Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-25 / 174. szám
ESZAKMAGYAKOR8ZÄG Vasárnap, 1965. Július 25. I kislány Hírükkel a tapolcai dón találkoztam. — Kár, hogy nem látta őket. vesek. És képzelje csak, úgy jöttek Magyarországra nyaralni, hogy közben dolgoznak is. Méghozzá a. mezőgazdaságban. Pedig városi kislányok. Danuta Kozmierczak tanárnőt és a 11 krakkói lengyel lányt addig kerestük a többVajon ki megy Lengyelországba báztüznézőbe? stran- miera, Lucyna, Barbara, Anna különben harmadszor jár ha- és a két Ewa^ ráadásul társa- son](j) kis csoporttal hazánkban. — Rengeteg kedves emlédalmi munkában még gépkoHogy milyen csinosak, ked- csinkat is segített „kimenteni." * ❖ f 0 $ a kedves krakkói vendégek. 0 Van köztük, akit már felvet-^ tek a bányamérnökire, az$ egyik Ewa jövőre érettségizik^ — Kicsit szokatlan munka, de belejöttünk — mosolyog a kém van Magyarországról. Az a közgazdasági technikumban, tanárnő. — Már kapálni is egyik, volt tanítványom szii- a többiek gimnazisták, külön- megtanultunk. Higgye el, nem leit nemrégiben felkereste böző technikumok utolsó, vagy passzió ez. Nagyon szeretjük Krakkóban egy magyar fiú, a. magyarokat, s így munka megkérte a kislány kezét, közben jobban megismerjük A lányok összenevetnek, $ Kicsit szűr az árpaszalma, ilc sebaj. egymást, még szorosabbra fü- egyikük megjegyzi, hogy estén- ződik a barátság. Munka vé- ként, amikor a munkásszálló geztével fürdünk, sétálunk, előtt gitároznak, s lengyel da- Szombaton és vasárnap ki- lókat énekelnek, itt is rándúlunk, megtekintjük Mis- egy fiatalember, aki nád nemrég inég belvízzel téli Icolc környékének nevezetessé- másán ismerkedik a lengyel ezer holdas ongai határ dülő- útjain, míg az egyik kátyúban elsüllyedtek a gépkocsi kerekei. Szerencsénkre pont közelünkbe vezényelte őket az aratási front vezérkara. A Herf utolsó előtti évfolyamának^ hallgatói. De van egy közös* iskotájuk is. Amolyan művé-^ szeti középiskola.. Éneket. ze-^ nét, táncot, mozgásművészetei ^ tanulnak rendes tanulmányai- ^ kon kívül ebben az állami is- f kólában azok. akikben tehet-f séeet fedeztek fel f Az ongai gazdaságban né-f hány nap alatt mindenki meg-f szerette őket. A konvhán a f szakácsnők is igyekeznek ked viikhen tárni Amikoz azt bal lottók egyiküktől' „kicsi cukor” másnap dupla cukrot kaptak a kávéba. Jót nevettek * mert hiszen kevesebb cukrot^ kértek. Mire letelik a két hét.» már a nyelvi nehézségek sem^ okoznak sok gondot. Néhányf dalunkat is megtanulták már f ígérik, hogy jövőre már szó-» kincsük is gazdagabb lesz » Búcsúzásul lefordíttatnak egy? lengyel mondatot: Do zobcze-Y nia na drugi rok. Viszontlá-Y tásra a jövő esztendőben. ^ (p. s.) ^ ❖ f Mezőkövesd, „Matyóország” fővárosa eddig többek között népművészeti exportjáról volt híres. A Mezőkövesdi Cipész Ktsz dolgozói most új exportcikkel öregbítik az egyik legnagyobb magyar község hírnevét. Azelőtt sosem gyártottak Itt hoki cipőt nem is igen ismerik itt a jéghokit, de amikor megtudták, hogy a külföld ilyen különleges cipőket keres, me- n óbálkoztak, készítésével. A mintapéldányok kitűnően sikerültek. A nyugati országokból már az idén ötezer párra van megrendelésük. Jövőre a kanadaiak is kérnek ötezer párat, további ötezer iránt a franciák érdeklődnek. Elégedcílcm nyugatnémetek • és aas ideges Johnson Egykori holtágában teljesen megdőlt, összekuszálódott az árpa. Rendet vágni, szabályos kévét kötni lehetetlen. de Ízért sürgősen csomókba kell hordani, nehogy egy újabb eső tönkretegye, Mary la, Jadwiga, Maria, Wanda, Danuta, KaziEgy szusszanásnyl pihenő. geit. És így olcsóbb is a nyaralás. Nagyon hálásak vagyunk az állami gazdaság vezetőinek, hogy lehetővé tették ennek a tervünknek megvalósulását. A tanárnő, aki zenét tanít, Hát ilyenek is vannak? A csoda” hazájában, a csoda atyjának, Erhard, kanuralma idején akadnak nyugatnémetek, akik két- ségbevonják, hogy a bonni világ — Voltaire Pangloss doktorának szavaival élve — „az világok legjobbika”? Ügy látszik, vannak. Legalábbis ezt bizonyítja, az közelgő nyugatnémet választások alkalmából megje- . lentetett kis könyv, amelyben Ja nyugatnémet szellemi élet ▼ olyan világhírű képviselői f mint Rolf Hochhuth, a nálunk ^is ismert A helytartó című drá- Ama írója, Günther Grass, vagy YRudolf Augstein, a szabadéi- »vűségéről közismert hamburgi »Der Spiegel című lap kiadója f elégedetlenkedik. Mégpedig ^ nemcsak a jelenleg kor- ^mányzó CDU—CSU párt, Aazaz Erhard és Strauss Ypolitikaját kifogásolják »(Augstcinnok, akit meg is hur- -. . »coliak legutóbb, mert megbímuzsikával és szavakkal. frálta Strauss magánéletét, er- S amikor kiderül, hogy akad^j-g valóban van is oka) hanem krakkói kislány is, aki estén-^legtöbben a szociáldemokratá- ként a lengyel-magyar szótárt,]cat js Vajon miért? Különböző iskolákba járnak I y 3 Szépek a lengyel dalok, s ily énkor biztosan otthon járnak gondolatok. tanulmányozza, ketten is el-T pirulnak. » Kik kapják ^az 1400 márkát havonta? (> — Ez az állam fizet a hábofrús bűnösöknek, a gyilkosokénak, akik elgázosítottak mil- f liókat. havonta 1400 márkát, f Nyolc-kilencszer annyit, mint gazoknak az anyáknak, akikének fiai elestek a fronton — ^panaszolja Hochhuth — és főbben az államban ellenőrzi Jújra nyolc konszern a nyers- »vasgyártás négyötödét, az acél- Tgyártás háromnegyedrészét. TMégpedig a háborús bűnös TKrupp irányítása alatt történj nik ez, no meg a Siemens, cég ^diktál, amelynek Auschwitziban is volt gyára annakidején, i — Van-e azonban az ellen- izélci szociáldemokraták között faki radikális újítást akar? — fírja Hans Wener Richternek, 4a híres Gruppe 47 vezetőjének, fa háború után is emigrációéban maradt Peter Weiss. — A szocialista demokráciát,, amiről annakidején álmodoztatok, régen eltemettétek már. — És, ha az ugyancsak ellenzéki Günther Grass még mindég a szociáldemokrata alternatívát javasolja az Erhard— Strauss kormányzattal szemben, akkor Augstein keserűen állapítja meg Wehnerről, a szociáldemokrata vezérről, hogy „senkinek se köszönhetjük inkább, mint neki, hogy a szociáldemokraták is a keleti vidékek revansistái lettek, hogy többoldalú atomütőerő- ről ábrándoznak és idén mint konkurrens polgári párt állnak ki a kereszténydemokrata .unióval szemben”. Márpedig, aki azt állítja, hogy „az osztály ha re Véget ért, az azt mondja, az emberiség története ért véget. Az pedig korántsem ért még véget” — ekhóz Augsteinnek Hochhuth. „...azt hiszem, engem bombáznak” — Néha, amikor reggel felébredek, úgy vélem, mintha a közelben lévő repülőtéren felszálló gépek engem akarnának bombázni, — vallotta be legutóbb szorongó érzéseire célozva Johnson elnök, mintha csak meg akarta volría erősíteni a New York Times washingtoni tudósítójának, Tom Wicker-nek sorait Wicker ugyanis azt írta, hogy az elnök az utóbbi időben nagyon ideges, ingerlékeny és nem könnyű kijönni vele. Miért ideges az az elnök, aki az utóbbi időkben egyik legnépszerűbb amerikainak számított, az átlagamerikai meg'’ teste sülősének ? Talán az őt ért kritikái* miatt? Talán azért, mert .értelmiségi körök éppenúgy kikezdték, mint a nyugatnémet intellektuelek az Erhard— Strauss duót, sőt a szociáldemokratákat is? Talán azért* mert mint James Reston, a híres amerikai újságíró írta „Johnson nem akarja, hogy analizálják, nem akarja, hogy értékeljék, csak azt, hogy csodálják?” És idegesíti, hogy vietnami politikájáért éppen az értelmiség csodálja kevéssé? Rosszfajta pszichológusok lennénk, ha erre nagy képű1 lélekbúvárkodó választ adnánk. Annyi azonban tény, hogy az elnök ideges és ezt ugyanaz a Spiegel című nyugatnémet lap állapítja meg. amelynek kiadója, Augstein egyaránt elégedetlen a nyugatnémet kormánypárttal meg az el lenzékkel is. Az amerikai értelmiségiek az átlag — vagy ha úgy akarjuk az üzletember világával elégedetlenek, amikor Johnson t. támadják, a nyugatnémet értelmiségiek viszont a Johnson Amerikájának szívéhez nőtt nyugatnémet politikai vonalvezetését kifogásolják. Azt a nyugatnémet ellenzéket ás kormánypártot, amely az „amerikai életforma” letéteményese Nyugat-Európában. Ez az életforma pedig ,nem vonzó mindenütt sem Európában, sem Ázsiában. És Johnson ideges. Máté Iván (Foto: Szabados) üh@! cisi üregeket 'öltöztetik" EB ' Évről évre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a Mezőkövesdi Matyó Szövetkezet üvegfonó részlegének készítményei iránt Félévenként, az eddigi 200 ezer liter helyett, most mintegy 300 ezer liternyi üveg fonására kapnak megrendelést. Különböző, kettőtől húsz literig terjedő demizsonokat látnak el, *, vessző-ruhával”* A megnövekedett termeléshez az elavult, régi módszerekkel alig győznek elegendő fűzfavesszőt hántolni. A kézi hántolás nem is gazdaságos. A szövetkezet ezért vesszőhántoló-gépet vásárol. A gép magyar mérnök találmánya, és most készül belőle az első példány. Az új gépet még az idén munkába állítják.
