Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-04 / 156. szám

ESZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap, 1965. július 4. ■rr;'^rTittrTTfi-trg~Traarri,Tr,<''TjHii Brezsnyev : 1 Szovielinió rokéta iiaifilp elegendő akboz, hilf végezzen bármely apesszerral Fogadás a szövget katonai akadémiák végzős növendékeinek tiszteletére A Kreml kongresszusi pa­lotájában az SZKP Központi Bizottsága és 'a szovjet kor­mány szombaton megtartotta a katonai akadémia végzős évfolyamainak növendékei számára rendezett hagyomá­nyos fogadását. A fogadást Kosziqin mi­niszterelnök nyitotta meg, majd átadta a szót Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak. Az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára beszé­dében a többi között kije­lentette: „Mind a mai napig fennáll az imperializmus ré­széről fenyegető háborús ve­szély.” A nemzetközi helyzet kiéleződött Megállapította, hogy az im­perializmus reakciós erői az utóbbi időkben észrevehető­en fokozták provokációs te­vékenységüket. Az Egyesült Államok vietnami agressziója, fegyveres beavatkozása a do­minikai nép belső ügyeibe, kongói útonállása „a durva önkény és erőszak megnyilvá­nulásai, amelyek következté­ben a nemzetközi helyzet ki­éleződött.” A továbbiakban hangsúlyoz­ta, hogy a reakció és agresszió fő támaszának szerepében az amerikai imperializmus lép fel. Vele szoros szövetségben vannak a nyugatnémet impe­rialisták, akiknek „revans- vágyó politikai irányvonala és az a törekvése, hogy min­den áron megkaparintsák a nukleáris fegyvereket, Európa és nemcsak Európa népei­nek biztonságát veszélyezteti”. „Ezzel feltétlenül számolnunk kell.” — A történelmi tapasztala­tok arra tanítanak bennünket, hogy minél erősebb hadsere­günk, minél magasabb fokú éberségünk, annál szilárdabb a béke halárainkon, annál szi­lárdabb a béke földünkön — jelentette ki a továbbiakban Partizán fipímezietés A Saigon—Gia Dinh körze­tében működőt DNFF-erők pa­rancsnoksága figyelmeztetést intézett a dél-vietnami és külföldi állampolgárokhoz, ke­rüljék az amerikaiak társasá­gát és olyan' nyilvános he­lyek felkeresését, ahol na­gyobb számban tartózkodnak amerikaiak, minthogy a sza­badságharcosok a jövőben fo­kozni kívánják megtorló ak­cióikat az amerikai agresszo- rok ellen. Brezsnyev. — Meggyőződé­sünk, méghozzá mély meggyő­ződésünk, hogy a szovjet had­sereg képes elvenni a kedvét bármely agresszornak attól, hogy megbontsa népünk békés munkáját és nyugalmát. Arról a külföldön terjesztett híresztelésről, amely szerint az Egyesült Államok fölényben van a Szovjetunióval szem­ben a stratégiai fegyverek te­rületén, Brezsnyev kijelentet­te, hogy ez „újabb kísérlet, amellyel lelket akarnak önte­ni a nukleáris zsarolás már régóta csődöt mondott politi­kájába”. Brezsnyev közölte, a Szov­jetunió rendelkezésére álló interkontinentális és orbitális (földkörüli hatósugarú) raké­ták mennyisége elegendő ah­hoz, hogy egyszer s minden­korra végezzenek bármely ag- resszorral, az agresszorok bár­miféle csoportjával. — Elégedettek vagyunk ra­kétáinkkal — jegyezte meg. A továbbiakban rámutatott arra, hogy „komoly sikereket értünk el a rakéták elhárításá­ra szolgáló eszközök megte­remtésében. Az utóbbi idők­ben sikerült további fontos lépéseket tenni, amelyeknek következtében erősen fokozó­dott rakétaelhárításunk ha­tékonysága.” — Hadseregünk ereje, mi­ként a többi szocialista or­szág hadseregéé is, a célok és ideálok közösségén alapuló szoros harci szövetségünkben rejlik — mondotta a továb­biakban Brezsnyev. — Súlyo­san elszámítja magát az, aki a szocialista táborban mutat­kozó nézeteltérésekre építi kalandor terveit. Az európai szocialista országok harci szö­vetsége, amely a Varsói Szer­ződés szervezetében testesül meg, már régóta a népek béké­jének és biztonságának nagy súllyal latba eső, szilárd té­nyezőjévé vált. A Varsói Szer­ződés alapját alkotó elvek visszatükrözik részvevőinek szilárd akaratát és készenlétét arra, hogy leküzdhetetlen gá­tat emelnek a háborús ka­landok kedvelőinek útjába. A Szovjetunió következetesen síkraszáll a békéért — Egész életünk és munkánk megbízható iránytűje a marxista—leninista tanítás volt és marad — jelentette lei Brezsnyev. Befejezésül \ meg­állapította, hogy a Szovjetunió következetesen síkraszáll a tartós békéért, a népeknek a gyarmati elnyomás alól való felszabadításáért, a demokrá­ciáért és a szocializmusért küzdő erők összefogásáért. „Mi, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttéléséi hirdető elvek megvalósítását, a termonukleá­ris világháború megakadá­lyozását kívánjuk. Országunk továbbra is küzd a fegyverke­zési hajsza megszüntetéséért, a nukleáris fegyverek eltiltá­sáért, az általános és teljes le­szerelésért” — mondotta Brezsnyev. Brezsnyev beszéde után több felszólalás hangzott el. A szo­cialista országoknak a szov­jet katonai akadémiákon ta­nuló tisztiéi és tábornokai ne­vében Teleki Lajos ezredes, a szovjet fegyveres erők ve­zérkari akadémiájának vég­zős hallgatója köszöntötte az SZKP Központi Bizottságát és a szovjet kormányt. Teleki ezredes hangsúlyozta, hogy a szocialista országok táborno­kainak és tisztjeinek a tanu­lás mellett módjuk nyílt arra is, hogy megismerkedjenek a szovjet nép életével, gyára­kat és üzemeket, kolhozokat és szovhozokat látogassanak meg. Szergej Pavlovnak, a Kom- szomol Központi Bizottsága első titkárának üdvözlő szavai után Malinovszkij marsall, honvédelmi miniszter mon­dott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a szov­jet fegyveres erők interna­cionalista kötelességükhöz és egyéb kötelezettségeikhez hí­ven mindig készek megsegíte­ni fegyverbarátaikat — a szo­cialista közösség országainak hadseregeit, hogy közös erő­feszítésekkel vághassanak vissza bármely agresszornak. „felfedeztem' Szlovákiát . n. Kedves Palikám! tólag bevallom neked, hogy teljesítetted egyik titkos óhajo­mat. Amikor Kassá­ról Eperjes felé robogtunk, ezt kérdezted tőlem: — Nem akarjátok megte­kinteni a várost? — Dehogynem, nagyon szí­vesen. A kérdést megismételted a lengyel kolléga anyanyelvén is. Az is beleegyezően bólin­tott. Kocsink a városi tanács elé kanyarodott. Az elnök, Emil Rein kraut kedvesen, szívélyesen fogadott, tájékoz­tatott a város életéről, majd készségesen körül kalauzolt a városon. Eperjes — magam sem tu­dom. miért — nagvon kedves nekem. Most jártam itt elő­ször. mégis olyan volt, mint­ha évtizedek óta ismerném. Talán a leírások, a régi tör­ténetek alapján szerettem meg. A kassai völgv a sárosi hegyvidék és a sóvári hegvek találkozásánál fekvő városban sok a műemlék. Ilyen a sok között a gótikus városháza, a reneszánsz Rákóczi-ház, ilyenek a kései gótikus nyer­ges kapuboltozatok. Mind úgy hatott rám, mintha le­tűnt századokról akarnának valamit mondani. A Bocskai, a Bethlen, a II. Rákóczi György, a Thököly-féle job­bágy felkelések idején, pon­tosabban elbukásakor sokat szenvedtek lakói. Több ízben felgyújtották a város házait, lerombolták erődítményeit, kegyetlenül megkínozták, fel­akasztották a felkelőket. Az elnök nem kis büszke­séggel mondta: — 19Í9. június 16-án itt, a városház erkélyéről kiáltot­ták ki a Szlovák Tanácsköz­társaságot. Három hét múlva ezt is vérbefojtották.. Sztrájkok, til­takozó tüntetések egész sora következett, illegális forradal­mi szervek kovácsolódt.ak. 1944.. nyarán Eperjes közelé­ben lévő' hegvekben volt a Gsapajev partizáncsonort szék­helye. A németek keevetlen támadást zúdítottak ellenük. Még a partizánokat támoga­tó falvakat is felperzselték. A szabadság napja mégis fel­ragyogott a város és a kör­nyéke felett. — Negyvenötig itt nem volt ipar — tájékoztatott az elnök. A zóta egész sor új üzem épült. Mint többek között a Golyóscsapá- gyakat Gyártó Üze­mek. Az utcákon troli közle­kedik, most épül egy modem, téli sportcsarnok és itt épül Közép-Európa egyik legmo­dernebb autóbusz állomása. Emlékszel, nagy sétát tet­tünk a 14 millió korona költ­séggel épülő, csempe-mozaik­kal burkolt, 125 méter hosz- szú létesítményben. Egvszerre 41 autóbuszt indíthatnak. Ott- iártunkkor bekapcsolták az ipari televíziót, amely alapján a diszpécser pillanatok alatt áttekintheti az egész létesít­ményt. . s gombnyomással ad lelzést az indításhoz. — Már csak pár nap — mondták az építők — és át­adjuk rendeltetésének. Azt hiszem. írnom sem kell, hogy az utas kényelmét a leg­korszerűbben biztosítják. Mo­dem váróterem, az induló­állomásokhoz vezető aluljá­rók, büfék, étterem áll az Hcfi külpoliíikai összej-oßialonk Péíer János londoni útja — Szovjet—jugoszláv közös nyilatkozat — Az afro-ázsiai értekezlet elhalasztása Két diplomáciai látogatás és egy elmaradt konferencia állt e héten a nemzetközi esemé­nyek előterében. A magyar külügyminiszter londoni látogatása iránt az egész világsajtóban nagy az érdeklődés és természetesen, mint ahogy ez ilyen esetekben szokásos, a nyugati lapok né­melyike különböző kombiná­ciókat fűz a látogatáshoz. Ezektől a kommen taroktól el­tekintve azonban megállapít­ható: általában reálisan érté­kelik és mértéktartó hangon kommentálják a nyugati saj­tóban is Péter János londoni látogatását. Érdekes megfi­gyelni, hogy a legtöbb kom­mentár hangsúlyoz néhány azonos mozzanatot. így például a legtöbb lap rámutat arra, hogy ezúttal a magyar külügyminiszter har­madszor indul nyugati útra. Az első látogatás Párizsba ve­zette, a második Bécsbe, ahol viszonozta Bruno Kreisky osztrák külügyminiszter ko­rábbi látogatását Magyarorszá­gon. Általában kiemelik a la­pok: a magyar külügyminisz­ter londoni látogatása beleil­lik abba a vonalba, amit a ma­gyar kormány következetesen visz és amely azon az elvi megfontoláson nyugszik, hogy függetlenül az egyes országok társadalmi és gazdasági be­rendezkedésétől, a Magyar Népköztársaság igyekszik minden országgal jó kapcsola­tokat kiépíteni. Ez a törekvés természetesen magyar—angol viszonylatban is érvényesül. Korábban szin­tén történtek olyan lépések, amelyek Magyarország és Nagy-Britannia között a kap­csolatok fejlesztését szolgál­jak. Ezek közé kell sorolni azt, hogy kölcsönösen nagykö­veti szintre emelték a diplo­máciai képviseletet, angol par­lamenti küldöttség járt nem­régiben Magyarországon és látogatást tett hazánkban A. R. Crosland kabinet miniszter is. A legtöbb angol láp és az angol rádió ugyancsak kieme­li, hogy az Osztrák—Magyar Monarchia összeomlása óta ez alkalommal látogat elsőízben Angliába magyar külügymi­niszter. Nagy jelentőséget tulajdoní­tanak azoknak a témáknak, amelyeket a magyar külügy­miniszter Wilson miniszterel­nökkel és Steward külügymi­niszterrel megvitatott.. Az első eszmecsere, amit Péter János Londonban folytatott, csak­nem egy óra hosszat tartott. Wilson miniszterelnökkel a nemzetközi helyzetnek úgy­szólván valamennyi fontos problémáját érintették, termé­szetesen a két országot érintő gazdasági, kulturális és politi­kai kérdések mellett. A nemzetközi kérdések te­rületén a legnagyobb hang­súllyal a délkelet-ázsiai hely­zet szerepelt, amelyről mind a magyar külügyminiszter, mind az angol miniszterelnök kifej­tette álláspontját. Szóbakerül- tek az európai biztonsági problémák, különös tekintettel a német kérdésre. A másik fontos diplomáciai látogatás színhelye Moszkva volt, ahol a Szovjetunió veze­tői találkoztak Tito jugoszláv elnökkel. A találkozó nagy eseménye volt a Kremlben, a kongresszusi palotában meg­tartott szovjet—jugoszláv ba­rátsági gyűlés. Mikojan és Ti­to beszédet ipondtak, mind a kelten érintve a nemzetközi politika leglényegesebb kérdé­seit. Megállapítható, hogy a jugoszláv elnök moszkvai ta­nácskozásainak fő témájaként is a délkelet-ázsiai helyzet szerepelt, ami annál inkább érthető, mert hisz az Egyesült Államok ezen a területen fejti ki a legagresszívebb politikát és kétségkívül itt vannak a világbéke legérzékenyebb pontjai. Mikojan elítélte az imperia­listák ázsiai, afrikai és latin­amé”’kai agresszív cselekmé­nyeit, mert fokozzák a nemzet­közi feszültségeket, holott a világnak éppen arra lenne szüksége, hogy megtalálják a feszültség enyhítésének legha­tásosabb módozatait. A Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke ez alka­lommal ismételten leszögezte, hogy a Szovjetunió, a többi szocialista országgal együtt minden segítséget megad a Vietnami Demokratikus Köz­társaságnak, s e tekintetben teljes az egyetértés a szovjet vezetők és a VDK vezetői kö­zött. Tito beszédéből azt a részle­tet kell kiemelni, amelyben a jugoszláv elnök síkraszáll a békés együttélés politikája mellett, . hangsúlyozza, hogy káros és veszélyes az a felfo­gás, amely azt állítja, hogy nincs szükség békés együtt­élésre, mert — mint mondot­ta — az ilyen nézetek csak a nemzetközi reakció malmára hajtják a vizet. A tárgyalások befejezésekor kiadott szovjet-— jugoszláv nyilatkozatot Brezs­nyev, Mikojan és Tito írta alá. Ami az elmaradt nemzetkö­zi értekezletet illeti, ez össze­függ az Algériában bekövet­kezett rendkívül bizonytalan helyzettel. Nem kétséges, hogy a döntő ok, amiért az afro­ázsiai értekezletet el kellett halasztani, az Algériáoan be­következett fordulat és az a bizonytalanság, amely ennek következtében Algériát elbo­rította. Erről a legkézenfek­vőbb okról nem tesz említést az a közlemény, amelyet az értekezlet elnapolásáról .ki­adlak, s ebből is arra lehet következtetni, hogy rendkívül sok ellentétes érdek ütközött össze az értekezlet elhalasztá­sát megelőző tanácskozásokon. Minden esetre annyit meg kell állapítani, hogy az Algé­riában bekövetkezett katonai puccsnak első nemze'közi kö­vetkezménye az afro-ázsiai konferencia elhalasztása. Az elhalasztás után Kairó­ban úgynevezett kis-csúcstalál- kozóra került sor, amelyben az egyiptomi elnökön kívül részt vett Csou kínai miniszterelnök, Sukarno in­donéz elnök és Ajub Khan pakisztáni c' E zárt ajtók mögött lefolytatott tárgyalá­sokról csak az a hivatalos fo­galmazás az újság­írókhoz, hogy az elhalasztásra a jobb léckor kialakulása mi­att volt szükség. Az illetékes szerv válaszol A MIK szállítja cl a téglát Június C-i lapszámunkban „Meddig hever még a tégla a padláson?” címmel a Szé­chenyi utca 64. számú ház la­kói aláírással közölt levélre a Miskolci Ingatlankezelő •Vállalat a következőket vála­szolta: „A kérdéses tégla vál­utasok rendelkezésére. Kétségtelen, akad a város­ban egynéhány kockaszerű, kezdetleges bérház is. De az új városnegyedben épülő há­zak esztétikai és építészeti szempontból már modern vá­rosnegyedre emlékeztetnek. Eperjes és környéke festői­én szép. De szépek, rendezet­tek az utcái is. Mindenütt park és sok-sok virág. És irigylésre méltó tisztaság. Emlékszel, meg is kérdeztem: — Árulja már el, elnök elvtárs. mi a nagy tisztaság és a szépség titka? Az elnök jólesően mosoly­gott. — Nincs itt semmi titok. Szeretem és egyre többen sze­retjük a virágot, a tisztasá­got. . . No igen —■ tette hoz­zá —. sok agitáció, sok fárad­—"dménye ez. A míg nem jártam Eper­jesen, nem értettem magatartásodat. A kassai lapnál dolgozol, s mégsem akarsz Eperjesről elköltözni. Inkább vállalod a napi 20, illetve 40 perces au­tóbusz utat. A várost látva megértelek. Gyönyörű, szép. napsugaras. virágos, csöndes és tiszta város. Nagyon jó itt lakni. Csorba Barna (Folytatjuk.) Ialalunk tulajdona, amely az emeletráépítés során maradt a padláson. Intézkedtünk és a téglát 60 napon belül (ne­hézkes a leszállítás) elszállít­juk.” A tájékoztatás tehát, hogy a tégla a Miskolci Építőipari Vállalat tulajdona, téves volt, így hanyagság az Építőipari Vállalatot nem terheli. Uj tortalappal kártalanították Krempaszky Zoltán levelét, amelyben szóvá tette, hogy a Borsodi Üzemi Vendéglátó Vállalat által készített torta­lapban egy szöget talált, jú­nius 17-i lapszámunkban kö­zöltük. Szerkesztőségünkkel a Borsodi Üzemi Vendéglátó Vállalat ezzel kapcsolatban a következőket közölte: „Igen sajnálatos esetnek tartjuk, hocv az általunk ké­szített tortalápban a levélíró szöget talált. Intézkedtünk a gyártás fokozott ellenőrzésére (Levelezőnktől.) A miskolci MÁV Igazgató­sághoz tartozó üzemek dolgo­zói a XV. Vasutasnap méltó megünneplésére készülnek. Az erre az alkalomra kezdett munkaversenyben máris szép eredmények születtek. A te­hervonatok menetrend szerin­ti közlekedését eddig 97,8 szá­zalékra eljesítették az ünnepi műszak részvevői. Hasonló sikerekkel büsz­kélkedhetnek az egyes szol­gálati helyek, mint például a Járőműjavító Üzemi Vállalat és közöljük, hogy a panaszost egy másik tortalappal kárta­lanítottuk. Nem mentségként, csak tá­jékoztatásul közöljük, hogy üzemünk ezideig több száz­ezer tortalapot gyártott, azon­ban ilyen, vagy hasonló pa­nasz még nem merült fel.” Megkerültek a kabátok Kormos Elemémé nekézse- nyi lakos levelében —, ame­lyet június 17-i lapszámunk­ban közöltünk —, azt pana­szolta, hogy a Patyolathoz még márciusban beadott tisz­tításra két kabátot, s azokat hónapok óta nem tudja meg­kapni. Arra sem tudnak fel­világosítást adni. hogy el­vesztek-e, tönkrementek-e, vagy még kis sem tisztították. A Patyolat Vállalat szer­kesztőségünknek írott levelé­ben elnézést kér a késedelem­ért, s közli, hogy a kél ka­bátot az 5. számú fiókban tu­lajdonosa átveheti. dolgozói is. A miskolci fűtő­házban a mozdortykilométer tervet teljesítették 104.1 szá­zalékra. Fábián János és Klepács Gábor mozdonyveze­tők sok szenet. Mohácsi Ist­ván és Varga Jenő mintegy 6000 kilowatt villamos ener­giát. takarítottak meg. A Tiszai Pálvaudvar dolgo­zói különösen a személyvona­tok menetrend szerinti Hí Ju­tásánál ériek el kiváló ered­ményeket. Kisvárdai Jánoa fl vasuiasstapra készülnek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents