Észak-Magyarország, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-01 / 180. szám

4

ÉSZ AKM AGY AROUSED G

Vasárnap, 1965, augusztus L

KxvrmmíKwmiimsrw PggWWRWSrgi«

#«

Önállóbban, központi sémák nélkül

Tizenkét gi/uja lángja

A

mikor a moszkvai nemzetközi fílm- fesztivál zsűrije hazánk filmművészetének követéről, a Húsz órá-ról szavazott, rövidzárlat miatt kialudtak a terem fényei. A zsűri zavartalanul folytatta munkáját, ötletesen szavazott: gyufalángocskák felvillantásával. Tizenkét lángocska lobbant fel a teremben, amikor a Húsz óráról kellett dönteni. A nemzetközi zsűrinek 14 tagja volt.

Tizenkét lángocska ...

Túl egyszerű fogásnak látszana most, e merő véletlen következtében megszületett ötletet a szimbólum rangjára emelni. Pedig meg kell tennünk, mert Fábri Zoltán Húsz óra című filmjének nemzetközi sikere, a nagydíj megszerzése fáklyafénynek is tekinthető a sokáig sötétben botorkáló magyar filmművészet világában.

Arról már sokat beszéltünk, hogy miért korszakos Sánta Ferenc regénye, s miért vált azzá a nagyszerű matéria filmen is. A szocializmus építése nem mindig fáklyásmenet. Ha a bonyolultságok és ellentmondások józan művészi szűrőn jutnak el az igazságra szomjas emberekhez, akkor jobbul, akkor nemesedik a lélek. Lakkozás, köntörfalazás, formai játékok, a valóság peremén pendliző „tényfeltárások” mitsem segítenek a szocializmus építésében.

Nagyon örülünk, hogy a világ kiváló filmszakembereinek igenje a mi Húsz óránkra esett. Ez a nagydíj is hozzájárult filmművészetünk szenvedélyességének, társadalmi hatókörének további tágításához.

Ha ez így lesz, reményünk van rá, hogy a Húsz órához hasonló, magas színvonalú művészi alkotásokban gyönyörködhetünk majd.

A magyar filmművészettel szemben támasztott igényekkel meg is volnánk. Ám a közönség esztétikai, filmismereti s általános ízlésbeli mikéntjeivel kapcsolatban még nem lehetünk elégedettek. A Húsz óra honi sajtónkban nagy elismerést kapott. A filmszakemberek, s a rezdülékenyebb, többnyire értelmiségi nézők elragadtatással beszéltek a regény művészi adaptációjáról. Sajnos, a nagy- közönség, a mozilátogatók széles tábora nem fogadta egyetértő elismeréssel a filmet. Azt már tudjuk, hogy nem a filmben kell keresnünk az elzárkózás okát. Ugyanakkor túl egyszerű lenne a passzivitást a nagyközönség nyakába varrni s érdektelenséggel vádolni a mozilátogatók többségét.

anapság, szerte a világon esztétikai, műfaji elemzés tárgya a film. Francia egyházi középiskolákban ugyanúgy tanítják a film-ritmust, mint irodalomórákon a metaforát. Nálunk a sokfajta egészséges kezdeményezés ellenére sem t: tünk ott, hogy egyenrangú, esztétikai, műfajelméleti problémának teA

I

kintsék a század új művészetének jelentkezési formáit az irodaloméval. Persze, az igazság az, hogy az irodalom szépségeinek feltárása sem túlságosan erős oldalunk, hiszen olvasótáborunk egy részének'ízlése, kívánsága Jókainál kezdődik és ott is ér véget.

Az önismeret-megszerzés egyet jelent azzal, hogy mennyire merünk szembenézni önmagunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel. Nem egyszerű és korántsem „elringató” feladat ez. Tudat-,.műtétet” igényel, s e műtétnek nem szívesen vetik alá magukat azok, akik gondolat nélkül szeretnek szellemi termékekhez jutni.

Húsz óra művészi vonatkozásban nem egyszerű képlet. Módszere belső vizsgálódásra készteti a nézőt, s jócskán akadnak, akik e belső vizsgálódásra ön-öncsaládjukban, munkaterületükön sem képesek, nem egy művészien sűrített valóságvilágban.

Tanácsok hangzanak el innen is, onnan is. Tanítsuk a filmesztétikát középiskoláinkban — mondják egyesek. Az ötlet nem rossz, megvalósítása nem távoli idea, csak egyelőre a legfontosabb tényező, a személyi feltétel hiányzik. Alakítsunk filmklubokat — mondják a népművelők. Ezt a kívánságot is csak üdvözölni lehet. De itt is felmerül a kérdés: kik vezessék e klubokat?

A Húsz óra nemzetközi sikerétől a film honi fogadtatásáig nagyobb tanulságok kívánkoznak számunkra. A tömegek ízlésének, látás- kultúrájának áthangolása és fejlesztése immár nem szabad, hogy csak tétel legyen. Most készülnek népművelési terveink. Ezekben jó színfoltoknak, hasznos foglalatosságnak tűnik majd a tervbevett filmklubok létrehozása, gazdag programmal való ellátása. De a filmklub nem minden. Ide úgyis csak azok jönnek, akik máris sejtenek, éreznek valami többletet a filmművészetből. A tudati elmaradottság felszámolása oldhatja csak fel az ilyen ellentmondásokat: nagydíj a moszkvai filmfesztiválon, gyérszámú érdeklődő csoport itthon a Húsz óra vetítése közben.

egyénkben sokat fejlődött a közízlés az elmúlt húsz esztendő alatt. De még mindig nem eléggé ahhoz, hogy a Körhintához és a Húsz órához hasonló, valóságfeltáró alkotások nyomban a kellő, jogos sikert arassák. Népművelőink kezében sok jó eszköz van. A díszítőművész szakköröktől a filmklubokig; a szép, a művészi megsejletésének számtalan fóruma áll rendelkezésükre. Kezükben vannak azok a kis tűzszerszámok, amelyekkel világító lángocskákat, fáklyákat lehet belé- lobbantani a sötétségbe. Ott, ahol pillanatnyilag „rövidzárlat” van.

(párkány)

i

A Magyar Rádió miskolci stiidiófáról

Nemrégen mesélte egy lengyel újságíró barátunk, hogy a ka- towicei stúdió berendezései jobbak, mint a varsóiak. Gépkocsi parkjuk majdnem a legnagyobb Lengyelországban. Bizony, a miskolciak nemigen dicsekedhetnek egy szem gépkocsijukkal. A technikai berendezések, a technikai segéderők hiánya határt szab a gyorsaságnak, a frissességnek, s helyenként a nagyobb ötletek megvalósításának.

A műsorok hatásfoka még mindig nem kielégítő. A miskolci adóállomás teljesítőképessége kicsi, maga az állomás elavult, tehát korszerűsítésre vár. Az adóállomás miatt a megye sok pontján rosszul hallhatják a Miskolci Rádió műsorait. Az adásidő sem a legszerencsésebb; 18—19 óra között sok ember még úton van otthona felé, vagy a mezőn dolgozik. Délután 6 órakor a felnőttek nemigen tudnak még intenzíven rádiót hallgatni.

Növelné a hallgatók táborát, a hatásfokot, ha a jelenlegi adást reggelenként megismételnék. Segítő, irányt adó példának lehet tekinteni a budapesti rádiónál nemrégen életre hívott „Reggeli Krónika” módszerét.

A felsorolt tárgyi feltételek hiánya feltétlenül komponense annak az álláspontnak, amely jelenleg tartja magát a Miskolci Rádióval kapcsolatban. De éppen annak reményében mondtuk el néhány gondolatunkat, hogy a jelenlegi lehetőségek és műsorprodukciók mellett szenteljünk nagyobb figyelmet szűkebb hazánk rádió- jára, arra a rádióra, amely tu- lajdonképpen a miénk. Lokálpatriotizmusunk felparázslása nagyon is kívánatos lenne. Érzésünk szerint a Miskolci Rádió munkatársai a nagyobb figyelmet még gazdagabb műsorokkal, új műsortípusok kialakításával, állandó „önmegújítással” hálálják majd meg.

JPárkány László

, „ ... munkánk

Népművelési egészének

alapvető irányvonalát a Magyar Szocialista Munkáspárt ideológiai irányelvei határozzák meg. E tézisek képezik alapját teljes művelődési életünk további programjának, és természetesen így ezek szolgálnak alapul a különféle szakszervezeti művelődési intézmények, szervek további munkájához is. Amikor küszöbön az új népművelési évad és megkezdődött a felmérések, a tervkészítések időszaka, nem közömbös, hogy a szakszervezeti művelődési intézmények milyen útmutatások, irányelvek alapján látnak hozzá a tervek készítéséhez. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának kulturális bizottsága megadta a megfelelő iránymutatást valamennyi szakszervezeti művelődési intézmény számára.

Alapvetően ez az útmutatás is az ideológiai irányelvekre épült. A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának plénuma a közelmúltban vitatta meg az ideológiai irányelvekből adódó feladatokat, és e plénum határozatait figyelembe véve szabták meg, mik a teendők az egyes munkaterületeken, az egyes intézményekben. Es megszabták azt is, hogy e feladatok megvalósítását miként kell a művelődés eszközeivel segíteni.

A korábbi évekhez képest, igen jelentős előrelépés, hogy valamennyi szakszervezeti művelődési intézménynek helyileg kell felmérnie teendőit a pártszervezetekkel közösen, így az ideológiai irányelveket a magúk kisebb területére lebontva megvizsgálni, miként segíthetik azok megvalósulását legjobban a művelődés eszközeinek alkalmazásával. Tehát nem központi sémákat kaptak a művelődési házak s egyéb intézmények vezetői, hanem az általános népművelési irányelvek figyelembevételével, a helyi adottságoknak megfelelően kell önmaguk feladatait megszabniok.

Ez természetesen nagyobb feladatot jelent a népművelési intézmények vezetőinek. önállóságra készteti őket. De kémiök kell a munkaterv ösz- szeállításánál a helyi párt- szervezet, valamint a művelődési intézménnyel érintkező valamennyi szerv (szakszervezeti bizottság, vállalatvezetőség, községi tanács) segítségét. Az ideológiai irányelveket most tárgyalják meg a párt- aiapszervezetek, és e tanácskozások is sok segítséget adhatnak a konkrét feladatok megszabásában.

Gyakorlatilag | a^ető szempontok, amelyek szerint Borsod megye szakszervezeti művelődési intézményeiben a most kezdődő népművelési évad munkáját meg kell szervezni. Van azonban néhány olyan irányelv, amelynek megvalósítását már megyei szinten meg kellett szabni, és a helyi tervezésnél ezekhez kell igazodni.

Ilyen például a felnőttoktatással kapcsolatos álláspont. A szakszervezeteknek ai-;-i kell törekedniük, hogy meggyorsítsák az általános iskolai végzettséggel nem rendelkező dolgozóknál az iskola befejezését, továbbá arra kell törekedniük, homr tervszerűbbé tegyék o közép- és felsőfokú oktatásban való részvételt. Sokkal nagyobb gondot kell fordítani a jövőben az egyén és a társadalom érdekeinek egybehangolására, különös tekintettel arra, hogy a felnőtt- oktatásban való részvétel, a közép- és felsőfokú képzettség megszerzése nem lehet öncélú dolog, és nem lehet az a végső célja, hogy a dolgozó elhagyja korábbi munkahelyét. (Volt például olyan, aki ipari munkaterületről filmrendezői képesítést nyújtó tanulmányokra jelentkezett.)

Hasonlóképpen megyei

irányelv alapján kell a szak- szervezeti politikai iskolára irányítani dolgozókat. Az ^ üzemi szakszervezeti bizottságok,

. illetve azok kultúrlelelősei vegyenek részt a dolgozók kiválogatásában, és így határozzák meg azt is, ki az, aki a szakszervezet politikai iskoláira kerül. Ezekhez a politikai iskolákhoz szemléltető eszközöket, helyiségeket az alapszervezetek tartoznak biztosi- ; tani, míg a Szakszervezetek Megyei Tanácsa a propagandistákat biztosítja.

Az ismeretterjesztő munka megtervezésére is kaptak tanácsot a szakszervezeti kul- túraktívák. Alapvetően első fontosságúnak a világnézeti nevelést kell tekinteni az ismeretterjesztő munkában, a közvetlenül ható nevelőmunkát. A felmérések után e területen domborodhatnak ki leginkább a sajátos, helyi feladatok. Például, ha egy ipartelepen többfelé találkoznak idealista szemlélettel, akkor a világnézeti nevelő munka azt 1 követeli, hogy itt a felbukkant : helytelen nézeteket cáfoló, szétzúzó ismereteket terjesz- , szenek. Kívánatos, hogy a munkásakadémiák közvetlenül műszaki kérdésekre épüljenek. Mind kevesebb legyen az : általános ismereteket adó aka- ■ dérniai sorozat. Javasolja a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, hogy a művelődési in- 1 tézmények a komplex előadd- ! sokat szorgalmazzák, azokra mindig az elérhető, legjobb, | adott esetben országos rangú előadókat kérjék fel, és segít- 1 sék az új kísérletezéseket. Az ’ elmúlt évben egyes művelő- ; dési házakban több egészsé- j ges kezdeményezés született.és • ezeket, mint példákat hasz- 1 náljáik fel. ;

A könyvtári munkában az 1 olvasólétszám növelését és az 1 olvasómozgalom tekintélyének I biztosítását jelölték meg alapvető feladatként. i*

Örömmel üdvözölhetjük az* SZMT-nek azt az útmutatását,^ amelyet a művészeti munka £ megtervezéséhez adott. Az az* álláspont alakult ki ugyanis,* hogy az életképtelen, színvo-* naltalan csoportokat meg kall* szüntetni, fölösleges rájuk* anyagiakat, időt és pénzt ál- ^ dozni, helyettük több támoga-^ tást kell biztosítani az olyan 4 együttesele, csoportok száma- ♦ ra, amelyek ezt megérdemlik.* A művészeti csoportok műsor- 5 politikájának természetesen azi i ideológiai irányelvekre kell* épülniök. A színjátszással * kapcsolatban az az álláspont,^ hogy annak az irodalmi szín-t pad felé kell fordulnia, és* semmiképpen nem lehet a* szakszervezeti művelődési in-^ tézményekben valamiféle „el-£ lenszínházat”, vagy „pótszín-* házat” kialakítani. Ilyen jelle-* gű tevékenységre csak ott van J szükség, ahol ez a patronáló 4 munkánál elengedhetetlen, és* olyan területekre juttatja el a* színpadi irodalom egyik-má-J sik darabját, ahová hivatásost1 színház sohasem jár. ♦ •

A beiáró munkások £

kulturális ellátottsága roégj’ mindig nem látszik kielégítően* megoldhatónak. Emrelőre csak*1 azt lehet tenni, amit ÓzdJ környékén, valamint a borso-* di széntrösztnél már évek ' _ \ igen helyesen megvalósítana,-.! * nevezetesen „házhoz vinni” t számukra a művelődés lehe-*: tőségét. felkeresni azokat a* községeket, ahol nagyobb^ számban laknak bejárók, és* különböző, kulturális rendez-J , vényeket kell részükre a köz- * ségi- művelődési otthonban,*’ vagy egyéb alkalmas helyen % tartani. A munkásszállások-♦! nál sok a. tennivaló és sok helyen még nincs is lehetőség*1 kulturális munkára. A szak-j szervezeti bizottságoknak az*, új munkásszállások építésénél0 feltétlenül szorgalmazmokj I kell, hogy már a tervezésnél* > vegyék figyelembe a majdani* művelődési élet lehetőségeit.* és olyan helyiségeket is épit-f senek, ahol kulturális életet

lehet teremteni Sajnos, ezt nem egy munkásszálláson mellőzték.

... egy igen fonVegezetul ^>s tényező a

jövő évad népművelési munkájában. Gondot okoz a népművelők szakmai és politikai továbbképzése. Probléma jelentkezik különösen a könyvtárosok képzésénél, mert Miskolcon megszűnt a középfokú könyvtáros oktatás, így nagyon sok szakszervezeti könyvtárosnak, tiszteletdíjasnak és társadalmi munkásnak derékba törik könyvtárosi továbbképzése. Ez sürgős megoldásra vár, jóllehet nem a helyi szak- szervezeti kulturális szerveknek kell ezt munkatervükbe beiktatni, de a jó népművelési munka elválaszthatatlan a népművelők képzésétől.

A szakszervezet kultúr- munkásai az egyetemek népművelési karain, marxista esti egyetemen és a szakszervezeti főiskolán szerveznek felsőfokú képesítést, azonban nagyon alacsony az a keretszám, amely megszabja, hány szak- szervezeti kultúrmunkás mehet a megyéből például szak- szervezeti főiskolára.

A Szakszervezetek Megyei Tanácsának kulturális bizottsága a lehetőségek és a nehézségek feltárásával vázolta a művelődési intézmények jövő évi feladatait, és így adott segítséget munkájuk megtervezéséhez. A részletes, a helyi feladatokat megszabó terveket most már az ipartelepek művelődési házaiban, szakszervezeti kultúmevelési bizottságokban keli elkészíteni. Az ideológiai irányelvek megszabják a feladatokat, s egyben megadják- a segítséget is a tervek készítéséhez. A jó terv pedig a jó munka alapja.

Benedek Miklós

►

l Szellemi fegyvereink számba► vételekor ritkán kerül szóba a \ több mint tíz esztendeje ered► ményesen munkálkodó Miskol► ci Rádió. Sokan úgy vannak a

► mi rádiónkkal, hogy egysze- t rűen tudomásul veszik létezé► sét. Magyarországon a Kossuth »és Petőfi rádión kívül öt vi- l déki városban van önálló mű* sorsugárzás: Miskolcon, Pé- , esett, Győrött, Nyíregyházán

► és Szolnokon. Szeged és Deb- £ récén immár két évtizede küzd

► állhatatosan rádióstúdióért, £ hogy szellemi arculata ezzel is

► gazdagodjék.

► A Miskolci Rádió létének

► „köztudattá” válását általában

► azok a tényezők gátolják, amik

* más vidéki kulturális objektu► mok kiterebélyesedését, kibon► takozását nehezítik. A provin- \ ciális tárgyi adottságokra gon► dőlünk elsősorban. A kultúra,

minden más szellemi ’ehetö► ség Budapestre történő kon- £ centrálása erősen meghatároz- , za egy-egy vidéki objektum

► hatókörét. A területi körülha► tároltság hazánkban bizonyos »vonatkozásban szellemi „érték- | csökkenést” is jelez a centrális í>elveket valló emberek tudatá- J ban. így eleve predesztináló- » dik a tétel: egy megyei műve- ! lődési ház például nem produ► kálhat olyat, mint egy buda- | pesti, és egy területi rádió sem

► nyújthat annyit, mint a buda- » pesti rádió egy műsorórája.

► A hiedelemre bizony sokszor ! rácáfol a Miskolci Rádió, mert »egyórás időtartamú önálló mű- J sorában igyekszik színes tájé► koztatást adni a megye életé► ről, tehát Magyarországnál jó► val kisebb területről — pro- »vincializmus nélkül. Nem a rá► dió munkatársainak a hibája, 1 hogy ezt a törekvést nem is- l merik széltében-hosszában a

► megyében.

► A Miskolci Rádió hallgató► tábora népes. Levelek ezrei bi► zonyítják ezt, de ugyanakkor

► bizonyos felmérések arról tanúskodnak« bogx az odóéiig*

hallgatják az adásokat, azok kevésbé ismerik a politikai agitációnak sokfajta lehetőségét, színes, korszerű és rádiószerű voltát. Sokan számonké- rik a Miskolci Rádiótól: miért nem sugároz több irodalmi- művészeti műsort. Igaz, hogy a rádió nem sugároz önálló irodalmi-művészeti műsorokat, de ugyanakkor gondosan és leleményesen publikál és elősegít minden kulturális, irodalmi, művészeti eseményt, megmozdulást. Ez utóbbiért feltétlenül nagyobb nyilvánosságot és méltatást érdemel a Miskolci Rádió kulturális körökben is.

Mondottuk már: egy óra szűkös lehetőségeket biztosít. A miskolci riporterek igyekeznek izgalmassá, közérdekűvé tenni a hatvan percet. A különböző zenei kívánságműsorokon kívül nagy érdeklődésnek örvendett az utóbbi időkben a „Most ön kérdezhet” című közérdekű műsor, amely helyszíni, „élő” közvetítés keretében zajlott le. A város legfontosabb gondjairól, problémáiról tehettek fel kérdéseket az érdeklődők, s ott nyomban az „élő” mikrofon előtt az illetékes városi vezetők választ adtak a feltett kérdésekre. Ügy tudjuk, ez a kitűnő kezdeményezés tovább fejlődik, s az éter hullámai sok más feladat teljesítése mellett a lakosság érdekeit közvetlenül szolgáló közérdekű fórummá is válnak.

Gyorsaság,

mozgékonyság

A rádiózás alapkövetelménye a gyorsaság, a mozgékonyság. Ami a riporterek fürgeségét és szemfülességét illeti, az adott a Miskolci Rádiónál. Nem mondhatjuk el ugyanezt a tárgyi feltételekről. A centrális törekvésekből következik az, hogy a Miskolci Rádió, s általában a vidéki rádiók, használt, felújított technikai dolgoznak*

más korszerűtlensége miati nem jut el a megye minder zugába a sok szép szándékká! megszerkesztett, összeállítót' műsor.

Miskolcon két stúdióban készülnek a riportok: a váró: központjában levő korszerűtlen helyiségben, s Lillafüreden, a célnak már jobban megfelelő studióépületben. A ké munkahely távolsága nagt gondot okoz a kis létszámú rádiósgárdának. De szerencsére amikor felcsendül a jól ismer avasi harangjáték, a Miskolc: Rádió szignálja, a műsor sugárzása közben nincs alkalmi a hallgatónak az említett okokra, nehézségekre gondolni.

Vonzó, érdekes műsortípusok

A Magyar Rádió miskolci stúdiója a napi egyórás műsoridőben elsősorban agilációí jellegű adásokat produkál. Talán ennek tulajdonítható, hog> a város és megye lakói egyszerűen „politikai szócsőként’ tartják számon a Miskolci Rádiót. Ez a meghatározás alapjában véve megtisztelő, a pari is azt várja a Miskolci Rádiótól, hogy e követelményeimet okosan, a műfaj-szabta lehetőségeken belül tegyen eleget Agitálni, érvelni sokféleképpen lehet. A Miskolci Rádió évrő évre gyarapítja fegyvertárát: él mindazokkal a lehetőségekkel, amelyek korszerű modor alakítják a hallgatóság tudatát, fejlesztik 'ízlését. Egy őrs rövid idő. De ha pillantást vetünk a hatvan perc okos „szétosztására”, meggyőződhetünk róla, hogy a rádió munkatársai igyekeznek szertesugár- zóan, differenciáltan szólni hallgatótáborukhoz. Ipar, mezőgazdaság, egészségügy, kultúra, lányok-asszonyok gondját, a fiatalság problémái —■ ezek mind-mind rendszeres témakörök a Miskolci Rádió mű- twáhafiv A-lrilfi rvT.nfí^.-/>-T-roMni'r