Észak-Magyarország, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-01 / 180. szám

Vasárnap, 1965. augusztus 1. ÉSZAKMAGYARORSZÁG 3 „Száz évig úgy sem élek, száznál meg több malom van az országban” — bölcselkedtek hajdan a molnárok, s eszten­dőben kétszer-háromszor vál- lukra akasztották a tarisznyát, finom-e? Balenár Mihály hogy sorra próbálják: merre talember, csak a liszt milyen kemény a malomkő. Nem marasztalta őkel. semmi, kenyér mindenütt kellett, így ért sem történhet hiba, mert a molnár nem zsákol már, nem veszekszik a gazdákkal, van ideje rá, hogy a tenyerébe fel­fogott lisztet simítózza, elég fia- őszí­ti haját. Húsz éve molnár, s éppen húsz hengerre vigyáz egyszerre. Ű meséli: ahogy a Dúznmosas hát malom is volt bőven; víz hajtotta a lapátjait, szél a vi­torláját, gőz a kövét, majd a modern világban villamos energia adta az erőt hengerei­be. Minden megváltozott. Csak két dolog maradt a régi for- májában. A molnár kedélye, meg a medve, a lisztes ember rettegett ellenfele. Hogy mit keres a medve a malomban? Azonnal megtud­juk. Előbb azonban hadd mu­tassuk be a Borsod megyei Gabonáiéi vásárló és Feldolgo­zó Vállalat legnagyobb mal­mának, a miskolci István-ma-J lomnak a. főmolnárát, Kaspáré Józsefet. Vállas, izmos ember.# Fogadni mernék, nem ijedne# meg akármilyen medvétől. An-J nál inkább tizennyolc molnár-♦ segédje, meg három almolnár-í ja, akiket ebben a hat emelet# magasságú épületben irányít. % Nem mintha ők gyenge sva- % dájú emberek volnának. De ez# esetben vajmi keveset számít# az erő. A dolog nyitját etní-ó gyen meséli a főmolnár. Ré-# gén, amikor még hajómalmok# járták a folyókat, a termelők# a partra hordták a búzát, meg# a rozsot, ott várták be a vizi-# molnárt, hogy kikössön, és# megőrölje télre való kenyerű-? két. Ősz tájban, amikor már# kevesebb dolog adódott, bi-# zony el-elszundított a molnár.# Vesztére. A hegyek közül oly-# kor medvék ruccantak le, ' $% kérdezés és mérce nélkül meg-# vámolták a gabonát. Egyszer,? ahogy a fáma tartja, felriadt# álmából a molnár, s azon-x nyomban elrikkantotta magát,:# segítség, medve! Holott híre-# hamva sem volt medvének, ha-# nem „üresre fogott” a garat, a# facsőből kiszabadult a búza,# az gyűlt egyhalomba, lapuló# medve formájában. A megug-1 rótt búzát azóta barna med-S vének hívják a molnárok, lisztet pedig fehér medvének. X Itt, az István-malomban rit-y kaság a medve. Egyrészt az-# ért, mert modern a felszerelő- ♦ se, másrészt pedig, ahol olyan? emberek csoportja őrzi a gara- # tot, mint amilyenekből Szká-f rosi János hatszoros szociális-# ta brigádja áll, ott még az inas# sem meríthetné szabálytalanul# a ficsort a dupla nullásba. Az-é ficsor, vagyis a molnár vámo­ló kanala kiment a divatból — manapság csere-alapon törté­nik az öröltetés —, éppúgy ritkaság az inas is. Érthetet­len, miért idegenkednek ettől a szép — lehet ennél szebb? — szakmától. „De ha -már itt tar­tunk, elmondok egy anekdotát az inasról, meg a ficsorról.” Azt kérdezte egyszer az al- molnár az inastól: megvámol­tad a búzát? Meg. Látta a gazdája? Nem. Akkor hát hívd ide és vámold meg előtte még egyszer, mert úgysem hisz a saját szemének se. Bár kényelmesebb lett a molnár élete, munkája azért van. Az elmúlt szombaton tér­tek át az új búza őrlésére. Is­merve az időjárást, látva a le­dőlt táblákat, kissé bizony fél­ve kérdeztem meg: gazos-e a szállítmány? Gányi József fő- koptatós megvonta a vállát. Válasz helyett kinyitotta a ga­bonamosó ajtaját. Fröcskölő vízben pergett a milliónyi szem, pókhasra növelve pán­célját. Aztán egy másik ajtót nyitott ki. Centriíugában pör­gött a búza, folyamatos dob­pergésre hasonlító hang kísér­te körtáncát, fényesre simult, s ilyként megtisztálkodva várt a belépőre, hogy tizennégy műveleten átesve finom fehér lisztté őröltén a hatalmas szi­tába kerüljön. Zsákolás előtt itt járja utolsó táncát. Szeren­csém volt, meg is nézhettem. „Ki kell fogni!” — robbant a főmolnár elé az egyik segéd. Mármint a szitát kell kifogni. Hajtószíja lecsúszot. a kerék­ről, erre meg nem olyan egy­szerű feltenni, mint az álló henger kerekére. A malomban naponta ti­zennégy vagon búzát őrölnek, ebből nyolc vagon jut a város­nak, ennyi a szükséglete. Ál­landóan zakatolnak a gépek, muzsikálnak a hajtószíjak, monoton hangon zúgnak a hengerek, róják a íalépcsőket a molnárok, az izzadságtól csirizzé olvad rajtuk a liszt, megállás nincs, kell a kenyér, a mindennapi kenyér, ami nél­kül nem élhet az ember. Aki végignézi a folyamatot, kezd­ve a búza beszállításától, kí­sérve útján a mosóban, labo­ratóriumban, szitákban és hen­gerekben, egészen addig, míg leplombált zsákokba kerül, az kétszer is meggondolná, hogy otthagyja a megkezdett karéjt. Volt idő, amikor egyetlen vek­niért egy egész öltönyt adtunk. Van rá eset, hogy este késve érkezve a boltba, szidjuk a molnárokat, hogy talán nem őrölnek eleget. Holott a mol­nár éppen tiszteletet érdemel­ne. Csak az döbben rá igazán, aki itt, a szálló fehér porban nézi őket. Mellettük eltörpül­nek a modern gépek, a gépek, amelyek megváltoztak a hajó­malmok kora óta. A molnárok nem változtak, örökvidámak és árgus szemekkel figyelik a csöveket, nehogy egyetlen fa­latot is elvámoljon elölünk a „medve”. Csala László Korszerűsítik a sátora!jaűi helyi határátkelő helyet Sátoraljaújhelyen az elmúlt évekhez viszonyítva igen meg­növekedett a ki- és bejövő gépkocsi forgalom. Ezért a ta­nács kezdeményezésére az idén és jövőre jelentős összegeket fordítanak a határátkelő hely környékének szépítésére. En­nek biztosítására a határállo­máson pihenő padokkal ellá­tott virágos parkot létesítenek, egy régi épületben minden igényt kielégítő, kerthelvsé- ges eszpresszót és frissítőket árusító üzletet nyitnak. Az építési munkákat már meg­kezdték, A virágos park a hó­nap végére, a vendéglátöioari üzemek pedig az őszi hóna­pokra készülnek el. Ezenkí­vül a határállomás környékén (így a Rákóczi úton és a Vö­röshadsereg úttán) hamarosan befejezik a korszerű fénycsö­vek felszerelését, s més az idén hozzáfognak az állami kezelésben lévő lakóházak kül­ső homlokzatainak tatarozá­sához. Több mint húsz ilyen lakóházat, hoznak rendbe, és jövőre a határtól mintegy 200 méterre vára kozóhely iséagel ellátott, ötkutns. modern ben­zintöltő állomást is építenek. Színarannyal díszítik az edényeket A Herendi Porcelángyár edényeinek díszítésére mind nagyobb mennyiségben hasz­nálnak fel színaranyat. Havon­ta másfél kiló színaranyat tar­talmazó különleges festékféle érkezik Angliából a gyár cí­mére. az étkészlet- tányérjai­nak peremét szegélvezik ezzel az igen drága festőszerrel, amelv 17 százalékos arányban tartalmaz nemesfémet. Csinál­nak olyan készletet is, amely­nek tányérjait az oldalsó részén is aranyozzák. Az ara­nyozott étkészletekre nagyobb megrendelés érkezett külföld­ről. Húsz énei Potsdam után Körülbelül háromszáz lé­pésnyire van egymástól a potsdami királyi park két palotája. Az egyikben, a Sanssouci kastélyban valaha II. Frigyes álmodozott fegy­vereseinek hódító útjairól — ezt a kastélyt szívesen neve­zik a porosz militarizmus születési helyének. A másik kastély szerényebb építmény: a Cecilienhof azonban éppen a porosz militarizmus buká­sának színhelye. Ebben a kastélyban írták alá éppen húsz esztendeje, 1945. augusz­tus 2-án a híres potsdami egyezményt a Szovjetunió, Anglia és az USA kormány­fői. Húsz esztendeje, hogy a te­remben, még ina is ugyan­ott állnak a székek, asztalok, képek, ahol húsz esztendővel ezelőtt, megpecsételték a hí­res megállapodást: „A német milíiariztmist és nácizmust gyökerestől kiirtják és a szö­vetségesek most és a jövőben egymással egyetértve fogják az egyéb szükséges intézke­déseket foganatosítani, hogy Németország soha többé ne veszélyeztesse szomszédait, vagy a világbékét.” A Cecilienhof nagytermé­ben aláírt potsdami szerző­dést a nyugati hatalmak meg- csúfolták és sárba tiporták. Igaz ugyan, hogy Potsdam földjén, a eecilienhofi kastély körül is olyan német állam él, amely őrzi és továbbfej­leszti a potsdami gondolatot: a Német Demokratikus Köz­társaság népe és kormánya hiánytalanul megvalósította mindazt, amiért szovjet, amerikai és angol katonák milliói haltak a második vi­lágháború napjaiban, az NDK-ban megsemmisítették a militarizmus és a fasizmus minden maradványát. Am Németország másik fe­lében éppen ellenkező irá­nyú a fejlődés. Aligha vélet­len, hogy éppen a potsdami szerződés huszadik évforduló­jának napiéiban jeleni meg a demokratikus Berlinben egy vaskos kötet, a ..Braunbuch”- azaz a Német Szövetségi Köztársaságban magas állas­ban tevékenykedő háborús bűnösök csaknem teljes név­jegyzéke. Ha a magyar olva­só, aki hozzászokott a vén Révai lexikon arany-nyomá­sú gerincén olvasni a szoká­sos betürövidítéseket, azt, hogy az első kötet A-Arany, a tizenkettedik pedig Kontúr- Lovas címszóig tartalmazza a lexikális tudnivalókat, meg- hökkenten olvassa ennek a szörnyű névjegyzéknek a ói­mét: „SS-gyilkosok A-tól (Auerswald) Z-ig (Zirpins). Ez a megdöbbentő könyv szinte minden olvasójának szívébe haragot és megdöb­benést ültet a potsdami szer­ződés huszadik évfordulóján. Hiszen az angolok és az ame­rikaiak, akik megígérték, hogy „gyökerestől kiirtják a német militarizmust”, ma már hozzásegítették az NSZK-f, hogy a Bundeswehr több mint 400 000 katonával fenyegesse szomszédait és a világbékét. Hiába ígérték meg Potsdamban, hogy gyö­kerestől kiirtják a nácizmust, hiszen például a bonni kor­mány egyik tagja. Hans Christian Seebohm szinte na­ponta uszít a legvadabb ná­ci hangon Csehszlovákia el­len. Walter Wegener állam­titkár, a volt Gestapo-tlsztvl- selő ma az egyik revansista szervezet vezetője és a nyu­gati szövetségesek nagyobb dicsőségére Hinz Trettner, a guernicai gyilkos. Rotterdam elpusztító,ja, a firenzei sza­badságharcosok gyilkosa, ma a Bundeswehr egyik vezető­je lehet és Johann Adolf von Kielmansegg. Hitler egyik kitüntetett tisztje, ma NATO- csapatok fölött parancsnokol. A potsdami évforduló fi­gyelmeztető: ébersége és a náci fasizmus, a német mili- tarizmus minden maradványa ellen szilárd harcra hívja a béke és az emberi haladás híveit, szerle a világban. Fi­gyelmeztető: a szerződéseket nem elég aláírni, azoknak teljesítésén szüntelenül őr­ködni kell. *4r ■A"*"**'***'*"*: *-*-'*'-V**-*"*****-*"*-*"1* Rákóczi-kiállítás Patakon A sárospataki várban érde­kes, egyedülálló kiállításra ké­szülnek. A Magyar Nemzeti Múzeum irányításával méltó emléket állítanak a Rákóczi- aknak. A Perényi-szárny föld­szinti termeiben elhelyezik a XV. századból származó vár­templom ásatása során nap­fényre került emléktárgyakat A késő gótikus vártemplom­ban az év tavaszán mintegy húsz kriptát és több mint har- les történetei mine sírt bontottak fel. Az itt talált használati tárgyakat most. restaurálják, és azokkal is gazdagítják a kiállítás anyagát. Látható lesz a kiál­lításon a Zrínyi—Wesselényi- féle összeesküvés, a Rákóczi szabadságharc tanulságos anyaga, valamint a XVII— XVIII. században élő főurak által létesített zempléni manu­faktúrák keletkezésének hite­FRÁZISOK NÉLKÜL A szocialista brigádmozgalom tapasztalatai a diósgyőri acélműben hogy a szocialista brigádmoz­galom, amelynek egyik rész­vevője Kecskés Miklós mun­kacsapata is, a dolgozók he­lyeslésével találkozik, sajátos légkört alakít ki, közelebb hozza egymáshoz, átformálja az embereket. A szocialista brigádmozga­lom itt, a Lenin Kohászati Művek acélművében is hamar gyökeret vert, és állandóan te­rebélyesedik. Jó érzékkel fej­lesztik az egészséges kezde­ményezéseket. nyesegetik a vadhajtásokat. — A mozgalom — mondja Varsás Mihály versenyfelelös — ma már frázisok nélkül ha­lad a maga útján. ogy mit jelent ez a „frázisok nélkül”? A verseny felelős a válla­lásokból indul ki. Kez­detben voltak oBran felajánlá­sok, például betartjuk a 8 órás munkaidőt, igazolatlanul nem maradunk ki, amelyek egyéb­ként is kötelezőek. Voltak, akik a kollektív szellemet pusztán abban látták, hogy kö­zösen mennek moziba, szín­házba. Hiba lenne azt hinni, hogy ebben parányi szándé­kosság, rosszindulat is volt. Inkább a tapasztalatlanság okozta. A mozgalmat a mű­szaki vezetők segítségével emelték magasabb szintre. A H műszaki vezetők külön szocia­lista brigádokat szerveztek. Ezek a műszaki brigádok az acélmű évi feladatait ismerve tanácsokat adtak a brigádok­nak a vállalások meghatározá­sához. így szinkronba sikerült hozni a brigádmozgalom célki­tűzéseit a népgazdasági fela­datokkal. A fizikai és a műszaki bri­gádok együttműködésének egyik igen jó példája a szá- razbeöntő cső meghonosítása. Itt eddig és még jelenleg is samottal készítik. Egy kisebb kollektíva leutazott Dunaújvá­rosba, megfigyelte, s néhány napig gyakorolta is az új eljá­rást. Jelenleg öt szocialista brigád készít, kísérleti, jelleg­gel, szárazbeöntő csövet. És mi a tapasztalat? — Egy beöntő cső készítése — mondja Bakos József csar­nokmester — a régi módszer­re], beleértve a samottozást, a szárítást, 3 és fél, 4 órát vesz igénybe. Az új módszer sze­rint erre elegendő 10—15 perc. Kevesebb emberi munka kell hozzá. Nem kell hozzá fűtő­anyag, s nem kell daruval ide- oda szállítgatni. És jó kihatás­sal van az acél minőségére is. A kísérlet bevált, s hamaro­san ezzel a módszerrel készí­tünk minden beöntő csövet. Az egyik idős martinász, és ez az érdekes, arra hívta fel a figyelmet, hogy itt, ha elvétve is. kétfajta munkaszellem él. Az egyiket így jellemezte: „No, emberek fogjuk meg és vi­gyék” — a másikat: „Fogjuk meg, és vigyük”. Gyakorlatilag ez úgy mutat­kozik meg. hogy régebben, s jónéhány brigád még ma is a legnagyobb lelkinyugalommal nézi a másik kemence csapo­lását, az emberek kínlódását. A mozgalom hatására, elsősor­ban a fiatalok, mint többek között Novak Gyula, Kecskés Miklós, Lőrincz Miklós, Törő- csik Ernő brigádja hívás nél­kül segít, ha ideje engedi, a csapolásban és más munkában a szomszédos kemencéknél. Ez a segítőkészség különösen az A és a C műszaknál tapasztal­ható nagyobb mértékben. No, persze, hiba lenne úgy általá­nosítani, hogy csak a fiatalok­nál van így, mert van olyan példa is. hogy idősebb brigá­dok segítenek, a fiatalok pe­dig karba tett kézzel szemlé­lik az szomszéd erőlködését. A szocialista mozgalom, mint általában, itt is nagy ki­hatással van a tudás fejleszté­sére. így például az elmúlt ok­tatási évben mintegy 1?0 dol­gozó tanult, általános iskolá­ban, alsó- és felsőfokú techni­kumban. Nem ritka az olyan példa, hogy az olvasztársegéd technikumi érettségivel rendel­kezik. De ez még nem old meg minden gondot. Állami oktatásban különféle okok mi­att nem vehet részt minden­ki. Legalábbis nem egy idő­ben. De hát akkor hogyan se­gítsék a tudás növelését? Egy Üzlet a hordóban Négyezer literes hordóban berendezett üzlet nyílt szom­baton délelőtt Debrecenben, a Petőfi téren. A. különös el- árúsítóhelyen tízfajta bort mérnek és különböző hideg- konyhai készítményeket áru­sítanak. A mostanihoz hason­ló üzletet nyit a vendéglátó vállalat, a közeljövőben a deb­receni nagyerdőn is. műszaki kollektíva, Apatóczki István gyárrészlegvezetővel az élén, szakkönyveket irt. a szo­cialista brigádvezetők és ta­gok számára. így például elké­szült a martinacélgyártással, a kemence építéssel és szak­szerű karbantartással foglal­kozó és a tüzeléstechnikai kézikönyv. A kézikönyvek be­váltották a hozzájuk fűzött reményeket, úgyannyira, hogy néhány példányt az OKÜ-ben is elkértek. T évedés lenne azt hinni, hogy minden a leg­nagyobb rendben megy. Van példa rá, hogy az első sikertelenség után (például az elektróacél- műben) lelohad a lelkesedés, másutt (például négy villany- szerelő brigád esetében) a kö­zömbösség miatt felbomlik. a kollektíva, megint más eset­ben túlméretezett, nagy mun­kacsapatot hoznak létre. így a brigádvezető nem képes a csoportot összefogni. Itt-ott van javítanivaló a tartalmi színvonalon, megint másutt a brigádok úgy érzik, nem kap­ják meg az erkölcsi elismerést Ám ezek olyan gondok, ame­lyen a gyárrészleg, illetve a brigádok dolgozói segíthetnek. Nincs szükség külső beavatko­zásra. Nincs, annál kevésbé, meri e gondok megoldása vé­gett öttagú brigádot hoztak létre, amely megkeresi a hi­bák forrásait, s a lehetősé­gekhez mérten megpróbál se­gíteni; Csorba Barnabás 2j cl li lUUUöé déi CJaE.dn.cli. ► A sötétségbe burkolódzó ► mezők között robog ‘ Miskolc felé. Kevés ► utas van, s a legtöbben ezt az l éjszakai műszak előtti kicsi ► időt is kihasználják. Pihen­tnek. A gépkocsi zúgását párbe­széd szövi át. ; — Ott dolgozol, a martin­, ban? ' — Igen. Odakötöttem élete­imet. A négyes kemencénél, ► Kecskés Miklós brigádjában i dolgozom. ► — Rendes emberek? t — Meghiszem azt! „Belerne- jnős” gyerekek. Pedig néha ►nem könnyű ott a munka, i Magamról veszek példát. Be­► rakó darus vagyok. A kemen­cénél olyan nagy meleg ömlik ► ki, hogy néha majd nem lán­cot kap a ruhám. A fiúk né- >ha bíztatóan felmosolyognak, t„no, még egy kicsit”. ,. — Van értelme a munká­► nak? I — A kereset is tűrhető, s ► megbecsülik az embert. Nem­régiben lenn jártunk Dunaúj­városban. A szállást a gyár f fedezte, a szórakozást meg a brigádkassza. ► A párbeszéd főszereplőié, ^Huszár Barna, az örökvjí^n j> berakó darus néhány szíj** is |sokat elárult a diósgyőri mar­► tin ^rejtelmeiről”. Elárulja, MINDENNAPI KÉNYÉÉ ÜNK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents