Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-08 / 159. szám

2 ÉSZ A KM AGY A RORSZÄG Csütörtök, in65. július m less.iS© B@rs@dfeeii Diplomaosztás Sárospatahon A felsőfokú tanítóképzés rendszerének bevezetése óta immár negyedik alkalommal bocsát útjára új módon kép­zett, magasan kvalifikált ta­nítókat a Sárospataki Tanító­képző Intézet. Szerdán, július 7-én benépesült az intézet dísz­terme. Ünnepi külsőségek kö­zött vette át tanítói diplomá­ját nyolcvanhárom áj tanító, akik szeptembertől Borsod me­gye valamelyik általános is­kolájának katedráján adják tovább a tudóst, amit tizenöt évi tanulással gyűjtöttek, és amelynek továbbadására a tanítóképző három éven át készítette fel őket. Ez alkalom­mal a nappali tagozaton öt­vennyolc, a levelezőn pedig huszonöt tanító végzett. Úlravnló tanácsok A diplomaátadó ünnepsé­get E. Kovács Kálmán inté­zeti tanár, a tanítóképző párt- alapszervezetének titkára nyi­totta meg; röviden utalt a munkábalépés jelentőségére, majd Komáromy Béla inté­zeti igazgató mondott rövid ünnepi beszédet. Felhívta • a fiatal tanítók figyelmét, hogy nevelői személyiségük kiala­kulása nem jejezödött he az államvizsgára történt felké­szüléssel, sőt éppen most, az iskolákban kezdődik meg. Az igazgató ünnepi beszéde sok hasznos gondolatot villantott fel, amelyek az új tanítók pályá­ján lámpásként szolgálhatnak, és „szent nyugtalanitással" ar­ra készteti őket, hogy egy jobb kába lépő tanítóknak tovább kell fejleszteniük és a jelenle­ginél sokkal magasabb szintre kell emelniük az ismeretek szerzésének, megőrzésének és felhasználásának módszereit. Ne csak a tudomány hideg fé­nyében vizsgálhassák tanítói pályájuk útját, ne feledjék, hogy a szaktárgyak szeretető és a gyermekek, a tanítványok szeretete együttesen eredmé­nyezi az oktatás és nevelés szeretetét, tanítói hivatásuk szeretetek Nctgy kitűnő^ e^y s'öröa dépítsma A sok melegséget sugárzó, mintegy utolsó nevelői inte­lemként elhangzott beszéd után az igazgató átadta a dip­lomákat a nyolcvanhárom új tanítónak. Négyen értek el kitűnő eredményt, közülük egy, Orosz Ibolya, kimagasló tanulmányi eredményeiért vörös diplomát kapott. Chopin Á-dúr polonéz-e hangzott fel zongorán Gedöczi Ildikó elő­adásában, ezt követően Kovács Sarolta kitűnő eredménnyel végzett új tanító búcsúzott hallgató társai nevében az is­kolától. A bensőséges hangulatú ünnepség után az új tanítók elbúcsúztak a történelmi em­lékű iskolavárostól, hogy néhány heti pihenő után. ka­tedrára lépve gyümölcsöztes- sék azt a tudást, hivatásszere- tetet, amit a tanítóképző in­tézet, Sárospatak levegője be­léjük plántált, és a nagy pe­dagógus elődök példáját kö­vetve, jó nevelői munkájuk­kal bizonyuljanak méltónak Sárospatak nevéhez. íbm) kilométernyire három asz- a£" U1 ©©© __’ — válaszolták többen is. — áés szebb munkát végezzenek. A nagy elődök példáját idézve intette kitartásra a fiatalokat, felhívta figyelmüket arra, hogy ne torpanjanak meg az esetleg adódó nehézségek előtt. Komáromy Béla igazgató vá­zolta a tanítók előtt álló fel­adatokat is, kiemelve, hogy egyik legfontosabb feladatuk az oktatás módszereinek ál­landó javítása; a most mun­Az árví»károsul gakéa*á. több mint 164 ezer forintot tesz ki. Az Állami Biztosító borsodi dolgozói egy havi jö­vedelmük 2—4 százalékát, a sárospataki járás szociális ott­hon alkalmazottai egy napi keresetük összegét ajánlot­ták fel. A Mezőkövesd és Vi­déke Körzeti Földművesszö­vetkezet dolgozói a szocia­lista brigádok kezdeményezé­sére egy napi munkabérük­kel segítik az árvízkárosulta­kat. Bumedien nyilatkozata Ben Bellát siralagi börtönéből elfisáíiították Bumedien ezredes, az algé­riai forradalmi tanács elnöke kedden este az ország függet­lenné válásának harmadik év­fordulója alkalmából fogadta a diplomáciai testület tagjait. Bumedien megismételte a ta­nács korábban már több íz­ben kifejtett politikai állás­pontját, s külön kiemelte Al­géria „szocialista hivatását”, az új vezetőknek „igazi szoci­alizmus” megteremtésére irá­nyuló erőfeszítéseit. — Hazánk minden állam­mal baráti kapcsolatot kí­ván teremteni a szuvere­nitás kölcsönös tiszteletben tartásának és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvének alapján, politikai és társadalmi beren­dezkedésre való tekintet nél­kül. Hangoztatta, hogy Algéria teljesíti az ENSZ-szel szem­ben fennálló kötelezettségeiti hű marad az Arab Ligához és tiszteletben tartja az ENSZ alapokmányát. Az új algériai vezetőség egyik legfontosabb célját az ország társadalmi és gazdasági elmaradottságán nak felszámolásában jelöl­te meg. A világsajtó hasábjain egy­re újabb és újabb találgatások jelennek meg Ben Bella sorsá­ról. Legutóbb az U. S. Wekly News azt írta, hogy a volt elnököt sivatagi börtönéből átszállították egy algíri kórház idegosz­tályára. A lap szerint az átszállításra nem Ben Bella betegsége adott okol, hanem az új kormány­nak az az aggodalma, hogy a börtön parancsnoka esetleg — Ben Bella iránti rokonszenvbői — szabadon bocsátja foglyát. Sarayal és ErM tanácskozása a Közös Piac válságáról Saragat olasz köztársasági elnök szerdán délelőtt meg­beszélést folytatott Erhard kancellárral. A megbeszélés előbb négyszemközt folyt, a külügymi­Haimat Endre: Lámm k Harlemben Harlemben?” Elolvastam a cikket. Egyesek (!) — írta a ri­porter — úgy tudják, hogy Malcolm X, a Fekete Muzul­mánok nevű szekta egyik, azóta orvul meggyilkolt veze­tőjének irányításával harlemi fiatalok úgynevezett vértest­II. „Az én bőröm sem fehér... tt Az első, az 1935-ös nagy harlemi robbanás úgy kezdő­dött, hogy letartóztattak itt egy néger kisfiút. Azzal vá­dolták, hogy ellopott valami apróságot. A környéken elter­jedt az a hír, hogy a gyereket vallatás közben agyonverték. Nem volt igaz, de a harlemiek húsába mindennap belevágott az igazságtalanság, az elnyo­más, így a suttogás igaznak tűnt. A gettón végigcsapott a láng. A tömeg összecsapott a rendőrséggel. Négyen meghal­tak, több mint százan megse­besültek. Nyolc évvel később egy fehér rendőr, ma már nehéz kibogozni miért, őrizetbe akart venni egy néger asszonyt. Egy néger katona ezt meg akarta akadályozni, a rendőr megsebesítette a katonát, és az áradat újra megindult, öt halott, ötszáz sebesült, öt millió dollár anyagi kár. Egy kínai boltos táblát tett a kira­katba: „Ne bántsátok az üzle­temet. Az én bőröm sem fe­hér . ..” 1964 nyarán Thomas Gilli- gan szolgálatban nem levő rendőrtiszt valamiért rászólt James Powell 15 éves néger fiúra. Az visszafeleselt, majd, Gilligan állítása szerint, kés villant a kezében. A tiszt ezt egyetlen tanúval sem tudta bi­zonyítani, az azonban tény, hogy ő agyonlőtte a gyereket. Talán emlékszik az olvasó: Harlemben ezután napokig tombolt az elkeseredés, való­ságos utcai harcok folytak. Egy cikk és a címe Az addigi és a tavalyi össze­csapások között több lényeges különbség volt. Nemcsak az, hogy minden egyes megmoz­dulás erősebb, általánosabb volt, mint a megelőző. A döntő differencia: a korábbi esetekben a kormányzat még megengedhette magának azt a fényűzést, hogy ezeket a zendüléseket puszta rendőri ügyként kezelje. Azóta azon­ban Harlem helyzete még kiáltóbb ellentétbe került az amerikai életszínvonallal, az­óta többek között Afrika független nemzeteinek képvi­selői is ott ülnek éppen New Yorkban, az ENSZ üvegpalotá­jában. Azóta, amerikai néger katonák részvételével is, a intézményesített fajüldözés legnagyobb hatalmát, a hitleri birodalmat. Azóta óriási er- kölcsi-politikai-katonai tekin­télyként jelent meg az áldo­zatokból legnagyobb részt vál­lalt nagyhatalom a világpoli­tika porondján: a Szovjetunió. És azóta számolni kell egy egész szocialista világrendszer létével és szavával. A gyorsan változó világban az amerikai néger nyomorúság „fővárosa”, Harlem sem maradhat hosz- szabb távon a változatlanság szigete. Nehéz elhinni, hogy alig néhány évtizede mennyire más volt még ez a kerület. A leve­gő gyakran vibrált már ugyan, de azért nappal ke- resztül-kasul pásztázták Har­lemet a turista-buszok, éjjel pedig tömegesen zarándokol­tak el az igazi jazz fehér sze­relmesei a hangulatos mulatók muzsikusaihoz. És ma? Don’t take a chance! Ne kockáztasd meg! Megérkezésem másnapján a New York Daily News, a vi­lág egyik legnagyobb pél- dányszárríú napilapja ezzel a főcímmel jelent meg: „Szer­majd bevonták nisztereket is. A szerdai tárgyalások előtt Bonnban az a hír terjedt el, hogy kétoldalú olasz—nyu­gatnémet kezdeményezés van _ készülőben a közös piaci ♦ válság ügyében. Később azon- erőszak pokla-e Harlem? ^ban von Hase államtitkár Amikor már belül voltam ♦ megcáfolta ezt a hírt. Egyik ennek az irdatlan gettónak ♦kormány sem kezdeményez láthatatlan falain, első élmé- ♦lépést, hanem a mostani vál- nyem egy tűz volt a Harlem ♦ságból a „hatoknak” együtte- River partján. Tűzvész persze |sen ken megtalálniok a ki­egész New Yorkban nagyon ♦vezetg utat és elsősorban a sok van. De Harlemben, ahol Xközös Piac brüsszeli végre- a mar nagyobb a túlzsúfoltság, tőbb^ . . , említett „egyesek” úgy tud- a régi favázas ház, kevesebb ❖halto bizottságának a ják, hogy a szervezetnek a biztonsági berendezés, köny-Jadata, hogy javaslatokat ter- négyszáz tagja van és mindé- nyebben kap lángra a szikra, ijesszen elő. Ez a harlemi bűnözés képlete j ­is. Bűncselekmények tekinte- % tében egész New York a világ-5 ranglista egyik „legelőkelőbb” J helyén áll. De Harlemben több* a szegénység, a munkanélküli-J ség, több a fásultság, ugyan-♦ akkor a szikrázó szenvedély. ♦ Kell-e mondanom, hogy aholj 450 000 ember él együtt, ott# nemcsak tűz és bűz van, ha-£ A kereskedelem is felkészült nem szerelem és barátságba befőzési szezonra. Gondos­öröm és gond, gonoszság és jó-^kodtak elegendő üvegről. A ság, nyomorúság és gazdag-f tavaly elfogyasztott ezer va­ság is? Ez az egyetlen becsű-$ gon cukornál jóval többet tud letes válasz a Harlem-kérdés-^adni a kereskedelem. A házi re. Ilyen egyszerű és ilyen bo-♦savanyításhoz tervezett 133 000 nyoluít. ♦hektoliter ecet biztos, hogy Láttam négert új CadillacJelegendő lesz, kormánykerekénél is. gyik megfogadta: végez leg­alább egy fehérrel. Miután mindezt, persze szenzációs tálalásban és sokkal részlete­sebben közli a cikk, az olvasó tudtára adja, hogy a rendőrség és a harlemi „szociális szer­vek” véleménye, sőt vizsgá­lata alapján ezek az értesülé­sek teljesen légbőlkapottak- nak bizonyultak. Csakhogy legalább három­millióval többen olvasták a fehérellenes gangekről szóló címet, akár megvették az új­ságot, akár nem, mint a vég­következtetést, amely szerint nincsenek . ilyen bandák Har­lemben. Lehet, hogy a szer­kesztők szándéka nem kife­jezetten az volt, hogy tovább sűrítsék az amúgy is fullasztó félelmet és gyűlöletet. Lehet, hogy egyszerűen el akarták adni a lapot. De az eredmény mégis ez lett: néhány nappal később a rendőrség több ezer frissen vásárolt lőfegyvert volt kénytelen elkobozni a A kereskedelem felkészült. a befőzési szezonra hiszen tavaly Van ♦ennek alig a fele fogyott el. A Amerikában vagy huszonöt ^legfontosabb tartósítót, a sza- néger milliomos. Van mintegy ♦heilt már az üzletekbe szál­négyezer néger, akinek évi jő-Jutották, s a tavalyi 560 má~ vedelme meghaladja az ötven-♦zsával szemben kilencszázki- ezer dollárt. De az átlagos jlencven mázsa áll belőle a néger család jövedelme az át-J háziasszonyok rendelkezésé- lagos fehér család jövedelme-*re. Bors, szegfűszeg, mustór- nek ötvenöt százaléka. Ésjmag, koriander igény szerint von, nciijicicii cmuuui,„ a ezen túl van valami, ami kő-«• kapható, s a tavalyi hiánycikk* Harlem határában levő fehér z°s Harlem rengeteg szegé-Jbői, a babérlevélből is van eie­„férfikluboktól.” szövetségesek szétzúzták az vezeti íehérellenes bandák A bűnözés képlete Mi hát az igazság? Don’t take a chante? Valóban az nyénél és nagyon kevés gaz-égendő. Az üvegsíf lezárása, dagjánál: valamennyien az ♦sem okoz gondot, mert a tava* Egyesült Államok másodren-Xlyihoz képest 150 tonnáiul dű polgárai. ♦ több pergamen, 1,2 mfíbé (Következik: Téglák a fal- / tasak celofán és gumigyűrű bot) 4 kerül forgalomba. Vasárnapi határszemle Miskolcon lakom, és ébredé után az első percben az egei mustrálgattam, arra kíváncsi­an, lesz eső, vagy sem. A fel­hők játékából és kavarodásá­ból arra a következtetésre ju­tottam, hogy délig mindenkép­pen kibírják a felhők odafent, addig aligha kerekedik kedvük lezúdulni, ám a délutánban már nem bíztam. Nekivágtam a vasárnapi uta­zásnak Nyékládháza irányába. Miskolcot elhagyva, azonnal a határt szemléltem, kerestem a munkálkodó embert. Nyéklád­háza határában nemigen lát­tam ilyeneket, gazos földet vi­szont gyakran. A falu főutcá­ján, meg a cukrászda előtt jó­erejű férfiak, s nők korzóz­tak. Van-e közük a termelő- szövetkezethez, vagy sem, azt nem tudhatom, de valahogy jobban szerettem volna a ha­tárban találkozni velük. Emődhöz közeledve aztán éledni kezdett a határ. A mű- út bal oldalán szénarendeket gyűrtek csomóba az emberek, szaporán nőttek ki a rétből a rudasok, és a mélyfekvésű ré­ten túl kapáltak is. Elmond­ták a brigádvezetők, és az el­nök, hogy minden vasárnap dolgoznak, még akkor is, ha esik. Esőben kaszálnak. Szép a halár Az út jobb oldalán gyönyö­rű kukoricatábla hullámzott. Térden felül értek már a szá­lak, és gazt nem találtam a kukoricában. Vatta alatt, a ré­ten jószágok legeltek, mellet­tük botjára támaszkodva 'állt a pásztor. A falutól másfél kilométernyire hái’om asz- szonnyal találkoztam, hazafe­lé iparkodtak, hónuk alatt munkától fényesedéit kapával. Tíz óra múlt húsz perccel. Miért mennek haza ilyen ko­rán? — kérdeztem. — Kidolgoztuk már magun­kat, korán kimentünk — mondta az egyik. — Család is van, főzni is kell. Az emberek még kint maradtak — mondta a másik. — Templomba akarok men­ni — mondta a harmadik. Fél kilométerrel odább négy fiatalt értem utói, ők kifelé igyekeztek. Későn keltek, de, mint mondották, kapálnak egy kicsit. Bükkábrány határában térdig érő kukoricában egyet­len gép dolgozott. Kézi kapá­sokat itt nem láttam, bár a dülőutakai nem jártam végig. Szombaton is jártam erre, így pontosan lemérhettem a változást, és vasárnap délelőtt tizenegy órakor már azt álla- . píthattam meg, hogy Mezőnyá- rád községet szombattól vasár­nap délelőttié valósággal kö- rülbarikádozták szénaboglyák­; kai. SzámlálhataÜanul sok ru t dast raktak a réteken és dől- goztak egészen addig, amíg rá- juk nem zúdult a kéretlen esc Az első, amit vasárnapi uta • zásom során összegezhettem,- következő: van még kapálni , való bőségesen, de azért dere : kásán birkóztak az időjárássá i és a megsokasodott munkává egyaránt. Kevés a nagyon ga zos tábla. Ismerve a lehetősé . geket, elmondhatjuk, hog; i termelőszövetkezeti parasztsá t gunk hősies küzdelmet vívót ■ az elmúlt hetekben. Szép . borsodi határ... Raíta van a pazda szema Mezőkövesd közelében ezüs tös tengerként terült földjén az őszi árpa. Kézi kaszán máris érett, de kornbájnr; még nem. A termelőszövetke zetek vezetői a hét végén sze retnék megkezdeni az aratás — kombájnokkal természete sen. De addig is jó idő kelle ne. Mezőkövesden elkanyarod tam Szentistván felé. Az ú mentén, két oldalt, mindenüt dolgoztak az emberek. Kapál tak, szénát gyűjtöttek, megra kott szénásszekerek egész so rával találkoztam. Jó idő volt Csak sűrűsödött a felhő a: égen, de még átsütött rajta ; Nap. Szentistván határábai olyan szép mákot láttam, hója arról költeményt lehetne írni És ebben a faluban hiába ke­restem. az embereket. Minder háznál azt a választ kaptarr az öregektől, hogy kapálnak vagy szénát gyűjtenek. Keres­tem Ördög Ferenc elnököt Kint lakik a falu szélén, házá­val szemben a termelőszövet­kezet gyönyörű dohányültetvé­nye terül el. Nem hiába rajté az elnök szeme, olyan szél ez a, tábla, hogy hasonlót se­hol sem láttam. Hanem az el­nök nem volt otthon. A la­kásból kisbaba sírása hallat­szott ki, s idős néni jött ele hívásomra. Tóth néni, az el­nök nászasszonya. — Nincs itthon az elnök kedves lelkem — válaszol! kérdésemre. — Kimentek azol korán kapálni. Ö is, felesége is meg a fia, meg a menye. — Merre vannak, melyik dű­lőben? Szeretném őket megta­lálni. — Azt már nem tudom, meri rég jártam a határban és az­óta átalakítottak, meg átke­reszteltek itt mindent. A dű­lőket is. Merthogy manapság már nem fogattal dolgoznak. . hanem gépekkel, így árián • meghosszabbították a dűlőket. • Azt tudom, hogy nagyon hosz- . szú dűlők vannak, merthogy a . gépek nem fáradnak el:.. A délután a szórakozásé Elharangozták a delet. A templomból imakönyvet szo­rongató asszonyok jöttek ki, lassan, áhítattal telítve, szin­te méltóságosan lépkedtek szép ünnepi ruhájukban. Azt is megfigyeltem, hogy minden faluban építkeznek. Két-három új ház épül. És szép új kerítések. Az egyik helyen megkérdeztem egy idős bácsi­tól: nem érne rá ez a mun­ka? így felelt: — Az embernek télre kell a fészek, nem nyárra, mint a madárnak, így kénytelen nyá­ron felépíteni. Bölcsen szólt, igaza volt. Bogács határában kombájn állt egy búzatábla szélén. Alatta szerelők hasaltak, ja­vították. És az út másik olda­lán ezüstfényűre érett őszi árpa hullámzott. Hiába, any- nyi esőzuhogás után érik már az idei aratás. Déli egy órára járt az idő, amikor benépesedtek az utak. Kerékpáron és gyalog Ipar­kodtak hazafelé az emberek. Legtöbbjük egy-egy csomó zöld kukoricaszárat hozott, a ritkítást, mert finom falat az a fejős tehénnek. Még sütött a Nap. Megkérdeztem, miért hagyják el a határt ilyen ha­mar? — Pihenni is kell egy kicsit — válaszolták többen is. — És szórakozni is. A vasárnap délután a szórakozásé ... A bogácsi strand tele volt. A strand vendéglőjének pony­vafedele alól jókedvű nóta és muzsika hallatszott. Ünnepi ruhás emberek ácsorogtak és sétáltak az utcán. Egészen ad­dig, amíg meg nem eredt a sebes, nyári, gyöngyszemű zá­por. Szendrei József Megyénkben számos újabb felajánlást tettek a vállalatok, intézmények dolgozói az ár­vízkárosultak megsegítésére. A Hejőcsabai Cementipari Gépjavító Vállalat dolgozói egynapi' munkabérüket adták a nemes célra. Kereken 25 ezer forintot utalnak át az árvízkárosultak számlájára. A Diósgyőri Gépgyárban eddig mintegy nyolcezerötszázan ajánlották fel havi keresetük egy-másfél százalékát, ami

Next

/
Thumbnails
Contents