Észak-Magyarország, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-26 / 227. szám

Vasárnap, 1965. szeptember 26. RS5r 4 *?»* a r.r 4 ^ORSZÁG 3 Az eredmények a dolgozó embert dicsérik Slessélgetés Csépányi Sándor elvíárssal, as Ózdi Kohászati Üzemek vezérigazgatójával Megszokott, s immár hagyo­mányos, hogy az Űzeti Kohá­szati Üzemek dolgozói évről évre .következetesen jó és di­cséretre méltó eredménnyel dolgoznak. Előrehaladásuk út­ját eddig 14 élüzem kitünte­tés és öt ízben elnyert vörös vándorzászló jelzi. A gyorsan pergő munkáshétköznapok egy­re közelebb visznek bennünket az év végéhez. Jogos, s érthető érdeklődésünk, időszerű kérdé­sünk: milyen eredménnyel dol­gozik a gyár, várhatóan hogyan zárja az évet, felkészülten lép-e át 1966-ba? Csépányi Sándor elvtárs, a gyár vezérigazgatója így nyilatkozik: — A jó munkaszellem, az átgondolt vezetés, a gyár ve­zető szerveinek, a fizikai és a műszaki dolgozók jó együttmű­ködése, a különféle szocialista mozgalmak eredményeként kö­vetkezetesen valósítjuk meg apró és nagy célkitűzéseinket. Lépésről lépésre haladunk elő­re. Az év nyolc hónapjában elért eredményeink igen bizta­tóak. Illusztrálásként hadd mondjak el néhány számada­tot. A teljes termelésben (I— VIII. hónap átlagában) 101.4 százaléknál tartunk. Többek között martinacélban 5364, ösz- szes hengereltáruban 11 ezer 762 és kiszállításban 10 899 ton­na túlteljesítésről számolhatok be. Mindez azt mutatja, hogy a folyamat, amelyet több évvel ezelőtt elindítottunk, mind jobb teljesítésben segít ben­nünket. Az elmúlt évben pél­dául sikerült megvalósítani, hogy mindig adósság nélkül léptünk át a következő negyed­évbe. Az idén, célkitűzésünk­nek megfelelően, hónapról hó­napra teljesítjük feladatainkat, s a tételes szállításban is nagy előrelépést tettünk. , — Hogyan értékeli a gyáregységek munkáját? — A korábbi értékelések szerint általában mindig na­gyon jó, kiváló eredménnyel működött az acélmű, legutóbb a nagyolvasztómű is. A durva­hengerműről ezt már nem le­hetett elmondani. A termelés egyenetlen volt, sok volt a döccenő, a zavar. Az idén ör­vendetesen javult e mű mun­kája. Az egyenletes, ütemes termelés lassan itt is megszo­kottá válik. És ez nemcsak a hengersorokra vonatkozik, ha­nem a kikészítőre is. Hosszú időn át vajúdó gond volt, hogy nem győzték „kikészíteni” a* sorozatok termelését. E gondon« változtattak, s a kikészítőben« nagyon szép eredmények szü-„ letnek; Átgondolt, jól szerve- ® zett munkáról tesz tanúbizony- * ságot a durvahengermű szállí-« tó részlege is. Az acélmű ha- « gyományos eredménnyel mű-« ködik. Á nagyolvasztóműnél az • előző félévben voltak döcce-J nők, de ezen közös erőfeszítés-« sei javítottunk, sikerült elhá-J rítani a korábbi hibákat. • — Megkezdték-e a FV-es kohó bontását, illetve építését? — A korábbi elképzelés sze­rint szeptember elején kellett volna hozzákezdeni. De a kohó még bírja, s úgy döntöttünk, hogy e munkára csak október­ben kerül sor. A IV-es bontá­sán, átépítésén túl e kohó tér­ségében is befejezzük az elegy­tér gépi berendezéséinek sze­relését (a három másik kohó­nál már készen vagyunk), s így a nagyolvasztóműben a gépek­re hárul a nehéz fizikai mun­ka az emberek helyett. Ha már a beruházásoknál tartunk, hadd mondjam el, hogy itt gondok is szorongatnak bennünket. Nem vagyunk elégedettek az acélműi kémények építésének ütemével. A Gyárkémény Épí­tő Vállalat lassan, vontatottan halad. Szeretnénk, ha a válla­latnál jobban megértenék gondjainkat. — Mit mutatnak a mi­nőségi mutatók? — A minőségi mutatók igen kedvezően alakultak. Említet­tem, hogy ez év nyolc hónap­jában 1.4 százalékkal teljesí­tettük túl tervünket. Ezt a túl­teljesítést kizárólagosan a ter­melékenység növekedésével biztosítottuk. Jelentős megtakarítások mu­tatkoznak az önköltségben is. Ebben eddig 30 millió forintot takarítottunk meg terven fe­lül. Ez zömmel anyag-megtaka- rításból adódik. A hengerelt­árunál például a fajlagos fém­betét csökkentésével 4200 ton­na öntecset kitevő- anyagot ta­karítottunk meg. — Sikerült-e tovább ja­vítani a termékek minő­ségét? — Ismeretes, hogy az OKÜ- ben több éves célkitűzés alap­ján fokról fokra javítjuk a gyártmányok minőségét. Ez egyaránt nagy, s állandó fel­adatokat ró a párt-, a tömeg­szervezetekre, a vállalatveze­tésre, fizikaiakra és a műsza­kiakra egyaránt. A szervezeti, a technikai és a technológiai módosításon túl megszigorítot­tuk a végtermékek ellenőrzé­sét. Ez természetszerűen meg­növelte a belső selejtet. Az idén jelentősen sikerült le­csökkenteni a belső selejtet, éspedig a tavalyi 3.6 százalék­ról (I—VIII. hónap átlagában) 2,85-re. A múlt évi 0,69 és az első félévi 0.63-ról 0.59-re szo­rítottuk a reklamációs selejtet. — Milyen tennivalóik, célkitűzéseik vannak az év hátravelő részében? — A mindennapi egyenletes termelésen, a minőség további javításán kívül itt az ideje a télre való felkészülésnek. Tö­rekvésünk az, hogy minél több alapanyag, érc, koksz álljon rend el ke zés ü n kre. Termesze te- sen, ez nemcsak tőlünk, hanem a MÁV-tól, a szállítástól is függ. A- legnagyobb figyelmet, és következetesen, a minőség ja­vítására kell fordítanunk. A technika roppant gyom méretű fejlődése a jobb minőségű acél­fajták készítését követeli meg. Vannak elképzeléseink a gyártmány tökéletesítésére, új gyártmányok létrehozáására. A szokásos karbonacélokon kívül Ózdon bizonyos mennyiségű, gyengén ötvözött acélfajtákat is állítunk elő. E gyengén öt­vözött acélfajták minőségének javítására intézkedést dolgoz­tunk ki. Ez az intézkedés az acélműn kívül érinti a hen­gersorok, a kikészítés techno­lógiáját, valamennyi kapcsoló­dó munkafolyamatot. Ez a mi­nőségjavítás egyik része. A másik rész kutatással, feltá­rással, új gyártmányok kidol­gozásával van összefüggésben. Vizsgáljuk, milyen ötvözött, gyengén ötvözött acélfajták gyártására van igény, ezek kö­zül milyen acélfáj tákat tu­dunk legyártani müvünkben. Meggyőződésem, hogy olyan fizikai és műszaki gárda áll rendelkezésre, amely le tudja gyártani azokat az acélfajtá­kat, amiket bárhol a világon martinacélműben hasonló be­rendezésekkel gyártanak. Ter­mészetesen erre alaposan fel kell készülnünk, mert ez fel­adat-láncolatok megoldását követeli az acélgyártástól a ki­szállításig. — Várhatóan hogyan zár­ják az évet? — Tavaly nagyon szép ered­ményeket értünk el. Ezeket az idén, a baleset sajnálatos ala­kulásától eltekintve, sikerült tovább fokozni. Jól állunk a gazdaságossággal is. Az első hét hónap eredményei alapján 10 és fél nap nyereséget fizet­hetünk ki a gyár dolgozóinak. Természetesen ennek további alakulása munkánktól függ. Az emberektől. A számok mögött mindig emberek vannak. Én ismerem az ózdi embereket és bízom bennük. A számadatok, a mindennapos tapasztalatok azt mutatják, hogy az emberek elismerésre méltó becsülettel, szerényen és serényen végzik mindennapi munkájukat. Erős akarat hatja át az ózdi dolgo­zókat. Ezek az emberek, a gyár egésze várhatóan most, az év hátralevő részében is becsü­lettel teljesíti feladatát. & itt hadd jegyezzek meg valamit: ezek az emberek várnak. Mun­kájuk, eredményük alapján jo­got formálnak rá, hogy egy ki­csit (lakóházakban, út-, járda­építésben, fejlesztésben), töb­bet törődjünk ÓzddaL Csorba Barnabás Új építőanyag Csaknem 250 családi ház épülhetne a kazincbarcikai raktárakban fekvő gázszili kát nagyblokkokból A kazincbarcikai könnyűbe- alapján, a nagyblokkokból két tongyárban a Borsodi Hőerőmű különböző családi házat épít- eddig értéktelen pernyesalak- let, hogy az érdeklődőknek a jából az idén mintegy 120 ezer helyszínen bemutathassák a köbméter, úgynevezett gázszi- könnyű és olcsó építőanyag likát építőelemet készítenek, előnyeit, tulajdonságait. Az új építőanyagot azonban a kislakás építkezéseket hazánkban még nemigen isme- meggyorsító új anyag iránt rik, pedig számos jó tulajdon- már jelentkeztek az első érdek- sággal rendelkezik. így példa- ]ődők; a szomszédos Ausztria ul szilárdsága a másodosztályú üzletemberei. A raktárakban tégláéhoz hasonló, hang- és hő- elfekvő nagyblokkokból jelen­szigetelő, könnyen fúrható, fa- ;eg egy kisebb falut, csaknem ragható, s különösen a kisla- 250 családi házat lehetne még kás építkezéseknél igen gazda- az őszi hónapokban felépíteni, ságos. A gázszilikát termékből: a falmagasságú blokkokból, a szigetelő- és a válaszfal-lapok­ból. valamint a kézi falazóele­mekből az idén már több mint 74 ezer köbmétert gyártottak. A kereslet elsősorban (valószí­nűleg a gyenge propaganda miatt) a nagyblokkok iránt, igen gyér. Ebből az értékes építőanyagból több mint 10 ezer köbméter fekszik a raktá­rakban. A gyár vezetői szerint a nagy blokkok kiválóan alkal­masak és gazdaságosak föld­szintes kislakások építésére, főleg azokon a területeken, ahol több családi házat készí­tenek azonos időben. A paneles kislakásépítés népszerűsítésére a gyár most érdekes kezdeményezést való­sít meg. A Sajószenpéteri Üveg­gyár lakótelepén, egyedi tervek Járdát építenek Önöd minden utcájában Az ónodi tanácson elkészült a község teljes „járdásításá- nak” terve. Ezek szerint a jö­vő évre tervezett 2500 négyzet- méter járda megépítésével Önöd minden utcáját ellátják megfelelő gyalogjáróval. A terv valóra váltásának legna- gyobb biztosítéka, hogy a munkát a helybeli ktsz vállalta el. A falu lakóinak segítségé­re is számítanak, körülbelül 90 ezer forint értékű társadalmi munka erejéig. A tanács ezenkívül a község útjainak javítására, rendbeho­zatalára is nagyobb összeget fordít. Zöídség-gyümöfcs raktár épül Miskolcon és Úzdon Megfelelő raktárak hiányá­ban sok gondot okozott tavaly Miskolcon és Özdon a friss zöldségfélék, főleg a gyümöl­csök tárolása. A csúcsszezon­ban beérkező nagy mennyisé­gű zöldárut nem tudták frissen tartani, sokszor a szükségesnél nagyobb mennyiséget kellett bezsúfolni az üzletek kis rak­táraiba. A két városban változtatnak ezen. Miskolcon és Özdon is hozzákezdtek egy-egy korsze­rű, légkondicionáló berendezé­sekkel ellátott nagykereskedel­mi raktár építéséhez. Miskol­con 20 millió forintos költség­gel 70 vagonos hűtőkapacitá­sú raktár épül. Ózdon mintegy 12 millió forintos költséggel építik fel a 30 vagon hűtőka­pacitású zöldség- és gyümölcs­tárolót. A tervek szerint mind­kettőt a jövő év decemberében adják át Épül az ércelőkészílő mii Sajók ereszí uron Az Ózdi Kohászati Üzemek és a Lenin Kohászati Mű­vek nyersvasgyártásához szükséges érctömörítvényt gyártja majd a sajókeresztúri ércelőkészítő mű. Építését 1963. őszén kezdték el, s a tervek szerint 1968. végéig fejezik be. Az épülő hűtőtorony. Riesel szeptember VI. A Tisza és as Eufrátess ricsei szeptemberből nekem csak három nap jutott. Három élmény- dus, izgalmas, szép nap. Lát­tam a nyár és az ősz bizarr birkózását, a buja ölelkezést, amely legszebb volt a Tisza partján. Harsányan üde, szin­te zsenge fűben gázoltunk. Huniba tavasz lenne. Fasorok, dülőutak, kukoricatáblák, vág­tató gépek, fürge lovak és munkában görnyedő emberek fürödtek a vakítóan tiszta, alig-alig sárguló fényben. A kukoricatáblák mint a dzsun- gcli növényzet, sűrűk, buják. Attól félnek, nem lesz annyi idő, hogy jól beérjenek a csö­vek. A Tisza szőke szelídség­gel sodródott medrében, nyal­dosva a behajtó fákat és ága­kat. A parton szilvás terül, a fák ágán egybeolvadó ham­vas kékség jelzi a termést. Egyik délután vendég érke­zett. Fekete férfit vártak, de csalódtak. Göndör hajú, kreol­bőrű férfi érkezett, nem feke^ te, hanem őszülő fürtökkel. Csodálkoztunk is, hogy a ven­dég mindössze harmincöt éves. A Vízügyi Igazgatóság mér­nökei kísérték, mert a vendég maga is mérnök, a messzi Szíriából érkezett. Megállt a Tisza partján, és sokáig csak nézett. A szelíd folyót nézte, azután a szilvával megrakott fákat, a buja füvet, a legelő gulyát és a köréje gyűlt em­bereket. Kérdezni se kellett, beszélt, beszélt, megindultam — Sze­retem hazámat. Szíriát, na­gyon szeretem, de be kell val­lanom’ Szíria közel sincs any- nyira szép, mint Magyaror­szág. Az én hazám nagyobb része sivatag, kavics, homok és agyag, kevés még a zöld kert, a gyümölcsös és öt hó­napig egyáltalán nem esik eső, olyankor sivár pusztaság ott minden. — És milyenek a folyók? — Legnagyobb folyónk az Euírátcsz. Nagyobb, mint a Tisza, de nincs ennyire szép. Viszi a rengeteg vizet, de partja sivár pusztaság. Ezt a folyót akarjuk mi megfogni, el gátolni, felduzzasztani né­hány helyen, hogy öntözzön, megtermékenyítse a sivatagot. De ez igen nagy munka. Az­ért is jöttem Magyarországra, hogy tapasztalatokat szerez­zek. hogyan lehet ötletesen, olcsón öntözni. — Más folyók? — Van még egy. az Oransz. Ez kisebb, mint a Tisza. Ezen már építettünk három gátat, és így meglehetősen nagy te­rületeket öntözünk. Ez a fo­lyó eddig az „envém” volt. Az első gát húsz évig épült. A másik kettőt az utóbbi évek­ben építettük, meglehetősen gyorsan. Most az Eufrátesz következik. A szíriai mérnök neve Mohamed Hichman Sejk Kcaled. Még nőt­len ember. A sivatagi folyók megzabolázására áldozza éle­tét. Azt mondta: nem akar megnősülni, legfeljebb akkor, ha már az Eufrátesz is annyi földet öntöz, mint a Tisza. Mert csodálatos dolog az öntö­zés. A puszta kavics, a homok és a kemény agyag is dúsan terem, ha elegendő vizet kap. Bizonyítja az Oransz. A há­rom duzzasztó gát környékén gyönyörű gyapotültetvények, búzaföldek, kertészetek és gyü­mölcsösök vannak. Hiába jön az öt hónapos aszály is, az ön­tözött vidék virul. — Ott hogyan öntöznek? — Egyszerűen. Az árasztá­sos. vagy barázdás öntözést alkalmazzuk, öntöző gépeink, berendezéseink még nincse­nek. Önök mihozzánk képest dúsgazdagok. Egy olyan ön­töző berendezés, mint ez itt. a ricsei határban, Szíriában óriás vagyont ér. — Kié ott a föld? — Az öntözött terület jelen­tős része a Közmunkákat Ki­vitelező Minisztériumé, lénye­gében tehát állami birtok. De sok a nagybirtokos és a bérlő is. Kisbirtok is van, de azok igazán kicsik. ■— Mekkorák? — Maximálisan négy hek­tár- (körülbelül két hold), a si­vatagban általában 12 hektár jut egy parasztnak. — Gépek vannak? — Traktor és aratógép. Más nincs. A mi parasztjaink kéz­zel dolgoznak. — Táplálkozásuk? — Leginkább burgonyát esznek. A kukoricából kenye­ret sütnek. Az árpát az álla­tokkal etetik. De az állato­kat eladják, hogy pénzhez jussanak. Húst nemigen esz­nek. Az a gazdagok eledele... És maguknál? Maguknál mennyi húst esznek a parasz­tok? M indenki mosolygott. Mennyi húst? Ameny- nyi jól esik. Itt, Kiesén két-három disznót vág évente egy család, de a nagyobb csa­ládok többet is. A kenyér fe­hér, a levesben hús fő és igen jóízű a pörkölt. A vendég bólogatott. — Igen — mondta. — Két hónapja járom az országot és mindenütt azt látom, hogy a magyar falvak népe igen jól él és szépek, kulturáltak a köz­ségek. u — Mi ezzel sem vagvunk elégedettek — szólt közbe az elnök. — Elhiszem. És az jó is. De látnák a szír falvakat! Öt-tíz házikó eg)- falu. Ahol ezer ember él, az már egy város. Riese, például, Szíriában nagy város lenne ... A szír vendég mindent meg­nézett. Térképeket, tervrajzo­kat tanulmányozott, és nem is az elismerés, hanem az elra­gadtatás hangján beszélt e-V bodrogközi öntözésről, a töb­bi borsodi öntözőműről és víztárolóról, mert látta már a sályi. a geleji, a rakacai víz­tárolókat, a tiszalöki duzzasz­tót és a gibárti erőművet. Terepszemle után egy óriás kukoricatábla közepére men­tünk. Itt áll eg)’ nádfedeles ház. Finom illatok fogadtak. Gulyásleves és birkapaprikás. A ház körül színes kis virá­goskert, körtefák, szilvafák. A kukoricatábla annyira sűrű volt. hogy innen csak a szil­vakék eget láttuk. — Ez a magyar dzsungel — mondta mosolyogva Katócs András, a párttitkár, és pálin­kával kínálta a szíriai vendé­get. Ivott, aztán így szólt: alóban. Ez igazi ma­gyar dzsungel, de ez a jó dzsungel. Any- nyira dús. szinte buja és szép ez a táj, hogy nekem eddig ez tetszett legjobban egész Magyarországon, pedig láttam már a Dunántúlt is. Az is na­gyon szép, de ez más. Ez olyan, amilyet én szeretek, amilyenről én álmodom. Dús és zöld minden. És a Tisza el­ragadóan szép. Ezt a vidéket véstem legjobban tudatomba. Majd ha hazatérek, és bekö­szönt az öthónapos szárazság, amikor sehol sem lesz zöld folt a szír sivatagban, a buja bod­rogközi tájra gondolok. Előt­tem fog lebegni a Tisza és ez az egész, nagyon kedves vi­dék. Emlékként ezt a képet vi­szem magmmal. ennek a vál­tozatos. üde. harmatos tájnak a képét... Szondrei József (Vége.}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents