Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-07 / 158. szám

2 eszakmagtarorszäg Szerda, 1965. július 7. jDél-VÍettl(i» g Partizán támadás a ia Gia. erődítmény ellen * Újabb át fésülés a „l}66»övezelben Ki akarják irtani a dzsungelt Dél-vietnami szabadsághar­cosok kedden újabb nagysza­bású támadást intéztek a Saigontól mintegy 500 kilo­méternyire fekvő Ba Gia erő­dítmény ellen. A hétfőn reg­gel elfoglalt őrállást a sza­badságharcosok a nap folya­mán kiürítették. A kormány­csapatok pedig új erőkkel megszállták. A kedden hajnalban indí­tott újab partizán támadást mintegy 5 órás harc követte és a l^ormánycsapatok csak légierő bevonásával tudták tartani az erődítményt. A szabadságharcosok azonban továbbra is megszállva tart­ják a támaszpont egész kör­nyékét és tüzérségi tüzűkkel megakadályozzák, hogy heli­kopterekkel erősítéseket küld­jenek a Ba Gia támaszpontot őrző saigoni csapatoknak. Több mint ezer amerikai, valamint 1500 dél-vietnami és ausztráliai katona részvételé­vel Dél-Vietnamban újabb „átfésülő hadművelet” indult a Saigontól 50 kilométernyi­re kezdődő úgynevezett „D” övezetben. A támadás előtt az amerikai és saigoni csa­patok lőtték és bombázták a mintegy 100 négyzetkilométer kiterjedésű szinte áthatolha­tatlan dzsungelt, ahol —, mint az amerikaiak gondol­ják —, több mint 8000 sza­badságharcos rejtőzik. Csak­úgy, mint a kilenc nappal ez­előtt végrehajtott ' korábbi tisztogató hadműveletek ide­jén, most sem került sor harcokra. Az amerikai tábornokok komolyan foglalkoznak azzal a tervvel is, hogy teljesen kiirttatják a dzsungelt azok­ban a körzetekben, ahol a szabadságharcosok nagyobb összpontosítását feltételezik. Az az elképzelés, hogy a B—52-ek bombatámadásai után buldózerekkel és embe­ri erővel elpusztítják az er­dőségeket. Mit mond a paragrafus ? Jogászunk válaszol imbert nem egyezkedik Jósé Móra, az Amerikai 1 viselőitől származó értesülé- Államok Szervezetének fő- | sek szerint Caamano kész el­titkára kedden néhány napra Santo Domingoból New York­ba utazik, hogy megvitassa az AÁSZ képviselőivel az augusztus 4-én Rio de Janei- roban tartandó külügyminisz­teri értekezlet előkészítését. Ezen az értekezleten előre­láthatólag a dominikai válság rendezésének problémái ke­rülnek napirendre. Az alkotmányos erők kép­fogadni az ideiglenes kor­mány vezetőjének az AÁSZ- bizottság által javasolt Hec­tor Garcai Godoy-t, aki Juan Bosch kormányának külügy­minisztere volt. Az Imbert- féle junta azonban vissza­utasította a jelöltet. A junta ugyanis saját magát tekinti Dominika ideiglenes kormá­nyának. ítéletidő Jugoszláviában Fél évszázad óta nem pusztított ilyen ítéletidő Ju­goszláviában, , mint vasárnap H finn mlniszferefnoh nyüatftGzata a Üéke-Vílágkongresszusréi Négy nap múlva Helsinki­ben megnyílik a Béke-Világ­kongresszus. A finn kormányt Virolairten miniszterelnök kép­viseli a kongresszuson. A TASZSZ tudósítója ezzel kapcsolatban felkérte a mi­niszterelnököt, ismertesse né­zeteit a kongresszus jelentő­ségéről. — Minden nép aggodalom­mal figyeli a nemzetközi fe­szültség fokozódását — mon­dotta Viroladnen. — Még soha nem volt olyan szükség a bé­ke erőinek mozgósítására, mint most. Véleményem sze­rint a kongresszus legfonto­sabb feladata: felhívni min­den nép vezetőinek figyelmét Harmat Endre: a nyugtalanságot kiváltó prob­lémák békés rendezésének szükségességére. — Mi finnek örülünk annak, hogy a béke nagy kongresszu­sát a mi hazánkban tartják — folytatta Virolainen. — Egyik megnyilvánulását látjuk eb­ben a finn népbe helyezett bi­zalomnak. — Mi finnek ismerjük a há­ború borzalmait, s tisztában vagyunk azzal, hogy szívós harc nélkül sohasem lehet sza­vatolni a béke fénnmaradását. Ezért Finnország különböző társadalmi körei kívánják a Béke-Világkongresszus eszméi­nek győzelmét — mondta vé­gezetül a miniszterelnök. és hétfőn. Leszkovac, Kragu- jevac, Krusevac vidékén, Bosznia egyes területein és a Szlovén tengerparton he- lyenkint 300 grammos jégda­rabok hullottak, s 100 kilo­méter óránkénti sebességgel száguldó orkán acélként ra­gadta magával a lakóházak, a középületek tetejét és a ké­ményeket. A vihar évszáza­dos fákat csavart ki tövestül, megrongálta a villany- és te­lefonvezetékeket. A; jég óriá­si területen teljesén letarol­ta az aratásra váró gabona­táblákat. Egyelőre még nem lehet teljes képet alkotni az újabb természeti csapás okoz­ta pusztításokról. Az ítéletidő elől nem min­denki tudott idejében elme­nekülni. Hírek szerint öt em­ber meghalt, több mint hat- vanan megsebesültek. A sé­rültek, halottak száma még nem végleges, valószínű, hogy hamarosan újabb áldozatok­ról érkeznek jelentések. i>_ . : 'iRÍl©ll L Ki itt belépsz... Az amerikai sajtóban ezek­ben a napokban ismét gyak­ran olvasható ez a jövendö­lés: Harlemben „hosszú, forró nyár” várható. A világ legna­gyobb néger gettójának riadt rendőrei már ismerik a csalha­tatlan jeleket. A csúnya, om~ latag, vöröstéglás bérkaszár­nyák között elviselhetetlen a nyári New York gyilkos, pá­rás melege, szinte minden esz­tendőben ilyenkor szokott lángra lobbanni a harleni ha­rag parazsa. Ha közelről szemügyre vesszük és megért­jük ezt a haragot, minden eddiginél jobban megértettük az egész amerikai négerkér­dést is. Harlem olyan lombik, amelyben tudományos teljes­séggel és pontossággal tanul­mányozhatjuk a fajüldözés bo«- szorkánykonyhájának egyik, világviszonylatban is legiszo­nyúbb produktumát. Don’t take a chance! Nem jelezte sorompó vagy fegyveres őrség, amikor átlép­tük Harlem határát. Mégis azonnal észrevettem én, a messziről jött idegen is, hogy más világban vagyok, mint akár néhány utcával arrébb. A különbség szinte tapintható. Fojtott, sűrű levegő öleli kö­rül az embert. Az ellenséges tekintetek úgy cikáznak körü­löttünk, mint nagy vihar előtt a még néma villámok. Ami­kor megérkeztem New York­ba, egyik ismerősöm piros ce­ruzával bekeretezett ’ valamit a térképemen és ezt mondta: — Ez Harlem, amellyel a fehér ember, bizony, nagyon meggyűlöltette magát. Kerüld el, mert bajba juthatsz. Lehet, hogy semmi nem történne, de don’t take a chancel, ne koc­káztasd meg ... Megkockáztattam, meg kel­lett tennem, hiszen tudtam, hogy a földkerekség egyik leg­tragikusabb, tehát legizgalma­sabb rezervátumának kapu­jában állok. Leszálltam ebbe az alvilágba, amelynek bejá­ratánál ugyanis nincs ott a dantei figyelmeztetés, a „Ííl ITT BELÉPSZ ...”, de amely­ben valószínűtlen árnyak im- bolyognak, és amelyben min­den egyetlen nagy, kínlódó­fenyegető moraj. Nem volt itt mindig pokol. Egy régi krónika így ír er­ről a földről: „Kis, bársonyos szigetek, ezüstös folyók, pá­ratlanul pittoreszk látvány a feslő tavaszban”. Amikor 1658- ban Űj-Hollandia falábú kor­mányzója, Peter Stuyvesant gyönyörködve megállt itt, a kép Németalföld lankáit idéz­te fel benne és elnevezte Nieuw Haarlemnek, amit lá­tott. Farmokkal népesült be ez a föld és békét, nyugalmat árasztó nevekkel: Boldog Völgy, Csendes Völgy ... New York, a zakatoló met­ropolis azonban nekivadultan terjeszkedett. Manhattan szí­ve, a mai Times Square és környéke már nem volt elég neki és elindult Boldog Völ­gyet, Csendes Völgyet falni. A múlt század végén elérte Harlemet a gyorsvasút és a telekárak megindultak a csil­lagok felé. Luxus, a gazdag­ság jelképe volt ideköltözni. Jött Waldorf Astor, a fényűző hotelek császára, és egymás után építette az előkelő palo­tákat. Jött Oscar Hammer­stein és nyomában kibújt a földből, nálunk talán kevesen tudják, hogy ilyen is volt, a Harlemi Operaház. Jöttek az újságírók és a „Harlem Monthly Magazine 1893-ban ezt a képet vetítette a képze­let vásznára: „Harlem régi és tiszteletre méltó községe min­den bizonnyal a divat, a gaz­Zs. J.-né miskolci olvasónk a Munkatörvénykönyv mó­dosítása alapján a korábbi munkaviszonyban töltött időket akarja beszámíttatni a jogfolytonosság szem­pontjából. Kérdése: milyen igazolásokat fogadnak el a vállalatok. A Munkatörvénykönyv vég­rehajtási utasításának 30/C paragrafusa szerint a dolgozó kérésére minden korábban figyelembe nem vett, munka- viszonyban töltött időt be kell számítani. Ezeket az időket hitelt ér­demlő okirattal kell igazolni. Ilyenek: régi munkakönyv, szolgálati bizonyítvány, meg­szűnt vállalatok jogutódjainak igazolásai, új munkakönyvi bejegyzések, stb. Ha ilyen okirattal rendel- j kezik, csatolja időbeszámítási kérelméhez, és munkaadója elfogadja. Ha ilyen okirat nincs, bir­tokában, forduljon igazolási kérelemmel a SZOT Társada­lombiztosítási Igazgatóság (volt SZTK) ügyviteli szervé­hez. A társadalombiztostási szerv azokban az esetekben tudja a kért időt igazolni, ha a korábbi jogszabályok alap­ján a dolgozó be volt jelent­ve és a nyilvántartások a há­borús események következté­ben nem semmisültek meg. * K- L. ózdi olvasónk az iránt érdeklődik, hogy a másod­állásból és a mellékfoglal­kozásból származó jövedel­mek után mennyi adót kell fizetni? A második állásból és mel­lékfoglalkozásból származó jövedelmek megadóztatásáról szóló 4/1965. sz. Komi. és a 3/1965. számú Pénzügymi­niszteri rendelet szerint a ko­rábban fizetett 3 százalékos nyugdíjjáradékol nem kell fizetni és helyette 10 száza­lékos adót kell levonni. Mentesülnek a 10 százalé­kos adó fizetése alól és to­vábbra is 3 százalékos nyug­díjjáradékot fizetnek a má­sodállásban, vagy mellékfog­lalkozásban fizikai munkát vállalók még akkor is ha el­ső munkaviszonyukban nem fizikai munkát végeznek. dagság, a kultúra és az intel­ligencia egyik központja lesz.” Rabszolgák unokái Aztán történt valami és minden megváltozott. A szá­zadforduló táján gyorsan és váratlanul lecsapott egy gaz­dasági krízis és szétzúzta a harlemi telekspekulációt. Va­gyonok úsztak el percek alatt, és üresen álltak az egykori Boldog Völgy fényűző palotái. De legalább ennyire a hírhedt amerikai Dél felelős azért, hogy itt néger gettó lett. A ki­szolgáltatottság, a gyűlölet elöl százezrével menekültek a csak viszonylag kedvezőbb Északra a rabszolgák unokái. Élénken éltek bennük a friss’ lincs-emlékek és megsokszo­rozták bennük a „nyájösztönt”. Ügy érezték, és ebben minden­nek ellenére igazuk volt, hogy ha összebújnak, kisebb a veszély. Először egy másik negyed­ben, Hell’s Kitchenben, az úgy­nevezett Pokolkonyhában tö­mörültek, de ez hamarosan szűknek bizonyult számukra. Amikor eljutott hozzájuk a harlemi üres házak híre, egyi­kük, Philip A. Payton ingat­lanügynök jó érzéssel nagy üzletet szimatolt: tárgyalt a pangástól megrémült fehér kollégáival és Harlembe, a 134. utca egyik masszív, vörös­téglás bérházába beköltözött az első néger csoport. Louis Armstrong és a többiek Így kezdődött. És úgy folyta­tódott, hogy 1915. és 1925. kö­Mentesülnek továbbá a mellékfoglalkoztatott pedagó­gusok, valamint azok, rövi- debb időre. pl. napi 4 órára kötöttek csak szerződést, és emellett mellékfoglalkozásuk is van. A munkaviszonynak nem minősíthető tevékenységből származó jövedelmeket a ko­rábbi progresszív adókulcs táblázat szerint kell megadóz­tatni azzal az eltéréssel, hogy a táblázat alsó határánál 3 százalék helyett 6 százalékos adókulcsot kell alkalmazni. V. J. mezőkeresztes! olva­sónknak közös tulajdonban levő háza van, amit ha­szonbérletbe akar adni. Kérdése: szükséges-e a tu­lajdonos társak hozzájáru­lása, és a haszonbér kit il­let meg? A Polgári Törvénykönyv szerint a hasznosítás módjáról, így a haszonbérbeadásról a tu­lajdonos társak szótöbbséggel határoznak. Minden társnak tulajdoni hányada arányában van szavazati joga. A kisebbség köteles magát a többség határozatának alá­vetni, ha ez a rendes és ész­szerű használat, vagy kezelés körét, tehát általában az ok­szerű gazdálkodás követelmé­nyeit nem haladja meg, illet­ve nem sérti és a kisebbség jogait nem csorbítja. A törvény biztosítja a ki­sebbségnek, hogy a többség döntését keresettel megtámad­hatja a járásbíróságnál. A hasznosításból származó bevételek a tulajdonóstársakat tulajdoni hányad arányában illetik meg és ugyanilyen arányban kötelesek a kiadá­sokhoz is hozzájárulni. A ren­des gazdálkodás körét megha­ladó kiadásokhoz a tulajdonos- társak egyhangú határozata szükséges. Ha a tulajdonostársak nem tudnak megegyezni a haszno­sítási vitát a járásbíróság ren­dezi és a hasznosítás módját maga állapítja meg. Dr. Sass Tibor »könyv Zemplén megye os iéríeneíéltea lalásáig. Fejlődésünk utolsó lizennyoc esztendeje már hi­ányzik a kötetből, de utalást találunk rá, hogy a felszaba­dulás óla ellelt időre vonat­kozó anyagot e kötet szerzői a Borsodi Történelmi Év­könyvben tették közzé. Nem ártott volna esetleg e kötet­ben is közreadni, legalábbis főbb részeit. (Érdemes azon is elgondolkozni, éppen a kö­tet első dokumentuma alap­ján, hogy a megye nevét adó, a honfoglalással egyidejű Borsod várának földmaradvá­nyait és nevét őrző Borsod község nevét nem lehetett volna-e valami módon meg­őrizni, még az Édelérinyel történt összevonás után is.) Az első fejezet a mohácsi vészig terjedő időszak, a má­sodik a három részre szakadt ország, a harmadik a ma­jorság! gazdálkodás térhódí­tása, a feudalizmus válságai a reformkor, a következő a szabadságharc dokumentuma­it mutatja be. A kapitaliz­mus kialakulásának kora. az 1918-as polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköz­társaság, majd a Horthy-kor- szak, végül a felszabadulást ■ követő, s a könyvben sajná­latosan röviden tárgyalt idő­sszak dokumentumai követ­keznek. Név- és tárgymutató, | idegen szavak jegyzéke és 'fotóanyag (facsimilék) egészí­tik ki a kötet tartalmát. I Az Olvasókönyv szakmai »értékelése meghaladja a hír­lapi megemlékezés feladatát, >az erre hivatott történészek [bizonyára elvégzik majd ezt, »azt azonban mi is megállapit- [ hatjuk, hogy Deák Gábor és »Gyimesi Sándor műve nem- [ csak a történelem-szakos tá­rnátok munkáját segíti, ha- ►nem jó, olvasmányos tájé­► koztatást ad a megye törté- »nete iránt érdeklődő nagykö­zönségnek is. (Ehhez tudni »kellene, miként, juthat az ér- [deklődő a kötethez, mert er- 'r,e sehol nem találtunk uta­lást.) A könyvhöz Tok Mik- ►íós, a Miskolci városi Tanács I művelődésügyi osztályának »vezetője írt előszót, az ízlé­ses borítólapot pedig, Szrogh »Sámuel 180fl-ból származó [miskolci látképének felhasz- ►nálásával Komáromy József [tervezte. Ugyancsak 6 látta • el a kötet műszaki szerkesz­tését. (Itt megjesvzendő, hogy ► talán hasznosabb lett volnf [az idézeteket és a szerziS ► magyarázó szövegrészeit élté* [rő betűkkel nyomtatni.) [ Érdeklődve vártuk, öröm» ;mel fogadtuk e -művet. A ►szerzőket, szerkesztőt. l«skt •>- [rókát, a kiadást segítő ta” , ► esi szerveket és a nyom /át »egyaránt . csak az o1isr\?ré6 ► hangján említhetjük iia 'átla­pozzuk ezt á hiánypótló k^ny- [vet. ► (ben«d«,k) Ol vasá Hornod- lbait j-í es Miskolc rar Régen várt, hasznosnak Ígérkező, ízléses kiállítású kötet hagyta el a napokban Miskolcon a Borsodi Nyomda üzemeit. A Miskolcon meg­rendezett Történelemtanárok Nyári Egyeteme napjaiban jelent meg Deák Gábor és Gyimesi Sándor kötete: Olva­sókönyv Borsod-Abaúj-Zemp- lén megye és Miskolc város történetéhez. A kétszázhatvan oldalas kötetben a szerzők a megye történetének dokumentumai­ból közölnek olyan váloga­tást, amellyel nyomon követ­hető az egész magyar törté­nelmi fejlődés. Az. eredeti szövegrészekhez magyarázó jegyzeteket fűznek. Segíti ez az összeállítás az iskolai tör­ténelemtanítást, életközelség­be hozza, élményszerűvé teszi a történelmi események meg­ismerését. Az Olvasókönyv nyolc na­gyobb fejezetre bontva tárja elénk a dokumentumokat a megyének a honfoglalóktól történt megszállásának Ano­nymus által említett mozza­natától kezdve az 1947-es vá­lasztások eredményének tag­► 1 zött újabb, több mint egymil- | lió üldözött menekült el a, Délről. Jórészük, az új, az < immár néger Harlemet gyara- [ pította. Ez a kerület akkor < még nem volt nyomasztó világ, J sót sok tekintetben derűs szín- , folt. A mai méretű túlzsúfolt-» ság még a jövő tompán mo- [ i-ajló fenyegetése volt, a házak < még nem omladoztak, az ipar [ még sok szakképzetlen mun- . kaeröt megemésztett. A jö- < vevények elhozták Északnak] pompás zenéjüket és a század« muzsikája, a jazz nem utolsó-] sorban innen, New York Har-< lemjéböi indult világhódító» útjára, ördöngős tehetségek ] tűntek fel a kis mulatókban.' Duke Eiligion, Louis Ärmst- [ rong és a többiek nevét milli-» ók ismerték meg. Aztán újra] jött egy ■ gazdasági válság és a< harlemi drámában új felvo-J násra gördült fel a függöny. , Amerika kiheverte száza- < dunk nagy világkrízisét, de] Amerika „belső gyarmata”,« Harlem, mindmáig nyögi az] akkori halálos csapást: a, tömeges munkanélküliséget,» amely ebben a kerületben ] azóta is állandóan kísért. A< Dél ritmikusan, kérlelhetet-] lenül lökte ki magából a« belső emigráns négerek hullá-; mait. Ez a különös gettó re-] csegett, ropogott, görcsös erő-» feszítéssel tágult, mint a vaju-] dó asszony csontozata — de« sohasem eléggé. A házak egy-! re zsúfoltabbak lettek, a] problémák egyre megoldha-] tatlanabbak, az emberek egy-« re elkesex'edettebbek. ] 1935-ben történt az első na-« gyobb robbanás. ; Következik: „Az én böröm, sem fehér..." <

Next

/
Thumbnails
Contents