Észak-Magyarország, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-04 / 182. szám

ÉS* A KM A r,T AüriBsrir, Szerda, 1965. augusztus 4 BitmwmwrTirWMicgam BgraSHga.'EaBeflJg Vízipisztoly ván létesíteni, ahol a rádió és televízió javító részlegen kívül cipész és órás javító szolgálat is lesz. Az ' Edelényi Ruhá­zati Szövetkezet 160 ezer fo­rintos költséggel cipő, óra .és motorkerékpár javító részleget hoz létre. Évente mintegy 280 ezer forinttal növelhetik igya szolgáltatásokat. A Magyar Rádió és Televízió miskolci stúdiójának műsora (a 188 méteres hullámhosszon 18—19 órájg) A megye életéből. Bányajárás . .. Hol tart a vasűt-vUlamositás? Ritmikus percek. Az egészségügyi kultúra kérdései. Kassái nyomdászok Miskolcon. A nők életéből: KÖránkelő asz- szonyok. Balettzene. Sporthiradó. — A nyakát spricceld le, apu. A gépgyáriak az iskolákért (Tudósítónktól.) ivó-kút sem volt mindenütt. A Diósgyőri Gépgyár patro- A gépgyáriak igen praktikus náló brigádjai a mezőkövesdi felszereléseket készítettek, s járás termelőszövetkezeteinek azokat az iskolák rendelkezé- nyújtott segítségen kívül tsz- sére bocsátják. Kísérletezés s*. “olv/,ríSa«í■» **<—< ajánlottak fel az iskolák szá- részére olyan elektronikus mára, amellyel évek óta húzó- számológépeket is szerkesztet- dó problémát számolnak fel. tek, amelyek az egész osztály Eddig ugyanis több régi ütő- ^vontaival teszik lehetővé a lábán nem tudtak megteremte- .... \i a gyermekek higiénikus felelő kisdiák szemléltető el­áztál kodásának, kézmosása- lenőrzését, lias feltételeit, & úgynevezett (p. j.) A „VIRÁGOK KÖLTŐJÉ“-NÉL KELEMÉRBEN Beszélgetés Reményi Ján©ssal A wmw’mS; Heinrich Böll: Doktor Murki összegyűjtött- hallgatásai Böll novelláiban is ugyan­ezt a kimeríthetetlennek tűnő tárgyat elemzi, ábrázolja, gúnyolja, ezen nevet és ezen esik kétségbe. Elválaszthatat­lan a németségtől és a milita- rizmus, a faji felsőbbrendűség káprázata, az egyének életé­ben is jelentkező agresszivitás ellen küzdve mutat rá, hogy o német pedantéria, szorga­lom, céltudatosság, szentimen- talizmus miképp társul ma­gánnyal, hódításvággyal, hiva­tástudattal, vagy éppen egy­szerű martalócicodással. A mi népünk sorsa évszá­zadok óta összefonódott a né­metekével. Nem mondhat­nánk, hogy a legjobb emlé­keink vannak erről, de társa­dalmunkban még igen sokan élnek olyanok, akik vagy vak gyűlölettel tekintenek a né­metekre, vagy pedig, a valódi összefüggések figyelembe vé­tele nélkül, kritikátlanul dí- csérgetik a német erényeket: rendszeretetet, szorgalmat, műszaki tudást, szervezőké­pességet. Böll is hozzásegíthet ahhoz, hogy jobban megismerjük a németeket. Ez a harcos huma­nista és hívő katolikus író ugyanis realista, aki a benne- élő és bőréből kibújni nem tudó, de nem is akaró német felelősségtudatával elemzi .sa­ját népének erényeit és hibáit. A legjobb értelemben vett kritikai realizmus az, ami mű­vében ötvöződik. A részletek hitelességét egy elemző elme egyszerűségében is meghök­kentő logikájú zárt gondolat­menete teszi árnyalttá és egé­szében is meggyőzővé. Nem marxista. Böll nem ábrázolja az osztályok harcát, de jól látja, jót' ismeri a ten­denciák mozgását. Sohasem doktriner, azaz nem gyárt házi használatú ideológiát csak azért, hogy polgár voltának jogosultságát igazolhassa, ha­nem mindig konkrét, maga a rész érdekli s annak összes vonatkozásait igyekszik feltár­ni. S ennek alapján a bölli mű arra is alkalmas, hogV építőköveket szolgáltasson egy marxista elemzéshez. J rói nagysága éppen aZ effajta megbízhatóságá­ban rejlik. Azéban, aki nem akar más lenni, de tudja, hogy nemcsak német, hanem ember is, és egyszerre akar mindkettő maradni. Ezt pedig csak kíméletlen őszinteséggel teheti abban az országban, amelynek tragédiáját éppen önáltatása okozta. Böllnek mértéke van, arányérzéke. $ ebben goethei, német, ember és előremutató. Kováts Lajos A magyar olvasó már is- meri ezt a nagynevű né- net írót. Az Ádám, hol vol- ál?, a Magukra maradtak, a 3iliárd fél tízkor, az Írországi tapló sok olvasó, polcára ke- ült fel, a rádióban hallott já- ékai is sok hallgató érdeklő­lését keltették fel. Nem csodálatos tehát, hogy lovelláskötete is gyorsan el- ogyott, alig kapható. Böll zok közé tartozik, akit a ma- yar olvasóközönség megsze­dett. Meg is érdemli az olvasók onzódását ez a humanista émet, akinek fő élménye, fő rói témája a „német mizé- ia”, melyből nálunk is, mint ok más európai népnél, a né- letek okozta tragédia lett. Böll az ismert 47-es csoport­hoz tartozik, melyben azok az rók egyesültek laza szerve- eti, de igen szilárd magatar- ásbani egységben, akik fel­ismerték a német betegséget, ■ilágosan látják a múltban és jelenben egyaránt, hogy a émetségnek talán legsúlyo- ;abb betegségét éppen a ajátos németség, helyesebben z e néven ismert, terjesztett, polt életmód, életeszmény kozza. református gyülekezeteinek prófétikus lelkületű pászto­ra: Tompa Mihály él itt, ebben a kicsiny gyűjte­ményben. Hamvai, idestova 100 esztendeje, kívánsága szerint Hanván hamvadnak. A-minden tekintetben sze­rény igényekre szabott épü­let belső, nagyobb részében i gazdag írásos és képes em­lékanyag tárul a látogatók , szeme elé. A mestergeren­dás kis szobácska csendjé­ben a „néma tartomány’’ el­árvult magyar népének szi­vét megremegtető váteszi felhívás visszhangja zeng: „Fiaim, csak Énekeljetek .. .!” AZ ÉVRŐL ÉVRE ismer­tebbé váló emlékmúzeum látogatói között sokan 1 hoz­zák el a rimaszombati szü­lőház, a bejei parókia, a hanvai síremlék üzenetét, s ezzel a virágok költőjének emlékgyűjteménye a népek közötti bensőséges, igazi ba­rátság egyik forrásává ‘vá­lik. Tompa Mihály allegóriái messzi múltból a Má-nak adnak örök tanítást, kell. hogy ezt minél többen lás­sák és hallják! Zsűffa. Tibor Monok­---------—--------—----------------------­t agjának eszmei örökségé­ből, szellemi hagyatékából lelkes embereknek sikerült összegyüjteniök, hogy egész társadalmunknak közkincse­ként tanítsák jelen és jö­vendő nemzedékünket a ha­zaszeretetre, a virágok, az emberek szeretetére, hiszen a régi közmondás is yjv mondja: „Ki a virágot sze­reti. rossz ember nem le­het!’’ Korabeli, egészen paraszti bútorzat fogad a. ház be­nyíló részében, a falakon hajdani lakójának életéből vett, szemléletesen elrende­zett tablók, patinás keretek­ben a. szerénységében leg­nagyobb költő különböző képei, az egyszerű, üveg­tetejű tárlókban írásos és képes emlékek feliratos, magyarázó szöveggel. Hó­fehér mellszobor: a margit­szigeti szobor reprodukciója A rimaszombati csizmadia­mester érzékeny lelkű kis­fia, a pataki szolgadiák. az asztal végére ültetett házi­tanító. apró magyar falvak AZ IDEI nyáron ritka­ságszámba menő verőfé­nyes délben, magános za­rándok módjára jutottam el Gömör egyik, még most is eléggé eldugott falucskájá­ba: Kelemérbe. Az oda ve­zető úton sehol sincs irány­jelzés, utalás arra, hogy eb­ben a kis községben nyitot­ták meg 1963. őszén Tompa Mihály Emlékmúzeumát. Persze, az autóbuszról le- szállva hamarosan megta­láltam a régi református templom mellett a domb­oldalra telepített kis épüle­tet. Zöld. ablakaiban vörös muskátlifejek integettek messziről, s a homlokzaton tábla erősítette meg, hogy itt vagyok, „a virágok köl- töjé"-nek emlékgyűjtemé­nyénél. Az egyszerű, régi kis föld­szintes házikó két részre osztva foglalja magában azt az emlékanyagot, amelyet a magyar szabadságharc utáni időkben a költészet triumvirátusának. egyik, már majdnem elfelejtett , ,. véget ért az Avasi Amikor templomban ren­dezett koncert, £ kitűnő szólisták teljesítmé­nyén kívül felfigyeltünk t nagyszerűen illeszkedő kórus­ra is. Azon tűnődtünk: vajon miként sikerült a több mini 60 tagú együttest felkészíteni a nem mindennapi feladatra. Reményi Jánost, a kórus ve­zetőjét faggattuk a siker tit­káról. Noha a fiatal kórusvezető, még csak harmincnégy eszten­dős, márts évtizedes kórus­vezetői múlt áll mögötte. Az Avasi templomi hangverseny­ről beszélgetve nem az ered­ményekről, inkább a gondok­ról tesz említést. — A szakszervezet kamara­kórusa 25 tagból áll. A müvek bemutatásához nagyobb lét­számú együttesre volt szük­ség, így minden próbán erőt vett rajtuk a bizonytalanság: vajon eljön-e mindenki, vajon meg lesz-e a szükséges lét­szám? Ma már tudjuk: a kórus­tagok derekasan helytálltak, s bizonyára a szeptemberi temp­lomhangversenyen is további önzetlenségről tesznek tanú- bizonyságot. Reményi János a siker ellenére sem érzi stabil­nak a most bemutatkozó kó­rust. Az esetlegességre, a vé­letlen játékára nehéz építeni. A kórusvezető eme tűnődése újabb gondolatot indított meg bennünk. Miskolc megérde­melne egy ütőképes központi kórust. A zenei vállalkozások egyre nagyobbak és merészeb­bek a városban. A megvalósí­tásnál sokan segítenek, sokan bábáskodnak, ám a kórusmoz­galomnak nincsenek olyan mecénásai, mint más zenei rendezvényeknek, együttesek­nek. Pedig az önállósult szim­fonikus zenekar mellett egyre több figyelmet kellene szen­telni a kóruskultúra tovább­fejlesztésének is. Mert éppen a templomhangverseny iga­zolta: igény szépen mutatko­zik a kórusprodukciók iránt. S maga a szimfonikus zene­kar is hasznát látná egy nagy­létszámú, kulturáltan éneklő kórusnak. Azt pontosan még nem tudjuk, hogy a nagyobb lélegzetű oratóriumok iránt milyen érdeklődés nyilvánulna meg, de reménykedhetünk benne, hogy a város zenesze­méltatná ezeket a vállalkozá­sokat is. . . a városi tanács A iiie«yei, és az szmt összefogása ' anyagi vonatkozásban is meg­vethetné alapját egy központi kórusnak. Mellékesen és telje­sen véletlenül tudtuk meg: Reményi János ügyszeretete odáig terjed, hogy saját zsebé­ből vásárol két-háromszáz fo­rintot kitevő zongorakivonato­kat, különböző kottákat. S most, nyáron is, a pihenőidő alatt •kottamásolással foglal­kozik. Jelenleg Vivaldi Mag- nificat-ját készíti elő a jövő kórushangverseny-évadra. Ilyen áldozatokat nem köve­telhetünk senkitől sem, s nem is fogadhatunk el. Egy nagylétszámú énekkar létrehozása bizonyos anyagi áldozatokkal jár. A megyében rendezendő hangversenyek meg kiváltképpen anyagi erő­feszítéseket követelnek meg. Talán nem lenne érdektelen a részleteken gondolkozni, s a megoldás kulcsát megtalálni. A szakszervezet . érthető okoknál fogva a kamarakórus fenntartása mellett tör lánd­zsát. A zeneművészeti szak­iskola jónevű leánykórusa egy bizonyos „iskolai profilt” szol­gál. A város arany- és ezüst­érmes iskolai kórusai szintén adott keretek között munkál­kodnak. Az Avasi templom hangver­senyhez hasonló koncertekre nagy szükség lesz a jövőben. A fő gond most abban jelent­kezik, hogy az alkalomsze­rűen „összeállt” kórus nem Megyénk több kisipari tér- melőszövetkezete igyekszik az idén is javítani és bővíteni a szolgáltatásokat. A tervek sze­rint a Putnoki Lakáskarban­tartó Szövetkezet mintegy 12C ezer forintos költséggel össze­vonja szétszórtan működő kar­bantartó részlegeit. így a bá­dogos, a lakatos és az asztalos műhely szervezettebben dol­gozhat, s évente mintegy 300 ezer forint értékben vállalhat több szolgáltatást, mint eddig. A Mezőcsáti Vegyesipari Szö­vetkezet szolgáltató házat* kí­A szolgáltatások megjavításáért tehet igazi reprezentánsa eg; művészeti ágnak. S a mostan képességű együttes, ha „leéne kelte” a kórusirodalom kisebl lélegzetű alkotásait, nagyobi művek bemutatására nem ké pes vállalkozni. Reményi Jánost ezek a gon dolatok foglalkoztatják nyár időben is, s gondolataiban na gyón sokan osztoznak, első sorban azok, akik szeretnénel a pécsihez és a szegedihez ha sonló kvalitású kórust létre hozni. A „kamaraerők” szá mottevőek Miskolcon. Ezt kü lönböző városokban rendezet fellépések ékesen bizonyítják A miskolci kamarakórus pécs sikere, a Zeneművészeti Szak iskola debreceni fellépése, í diákkórusok fesztivál-sikere jól bizonyítják állításainkat. Az a feladat várna tehát £ megye, a város és a szakszer­vezet művelődésügyi irányí­tóira, hogy mecénásai legye nek egy központi kórus létre­hozásának. S természetesei' nagyobb érdeklődést/ és akti­vitást várunk a városban éle zenepedagógusoktól is, hiszer egy nagylétszámú kórus megalapozásánál csakis az c részvételükre kell gondolni. A . j .. kórussikereli kezdeti arra enged­nek követ­keztetni, hogy Miskolcon is nagy bázis teremthető a kó­ruskultúra 'számára. Sokan bízunk ebben, s talán legjob­ban a kiváló képességű, nagy ambícióval rendelkező, a vá­rost nagyon szerető Reményi János. Párkány László Megbénul az élet ott, ahe kialszik a fény. A sötétsé hideg és dermesztő. Sötétbe: elnéptelenednek a terek, a utcák, rideg és formátlan ala kot öltenek a házak, bizonyta lan léptekkel botorkálunk járdán. S amint kigyullad fény, arcunk is felderül. Ba rátságos hangulat és melegsé, ömlik a térre, az utcára, amel; ismét benépesül. Félóra áram szünet volt. Esetleg egy óra.. É's amíg mi vártuk a fényi szerelők rohantak gépkocsin vagy motorkerékpáron arra ; helyi’e, ahol vihar szakított, el a vezetéket, villám sújtott; az oszlopot. Leszálltak a jár műről, lépésről-lépésre ha ladtak tovább, hogy megke ressék a hiba okát, tekintetűké belefúrták a sötétbe, létrán - magasba másztak, veszélye munkába kezdtek. Aztán össze ért két drót, két idegszál, é egyszeriben megindult a fém keringése. Gyorsaság, szak- és helyismeret De honnan tudták meg, mer re keressék a bajt? — Központunkban van eg; jelzőberendezés. Ha példáu valamelyik kerületben megsza kad az áramszolgáltatás, meg szólal egy kürt. Ebből tudjuk merre kell elindulnunk, f többi már gyorsaság, szak- ci helyismeret kérdése ... Érsek Barna technikus, a: ÉMASZ miskolci közvilágítás csoportjának vezetője barátsá­gosan mosolyog. Azt mondja nappal mindig vidám. Este nyugtalan. Tizenhat éve nincs nyugodt estéje, mindig üzem­zavartól tart. S hogy aggodal­ma nem alaptalan, azt így bi­zonyítja. — Miskolc az országos háló­zaton keresztül három tápfor­rásból kapja az áramot; a központi, a keleti és a nyugati transzformátor állomásból. A város közvilágításának telje­sítménye 1300 kilowatt. Ez megfelel tizenhárom ezer da­rab 100 Wattos izzó fogyasztá­sának. Egyébként körülbelül tizenötezer fénycső és ötezer különböző teljesítményű izzó fogyasztja az energiát. Ezek számadatok. Az olvasónak nem sokat mondhatnak. Nekem vi­szont ezek okozzák a nyugta­lan estéket:.. Szívügy a fény Aki azonban rendet tart por­táján. ne nyugtalankodjék. Ér­sek Bania, a „város szeme”, ahogy találóan mondják róla, tizenöt tagú, okleveles szocia­lista brigádjával őrködik az éj­szakai fények felett. Ez a mun­ka nemcsak a hibák gyors ki­javításából áll. Sokkal inkább a bajok megelőzéséből, ami vi­szont a berendezések állandó vizsgálatából, karbantartásá­ból adódik. — Ahol modern a berende­zés, nem jár sok gonddal a munka. Ellenben Miskolcon még elég sok a korszerűtlen világító apparát. A város so­kat költött a fejlesztésre, évente három-négy millió fo­rintja van rá. Előbb-utóbb korszerű higanygőz lámpákat kapnak a mellékutcák is. Nem csupán szükséges .dolog ez, ékesíti a várost. Azt mondja, „szívügye” a fény. Szeretné, ha többfelé volna díszvilágítás. A város alakulásának hatszázadik év­fordulója alkalmából néhány helyen fényárral ftirösztik a szobrokat, a szebb épületeket, a szökőkutakat. A takarékos­ság miatt elsősorban különle­ges alkalmakkor. A városfej­lesztés során feltétlenül szá­mításba kell venni, ha mód van rá, hogy az új lakóne­gyedek parkokat. szobrokat kapjanak, hiszen csak úev ér­vényesülhet a fény, ha a kultú- ráltság objektumait ragyogja be. Amit nappali világosság­ban kedvtelve nézünk, azt jó látni este is. vakító fényben. Az egyetértés nem elegendő Mi, miskolciak mindenben egyetértünk,. ami a város fej­lesztését célozza. Az egyetér­tés azonban korántsem ilyen egyöntetű, ha a „mienk” meg­becsüléséről van szó. Vadul száguldó teherautósok villany- oszlopokat döntenek ki, rosz- szul nevelt gyerekek, főleg az Avason és a kerékpárúton ki- csúzlizzák a villanyégőket, felfeszítik az oszlopok ajtaját és kiszedik a biztosítékot. Egy- egy ilyen vagánykodás, csíny miatt egész kerület maradhat fény nélkül órákra, vagy akár éjszakára is. — Persze, ilyenkor is min­ket szidnak — nyugtázza el­néző mosollyal a felsorolt ese­teket. — Pedig erről igazán nem tehetünk. Amikor ezt mondta, történt; egy kedves kis epizód. Egyik kollégája megjegyezte: A mi területünkön rendet tartunk. Csak egyetlen utcában nem ég évek óta egy villany. — Abban az utcában lakom — mondta a „város szeme”. — Megcsináljuk. Még ma. Úgy hírlik, nem először mondta, . hogy megcsinálják. Valahogy megfeledkezik róla a nap tennivalói között. Csak este, amikor hazafelé tart. akkor jut eszébe, hogv megint adósa maradt önmagának. Csala László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents