Észak-Magyarország, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-20 / 196. szám
& eSZAKMAGYARORSZÄG Péntek, 19R5. aiisruszfus 2». Klári ösztöndíjas lett Az ÉMÁSZ fotókiállításának anyagából Ref lektor fényben t Mari A Körhinta repítette szerelembe Bíró Mátéval. És a Körhinta repítette nevét a világhír felé ... Kicsoda ez az egyik napról a másikra híressé vált, nagyon tehetséges, ifjú művésznő? — Pély községben születtem, Heves megyében — idézi gyermekkorát. — Zenésznek készültem, mert rajongásig szerettem a szép muzsikát. Barátnőim és pajtásaim azt állították, hogy színésznek születtem. Az ő biztatásukra jelentkeztem a főiskolára. Felvettek... De valóban csak ennyi az egész? Olyan természetes dolog, hogy egy parasztlány gondol egy merészet, aztán hipp- hopp, akár a mesében, máris színinövendék lesz? Igen, tehetségesen, így természetes bízta rá. Törőcsik Mari egyszerű és természetes bájjal formálta meg a 18 esztendős, lelki érintetlenségében, ham- vasságában annyira megható teremtést. Ma ez egy arc a sok közül. Mert azóta sok arcot formált. Mindig mást. Hol rejtélyeset, mint a Két vallomás Erzsijének arca, majd az együgyűsé- gig egyszerűt, akár a Kosztolányi megálmodta Édes Anna. Vagy éppen megfoghatatlant, mint a Kölyök. Hol hamisítatlan csitri, hol meg érett asz- szony. És színházi hősnők arcának hosszú sora is elvonul: Solvejg a Peer Gynt-ben, egy kedves kislány A tizenhetedik baba nyarában, a Tánya címszerepe, Shakespeare Vízkeresztje, egy varázsa, mint a filmnek. A közvetlen találkozás a nézővel, ez az igazi. Számára a nyár mégis elsősorban a filmezés időszaka. A közelmúltban fejezte be az Anna, akinek három apja van című új tv-játék forgatását. Ezzel szinte egy időben kezdte forgatni Rényi Tamás Tilos a szerelem című új filmjét. Hét esztendeje színész. Azóta bejárta a fél világot, filmen és színházban egyaránt sikert aratott. Megérdemelt sikert. (Dumetovics János felvétele) Szálloda épül Sátoraljaújhelyen Megyénk mindinkább növekvő idegenforgalmába Sátoraljaújhely is egyre erőteljesebben bekapcsolódik. A turisták, a hazaiak is, a külföldiek is szívesen keresik fel a soksok szépséggel, sajátos arculattal bíró Hegyközt, Zemplént, és természetesen a központot, Sátoraljaújhelyt is. Sátoraljaújhelyen most egy új szálloda felépítését tervezik, melynek kivitelezésére a harmadik ötéves terv idején kerül sor. A mintegy 180—200 ágyas, modern épület helyéül a városi tanács a Dohánygyárral szemben levő telket jelölte ki. Törőcsik Mari, Jászai-díjas színművésznő. húsz esztendeje ebben az országban. Még a főiskola első évfolyamának hallgatója volt. amikor Fábri Zoltán rendező felfedezte. A Körhinta című film Pataki Malijának női főszerepét kis kiruccanás a Potyautasban, majd a Gyökerek. S a két utolsó nagy szerep: Sata és Fanni... — Mit szeret jobban: a kamerát vagy a színpadot? — A színháznak nagyobb a Beess© Károly: A SZILVA vártak. Lehettek vagy tízen- tizenöten. Amikor volt maradék, két kövér szakács kihozta ide, a kapu elé, aztán láthatóan nagy kedvvel, fölényeskedve kiosztotta. Olykor vastag tréfát eresztett meg mindkettő a kondérok körül tolongok bőrére,, de hát azok csak nevettek rajta bölcsen, udvariasan, meggondoltan, hissen az ételről van szó. Laci nem szerette ezt a látványt. Elszorult a szíve, amikor délben és este újra és ismét meglátta a várakozókat, de segíteni nem tudott. No, meg tulajdonképpen ő is hasonló kosztos volt, csak engedélyes, ő bemehetett a kaszárnyába a fegyveres őr mellett, az ő ételhordójába a konyhában pakolták ugyanazt, amit a kapu előtt a két bőhumorú szakács vaskos élcelődések közepette osztott szét „azok” között. Már hazafelé baktatott a borsófőzelékkel, a vékonyka, aszott marhahússal, amikor eszébe jutott a másnapi rajzóra. Az ám, és szilvát kell vinni, azt fogják lefesteni. Elmosolyodott. Hát hogy lehet egy szilvát lefesteni? Sokat látott otthon, a faluban és mindegyik más-más. Sárga, vörös, kék, de még ezek is különbözőek. Nincs két egyformán kék, vagy vörös szilva, hamvasságuk pedig különös árnyaltságot kölcsönöz nekik. De^ hát, ha szilvát kell festeni, ám legyen. Egyszerre elkomorodott. Honnan vegyen szilvát? Itt, Korbelyéli kertjében nincs. Máshonnan lopni? Gyorsan elhessegette magától a gondolatot. Valamelyik osztálytársától kérni? Szégyenszemre sem. Nincs más mód, venni kell! Gyorsan számvetést készített. Szeptember havi szűkös zsebpénze már csaknem teljesen elfogyott, az októberi meg még nem érkezett meg. Lázasan kotorászni kezdett zsebében. Néhány fillért lelt benne csupán. Úristen! Mennyibe kerül egy kiló szilva? Eh, kilói Mennyi az a legkisebb meny- nyiség, amelyet a piacon megvásárolhat? Mert egyetlen darabot mégse kérhet. A termetes kofák nyilván nem értenék meg, talán el is zavarnák. Fél kilót adnak? Bizonyára. És negyedet? Talán .:. De jó lenne! így 2—3 fillérje még maradna is. Egész éjszaka aludt is, nem is. „Ebből a szilvából kérek egy ... egy negyedkilót”. „Van pénzed?” „Hogyne..Felriadt. Kint pirkadt. F élve igyekezett a piac felé. Az előre elkészített pénzt markában szorongatta, hogy ne kelljen majd ott keresgélnie. Kiszemelte a legszolidabb kinézetű kofát, egy ideig ott lődörgött standja körül, figyelte az alkudozásokat, az árakat, s jólesően állapította meg, hoay pénzéből futja egy negyedkiló szilvára, és még marad is 3 fillérje. Igaz, hogy a szilva nem valami szép, II. osztályú, de hát.:, fontos, hogy van. Lefestheti majd ő is ugyanúgy, mint mások. Örömmel vette át az újságpapírból fabrikált zacskót, ft benne az aranyat érő szilvát. Néhány öröm-torzította tánclépést lejtett, a zp'-sk'H magasra tartotta, s azt se bánta. ~ j és a kétséAz izgaiom | gek közt töltött várakozás napjai véget értek. Helyüket felváltotta az öröm, s végre néhány hét gondtalan pihenés. Az első, sok mindent éldöntő próbatétel sikerült. Július elején a Felsőfokú Textilipari Technikumban felvételizett. Négyszáz jelentkezőt hallgattak és néztek meg. Felvettek hatvanat. Köztük őt, a sátoraljaújhelyi Le- tanovszky Klárát. S amiről eddig csak feltételes módban beszéltek, az egy csapásra élő valóság lett: Klári ősztől mint az újhelyi Hegyalja Ktsz első ösztöndíjasa kezdi meg tanulmányait. Ahogy ez már lenni szokott: Klári is hamarabb tanult meg rajzolni, mint írni. Alig három éves, pöttöm kezében jóformán el sem fér a ceruza, de már szorgalmasan rajzolgat. Embereket, állatokat, füvet, virágot — és később ruhát. És aztán mindig csak ruhát. Az ügyes mama maga varrt a család nőtagjainak, a kislány először innen merített ihletet. Később már olyan ruhákat varrt a mama, amilyeneket Klári tervezett. Igazán szerencsés véletlen volt, hogy a sátoraljaújhelyi Kossuth Gimnáziumban olyan osztályba került, amelyben szabás-varrást tanítottak politechnikán. Két évvel ezelőtt, az akkor másodikos „kis divattervezőre”, ahogy már akkor nevezték tréfásan és szeretettel tanárai, társnői, éppen egy ilyen politechnika órán hívták fel az újságíró figyelmét. ötletet és ügyességet, fantáziát láttunk Klári rajzaiban. S így történt, hogy az Északmagyarország Családi Kör rovatában hosszú időn át majd minden alkalommal megjelentek Kiált új divatrajzai . . . — Bátortalan és izgulós vagyok, nem bízom eléggé magamban. Az a tény, hogy sok példányban láttak napvilágot ötleteim, nagyon jó érzés volt, önbizalmat adott — emlékszik vissza Klári. tagja volt. a városi művelődési Otthon ház képzőművész szakkörének, sőt: évekig hegedült a zeneiskolában. Sok ünnepélyen lépett fel, mint a zenekar tagja. Ezt a szenvedélyét egy évvel ezelőtt abbahagyta. Nehezen ment, hiszen szívvel- lélekkel csinálta ezt is, és nagyon szereti a muzsikát. De jött az érettségi, s aztán a készülődés a választott pályára. Hegedű azóta sem volt a kezében. — Nem hittem az utolsó percig, hogy felvesznek. Alapos és sokféle tudást követelő felvételi vizsga volt. Matematika, fizika, kérdések az általános műveltség köréből, s természetesen: rajz, rajz. Sokan voltunk, s tudtuk, hogy csak a tehetségesek juthatnak át a rostán. És a felajánlott ösztöndíj. Az újhelyi ktsz „kiszemelte” létesítendő laboratóriumába az ügyes lányt. Fiatal, jó tervezőre van szükség minél hamarabb. Ha végez, Klári ott kezd majd dolgozni, ahol bíztak benne, s vállalták taníttatásának költségeit. A felvételi vizsgán minduntalan eszébe jutott, hogy kár lenne az előlegezett bizalmat eljátszani. próbatétel sikerült. A vékony, Az első barna és mindig vidám kislány, Letanovszky Klári most kezd majd tulajdonképpen megismerkedni választott szakmájának, amit hivatásának érez, minden tudnivalójával, „titkával”. Egy hosszú utat kell megjárnia, melynek állomásai mind egy-ecv próbatétel. Gyárfás Katalin Öj szociális otthonok A tanácsok sokat tesznek a szociális otthonok féröhelyei- nek bővítéséért. Amint arról lapunkban már hírt adtunk. Finkén 100 férőhelyes otthon építését tervezik. Ennek fel- évítését Miskolc város Tanácsa 500 ezer, Ózd város Tanácsa 300 ezer forinttal segíti. A községi tanácsok ugyancsak segítenek, saját erejükhöz mérten. Az idős emberek körében mind népszerűbbé válik az öregek napközije. A tervek szerint a közeljövőben ilyen napközit létesítenek Szerencsen, Göncön és Tokajban. 0 0 O bz volt, fáradt sugarú, meg-megbicsakló derekú, üres zsebű ősz. Amije volt, mind odaadta az embereknek. Emiatt olykor gond árnyékolta be arcát, de aztán elsimultak homlokának rán- :ai, szemének tompa tekintete s kifényesedett és mosolygott, nosolygott bölcs öregek derűével és még abból is jutta- ott egy csipetnyit mindenkilek. Laci, a faluról bekerült kis- iú szorongva szemlélte az íszt, s környezetét, Korbely irat, szállásadóját, aki egy lónap óta, mióta náluk lakott, dig mosolyogta el magát; Maiid nénit, Korbely úr felesé- ;ét, aki a ház korlátlan ura s parancsolója volt, még az ídvarban lakó .Martosék is úkerülték, ha tehették; Jutáit, Korbelyék kislányát, aki ninden délután előszedte báláit, játszott, beszélgetett ve- ük, kérdezett, aztán ő maga 'álaszolt is rá, szóval egészen langes és olykor érdekes csi- útelés alakult ki, ami módfe- ett tetszett a szülőknek, főleg Jatild néninek, Lacit azonban avarta a tanulásban. Ilyenkor izgett-mozgott a tenyeres- alpas hokedlin, nyugtalanul lézegetett a család szemefé- lye felé, máskor úgy próbált könyv lapjaira figyelni, íogy befogta mindkét fülét, ztán krákogott, köhögött. A iú gyengéd figyelmeztetése lem talált meghallgatásra. De ennek talán más oka is volt. Korbely egy volt a sok száz ember közül, aki azzal egészítette ki szűkös keresetét, hogy diákokat fogadott. Korbelynek évekig állandó diákja volt, Tamás, de júniusban végzett, így mást kellett helyette felvenni. Ezzel a taknyossal aztán — magyarázta mindenkinek — alaposan megjárta. Augusztusban még úgy volt, hogy koszt és kvártély is lesz, szeptemberben aztán restelkedve közölte az apja, valami vájár, hogy nagyon sok ez a pénz, amit kér, Laciéi? meg négyen vannak testvérek, így csak kvártély lesz, ebédelni, vacsorázni a katonaságnál fog a fiú. Reggelizni pedig... hm ... sehol. Legszívesebben kirúgta volna mindkettőjüket, le hát... mégsem tehette. Majd ... majd módját ejti valamiképpen, hogy túladjon szén a cingár kölykön. L aci este hét órakor fogta ételhordóját és elindult a várban levő laktanya felé. Immár több mint egy hónapja taposta ezt az utat, le még mindig idegenül lépkedett. Diáktársakkal találkozott, fekete, zöld, piros, kék sapkásokkal, akik megmosolyogták ételhordójáért és — ő ágy érezte — kopott ruhájáért, cipőjéért is. A laktanya kapujában már ntt álltak a „városvégiek”, a naraklakók ütött-kopott edényekkel, ormótlan, lyukas ba- ?ancsban, durva, daróc ruhában, piszkosan. A maradékra
