Észak-Magyarország, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-20 / 196. szám
ESZATCM AGY ARORSZÄG Pántok, 19<53. ang-uszl-us 20. WWMB—M—aa—MBBMBBBBBBBUgaaBgaaa mm CT es p & m Fcsluidro toltam A NYUGALOM ■— Hé, darus! Mássz le! Fél percre megáll a rakomány, ég és föld között lebeg. S a fél perc derekán mennykőként csap a földön állók közé a darus „toronyáriája”: — Hé az öregapód! Van énnékem tisztességes nevem! Vagyis: Pál János. Mászik lefelé a darus, nyolcvannégy létrafokon, rekkenő hőségben. A Rapid csőtornyóban megszorul a lég. De sokszor megbámultam már az ilyen tornyokat! Képes vagyok félórákig szembe hunyorogni a nappal, hogy lássam az óriási szivarként égbenyúló karcsú testet, vagy tán inkább az embert, aki nyolc-kilenc emelet magasságban ül fülkéjében, és úgy parancsolja ide-oda a gép be- hemót csápját, ahogy neki tetszik. Neki meg mindig úgy tetszik, ahogy éppen jó. Hűvösbe húzódik a danis, barna arcán gyöngyözik a verejték, rálehelte a Rapid melege. Olajfoltos gúnyájához törli kezét, rágyújt s az utca irányéba fújja a füstöt. Arra, amerre a Selyemrét felől az állomás irányába kanyarodik a villamos, még. szabad a rálátás. Nemsokára nyolcemeletes toronyház nő az alapokra. Lesz dolga a darusnak és a darunak. Most még van szusszunásnyi idő, hiányzik a sínpályából vagy tíz méter. Ha megépül, kezdődik a hajrá! Akkor aztán még cigarettaszünetre sem lesz idő: foglalt mindkét kéz, a szájnak is folytonos a dolga, hogy rákiáltson a figyelmetlen emberekre. Meg odafent valahogy nem is kell a cigaretta. — A fene eszi! — mondja a darus. — Hét évig nem dohányoztam. Hónappal ezelőtt szabadságon voltam, az otthoniaknak segítettem a csép- lésnét. Mondom a sógornak: adj már egy cigarettát, hadd füstölöm el ezeket a fránya szúnyogokat. Hát ez kellett. Megint rákaptam. Bosszús-derűsen kacag a darus, mutatja hófehér fogsorát, felhőtlen homlokán hátraböki a svájcit, mint pilóta a sapkáját leszállás után. Mondom is neki, mire gondoltam a begyakorlott mozdulat láttán. Ö meg így: — Az voltam, repülős. Tisztnek akartak marasztalni, berzenkedtem is magamban, maradjak-e, vagy folytassam a lakatos mesterséget. Folytattam. Hanem, aki egyszer belekóstol a magasságba, azt nem marasztalja a föld. így lettem liftkezelő. De a lift meg túl alacsonyan „szállt”. Ez a jó, a toronydaru. Tizenhat éve csitársával. No, akkor én kiugratok a belsőzsebből egy halom százast, ráadásul megkenem a segédet egy ötvenessel, hadd legyen tiszteletje az olajos ruhának. Jön a boltvezető is, kéri a bocsánatot, ledörrögi a segédet, én meg mondom, nem történt semmi. Aztán gurulok haza. bedudálok az asszonynak. Jézusmáriám! — kiáltja. Hát még. amikor kezébe nyomom a „maradékot”, akkor csodálkozik el. Hogy hol vettem a rengeteg pénzt. Hol! Hát adták, öten lottózfönn és um nmnimiiminimiimiiimimimimimiiUHailinmnniniisimmiinmiimmminiinmmimiiiinraiinnimmiimimmmmi náloiTi. A fülkében érzem a magasságot, ott jól érvem magam. Ülés közben megnyújtja a nyakát, természetes tartása lett a mindig lefelé néző tekintet, így szokta meg odafent. Mit lát. meddig lát ez a szempár negyven méter magasságban? Szokvány-kérdés, a válasz is hasonló. Piciny emberek, karambolok, emeletenként növekvő házak, hancurozó gyerekek, füstölő kémények, alacsonyan szálló felhők ... Bejárta az országot — mindenütt ugyanaz, más változatban. Amit lopott pillantásokkal elleshet, amit enged a minden idegszálát, teljes figyelmét lekötő munka. Egyszer különösen remek volt a világ odafentről. — Hallod-e, asszony — mondom a feleségemnek. — Mit szólnál, ha holnap kifizetnénk a házrészletet, bútort kapna a két lány, én meg vadonatúj Pannónián gurulnék haza? „Menj már sületlenségeiddel!” — így az asszony nagy dérrel-durral. Másnap aztán nem szólok semmit: úgy, ahogy munkába indulok, szutykos ruhában, a komámmal együtt beruccanunk Nyíregyházára, mert ott lakom én mellette, Üjfehértón. Be egyenest az üzletbe. Kinézünk két motort, s mondjuk a segédnek, blokkolja le. Az meg les, meg összevihog tunk — két négyesünk volt... Akkor, másnap csuda szépnek láttam lentről a világot. Mert nagy gondtól szabadultam meg. Annak a motornak, annak igen örültem. Untam mór a vonatozást... Haragosan lobban a szeme. No jó, az ö munkája mellett kizárólagos a józan élet. Egy pohár sör vagy fröccs ebéd után, vagy más alkalommal, amikor dukál — semmi több. Más igyon többet, ha jólesik neki. De az. amit néha a vonaton látott, az furcsa. Utaznak haza a két-háromgyere- kes családapák. Viszik a fizetést — vinnék, de mire megérkeznek, elisz- szák. Marad száz, kétszáz forint. Van egy ismerőse. Berúgott már az állomáson, ivott a vonaton is. Várta a felesége, meg a gyereke, kicsi, ötéves gyerek, tárt karokkal szaladt elé. Az meg, az ania. dűlöngélt-bukdácsolt le a lépcsőről, félrerúgta a belé csimpaszkodó gyereket. Elesett a gyerek, sírt. — Mi vagy te, állat? — mondom neki. Az meg rámtámad, szidja az anyámat. Akkor elborult előttem a világ. Törvénytisztelő ember vagyok, de nem állhattam meg: lekentem neki egyet. Hát akkor azt mondtam, ha addig élek is. motort veszek, hogy ne kelljen ilyen alakokat látnom ... Ott jó. a magasban, ott nem háborgat. ilyesmi:.. Azt hinném ezek után, félrevonuló természet. Ki se nézném ebből a csupa erő. csupa akarat emberből, milyen cáfolattal hozakodik elő. Mire jó a motor? Hogy többet lehessen otthon. Meg az emberek között. — Először is. rendezője vagyok az újfehéríói kultúrháznak. Aztán szakosztályvezetője az egyik sportkörnek. Ezen a két kezemen át eresztem a fiatalokat a szakosztályban, hadd legyenek erősek. A lelkűk meg jó — azt a kultúrházban farigcsálom. Ne mondják azt senkinek, mint nekem Szokták, hogy: hél De leszoktatom őket róla, le én! Ha kell, ezerszer megmondom, nem illik az. öklét az asztalra ejti, reccsen a deszka. Hordót gurít arrébb egy munkás, tompa huppanással veri a földet a donga, felnyög a munkás Pattan ültéből a darus: segítsek* szaktárs? Mit számít annak egy teli bordó, aki ötvenegyezer kilogrammos darut kormányoz? Oda kell ám ar erő! Amikor szét.szerelik, meg össze. Nyolc óra alatt! — Nyolc óra... De hány ilyen nyolc órám volt tizenhat év alatti Egyetlen baleset nélkül. No, a múltkor éppenhogy elkerültük ... Leszereléskor dűtjük a daru törzsét, ülök az alsó fülkében, már kikötöttem a lábféket is. Egyszeresük megszakad az áram. Mit tehetek? Elkapom a bovdent, rácsavarom a esuklómra,- kiabálok: jöjjön valaki, segítsen. Hat az szerencse volt. Azt hittük, rábu- kik a törzs a falra. Ez a nehezebb része a munkának, a szerelés. Ott fent, az gyakorlat kérdése ... A drótkerítésen áttolakszik az utca zaja. Villamos csörömnöl-csilingel a kanyarban, üti vezetője a csengd gombját. Olyannak tűnik a daru mellett, mintha egy óriás szétterpesztett lába között parányi jószág csúszna át... Most a daru az úr a környéken — amíg fel nem magasodik hozzá a nyolc emelet. Akkor majd odébb viszi darusa, „odébb” az ország valamelyik részébe, vagy talán csak a város másik végébe ... Sokfelé szükség van rá. Meg vezérlőjére. Fönt is. lent is. Csa-la László tár ott is van, szép lakást kaptak, elégedettele Céh Antal már nem annyira elégedett. A tsz gyenge, a fizetés kevés, persze, megélnek ők, hogyne élnének meg. De azért panasz akad. — Mióta ígéri a tsz, hogy házat épít ide... — mondja Céhvé, s a tó partján álló szerelő-bódéra mutat. A lemezre zöld lián és hajnalka fut fel. mellette piros dáliák — az asszonyi kéz munkája. • Gabonával megrakott szekér jön a tó melletti úton. — Á vadőr — mondja Kiss Bertalan. Int neki. hogy álljon meg. Valamit megbeszélnek. A szekér tovább megy, az idei rossz idő miatt még akad n földeken gabona. A fiatal házasok is útjukra indulnak. Céhvé pedig az éhes jószágokkal törődik. A völgyi emberek élete így telik, lassan. nyugalmasan, békésen. Tenni keüene... A nyugalom völgye a Bükk- nek e lábazata, itt fenn, északnyugaton. Az országút elvész a hegyekben — nincs erre nagy forgalom. Csak amennyit természetesnek elképzelünk, hiszen faluk sorakoznak egymás után, emberek élnek itt, dolgoznak, városba járnak be, a posta üzenetet hoz, ez is nyugalom, ez is béke. De legtöbb a táj, a tó és az erdőkkel dús hegyek, • a szél se járta völgyek, a lan- kások és a megmívelt dombok fa tóra nézőn áll a Szórói Márton partizán emlékműve), a sebesvizű Hangony- pntak, mely Özdon találkozik társával... De épnél többet alig láthat az idegen. Igaz, m ég kevés idegen jár erre. Véletlenül ide tévedt turisták,- távolból erre járó rokonok viszik hírét a szép tájnak. De ez kevés! Mint ahogyan idegenforgalmi szempontból kevés a tó fölötti halászcsárda, camping- helv. nincs egy jellegzetes« emléktárgya a völgynek, melyei megvehetne és magával xihetne az idegen. Erről beszélgettünk este Dolezsár Vilmossal. a domaházi tanács elnökével — tenni kellene! Ebben megegyeztünk. Először is kulturált kiránduló lehetőségeket teremteni, iobb vendég- fogadásra felkészülni, ez ügyben a környező községek vezetői ervszer-kétszer összejö-- het nőnék. Es ióhírét vinni országszerte e tóinak, mely igazán meg-, érdemelné és meg is érné! Baráth Lajos zervből készül, pedig ott te- 1 rül el a hangonyi tsz halas- 1 tava ...) — Nemcsak kirándulók jár- 1 nak ide... Orvhalászok is — ; meséli Céh Antal halászmes- 1 tér, aki feleségével együtt ■ kinn él tavasztól őszig a tó partján egy szerelő-bódéban. — És persze sok kiránduló 1 csap fel alkalmi orvhalász- '■ nak... Ot.t állunk a part szélén, beszélgetünk. a halászmester lesiet a partra és kiemel egy varsát... Érti a dolgát, hamarosan kiderül, melyik kirándulócsoporté a titokzatos varsa... Völgyi emberek... Céh né és egy fiatal házaspár jön a tó melletti kis portához (sertések, baromfiak, nyu- lak — Céhék háztáj iái). Kiss Bertalan kerületvezető erdész és felesége. Egy hete házasodd tak össze, a kaposvári asz- szonyka most ismerkedik az észak; tájjal, emberekkel. Gombázni indultak és egy-két ügyes-bajos dolgot, megbeszélnek a tó halainak gondozójával és őrével. Kiss Bertalannak az orvvá dá szó 1; k a 1 van baja. Egy-két érdekes történet mindig akad ilyenkor, ha az asztal körül ülők az erdőről, a torol, a munkáról, egyszóval a mindennapokról beszélgetnek. ... A hangonyi vadőr a közelmúltban elfogott három orvvadászt. A lövés után érte őket ot.t, a puskát már szétszedték. s elrejtették. No, de a vadőrt sem szalasztották — ismeri ő „pácienseit”. — Azt mondta, hogy adják elő a puskát és rájuk tartotta fegyverét — meséli Kiss Bertalan. — Ac egyik meg azok közül: „Vedd csak elő, kötném, nekünk is van ..Mii tesz erre a vadőr? A fejük fölé lőtt... mert ilyen esetekben már nem tréfa következik, néha bizony, az életről van szó. — Errefelé régebben sok csempész, fazsivány élt... Most. is van ilyen ember, bár ha. valaki dolgozni akar... Kérem, itt van közel Özd, hogy mást ne mondjak. Meg aztán nálam is akad munka. Három napig minden papír, munkakönyv nélkül is adok munkát. Gyáriak is jönnek néha, jól jön az a kis felpénz... Kiss Bertalan ötvenhétben végzett Sopronban. Különben borsodi — nem panaszkodik. ' Felesége? — Jó itt — mondja, neki nein hiányzik a város. Kissikátoron laknak, mozi, könyvA varosba siető két patáit háromszögében, erdőkkel díszített hegykúpok sorakoznak. Megyénknek e része alig ismert, még szűkebb pátriánkban, Borsodban is — hát még országosan. Pedig fi gyei met érdemel a táj szépsége, nyugalma, szinte a béke miliőjét sugározza a látogatónak. Patak, titokzatosnak tűnő szurdokok, enyhe rétborította la lakások, völgyet foglaló tó. csodálatosan zöld erdők, s ha nem is évszázadosak erre a fák, a nyugalom oly őszinte és magától értetődőnek tűnik, mintha a bibliai Paradicsomot ide képzelte volna az isten, csak éppen megvalósításába ő is belefáradt... Mert. bánni!}« szén a táj Hangonytól egészen Domahá- záig (egy völgy e hosszú úti, az csak a természetnek köszönhető. és a kenyérkereső muszái-nak. hiszen az envhe dombokat, a völgyeket föld- mívesek művelik, az erdőt az állam gondozza, de ki gondolt rá. hogy ez a vidék a kirándulók. az irmzán csendrevá- gyók Mekká.ia lehet... A titokzatos varsa... Északnyugatról a Kis- és a Nacy Golodka. mogulok kiles a Póczos (kopasz csúcsával), délkeledről a Rennett-völmi, azon tűi erdő, erdő végeiát- hatntlanul. Es a Rengett- völgi/ben a Hangony tó! Az országútiul betér erre az idegen, megkerüli felkaréiban a tavat, 12 katasztrális hold. meg amennvit a faló víz még hozzá lonott. nádren- geteggel. sásszi cetekkel. s olyan kár. hogv nem hall az ember dankasirályt, gémet, búbosvöeslköt. feleselni, s csupán a békák és az unkák ku- ruttvolják koncertiukat esteledvén. De mindegekkel együtt: a csend meghitt, ide már nem hallatszik el a? ózdi gvárerdő doh^ása. gázos füstié sem ér ide. hiszen az erdő és a párolgó tó megszűri a levegőt: az. aki megteszi az utat a Rengett-völgy túlsó oldaláig, egészen a heev lábazatáig, igazán megérdemli a pihenést, a maróan tiszta levegőt, az el hevered ést a dús füvesen — mindazt, amit a kirándulás nvűitbat. Es még Cffv kedve«; fei«; halészcsárda iS varia délutánonként az ózdi munkásokat és a kömvekbe1 i falvak lakóit, aldk már tudlak. m'ív nvnenlmasan szén e tái. fSainálatos. vaev dühítő, hogv ha l«-anni hallevet a csárdában, akkor az kon> Megint meg-megremeg az épület. Mintha az ütések sür• getnének. — Később . .. később.. . Igen, később. Jártak Bogá• csőn is. ötvenhatban sokan ki■ léptek a szövetkezetből. Ezekbe : a hitevesztett emberekbe kel- ; lett reményt önteni. Féltek, nagyon féltek, hogy megismétlődik a régi. ömlött belőlük a . sérelem. A vezetés hibájáért ■ rájuk, a falujárókra ömlött a . vád, a fájdalom. Megint dongnék az ütések. — Tovább ... tovább ... tovább . .. Az évek, a helységek lassan összekavarognak benne. Bükk- zsérc, Mezőkövesd. Igen, itt is járt. Amikpr megért a helyzet a nagy átszervezésre, hónapokig kijárt ide. Segíteni a szervezőknek. Sokszor a fejükhöz vágták. — Maguknak könnyű beszélni. Minden hónapban kapnak fizetést. De nekünk csak egvszer adnak egy évben. S bizonytalankodva hallgatták az érvelést. — Ha jól dolgoznak, a szövetkezetben is megvalósítható a havi előlegadás. Köhög, hörög a gőzkalspács. Mintha nemcsak az acélt, hanem az éveket is kegyetlenül maga alá gvűrné. A mára, a jelenre emlékeztet. És mintha megismétlődne az élet. Lánya felnőtt. Asszony már. Van egy kislánya. Ponio- san annyi idős most. mint mamája volt a falujárás kezdetén. Édes. bájos, csacsogó csöppség, öt már kiforrottabb élet, jobb időszak köszönti. Néha, amint ölbe veszi, elgondolja. Jó, hogy a kislány nem is tudja, milyen az olajos kenyér. Nem ismeri mi az „éhség” és a „nincs”. A gőzkalapács megint dübörög. Mintha azt kérdezné: — Érdemes ... volt... érdemes volt? — Hogy érdemes volt-e? Nehéz. nagyon nehéz évek voltak ezek — mormogja félhangosan —, de megérte. Talpraállt az ipar, több az acél, több a gép, talpraállt a falu, nagyobb darab kenyér jut az asztalra. Egy fiatal Felrezzen, munkás áll mellette. — Józsi bácsi — mutat egy anyagkísérő lapra —. itt valami hiba van. Egy adat nem stimmel. — Nem baj fiam — mondja nagy életbölcsességgel —, ami hibát mi csinálunk, azt ki is tudjuk javítani. Azért vagyunk, nem? Csorba Barnabás .. ,. erősen ko«.zemuveoet paszodó homlokára tolva, merengve ül az Íróasztalnak kinevezett, kopott faalkotmány mellett. Innen, a művezetői helyiségből, amely sűrűn meg-megrémeg a süllyesztékes kovácsmü ldlenc- tonnás gőzkalapácsának ütéseitől, pontosan az igazgatósági épületre látni. Pár napja járt ott. Hívatták. Eleinte nem tudta mire vélni a személye iránti érdeklődést. Egy kedves kis ünnepséget rendeztek tiszteletükre. Tizenöten voltak. Tizenöten, akik negyven éve, négy évtizede dolgoznak a DIGÉP-ben. A termelési igazgató köszöntötte őket. A szavakra is emlékszik. A szavak lassan szétporladnak, de megmarad a kellemes, a jóleső érzés: a vezetők értékelik a négy évtizedes, becsületes munkát. Négy évtized! Érdekesen és pontosan kettéoszlik ez az idő. Húsz év a régi, húsz év az új rendszerre. A múltból csak az elrobogó fiatal éveket sajnálja. Milyen jó lett volna nem negyven, hanem húsz éve kezdeni a gyári életet! Ha valaki megkérdené, hasonlítsa össze a két húsz évet, bizonyára ilyen vonalas választ várna. — A múlt tele volt nyomorral, gyötrelemmel, de a jelen örömmel és sikerekkel. Lehet, hogy válasznak szép lenne, de nem ez az igazság. Az új élet indítása itt, a gyárban is nagy erőt kívánt. A súllyesztékes kovácsmű szerencsére épen maradt, a legfontosabb berendezéseket 44-ben elrejtették. De baj volt az erőművel. Az erőműhöz szén kell. De nem lehetett odaszállítani. A bombatalálat széttépte a sinhálózatot. Előbb meg kellett építeni a vasutat. Ö is ott dolgozott. Korgó gyomorral, néhány harapás olajos kenyér erejével krampácsolt, cipelte sokadmagával a nehéz vasúti síneket. Bizony, sok erő elröppent, futottak a hónapok, amíg «5. gyár teljes erővel megkezdhette működését. Cigarettára gyújt. Vastag füstfelhő lebben szeme elé. És mintha a füstfelhőben egy képet látna. Ügy, mintha film lenne. Egy tehergépkocsi indul ki a gyárból, megpakolva emberekkel. Ott van ő. Csellár József lakatos is köztük. Ernődön állnak meg. Ez az ő területük. — Emődhöz — rendezi gondolatait — kellemes emlékeim «!üződnck. Elsőnek a fajú kútját kellett megjavítani. A vize mocskos, piszkos volt, tele- Jobálva háborús maradványokkal, lőszerrel, fegyverrel, döglött, patkánnyal. A tűzoltók tisztították ki. Mi meg beszállítottuk a gyárba a tönkrement: szivattyút. Újból kellett fúrni, új hengert csiszolni bele. Amikor visszavittük, éppen kisgazdanap volt. Néhány nagyhangú, részeg lakkcsizmás kö- rülállt bennünket, s gúnyosan mondta: „Hagyjátok, vörös kommunisták, mi ezt jobban megcsináljuk, mint ti”. De a kisujjukat se mozdították meg.' Azt hiszem ölen. Gifló Henrik. Dukát Vilmos, Rusz János, a kerékpárüzemből egy fiatal srác, a nevére nem emlékszem és én estére elkészültünk velőé A falu orvosa meghatottan köszönte meg, s vendégül látott bennünket. A Szabad Ma-! gyarország egyik cikkében megköszönte, hogy a falu járók Parkosítási ankét Miskolcon Városainkban mind több helyen láthatók szépen tervezett, szépes felépített kertek, községeinkben azonban még nem. A községek parkosításainak zöme régies, szakszerűtlen és nem is gazdaságos. A szép parkok, kertek elkészítéséhez kíván segítségei adni a megyei tanács mezőgazdasági osztályának, az Agrártudományi Egyesületnek, a Hazafias Népfrontnak közös szervezésében sorra kerülő parkosítási ankét, melyet augusztus 22-én, vasárnap délelőtt kilenc órai kezdettel tartanak Miskolcon. az SZMT művelődési házában. Az ankéton dr. Bartus Elemér kertészmérnök tart előadást, majd több szakember mondja el véleményét, elképzelését a pprkr'-<i^->t^i kapcsolatban. jóvoltából Ernőd alsó része jó ivóvízhez jutott. így kezdődött | a /^s' Kezdődött, mert minden vasárnap 20—25-en Ernődön voltak. A pártszervezet udvarán ütötték fel tanyájukat. Alig értek ki, begyújtották a tüzet, s amíg láttak, nem tették le .kezükből a kalapácsot, a reszelőt. A pártszervezet felszólította a rászorulókat: itt vannak a gyáriak, akinek javítanivalója van, keresse meg őket Csellár jólesően elmosolyodik. Volt, áld gyanakodva tapogatózott. — Osztán, mibe kerül ez a munka? — Egy jó szóba, de ha sokallja, azt se kell adni. És húzták a kisparaszti szekerekre a ráfot,foltozták a fazekakat, élezték az ekevásat, javították a tűzhelyeket. Volt olyan tűzhely, amelynek lemeze agyonérett volt. Ilyenkor egy kis eszmecsere a kohászatiakkal, s megvolt az új plató. — Milyen jó emberek maguk ■— mondta egy magányos öregasszony —, ha nem jönnek, soha nincs tűzhelyem. Még most is látja eg>r másik asszony arcán a boldog mosolyt. Agyongyötört varrógépet hozott. Már évek óta nem működött. És ők rendbeszedték. Az asszony nem akart hinni szemének, hogy a gép működik. — Nohál! — mondta ámultán. Voltak, akik ellenértékű] valamilyen természetbenit hoztak. Nem fogadták el. — Miért? Hiszen megdolgoztak érte! — Kötelességünk. A barátság, a szövetség kedvéért csináljuk. Pedig a' szemük néha szinte kopogott az éhségtői.. És jó lett volna a gyereknek. Akkor volt 4—5 éves. Az is csak olajos kenyéren tengődött. A kilenc tonnás ütései egy röpke időre kibillentik az elmélkedésből. Éveket ugrik az emlékezet. Egy falu, Négyes képe bontakozik ki. Néhány év múlva sokat járt ide. Itt már egy lépéssel előbb voltak. A tsz működésében segítettek. Beszélgetés a párttitkárral, a párttagokkal, hogyan is keil irányítani a közösségi életet. Itt kellemetlen eset is volt. Felütötte fejét a kiskirálykodás, a sógorság-komaság. a bratyi szellem, s a helybeliek nem bírtak vele. nekik kellett segíteni az operációban.
