Észak-Magyarország, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-20 / 196. szám

Féntek, 1965. augusztus 20, ESZAKMAGYARORSZÄG 3 Emberek találkozása Foto: Agotha Tibor Seaitség- a falunak Sajóbábony elsősorban ve­gyiművéről nevezetes ország­szerte. Az Északmagyarországi Vegyiművek termékei ugyanis eljutnak hazánk különféle tá­jaira. A gyógyszeralapanyagok, R bútoriparban fontos dekorit- 'ernez, vagy a műanyag, hab­szivacs, a poliuretan, mind közismert termék már. Akik kedig ezeket a termékeket elő- •Mlítják, azok között sok fiatal ^°lgozó is van. És ezek a fia­lok, munkájukon kívül sok •binden mással is törődnek. Például a helybeli termelőszö- vetkezettel. — Kevés a munkáskéz ná- hink. Harminc hold naprafor­gót kellene bekapálná és nincs rR emberünk... Amikor az ÉMV kiszesei •Meghallották a bábonyi terme­lőszövetkezetnek ezt a gondját, gyomban jelentkeztek: segíte- •*ek a tsz-nek. A vállalást tettek követték. A vegyiművek KISZ-tagjai közül csaknem harmincán ki­ntiek négy nap szabadságot, és elmentek dolgozni a isz-be. Tizenkilenc hold napraforgót rendbe tettek. Az Északmagyarországi Ve­gyiművek kiszesei tehát dere­kasan dolgoztak. Bizonyára meghallották ezt a sajóvámosi t.sz-ben is. Ezért kérték meg őket, hogy segítsenek a málna­szedésben. A fiatalok ezt a ké­rést is teljesítették. Ugyancsak harmincán, három szabad nap­jukon dolgoztak itt. Mindez nagyon szép dolog, és bizonyára örülnek is neki a termelőszövetkezetek. A jövő­ben azonban jobban kell vele törődni, hogy aki ilyen segít­séget kap, annak gondoskodnia kell a segítő emberek ellátá­sáról is. Nem valami különle­ges ellátásra gondolunk itt, hanem csupán arra, hogy az ivóvizet és az étkezést valami­képpen biztosítsák a fiatalok­nak, vagy előre mondják meg nekik, hogy erről maguk gon­doskodjanak. — Az idén különösen az ipari tanulók voltak nagyon lelkesek és tettre készek, ami­kor a segítség szóba, került — hallottuk Kocsis Lászlótól, a vegyiművek KISZ-titkárától. Reméljük, hogy ha szükséges, a jövőben is hasonlóképpen számíthatunk rájuk. (R.) Ha napjainkban fraud főorvos, avagy egy vállalat igazgatója egyszerű emberrel találkozik, az talán éppen anyja, vagy apja, s ha nem is az, az lehetne, hiszen különö­sen a fiatal diplomások döntő többsége napjainkban munkás és paraszt szülők gyermeke. De nem kevés azok száma sem, akik hosszú időn keresz­tül munkapad mellett keres­ték meg kenyerüket, ma pe­dig társadalmi, politikai és kulturális életünk irányítói, gondozói. Nem szabad csodál­koznunk, s nem is csodálko­zunk, ha egy orvosi várószo­bában egy kopottas, vidékies, idős bácsi előtt az inspekciós orvos kellő megilletődéssel, gyermeki örömmel hajol meg... Régebbről hallottunk törté­netet, hogy ha valamelyik szegény ember gyereke rend­kívüli tehetségére való tekin­tettel tanulhatott, diplomát szerezhetett, s még állást is, igyekezett származását titok­ban tartani, mert szégyellte, hogy az ő kérgeskezű apja nem jelenhet meg „felsőbb” körökben, ahol ő akkor már otthonosan mozgott, hiszen ku­riózumnak számított, s le is nézték érte, a fiút is, az apát is. Ma már nem történik ilyen? Minden szegényember diplo­más fia örömmel öleli meg apját a tanári szobában, kol­légái előtt, csókol kezet any­jának a kórház folyosóján, avagy nem a titkárnővel en­gedteti be szobájába a látoga­tásra felutazott egykori mun­kapad melletti szaktársat, ba­rátot, hanem maga siet eléje, hiszen az egykori élmények, a gyermeki tisztelet, egyszóval az irattan törvények kötelező­en kimondják? Ha azt monda­nánk, hogy ez manapság probléma, akkor eltúloznánk azt a néhány esetet, amit hall­hatunk ismerőseinktől, vagy magunk is tudunk. Igazságta­lan erről úgy beszélni, hogy értelmiségünk, közéleti fiaink nem tartják be ez íratlan tör­vényeket. Ez lehet X-re el­rettentő, Y-ra megszégyenítő, de nem jelenség. S hogy erről mégis beszélni kell, az azért szükséges, mert ha nem is atyai-gyermeki ta­lálkozót akarunk látni, ha egy diplomás, egy közéleti ember egyszerű, kétkezi, megillelő- döttséggel küzdő, szavak után kutató ember találkozik, de azt igen, hogy emberek talál­koztak. Példák sorával bizo­nyíthatjuk, hogy akad még megszívlelendő, pellengérre való jelenség. Bőven? Nem tudom! De az bizonyos, hogy akad! ________________ úg y vél­lomások” országa leszünk. No, persze, a diplomák nem egy­formák. De egy segédmunkás szakmunkásvizsgája éppen olyan eredmény, mint például az, amikor az ösztöndíjat él­vező egyetemista "kezébe kap­ja a doktori diplomát. S leg­alább annyira szüksége van e társadalomnak jó marósokra, mint orvosokra. Minden olyan hazánkfiának, aki tanul, ké­pezi magát, hogy a társadalom­nak többet adjon, egyaránt s egyformán jár ki az emberi megbecsülés, a tisztelet. Hisz ma még törvényszerű, hogy a magasabb kvalitást igénylő munkáért nagyobb bér, eset­leg más társadalmi javakból is több juttatás jár. De az em­beri tiszteletet máris egyfor­mán osszuk el egymás között, hiszen az semmibe se kerül, „csupán” az emberség meg­újuló „terméke”. Megyénk egyik városában mesélték ismerőseink („Adunk egy témát” alapon), hogy egyik üzemükben szinte már hírhedtté vált az egységveze­tő durva, embertelenségig me­nő modora miatt. Beosztottjait, ügj'feleit kizavarja a szobából („ujjúval az ajtóra mutat”), ha „rossz napja” van. Néha egészen kiváló szakmai képes­ségekkel rendelkező emberek türelmetlenül, elviselhetetlenül bánnak kollégáikkal, páciense­ikkel, s bár az egyszerű embe­rek elismerik tudását, mint embert megvetéssel és félelem­mel emlegetik. Idegrendszer, vagy modor kérdése ez min­den esetben? Nem! Emberség 'és jellem, kulturáltság' és in­tellektuális önmegtartóztatás szükséges hozzá, hogy például egy különben valóban jó or­vos vagy mérnök igazán azzá váljék, amire képes. Egy mér­nök sokkal különb gépeket, házakat tervezhet, vitelezhet ki, ha a részletmegbeszélése­ken a szakmunkás (egyszerű lakatos vagy vasbetonszerelő) emberileg is bízik benne, tisz­teli, éppen az egyszerű köz­mondás alapján: Csak annyi megbecsülést adj másoknak, amennyit magadnak is elvársz! Ezen túl még. Az egyszerű ember és a nagyobb szellemi felkészültséggel rendelkezők találkozása (speciális esetek­ben és általánosabb, társadal­mi érvényben is) egy nép, egy társadalom szellemi összefogá­sává, házasságává válik. Meri hiába a jó terv, ha a kivitelező nem azzal az emberi indulat­tal, hozzáállással próbálja megvalósítani, kivitelezni amely elengedhetetlenül fon­tos, éppen azért, mert érzi: le­nézik, lebecsülik, mint embert és a munkáját, holott igaz az a feltevése, legtöbb esetben sejtése, hogy bizony, a hajó­hoz jó ács, jó hegesztő s még jópár „egyszerűbb” szakmun­kás is ugyanúgy szükséges mint a jó terv, az anyagszi­lárdságok pontos meghatározá­sa stb. Feltevésün k et meg egy oldalról meg kell közelíteni — befejezésül: Ahhoz, hogy' X- bői mérnök, Y-ból orvos lett, ahhoz nem csupán az édes­apa és az édesanya gondosko­dása, áldozatvállalása, lemon­dása volt szükséges. Áldoza­tot vállalt azért még millió meg millió egyszerű kétkezi munkásember is, akik joggal várják hát el, hogy ebben a társadalomban az emberség, megszólításuk, megtisztelésük hasonló légyben, mintha kicsi­ben minden esetben a fiú és az apa találkozna egymással. Baráth Lajos Majiyarorszáfíoii. jük, ma annyi ember tanul, iskolában, továbbá más, erre alkalmas és megszervezett he­lyen, hogy előbb-utóbb a „dip­Kukorica 14 ezer kőiden Néhány héttel ezelőtt senki se hitte volna Hegyalján és Bodrogközben, hogy annyi eső és belvíz után, valaha is olyan szépen zöldellnek majd a ka­pásnövények ezen a nyáron, mint most, augusztus derekán. Bizony, a nagy területet elön­tő pangó vizek miatt, a mé­lyebb fekvésű táblákban már sárgulni kezdett a cukorrépa. A szorgalmas tsz-asszonyok, lányok azonban a víz elvonu­lásával fellazították a talajt, s ma már reménykedve tekinte­nek a közelgő szedésre: jó termést ígér a sátoraljaújhelyi járás 2505 holdnyi cukorrépa- területe. Burgonyát 5736 holdon ter­mesztenek a termelőszövetke­zetek. Ebből is jó termés ígér­kezik. Cigánd. Kenézlő gazda­ságai szép pénzt láttak aratás előtt a nagyobb területen ve­tett új burgonyából. Zemplén­Az emberi emlékezet túltesz az elektronikus gépen A tudósok szerint egy em- születésétől 70 éves korá- nem kevesebb, mint 15 mil- “Rrd információt raktároz el '‘Syában, ami messze megha­lja a manapság használat- ^Rn levő elektronikus agy ké- hességeit. Noha kétségtelen, n°gy ennyi információt töké- letesen tárolni igen nehéz, a Adósok mégis azt állítják, ^hit az ember agya egyszer ^raktározott, azt teljesen so­hasem felejti el. E lőbb csak egy távirat érkezett. Lapunk ked­di számában meg is jelent. A mérai Sza­bad Föld Termelőszö­vetkezet befejezte az idei ara­tást. Azután felkeresett az el­nök. Sándor Barna örült. Arca sokkal nyugodtabb volt, mint két héttel ezelőtt. . Akkor lát­tam utoljára. Szinte feszült. Tele volt lendülettel, féltéssel, meg aggodalommal. — Érthető — mondta most. — Négyszáz hold terményünk állt és tudtam, hogy páratla­nul jó termés rejlik a kalá­szokban. Arra gondoltam, hogy egy jégverés, egy mezei tűz, vagy felhőszakadás ... mennyi kárt tehetett volna. Az érett termény nyugtalanít. Az már kész, és mégsem a miénk. Be kell takarítani. A feszültség felengedett. A féltés, az aggodalom, nagyobb fele elszállt. Immár arról be­széltünk, milyen is volt az idei gabonaszüret, és hogyan sike­rült időben learatni. — Az átlagunk tizenhat má­zsa búzából — mondta csen­desen, elégedetten. — A mi lejtős területünkön ez rekord. Az öregek is azt mondják, so­hasem hitték volna, hogy itt ennyi búzát is lehet termelni. Pedig lehet. Azt mondják már az én öregeim, hogy ennél töb­OROM bet is lehet. És ez nagy' szó. Ha ők hiszik, hogy' többet is lehet, akkor bizonyos: ennél több is lesz. Persze, nem in- gy'en. Áldozat és munka árán... Mórán minden szál terményt gép aratott le. Búzájuk úgy állt, mintha drótból lenne a szára. Nem bírt vele se szél, se vihar. Ennek is megvan a ma­gyarázata. Négyszáz kiló ve­gyes műtrágyát kapott a búza holdanként. Ennek több mint fele nitrogén volt. — Én megesküszöm — mond­ta az elnök —. hogy ha esős az év és elegendő műtrágyát, fő­leg nitrogént kap a búza, acé­los lesz a szalma is, nem dől le csak a jégesőben. A mi öreg­jeink se akarták ezt elhinni, amíg a valóság be nem bizo­nyította. Már hiszik ... Az aratást befejezték. Ök lettek az elsők az encsi járás­ban. Nagy dolog ez, mert eb­ben a járásban kezdődött leg­később az aratás. Négy arató­gép már hétfőn átment Cso- bádra. Két kombájnt a járási tanács rendelkezésére bocsá­tottak. Menjenek oda, ahová küldik, ahol még szükség van rájuk. Mórán már nyugodtak az emberek. Az idei nyár egyik nagy csatáját megnyerték. Most kezdődik a másik. Az arató­gépekkel vágott terményt el kell csépelni. Megszűnnek a vasárnapok is. Illetve már meg is szűntek. Minden vasárnap arattak. Most csépléssel kö­szöntik augusztus húszadikát. De lesz azért ünnepség is. Este. Kultúrműsor, ünnepi beszéd, meg jutalomosztás. T íz szövetkezeti tagot jutalmaznak meg. Tíz régi harcost. Tíz olyan embert, akik több mint tíz éve dolgoz­nak a közösben, és úttörő mun­kájuk, régi példamutatásuk ma sem halvány. Azóta is szorgo? munkával fényesítik azt az ér­demet. amelyet tíz éve, vagy még régebben a belépés példa- mutatásával szereztek. Mert ez,ek az érdemek sohasem hal­ványodhatnak el. A termelő­szövetkezeti mozgalom úttörői­nek érdeme örökké ragyog, sőt. annál inkább ragyog, minél jobban bebizonyosodik, hogy ők látták jól a jövendőt, ők cselekedtek helyesen, amikor a többiek ellenkezésének tüzé- ben a közös útra léptek. Mó­rán ez már bebizonyosodott. Bizonyítja az idei nyár is, a 16 mázsás termés, az aratás győz­tes csatája, és niég sok egyéb. A vezetőség már határozott. Szerény lehetőségeikhez mér­ten az alkotmány ünnepén öt­száz forint jutalmat adnak azoknak, akik több mint tiz éve becsületesen dolgoznak a közösben. Nevüket ide írom. Hornyák József, Várkoiy Ta­más, Várkoly Tamásné, Vár- koly Lajosné, Szoták Dániel, Koncsor Józsefné, Babik Jó­zsef, Barna Lászlóné, Csálvi János és Mólnál- István. És idézem az elnök szavait: — Nem fiatalok már. Talpig becsületesek. Mindent meg­mondtam ezzel. Tisztelem és nagyon szeretem ezeket az em­bereket. A cséplőgépek még zúg­nak. A kombájnnal aratott táblákon húz­zák és kazlazzák a szalmát. A traktorok szántanak. Közel száz hold nyári mélyszántás már kész. Ebbe vetni is lehet. Leforgat­tak száz hold tarlót. A többit is mind felszántják. — Mert közeledik a szeptem­ber — mondta Sándor Barna elnök. — És eszünk fele már az őszi vetések előkészítésével foglalkozik. Sz. 3. agárd, Viss, Kenézlő, Zalkod határában nemsokára meg­kezdik a nyári burgonya ásá­sát és értékesítését is. Na­gyobb területet, összesen 2466 holdat vetettek be naprafor­góval, amely ez idén a rossz időjárás miatt nem váltja be teljesen a hozzáfűzött remé­nyeket. A kapások közül a legna­gyobb területet, összesen 14 ezer holdat a kukorica foglal­ja el. Valóságos kukoricaer­dők díszlenek végig a Bodrog­közben és Hegyalja nagyobb tábláin. Nehezen indult ta­vasszal és nyár elején a fej­lődése, nagyon megsínylette a hűvös, csapadékos időt, külö­nösen a mélyebb, laposabb fekvésű földeken. A néhány hetes meleg azonban kedve­zően hatott a kukoricára, és ha nem hozta is be maradék­talanul a tavaszi lemaradását, a csőképződés, a szemzés min­denütt biztató. A kukoricák állapota jónak mondható, ál­talában szép termést ígér ez a fontos takarmánynövényünk, főképp Zemplénagárd, Láca- cséke, Karcsa, Viss, Kenézlő, Zalkod határában. Ehhez azonban még sok-sok melegre, napfényre van szükség. A kisebb területen vetett növények közül a mák és a rostkender jó, a magkender közepes termést igéi-. Jelen­tős területet foglal még el a dohány. A ricsei Űj Esztendő mintegy 70 holdon, a többi szövetkezeti gazdaság általá­ban 15—20 holdon foglalkozik dohánytermesztéssel. lengyel főiskolások Tiszaszederkényben A napokban kedves vendé gckel fogadtak a tiszaszeder- hőnyi városi-üzemi KISZ-bi zoítságon: a lengyel gliwicc: műszaki főiskola 11 végzői hallgatójával beszélgettek akik két hetet töltöttek a Ti­szai Vegyikombinátban. 4 lengyel vendégek csak elisme­réssel szóltak az üzemben lá- íoitakról.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents