki Szénbányászati Tröszt biz­tosított a jelentős kérdéssel foglalkozó könyv megjelente­téséhez. A kötet, amint Lőcsei Lajos és Monos János igazgatók elő­szava mondja, a borsodi szén­bányászat kialakulásával fog­lalkozik a századfordulóig. Ezen túlmenően bemutatja a bányamunkásság kialakulását a borsodi szénmedencében, felvázolja életét, munkakörül­ményeit. tevékenységét. Évtizedes gyűjtiímun ka eredménye A munka történelmi doku­mentumokra széleskörű adat­gyűjtő munkára épült. A szer­ző több évi, szinte évtizedes adatgyűjtő munkája van ben­ne. Ezen túlmenően a szemé­lyes élmény, a gyermekkor emlékei, a szerző tapasztala­tai, személyes kapcsolatai is emelik a hitelesség mértékét. A bevezetésben a szerző a szakirodalomról ad áttekintést, megemlítve azokat a nehézsé­geket, amelyekkel meg kellett küzdenie, hogy az egyes iro­dalmi tájékpzódáson túl a tör­ténész kutatómunkáját egye­sítse szakmai, gazdasági és gazdaságtörténeti vizsgálódá­saival. A borsodi szénvidék föld­rajzi és természeti viszonyai című fejezetben a széntelepek geológiai kifejlődésének, elhe­lyezkedésük táblázatos bemu­tatásával ad tájékoztatást me­gyénk gazdaság-földrajzi adottságairól. Ezután tér rá a borsodi szénbányászat kiala­kulására és XIX. századi fej­lődésének kérdéseire. Ebbe a részbe kívánkoztak volna a teljesség kedvéért a bányaadományozások. Az egyes bányák történetének be­mutatásakor említi Ls az ado­mányozásokat. de az eredeti bányaalapítási okmányok fel­kutatása, a Bányaigazgatóság (korábban Bányakapitányság) még meglévő iratanyagának felhasználása teljesebbé tehet­te volna e fejezetet Áttekin­tésnek tömör, egész a feje­zet. Az említett hiányosság csupán arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy megfelelő szer­vezettséggel lehet csak olyan forrásokat felkutatni, melyek egyrészt nélkülözhetetlenek, másrészt mindinkább pusztu­lásnak vannak kitéve, ha nem gyűjtik össze őket. A kötet nagyon konkrét ré­szét adta A borsodi szénbá­nyák a XIX. században című fejezet. Ebben először az Ózd vidéki szénbányákról ír. bő­vebben. mint más bányákról, hiszen a szerző maga is ott élte le ifjúságát. Nyomatéko­sán kap súlyt az ózdi gyár létre jöttének hatása a szén- bányászatra, hogy azután a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű RT. és a környékbeli szénbányák fejlődésének köl­csönhatásában bemutathassa az aknaművelés technológiá­ját, a bányamunkásság telje­sítményeit. Eredeti kimutatások, dokit m ént u tn o k A Rimamurány—Salgótarjá­ni Vasmű és az Ózd vidéki bányák kialakulásának rajza után a Diósgyőr környéki ál­lami bányák kialakulásának bemutatása követezik. A bá­nyamunkásság kereseti- és életviszonyainak összevetésé­vel a kötet utolsó részében kü­lön foglalkozik a szerző. Igen eredményesen és jól használja, szorgalmas utána­járással kutatta fel a szerző a pereces: bányász-családoknál, mérnököknél lévő eredeti ki­mutatásokat, dokumentumo­kat. hogy a szakirodalom holt anyagán túl élefközelségbe hozza a vasgyár és a vele kap­csolatos széntermelés adatait. .Már maga ez a körübnénv is külön értéket ad a szépen megírt és illusztrált könyv­nek. Az államiak után következ­nek a magánba nyák. Sajóka- za. Királd. Center, Saiószent- péter, Putnok, Berente, Alacska, Barcika. Sajókazine. Edelény, Disznóshorvát, Lász- lófalva. Kurityán, Szuhakállö, Felsőnvárád és a kisebb bá­nyák. Ezek a részek is jól do- ku mentái va, térképvázlatok­kal, fényképmásolatokkal, adományozó okirat másolattal, földtani szelvény rajzokkal mutatták a meevei szénbányá­szat elhelyezkedését, s a szén- minőség területi megoszlását. A könyv harmadik feiezete A bányászat haszonélvezői cí­met kanta. Ebben a földbirto­kos-tőkés csonoft-Mc bánvairá- nvítási szerepéből, profitszer­zési harcáról ír, bemutatva az összefonódást a banktőke és ipari tőke között. A könyv utolsó fejezete fog­lalkozik a bányamunkásság kialakulásával és gazdasági, szociális helyzetével. Ebben meghatározza a bányamunkás­ság kialakulásának és fejlődé­sének fő vonásait, hogy az- után munkanormák, teljesít­mények és kereseti viszonyok összevetésével, fényképes do­kumentumokkal bizonyítsa a munkásság szervezkedésének törvényszerű útját. A kötetet a bányamunkásság szervezett harcainak kezdeteiről szóló fejezet zárja be. Szép nyomdai termék A mindvégig szemléletes munka a szerző alapos, .törté­neti és politikai áttekintő ké­pességét bizonyítja. A szer­kesztés, a több mint 50 ábra, kép és csaknem annyi táblá­zatos kimutatás szemléletessé teszi a történeti rajzot. A szép és ízléses kiállítású könyvet a Borsodi Nyomda készítette a Borsodi és az Ózdvidéki Szén­bányászat! Tröszt igazgatósá­gának, szakszervezeti tröszt­bizottságának kiadásában. A könyv nemcsak a bányásznap igen szép. reprezentatív de­monstrációja volt, hanem a szakirodalom hézagpótló mű­ve is, a helytörténeti irodalom jelentős alkotása. Azzal a meggyőződéssel ajánljuk a bányász és az érdeklődő olvasóknak, hogy belőle egységes és átte­kintő képet kapnak a megye ipari, különösen szénbányá­szati fejlődéséről, az ország­ban e tekintetben elfoglalt helyzetéről, a bányász csalá­dok települési és munkásmoz­galmi hagyományairól. Biza­kodással várjuk a további kö­teteket. melyekkel együtt me­gyénk ipartörténeti hagyomá­nyai országosan is jelentős szakirodalmi összefoglalásban állanak majd előttünk.. Deák Gábor IV. A feker ezüst városa Egy évtizede történt. A Komszomol Központi Bizott­sága megbízásából ezer Orel megyei ifjú kommunista ér­kezett Irkutszkba. A várostól már nem kellett messzire utaz­niuk, hogy elérjék a Tajgában azt a lankás helyet, ahoi egy új város alapjait kezdték le­rakni. A városépítés sátor ve­réssel kezdődött. Az elemi létfeltételek biztosítása után azonnal hozzákezdtek az építőipari vállalat, pontosab­ban a vasbetongyár, valamint az előregyártott elemek előál­lítását biztosító üzem létre­hozásához. Selehova ma már megkapta a város titulust, szerepel a legújabb térképeken. A kör­nyéken. a megyében úgy isme­rik, mint az építők és a kohá­szok városát. Az ezer oreli ifjú ember és követőik, sok ezren (ma 7000 építőipari munkás él a város­ban) csodálatos dolgot alkot­tak. Közel az Irkutszki Vízi- erőműhöz, a vasúti fővonalhoz létrehoztak egy új várost és egy akkora alumíniumkohá­szati üzemet, amelynek végle­ges kapacitása eléri Franciaor­szág ossz alumíniumtermelé­sének színvonalát. A város iélekszáma ma már 30 000 és 1975rig mintegy 130 000-re növekszik. Ez a fej­lesztés az alumíniumüzem nö­vekedésével, illetve egyéb iparvállalatok telepítésével függ össze. A városi tanács elnöke rövid tájékoztatójában néhány jellemző adatra hív­ja fel a figyelmünket: a város lakóinak átlagos életkora 18.5 év. Nem tévedés. Tehát: nem éri el a 20 évet. Két évvel ezelőtt a világon első helyen álltak a szaporodást jelző sta­tisztikában. A város esetében ez egészen természetes dolog. Az azóta „élre került rivális” az egyéb vonatkozásokban is megelőzhetetlen Bratszk város. Selehovo modern városépí­tési elvek szerint fejlődik. Csatornázott, központi fűtéses, gázzal ellátott házaiban a dol­gozók kényelmes lakásokban élnek. A várost a mi Dunaúj­városunkhoz hasonlóan liget választja el az üzemtől. Az , alumíniumkohó igazga- fója, T. F. Panzsin elvtárs — aki éveket töltött hazánkban, jó ismerője a magyar alumí­niumiparnak és e terület szakembereinek — szívesen el­magyarázza az alumínium- gyártás folyamatát, a még épülő hatalmas üzem működé­sét. Korpusz és nyert korpusz Az első „korpuszt”, azaz elektrolízise« műhelycsarno­kot 1958-ban kezdték építeni. Négy évvel később, 1962 feb­ruárjában csapolták az első alumíniumot. Azóta már 4 korpuszt építettek, így tehát az ötödik csarnok most kezdi meg működését. Még három korpuszt építenek. Az eddig működő üzemrészek kapacitá­sa évi 124 000 tonna, vagyis több mint kétszerese a ma­gyarországi alumíniumterme­lésnek. E látogatás óta a kor­pusz szót, bár egyszerű latin szócska és meglehetősen ré­gen ismerem is, különösen tisztelem. Itt ez a szó a kö­vetkezőket jelenti. Képzeljünk el egy több emelet magas, 30 méter széles, 600 méter hosszú csarnokot, két sorban húzódó elektrolízises kádakkal, ame­lyekben „olvad” az oly be­cses fehér ezüst. És ilyen kor­puszból 5 darab áll egymás mellett és hozzá sorakozik: az elkövetkező 2—3 évben még a másik három, összesen csak­nem 5 kilométer hosszúság­ban. E korpuszokból az öntő­műhelyekbe szállítják a ha­talmas üstöket, ahol kiöntik a szép, fehér alumíniumtöm­böket, 97 százalékban kitűnő minőségben. Az ötödik korpu­szon az utolsó simításokat vég­zik a szerelők. Jól összehangolt munka Itt érdemes egy kicsit el­időzni. Az első korpuszt az alapozástól az első öntésig 4 évig építették. Az ötödiket 11 hónap alatt készítették el. (Vegyük figyelembe a téli hó­napokat, a 40—50 fokos hide­get; is.) Az építéshez felhasz­nálnak: 12 000 köbméter sima betont, 13 000 köbméter vas­betont, és mintegy 36 000 tonna súlyú vas, acél kábelt és egyéb berendezést. Ekkora tömegű anyagot és szerkezetet ilyen rövid idő alatt csak magas színvonalú, jól összehangolt munkával lehet összeszerelni. A termelési mulatók kiváló­ak. Bár egyelőre a timföldet az Uraiból szállítják ide vas­úton (a megye területén fel­tárt bauxitmezőkhöz a vasutat még nem építették meg), az olcsó víllamosenergia bizto­sítja az önköltség mutató vi­Kádár János nyilatkozata a zágrábi nemzetközi vásáron Kádár János, a Magyar Szo-r úalista Munkáspárt első Ut­cára, aki Tito elnökkel együtt sü törtökön megtekintette a :ágrábi nemzetközi vásárt, ki- elentette a Tanjug szerkesz- őjének, hogy nagy hatást 'yakorolt rá a kiállítás bősége is teljessége, valamint a jugo­szláv kiállítók termékeinek jó nin őségé. — Nagyon örülök — mondot- a Kádár János —, hogy Tito únök vendégeként alkalmam mit megnézni a zágrábi vá­lágszínvonalát. Az öntöde rak- ‘ tárában örömmel mutatják, a piros színnel megjelölt alu-' minium „hegyeket”, amelye-! két exportálnak, többek kö­zött Magyarországra. Szállít] az üzem alumíniumot Japánba• és Angliába is. Az alumíniumgyártás nem könnyű mesterség, nagy szak-' tudást igényel. Seleh óvóban ] más vidékekről érkezett szak-' emberek mutatták meg, ho-] gyan kell a fehér ezüstöt előál-' Utáni. Ma már a selehovoi] üzem i küld az épülő braíszki. és krasznojarszki alumínium' üzemekbe szakembereket, akik! az ottaniakat vezetik be e' szép mesterség titkaiba. ! Szibériai tartózkodásunk* eddigi legnagyszerűbb élmé-; nye a selehovoi kirándulás., Az üzemben a kohászok úgy' jellemezték munkájukat: mi! csak a franciákkal verseny- zünk (már tudniillik az üzem; termelése „csak” a francia, alumínium termeléssel azo-' nos) az amerikaiak versenytér-! sait nézzék meg Bratszkban* és Krasznojarszkban.” Arra! gondolok, világraszóló dolgok* születnek Szibériában. Saját] szemünkkel láthatjuk: a kom-* munizmus alapjainak leraká-* sát, az anyagi-technikai bázis] megteremtését. < Ribánszki Róbert ] (Következik: A lánctalpas* üzem.) sárt. Csupán néhány pavilont tekintettem meg, de így is ki­jelenthetem, hogy nagyszabású, jó minőséget felmutató és tel­jes ez a vásár. Gratulálok a jugoszláv clvtámakinak a sike­res kiállításhoz és a jugoszláv kiállítók által bemutatott ter­mékekhez. — örülök, hogy alkalmam volt megtekinteni a magyar pavilont is és azt hiszem, nem vagyok szerénytelen, ha azt mondom, hogy a magyar kiál­lítók e vásáron méltóképpen képviselik hazánk gazdasági eredményeit: — Megragadom az alkalmat és ismételten őszintén gratulá­lok jugoszláv barátainknak eh­hez a fényes kiállításhoz. To­vábbi sikereket kívánok a ju­goszláv vállalatoknak és a dol­gozóknak, valamint a zágrábi nemzetközi vásár többi rész­vevőjének; Wessiní eltávolították Dominikából A dominikai fővárosból ér­kező nyugati jelentések híre­ket közölnek az ideiglenes kor­mány helyzetének megszilár­dulásáról és a megbékélést gátló akadályok felszámolásá­ról. Godoy elnök, az ideiglenes kormány vezetője újabb meg­beszélést tartott a hadsereg parancsnokaival, majd ezt kö­vetően váratlan rádiónyilatko­zatot tett: Bejelentette, hogy Wessin tábornok új megbízatást ka­pott és működésének területét „Dominikán kívül helyezik”. A tábornok a jövőben a Domi­nikai Köztársaság főkonzulja lesz Miamiban. A hírügynökségi jelentések megerősítették azt is, hogy Wessin már elhagyta az orszá­got.

Next

/
Thumbnails
Contents