Észak-Magyarország, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-20 / 196. szám

Péntek; 1965. augusztus 20. ßSZAKMAGYARORSZAr 7 m Gyógyszeríár ép fii Áhaújszáníón Abaújszánlón jelenleg két gyógyszertár van, és annak idején mindkettő magántulaj­donú lakásban kapott helyet. Abaújszántó a tervek szerint a közeljövőben új, korszerű gyógyszertárral és gyógyszeré­szi lakással gazdagodik. Az építést a jövő év tavaszán kez­dik meg és év végére szeret­nék befejezni. Ház a falu szélén Világosodó ideák Mint minden városban, Mis­kolcon is nagy gondot fordíta­nak az utcák világításának korszerűsítésére. Az idén eddig a Kun Béla, a Horváth Ede, a Dayka Gábor, a Kossuth utca, valamint a Deák tér környé­kén tették világosabbá az es­téket a korszerűsítéssel. Szűreic!ó\ préselő vendegek Sátoraljaújhelyen érdekes kezdeményezés született: az ősz folyamán szeretnék meg­valósítani a vendéglátásnak egy különös, módját, melyet bi­zonyára szívesen fogad min­den turista, főképpen azok, akik kíváncsiak a hegyaljai szüretre, szívesen megnéznék közelről is a szőlőtáblákat, - a mustkészítést, a préseket. Már­pedig ilyen vendég bizonyára bőségesen található a városba érkezők között. Az új elképze­lés lényege: a vendég lefizet egy bizonyos összeget, bemegy az arra kijelölt szőlötáblába, szüretel, a leszedett szőlőt el­viszi a présbe, saját maga csa­varja meg a régi faprést, hogy kicsorduljon a must, ami ter­mészetesen az övé. De ha akar­ja, mint szőlőt is elfogyaszt­hatja. Szó van arról is, hogy az ilyen, minden bizonnyal vidám szűre telest hangulatos szalon- Pasütés követi. lit hozott postás bácsi? val világhódító útjára ... De sokan laktak a falu szé­lén ebben az országban! Mert az volt az utolsó, az őket meg­illető hely: a nincsteleneké, a kódisoké. Mostanában a vidéket járva azt vehetjük észre, hogy meg­nőttek, kinyújtóztak a falvak. tek. A szélén lakók a szom­széd község boltjába járnak, mert az esik közelebb. S itt éppen olyan szép, takaros há­zak bámulnak üvegszemükkel az útra, mint „odabenn”. Vagy még szebbek, mert ké­sőbb épültek. Hol van már az a ház, amelyik húsz éve a ha­De sokan kérdezték ezt tőle. Amikor benyit a házak folyosójára, amikor átnyúl a kiskapu felett, hogy eltolja a reteszt, rendszerint azzal fogadja egy hang: mit hozott postás bácsi? ötvenkét esz­tendejével most már rászol­gál a bácsira, de így mond­ták akkor is, amikor 18 éves legény volt. Harmincnégy esz­tendő telt el azóta, hogy Pósa József nyakába akasztotta első postás táskáját. Vastag, erős bőrből szabták, de azóta már négy kopott el belőle. Négy táska és ki tudja, hány pár erős talpú bőrbakancs. A legcsendesebb napon is ke­rek 20 kilométer a járniva- lója. Ezek csak a hivatalos utak, amikor kézbesít. Vol­tak azonban olyan esztendők is, hogy 30—35 kilométert gyalogolt naponta. Nemrégi­ben számolgatta, hogy pos- tástáskájával kerek 200 ezer kilométert tett meg. ötször járhatta volna körül az Egyenlítőt. Azt még csak hozzávetőlegesen is nehéz lenne kiszámítani, hány kül­deményt kézbesített. Meg aztán nehéz is lenne átlagot vonni a régmúlt esztendők és a mostaniak munkája kö­zött. 1932-től 1946-ig ö volt Tállya egyetlen kézbesítő postása. Most négyen van­nak, s mégis több a munka. Azelőtt az egész falut járta, s legfeljebb, ha négy-öt órát volt úton. Most a falu nyugati része az övé. Kétóránként fordulnia kell a postára, mert egyszerre el se bírná a sok levelet, újságot, pénzkülde­ményt. Egy-egy erősebb na­pon beesteledik, mire végez. Előfordult, már olyasmi is, hogy feleségével, aki a há­ború óta szintén kézbesítő, must és aszú átvételkor egy héten át naponta 700—800 ezer forintot kézbesítettek a hegyközség tagjainak. Rengeteget tud mesélni a falu életéről. Mindenkit is­mer. Nyitott szemmel járó ember, mindenütt vált egy­két szót. Bejáratos az udva­rokba, a házakba. Senki sem látja jobban nála, milyen vál­tozások történtek Tállya, a tállyai családok életében. Micsoda kincset jelenthetné­nek Pósa bácsi emlékezései egy szociológus számára. A szomorú dolgok az ő emléke­zetében is megkopnak, meg­szépülnek, a régi keserűségek ízét elfelejti. De amikor be­szélgetni kezdünk azokról a szép esztendőkről. amikor még fiatalember volt, más is eszébe jut, nemcsak a vidám emlékek. Mennyivel más, mennyivel elmaradottabb volt ez a falu. amely sosem volt szegénynek mondható. Tucatjával tudja sorolni a házakat, ahová évszámra so­sem nyitott be. És ha egy- szer-egyszer mégis beköszön­tött, keserűséget, felszólítást, adófizetési meghagyást, ka­tonai behívót kézbesített. Üjság? Darabig számol... Valami 20 körül járt Tállyá- ra. Boltosoknak, egy-két ta­nítónak, a jegyzőnek. Most csupán az ő körzetében több mint kétszázat hord ki na­ponta. Rádió 400 körül, tele­vízió 58 van csupán az ő kör­zetében. Most a közelmúlt­ban sok fiatal várta érkezé­sét izgatottan nap, mint nap. Nem, nem a lányok. Igaz, van köztük csinoska, aki négy-öt fiútól is várja a pos­tát. Most az egyetemi felvéte­lek eredményéről szóló érte­sítést várták vagy húszán. Azelőtt? Két, vagy három egyetemre, főiskolára került gyerek volt. Most, iskolai év alatt nem múlik el nap, hogy ne hozna majd minden ut­cába levelet a városban ta­nuló fiataloktól. Nyáron a» üdülőkből, és egyre több kül­földi útról küldött levelező­lapot. kézbesít. Hogy kiknek hozta a leg­nagyobb örömhírt? A háború után néhány asszonykának, aki úgy tudta, hogy az ura odaveszett, egyszer aztán végre életjelt hozott tőlük Sajnos, nagyon sok házhoa vitt már ellenkező hírt is. Ilyen nagy faluban bizo­nyára akad olyan ember is, akinek sosem visz levelet a postás. Csak egyetlen egyről tud, akinek neve sosem sze­repel a borítékon, és az o maga. Pósa Józsefnek senki sem címez levelet Tállyára. Árva gyerek volt, nincs sen­kije. ö egyszer kapott névre szóló postát. Saját magának kézbesítette. Behívó volt, a háború vége felé. Pozsonyi Sándor Az SZMT művelődési házá­nak növénytani szakköre a 600 éves Miskolc ünnepségeinek sorában dísznövény kiállítást rendez, melyen a Miskolci Kertészeti Vállalat és a MAV felsözsolcai kertészete is részt vesz. Az augusztus 20-tól 22-ig tartó kiállításon a szakembe­rek a legszebb, a legértékesebb és leghálásabb szobanövénye­ken kívül bemutatják a külön­leges, alig ismert növényeket is, tanácsolcat adnak helye} gondozásukhoz, kezelésükhöz. A dísznövények meg is vásá­rolhatók. Az érdeklődök 20-án délután Miskolc kertészeti történetéről hallhatnak előadást, 22-én dél­után pedig színes, biológiai filmeket nézhetnek. Bemutat­ok többek között az Afriká­ban inrtnnk című mrmvgr ex- pediciós filmet, valamint ro­mán, NSZK és más filmeket. Beszélgetők a-pngyel Károly rajzit Á falu szélén régen a sze­gény ember lakott. Az, akiné már csak a templom egere volt szegényebb. Akinek jófor­mán nem volt egyebe, mini feje felett a rozzant ház, s abban gyerekei. A népmeséi: kedvelt alakja, a merész va­gyakat valóra váltó, a boldo­gulás titkát megtaláló legki­sebb fiú is faluvégi házból in­dult el hamuba sült pogácsá­- újjávarázsolták, s nagyon l messze esik már a község vé- : gétől. Beljebb került. Hiszen- egész házsorok, települések t születtek az utóbbi években > szinte mindenütt. : Taktabájon nemrég százhu­• szonnégy új házat számoltak • össze. Az elmúlt két évtized­ben épült valamennyi. Virá­géké van a faluszélen. Az új soron, az utolsó ház. A Kos­í mes és ragyogó bútorok fogad-’J- jak a családot, meg a vendé-e í geket Virágúknál. A háziasz-x ; szony persze sopánkodik: f í — Most jöttem meg a pap-® rikaszedésből, ne nézzenek? ■ széjjel! — S gyorsan letöröl| : egy láthatatlan porszemet a*- rekamié karfájáról. — Nagy-®- mama főz, nem ér rá takarí-X tani. Meg' hiányzik is még ez,é ■ az. Szép, új szőnyeg kellene. ^ ó : Matyó lakodalom s a kamera előtt o • • A mezőkövesdi járási mű- •velődési ház aktívái hosszas “felkészülés után „előadásra «kész állapotba” hozták a Ma- Jtyó lakodalom című játékot. • A mintegy hatvan szereplőt ^foglalkoztató, népi, sajátosan • mezőkövesdi hagyományokat J feldolgozó produkció tulni- »donképpen nem is játék, il- •letve a szó szokványos értel­emében nem az. Nem színpad­ara tervezték, hanem több ^színhelyen játszódik, a meny- o asszony és a vőlegény házá­énál, és valójában a hagvomá- oiiyos matyó lakodalmak mű­• vészi elrendezeitsésű életre- okeltése. A játékot rendezte, »koreográfiáját tervezte és be- a tanította Varga István. J A Matyó lakodalmat első ^alkalommal augusztus 20-án • mutatják be Mezőkövesden, a »Sallay Imre utca erre alkal- Jmas házainál. Ezt megelőzően Ja Magyar Televízió felvételt »készített a színpompás főpró­báról. Szó van arról is, hogy Ja látványos, színes népvisele- »teket jól kihasználó produk- Jeiókról a későbbiekben színes filmíelvételt is készítenek, hogy megmosolyogták. Aztán sietve vette útját a mintegy 10 Percnyi távolságban levő isko­la felé. Oda-odasandított a szilvára. Hm. Nem is olyan csúnya. Kiemelt egyet, for­gatta, nézegette. Ujjainak nyo­ma ott maradt a gyümölcs hamvában. Egyszerre összefu­tott szájában a nyál, érezte a szilva édeskés-savanykás ízét. ®lgy gondolat kezdett benne megformálódni, amelynek vé­gére gyomrának szokatlanul Jelentkező korgása rakta oda * pontot, Kimagozta a szilvát, Aztán bekapta. ízletesnek ta­lálta. Ezzel lezártnak vélte torkoskodásüt, gyomra azon­ban tovább követelődzött. Só­hajtva megevett még egy szil­fát. aztán még egyet és még egyet. Általában nem szokott reggelizni, megszokta múrhosz- ezú éveken át, odahaza édes­anyja igyekezett őket mielőbb elindítani az elemi iskolába reggeli nélkül, bizony a tarisz­nyába se volt a könyvek, fü­letek mellett tízórai. Megszok­ta hát a reggeli nélküli napo­kat, akkor hát miért ez a gyo- hiorkorgás, az éhség? Persze, ® gyomornedvek. Működésbe léptek, most már dolgozni akarnak. Ismét megevett egy szilvát. Már csak három maradt. Az egyik kissé törődött volt. Ezt ar-égyenszemre se teszi maga elé a rajzórán, ilyen töpörö­döttet nem fog lefesteni. De hát. az önuralom, a fegyelem? ®zégyelltc magát. És most már kissé dühösen nézett a zacskó tanekén lapuló két szilvára. Éhség? Sohase jelentkezett ^olna e nélkül a vacak szilva hélkül. Gyomra most már hosszab­ban korgott. A kellemetlen remegés szinte tetőtől talpig átjárta. Belesandított a zacs­kóba. Elvegye az egyiket, ne vegye? Eh, hiszen csak egy szilvát kell vinni. Már csak száz méterre lehe­tett az iskolától. Diákok jöt­tek mindenfelől, és mint a pa­takok, folyamban egyesülve, hömpölyögtek az iskola felé. Dévait fedezte fel, mindig fe­hér ingben, vasalt ruhában járó osztálytársát. Vajas ke­nyeret majszolt jóízűen. Egy morzsa szája szegletére ragadt, de Dévai elegánsan letörölte fehér zsebkendőjével. Laci hihetetlen éhséget ér­zett. Szeme előtt tüzes kari­kák jelentek meg. Tétován nyúlt a zacskó felé. Keze re­megett. Kiemelte az utolsó szem szilvát is. Egy óra múlva Varga rajz­tanár úr sorra járt a padok között. Szeme ide-oda cikázott, ellenőrizte a szilvákat. Laci előtt megállt, összehúzta sze­mét. — Hát a tied? — dörrent a hangja. — Tanár úr... '-érem ... — Hoztál szilvát, vagy nem? — Kérem szépen ... éhe... e ... én .. 5 V arga tanár úr keze ol­dalra lendült. A po­fon úgy csattant, mint egy kezetlen, végső mondat végén a felkiáltójel. Utána végtelen üresség, mélységes csend kö­vetkezett. A padok közé za­vart meghunyászkodás, enyhe félelemérzet telepedett. Varga tanár úr végre meg­mozdult. A katedrára sietett? — Mindenki tegye maga elé a szilvát. Jobb oldalra pedig a vízfestéket. Mellé a két kis edényt. Egyikben tiszta víz le-1 gyen, a másikban keverjétek! ki a megfelelő színt.;. 1 Laci tudatáig alig jutottak! el a szavak. Kezét arcára szo-i rította, amely égetett, nagyon! égetett.. ^ suth utca 52. Kényelmes, de­rűs otthon. Három szoba, konyha, veranda, előszoba van benne, meg egy kert. Hatan élnek itt: Virág József és fe­lesége, két gyerekük és két nagymama. — Azelőtt nádtetős kis ház állt ezen a portán. Két földes padlójú helyiség volt benne. Akkoriban szűkösen éltünk. Nekiláttunk pénzt gyűjteni, házra valót — emlékezik Vi- 1 rágná. Nem féltek semmiféle mun­kától. Az asszonyok eljártak a tsz-be, Virág József elment az építőiparba. Hizlaltak állato­kat, abból is került. Örömün­nep volt, amikor lebontották a régi házat, s hozzáfogtak ,az építéshez. J — Sokan segítettek nekünk. »Rokonok, ismerősök, jó em- Jberek. Néha ebédnél alig fér­jtünk az udvaron. Gyorsan . • épült az új hajlék. ( Amikor elkészült, bútort Jvettek. Aztán egy éve a csino- 1 isítást is befejezték. Padlót ka­pott minden szoba a kő he­lyett, szépen kifestettek. Most »tisztaság, a meleget ki rekesz- ; Jtő hűvös félhomály, kényel- » meg csinál ... maja Kerül az -* is, ahogy mód lesz rá. Hiszen^ van kiadás elég. Hálistennek» nőnek a gy erekek, erősek,® egészségesek. Üj ruha kell rá-^ juk folyton. ♦ — Meg itt van mindjárt az\ iskola is, el ne feledje édes-J* anyám! — szól közbe a göm-® hölyded, . barna, fiú, Józsika. ♦ A nagyobbik gyerek;.- Virág® Erzsi már gimnazista. Harma-® dikos lesz ősszel Tokajban.® Nemsokára pályaválasztás elé*> kerül, egyelőre még tűnődik, ml lenne a legjobb... Bezzeg az öccse! Ő már el­határozta, más nem lesz, csak gépészmérnök. — No, ahhoz jobban kéne tudni a számtant, öcskös — évődik a nővére. — Te meg jobban tennéd, ha megtanulnál főzni — repliká- zik vissza Józsi. Ebből aztán kisebbfajta ve­szekedés is támadna, ha a mama hagyná. De közbeszól. — Egy-kettő, kezet mosni. Erzsi, teríts meg a verandán! Kihűl az ebéd. S mire delet kondítanak, a falu szélén Virágék már az asztal körül ülnek. Gyárfás Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents