Észak-Magyarország, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-26 / 227. szám
es* ESZARMAGYARORSZAG Vasárnap, 196S. szeptember 26, Közlemény a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front küldöttségének magyarországi látogatásáról A magyar nép egységesen támogatja a dél-vieínami nép igazságos harcát A Magyar Szolidaritási Bizottság meghívására 1965. szeptember 14—25 közölt Dang Kuang Mink-nek, a Dél- vietnami Nemzeti Feiszabadí- tási Front Központi Bizottsága tagjának vezetésével baráti látogatást tett Magyarországon a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front küldöttsége. A ^ küldöttséggel szívélyes- hangú, baráti eszmecserét folytatott Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Brvtyő János, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a SZOT elnöke és Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese. A küldöttség találkozott és megbeszéléseket folytatott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szolidaritási Bizottság és más magyar szervezetek vezetőivel, üzemekben és vidéki városokban tett látogatásai alkalmával szolidaritási gyűléseken találkozott a magyar dolgozókkal. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Font küldöttsége között megállapodás jött létre a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítá- si Front budapesti irodája felállításáról. A Magyar Szolidaritási Bizottság a dél-vietnami hazafiak részére gyógyászati berendezésekből álló segélyt adott át a küldöttségnek. A harcoló, hős dél-vietnami nép küldöttéinek a magyar vezetőknél tett látogatásai, a magyar dolgozók széles rétegeivel történt találkozásai alkalmat adtak népünk internacionalista szolidaritásának kifejezésére az, amerikai imperializmus bűnös agressziójával szemben igazságos honvédő háborút folytató délvietnami testvéreink iránt, E találkozások Ismételten megerősítették a Mágyar Népköz- tásaság kormánya 1965. augusztus 10—i állásfoglalását, amelyben kinyilvánította: „A viegtnami nép ellen elkövetett szégyenletes akciók az egész világ színe előtt ismételten leleplezik az Egyesült Államok vezetőinek ,.a béke, a szabadság és az igazság védelméről” hangoztatott képmutató á’l'+á ait. Az amerikai imperialistádnak be kell látniuk —, hiszen a mindennapok tényei kényszerítik őket erre —, hogy hiábavaló minden kísérletük a vietnami nép igazságos harcának megtörésére. A Magyar Népköztársaság kormánya és az egész magvar nép támogatja a Vietnami Demokratikus ' Köztársaság kormányának és a Dél-victna- mi Nemzeti Felszabadítási Frontnak, mint a harcoló vietnami nép tényleges képviselőinek javaslatait a vietnami kéi'dés rendezésére. Az Egyesült Államok haladékta'anul szüntesse be agresszióját a vietnami nép ellen, vessen véget a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni terrorbombázásainak, vonja' ki csapatait és fegyverzetét Dél-Vietnam- ból. Az 1954. évi genfi egyezmények szigorú betartása megfelelő alapot teremt arra, hogy a vietnami nép — a vietnami Demokratikus Köztársatásával — maga döntsön sorsáról. A Magyar Népköztársaság kormánya népünk internacionalista kötelességét teljesítve, továbbra is minden erkölcsi, anyagi és egyéb segítséget megad a vietnami népnek. Az amerikai agresszió kiszélesedése arra kötelez bennünket,Szeptember 29-én ismét a Fegyveres Erők Napját ünnepeljük és köszöntjük. Az ünnep tiszteletére a következő napokban több helyen lesznek különböző rendezvények. így szeptember 26-án délelőtt 10 órakor a diósgyőri Bartók Béla Művelődési Házban a helyőrség fegyveres testületéinek legjobb kultúrcsoportjai adnak műsort a Lenin Kohászati Művek dolgozóinak. Itt a katonai irodalmi színpadok, énekkarok, zenekarok és tánccsoportok lépnek fel. Szeptember 28-án délelőtt 10 órakor kerül sor a helyőrség központi ünnepségére, a Fegyveres Erők Klubjában. Itt kihirdetik a honvédelmi miniszter ünnepi parancsát, majd hogy még határozottabban, még aktívabban támogassuk Vietnam igazságos harcát az amerikai imperializmus ellen”. A küldöttség a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front és a dél-vietnami nép nevében köszönetét fejezte ki a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a magyar kox-mánynak és népnek azért az erkölcsi és anyagi támogatásért, amelyet a dél- vietnami népnek nyújt és a jövőben nyújtani fog az amerikai agresszió elleni hősi harcához. A küldöttség e támogatást a magyar nép internacionalista érzései nagyszerű megnyilvánulásaként értékeli, amely hozzájárul a harcoló dél- vietnami nép erőinek és lelkesedésének növeléséhez. A Dél-vietnami Felszabadítás! Front küldöttségének magyarországi látogatása erősítette népeink közös an ti imperialista harcának lendületét, jelentősen hozzájárult a mamélyében közvéleményünk annak a hősi népnek a képviselőit ismerte meg, amelynek szabadságáért, függetlenségéért vívott küzdelme csak győzelemmel, csak az amerikai imperializmus’ vereségével végződhet. Stock János ezredes, belyőr- ségparanosnok mond ünnepi beszédet. Ekkor kerül sor a jutalmak és a kitüntetések kiosztására, valamint az előléptetések kihirdetésére. A KISZ városi Bizottsága szintén megünnepli a Fegyveres Erők Napját. Az ünnep tiszteletére járőrversenyt szervezett a Csanyikban középiskolások és kiszista munkásfiatalok részére. A fegyveres testületek laktanyáiban 28-án, kedden délután rendeznek ünnepségeket és kultúrműsorokat. Szeptember 29-én, az ünnep napján, amely a katonáknak „munkaszüneti” nap, sportversenyeket bonyolítanak le az alakulatoknál. ság és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front ismert programjának megvalósígyar es del-vietnami nép barátságához és a szolidaritás szálainak erősítéséhez. Dél-vietnami barátaink sze• • Inncpségck a Fegyveres Erők Napjának tiszíeleíérc iSeíi kmSpalifikai összefoglalóik 107 kérdés az ENSZ-közgyűlés napirendjén $$ Elhallgattak a fegyverek a veszélyes frontszakaszou Mi lesz a következő lépés? Víílasztások után az NSZK-bar • m Az ENSZ-közgyűlés 20. ülésszaka megkezdte a munkáját. Ebben az egyébként eléggé közhelyszerűen hangzó mondatban a hangsúly azon van, hogy „az ENSZ-közgyűlés megkezdte a munkát”, ami azért érdemel figyelmet, mert az elűző ülésszak egyáltalában nem volt képes lényegi munkát végezni. Tulajdonképpen érdemben még csak nem is vitatkoztak, mert már a közgyűlés kezdetekor nyilvánvaló volt, hogy nem kerülhet szavazásra sor. A 20. ülésszak értékelésénél ezt az előzményt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nemcsak azért, mert egy év elveszett a világszervezet munkájából, s ezt az elveszett évet a 20. ülésszaknak kell pótolnia. Ezért is került egyébként 107 kérdés a napirendre, ami zsúfoltságban felülmúl minden előzőt. Nem lehet elfelejteni azonban azt sem, hogy súlyos válságos időszakot élt át a világ- szervezet éppen a jubileumi ülésszak etott. A múlt évi tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy a világszervezetnek nyugtalanítóan gyenge pontjai vannak, s ezeknek a gyenge pontoknak javarésze az elmúlt tizenkilenc év során gyűlt ösz- sze. Ma már valóban más a helyzet a világszervezetben, mint volt hosszú éveken keresztül, amíg az Egyesült. Államok befolyásolta az ENSZ munkáját, esy engedelmes szavazógép segítségével. A világ- szervezet összetétele az elmúlt években lényegesen megváltozott és ennek hatása az egyes kérdések megvitatásában és az állásfoglalásokban is megmutatkozik. 2 Az ENSZ'nagy lépéseket tett az egyetemesség felé, de még mindig súlyos hiányossága, hogy nem vesz részt munkájában az egyik legnagyobb ország, a Kínai Népköztársaság. Ez persze nemcsak a világ- szervezet egységének súlyos sérelme, hanem gyakorlatilag is nehézséget támaszt azoknak a kérdéseknek megvitatásánál, amelyek az ázsiai térséget érintik. Ennek ellenére az ENSZ az indiai—pakisztáni viszályban hatásosan tevékenykedett, legalábbis U Thant főtitkár eredményesen járt közbe és az indiai és a pakisztáni kormány elfogadta a Biztonsági Tanács tűzszüneti javaslatát. Ez feltétlenül jó jel az ENSZ-közgyűlés 20. ülésszakának eredményes munkája szempontjából. Az indiai—pakisztáni tűzszünet természetesen még nem jelenti a békét a kasmírt kérdésben. Minden valószínűség szerint még hosszú és tekervényes az út odáig. Egyelőre nem történt több. csupán az, hogy elhallgattak a fegyverek ezen a rendkívül veszélyes frontszakaszon, ahol nemcsupán India és Pakisztán ellen létes érdekei ütköznek össze, hanem a második világháború utáni korszak egyik legveszélyesebb pontja is van. Tulajdonképpen 1947 óta tart a konfliktus a kasmírt kérdésben és a különböző ellentétes nagyhatalmi érdekek is hozzájárultak ahhoz, hogy mind a mai napig nem sikerült rendezni a kasmír! kérdést. A Himalája tövében elterülő, egyébként gazdag ország a világ egyik legviharosabb pontja. Hosszú évek óta fegyverszüneti állapot uralkodik ezen a területen India és Pakisztán között. anélkül, hogy a tarlós béke alapjait meg lehetett volna teremteni, Mindenesetre a fegyverszünet is jobb, mint a nyílt fegyveres konfliktus, amely mindig magában rejti azt a veszélyt, hogy tovább terjed, s általános háborúvá szélesedik. Ilyen jelenségek a mostani konfliktus során is mutatkoztak és talán részük is volt abban, hogy a két szembenálló fél elfogadta a Biztonsági Tanács fegyverszüneti feltételeit. Elvégre sem Indiának, sem Pakisztánnak nem áll érdekében, hogy a háborús konfliktus kiszélesedjen. Tagadhatatlan: a háború ki- szélesedésének lehetőségét magában hordja az Egyesült Államok politikája és a Vietnam ellen alkalmazott fegyveres agresszió. A háború kiterjesztésének amerikai politikája alkalmas arra, hogy a viharzónát olyan területekre is kiterjessze, amelyek nem érintkeznek közvetlenül a vietnami hadszíntérrel. Ugyanekkor a világ közvéleménye megállapíthatta, hogy a Szovjetunió kormánya milyen aktívan vesz részt a béke biztosításában. A két szovjet nyilatkozat, valamint a Szovjetunió békeközvetítése döntő tényezője annak, hogy India és Pakisztán között létrejött a fegyver- szünet. _____ a L ehetséges: a következő lépés valóban az lesz, amit U Thant ENSZ-főtitkár ajánlott, vagyis, hogy India és Pakisztán miniszterelnöke találkozik — Koszigin szovjet miniszterelnök javaslata alapján — esetleg szovjet területen. Ennek a lépésnek a valószínűségét ma még nem lehet végérvényesen megítélni, de kétségtelen, hogy nemcsak a kasmír! konfliktus végleges rendezése, hanem a világbéke szempontjából is nagy jelentőségű lenne. 4 A harmadik nemzetközi esemény, amely a héten magára- vonta a figyelmet: a Nyúgat- Németországban lezajlott választások és ezzel kapcsolatosan új kormány megalakítása Bonnban. Uj kormányról beszélni természetesen erős túlzás, hiszen új programról sem lehet beszélni és eldőlt az; is, hogy továbbra is Erhard marad a kancellár. Ami bizonytalan, az nemcsak egyes fontos tárcák betöltése, hanem olyan politikusok részvétele a kormányban, mint Franz Josef Strauss, a. CSU vezetője, vagy Mende alkancellársága, amely legalábbis vitássá vált. Úgy látszik, a kulisszák mögötti tárgyalásokban annak a kérdésnek az eldöntéséről van sző, hogy Strauss, aki a nyugatnémet politika egyik legexponáltabb figurája, visszakerül-e a kormányba, vagy pedig továbbra is a háttérből igyekszik érvényesíteni befolyását? Az FDP vezetői, akikre Er- hardnak az új kormány megalakításánál változatlanul szüksége van, váltig azt hangoztatják, hogy nem hajlandók részt venni olyan kormányban, amelynek Strauss is tagja. Strauss nem zárkózik el az elől, hogy kívül maradjon a kormányon, de azt követeli, hogy ebben az esetben ne vegyen részt a kormányban Mende sem, legfőbb ellenfele, és Schröder külügyminiszter sem, akinek politikájával nem ért egyet. Ezek persze személyi kérdések, a világot viszont az érdekli, hogy Nyugat-Nómet- ország tovább halad-e annak az agresszív irányzatnak a vonalán, amelyet még Adenauer hívott életre. Ver Andor: ís.'Jif, E zt a történetet Kepes Miksától, a bue- nosrairesi Bevándorlási Ház magyar tolmácsától hallottam. A feleségemék beutazási engedélye ügyében elég sokat talpaltam a Bevándorlási Házban, s időnként bekukkantottam Kepeshez is. Az öreg ilyenkor mindig magyarokról szóló történetekkel trak- tátt. Évtizedeken keresztül egyetlen magyar nem tehette be a lábát Argentínába anélkül, hogy Kepes szót ne váltott volna vele. Mint tolmács az útlevélellenőrző bizottsággal együtt Montevideoban felszállt a hajóra, s a bizottság elé járuló magyar utasokat és bevándorlókat elsőnek ő kérdezte ki. (Többek között engem is.) Sokakkal beszélt, sok mindent hallott, sok mindent tudott főleg arra vonatkozólag, hogy ki miért jött Argentinéba. A legtöbb magyart régebben a nyomorúság, vagy a kalandvágy hajtotta ki tengerentúlra. Akadt persze olyan is, aki a Bétéká paragrafusai, vagy mint megrögzött anti.mil itarista, a sorozás elől keresett ilyen távoli menedéket. Ritka eset volt. ha valaki látogatóba, vagy üzletileg jött. még ritkábban fordult elő, hogy az utas zsebében egy szerződéssel érkezett, amely tíz fellépésre kötelezte a Colon operában, a legritkább mégis az az eset, amelyről ez a történet szól. Szerintem (s remélem, az olvasó szerint is) páratlan a maga nemében. Hőse egy Szabolcs megyei módos, gazda. Időpontja: 1912 nyara, azaz január eleje. (Argentínai nyárról van szó.) A történet pedig így szól: Kepes hivatalos tolmácsi minőségében felszállt Montevideoban egy hajóra. Feltűnt neki az utasok között egy ötven év körüli atyafi, aki rámás csizmát, bekecset, s őszülő, de hetyke, ugyancsak kipomádézott bajuszt viselt. Nyomban felismerte benne a honfitársat, s mikor a bizottság előtt megszólította, az kéí nyár ember nagyot rikkantott örömében, s majdnem nyakába borult Repesnek. Hogy ő milyen rettentően boldog. Kijön ide a világ végére, azt hitte, egy magyart se talál itt, „s akkor maga földikém . . .” Kepes megállította. Most hivatalos dolga van, nincs ideje beszélgetni, de reggel, ha megérkezik a hajó Buenos Airesbe, találkozhatnak. Találkoztak is. Kepes beinvitálta az atyafit hivatali szobájába. Beszélgetni kezdtek. — Hát, szóval látogatóba jött Argentínába. — Az a, látogatóba. Mglátogatom Argentínát. — Argentínát? Inkább valami rokonát? — Nincs itt nekem az égvilágon senkim. E rre aztán nagyot nézett Kepes. Olyan gazdagnak mégsem látszik ez a derék kisgazda, hogy puszta szórakozásból nyakába vegye a világot, s kiruccanjon ilyen messzire. Hát ha nincs itt senkije, mi a csudának jött Argentínába? — Nagy sora van annak! No, csak mesélje el szaporán. Az ember elővette a zsebkendőjét, megtörülte izzadó homlokát, aztán kigombolta bekecsét. — Fene nagy meleg van itt maguknál, földikém — sóhajtotta panaszosan. — Ügy látszik, elvesztettem a fogadást. — Miféle fogadást? — csodálkozott Kepes. — Azt, amit a komámmal kötöttem odahaza. Kezdem már látni, hogy mégis csak neki volt igaza. — Miről beszél ember?'Nem mondaná még egy kicsit világosabban? — No, akkor figyeljen ide földikém. Van énnekem otthon egy komám, aki sohasem ad nekem igazat, én se neki. Kemény, feiű emberek vagyunk mind a ketten.' Állandóan vitatkozunk, sűrűn összeszólalkozunk, éppen csak hogy ölre nem megyünk. De mindig kibékülünk, aztán megint kezdjük elölről. Hát úgy történt a dolog, hogy két hónappal ezelőtt azt mondja nekem a koma: „Te, János, ugye hamarosan elkezdődik a tél?” — Megvan ez veszve — gondolton —, hogy ilyen marhaegyszerű dolgot kérdez, de ráhagytam, mert nem tudtam, hova akar kilyukadni. „Elkezdődik bizony — folytatta —, de nem mindenütt. Mert olyan ország is van a földön, ahol most fordul nyárba az idő.” — „Aztán melyik az az ország?” — „Sok ilyen ország van, az egyik Argentina. Elhiszed, János?” — „Nem én, Pista” — mondtam neki kereken. — „Már pedig akár hiszed, akár nem, így van.” — „Már, hogy modhatsz ilyen marhaságot! — fortyantam fel erre. — Ha tél van, ha nyár, egyszerre van mindenütt. Isten csinálja a telet is, a. nyarat is, olyan nincs, hogy kettőt csináljon mindegyikből. Nem vagyok hülye, hogy ilyet elhigyjek.” D e Pista csak erősködött, mire én meg- dühösödtem és azt mondtam, hogy ha egyikünk se hisz a másiknak, akkor fogadjunk. Jó, fogadjunk. Mibe? Tíz köböl búzába. Rendben van. — No, komám — mondta nevetve Pista —, adhatod is már a tíz köböl búzát, itt a bizonyíték a zsebemben. Újságba van téve.” —- „Az semmi — mondtam én — annak nem hiszek, ami újságba, van téve”. — „Hát minek hiszel?” — „Csak a szememnek.” — „Bolond vagy te János — mondta ő — tengerpénzbe kerül elutazni oda, ahol most fog kezdődni a nyár.” — „Már pedig én elutazom.” — És, amint látja, el is utaztam. Repesnek majd leesett az álla a csodálkozástól. — Hát ezért jött? — Mi másért jöttem volna? Tehettem is. özvegy ember vagyok, van két legény fiam, eligazítják azok a gazdaságot, amíg távol vagyok. — Aztán miből telik magának ilyen drága utazásra? Az ember ki fent bajusza alatt ravasz mosoly villant meg. — Ne fájjon a feje ezért földikém. Telik. Van százhúsz hold príma, fekete földem, hoz az szépen. Aztán pénzem is van a takarékban. Meg három remek csikót is eladtam, mielőtt elindultam. Valahogyan csak kifutja, igaz? — Igaz — hagyta rá Kepes. — Hanem a tíz köböl búzát már elvesztette. — Nono, még nem biztos. — Már hogyne volna biztos? — Mert nem elég a nyár és ez a kutya meleg — törülgette gyöngyöző arcát. — Az aratást is fogadásba tettük. Ha nincs aratas, én nyertem a tíz köböl búzát. Kepes elnevette magát. — Ilyen fura embert se láttam még, mint maga. Gazda létére el tudja képzelni a nyarat aratás nélkül? — El én. Honnan tudhassam, hogy ebben az isten háta mögötti országban mikor aratnak? Meg kell tapasztalnom. M eg is tapasztalta. Két hónap múlva újra beállított Kepeshez. Útra készen hazafelé. A két hónap alatt sokfelé járt. Városokban, falvakban, földeken. Sok aratást látott, egyszer-kétszer maga is mégfogta a kasza nyelét. Csoda ez, mégis igaz. A tíz köböl búza jogerős a komának. Mért tényleg két nyár van, bármennyire hihetetlen is. Dehogy is sajnálja a pénzt! Megérte. Mert világot látott, sok érdekeset tapasztalt, többek között nagyon csinos „muehacha”- kkal is találkozott — sodorintott legényesen a bajszán — meg is csipkedte az arcukat, csak az a kár, hogy nem tudott beszólni velük... iMelegen kezet rázott Kepessel, s elbúcsúzott tőle. Másnap hazautazott és soha többé hírt nem adott magáról. Különben pedig Fejlete Jánosnak hívták.
