Észak-Magyarország, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-20 / 196. szám
4 ESV..'1'. • V ■>. KdRSZAG Péntek, 1965. augusztus 20. Fgíyaaa Egy koiiy várjegyféle vallomásai Budapesten, a Népköztár- , (Pulszkyt maga lord Palmerston angol miniszterelnök világosított fel 1849-ben, hogy „Ausztria fennállása európai érdek”, ezért nem támogatja a szabadságharcot), addig megjelentek olyan művek is. mint Görgey Arthur emlékiratai. Azé a Görgeyé, aki realizálta a palmerstoni államrezont, és letette a fegyvert. Ez is megtalálható az antikváriumban éppen úgy, mint ellenpólusként Madarász József memoárjai. Márpedig Madarász élete végéig (és száz évet élt) függetlenségi politikus volt, és a kiegyezéskor néhány barátjával a cinkotai iccéhez zarándokolt, hogy ott éltesse Kossuth Lajost. Persze, e könyvek szerzői valamennyien tagjai voltak annak a nemesi uralkodó osztálynak, amely ellenzéken ülve, vagy kormánypárton tapsolva, de elfogadta alapnak a kiegyezést. saság útja 32. szám alatt van a 70. számú antikvárium. Vaskos kis kötete, amelyben régi könyveinek jegyzékét állította össze, hozzánk is eljutott, itt is meg lehet őket rendelni. A kötet főleg a történelmi műveket tartalmazza. Ott áll ez az antikvárium az egykori Andrássy úton, amit ma Nép- köztársaság útjának nevezünk, ott, ahol a magyar * történelem nemcsak az antikvárium könyveiben, hanem az életben is zajlott, ahol a milleneum idején elegáns fogatok hajtottak végig Ferenc Józseffel és kíséretével a faburkolaton. Ott az antikvárium, ahol 1896- ban az ezeréves évfordulón a király kíséretében volt Bánffy Dezső, az „erélyes” miniszterelnök, az aratósztrájkokat csendőrszuronnyal és rabszolgatörvénnyel letörő kényúr, . aki mint ravasz székely megsejtette a kapitalizmus elkerülhetetlen győzelmét a feudális világ felett, ezért igyekezett „beleépülni”. A „pénznek nincs szaga” elméletet vallva vette feleségül a szeméttelepből meggazdagodott Cséry-lányt, a hirhedett Cséry- t.elep tulajdonosának gyermekét. Emiatt ugyan lenézték azok, akiknek gróf Széchenyi László felesége, a milliomos, amerikai Vanderbild Gladys is plebejus volt „petróleum- szagú milliói” miatt, mégsem nélkülözhették „erélyél”, hogy nyugodtan haladhassanak fogataik a kiegyezést végrehajtott miniszterelnökről, gróf Andrássy Gyuláról elnevezett egykori sugárúton. Történelem és történelemkönyvek Itt, ezen az útvonalon található ez az antikvárium, és könyvei között ott láthatjuk ennek a kornak ma már ritkaságszámba menő történelmi a I műveit. A milleneum fényében és a kiegyezés árnyékában megszülető nemzeti öntudatot tükrözik, a polgári felébredést, amely párosult a Habsburgokkal kényszerközös- ségben létrejött reformerség- geí és megalkuvással, más Duna-völgyi népekkel szemben mereven nacionalista nemzeti öntudattal. A Kos- suth-kultusz jegyében született meg Pulszky Ferenc nagyszerű emlékirata az Életem és korom, amely éppúgy kapható az antikváriumban, mint gróf Batthyány Lajos főbenjáró pere. De amíg egyik oldalon a nemzeti öntudatnak ilyen megnyilvánulásai .voltak, mint Kossuth londoni követének, Pulszkynak műve. Viharosabb esztendők Az Andrássy úton azonban hamarosan berendezkedett a feudalizmusra épült, feltörekvő kapitalizmus. Polgárok építettek házakat maguknak. A házépítők még egyaránt kiszolgálói Ferenc Józsefnek és a vele kiegyező magyar uraknak. Jó kifejezőjük az a Marczali Henrik történész, akinek Magyarország U. József korában című művét is ott találhatjuk az antikváriumban. Ám, ezeknek a polgároknak fiai már radikálisok ,és a Habsburg hagyományokból a nemesi nemzettel szembeforduló, radikális II. Józsefet fogadják el. Társadalombírálatukban a Marczali-féle szemlélettől eljutnak Grünwald Béláig, akinek A régi Magyar- ország című híres műve (amely ugyancsak kapható az antikváriumban), a magyar radikalizmusnak szinte bibliája lett. Grünwald magárama- radlan öngyilkos lett később Párizsban, nem úgy, mint az ugyanabban az időben feltűnt fiatal Szekffí Gyula, aki a nemzeti függetlenség túlságosan is nemesi jellegével szembenállva szolgálta az uralkodóhúzat, amikor megjelentette A száműzött Rákóczi című könyvét. Szekfű hideg fejjel rombolt le történelmi legendát, amikor például megírta, hogy a száműzött fejedelem Párizsban egy játékkaszinó haszonélvezetét fogadta el XIV. Lajostól. Ezt egyébként Prevost abbé is említi Manón Lescaut című világhírű regényében. A nemzeti öntudat, amely a Kossuth- kultuszból is csak a nemesi függetlenséget fogadta el, da 1848 vagy pláne 1849 reformjait esze ágában sem volt korszerűen fejleszteni, átkot szórt a fiatal Szekfűre. Pedig, ha az átkozok ismerték volna a történelmet, azt is tudták volna, hogy az ilyen királyi adomány XIV. Lajos korában megszokott volt Franciaországban. Rákóczi természetesen nem szedte saját kezűleg a pinkapénzt, csupán a kaszinó jövedelméből élhetett nyugodtan. A királyi abszolutizmus árnyékában akkor már kapitalizálódó Franciaországban ezen nem lepődött meg senki. Ez-a könyv is megtalálható az antikvárium jegyzékében, érdemes, ma is elolvasni, már csak azért is, hogy lássuk, min háborodtak fel a nemesi alkotmány reakciósán Habsburg- ellenes védői 1914 előtt. Kinek volt igaza i A nemzeti öntudat, amely a feudális uralkodóosztály és a2 ezzel szövetséget kötő polgárság öntudata- volt, végered' ményben végigvonult ezeken a műveken éppúgy, mint at első világháborúba rohanó, önfeledten dáridózó magyar világon. Pedig ekkor már megmozdultak a kiegyezésben egyed' uralmat nyert magyar szol' gabíró uralommal szemben a nemzetiségek is. Ezek még bátrabban tehették, mint at elnyomott magyar parasztok akik csak kivándorolhattak ha itt nem tudtak megélni mert mögöttük ott álltak * közben létrejött szomszédod államok és a pánszláv agitáció. Erről olvashatunk at antikvárium jegyzékében sz^ replő Mocsáry Lajos művében, a Program a nemzetiség és ú nemzetiségek tárgyában címmel. Mocsáry, aki a nem^ féltése miatt támogatta a nemzetiségekkel való kiegyezési csupán a magyar reformig egyik vezérének, Wesseléntf Miklósnak művét folytatta Annyira követte az árvízi hálóst, hogy még özvegyét is feleségül vette. Wesselényi Kot' suth-hoz intézett. levéld ugyancsak megtaláljuk az antikvárium könyvei között. A ferenejózsefi világ azonban önfeledten rohant a pusztulást okozó világháborúi!3, amelynek végén az összeomlás Grünwald Bélát és, 3\W' csáry Lajost igazolta. Ügí ahogy az antikvárium könyviben ezt olvashatjuk Máté Iván REGGEL Mellettem a város; kezdődik a nap, s mint egy színes centrifuga, pörög, fehérré válik a lila, és dói a nép, borzong a víz, a lomb, ahogy megbomlik az édes nyugalom, s kémény: napóra jelez a gyárudvaron. Baktatok, félig vad, félig modern világon át, ezüstös feszesen, csikorog a drótkötélpálya fenn, s a csillék, ők is mérik az időt, mely hoz-visz, ürít és újra tölt, átringanak az országút fölött. Könyvek közé, ide jutok, a világ ezt jelöli nekem, rendet, statisztikát, melyen millió álom sugárzik át, csak én tudom, míg a halhatatlanok között nyolc órát élek, dolgozva, hogy halandónak lenni is örök dolog. Tisztasági fürdőt kap Bükkábráay , Alig akad fürdőszobás ház 0Bükkábrányban, mivel nincs 0a falunak se vezetékes vize, se acsatornája. A tanács végre- hajtó bizottsága ezért elhatározta, hogy részben a község- 0 fejlesztési alapból, részben 0társadalmi hozzájárulással ^tisztasági. fürdőt, építtet. Terepüket. a megye elfogadta, most már a kivitelezőn a sor. A „fürdőházban” hat kádas ba, két darab háromról., zuhanyozó lesz. Az elfolyó. * zet derítőbe gyűjtik. ,, Érdekessége a tisztaíjjj fürdőnek, hogy az épület eSt. szárnyában a fogorvosi SZ^, rendelő kap helyet. Nem VG tott, kérdés, vajon a fürdő a szakrendelő lesz-e látogat' tabb... P3ZSBB BB ,-vr-C j VMBUBSM1 Van vesető gondolat, Tan kultúránk Kései jegyzetek egy főispáni beszéd kapcsán így történt««• Egfv konyegykéik vallomásai „Az a világ, amely körül vesz minket, kimerült. Kimé rült gazdaságilag, szellemileg Fáradt kor, fáradt eszmények kel, mely gondolatot nem csak emóciókat tud produkál ni. Mindennél jobban kedve: a dekadenciának: szellemiek■ ben, erkölcsökben. eszme, nyékben ... Túlhajtott tett vágy. nagy, vezető gondola nélkül, ezzel jellemeztük c dekadenciát a kultúrában. Pc dig a vezető gondolaton fordul meg minden. A vezeti gondolat• ad a kultúrának, r szabadságnak erkölcsi tartalmat. Éneikül az nem szabadság. de szabadosság, szabadalom a féktelen, a groteszk, c szertelen extravaganciára. A: ilyen kornak fokozottabb mértékben van szüksége a; eszményekre. De honnan vegye azokat? Vissza kell térnie az ős forráshoz: a hithez ahol legtüzetesebben él az idealizmus...” — Ezt mondta többel között a kormány megbízottja, a nagy kritikai realista írc fia, Miskolc törvényhatóság: jogú város egykori főispánja dr. Mikszáth Kálmán 1928-ban a város művelődési életét sót jószándékkal előbbre mozdítani akaró közművelődési egyesület közgyűlésén. De mondta azt is: „Nem az exkluzivitásra törekszünk. Mi generalizálni akarjuk a magyar kultúrát. Közvetíteni akarjuk a kultúrát felfelé és lefelé. Országos kultúrát akarunk adni a vidéknek és a vidék egészséges kultúrájával új értéket adni az ország kultúrájának.” Harminchét év telt el a főispáni nyilatkozat óta. Az első tizenhét esztendőben, 1945- ig lényegében nem változott semmi. Miskolc kulturális helyzetét tekintve, dr. Mikszáth Kálmán akármelyik utódja elmondhatta volna ezt a beszédet, vagy tartalmában hasonlót. A világ jobban kimerült, fáradtabb lett a ko-r, az előretörő fasizmus nem tudott értelmes és értékes gondolatokat produkálni, az emberek jobbik fele nem tudott hinni a különféle gazdasági, részvénytársasági, családi kapcsolatokon megalakuló társulások, pártok hirdette „eszmények”-ben. A hivatalos kultúrpolitika pedig megtalálta a „vezető gondolatot”, a vezető eszményt, ha nem is az ősforráshoz tért vissza, mint arra a főispán intette: a vérgőzös teuton lett az ideál. Lényegében a „generalizálás” sem mozdult előre. A főispáni beszéd és a felszabadulás közötti időszakban a közoktatásban mindössze anv- nyi történt, hogy a város két polgári iskolája közül egyet megszüntettek, mert a helve kellett az új rendőrpalotának, a. föreáliskolát, pedig 1938 után áthelyezték Kassára. Érdemben nem változott a város iskolánkívüli művelődési életének struktúrája sem, bár több jó törekvés is jelentkezett. de azok elszigeteltségük, a hivatalos hatalom támogatásának hiánya, vagy éppen a hatalommal való szembenállás folytán csak igen rövid életűek lehettek. A munkáskultúra szárnybontogatásait pedig a hatalom minden eszközével igyekezett elsorvasztani. Tévedett abban is dr. Mikszáth Kálmán, amikor megállapította, hogy „Az önző. kicsinyeskedő ember, gyarló gyengeségével a nemzeti eszmény szivárványive alatt lép át a társasegyüttlét etikailag is kifinomultabb birodalmába, ahol az önfeláldozás, a kötelességtudás, a hazaszeretet, s a múlandó embernek az örökkévaló nemzeti eszménnyel való kapcsolata életének új tartalmat, célokat, lelkének emelkedett lendületet ád”, mert a gyarló kisember a kificamított „nemzeti eszmény” lobogója alatt a második világháború vágóhídijára jutott el, hogy a kielégíthetetlen éh- ségű teuton fenevad ágyútölteléke legyen. Végül még egy mondatot idézünk di*. Mikszáth-tól, aminek alapvető mondanivalójával egyet kell értenünk: „A kultúrában új forrásokat nyitni, a kúimérgezöket onnan kirekeszteni: ez az egészséges kultúrpolitika ábc-je”. Mi nem az ő tanítására ugyan, de ezt az utat követtük, és erről szólunk ma, alkotmányunk születésének évfordulóján, nemzeti ünnepünkön. A tizenhat évvel ezelőtt törvénnyé lett alkotmány mindenki számára biztosítja a művelődés jogát, a szocialista életforma pedig e jogokhoz megteremtette és egyre tovább szélesíti a lehetőségeket. Mi valóban „generalizáljuk” a magyar kultúrát, s dolgozó népünk él is a művelődés lehetőségeivel. Életszükségletté vált a művelődés, mert van eszményünk, van vezető gondolatunk, amely köré kulturális életünk felépülhet, s amely művelődni vágyó százezreink és millióink igényével találkozik. Van eszményünk: a szocialista, majd a kommunista társadalom. Van vezető gondolatunk: a párt művelődési poli- tilcája. s iránytűnk ennek követéseben a párt ideológiai téziseinek dokumentuma. Ennek az eszménynek, ennek a vezető gondolatnak követésében tettük általánossá a kultúrát és közvetítettük azt dolgozó népünknek. Vegyük példaként elsőnek a közoktatást. Népi államunk törvénnyé tette a kötelező nyolc osztályos általános iskolát, sőt, úgy intézkedett, hogy az általános iskolát végzett, : de valamilyen oknál fogva : tovább nem tanuló fiatalok 16 éves korukig továbbképzésben kötelesek részt venni. Erre a kötelező továbbképzésre azonban Miskolcon gyakorlatilag szinte nem kerül sor, hiszen aliq-alig akad egy-két fiatal az általános iskolát végzettek közül, aki valamilyen formában nem tanul tovább. Nem éri el ezek száma még a százat sem. Pedig Miskolcon ma 38 általános iskola, van, ezekben az elmúlt tanévben 21 618 fiatal ismerkedett a tudás elemeivel. Az általános iskoiá- : ban megszerzett tudás, a további tudás szerzésének felkeltett vágya eredményezi. hogy ilyen elenyésző azok száma, akik nem akarnak tovább tanulni. Középiskoláinkban 9091-en tanultak az elmúlt tanévben. Több ezer az ipari- tanuló intézetekben tanuló fiatalok száma is. A fiatalok nagyfokú tanulási kedve természetesen azt eredményezi, hogy a középiskolai végzett- , seggel is kevesen elégszenek meg, nagyarányú a jelentkezés a különböző felsőoktatási intézményekbe, és például a í Nehézipari Műszaki ■ Egyetemen, amely ugyancsak a fel- szabadulás utáni édes gyér- ^ meke Miskolcnak, szintén több ezer fiatal szerzi meg a ma- j gasfokú műszaki képesítést. t A tanulás, az iskolai képzés ( életünk velejárója lett, s ha j figyelembe vesszük a felnőtt- { oktatás különböző formáin részvevők igen magas számát j is. a különböző szakmai jelle- , gű iskolák részvevőit, Miskolcon minden harmadik embert „iskolapadban” találunk. íme, a kultúra generalizálásának ( egyik fontos jellemzője. \ Az iskolai-rendszerű tanú- < láson túlmenően is növekszik 4 a tanulási kedv, emelkedik a , tudásvágy. Hozzájárul ehhez ’ az is, hogy a rohanó élet és a ’ fejlett technika szinte minden { területen nagyobb tudást ki- 4 cán. A magasfokú szakképzés j sem elégséges, hiszen a tech- , nika fejlődik, újabb és újabb ] jelenségekkel találkozunk na- i ponta. A mi rendszerünk gon- ^ ioskodik róla, hogy az esemé- J nyekkel lépést tartva, vagy , legalábbis igen közeli távol- j lúgból követve, a legfrissebb { tudást nyújtsa az azt igény- éknek. Továbbképezzük a j szakmunkásokat, és bővíti tu- i lását a diplomás ember. Igen 1 sokan második, harmadik dip- i omáért tanulnak különböző i egyetemi karokon, szakmun- ^ iások pedig az üzemi szakok- a atás, a technikumok felsőfo- ] rí I f orf/VTo-fair» cralH mokon szereznek újabb és újabb képesítéseket, szakrendszerű munkásakadémiákon tízezrek nyernek magasfokú tájékoztatást, és bátran állíthatjuk, mindenkinek lehet szakmája, magas szakképesítése, aki tanulni akar. A különböző szakismeretek elsajátításához alapvetően jó alapot adnak a középiskolai gyakorlati foglalkozások, különösen pedig a szakközépiskolák rendszere. A tudás, a műveltség ily nagyiokú generalizálása természetesen nem megy marói holnapra. A közoktatás jobbá tételére négy évvel ezelőtt, széleskörű népi vita után törvényt alkottunk. Ma már általános- és középiskoláink e reform alapján működnek. Fokozatosan bevezetik ezt a felsőoktatásban. Nehezebb a munlcánlc az iskolán kívüli művelődési életben, a népművelésben. De szisztematikusan felszámoljuk a fehér foltokat, és ahol szükséges, szinte házhoz visszük a kultúrát. Például a Lenin Kohászati Művek messzi munkásszállásokra jár ki ismeretterjesztő előadásokat. filmvetítéseket tartani. a távoli, messzi kültelkeknek számító lakótelepüléseken is ott vannak a könyvtárak, új művelődési házak szolgálnak jó bázisul e területeken, kiépül a város könyvtárhálózata, amelynek a felszabadulás előtt még a magja sem volt meg, zeneiskolák működnek a régen külvárosnak tekintett munkáskeriiletekben, új mozik viszik el a hagy tömegekre ható, népszerű szórakoztatást és tudást. A tudományos ismeretterjesztés hálózata az üzemekben és a lakóterületeken igen sokfelé eljut. a nagymúltú színház vendégszerepléseket ■ tart a külterületeken, koncerteket ad a szimfonikus zenekar. E helyi jellegű tevékenységen kívül nem hagyható el a rádió és televízió jelenléte: ez év elején 22 400 rádiókészülék és 10 100 televízió terjesztette a tudást, vitte el a miskolci lakosok részére a szórakozást, szerte a városban, a Martintelepen, a Komlóstetőn, Diósgyőrben és a Széchenyi utcán egyaránt. Alapvető igény: a nagy tömegek. ízlésének, szemléletének. ismeretkörének gazdagítása. Ezt szolgáljuk a művelődés minden eszközével, közvetett és közvetlen módszerekkel. Vj forrásokat nyitottunk a kultúrában és eszményünket, pártunk vezető gondolatait a művelődési élet mindennapjaiban valóra váltva építjük új társadalmunkat, új kultúránkat. A/mi vezető gondolatunk; „antidekadencia” — hit az ember szellemi felemelkedésében. Szabad életünk 21. évében büszkén regisztrálhatjuk: tudtunk élni és éltünk a szocialista rend adta művelődési lehetőségekkel, és ennek eredményeként Miskolcnak van olyan kulturális élete, amilyenről a Horthy-világ megyei vezetői álmodni sem tudták. Benedek Miklós ■*{*£!>- *£ti> «s!ö> «Ste» • Földes Mihály: Veszélyes élet A Tanácsköztársaság bukása után a vöröskatonák nem is kis számban, ha más eszközökkel is, tovább folytatták a harcot a munkásság forradalmáért. A kitűnő József Attiláéi jas ‘író ennek a harcnak néhány hősét mutatja be megkapó drámai erővel, élménygény egy darab történelem: néhány jellegzetes színfolt arról a szégyenletes időről, amikor Peidl rövidéletü „szakszervezeti kormányát" előbb Friedrich önkényuralma, majd Horthy „rendcsinálása” váltotta fel, és különítményes tisztek, rendőrpribékek, valamint kü- ’ lönféle terroristák „avatott” f közreműködésével dúlt az el- ^ lenforradalom. k De hiába vetette börtönbe, ► ’internálta, kínozta és gyilkolta. a. munkásság legjobbjait a b törvényesített fehérterror, a veszélyes élet" nem retlen- í tette meg azokat, akik életük: f kockáztatásával terjesztették [az ellenállásra biztató röpira- 1 tokát, és külföldi összekötteté- \seik útján tájékoztatták a viliág közvéleményét az itt műveit gyalázatosságokról. Annak a kis csoportnak tóé jai közül, akikről Földes N liály megemlékezik, csak V, vesen élték túl az ellenük tézményesített embertelens\ gehet. Akik mártíriumot s2ff, védték, a forradalom jövőjét vetett tántoríthatatlan hM, mentek a halálba. Akik pß^1; életben maradtak, azok me!, már miattuk és helyettük [ folytatták a harcot, s ez a hűí a könyv utolsó lapjain 1$ nem ér véget. A Veszélyes ß , nemcsak hiteles krónikája leien hősök dicsőségének, K nem izzig-vérig írói eszközt kel megírt, izgalmas mű, tflK, tán számíthat az olvasók si‘, les rétegeinek érdeklődésér A szöveghű illusztrációkat * monyi Emőke készítette. (liú suth Könyvkiadó, 1965.)
