Észak-Magyarország, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-20 / 196. szám

2 ESZA KM AGY A ÍRORSZÁG Féritek, 1965. augusztus 20. Cirimokosz megkezdte tárgyalásait Moszkva és Athéni politikai körökben vegyes érzelmekkel fogadták Eliasz Cirimolcosz kormány­alakítási megbízatását. Mint már jelentettük. Konstantin király, beható tanácskozások után nem az esélyes Sztefa- nopuloszt, hanem a Centrum Unió disszidens csoportjának másik . vezérét, Cirimokoszt kérte fel kormányalakításra, aki egykor Papandreu kor­mányában belügvminiszter- ként szolgált. A kijelölt kormányelnök csütörtökön teszi le az es­küt Konstantin kezébe és Papandreu nyilatkozata előreláthatólag: a jövő hé­ten terjeszti kabinetjének névsorát a parlament elé. Cirimokosz a bejelentést követő éjszaka hozzákezdett a kormányalakítási .tárgyalá­sokhoz. Athénben úgy vélik, hogy a jelenlegi átmeneti kor­mány tagjai szerepe* kapnak kabinetjében. A kiielölt kormányfő máris közölte, hogy Sztefanopu- iosz, aki vele együtt sza- [ kított Papándreuval. nem vesz részt a kormányban, bár a hamarosan megkezdődő ZJjabh vnchlvnseh Los AR9§*eies m $g&r negyedében Robert Kennedy nyülaílíozaía A Nobel-díjas Martin Luther King szerdán Los Angelesben, a hírügynökségek szavai sze­rint „drámai hangulatú” ta­nácskozásokat folytatott egy­részt a néger közösség, más­részt a város és Kalifornia állam vezetőivel, ez utóbbiak között Brown kormányzóval. King, aki a néger tömegek ré­széről a szó szoros értelmé­ben vegyes fogadtatásban ré­szesült — egyes csoportok él­jenezték, mások lehurrogták — a megbeszéléseket követően óvatos javaslatokat hangozta­tott. Így például indítványoz­ta, hogy alakítsanak meg egy rendőri felügyeleti szervet a négerek hangulatának lecsil­lapítására. Azt is megemlítet­te. hogy le kellene váltani a négerek által hevesen gyűlölt Parker Los Angeles-i rendőr­főnököt. Leroy Collins kereskedelem­ügyi államtitkár, akit a vál­ságos Los Angeles-i helyzet megvizsgálására küldött John­son elnök, szintén tanácskozott Brown kormányzóval. Brown a megbeszélés után kijelentet­te: hozzájárul a rendőri fel­ügyeleti szerv létrehozásához, Parker menesztéséről azon­ban nem lehet szó. Szerdán az éjszakai órákban két újabb incidens történt a négernegyedben, Wattsban. A rendőrség közleménye szerint négerek őrjáratokra tüzeltek. A rendőrség viszonozta a tü­zet. Egy néger megsebesült. Robert Kennedy New York-i szenátor szerdán kijelentette: „szembe kell néznünk azzal a goromba ténnyel, hogy mit sem segít, ha azt hajtogatjuk: engedelmeskedj a törvénynek, hiszen a négerek a. törvénytől nem kaptak védelmet.” Az Egyesült Államok kom­munista pártja nyilatkozatot tett a Los Angeles-i ese­ményekről. A párt megbélyeg- zi és elítéli az amerikai reak­ciót, amely véres leszámolást rendezett a város néger lakos­ságával. Üéfetfi rdetés ez auschwitzi hóhérok feleit A _• nyugaton ém'etországi Frankfurtban csütörtökön íté­letet hirdettek az auschwitzi hrláltábor hóhérainak ügyé­ben. Hat egykori keretlegényt, illetve funkcionáriust tömeg- gyOkosság. vagy tömegnvíl- kosvlghoz. való segítségnyújtás vádjával életfogytiglani bör­tönre ítéltek. A húsz hónapja folyó per 11 más vádlottját három év és három hónaptól tizennégy évig terjedő börtön- büntetéssel sújtották. Három vádlottat felmentettek. parlamenti vita során teljes támogatásáról fogja biztosíta­ni. Eliasz Cirimokosz az egy­kori középiskolai tanai- libe­rális politikusként, 30 évvel ezelőtt kezdte karrierjét. A náci megszállás alatt. 1941- ben. szakított a liberálisokkal, pártot alakított Népi Demok­ratikus Unió néven, s együtt­működött a baloldallal. 1944- ben, az e.!ső háború utáni Papandreu-kormányban gaz­dasági ügyekkel foglalkozó miniszter volt, majd kilenc éven át a kis, de befolyásos Görög Szocialista Párt főtit­kára volt. 1958-ban független képviselőként a balold?li EDA listáján indult és nyert man­dátumot a választásokon. 1961-ben pedig bevitte cso­portosulását a Centrum Unió­ba. Az 1963-as választások után a parlament elnökévé választották. Az 1964-es vá­lasztások után. amikor a Cent­rum Unió többséget szerzett. Papandreu belügyminiszterévé választotta. Csütörtökön, nemsokkal éj­fél után. Papandreu sajtónyi­latkozatában nevetségesnek mondta a királv választását. Majd hozzáfűzte: „a király tanácsadói nem látják, hova viszik a nemzetet és a trónt”. Annak a véleményének adott hangot, hogy az új kormány­nak nehéz percei lesznek a parlamenti szavazáskor. török miniszter- elnök szovjet­unióbeli utazása, amely hétfőn közös szovjet—török közle­mény aláírásával végződött, voltaképpen korszakot jelölt a Szovjetunió és a szomszédos Törökország kapcsolatainak történelmében: több mint há­rom évtizede nem fordult elő ugyanis, hogy török kormány­fő a Szovjetunióba látogaíott volna. Ez a három évtized egy­ben mértéke annak is, hogy a török politika milyen mesz- sze került Kemal Atalürk irányvonalától, akire mindmá­ig hivatkoznak az ország leg­nagyobb politikai pártjai. Ke­mal, mint reálpolitikus, a tö­rök külpolitika alapelvének tartotta a Szovjetunióval fenn­tartott jóviszonyt. A második világháború utáni időszakban több mint egy évtizedig Török­ország az amerikai imperializ­mus politikai és katonai érte­lemben „legszilárdabb” tá­maszpontjának számított az atlanti blokk északi szárnyán. Ez a vak és egyoldalú NATO- politika, amelyet Menderesz miniszterelnök neve fémjelzett, összekapcsolódott a mélysége­sen reakciós, a földesúri réteg­re és a mohamedán papságra támaszkodó, a paraszti töme­gek tájékozatlanságára, kiszol­gáltatottságára számító politi­kával. A Menderesz-kurzusnak a hadsereg felkelése vetett vé­get, ez a felkelés azonban po­litikailag nem volt egyértelmű. Ürgliplii Szeres támadás Bak Sat helyőrsége elless A dél-vietnami szabadság- harcosok csütörtökre virradó éjjel sikeres támadást intéztek a Saigontól mintegy 500 kilo­méternyire északra levő Dák Sut körülbelül 400 főnyi hely­őrsége ellen. Dák Sut a hegyes vidéken fekvő Kontun tarto­mány egyik járási székhelye. A partizánok — körülbelül egy zászlóalj — heves tüzérsé­gi előkészítés után elfoglalták. Dák Sut-ot és behatoltak a vá­ros közelében fekvő amerikai katonai táborba is. A harc során felrobbant a városban elhelyezett több lőszerraktár, a partizánok két 105 milliméteres ágyút zsákmányoltak. A helyőrség kormánycsapa­tainak és a közelben levő ka­tonai tábor 12 amerikai tanács­adójának sorsáról hivatalos közlés még nem érkezett, a harci területről származó meg nem erősített hírek szerint az amerikaiak többségének sike­rült elmenekülnie. A dél-vietnami kormány­hadsereg és az amerikai ten­gerészgyalogság által Da Nang és Chu Lai térségében szerdán indított nagy ellenof- fenzivában kilenc dél-vietna­mi és négy amerikai zászlóalj, azaz'összesen mintegy 7500 ka­tona vett részt. Ezeket az egységeket Bien Hoa-ból vezé­nyelték a. csaták színhelyére. A radikálisabb társadalmi re­formokat követelő fiatalabb tiszteket háttérbe szorították, majd kizárták a hadseregből, többet száműztek, vagy börtön­büntetésre ítéltek. Á felkelés politikai értelemben tehát el­vetélt, mégsem lehet azt mon­dani, hogy a török politika változatlan maradt. A Mende- resz-korszak bigott és egyértel­műen vad NATO-vonala nem tért többé vissza, s ezzel egj-ütt a szovjet—török viszonyban is megkezdődött a normalizálódás korszaka. A kapcsolatok józan fejlesztését mindamellett aka­dályozta, hogy éppen a kato­nai fordulat célkitűzéseinek zsákutcába jutása miatt az Inönü vezetése alatt kormány­zó köztársasági néppárt ural­ma nem volt szilárd. Miután az ország gazdasági-társadalmi helyzete változatlan maradt, megerősödött a kivégzett Men­deresz híveit is magában fog­laló Igazság Párt. amely jobb­ról támadta Inönü önmagában véve is visszás és ingadozó po­litikáját. szerény lépesek így is megtörtén­tek: még Inönü hivatali ideje alatt török és szovjet parla­menti küldöttségek cseréiére került sor, majd Erkin akkori török külügyminiszter látoga­tott. a Szovjetunióba. Mire tavasszal sor került Gromiko szovjet külügyminisz­ter ankarai viszontlátogatására, már nem Inönü pártja, hanem Menderesz örökösei, az Igazság Párt volt kormányon. Gromiko akkori tárgyalásai és a láto­gatásról kiadott közös közle­mény azonban jelezte, hogy a nemzetközi helyzetben, vala­mint a török belpolitikai lég­körben bekövetkezett változá­sok az Igazság Pártot is a po­litikai valóság elfogadása felé sodorják. Jellemző, hogy noha az Igazság párti Ürgüplü-kor- rnány természetesen fenntartja Törökország NATO-tagságát, Ankara „atlanti politikája” tá­volról sem tért vissza a Men- deresz-időszak merevségéhez, így például az Igazság párti kormány sem változtatta meg Inönü köztársaságpárti mi­niszterelnöknek azt a döntését, hogy Törökország nem vesz részt a „sokoldalú atlanti atomü tőerőben”. Ilyen előzmények után ke­rült sor a. török miniszterel­nök moszkvai látogatására és a közös közlemény aláírására. A? A lényeges tanulság tehát az, hogy Törökország változatla­nul súlyos belpolitikai prob­lémái, az időközben bekövet­kezett kormányváltozás nem tudta megtörni a kapcsolatok javításának folyamatát. Az imperializmus és propa­gandistái számára különösen kellemetlen meglepetést je­lentett a látogatás időpontjá­nak kiválasztása. Törökor­szágban ugyanis október Id­én parlamenti választásokat tartanak. Nagyon valószínű, hogy a jelenleg kormányon lévő Igazság Párt hatalmon marad, a politikai harc azon­ban heves és éles formákat ölthet. Az Inönü vezette Köz- társasági Párt éles támadáso­kat intéz a török kormány vál­tozatlanul negatív belpolitikai irányvonala ellen. A kor­mánynak ezenkívül szembe kell néznie azzal is, hogy a hadsereg tisztikarának fiatal, reformba i lan dós ágú tisztjei, akik a török viszonyok között jelentős politikai, erőt képvi­selnek. ugyancsak ellenzéki magatartást tanúsítanak. Wa­shington és a NATO vezető noli tikosai azt remélték, hogy liven körülmények között a tö-ök kormány npm fog vál­lalkozni a miniszterelnök moszkvai látogatásának lebo­nyolítására. hogy ne ..sértse” a szovirtellenes rétegek érzé­l'e fi1', Ürgüplü látogatása arról tanúskodik, hogy az Igazság Párt másképpen értékeli a török közvélemény hangula­tát. mint a washingtoni szak­értők: a török miniszterelnök nem utolsósorban éppen azért utazott most Moszkvába, hogy a választási harcban a kor­mány hivatkozhassék a szov­jet—török együttműködés elő­rehaladására. Láluivaló, hogy Török­ország belpo­litikája továbbra is ellentmon­dásokkal terhes. Ürgiiplü lá­togatása után azonban a szov­jet—török viszony normalizá­lását már állandó, pozitív áramlatnak lehet tartani. Ez pedig jelentősen megnehezíti azoknak a NATO-stra tógák­nak dolgát, akik Törökorszá­got tartották az atlanti politi­ka legagresszívebb és a szó szoros értelmében „mindenre kapható” közel-keleti támasz­pontjának. Ma már a szovjet —török viszonyban a valóság' érzék és a józanság hangja az uralkodó. RÉGI CIMBORÁM Tannak emberek, akiket valaha nagyon szerettünk, együtt éltünk velük valahol, közös volt sorsunk, örültünk és szomorkodtunk együtt, kölcsönösen megosztottuk ételünket is, összefont bennünket a közös gond, a küzdelem, a vigság, valamilyen ábránd is, azután jött az élet hajító hulláma, egyikönket erre dobta, a másikat amarra, nem is egészen törvénysze­rűen és nem is véletlenül. Leginkább a régi játszópajtások közt találunk ilyeneket, azok közt, akikkel együtt nőttünk fel, együtt jártunk iskolába, együtt kezdtünk kenyeret ke­resni, talán együtt mentünk el az első bálba is, és egymás­nak meséltük el titokzatosan és bizalmasan az első nagy élményt, amely örökké parázslik, azt, amikor először csó­koltunk meg lányt, vagy éppenséggel együtt jártunk még udvarolni is, annyira jó barátok, testi-lelki cimborák vol­tun k. Nekem sok ilyen cimborám volt, s mi tagadás, többsé­güket rég elfeledtem, vagy csak akkor gondolok rájuk, ha valaki beszél róluk, esetleg véletlenül összetalálkozunk. Ti­zenöt évig éltem távol szülőföldemtől, s kicsit fáj is, hogy a régi jó cimborákból egyetlen egy sem maradt meg ba­rátnak a férfikorban, egyetlen eggyel sem köt össze ma több annál, hogy valamennyien magyar állampolgárok va­gyunk, és ki itt, ki ott, végső céljainkban egy közös ügyért dolgozunk, ki harcosabban, ki csendesebben. Ezek után érthető, hogy alaposan meglepődtem, amikor Farkas Károly nevű feladótól kaptam levelet a közelmúlt­ban. Hirtelen azt sem tudtam, ki lehet. Előbb panaszost sejtettem a feladóban. Néztem a feladás helyét: Vizsoly. Már-már egészen bizonyos voltam, hogy valaki kéréssé} for­dul hozzám. Felbontottam a borítékot és olvasni kezdtem. „Kedves Józsikám!” A kkor már sejtettem, hogy valamilyen ismerősöm írt. De még nem tudtam, ki. Végig olvastam hát a levelet, s egyszerre kinyílt agyamban az em­lékek tárolója, régi elevenségében állt előttem Farkas Karcsi, mert akkor még Karcsi volt, bá­tor és erős legényember, nem Károly, mint most. Az ilyen leveleket rendszerint megválaszolja, majd elteszi az ember. Vannak, akik meg sem válaszolják. Elmosolyodnak, legyin- . tenek és kész. Régen volt, sok idő elmúlt azóta és egy kicsit meg is öregedtünk. Engem viszont valósággal felrázott régi cimborám levele, és nemcsak megválaszoltam, hanem ha­marosan el is mentem Vizsolyba és személyesen kerestem fel. Talán már ezzel is sejtethetem, hogy Farkas Karcsi nekem igazán jó cimborám volt. De levele sem a níegszo- kott, nemcsak a sablonos kérdéseket tartalmazza: „Hogy vagy, öreg fiú? De rég láttalak,.. A minap hallottam, ^igy . Nem, ez a levél többet mond az egyszerű megke­resésnél. Ezért is határoztam el, hogy nyilvánosságra hozom, mégpedig éppen most, augusztus húszadikán, alkotmányunk ünnepén, mert igazán most aktuális. És nem is csak egy okból. De idézem a levelet. „Bizonyára csodálkozol majd, ha levelemet megkapod. Ilyen hosszú idő után jelentkezik egy gyerekkori barátod, régi kenyerespajtásod, akit te már bizonyára el is felejtet­tél, hiszen emlékszel-e, mikor találkoztunk utoljára? Én em­lékszem. 1949-ben, éppen augusztus húszadikán, amikor ki­hirdették az új alkotmányt. Én akkor katona voltam Buda­pesten, te meg kollégista voltál. Bizony, ennek már kerek tizenhat éve, akárhogyan is számolom, annyira elmúlt az idő. Te az Üllői úton laktól és ott kerestelek fel. Éppen akkor volt ott valamilyen nemzetközi labdarúgó meccs és sehogyan sem tudtunk jegyet szerezni, pedig mennyit sza- ladoztunk. Végül a kollégiumban hallgattuk meg rádión a meccs közvetítését. Kedves barátom! Én nagyon sokszor gondoltam rád. hiszen az újságok­ban minden írásodat elolvasom, és hidd el, őszinte szívvel örülök sikereidnek. Nagy dolog ez, barátom, egy nincstelen szegény ember gyermeke ki tudta bontakoztatni tehetségét. Hiszen emlékezzünk csak egy kicsit. Emlékszel-e a dobi telekre, amikor késő ősszel, mezítláb, deres tarlókon jártunk és magunk csinálta csapdákkal fogtuk a hörcsögöt, mert. mással nem tudtunk kenyeret keresni. Vagy amikor a Ploczky-tanyán, mint 12 éves gyerekek látástól vakulásig arattunk, majdnem sírva, mert nagyon nehéz volt. Vagy amikor a befagyott Tiszán halásztunk és te nem bírtad már a hideget, én mentem el helyetted halászni, mert egy kicsit idősebb és erősebb voltam, mint te. Ej, de ne emlegessük azt az átkozott rendszert, mert nagyon rossz még vissza­emlékezni is. örüljünk inkább a mának és az előttünk álló jövőnek. Én csak arra kérlek, mint tollforgató embert, le­gyél mindig hű harcosa társadalmunknak, amely mindany- nyiunknak megadta a szenvedésmentes, boldog emberi életet. Kedves barátom! Magamról annyit, hogy traktoros vagyok és keresetem­ből emberségesen megélek családommal együtt. Négy gyer­mekem van és igen rendes, szerető feleségem. Jó a munka­helyem, szép kis házacskám van, elegendő a ruházatunk, élelmünk, hát kell-e több ahhoz, hogy az ember ezt mond­hassa: boldog vagyok! Én igen sokszor mondom ezt magam­nak, mert érzem is. Igaz, hogy én nem mentem tanulni, mint te, munkás maradtam, de megbecsülnek így is, akár­hol dolgoztam eddig. Ez pedig jó dolog. Nem azt mondom, hogy már semmit sem várok és semmit sem akarok az élet­től. De elégedetten várok mindent, ami lesz, és mert dol­gozom, hiszem, biztosan tudom, a mostnai sorsom még jobbra fordul. Ember az ember a traktoron is, ha a föld, amelyet felszánt és bevet nem az uraságnak, hanem ne­künk terem...” A levél még folytatódik, de a további mondatok teljesen magán jellegűek és sablonosak is. A kér­dések következnek. Hogy élsz, kedves cimbo­rám? írj magadról. Keress fel, ha teheted... és hasonlók. Idézését feleslegesnek tartom. Ha­nem . . ! Ám úgy érzem, nem is kell ehhez a levélhez magya­rázat. Szó szerint idéztem és Karcsi minden lényegeset megírt. Egy mondatot mégis hozzáfűznék. Azt, hogy amikor 16 évvel.ezelőtt találkoztunk, éppen az új alkotmányt iktat­ták törvénybe. A nép alkotmányát. S talán nem túlzók, ha azt mondom, hogy ezzel az alkotmánnyal kezdődött minden. Az is, hogy az lettem, aki vagyok, és az is, hogy ma már ember az ember a traktoron is. A levél érkezése után hamarosan felkerestem régi cim­borámat. Vizsolyban, a vasútállomás mellett lakik. Házát nemrég vette. Miként az természetes, megörültünk egymás­nak és leültünk egy heverőre beszélgetni. Karcsi arca bar­nán villogott és kék szeme nyugalmat tükrözött. Az arcát, azt szeretném hangsúlyozni. Nem is egyszerűen barna volt. több annál. Ebbe az arcba mélyen beette magát a napfény és a bőrt fényes simára csiszolta a szél. Karcsi március óla mindennap a traktoron ül. Nem akarok most dicshimnuszt írni róla. Felesleges. Talán mindent el is mondtam azzal, hogy arcába beette magát a napfény és március óta min­dennap traktoron ül. A Szerencsi Állami Gazdaság hernád- cécei üzemegységében dolgozik. Szántással kezdte az évet. azután vetett, majd aratott és most ismét szánt. Megismer­tem a gyerekeket meg kedves feleségét. A levél, amelyet idéztem, nem is annyira egyértelmű, mint ahogyan kiesen­dő] belőle. Karcsi boldog ember, de elsősorban azért boldog/ mert elégedett. Nincs még meg mindenük, ami jó az em­bernek, de elégedettek azzal, ami van. Mert a múlthoz mérve valóban az is nagyon sok. És éppen ez volt a legfontosabb, amit Karcsi házában megcsodáltam: az egészséges elége­dettség és a türelem. Józanul látják az életet. Kapzsi gon­dolat talán még sohasem született cimborám fejében. PediS volt már növénytermesztő brigádvezető is a termelőszövet­kezetben, de 1956-ban feloszlott a tsz. Sajnálta, de nem tehe­tett mást, elment a bányába dolgozni. Eredeti szakmája molnár. Azt még akkor tanulta, amikor szülőfalunkban, Tiszalúcon együtt éltük a legényélelet. Dolgozott a diósgyőri fűtőházban is. de a szíve visszahúzta a mezőkre. Négy évvel ezelőtt visszatért Vizsolyba, családjához és a Vilmányi Gép­állomáson kitanulta a traktoros szakmát. Most 37 éves. — Melyik volt a legjobb munka? — kérdeztem tőle; Elmosolyodott, rámnézett, arcán a mosoly játszadozott; azután az ő csendes hangján válaszolt. — F.z. A mostani. Amit most csinálok. K ámnézett csodálkozva, és nemcsak a nyelve kér­dezett, hanem a szeme, a tekintete is. Mintha ezt mondta volna: mit gondolsz? Az élet csupa öröm és mulatozás? Vagy azt hiszed, hogy régi cimborád olyan könnyen megváltoztatja vélemé­nyét? Nem! Én nem feledtem el a múltat. Én őszintén íf' tam neked azt, hogy boldog ember vagyok. Szendrei József )

Next

/
Thumbnails
Contents