Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-04 / 156. szám

Vasárnap, 1965. július 4­ÉSZAKMAGYAROnSZAO Helyszíni tudósítás E rnőd, Szabadságharcos Termelőszövetkezet köz­pontja, 1965. július 2., péntek. Egyszerű hét­köznap, sajnos, hasonlít az elmúlt tavasz leg­alább száz napjához. Különös eseményre nem készülnek, a riporter sem azért jelent meg a helyszí­nen, hogy rendkívüli dolgokról adjon tudósítást. Bár van manapság különös esemény is. Ha süt a Nap, ha ■az évszakhoz méltó kellemes idő van. Az különös, hovatovább ritkaság, pedig jó lenne már az igazi nyár­ról írni. Reggel hal órakor már gyülekeztek az emberek. Készen álltak a gépek is. A lovak megetetve, meg­itatva, rajtuk a ham. a fogatosok fogni készültek. Előbb úgy tűnt, mintha reggel helyett esteledne. Szűkre szorult a látóhatár, a falun túl, a dombok haj­latán a felhők összeolvadtak a földdel. Komor sötét­ség takarta az eget. Azután megeredt az eső. z esőkabátos emberek vállukra vették a kapát A és megadták magukat a tétlenségnek. Haza­mentek. A határban hatszáz hold kukorica, 60 hold cukorrépa, 40 hold napraforgó, húsz hold dohány, tíz hold kapor és a kertészet hiába vár­ta őket. Előkerült Kása Bertalan, az elnök is. Esőkabátban, természetesen. Az irodában beszélgettünk. Tudtam, hogy csak május óta. irányítja a szövetkezetét, addig egyszerű munkás volt, a szállításnál dolgozott, s hir­telen elnökké választották. — Nehéz? — kérdeztem. — Nem lenne ez nehéz, problémám sincs különö­sebb — mondotta —. csak az időjárás. Az emberek dolgoznak, a határunk is elfogadható, nincs már nagy gaz sehol, de szeretnénk még jobb munkát végezni. Pedig higgye el, dolgozunk vasárnap is. Meg kihasz­náljuk az esős időt is. A takarmányféléket, például, esőben, kora reggel és este. meg vasárnap kaszáltuk le. Be is takarítottuk és aránylag jól sikerült. A lu­cerna, here és réti széna hetven százaléka már kaz­lakban van. .4 rétnek körülbelül tíz százaléka még kaszálatlan. a víz miatt nem tudtuk lekaszálni, de azért koptatjuk azt is. Ha egy rendre való szélessé­get apad a víz. már kaszáljuk, nem akarunk kint hagyni egy szálat sem. határ még zöld. A búza különösen, összesen A 930 hold. All, mert mind bezosztája. Az őszi- árpa ötven hold. tavaszt árpa 400_ borsó 120, lencse ugyanennyi és van húsz hold bükköny is. összesen 164.0 hold termése vár aratásra. Az őszi­árpa talán tizedikére beérik. A búza csak két hét múlva. Tizenegy mázsát terveztek holdanként, Ennj/i mindenképpen lesz. A hozam már csak a betakarí­táson és a további időjáráson múlik. Az aratásra alaposan felkészültek. Három kombájn már megérkezett a mezőcsáti gépjavító állomásról. Ezeket kipróbálták, üzemképesnek mutatkoznak. Még hármat várnak. És három kombájnt kértek az északi gépállomásoktól is arra az időre, amíg északon el nem. kezdődik az aratás. Kilenc kombájn. Az embe­rekre nem számítanak. Csak a gépekre. Van egy ké­vekötő aratógép is. A szövetkezeti tagok a gépek mel­lett dolgoznak majd. Szállítanak és a szalmát taka­rítják össze, a tervek szerint azonnal bekazlazzák. A borsó és a lencse aratását ipari munkások vállalták> Vannak vagy hatvanon, akik segítenek a szövetkezet­ben. Vállaltak 120 hold kapás növényt is. Magtár van, a betonos kombájnszérű tiszta, üzemképes. A mag- iiszt:*ást maid kéi cséplőgép Vég-i. A harmadik a kév~ £ '*övel aratott terményt csépli. tppen delet harangoztak, amikor kisütött a Nap. Kék sikátor nyílt, a felhők közt és aranyszí­nű derű borult a falura. Alig telt el néhány perc. rikácsolni kezdtek a gyöngytyúkok. Egy férfi fel­figyelt és csendesen így szólt: — Még lesz eső. A gyöngytyúk érzi. azért, rikácsol. Egy másik férfi dühösen szavába vágott. — Agyon kellene már verni azokat; a gyöngytyúko­kat, hogy ne jelezzék folyton az esőt... S-,-,.,.frpí József É1 Sz áriái tó ~ közcichhrói Bármikor, bárhonnan vetsz pillantást a kékvml tora. szelíd, kedves areat mutatja feléd. — Ez a köp alkonyaikor készült. a kékvizű tő hús habjai kö­zött Az idén természetesen foly­tatják az építkezést. Az Özdi Kohászati Üzemek és a szak- szervezet csaknem egymillió forintot áldoz rá ebben az év­ben is, számítva persze a to­vábbi társadalmi munkára. A strandolásra alkalmas helyen folytatják a szegélyezést, meg­épüli a fürdőzők vízhez vezető lépcsője, készülnek a pihenő padok és elkészül majd a trambulin is. Sotkovs^ki Péter, a munkálatok irányítója alig győzi sorolni a még megoldás­ra váró feladatokat, miközben a tó-strand épül. szépül. Ma már rendszeres autóbusz- járat szállítja Ózdról a strandolni vágyókat, s a já­ratok naponta hétszer közle­kednek. De — különösen va­sárnap — a kora délelőtti órák­ban és estefelé máris sűríteni kellene a járatokat, mert jó idő esetén 10—15 ezer ember keresi fel hét végén a még alig „felfedezett” és ritka természeti szépségű tó-stran- dot. A Hangony és Vidéke Föld- mű vessző vetkezet gondosko­dott büféről, borozóról, s a legszükségesebb iparcikkek és ajándéktárgyak is helyben várják a tó-strand vendégeit. Sőt mi több. gombamódra kezdenek szaporodni a vi- kendházak is. Ma már nem kell ahhoz prófétának lenni, hogy meg­jósoljuk: öt-tíz év múlva a* arlói tó-strand nemcsak a köz­vetlen környék kedvelt kivan 'h’e lesz. Csépányí Latos , Olvasóink már találkoztak . az srlói tó nevével és fényké­pével. Bizonyára találkoznak is még. Nemcsak az újság hasábjain, hanem a valóság­ban is. Két évvel ezelőtt adtunk róla hírt, hogy széleskörű tár- i sadalmi összefogással hozzá- : láttak az arlói tó-strand ki- í építéséhez — az ózdtól Bor­- sodnádasd felé mindössze hét . kilométernyi távolságra levő, • festői környezetben, több mint- 16 katasztrális holdon elterülő- természetes tó „meghóditásá- , hoz.” Az ózdi dolgozók kéré- l sére, 1965 őszén jelentek meg- itt az első dózerek és dömpe­rek, az Ózdi Kohászati Üze­- mek, a Vasas Szakszervezet és- az érdekelt társadalmi munká­- sok jóvoltából, s elkezdődött 1 a több évre tervezett épitke- ) zés. í A községből a tóhoz vezető c mintegy másfél kilométeres- útszakasz rendbehozása, az- autó-parkoló, a labda-játszó­- tér, a füvesítés-fásítás és a- tó ' szegélyének kiépítése — ? ezek voltak az első lépések,- Aztán tavaly egész nyáron- folyt itt a munka. Megépí- v tették a mólót, az öltözőket, a szükséges egészségügyi objek- i turnékat, kutat fúrtak az ivó- í víz biztosításához, és tovább t épült a tószegély. Ki tudná- megmondani, hány önkéntes . társadalmi munkás segédke- ? zett eddig a sokáig csak ál- i modott strand-tó építkezései­* nél. Az Ózdi Kohászati Üze- i mek dolgozói, szocialista brigé- s dók tagjai, az önkéntes tűz­i. oltók, a 102. sz. MŰM intézet növendékei, az arlói általános iskola felsötagozatos tanulói a : pedagógusok vezetésével és ; sokan mások, szívesen áldozták rá szabad idejüket, egybekap- . csolva a hasznosat, a kellemes­sel. Mert munka után, alko­nyaikor jólesett a . felüdülés tevékenykedő államhatalmi, államigazgatási apparátus lét­rehozása. s magából a mun­kás-paraszt osztályokból, a milliókból nem volt könnyű. S elsősorban nem volt köny- nyű az a feladat, hogy lehe­tőleg mindenki mondjon vé­leményt, mindenki segít­sen. mindenki szóljon, amikor arra szükség van. S nem volt könnyű azért sem. mert a korábbi években sok esetben egyes központi elkép­zelések, intézkedések is el­lentmondásosak voltak. Még­is, ennek ellenére falun, s vá­roson egyaránt minden te­kintetben a fejlődés, az elő­rehaladás dominált. S bár sok volt a baj. nagy volt a választott vezetők, testületek berkeiben a fluktuáció, a fej­lődésben, a nehezebb évek el­lentmondásainak' leküzdésé­ben a népi demokratikus tes­tületek, a néphatalmat, meg­testesítő tanácsok helytálltak, szélesítették a demokratiz­must, a községekben, váro­sokban: segítették a párt he­lyes politikájának megvalósí­tását. S ha azt az igen általá­nos. vagy helyenként számolt negatívumot figyelembe vész- szűk is, tagadhatatlan, hogy tanácsaink. tanácsszerveink végeredményben elvégezték a rájuk bízott munkát. — így van ez a mi me­gyénkben is. Nemrégiben be­szélgettünk. vitatkoztunk er­ről a járási tanácsok veze­tőivel, szakembereivel. S ez­zel párhuzamosan a holnap­ról, a feladatokról. A taná­csok munkájának és felada­tainak megítélésében egysé­ges az álláspontunk. Ha az eddigi eredményeket nézzük, csak azt mondhatja az em­ber: ki-ki tekintsen körül a maga városában, községében, a maga háza táján. S akkor nem mondhat mást: minden szebb, minden több mint évekkel ezelőtt. Több is kell, hogy legyen, hiszen megyén­ket figyelembe véve, két év­vel ezelőtt, 1963-ban például 599 millió forintot, tavaly pe­dig 652 millió forintot fordí­tottunk a megye, községeink fejlesztésére. Ez azonban nem reális szám, hiszen sok-sok millióval gazdagították lakó­helyeiket, tették kényelme­sebbé, kulturáltabba környe­zetüket éppen a tanácsok, a tanácstagok, a választott ve < zelők segítségével, szervezésé­vel, társadalmi munkában megyénk községeinek, városai­nak lakói, a dolgozók száz­ezrei. S itt mindjárt egy má­sik igen fontos ténvezőt, a ta­nácsi vezetés módszereit, a demokral izmus mikéntjét kell megnézni kicsit közelebbről. A vezetés demokratizmusa — Az elmúlt évek során lényeges pozitív változások következtek be tanácsaink, a választott vezetők munkájá­ban. Ez törvényszerű dolog. Törvényszerű, hiszen az el­múlt néhány esztendő nyu­godt, biztos országépítő légkö­re egyben azt is jelentette, hogy egyre több ember került közelebb a társadalmi, a kö­zösségi ügyhöz, gondolathoz. Falun például a termelőszö­vetkezeti gazdálkodás erősö­dése közelebb hozta egymás­hoz az embereket. Ez azzal járt együtt, hogy sokkal több figyelmet szenteltek a község irányításának. fejlesztésének is. Ez viszont olyan következ­ményekkel járt. hogy sok he­lyen határozottan megmond­ták a tanácsok, a tanácsi ve­zetők munkájáról az őszinte véleményt. Azok. akik koráb­ban megbízták őket az állam­hatalom gyakorlásával, s ez a- helves gyakorlat. — Nos. amikor nemrégiben erről tanácskoztunk, amolyan számvetést készítettünk, nem hagyhattunk szó nélkül né­hány negatív előjelű ténvezőt. TI ven például az is. hocív még mi’pdig igen sok a tanácsokon belül a szemé1 vi váltojás. F,7. — csak egy oldalról nézve a ; dolgot — pozitívumként is hathatna, ha arról lenne szó. Mi az ön véleménye: A tanácsszervek munkájáról, n klizig'siKg-al&as e^yszerusiteserol / egyes járási tanácsok, megyei osztályok valóban felelősei­vé, alapos ismerőivé és a hol­nap reális tervezőivé válja­nak a maguk területén. Ezt igen jelentős mértékben sike­rült megvalósítani. A helyi tanácsszerveknél van még kívánnivaló a vezetők hozzá­értése, tanulása tekintetében. De előbb-utóbb. vagy tanulás­sal. vagy —, s ez elkerülhe­tetlen — megfelelőbb, politi­kailag és szakmailag képzett vezetők munkábaállításával e hiányosságokon is változtatni kell. — Sok szó esett a korábbi években, s esik manapság is arról, hogy egyszerűsíteni kellene a közigazgatás ügyvi­telét. „Sok az adminisztráció, bürokratizmus van”, mondo­gatták és mondogatják igen sokan még napjainkban is. Nem alaptalanul. A korábbi években valóban elterjedt az a gyakorlat, hogy egyes fel­sőbb szervek, tömegszerveze­tek tömegével kértek jelentést a tanácsszervektől, s ez „pa­pírmunkára” kényszerítette a' helyi tanácsok, egyes járási osztályok vezetőit. Ez azon­ban már a tegnapé! Mi pél­dául pályázatot irtunk ki a tanácsi ügyvitel egyszerűsíté­sére. Sok értékes javaslat ér­kezett sokat, már be is vezet­tünk. Eredményesen. S ez csak a kezdet! Igen sok. ed­dig fölösleges jelentést ma már nem kell elkészíteni. A jövőben méginkább csökkent­jük az adminisztrációt. Per­sze néhány fontos mérőszám­ra feltétlenül szükség van, mert enélkül elképzelhetetlen mérni a fejlődést tervezni a holnapot — Az ésszerűbb, egysze­rűbb, mégis eredményesebb munka alapvető teltétele ta­nácsainknál természtesen az, hogy a tanácsok és a válasz­tott vezetők valóban hozzáér­tő módon irányítsanak, dol­gozzanak. Ennek két feltéte­le van. Az egyik a demokra­tizmus, a minél szélesebb körű társadalmi segítség, a másik: a vezetők műveltsége, szakmai hozzáértése. Hogy ezek érvényesüljenek a mun­kában — erre fordítjuk mi, itt a mi megyénkben ma és a jövőben is n legtöbb figvel- met Barcsa Sándor _________________________i h ogy azért cserélődnek az el­nökök, tanácstagok, mert vá­lasztóik nem tartják őket megfelelőnek, s élnek a levál­tás jogával. Azonban az igen jelentős hullámzás elsősorban azt jelenti, hogy egyrészt nem volt eléggé alapos a korábbi választások alkalmával a meg­felelő, hozzáértő személyek kiválasztása, másrészt viszont a választottak. — és ebben felelősség terheli a minden­kori felsőbb tanácsszerveket is — nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy meg­feleljenek a bizalomnak. S bi­zony egy-egy ilyen „melléfo­gás” némely községben, kör­zetben mint a fejlődést, az ügyek gyors intézését fékező tényező jelentkezett a gya­korlatban. Okos javaslatok, biztató változások — Természetesen tanács­szerveink. tanácsaink munká­ját vizsgálgatva azt is meg kell mondani, hogy az utób­bi két-három évben sokkal rendszeresebbé váltak a ta­nácsülések, a vb-ülések egy­aránt. Az is tagadhatatlan, hogy az ilyen ülések mind a napirendi pontok megválasz­tásában. mind a demokratiz­mus. a szélesebbkörű megvi­tatás tekintetében, közelebb kerültek az élethez, a való­ságos gondokhoz, feladatok­hoz Ez azzal is ma­gyarázható, hogy a külön­böző társadalmi vezetést irányítást jelképező, egy-egy adott területtel, feladattal foglalkozó állandó bizottságok száma is egyre több, illetve az állandó bizottságok mun­kája is sokkal konkrétabb, mint korábban. Ezt tovább­fejleszteni elsősorban úgy le­het, ha a tanácsszervek vá­lasztott vezetői még jobban igénylik a tanácstagok, az ál­landó bizottságok, a választók segítségét. — Igen sok múlik termé­szetesen a felsőbb tanácsi szervek, a járási tanácsok és a megyei tanács illetékes osz­tályainak munkáján. A me­gyében minden lehetőt elkö­vettünk annak érdekében, hogy minél hozzáértőbb szak­emberek segítsék egy-egy te­rület munkáját, illetve az Bizonyos, hogy életünknek, fejődésünknek, a gazdasági és társadalmi változások bo­nyolult szálakból szőtt egy­séges egészének kevés olyan mozzanata van, amelyek va­lamilyen formában ne „csa­pódnának” le az illetékes, a helyi, vagy a magasabb szin­tű tanácsi szervek valamelyi­kénél. Ez természetes, úgy is mondhatnánk: törvényszerű dolog. Hiszen egész szocializ­must építő társadalmunk mechanizmusa, a néphata'lom immár másfél évtizedes gya­korlata a tanácsokon, a vá­lasztott tanácsi testületeken alapul. Ott csúcsosodik mint munka, mint gyakorlat. S mindez azt jelenti: fa­lun, városon egyaránt a ta­nácsok tervezik, szervezik, se­gítik, ellenőrzik. — ma már egyre hozzáértőbben — a gazdasági építőmunkát, a ter­melést, a mezőgazdaság, a termelőszövetkezetek erősödé­sét egyaránt. Ez az egyik leg­fontosabb feladatuk. E mun­káról nap mint nap igen sok szó esik. Azonban van a ta­nácsoknak egy másik, a gaz­dasági építésnél csöppet sem kisebb feladatuk; törődni a közösség, a társadalom, az egyén életével, fejlődésével, gondjainak megoldásával. Az új feladatok új módszereket követelnek Különösen fokozott mérték­ben jelentkeztek új jellegű, tartalmú feladatok az utóbbi évek során, és jelentkeznek ma és holnap méginkább a falu viszonylatában. Falun, ahol néhány év alatt gyöke­res változás következett be a termelési, a gazdálkodási for­mában, és ezzel- párhuzamo­san. ha lassúbb mértékben is, az emberek tudatában, gon­dolkodásában. Mindezt segí­teni, irányítani, szervezni el­képzelhetetlen lett volna — és elképzelhetetlen napjaink­ban is, holnap is — a szocia­lista társadalmat, a szocialis­ta élet formálását szervező, segítő testület, a nép képvi­selőiből választott és a népre támaszkodó társadalom, a la­kosság segítségével tevékeny­kedő tanácsok munkája nél­kül. A tanácsok eziránvú munkájáról, a további fela­datokról. elképzelésekről kér­tünk véleményt dr. Papp La­jos elvtárstól, a megyei tanács vb-elnökétöl. — A tanácsok, a tanács­szervek 1 szerteágazó, sokolda­lú munkáját elemezni, alapo­sabban részletezni hosszadal­mas lenne — mondotta Papp elvtárs. — Elsősorban azért, mert mint. az államhatalom gyakorló szervezetei és az államigazgatás gyakorló appa­rátusai a gazdasági és társa­dalmi élet igazán minden te­rületével hivatásszerűen fog­lalkoznak. Hozzá kell tenni: valóban mint a népi demok­ráciát a valóságban megtes­tesítő apparátusok! Éppen ezért úgy gondolom, az a he­lyes. ha néhány, a tanácsszer­vek jelenlegi és további mun­káját meghatározó ténvező- •-ől. illetve jellemző adatról szólok. — Tanácsaink, és ezzel pár­huzamosan a választott veze­tők és a mindenkori tanácsi apparátus korábbi munkáját végeredményben mindenki is­meri. A munka pozitívumait, negatívumait egyaránt. Igen, . á negatívumokat is. Mert . akár járásainkat, városainkat, akár a községeket, azok éle­tét, fejlődését, a korábbi évek gyakorlatát vizsgáljuk, senki sem tagadja, hoav a tanácsi munka, a tanácsok munkája egyáltalán nem nélkülözött bizonyos hiányosságokat, el­lentmondásokat. Ez azonban. s úgy gondolom, ezzel is egyetért az emberek többsé­ge, szinte elkerülhetetlen volt. Elkerülhetetlen, hiszen hi­ányzott a gyakorlat, a hozzá­ért*?. Alapvetően uj. az ewtsz társadalom, a nép érdekében

Next

/
Thumbnails
Contents