Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-02 / 154. szám
rémied, 1965. jäöas Z. ÉSZAKMAGYARORSZÁG 3 S!SSfi!^8SfSBSB3?iffEtS! Effi/iZfimMíkodvc ki$MMigehh Féltucatnyi építési szakember, vezető tárgyal a Borsod megyei Mélyépítő Vállalat, főmérnökének irodájában. Egész véletlenül — szinte végszóra — pontosan akkor lépek be, amikor nagy zörrenéssel hátracsúsznak a székek, s a részvevők láthatólag elégedetten seprik táskájukba a különféle iratokat. Egyikük, Karmos Károly, a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat főmérnöke kedélyesen rámhunyorít. — Itt most az Építési Fő- igazgatóság tíz százaléka találkozott. — ?! — Ugyanis a két vállalat együttesen körülbelül a főigazgatóság egytizedét teszi ki. Az értekezők láthatóan elégedetten hagyják el a helyiséget. Még megjegyzem Karmos szavait. — Július 17-én nálunk találkozunk! — Rendben van. Becsukódik az ajtó és ketten maradunk Karvajszky Istvánnal, a BMV főmérnökével. — Mi volt ez az értekezés? — No, ez nagyon érdekes. Az év elején a két vállalat párt- bizottsága elhatározta: jobb együttműködést teremt a BÁÉV és a BMV között. Ez az együttműködés egyaránt vonatkozik a politikai, az érdekvédelmi és a gazdasági szervekre. A kezdeményezés alapján aztán negyedévenként, vagy ha szükséges, sűrűbben is találkozunk és megbeszéljük, hogyan működhetünk még jobban együtt, miben várunk, miben nyújtunk segítséget. Néhány nappal később Vin- cze Gézával, a BÁÉV igazgatójával beszélgettünk. Szóvá tettem a tanácskozást. — Nagyon helyes kezdeményezés — vélte Vincze elvtárs —, közelebb hozta egymáshoz a két vállalatot. A kapcsolat kétségtelen, eddig se volt rossz, de valahogy útban volt az íróasztal. __ m — Ugyanis, ha valamit akartunk, vagy a mélyépítők akartak tőlünk valamit, többnyire levélben fordultunk egymáshoz. A levél, bármennyire is precízen megfogalmazott, sosem tud olyan hűen tolmácsolni, mint az élőszó. Levélben kértünk, levélben válaszoltunk, s a levél, vagy az esetleges személyes találkozás rendszerint egy kérdésre vonatkozott. Mondanom sem kell, hogy kicsit nehézkes volt. így pedig ezeken a találkozásokon valamennyi lényeges tennivalót megvitatjuk, s megegyezünk, ki mit tesz, ki miben segít a másiknak. És az adott szó kötelez. i Hogy milyen kapcsolat van a két vállalat között? A BÁÉV a mélyépítőknek mintegy ötmillió forint értékű lakatos, illetve vasszerelési munkát végez el. A vállalatnak nem mindegy, hogy ezeket a munkákat mikor kezdik meg és hogyan „sorolják”. Ugyanez van fordítva. A mélyépítők a BÁÉV-nek mintegy 40 millió forint értékű munkát végeznek az idén. És a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnak sem mindegy, hogy a mélyépítők melyik .munkához kezdenek előbb, mennyire értik meg egymás gondjait. Lehet, hogy apróbb dörce- nők még így is akadnak, vagy akadhatnak. A még jobb együttműködésre való törekvést, a még jobb kooperációt már több feladat közös segítséggel való elvégzése igazolja. Mindeneseire azt mutatja, hogy helyes és jó kezdeményezés, amelyet jó lenne minél több vállalatra kiterjeszteni. Cs. B. Három nap, három éjjel Amikor a mészégető a mesterien felrakott boglyakemence alatt fellobantja a tüzet, tulajdonképpen a nehezén már túl is jutott. Pedig ezzel a lobbantással három nap, három éjjel kemény, pillanatig sem szünetelő munkája következik: a tűznek semmiképpen sem szabad kialudnia. A forró torkú keBükkben, a kemencéje körül, az apja, a nagyapja is itt dolgozott. — Tavasszal jövünk és csak ősszel távozunk innen — mondja Lajos bácsi. — Most egy kicsit későn kezdtük, de volt idő, amikor már farsangkor begyújtottam. — Volt-e már példa rá, hogy beszakadt a kemence? Ősz haj, a kopottas kalap alatt tiszta, beszédes kék szem. Körülötte a Bükk rengetegének tisztasága, könnyű levegője, hullámos zöldje, kék ege, a fű között illatozó, színes virágok, a fák alatt elterülő hűvösség, a kövek között a bukdácsoló, sietős útú, friss vizű Hór-patak. És csend. Az ősz hajú, fejszés bükki ember világa. Amit nem cserélne fel semmivel. Ha kedve tartaná, minden kőről, minden fáról mesélne. Hiszen ismeri őket, itt nőtt fel közöttük, itt szedte fel a hét évtized terhét, és talán mert éppen itt szedte fel. ez a hét évtized nem is olyan súlyos. A hullámos hegyű, tiszta levegőjű Bükk a maga ereiéből. a masa hailíthatatlan keménységéből ad annak, aki itt nő fel. Hogv bírja tartani az évtizedeket, is. A fejsze egy lendüléssel le- knnvarodik a földre. A bükki ember a hűvösön tartott, fonott korsó után nyúl, kínálja. — Bor? — Nem. Víz. Tiszta, hideg víz. Ez a legjobb ital. A kék szem tókedvűen nevet a kalap alól. Priska Tibor | mezőgazdasági szakmunkások Borsodban Huszonhat szőlész és borász tanuló vette át a napokban bizonyítványát az abaújszánlói Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Iskolában. A dísznövénytermelő és kertépítő szakma újdonsült munkásai — huszonötén — Miskolcon, a Kertészeti Vállalatnál kapták meg oklevelüket. A tanulók nemcsak szép tanulmányi eredménnyel büszkélkedhetnek. Huszonhat szőlész és huszonöt dísznövénytermesztő lett a „Szakma ifjú mestere”. Most készülnek vizsgára a hernádvécsei szakiskola zöldségtermelő és hajtató-, valamint a gyümölcstermelő szakma tanulói. Kettős segítség Június 30-án, szerdán igen korán keltek a miskolci öthónapos pártiskola hallgatói, tanárai, dolgozói. Reggel 4 órakor száznegyvenhatan kivonultak a Nagymiskolci Állami Gazdaságba. Azon a napon 33 és fél hold kukoricát és gyógynövényt kapáltak meg. A munkáért kapott összeget — több mint 5000 forintot — az árvíz- károsultak segítésére ajánlották fel. Az öthónapos pártiskola kollektívája igen szép példát mutatott abban, hogyan lehet kettős segítséget nyújtani. Munkájukkal elősegítették az állami gazdaságot feladatai végzésében, és ugyanakkor pénzbeli támogatást nyújtottak a bajbajutottaknak. ^Oizdg UÍL ÄtlÄt £»43 ßz árvízsöilotta teltelek megsegítésére Hatszáz vagonnyi takar- sújtotta területek hasznosí- mánymag, 130 vagonnyi rö- tására. — A Szovjetunióból vidtenyészidejű kukorica ve- nagyobb mennyiségű köles, tőmag kerül szétosztásra a pohánka és száznapos kuko- megyékben az árvíz- és belvíz- rica-vetömagot importálunk. Lucerna betaLarlíáshól: kitűnő! Termelőszövetkezeteinkben a szokatlanul esős időjárás következtében tönkrement a pillangósok és szénafélék első kaszálásának egy része. Az utóbbi napokban Vas megyébe utaztam vonattal. Az utazás alatt, figyelemmel kísértem a pillangós-takarmány táblákat és a réteket. Sajnos, az értékes takarmány nagy része vagy rendeken feke- téllett, vagy rudasokban töp- pedt össze, mivel az eső miatt nem tudták beszállítani. De, ha sikerült is megmenteni valamennyit az első kaszálásból, mire betakarításra került, sokat veszített a tápértékét'ől. Képviselői kerületemben járva, örömmel tapasztaltam, hogy a lejtős vidékünkön — szinte kivétel nélkül — minden termelőszövetkezetben megmentették mind a pillangós, mind a széna első kaszálását —. a „nyárson” való szárítással. Ezen a tájon régen bevált és alkalmazott módszer a szálas takarmányoknak „oszró”-n történő szárítása és ezt ma szintén alkalmazzák a nagyüzemi közös gazdaságokban is. A gönci Kossuth Tsz-ben például 280 hold lucerna elA kemence előtt. (Foto: Szabados Györgyi ence valósággal ropogtatja fahasábokat. De az igazi, ísterségbeli tudást igénylő unka, amit nem lehet akár- re rábízni; a kemence felkása. a fehér kövek bolt- jtásos kiképzése. És ezt a munkát itt, a Bükk iánál, a Hór-patak völgyé- n nagyon értik. Az itt is. t is füstölgő, meleget lehe- kemencék körül sürgölődő I berek apáiktól, nagvapáik- [ örökölték a boglvakemen- k építésének fortélyát, a észégetés tudományát. És t a nagy kitartást, türelmet ami ehhez a munkához ükséges. Mint amilyennel >th Lajos bácsi, a 74 éves észégető is dicsekedhetne, , nem tartaná ezt te,-mezesnek, magától értetődőnek, e atmak tartja, mert gyeik Kora óta itt dolgozik a Olyan rakok nem dolgoznak ebben a völgyben, hogy a kemencéjük beszakadna! Ezen akár a vonat is átmehet! Az unoka is ott szorgoskodik nagyapó körül, néhány, újabb hasábot dob a lángok közé. Lajos bácsi a tönkre ül, és nézi a fellobbanó, szikrákat szóró fadarabokat. — A fiatalok nem szeretik ezt a mesterséget — szólal meg újra. — Ok inkább csak látogatóba jönnek a Bükkhöz. Ö is — int az unoka felé — már Miskolcra megy kereskedelmibe. Az apja sem itt dolgozik már. ...... A kemence fölött mozog a levegő, a torok világító forró- ságot árászt. Lajos bácsi kockás. kék inget, vastag kötényt, csizmát visel, a lába előtt, pihenő jókora fejszét néha, csak űgv & mozgás kedvéért, a vállára lendíti. Negyvenöt MTZ S zámolgatnak, tervezgetnek, újra és újra számbaveszik a kombájnokat, erőgépeket osztanak, szoroznak, vitatkoznak. Fő a mezőgazdasági szakemberek feje: hogyan, mi módon lehet a leggyorsabban, a rossz idővel is számolva betakarítani a kalászosokat, de ezzel párhuzamosan a borsót, az aprómagot is — úgy, hogy közben még a növényápolásban is segíthessenek a gépek. A lehető legjobb variációt keresik. Azonban még a mai napig nem sikerült olyan elosztást, átcsoportosítást kidolgozni, amelyre ki-ki azt mondhatná: no. ez már biztonságos, nem lesz hiba. S a „nem” alapvető oka, hogy végeredményben kevés az erőgép megyénkben, termelőszövetkezeteinkben. Kevés ahhoz, hogy egyidőben mindenütt zavartalan legyen az aratás, a szállítás, a növényápolás is. Igaz, a szállításban —, s ha úgy hozza a sor — más tennivalókban is segítenek a különböző szállító vállalatok, ipari üzemek. Azonban a traktorok száma még így is kevesebb a szükségesnél. S ha valóban kevés volna, végeredményben fölöslegesen tennénk szóvá, hiszen az objektív „nincs”-en változtatni eleve lehetetlen. Azonban a mezőgazdaság nyári és őszi munkáját segíteni hivatott megyei operatív bizottság legutóbbi ülésén is kiderült: van a megyénkben elegendő erőgép. Van, méghozzá az AGROKER megyei kirendeltségének telepén. Negyvenöt MTZ. öt komplett „Farmer” típusú szárítógép, nagyteljesítményű magrosták —, valamennyi nagyon hiányzó munkaeszköz manapság termelőszövetkezeteinkben. Van. azonban, ez ma a munka szempontjából, sajnos, olyan mintha nem is lenne! A z AGROKER vállalat, még a tél folyamán — a termelőszövetkezetek előzetes, a megyei vezető szakemberek által jóváhagyott igénylései figyelembevételével — rendelte meg a 45 erős, közkedvelt traktort.. A közös gazdaságok tervezésében történt változások, bizonyos anyagi jellegű módosítások kövekezté- ben azonban a bank mindeddig nem engedélyezhette a gépek átvételét, megvásárlását. A minél precízebb anyagi „biztonság” elméletével nem kívánunk vitatkozni. Ez helyes dolog, amennyiben ésszerű. Azonban — még az eddigi kedvezőtlen időjárás ellenére is — termelőszövetkezeteinkben minden tekintetben jobb termés várható, mint azt az elmúlt három év átlaga alapján tervezték. Tehát előreláthatólag több lesz a közösségek jövedelme is. Ez a tény már eleve lehetővé tenné, hogy az illetékes pénzügyi szakértők és szervek engedélyezzék a korábban igényelt gépek megvásárlását! így lenne helyesebb, gazdaságosabb! S még ha nem így lenne is. kifogásolni lehetne a pénzügyi megkötöttséget. A negyvenöt MTZ és más fontos gépféleségek elkészültek, ott állnak a kereskedelmi vállalat • telepén. Előbb-utóbb, s ha előbb nem. a következő év elején megvásárolhatják majd a tsz-tagok. Addig azonban? .. . Addig azonban ott állnak kihasználatlanul, mint holt tőke, míg hiányuk az elkövetkező hetekben a betakarítás során sok gondot okoz, és jelentős károkat is okozhat a termelőszövetkezeteknek, a népgazdaságnak. Kérdés: vajon nem lenne-e helyesebb már most munkába állítani a gépeket? Az operatív bizottság véleménye és a mi véleményünk is az: így lenne jobb. gazdaságosabb, ésszerűbb. É ppen ezért: mielőbb meg kellene találni a módot arra. hogy a drága pénzen, külföldről vásárolt gépek mielőbb munkához lássanak, segítsenek az elkövetkező hetek nehéz feladatait sikeresen elvégezni. Hiszen ez a gazdaságos, ez az ésszerű! Barcsa Sándor sö kaszálását, mintegy 8 ezer nyárson — úgynevezett oszrón — szárították. Most hordják be a majorba, s kazalozzák s kiváló minőségű .értékes takarmánytA nyársakon — átlagosan — 80—100 kilogramm lucerna szárad, így mintegy 7 eze> mázsa lucernát takarítanak be a gönciek, amelyből 25 százalék a tsz-tagoké, akik kaszálták. nyársakra rakták, a tsz fogatain a majorba beszállították és a kazalra feladogatták. így a tsz-tagok háztáji takarmány ellátása is biztosított. Most kezdték vágni a 90 hold lóherét. Ezt is 25 százalék premizálással végzik a tsz-tagok. ugyanúgy, mint a lucernánál, azzal a megkötéssel. hogy csak azok a ta- ”ok vehetnek részt a munkában. akiknek háztáji szarvas- msrháiuk van. s a növénv- -’’riolásban becsületes munkával résztvesznek. A gönciek az aratás előtt més elvégzik a lucerna második kaszálását, s felrakják a nyársakra, hogv a harmadik kaszálás jól sikerüljön. Mezőgazdasági szakemberekkel beszélgettem a szálas- takarmány nyárson történ? szárításáról. Az volt a véleményük-. hogy ez nem új, nem is a korszerű agrotechnika módszere —. alkalmazzák ezi már sok helyen száz év óta if —. csak az a bai. hogv nem tulajdonítanak neki mindenütt olyan jelentőséget, mint amilyen fontos szerepe van a biztonságos és jó minőségű szálastakarmány termesztésénél. Érdemes felfigyelni tehát a nyárson való szárításra, mert ez még normális időjárás esetén is hasznos. Hiszen e módszerrel gyorsabban és biztonságosabban lehet, a szálastakarmányt — jó minőségben — betakarítani. Szarvasmarha- és juhtenyésztésünk fejlesztése nem képzelhető el másképpen, csakis úgy, ha legel ő- ink fűhozamának emelése mellett, a meglévő takarmány területeinkről és réteinkről jó minőségben takarítjuk be a termést. Ez rendkívül jelentős tennivaló, s ennek érdekében érdemes megbarátkozni az említett szárítás! móddal, mert. a befektetett munka bőségesen megtérül. Németh Imre országgyűlési képviselő
