Észak-Magyarország, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-26 / 227. szám

Vasárnap, 1963. szeptember 26. eszakmagyarorszag »■MTI —11 ——— ,A társadalmi munka becsületéről van szó“ Emberek a közösben A wmatyólán Meglepő és vitát kiváltó hozzászólást hallottam egy értekezleten: — Nem látom világosan a társadalmi munkák reális mé­rését. Mert például a mi gyá­runkban is szép adatokat tu­dunk mondani az elvégzett tár­sadalmi munkákról, de vajon ezek az adatok fedik-e a való­ságot? A kimutatott óraszámo­kat valóban hasznos munkával töltötték-e el mindig az embe­rek, vagy pedig csak azért időztek, mert a brigádnaplóba kellett egy „jó pont”, esetleg más hasznot is húzhattak eb­ből? A felszólaló egy brigádve­zető volt. Azt is elmondta, hogy mire alapozza vélemé­nyét, kérdéseit. — Találkoztam már olyan emberrel, aki italozás közben kijelentette: „társadalmi mun­kában vagyok, de a kantin előtt.” Aztán megkérdeztem, hogy akkor egyáltalán miért jelentkezett társadalmi mun­kára, hiszen erre senkit sem köteleznek, ezt mindenki tel­jesen önként, kedve és belá­tása. szerint . vállalja, vagy visszautasíthatja. Mire ez az ember megjegyezte: „de Haj­dúszoboszlóra én is el akarok ám menni! A kiránduláshoz pedig a társadalmi munkából szerzi meg az üzem a pénzt. És ha én nem jövök el dolgozni, ha nem látnak fel-fel tűn ni a többiek, akkor nem visznek el Szoboszlóra...” Ahogyan a felszólalót fel­háborította ez a dolog, ugyan­úgy az értekezlet résztvevőit is. Munkásemberek voltak va­lamennyien. Egyikük hevesen kijelentette: — Ilyen társadalmi munkás­ra nincs szüksége senkinek! Ila valaki Hajdúszoboszlóra, vagy másüvé akar menni kirándul­ni, ne ilyen áron menjen, ha­nem a saját pénzén! Mások tiltakoztak és hitet­lenkedtek: nem ismernek ilyen embereket, és az említett eset is csak véletlen lehetett. Bizonyára az értekezlet elnö­ke, a gyár szakszervezeti titká­ra is ilyen véleményen lehe­tett, mert név szerint több bri­gádvezetőt is biztatni kezdett: mondják el ők, milyen hasz­nos, konkrét eredményeket produkáltak embereikkel tár­sadalmi munkában és hogyan történt az elvégzett munka mé­rése, ellenőrzése. ekkor az a kis Szóba került könyvecske is, amelyben min­denkinek külön-külön feljegy­zik a társadalmi munkaóráját, beszéltek az ellenőrzésekről, amiket a párt-, a KlSZ-szer- vezet és a szakszervezet aktí­vái végeznek. Legtöbb felszó­lalásból azonban valami olyas­mi érződött, amit nem lehet a könyvecskébe rögzíteni és a munkát ellenőrzők sem tud­nak forint értékben, vagy órá­ban kifejezni. Pedig talán ez a legértékesebb a társadalmi mu n kasoknál. Gondolkodom a szón, amivel tömören össze­gezhetném ezt a valamit. Ír­nám, hogy becsület, szívügy, öntudat, sőt társadalmi gon­dolkodás, gazdasági szemlé­let, segítőkészség, de külön- külön egyik sem elég kifejező. Talán együtt mindez. Igen, mindez érződött a munkás- emiberek szavaiból, amikor el­ítélték azt, akit (mint egyi­vel ismerkedünk, ez egyszer nemcsak az anyagiakat kell nézni. — Az volt nálunk a felfo­gás, hogy a lánynak bővén elég a hat elemi. Szerettem volna még tanulni, de nem le­hetett. Nagy megterhelés volt a szüléinknek az is, hogy az egyetlen fiút középiskolába járatták. Ivetten voltunk még lányok, ránk nem tellett. — Amikor beléptem a fez­be — folytatja —, akkor meg­nyílt az út az iskola felé is. Elvégeztem a nyolc osztályt, s aztán egy könyvelői tanfo­lyamot. Ügy, a munka mel­lett, mert akkor a növényter­melési brigádban dolgoztam. Egy éve íróasztal mellett ül Kiss József né. — Gépesítették a Búzaka­lászt, annak köszönhetem új munkaköröm. Most én bér­számfejtem a traktorosok fi­zetését, s a gépesítéssel kap­csolatos könyvelés tartozik még hozzám. Erik a som Befőtt és páliuka lesz belőle A bükki, a hegyközi, a me­gye északi hegyei között élő emberek, főképpen nők, gyer­mekek mostanában gyakran felkeresik a már évek óta jól­ismert somtermő részeket, hogy szedjenek a most érő, hosszúkás termésű, fanyar, savanykás gyümölcsből. A he­gyi emberek között sokan is­merik ennek a különös gyü­mölcsnek is a befőzési módját, és a somos üvegeket a téli hónapokban, mint kedvenc csemegét veszik elő. De a befőzésre is, nyers fogyasztásra is alkalmas so­mot sokan egy harmadik fel­használási mód miatt gyűjtik: ebből készül többek szerint a borsodi hegyvidék legkitűnőbb pálinkája. Éjszaka húzott barázdák — További tervek? — Már nincs. Nehéz elhinni egy fiatal, harminchárom éves asszony­ról, aki ilyen rövid idő alatt ennyit haladt előre. — Szeretnék leérettségizni, de már arra nem futja az erőmből. — Hogy-hogy? Belefáradt a tanulásba? — Ö, dehogy — szakit félbe hevesen. — Csak most ízleltem meg igazán. Most érzem, mennyi mindent nem tudok. Érdekes dolog ez, azelőtt nem is vettem észre, hogy hiányzik valami a tudásomból. Csak most. Hogy mást ne is mond­jak, nagyon izgat az anyag- megmaradás elve. Meglepő lelkesedéssel mondja el mindazt, amit eb­ből a nyolcadikban tanultak, s hozzáteszi, hogy azóta is el­olvas minden ezzel kapcsola­tos dolgot, ami a kezébe kerül. — Akkor hát miért nem? Hiszen már a gyerek is nagy... — Igen, de ott a tehén. At­tól nem lehet. A magyarázat szívesen megmosolyogná az ember, de nem lehet, mert ez komoly dolog, ő legalább is minden tréfa nélkül közli az akadályt — Egy fejős tehén van a háztájinkban. Borjú is van, de az a férfiak dolga. A fejés az enyém! Mire jön a csorda, otthon kell lenni. A fejessel nem lehet várni. Aztán a tej­jel is dolog van. Szóval belát­hatja, ezért nem lehet semmi a középiskolából. Belátom, s megvallom, na­gyon tetszik nekem, hogy ilyen. Hogy ilyen tipikusan mai falusi asszony. Kodály, Beethoven, televízió, elmélke­dés az ősi és örök anyagról — ugyanakkor egy olyan gát, a további tanulás előtt, mint a mindenesti szertartás-számba menő fejés. Az okos, fogékony matyó- lány kivetkőzött a díszruhá­ból, de nem tagadja meg ősi magát. Adamovics Ilona Hogy jobb-e litt, mint a ter­melőmunkában? Erzsiké na­gyon őszinte ember, azt is bevallja, hogy miért jobb, ha jobb. — Tudja, úgy van az, hogy itt, ha esik, ha fúj, be kell jönni. Havonta negyven mun­kaegység a fizetésem, de ez igen jó, mert egyenletes és állandó. Így aztán sokszor van úgy, hogy otthon marad a dolgom, míg ha kint dolgoz­tam, szóval tudja, hogy van, könnyebben kd-ki maradtam a közösből. Elmúlik egy őszi éjszaka. Né- íány óra csupán, mégis elegen- iő ahhoz, hogy megváltozzon i táj képe, arculata. A tegnap nég zöld gyomszőnyeg takarta íatalmas terület helyén ma nár ezernyi párhuzamos redő- >e gyűjtött hantrengeteg bar- íállik, hogy néhány nap múl- ’& mag hulljon a barázdákba, , gyökeret eresszen a jövő évi :enyér. És mi kell mindehhez; így ember, akit nem zavar az ijszaka sötétje, nem zavar föl- serélni az élet és munka él- alánosan megszokott ritmu- át; egy erős traktor, két sö- éteéggel megbirkózni képes eílektorszemmel, és egy há- om éles aoéllappal ellátott „Ez már a nyolcadik“ Magasan vannak, s alig-alig pislákolnak a szeptemberi égen a csillagok. Az éjszaká­ban csak két tüzes „szempár” világít élesebben. Az egyik gyorsan közeledik, majd tova- száguld. A mozdony hosszan füttyent. Talán a mozdonyve­zető küld üzenetet a traktoros­nak. — Minél több barázdát! — Éppen azt keresem! — A traktor megáll, halványabban pislákol a két reflektor fénye. A traktoros fürgén ugrik le a nyeregből. De „arctalanul”. Nem látni, fiatal-e, idősebb-e. Alakját elnyeli az éjszaka sö­tétje. — Éppen azt keresem. Mert én most tárcsával dolgozom, s ezen a táblán már végeztem. Most meg kell találnom az át­járót a másik táblához. — Nem ismerős itt a ...? — A taktaharkányi Haladás Tsz-nek csinálom... Tudja, csak három hete jöttem a fez­be az egri gépállomásról. Hat évet dolgoztam ott, de máris Itthon érzem magam. A ro­konságom itt lakik Harkány­ban. Most a bátyámmal váltjuk egymást. Ez a nyolcadik éjsza­ka... De ez a legkellemesebb. Úgy látszik, az ősz felülmúlja a nyarat. Egész júliusban, meg augusztusban dideregtünk. — No és a fogadtatás? — Úgy észlelem, igen jó itt a vezetés, meg a hangulat is. Persze, ha mindenki tisztessé­gesen dolgozik. — No és a kereset? — Amit a vezetőség megad­hat, meg is adja. Különösen azoknak, akik nem sajnálják a fáradtságot. Mert az elmúlt mostoha nyár miatt most több a munka. De én szeretem. Nem rossz éjszaka dolgozni. Az embert szinte rákényszeríti a sötétség, hogy jobban ügyel­jen a munkára ... No, de me­gyek is. Mert reggelre szeret­nék végezni a másik táblával.;. Egyébként a nevem kérdezte; Nagy János vagyok. Hát továb­bi . jó utat. Ha rövidek a napok Sötétség, hepehupás dülő- utak. Odébb szalmakazal, majd süppedő szántás. S távolabb két berregő traktor vöröslő szempárja. Ott, ahol közeled­nek, már alig egy fordulóra való szélességnyi a még érin­tetlen terület. — Jóestét, emberek. — Jóestét. Már azt hittük, az elnök jön a meleg védőitallal. Éppen mondani akartam, hogy úgy látszik, hallgatta reggel a falurádiót. Az is mondta; gon­doskodni kell az éjszaka is dolgozó traktorosok jó ellátá­sáról. i— így mondta? — Ilyesformán. Bár most éppen nem is kívánnánk azt a meleg teát Inkább hideg sört. Melegebb van, mint nyár derekán volt. — Leáll a másik gép is. A traktoros leszáll. Ci- garettás doboz papírja zizzen, s gyufa lángja lobban. Egy pillanatra előbukkannak a sö­tétségből az arcok. Két idősebb ember arca. — Még egy forduló és nem sok marad. — Azért nem akarjuk már abbahagyni. Mert mi ketten csak amúgy esti szórakozás­ként szántogatunk. Eddig hol hordtunk, hol szalmát húztunk, hol terményt szállítottunk a ti- szalúci malom raktárába. Azt csináltuk még ma is. De az es­téket már több mint egy hete ekével a hátunk megett töltö­getjük. — S az eredmény? — Hát pontosan nem is tud­nánk megmondani. De ez a darab, éz a harmincholdas ló­heretábla már a harmadik ha­sonló táblácska... Van lóét DT-nk! Azok éjjel nappal szán­tanak. Kell is, mert másként nem boldogulnánk. Sokáig tar­tott nagyon az aratás. — No és a megbecsülés? — Megvan. Ahogy ml nem sajnáljuk megnyújtani a rö­vidülő napokat, a tagság sem sajnálja megadni a megbecsü­lést. De így is van ez rendjén. Még néhány szó arról, hogy bár rossz volt az időjárás, igen bizakodó a bocsi Haladás Tsz tagsága, —• mert a Haladás tagja a két idősebb traktoros; M. Kiss István és Mezei János bácsi, — azután elköszönünk, s felberregnek a két MTZ mo­torjai ... Hogy mielőbb végez­zenek a munkával, amit már jóéi őre elhatároztak ... A szeptemberi éjszakában halványan pislákoló traktorsze- mek. a nyeregben traktorosok, szorgalmas, áldozatot vállaló emberek. Dolgoznak késő éj­szakáig, vagy éppen reggelig, hogy legyen elegendő puha ágy a vetőmagnak. S ahogy a ba­rázda szaporodik egy-egy éj­szaka a földeken, annyi gond­barázdával lesz kevesebb a fez- tagság homlokán. De az is bi­zonyos; sehol sem szabad meg­feledkezni az elismerésről, a megbecsülésről. Azok iránt, akik éjszaka húzzák a baráz­dák ezreit Amíg mások pihen­nek. Katedrán Barcsa Sándor 1% i egy ven harmadikos ta- J Y nuló gazdája Forrai Ákos, a szerencsi Hu­nyadi János általános iskola új „tanító bácsija". Idézőjel­ben „bácsi", hiszen csak eb­ben az évben került ki az is- kolapadból, a Sárospataki Ta­nítóképzőből. A szimpatikus, cscndcsszavú fiatalember te­hát csak most ismerkedik a „szakmával", az élethivatá­sával. Jóllehet, nem idegen tőle a tanári pálya, hiszen édesanyja jelenleg is aktív pedagógus, akit nagyon sokan szeretnek és tisztelnek Sze­rencsen. Ákos is erről vall: — Mór az általános iskolá­ban eldöntöttem, hogy tanítani fogok. Ebben természetesen nagy szerepet játszott édes­anyám. De az én egyéniségem is olyan, hogy szeretek gyere­kekkel foglalkozni. Az életkor nem számít., sőt éppen az ilyen apróságok tudják igazait lekötni az érdeklődésemet. És még olyan ragaszkodók, fi­gyelmesek ... Szinte szivacs módjára, fogadják be az em­ber szavait. Igen, ez így van, de éppen ezért az alsó tagozatos peda­gógusokra fokozott felelősség hárul. — IIqt — neveti el magát a fiatal tanító —, bizony vigyáz­ni kell minden mozdulatomra. Nem könyökölhetek például az asztalra, pedig ez szokásom volt, mert ha megengedem magamnak, akkor nem tilt­hatom. meg a gyerekeknek. A személyi példa nagyon fontos! — Hogy képzelte el az első napot? — Már nem is tudom. Talán volt elképzelésem, de a való­ság, az első nap realitása már messze sodorta, csak arra em­lékszem, ami volt. A kölcsö­nös bemutatkozásokra, a rend­gyakorlásra és az adminiszt­rációra, Mert az van bőven. S azt hiszem, hogy az a „leg­nehezebb” az egész tanári pá­lyában — jegyzi meg moso­lyogva, s hozzáteszi — szeren­csére a mamám segít, hogy ebben a zűrzavaros útvesztő­ben eligazodjak. — Milyenek az első tapasz­talatok? — Nagyon örülök, hogy pe­dagógus lettem. Egyelőre még izgulok, amikor belépek az osztályba, de remélem, hogy nemsokára legyűröm majd ezt a kis lámpalázt, Bár én, tudja... Szeretnék közelebb kerülni a gyerekekhez, s azt elérni, hogy ne a félelmetes tanítót lássák bennem, hanem a segíteni kész vezetőjüket. A cél érdekében igyekszem majd nagyon sokat beszélgetni ve­lük kollektíván és egyénen­ként is, s nem fenyíteni, ha­nem meggyőzni. Természete­sen a családlátogatás sem ma­rad ki a program ból... Bí­zom benne, hogy sikerül, vagy úgy jobb: hiszek benne! F orrai Ákos szerencsi, nagyon örült hát, ami­kor megtudta, hogy régi falujába került vissza. Is­merős, baráti kezek segítik pályakezdését. De ez a kör­nyezet feladatait is növeli. Az édesanyja példája nyomán többe" várnak tőle, mint a többiektől. Ákos diák korában is szor­galmas, igyekvő fiú volt. Most, amikor a diákból tanító leszé amikor az iskolapad helyett a katedrához ül, bíznak abban, hogy itt is megállja majd a. helyét. Hogy is mondják ezt? Megvan a szive hozzá, Csutorás Annamária Pontosabban uyeniele cím kellett volna, hogy: „Mi lett a matyólányból?” Hiszen Nyitrai Erzsébet, a matyólány ma már asszony, s szép népvi­selete sincs meg. Derűs, kerek arca azonban ma is őriz valami kedves, lá­nyos bájt, s igazán nem sok különbséget találok, ha őt, vagy ha azt a régi képet né­zem, amelyiken kontyos ken­dőben, bokáig érő matyó népviseletben áll, s belemoso­lyog ebbe a „kivetkőzött” matyó világba. — Szép volt a régi ruhánk, az igaz — mondja elme lázva —, de az életünk nem volt olyan díszes. Egészséges, fiatalos élet­kedvéhez nem illik a panasz. Éppen ezért nem tud a múlt sivárságánál időzni. Ami éle­téből elmondásra érdemes, az az utóbbi öt év. S ahogy en­nek az időszaknak kisebb- nagyobb örömeit, sikereit sorolja, abból kiérződik, mi az, ami azelőtt hiányzott. Erzsiké — ma Kiss József- né — az utolsó „matyólá­nyok” egyike volt, hiszen a nála fiatalabbaknak már nem nagyon került a hozo­mányába díszöltözet. Sokáig, egészen 1901-ig egyé­nileg gazdálkodtak. Akkor lép­lek be a mezőkövesdi Búzaka­lászba. Jobban mondva, csak 5 és az apósa. Hogy a férj miért nem, ma már szégyen­kező mosollyal őszintén be­vallja: — Nem bíztunk a közös­jen. A férjem gazdálkodó em- oer volt mindig, de akkor el­ment az iparba. Segédmunkás ett a Lenin Kohászati Művek- jen. Ügy gondoltuk, biztos, ami biztos, legyen egy állan- ió jövedelem a házban. Hogy azóta mi történt? A frissen tatarozott, szép, ágas lakást televízió díszíti, , ott áll a naigy, fekete zongo­ra is, amin a kis, 12 éves Er­zsiké Kodályt és Beethovent játszik. Kiss is me^unta JVI®8 J°Z8el a sok utaz­gatást, nem vérbeli paraszt- jmbemek való a gyár. Ma nár ő is a fez-ben dolgozik. Ha a volt matyólény új életé­ír. #3s*. -«í.tkt- «l-tv. .*§1» «ÉBfe «tSí, < :- kük mondotta) „rajtakaptak] a a csaláson" és amikor arról i y beszéltek, hogy ők igenis szí- {- vesen vállalják a társadalmi i- munkát, tudják, hogy ezzel / kinek és mit segítenek, s hogy! . nem a „jó pontokért” és még\ í nem is csupán a kirándulásra i t való pénz gyűjtéséért tették/ :. rendbe a gyár udvarát, vitték/- el a MÉH-be a hulladékanya­_ gokat, hordták a téglát a kul-J . tárház építéséhez, segédkéz-í . tek a szomszédos fez-ek tér-/ : ménybetakarításánál, meg a| . városi strandépítésnél és a* t játszóterek felszereléseinek v . javításánál ... 1 Amikor a vitaindító felszó- v lalást hallgattam, arra gon-( doltam, hogy összegyűjtők egy? s sereg adatot és konkretizálva a > próbálom bizonyítani, hogy« igenis, sok-sok gyárban, vál-f 1 alatnál, termel őszövet kezet- J , ben, városban és faluban egy-?- aránt nagy értékeket adtak f már a társadalmi munkások.? Vagyis, hogy nem a „lógás" ? ; és a „csalás” jellemző azokra ® > az emberekre, akik ilyen műn-'* kákát vállalnak, hanem an-? ' nak a közösségnek a gazdagí-? tása, amelynek javait ők is él-? , vezife. ? Ilyen adatokat ''X'in ? ' nap mint nap olvashatunk az? újságokban, hallhatunk külön- A féle fórumokon és a társadal-X mi munkák eredményeivel » lépten-nyomon találkozunk.? Nem kell tehát különösebben ? bizonygatnom e munkák ér-k tekét. Ehelyett inkább arra! kell felhívni a fiigyeimet, amit? ugyancsak egy brigádvezető»- így összegezett az említett érte-? kezleten: ^ — Nem szabad eltűrnünk,? hogy egy-egy ember viselkedé-? séből, gondolkodásából ssá-? zakra és ezrekre általánosít-? sunk. Inkább az egy'-egy em-? bér meggyőzésével, megvál-? toztatásával törődjünk többet.? Azt hiszem, leghelyesebb ezt? elhatároznunk a mostani vi-? tánk kapcsán, is, amikor a? társadalmi munka becsületé-? tői van szó. ? Kuttkay Anna ? .«a ve

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents