Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-02 / 154. szám

2 eszakmagyarorszäg Péntek, 1965. július 2. Castro szerint: Dicstelen államcsíny történt J£!§jéraéibiiit Az algériai hatóságok szer­dán este bezárták a Prensa Latina kubai hírügynökség al­gíri irodáját és megtiltották a PL tudósítóinak további mű­ködését. Az indokolás szerint a Prensa Latina bűne az volt, hogy közölte rendszeresen megjelenő kőnyomatosában Fidel Castro kubai miniszter- elnök beszédét. A kubai mi­niszterelnök megnyilatkozásai­nak ismertetése természetesen a kubai hírügynökség felada­tai közé tartozik. Mint isme­retes, Castro, aki igen nagy népszerűséget élvez Algériá­ban, dicstelen államcsínynek nevezte Ben Bella megdönté­sét és személy szerint is bírál­ta Buteflika külügyminisztert nyugatbarát politikája miatt. Az AP algíri tudósítója szerint a nyugati diplomaták ma sokkal jobbnak tartják az algériai kormányszervekhez fűződő kapcsolataikat, mint Ben Bella idején. Ugyancsak §%®v$et — jugoszfaí v nyilatkozat Csütörtökön Leonyid Brezs- nyev, Anasztasz Mikojan és •Joszip Broz Tito aláírásával nyilvánosságra hozták a szov­jet—jugoszláv tárgyalásokról kiadott nyilatkozatot. Ebben a többi között le­szögezik, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia azonosan, il­letve hasonlóan értékeli a nemzetközi helyzet legfonto­sabb problémáit, a vietnami, a dominikai, az ázsiai, afri­kai, latin-amerikai, kongói kérdésekben és az ENSZ-ügy- ben. Az SZKP és a JKSZ kije­lenti, hogy az imperialista kö­rök agresszív akcióinak foko­zódása miatt rendkívüli je­lentőségű lett a békéért és a társadalmi fejlődésért küzdő nemzetközi kommunista és munkásmozgalom és vala­mennyi haladó erő megerősö­dése. A felek végezetül megelé­gedéssel állapították még, hogy a szovjet—jugoszláv együttműködés eredményesen fejlődik és további megerő­södéséhez minden előfeltétel adva van. Brezsynev, Mikojan és Ko- szigin elfogadta Tito meghí­vását, hogy hivatalos látoga­tásra utazzanak Jugoszláviába. a tudósító szerint Buteflika külügyminiszter a szocialista országok valamennyi nagykö­vetének olyasféle kijelentése­ket tett, hogy Algéria nem tűr beavatkozásokat belügyei- be. Ezt a kijelentést azonban nem ismételte meg a nyugati diplomaták előtt. Buteflika álláspontja különösnek tűnik, hiszen közismert, hogy soha egyetlen szocialista ország sem avatkozott be Algéria belügyeibe. A UPI szerint „illetékes al­gériai helyen” kijelentették, hogy a Bumedien-rendszernek nincs szüksége hivatalos kül­földi elismerésre, mivel nem rendszerváltozásról, hanem csupán személycseréről van szó... Az AP ugyancsak algériai illetékeseket idézve — de meg nem nevezve — arra utal, hogy esetleg augusztusban össze­hívják az FLN-párt kongresz- szusát, amely esetleg megvál- toztaná az ország alkotmá­nyát. Támadás Da Hsna eilen átadták a Kiváló és Érdemes orvos, illetve gyógyszerész kitüntetéseket Csütörtökön a Semmel- weis-teremben ünnepélyesen kiosztották az idei Kiváló és Érdemes orvos, illetve gyógy­szerész kitüntetéseket. Dr. Szabó Zoltán egészség­ügy! miniszter ünnepi beszé­dében többek között elmond­ta. hogy 1964-ben a körzeti orvosi rendelőkben 45,7 millió beteg fordult meg, a szakor­vosi rendelőintézetekben 48,5 millió kezelést végeztek, a — Tudod, csak azokat a szegény ázsiki—afrikai éhezőket sajnálom... kórházakban másfél millió beteget ápoltak. A gyógysze­részek munkáját, feladataik növekedését jól mutatja, hogy az egy főre jutó évi gyógy­szerfogyasztás értéke az 1951- es 50 forinttal szemben 250 forintra emelkedett. A miniszter ezután átnyúj­totta a Kiváló és Érdemes orvos, illetve gyógyszerész ki­tüntetéseket. „Kiváló orvos” kitüntető címet és oklevelet kapott Borsod megyéből dr. Jurko- vich János, megyei KÖJÁL- igazgató, dr. Márton György Miskolc városi KÖJAL-igaz- gató, dr. Scholz Ilona,-: -kórhá­zi osztályvezető főorvos. „Érdemes orvos” kitüntető címet és oklevelet 70-en kap­tak, köztük megyénkből: dr. Tóth László, tokaji kórház igazgató-főorvosa, dr. Varga Árpád miskolci rendelőinté­zeti szakfőorvos, dr. Dégi László miskolci körzeti orvos, dr. Janka Károly kazincbar­cikai rendelőintézet igazgató­főorvos. „Érdemes gyógyszerész” ki­tüntető címet és oklevelet 12 gyógyszerésznek adományoz­tak, köztük megyénkből: dr. Porkoláb Györgyné (Péter Mária) izsófalvi gyógyszer­tárvezetőnek. Az AFP jelentése szerint csütörtökre virradó éjjel a Da Nang-i amerikai támasz­pont elleni partizántámadás­sal egyidejűleg a szabadság- harcosok támadást intéztek a Da Nangtól 120 kilométer­rel délre levő Quang Ngai re­pülőtere ellen is. több gráná­tot lőve a repülőtér területé­re. Még nem érkezett jelen­tés arról, a támadás milyen károkat okozott az ott állo­másozó gépekben. A Da Nang ellen intézett támadásról újabb részletek váltak ismeretessé. Ezek sze­rint a repülőtéren álló gépek­ben és a berendezésekben a legnagyobb károkat nem az aknavetők okozták, amelyek csak a repülőtér peremét lőt­ték. hanem a dél-vietnami szabadságharcosok egyik ro­hamalakulata, amely a repü­lőtér ágyúzásának megindulá­sakor keletkezett Pánikot ki­használva a kifutópályán álló gépekig tört előre és azokat közvetlen közelből kézigráná­tokkal és könnyűfegyverek­kel támadta meg. :Tanulni já és érdemes... ® Gondolatok vizsga után Sukarno meghívta Nasszert Sukarno indonéz elnök meg­hívta Nasszert, az EAK elnö­két, látogasson el Indonéziá­ba — közölte szerdán a MEN hírügynökségnek adott nyilat­kozatában S'ubandrio indonéz külügyminiszter. A miniszter bejelentette azt is, hogy a Kai­róban Nasszer, Csou En-laj, Sukarno és Ajub Khan részvé­telével lezajlott „kis csúcsér­tekezlet” során őt bízták meg azzal, hogy körutat tegyen több arab és afrikai főváros­ban, s ezen kifejtse az Algír­ban novemberben sorrakerülő afro-ázsiai értekezlet céljait. Az indonéz külügyminiszter csütörtökön Algírba érkezik — közölte szerdán az algíri rá­dió. A Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemének első éve zá­rult le sokunk számára az elmúlt heti szigorlattal. Szá­mot adtunk filozófiai tudá­sunkról. Lehet, sőt biztos, hogy a tételes tudás itt-ott hiányos mindannyiunknál. De nem is az volt a fő cél, hogy idézeteket és meghatá­rozásokat kifogástalanul tudó, elméleti filozófu­sokká váljunk. Arra töre­kedtünk, hogy a feltárt igazságokat meggyőződéssé érleljük, a megismert filozó­fiai összefüggéseket a gya­korlati életre vonatkoztas­suk. Eligazítást vártunk és kaptunk előadóinktól és egymástól is a mindennapi élet küzdelmeihez, a szocia­lizmus eredményesebb épí­téséhez. A sok kedvező benyomást nem részletezve, az első év fő tanulságait ennyiben sű­ríthetném: tanulni jó, ta­nulni érdemes! Biztonság- érzetet adott az a felismerés, hogy sokan vagyunk, akiknek hitünk és meggyőződésünk a marxizmus,- akik még szi­lárdabb és másokra is ható nézetek megszerzésére törek­szenek, akik nem külső szemlélői, hanem harcosai és egyben alanyai is a tu­datformálás forradalmi küz­delmének, akik meglátják a problémákat, de keresik is azok megoldását. Ennek tu­data biztatóan hat a további fejlődésünkre is. Az MSZMP ideológiai irányelveinek zárómondatai között ezt olvashatjuk: „Az ideológiai munka azért fo­lyik, hogy az egész nép elfo­gadja a marxista világnéze­tet, meghonosítsa és érvény­re juttassa a szocialista er­kölcs követelményeit, meg­tanítsa az embereket „szocia­lista módon élni, dolgozni és gondolkodni.” Tudjuk, hogy ennek eléréséig még igen sok a tennivalónk. Ne­künk, akik egyetemi fokon tanuljuk a marxizmus—le- ninizmust, s legtöbben ki- sebb-nagyobb vezető, irá­nyító, nevelő funkcióban dolgozunk, feltétlenül na­gyobb aktivitással kell részt- vennünk az ideológiai mun­kában. A napi munkán, esz­mei és gyakorlati harcon túlmenően, a különböző fó­rumokon, szóban és írásban több hangot kell adni világ­nézeti meggyőződésünknek, a helyesnek tartott gyakor­lati megoldásoknak és ta­pasztalatoknak. Adjuk köz­re hát véleményünket, s a felmerült problémákat vi­tassuk meg. Segítsük mások meggyőződésének fejleszté­sét, s egymás munkájának eredményességét. Igaz, a legtöbbünk nem képes arra, hogy általáno­sítva fejlessze tovább a filo­zófiát. De arra igenis képes, hogy adatokat, konkrétumo­kat, tapasztalati és részben elméleti anyagot is adjon az általánosításokhoz. Ezernyi problémával, vitatott kér­déssel állunk szemben na­ponta, amelynek megoldási módja: bátran felvetni a megfelelő fórumokon, tisz­tázni a vitatott kérdéseket és cselekedni a szocialista épí­tés követelményei szerint. Erről mindannyian meggyő­ződhettünk az elmúlt évi ta­nulmányaink során. A Központi Bizottságnak az időszerű ideológiai kérdé­sekre vonatkozó irányelvei jogosan állapították meg: „Almák tudatában kell cse­lekednünk, hogy az ideoló­giai munka szocialista előre­haladásunk feltétele a gaz­daságban és a politikában is.” Tóth Mihály ált. isk. igazgató, Vilmány [«Tokio­Washington­Ö IZS Szudánt útíj K hartumi követségünk ügyvivője különféle jótanácsokkal látott el. Ezek egytől-egyig hasznosnak bizonyul­tak. Nélkülük különféle kelle­metlenségek érhettek volna. Különösen, ami a közlekedést illeti: — Ha a követséeet keresed, így érdeklődi: „Saffara el ma­gyar”. Ez azt jelenti: magyar követség. Aki ezt hallja, szí­vesen és azonnal eligazít. Ha azonban angolul kérdezős­ködsz, biztosan félreértenek. A hungarian szót b=neámak hall­ja a szudáni fül és a legna­gyobb lelkinyugal^^moi kikül­dőnek a — re"’'lőtérre. Valóban, a tanács bevált. A ,.saffara el magvar” hallatára valamennyi taxis, akivel ösz- szehozott a sorsom, a kívánt helyre, a követségre szállított. Barátságos, kölcsönös mosoly- lyal jutalmaztuk meg ekkor egymást, fényes nyelvtudásunk jogán. Amikor betoppantam az egyik textilüzletbe és a tulaj­donos megtudta, hogy magyar újságíró vagyok, minden más dolgát félbehagyta és kíván­csian megkérdezte: — Az „el magyar” törzset látta már? — Nem — feleltem őszintén. III. El „magyar" — Miről van szó? — Óh, hát az ön régi, na­gyon régi honfitársairól — fe­lelt a kereskedő. — Beszéljek róluk? — De mennyire. — Nos, Khartumtól északra, úgy körülbelül 200 kilométer­nyire, a Nílus völgyében, léte­zik egy magyar falu. Ezt a he­lyiséget. évszázadokkal ezelőtt magyar férfiak alapították. — Nem legenda ez? — mo­solyogtam. — Dehogy. Egyáltalán nem kitalálás. Az ott lakó ..magya­rok” tes^lkrta, arcuk voná­sai és bőrük viszonylagos fe­hérsége szembeötlően más, mint szomszédaiké. Mindez európai származásukra utal. Ha szerét teheti, keresse fel őket. M —befőtt a kereskedő kulturáltsága. Úgy látszik, ismeri orszá­ga népességi viszo­nyait. Megköszöntem tájékoz­tatóját, s azután n„a„v«dtem követségünkön, mit tudnak a magyar-arab faluról. Megerő­sítettek a kero-cböd* «"""trait; — Csaknem tíz évvel ezelőtt, 1956. tavaszán, a kairói ma­gyar követség egyik munkatár­sa hallott először az érdekes­ségről. Eleinte „kacsának” vél­tük a hírt. Nehéz volt elhin­nünk, hogy Szudánban csak­ugyan él egy törzs, amelynek lakói magyarnak, illetve ma­gyar származásúnak vallják magukat. De aztán arra gon­doltunk, hogy éppenséggel nem lehetetlen a dolog. Nemzett történelmünk viharos évszáza­dai sok titkot rejtegetnek még mindig. Előfordulhatott, hogy a török háborúk idején a fog­ságba esett magyar vitézek és elhurcolt magyar nők egy je­lentős csoportja Szudánba ve­tődött és itt vert gyökeret. Ér­tesítettük az illetékes magyar tudományos köröket erről a népraizi érdekességről. — Történt vizsgálat, vagy kutatás? — Történt. Meg is állapítot­ták, hogy értesülésünk helyes. — Milyen konkrétumokat si­került megállapítani? — A szóban levő „el ma­gyar” törzs lélekszáma jelen­leg 7000. ßs valóban ott élnek a Nílus mentén. Magyar szár­mazásuk igen valószínű. Ők maguk, szájhagyományaik alapján, magyar származású­nak tartják magukat. Őseik, még a XVI. század elején, II. Szelim szultán akaratából ke­rültek ilyen messzire hazájuk­tól. Megrázó regényt lehetne írni odisszeájukról, s az el­A négy főváros nevét ezút­tal nem valamiféle új légi út­vonal kapcsolja össze. A Szöul — Tokió — Washington— Párizs „négyszög” újabb ki­fejezője a nyugati belharcok- nak, bonyolult érdekszövevé­nyeknek, amelyek Délkelet- Ázsiában húzódnak. Szöult és Tokiót néhány nap óta szerződés kapcsolja ösz- sze. Tizennégy esztendei huzavona után végre sikerült tető alá hozniok a japán— dél-koreai egyezményt. A csak­múlt évszázadokról, miközben az ősök utódai Afrika földjére eresztették népi gyökerüket — Beszélnek magyarul ezek az emberek? — Nem. Már régen elarabo- sodtak és asszimilálódtak a szudáni környezethez. Antro­pológiai jellegüket azonban nem veszítették el. Bőrük szí­ne a világostól a sötétbarnáig sok árnyalatban váltakozik. Külsejük, megjelenésük mégis olyan benyomást kelt az em­berben, mintha — mondjuk — kiskunhalasi, napégette arcú jellegzetesen alföldi magyarok lennének. A khart"mi magyar kolónia néhány tagja felkereste őket. A hazai magyarokat —' mint kedves rokonokat —, ki­törő örömmel fogadták és tej- ben-vajban fürösztötték. S zudán felhőtlen kék e"e "latt, a sziporkázó napfényben, ilyen „meglepetés” is éri a magyar utazót. A Ter­mészettudományi Múzeum még 1958-ban elhatározta, hogy tu­dományos kutatókat küld a Nilus mell ' az „el ma “var” törzs tanulmányozására. Ha ez a terv megvalósul, talán nem­csak néprajzi érdekességgel gyarapodik tudományos éle­tünk, hanem történelmi emlé­kekkel is. Egy bizonyos, az „el magyar” törzs minden egyes tagja jó barátunk, s lehetetlenség nem őszinte szeretettel gondolni rájuk:.. Bőgős László (Vége.) nem másfél évtizedes vajú­dás nem a véletlen műve volt, ez a megállapodás ugyanis egyik ország érdekeit sem szolgálja. Igaz, a dél-koreai diktatúrának gazdasági meg- támogatást jelent az a 900 millió dollár, amelyet jóvá­tételként és különböző kölcsö- nökként Tokiótól kap. Ennek fejében viszont lemondott minden kárigényéről — pe­dig a japán gyarmatosítás és megszállás csillagászati szá­mokkal kifejezhető vesztesé­geket okozott a koreai nép­nek — nemcsak Dél-Korea, hanem egész Korea nevében. Ugyanakkor Szöul beengedi partmenti vizeire a japán ha­lászokat, akik fejlettebb technikájukkal, s valóságos rablógazdálkodásukkal egy- csapásra érzékeny vesztesé­get mérnek majd az egyik legfontosabb koreai gazdasági ágazatra. Megnyílik a dél-koreai beha­: tolás útja a japán nagytőke előtt is. Az igazi veszélyt azonban mindkét ország szá­mára a politikai következ­mények jelentik. Az Egyesült Államok össze akarja ková­csolni a SEATO északkelet- 5 ázsiai pártját, á NEATO-t, <> aminek alapja Japán és Dél-Korea lenne. Ezért volt Washington a szerződés leg­főbb bábája. Az amerikai po­litika remélte, hogy a két civakodó szövetséges erősza­kos összebékítésével most már megnyílik az út az új tömb felépítéséhez. Japán számára a szerződés aláírása tefiát azt a fenyegetést rejti magában, hogy formálisan is bevonják egyik ilyen jellegű £ katonai • szövetségbe, még é jobban belehajszolják Was­hington délkelet-ázsiai útvesz­tőibe. Ezért állott elő az a külö­nös helyzet, hogy a szerző­dés ellen egyaránt tüntettek Szöulban és Tokióban. A dél­koreai főváros utcáin diákok ezrei vonultak fel és keve­redtek véres közelharcba a rohamrendőrséggel. Hasonló jelentések érkeztek Japánból is. Aligha véletlen, hogy mindkét országban a tüntetők az amerikai nagykövetség felé tartottak. Ha valaki ugyanis szívből üdvözölte a japán— dél-koreai együttműködést, az Egyesült Államok volt. Az amerikai sakkhúzások közé tartozik különben a két ország erőteljesebb bekap­csolása a dél-vietnami ka­landba is. Szöul máris.küldött segédcsapatokat, de az ameri­kaiak 15 ezer főnyi dél-koreai elit-tengerészgyalogságot sze­retnének a vietnami harcte­reken látni. Japán szerepe egyelőre a finanszírozás len­ne: Japán pénzével, fegyve­reivel, hajóival történnék a szállítás. Ennél a pontnál kapcsoló­dik be a negyedik, Párizs. Köztudomású, hogy Francia- ország nem egy ízben keresz­tezte az amerikai politika tö­rekvéseit a Távol-Keleten. A SEATO-bóI való visszavonu­lást, a népi Kína elismeré­sét, a Vietnam jövőjével kapcsolatos realisztikusabb felfogást tegnap óta egy ko­reai politikai lépés is kiegé­szíti. Még a dicstelen koreai háború örökségeként létezik Szöulban egy úgynevezett ENSZ-parancsnokság. (E há­borúban a világszervezet zászlajával leplezték az Egye­sült Államoknak és tizennégy szövetségesének beavatkozá­sát.) Párizs tegnap hivatalo­san bejelentette, hogy otthagy­ja ezt az ENSZ-stábot. Gya­korlati jelentősége ennek olyan értelemben nincs, hogy vál- toztatna a helyzetképen, ' hi­szen Dél-Koreában már rég­óta egyértelmű amerikai „üz­letről” van szó, az ENSZ- főhadiszállásra nincs hatás­köre. Viszont elvileg mégis­csak fontos, hogy a francia kormány szükségesnek látta újra látványosan elhatárolni magát az amerikai magatar­tástól. Az amerikai próbálkozások Dél-Korea felértékelésére — megkapták az első francia tor­pedót. Az igazi nehézséget természetesen a szerződés el­len küzdő dél-koreaiak és japánok jelentik számukra. Valamint a másik Korea, 3 KNDK nyilatkozata, amely hatálytalannak bélyegezi a szerződést, s eleve tiltakozik az ellen, hogy Korea ügyét mások próbálják intézni..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents