Észak-Magyarország, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-26 / 227. szám

——

* l~.T* A "«««Tin

Vasarnap, 1965. szeptember 2&

A Viharos alkonyat újra-láttán

Régi könyv, harmadik kiadásban

Stefan Zweig Stuart Máriá-járól

»újra műsorra tűzték a bemutató mozik U a szovjet filmgyártás egyik, ma már klasszikusnak számító darabját, az 1936-ban készült, tehát közel három évtizedes Viharos alkonyat-ot. Sajnálatosan rövid időre szólt ez a felújítás. Miskolcon például mindössze két napra, A Fekete tulipán című kaland film tizenegy napos tömeg-vetítése mellett szinte észrevétlen maradt ez a néhány előadás.

Többször láttam a filmet, de az utolsó alkalom óta jónéhány esztendő eltelt már. Érdeklődéssel ültem be a nézőtérre, figyeltem a vásznon Leonid Rachmanov művének fordulatait. Polezsájev professzor alakja mögött mindenkor ott éreztem Tyímirjazcv professzornak, a világhírű biológusnak alakját, akinek emléket állított Rachmanov színműve, illetve a később belőle készült film. A forradalmat megértő, és azt magáévá tevő nagynevű tudós méltó megörökítésre talált a filmbéli Polezsájevben és annak történetében.

A filmet ketten rendezték. Alekszandr Zarih és Joszif Hejfic. E két rendező kerek húsz esztendőn keresztül dolgozott együtt. Igen sok filmet készítettek. Együtt is, majd később, amikor szétváltak útjaik, külön- külön. Mindketten ma is aktív rendezők, és érdeklődésűikkel a ma témái felé fordulva hoznak létre emlékezetes alkotásokat. E huszonkilenc év előtti filmé,t azonban napjainkban is büszkén vállalhatják mindketten, és büszkén vállalhatja az egész szovjet filmgyártás.

Ha e régi film kissé már kopott kockáit nézzük, ha olykor a képek pergósél még megszakítják sötét kockák, amelyeken magyarázó szövegek tudatnák az idő múlásáról és a közben történt, eseményekről, nem szabad egy percre sem elfelejtenünk a. kort, amikor a film készüli, a körülményeket, amelyek között szovjet, filmalkotók dolgoztak. A szovjet filmgyártás a két világháború között szinte hermetikusan el volt zárva a nyugati vi,lág filmművészetétől, és ami ebben a nagy tömegekre ható művészeti ágazatban Közép- és Nyugat-Eurépában, meg a tengeren túl természetes előrelépésként jelentkezett, azt a szovjet filmművészeknek elzártan, önállóan, szinte újra ki kellett találniuk, a maguk erejéből felépíteniük, és ilyen körülmények között létrehozni alkotásaikat. És e nehéz körülmények között is születtek remekművek. Már 1925-ben megszületett

Ejzenslejn csodás alkotása, a Palyomkin páncélos, amely azóta az ..1958-ais brüsszeli világkiállításon megrendezett nemzetközi filmművészeti tanácskozás alkalmával a „Minden idők legnagyobb f ilmje"' címet nyerte.

Ennek a filmművészetnek talajából fakadt a Viharos alkonyat is. Gyártásának idején már sok film foglalkozott a jelen korral. A szovjet filmművészek maradandó alkotásokat hoztak létre általános emberi problémákról. E tájt született az ugyancsak világhírűvé lett Cirkusz. Nem sokkal utána, bár ez már a háborús évek előszele volt, a Jégmezők lovagja. Zarih és Hejfic újra visszanyúlt témáért a kimeríthetetlen tématárhoz, 1917 hősi forradalmi harcaihoz, a nagyszerű forradalmi tettekhez, a polgárháború intervenciós időszakához. Példának a világhírű professzort tekintették. És az ő alakját, az idős tudós magatartását, a népnek ás a tudománynál: ■ egymásra találását költötték át Polezsájev alakjában.

A film témája ismerős. Röviden ösz- szefoglalható. Talán szükségtelen is a meséjét elmondani. 1917 és az azt követő évek gyakran szerepelnek szovjet filmek kockáin. Mégis kell ebben a filmben lenni valami különleges erőnek, amely újra meg újra megfogja a nézőt. Amely újra meg újra megejt varázsával olyannyira, hogy bár betéve tudjuk a történet fordulatait, mégis feszült izgalommal tekintünk az egyes fordulatok elé. S amíg a filmet nézzük, talán készen is áll a válasz arra a kérdésre, miért ragad meg újra és újra a Viharos alkonyat. Azért, mert nemes pátosz lengi be, modern költemény a filmművészet eszközeivel egy hősi korszakban él t emberekről, alakjai egyszerű, hús-vér emberek, kifejezési ábrázolási módjában pedig a közérthető egyszerűség dominál. Mindezen felül átszövi e filmet a harcos pártosság, anélkül, hogy az bármely kockán is akárcsak egy villanásra is dagályossá válna.

örökéletü film. a. Viharos alkonyat. S úgy érezzük, van mit tanulnunk tőle. Azt: a mát úgy mutassuk be, hogy évtizedek múltán is olyan közel álljon a majdani nézőhöz napjaink forradalmi és hétköznapi tette, mint e film közvetítésével közel áll hozzánk Polezsájev professzor sok viharral tarkított, de igen tartalmas és értékes öregkora.

Benedek Miklós

iloothy Manna Miskolcon

örök divat címmel színes, tarka, műsoros előadás lesz október 3-án, vasárnap délután és este Miskolcon, az S5CMT Művelődési Házban. A. műsorban fellép Ilonthy Hanna Kossuth-díjas, kiváló művész. Mellette Psota Irén, Lórán Lenke, Krencsey Mariann, Vámosi János, Záray Márta, Miklósy György és a televízióból ismert Balikó-tesfcvérpár szerepel a műsorban, amelyet Pálos Miklós vezet. A zenekíséretet két együttes: Perényi Sándor Stúdió-triója és Zsoldos Imre együttese látja el. Az előadás keretében a kisipari szövetkezetek bemutatják a Párizsban és Bécsben szerepelt őszi és téli modelljeiket.

záló Stuart Mária és a féltő- a hidegen számító politikai rekvő protestantizmust a. re- szemléletet, amely semmitől se

riadt vissza, hogy ellenfele minden gyengeségét kihasználva kaparintson meg magának minden földi jót.

STUART MÄRIA tragédiája a felbomló középkor agóniája. Nem tud beleilleszkedni az új világba és rabja lesz romantikus szenvedélyének. Az okos Erzsébet, aki tud várni, Intrikálni, minden érzelemtől mentesen szeretni, aztán eldobni magától akt, akit tegnap még aki hiú és törtető, a hatalomra kapaszkodó új világ inkarnációja. A pénzszerző, kalmárlelkű világé, amely rövidesen meghódítja a világot. Természetes, hogy ő marad felül és Stuart Mária vérpadon végzi életét.

„A nagy államépületeket mindig a keménység és a jogtalanság tégláiból építik fel, s alapzatukat mindég vérrel keverik; politikában csak a legyőzőiteknek nincs igazuk és a történelem ércléptekkel halad el fölöttük.” — Ezzel a letargikus mondattal zá.rj^ Zweig regényét, és ha megállapítása nem is örökérvényűen helytálló, az Erzsébet királynéval győzedelmeskedő, polgárságra támaszkodó angol királyi abszolutizmusra mindenesetre jellemző volt.

jUnáté)

❖

♦

♦

0

T ÉN AGY SÁNDOR két verse:

Lecsószagú idill

Ketten ültünk a kiskonyhában, kelten ültünk a feszengések nélküli délutáni csendben, a nyár kellős közepében, kicsinyek voltunk és egymásrautaltak.

Paprikát aprítottál s könnyeztél a hagymaszagtól, mintha lányságodut síratgatnád elhulló nevetéssel; én vázlatokat rajzolhattam Cocteau modorában, virágok és galambok ábrázatái arcod közelében, de mintha vaskosabb, kézzelfoghatóbb lenne az öröm; egy képemnek ezt a címet adtam; Lecsószagú idill.

Aztán elájultak a csillámlások.

Túl önmagunk határán, túl a háborús hipotéziseken, néma szájjal szorítottuk a kiáltani-kész szavakat, s csak ültünk ketten a kiskonyhában, ártatlanok.

Sétahajózás a Néván

A szőke-szürke víz hajót sétáltatott, szelíd volt, játékos és hatalmasan szerény; kétoldalt: történelem, kövekbe rakott; s csak ringott lassan két parány: a hajó meg én.

KALÁSZ LÁSZLÓ:

Mérj meg szocializmus

mint én téged mindennap mérlek, s nem dicsérlek és nem átkozlak: örvendek, ha hibáid fogynak, mint nem átkozol a meg nem áldasz, s mosolygod sok hulló hibámat.

Némán féltelek, és te féltesz: nem szólsz, de hallgatásod ékes, ha ütést kapok: nem te adtad, csak, kik

csapkolódnak miattad, hazugságokkal be nem csaptál: te tisztább vagy rádszőtt szavaknál! nem te fröcskölöd mérges nyálad, csak kik uevedben kiabálnak, s nem rád szórom keserűit vérem: azokra., kiknél bans az érdem*

s hitelét

megtett tetteidnek hülye kis szavakkal nyesik meg.

Mi hallgatunk, mint meghitt esték.

De régi már ez az egyezség!

Tudom, föl egyikünk sem rúgja: érezzük, mint nő egymás súlya.

Te nein tévedtél: s nem tévedtem.

Jaj, tévedtek sokan helyettem, s most könnyű, kis mea culpákra önmagát mind újracsinálja.

Mérj meg,

végre mindenkit mérj megi kit hajt gond, a kit csak könnyű érdek! Pontosan!

fújd e mércg-lihát szét, mert már nem babra megy a

Miskolcon, a, város eaz'

dasagi rangjának megfelelően, több ezerre tehető a műszaki értelmiségiek száma. Ezek népes táborát többször állították reflektorfénybe, s különböző szempontok szerint vizsgálták helyzetét, a városban betöltött szerepét. Azonban hosszabb ideje nem Jtoglalkozott semmilyen testület sem az értelmiség néhány rétegének: a pedagógusoknak, az orvosoknak, a jogászoknak, a művészeknek, s más szabad pályán munkálkodó értelmiségieknek politikai-világnézeti helyzetével.

Miskolcon ez év szeptemberében mintegy 1500 általános és középiskolai tanár kezdte meg nevelő munkáját. Ötszáz orvos és gyógyszerész működik a városban, 270 jogász vigyáz a törvényességre, törvényeink betartására, néhány szá.z zenész, könyvtáros, színművész, képzőművész, író fáradozik a tudatformálás sajátos posztján. Arrjint az MSZMP miskolci párt-végrahajtó- bizottsága egyik tanácskozásán megállapította: „E társadalmi rétegek összlétszáma eléri a 3000 főt, ami Miskolc felnőtt lakosságának 2,4 százaléka. Sajátos helyzetüknél fogva a vezetésben, a társadalmi életben, a. közgondolkodás és közhangulat fejlődésében, a szocialista tudat és erkölcs kialakításában játszott szerepük miatt e réteg gondolkodás- módja és magatartása létszámuknál sokkal nagyobb jelentőségű”.

Miután nagyon fontos számunkra e réteg gondolkodásának és magatartásának nyo- monkövetése, megkíséreljük felvázolni a szóban forgó értelmiségi rétegek politikai-világnézeti „hadállásait”.

Nagy általánosságban elmondhatjuk: '■ az elmúlt hétnyolc esztendő során értelmiségünk magatartása kedvező irányok szerint változott. A párt helyes értelmiségi politikája elősegítette a társadalmi-politikai aktivizálódást. Az s életszínvonalban mutatkozó emelkedés mellé idővel jó politikai és társadalmi ..közérzet” párosult. Az értelmiség szóban forgó rétegei között itt. Miskolcon is százával vannak olyanok, akik mély hiva tásszeretettel és egyre erősödő szocialista tudatossággal végzik munkásukat, és ugyanilyen szellemben igyekeznek helytállni különböző természete közéleti posztokon. Az is tagadhatatlan, bogv az értelmiség döntő többség“ távlatokat, biztos jövőt lát maga előtt.

A kedvező. rokonszenves „tényvázlat” mellett még sok a gond, a bevégezetlen munka. Miskolcon, más nagyvárosokhoz viszonyítva, különösen lassan alakul a politikai-világnézeti szempontból ..homogén” értelmiség. Közismert dolog: a mi városunkban az egészségesnél jóval nagyobb az értelmiség egyes rétegeinek ide- áramlása. Következésképpen, az egyes rétegek közötti izoláltság nehezen oldódik. Az említett rétegek nem nagyon érdeklődnek, nem tájékozódnak egymás munkája iránt. Bár a közeledés tárgyi feltételei — a célnak megfelelő klub. ^tudományos könyvtár, stb. — ugyancsak hiánvpznnk. Mindezek egy kicsit „miskolci jelenségek”, mert egyes nagv városokban a tömörítés tárgyi és személvi feltételei jobban adottak. Ebből következően a város említett értelmiségi rétegeiben formálódó kérdések szűkös fórumokon kerülnek csak megfogalmazásra.

Pedig kérdés jócskán akad.

Mi foglalkoztatja értelmiségünk a rétegeit? Sokszor elhangzik a kérdés: kielégítően Sisd-e a Központi Bizottság decemberi ba+árnzstáiTUr végrehajtása? Megnyugfató-e a mezőgazdasági termelés alar----------------------------------1..-----—mamimé ma»——mám ■asatafc.a.yn»

G

ondolatok

a miskolci értelmiség egyes rétegeiről- kulása? Nem vagyunk-e túl- türelmesek a pazarló, a nép- gazdaságot milliós összegekkel • megkárosítókkal szemben? A- nők foglalkoztatása vórosunk- ban kielégítő-e? Várospolili- i kánk megfelel-e az itt élő tö- : megek igényeinek? A találom- ; ra kiragadott kérdéseken ki- > vül nemzetközi problémák is

foglalkoztatják ezeket a réte- geket, mindenekelőtt a vietnami háború. Gyakori beszédté1 ma a nyugati és a magyar ér- ! telmiség anyagi helyzete és életkörülményei. Nem ritka a végletes és inkorrekt következ- . letés ebben a témakörben.

Az értelmiség s^kebb

" rétegét: írókat, színészeket, képzőművészeket bizonyos esztétikai kérdések foglalkoztatják. Ez önmagában véve örvendetes jelenség. Ám a felszínes, vagy erősen hiányos filozófiai vagy esztétikai ismeretek következtében néha vulgáris viták kerekednek a modern polgári filozófia egyes kérdéseiről. Az sem kétséges: az értelmiség eme rétegeiben sokan fordulnak a látszólag „tetszetősebb” s felszínesebb filozófiai áramlatok irányába, mint az alaposabb, elemzőbb és mélyebbre hatoló marxista filozófia felé.

Városunkban pedagógusaink többsége elvégezte a dialektikus és történelmi materializmus három éves tanfolyamát. Sokan tanulnak az esti egyetemen; annak három éves szakosított tagozatán. Az igazságügyi dolgozók az esti egyetem anyagát hat év alatt dolgozzák fel. Az írók, képzőművészek szervezett oktatásban nem vesznek részt. A színház művészei ideológiai képzésben nem részesülnek. Az orvosok közül ugyan néhányan járnak az esti egyetem előadásaira, de az érdeklődés nem tömeges.

Az, hogy nem minden értelmiségi vesz részt szervezett oktatásban, önmagában véve nem elmarasztalható motívum. Sokfajta lehetősége van a napi politika megismerésének, a világnézeti kérdések tanulmányozásának. Vitafórumok létesítése, az egyéni érdeklődés

felkeltésének néhány módszere az autódidaxis módszereinek felhasználása — mindmind az önképzés lehetősége. Hsak élni kellene ezekkel. Természetesen továbbra is szorgalmazni kell a különböző szervezett oktatási formát, s cözben arra kell törekedni, nogy a végbizonyítvány meg- >zerzése után senki se tekinl- ;e politikai-világnézeti műveltségét lezártnak.

A ti/ímu párt-végrehajtóul varost bizotteág a már

amlített tanácskozásán azt Is megállapította: a szóban forte réteg körében „gyakran találkozunk olyan visszahúzó jelenségekkel, mint a vallásosság, az individualista etika, íz önzés és harácsolás, poli- ikailag pedig a közöny, bi- :onyos esetekben pedig a r,a- űonalizmus, a kozmopolitiz- nus, vagy éppen a revizionis- a nézetek megfogalmazása és .erjesztése”.

^ Miskolcon gyakori szóbeszéd árgya egyes értelmiségi rétesek szakmai műveltségének fo- tya.tékossága is. Sok még a konzervatív vonás e művel t- ;égben, s nem látunk mozdu- ást a korszerűség irányába, génytelenség és közömbösség nutatkozik néhol a zenei, mű- 'észeti rendezvények látogassa, a társadalomtudományok •lsajátítása iránt, a szóban- orgó értelmiségi réteg sorai- >an kevesen beszélik a leg- zükségesebb idegen nyelveit; a közgazdasági szemlélet ilánya, a specializálódás egv- * ádalú értelmezése — mird- nind meekövesedett életíel- ogásra vall.

Az értelmiség körében végett eszmei-politikai nevelő- nunka tehát bizonyos kívánnivalókat hagy maga után. A :ülönböző társadalmi szervek rtelmiséget tömörítő munkál- :odásain kívül nagy feladat lárul a munkahelyi párt- zervezetekre. Az értelmiség ülönböző csoportjainak tu- Jatformálása összefüggésben ran a pártszervezetek jelenle- i „hadállásaival”, munkássá- uk módszereivel.

Párkány László (Folytatjuk.)

HASZNOS szolgálatot tett Gondolat Könyvkiadó a ma gyár kultúrának, hogy immá rom harmadik kiadásban be csátotta piacra Stefan Zweig nek, a két világháború közöt élt német írónemzedék egyí legismertebb tagjának, Stuar Mária című regényét. A életrajzregény, a romance biog rafique, a harmincas évekbe: legalább olyan divatos vol1 mint napjainkban. Kiváló mű velői akadtak Európában. A angol Lytton Strachey és a frar cia André Maurois mellett, . német Stefan Zweig volt ; legkiemelkedőbb közülük. Le hét, hogy egyéni vélemény, d' nekem Zweig nemesvereti polgári humanizmusa, a leik élet titkait hol megértben jó ságos, hol finoman ironiku mosollyal szemlélő liberaliz musa mindég jobban tetszeti mint Maurois franciásan köny nyed pletykálkodása, vág: Strachey angol pedantériájí Ennek a megértő liberalizmus pák és kultúrált humanizmus nak egyik legkitűnőbb meg nyilvánulása volt a most isme kiadott Stuart Mária.

Az erzsébeti nagy kor Ang 1 iájának könyörtelen törtetése hogy az ország Európában a: élre kerüljön, a vadregénye; Skócia zordon elmaradót teá ga, mint az előbbinek szom szédos ellentéte, a lehanyatU katolikus középkort szimboli

záló Stuart Mária és a feltörekvő protestantizmust a. reneszánsz vérbőségével párosító Erzsébet alakja valóban vonzó téma egy iró számára.

Feltéve, hogy tényleg író!

És Stefan Zweig éppen ennek az ellentétekben gazdag kornak ábrázolásában mutatta be, mennyire iró. Mégpedig azzal, hogy két eJ len teles asz- szony alakjában sűrítette ösz- sze mindazt, amit, a kor kilehelt magából. Ahogy a francia trubadúrok zenéjén nevelt Stuart Mária, a vad skót lovagok világába visszatérve, férje, XI. Ferenc francia király halála után, áldozata lesz túlburjánzó érzelmi világának, középkori trubadúrköltészeten nevelt romantikus életvitelének, úgy tör az élre az óvatos Erzsébet, a politikus asszony, aki mindig habzó iiplomatáskodásával tökéletes kifejezője az új. felfejlődő, kapitalizálódó Angliának. Zweig nem mentegeti Stuart Máriát azért, amit érzelmeinek rabságába kerülve elkövetett, de nem is ítéli el, mert megértő liberális humanizmusa a ré£i latinokkal rokon és szinte ve- ük vallja, hogy „ember vagyok, semrpi emberi nem idegen számomra.”

Ugyanekkor reálisan írja le az erzsébeti világot, úgy, ahogy az a nagy angol királynő lelkesen te ytes^íwkroaődött Azt