Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-15 / 165. szám

ESZAKM AGYARORSZÁG Csütörtök. 1365. július 15. állapit Bél-S&udámbi&m Kifúr ám tilalom Ecuadorban, Az AFP egy szerdai tudó­sításában elemzi a dél-szudáni helyzetet. Megállapítja, hogy a három déli tartomány — Bar El Ghazal, Felső-Nílus és az egvenlítöi tartomány — fő­városai körül harcok folynak, illetve a felkelők tevékeny­sége folytán riadókészültséget rendelték el. Wauban kedden házról házra folyt a csata. Hi­vatalos közlemény szerint 72 felkelőt öltek meg. A város környékén az erdőkben két­ezer felkelő tartja magát. A vidék országútjain teljesen megszűnt a forgalom. Jubá- ban egész vasárnap dúlt a harc, több házat felgyújtottak. A biztonsági erőknek sikerült a felkelők támadását vissza­verni — írja az AFP —, de a helyi hatóságok segítségért fordultak Kartoumhoz. A har­madik fővárosban. Maiakéi­ban elrendelték a riadóké­szültséget. Hivatalos körök aggódnak amiatt, hogy a Kartoumtól 800 kilométerre délre fekvő városból két nap­ja semmiféle hír sem érke­zett. Ecuadorban folytatódtak a tüntetések a katonai junta el­len. Különösen heves népi meg­mozdulásokra került sor Qua- yaguil kikötővárosban: itt a rendőrség több ízben is fegy­verét használta. amikor könnygázbomkákkal már nem sikerűit feloszlatni a töme­get. Többen megsebesültek, egy 16 éves lány a kórházban belehalt sérüléseibe. A városban az esti órákban kijárási tilalmat léptettek élet­be, az utcákon tankok és ka­tonai gépkocsik cirkálnak. Időnként puskalövéseket lehet hallani. A szabad választások jel­szavával kirobbant ecuadori tüntetéseknek összesen három halálos áldozata és mintegy húsz sebesültje van. Meghalt Adtai Stevenson Adlai Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ-küldöttségé- nek vezetője szerdán London­ban elhunyt. A 65 éves Stevenson, aki 1952-ben és 1956-ban a De­mokrata Párt részéről elnök­jelölt is volt, a londoni Szent György-kórházban, délután, magyar idő szerint 17 órakor halt meg. szívroham követ­keztében. A diplomata előzőleg részt vett az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának genfi ér­tekezletén. s útját Londonban tárgyalások céljából szakította meg. Utolsó ténykedései közé tartozott, hogy a hét végén megbeszéléseket folytatott Wilson brit miniszterelnök­kel és Stewart külügyminisz­terrel, főképp a vietnami kér­désről. Stevenson szerdán dél­előtt még tárgyalt Stewart külügyminiszterrel. Salüsní lieszéde ez SZ¥SZ vb ülésszakán Szerdán Prágában az előter­jesztett beszámoló feletti vi­tával folytatta tanácskozását a Szakszervezeti Világszö­vetség Végrehajtó Bizottságá­nak 29. ülésszaka. A vb ülésén Louis Saillant, Hangverseny az avass templomban Tegnap az esti órákban a szép muzsika otthona volt a város egyik legrégibb műem­léke: az avasi templomban. Az évszázados falak között meg­szólalt a korábban alig hasz­nált orgona is. Miskolc város Tanácsa közel negyvenezer forintos költséggel koncert­képes állapotba hozta a mí­ves hangú, ősi hangszert. A zsúfolásig telt padsorok­ban ott szorongtak a Borsodi Nyári Egyetem külföldi rész­vevői is. akiknek tiszteletére és a hatszázesztendős Miskolc köszöntésére csendültek fel a szebbnél-szebb számok. Hän­del Ünnepi zsoltárát és Orgo­naversenyét, valamint Mozart Koronázási miséjét hallhat­ták a ritka alkalom és az ilyen sajátos hangulatú hang­verseny-lehetőség részesei. A műsorban közreműködött a Szakszervezetek Borsod me- gvei Tanácsának kórusa, a Miskolci Kamarazenekar, Vi­rág Endre orgonaművész. Farkas Ilona, Pecker Zsuzsa. Tréfás György, Szőnyi Ferenc énekművészek. A kórust Re­ményi János vezényelte. A nagyhatású hangverseny — így remélik a komolyzene barátai — minden bizonnyal nyitánya egy olyan hangver­seny-sorozatnak, amely széle­síti majd a koncert-rajongók táborát. A kitűnő ötletnek mondható templom-hangverseny kritikai méltatására később visszaté­rünk. (P—J) az SZVSZ főtitkára ■ beszé­dében ismertette a Varsó­ban idén októberben megtar­tásra kerülő 6. szakszerveze­ti világkongresszusra kidol­gozott téziseket. Beszéde további részében Saillant az Egyesült Államok Vietnamban folytatott, agresz- szív politikájával foglalkozva kijelentette:. „A varsói kong­resszuson meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy még szorosabbá váljék a szakszer­vezetek együttműködése és szolidaritása a VDK-val és Dél-Vietnam népének igazság gos harcával.----o-o-o----­D e vies hazaérkezett Londonba Harold Davies, az angol kor­mány nyugdíjügyi minisztere szerdán Hanoiból visszaérke­zett Londonba. A Reuter érte­sülése szerint Wilson csütör­tökön nyilatkozik az Alsóház­ban Davies küldetésérői. Várkonyi Mihály: EJ f HS f 00 BSB Semmi:, mimaos S ztrega ma megint bal lábbal kelt fel. Cif- russ nem is szólt vol­na semmit, ha nem az egész műhely fü- lehallatára harsog. — Csupa okos van itt: És maga a legfőbb nagyokos! Szálljon le rólam, jó? Unom a osuda nagy eszét! — No-no — krákogott Cif- russ. Már mindenki őket fi­gyelte: Bodnár még a padját is leállította, hogy né csiko­rogjon az áttétel. — No-no! Mit kiabál maga itt? Ez nem a Rozsda utcai kóceráj! — Köpök az egészre, tudja? Engen ne utasítgasson: va­gyok olyan szakember, mint maga! Cifruss az idegességtől úgy érezte: meglódul, s mindjárt leesik nyakáról a feje. Tovább nem is vitatkozott: sarkon for­dult és csak úgy, a válla fö­lött szólt' vissza. — Állítsa össze azt a ten­gelykapcsolót, mert a délutá- nosok be akarják szerelni. — Micsoda zűr lesz itt délután! Még nem fordult elő, hogy Sztrega. ha magára hagyták, valamit is megcsinált volna rendesen. A munka végét min­dig csak . összecsaoja. De hát az ő baja, gondolta dühösen Cifruss. Én nem tartom a há­tam érte. .Még akkor is mérges volt, amikor fél óra múlva a mér­nök felhivatta. — Sn is normában vagyok b— háborgott. —, Ha folyton az Irodába kell rohangálnom, itt maradhatok estig, hogy vala­mit csináljak. — Úristen, de nehéz maguk­kal — nyögött a mérnök és úgy vágta magát a székre, hogy az majd összetört. De aztán csak legyintett. — Más­ról van most szó. Valakit le kell adni a Tüzér utcai telep­re: én arra a Sztregára gon­doltam. Beleegyezik? A szája is nagy, meg ..; — Hát. jó — sóhajtott Cif­russ, pedig legszívesebben megcsókolta volna a mérnö­köt. A legjobb megoldás. De erről nem szólt semmit. A műhelyben is hallgatott: egy óra múlva mégis minden­ki1 tudta az újságot. — Hallom, elsején túladsz rajta — hunyorgott a tízórai szünetben Bodnár Sztrega irá­nyába. — Igazad van: mit já­ratja annyit, a száját. Cifruss csak a vállát rángat­ta, de amikor már a harma­dik ember jött ugyanezzel, kényelmetlennek érezte a dol­got. — Nem adtam én túl sen­kin — magyarázkodott. — A mérnök jelölte ki, még tegnap; csak ma szólt miatta. Tudja, hogy nem nagy lumen ez a Sztrega. Tudjátok ti is. — No persze — bólogattak, de Cifruss úgy látta, nem na­gyon hiszik, amit mond. Mi ütött ezekbe — gondolta. Tud­hatnák, hogy én nem vagyok olyan. Elintézem én magam, ha valakivel bajom van. S ha olyan lennék, hogyan csinál­nám? Nincs nekem rokonom a minisztériumban. Meg is mondta; — Világos, ki beszél más­ról? — hagyta helyben min­denki készségesen, de Cifruss rossz érzése mégsem múlt el. Pedig megpróbálta túltenni magát az egész ügyön: dolgo­zott, mintha háromszorosára emelték volna normáját. De a munka sem ment úgy, mint kellett volna: s valahányszor látta, hogy ketten-hárman összedugják a fejüket, mindig azt hitte, ezt az ügyet tár­gyalják. M ég a Kossuthnak is rosszabb íze volt, mint máskor: pedig egymás után három­mal próbálkozott. Ide­gesítette, hogy nem akar vé­ge szakadni a kettes-hármas csoportba verődésnek. Pedig tudta, hogy máskor is így van ez. Vagy mégsem? Végül is bedobta a szerszámait a fiók­ba. Járok egyet, attól meg­nyugszom, gondolta.­Átment a hegesztőműhelybe Tarjánhoz. Amikor belépett, az éppen a salakot verte le a varratról: persze, a védőszem­üveg nem volt rajta. — Hányszor mondtam, hogy ne salakolj így — sóhajtott fel idegesen Cifruss. — Me­gint belepattan a szemedbe, aztán nekem nyúzzák a fejem. — Igenis, cégvezető úr! — tréfálkozott Tarján, mint ren­desen. — Alázatosan kérem, csak most az egyszer ne mél- tóztassék megharagudni! — Megőrültél? — ordítottt rá Cifruss: pedig tegnap még nevetett, ugyanezen. D» most a lába. is remegett az ideges­ségtől. Sarkon ■‘urduit, vissza- « oíűhelybe, úgy állt Évekig nem ellenőrizték, vagy csak a rendes évi revízió során vizsgálták meg az igaz­gatói alap felhasználását. A vállalatoknál pedig, megyénk­ben is csak elvétve tájékoz­tatták a dolgozókat: mire költhető ez az összeg? Nem csoda tehát; ha olyan rossz hírek kezdtek terjedni, hogy az igazgatói alap felhasználás sánál sok a visszaélés, a sza­bálytalanság, de ez ellen sen­ki sem tehet, hiszen az alap felosztása az igazgató szuve­rén joga. Valóban így van-e ez? A kormányhatározatok (az 1003—1960. és az 1004—1964), valamint a pénzügyminiszteri utasítások (106—1960. és 107— 1964. számmal), ha részletei­ben nem is, de céljaikban meghatározzák az igazgatói alapok felosztásának és fel­használhatóságának irányát. Az igazgatói alap rendelte­tése, hogy serkentse a. válla­lati feladatok teljesítését, il­letve túlteljesítését. Mégpedig hogyan? Egyrészt a munká­ban élenjáró dolgozók jutal­mazásával,. másrészt szociális, kulturális és más jóléti jutta­tásokkal. Ezek szerint ezt az alapot két fő részre osztják: jutalmazási és jóléti keretre. A Borsod megyei Népi El­lenőrzési Bizottság és az SZMT 14 tanácsi vállalatnál és a MÉSZÖV irányításához tartozó MÉK Vállalatnál vizs­gálta meg, mire is használják fel ezeket az összegeket, ame- lveket a vállalatok felügyeleti hatósága a létszámtól füg­gően határoz meg minden munkahelyen. A jutalmazás legyen ösztönző! Nem általános jelenség, de előfordul, hogy helyenként el­aprózzák a, jutalomkeretet. A miskolci Vasipari és Gyer- mekkocsígyártó Vállalatnál tavaly általában 100—150 fo­rintos jutalmakat adtak a dol­gozóknak. Volt-e ennek vala­mi ösztönző, jobb munkára serkentő hatása? Sajnos, nem sok. A miskolci Sütőipari és a Vendéglátóipari Vállalatnál pedig rossz hangulatot váltott ki az aránytalan jutalmazás. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalatnál hasonló visszásság fordult elő. A jutamazással elsősorban a termelésben, a műszaki fej­lesztésben és más munkában élenjáró dolgozókat kell ösz­tönözni. Mégpedig nem ötlet­es alkalomszerűen, különösen pedig nem olyan feladatok el­végzéséért. ami a dolgozónak munkaköri kötelessége és ami­hez a vállalati érdeken kívül egyébként is saját érdekei fű­ződnek. Nem szabad előfordulnia olyan esetnek, amilyen a Borsod megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalatnál megtörtént: 6200 forint jutalmat tűztek ki olyan célfeladatokra, amiket béralapból kellett volna kifi­zetni. Más természetű célfeladato­Garufalliasz megtagadta iemaadlsát Garufaliasz görög hadügy­miniszter, akit kedden a Cent­rum Unió Párt parlamenti csoportja kizárt a pártból és akit Papandreu miniszterel­nök lemondásra szólított fel. kedd este nyilatkozatot adott ki, s ebben megtagadja a le­mondást. Garufaliasz a nyi­latkozatban azzal vádolja Pa­pandreu y, miniszterelnököt, hogy a párt befolyása alá akarta rendelni a görög had­sereget, ezért nem volt haj­landó lemondani. — Az AP szerint Garufaliasz nyilatko-; zatában azt is állította, hogy Papandreu szemet hunyt a hadseregben való ..kommu­nista beszivárgás” felett. padja mellé, hogy minél keve­sebbet lássa a többieket. Ma sokkal nagyobb volt a zaj, többet viháncoltak, különösen a fiatalabbak, mintha meg­érezték volna, hogy úgysem szól miatta. Inkább az öreg Kertesit bámulta az ablakon keresztül, a tavaly nyugdíjba ment gyári kőművest, aki most az udvaron, egy gödörben dol­gozott. Aztán végre háromnegyed kettő lett, átvette, s a raktár polcára tette az elkészült munkákat. Sztrega tengely- kapcsolójához oda sem kellett tenni a sublert; szemmel lát­ható volt, hogy az éket hul­lámosra reszelte. Ezt se fog­ják beszerelni délután — gon­dolta Cifruss. Egy pillanatig tűnődött, szóljon-e. de aztán úgy döntött. hogv hallgat. Majd beírják a délutánosok a naplóba, ő nem veszkődik ezzel a ... Elég volt ez a dél­előtt. még most is remegett a gyomra, ha ráeondolt. Mikor végzett, odajött hoz­zá Bognár. — Még van egy kis dől som az irodán, megvársz? Meg­iszunk egy pohár sört. Leke- nyerezlek egy pohárral — ne­vetett. Cifruss csak nézte. Egyfelé laktak, máskor is elő­fordult. hoev meghívták egy­mást. d« nem így Vagy csak nem figyelte? Lehet, hoev olvannak ta'-tiák őt, akit egy pohár sörrel kell . .. Legszívesebben ordítani sze­retett volna dühében. Hát iga­zán azt hiszik, hogy ő adott tűi Rzlreeán? Nem volt kedve a többiek után menni az öltözőbe, ki­ment az udvarra, megállt az öreg Kei-tesj előtt és nézte, mit csinál. — Maga miért nem megv haza, Kertesi bácsi? — kér­dezte aztán, hon’ kicsit le­csillapodott. — Kétszer is le­járt már a munkaideje.' V Az öreg a vízóra aknáját f falazta, hogy hallgatósága ^ akadt, kiegyenesedett a gö-A dörben, s magyarázni kezdte, * nagy körülményesen. — Hát tudod, már egyszer ▼ felfalaztam, és akkor nézem, y hát hasa van alul a falnak.^ Le kellett az egészet bontani.A — Nem kellett volna —a mondta Cifruss. — Beton jön* arra, hiszen tudja ... — Mondom, görbe volt —j hökkent meg az öreg. — Ha$ nem is látja senki, én tudom. ^ Márpedig az a fontos... A Az öreg magyarázott, Cif-* russnak pedig az jutott azY eszébe: ha nem vész össze mat reggel Sztregával... akkor is^ olyan könnyen beleegyezik, Á hogy elvigyék? Nem tudta el -* dönteni, s ez nyugtalanította. J Elköszönt Kertesitől. vissza- ▼ ment a műhelybe, még egy-4 szer megnézte azt a tengely-^ kapcsolót. Az ék rossz volt, azA igaz. de az egész, úgy külsőre* szépet mutatott. — Maga més itt van? —▼ jött le a mérnök az irodából. $ — Hát ha egyszer félnapo-^ kát kell ülnöm az irodán —Á morgott Cifruss. — Teaz is...» elviszi azt a Sztregát? — Reggel már beleegyezett ▼ — szuszogott a mérnök idege-f sen. — A papírokat is kiállít-^ tattam ... Egyszerre ilyen jó-» ba lettek? Hallom, ma majdJ megették egymást. v — Mi sem csókol ózunk. § mégis meavagvunk egymás-^ sál — nézett Cifruss a mér-A nőkre. P 'ég nehéz is maguk-f kai — sóhajtott aj mérnök. — No.V ten, majd meglátjuk. $ De mi van magá-A val? I — Mi lenne? Semmi külö-Y nős — mondta Cifruss. dev már nem is figyelt oda. Azt4 az éket méregette, talán még A ki lehet reszelni.! kát azonban igenis adhatnak» sőt adjanak is az igazgatók a dolgozóknak, de év elején ha­tározzák meg a főbb irányo­kat, a céljutalmakat pedig időben és nyilvánosság előtt kapják "meg jó munkájukért a dolgozók. És általában: min.- dcnféle jutalmazás legyen nyilvános, mondják el a ve­zetők, hogy konkrétan miért kapja egy-egy ember. Ezzel elkerülhető az olyan szóbe­széd is, hogy valaki „szubjek­tív okokból’’ kapott pénzju­talmat. A jóiét! keretből minden dolgozó kapjon Az érvényben lévő jogsza- dujyoK csak nagy vonalasban nalarozzaa meg az igazgatói «lap juteit kerei-reszénen íel- uaoznaiását. Az üzemi tanacs- naK. és a szaKszervezeli bi­zottságnak azonban önálló, szauuíyuzasi jogköre van e ke­ret elosztásában. Elsősorban minden kiadásról előre tervei kell készíteniük, bs cllen- orizniuK kell a terven belar­Lel Sei Ü. A jóléti keret felhasználásá­nál mindig a dolgozok többsé­gének érdekeit kell nézni. Vagyis, olyan szociális, és kunuralis célokra kell költe­ni a pénzt, amelyek sok em­ber hasznára válnak. Ahol sok a nődolgozó, ott például a böl­csőde fejlesztésére. Vagy: ne költsenek egy loto-szakkörre többet, mint a könyvtár bő­vítésére; támogassák a tömeg­sportot és ne csupán egy ful- ballcsapatot. A Miskolci Bú­toripari Vállalatnál is jobb lett volna, ha 2510 forintért nem rézkarcokat vásárolnak» amikor kultúrtermük nincs» hanem ezen a pénzen elküld­ték volna két dolgozót, vagy négy gyereket üdülni. A Bor­sod megyei Építőanyagipari Vállalatnál pedig nem a jóléti keret terhére kellett volna el­számolni az üzemvezetői érte­kezlet, a tanfolyami oktatás» vagy a továbbképző tanfo­lyam költségeit. Több vállalatnál előfordul az is, hogy a jóléti keretet terhelik olyan kiadásokkal» ,, amelyek a termelési költségek­éhez tartoznak. Ilyenek az üze- Jmi étkeztetéssel kancsolatos f kiadások, a munkavédelmi, az é egészségügyi költségek, a se- Agélyek, az előlegek. * Á vállalati lakás-beruházá­Y sokat, a társadalmi ösztöndí- v jak at, a kulturális és sport­eszközök vásárlását, félújítá- i sát is más keretből kell fe­* dezni, kivéve, ha a jóléti ke­li retbe ezt előre betervezték. $ Növelhető is az alap f Hogy minél több juttatási J adhassanak a dolgozóknak, a ^vállalatok vezetőinek törőd­iniük kell az igazgatói alap A növelésével is. A nyereségré- Tszesedésből például tartalé- J kői hatnak szociális és jóléti Y célokra. Megyénkben ez álta­lában meg is történik. A Vas­iipari és Gyermekkocsigyártó X Vállalatnál például tavaly Y 3400 forintot helyeztek ilyen veimen az igazgatói alapba. Az- izal azonban már kevés helyen i törődnek, hogv hulla.dékgyüj- A tésért. kapott pénzből is nö- I vélhető az alap. J A NEB és az SZMT vizsgád vlata minderre felhívta a fi- i«veimet. A vállalatok reagál­óink is rá. Mégpedig olvan in- Xtézkedésekkel. amelvek való­bban a dolgozók iavára válnak.’ $ ____________ * * A főnyeremény } nyertese Áz 1965. évi VTT tárgysors­játék főnyereményét, a be- r rendezett kétszobás családi | házat telekkel, garázzsal» Í Moszkvics személygépkocsival a 043. osztály 09 538-as számú * sorsjegy nyerte. Tulajdonosa ÍTivadar László debreceni la­kkos. az EM Hajdu-Szabolcs 0megyei Tégla- és Cserépben ^Vállalat művezetője most í:- ilentkezett. Még nem döntöH» |hol építteti fel a kétszobás fcsaládi házat Mire használható fel ms Igazgatói alap? A Megyei F^épi Ellenőrzési Bizottság és az SZMT vizsgálatáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents