Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-18 / 168. szám

Vasárnap, 1965. július 18. ÉSZAKMAGYARO^-’ *0 5 Mmdiés mruiá® Évente nagyon sok belföldi és külországbeli turista keresi fel a községet, pedig vajmi kevés, olyan adottsággal ren­delkezik ma még — ezt vall­juk be őszintén —, amit akár csak egy átutazó vendég is el­vár mostanában. A Rákóczi- vár lesz az idegenforgalom, a szórakozási lehetőségek cent­ruma. Restaurálása, a lakók és a vállalatok elköltöztetése, a park rendbetétele, felfrissítése után szebb cs ideálisabb kör­nyezettel nem is hívogathatná vendégeit Szerencs. Külön ta­nulmányban a főépület föld­szintjét jelölik ki a vendéglá­tás céljaira; étterem, presszó létesül majd itt. Ezenkívül tu­ristaszálló, előadóterem, s más intézmény nyer elhelyezést a várban. Itt kap otthont majd a járási múzeum, melynek anyagát nagyrészt összegyűj­tötték már Szerencs lelkes hívei. Ezenkívül klubszobák, könyvtár költözik majd a régi épület falai közé. Villamos-vonat, Korszerű gyárak — Szó szerint közelebb ke­rülünk majd a városhoz. A jö­vőben megépülő villanyvasút- tal megrövidülnek a távolsá­gok. Szerencs új állomást is kap majd. A cukor- és a csokoládégyár bővül, korszerűsödik. Az utób­bira például néhány éven belül mintegy 180 millió forintot költenek. Amiről eddig még nem szól­tunk: a település fejlődése ter­mészetesen megkívánja az utak korszerűsítését, a vízve­zeték-hálózat bővítését, a köz- világítás fejlesztését. Fontos, megoldásra váró probléma a szennyvízelvezetés, és a köz­ségre a hegyekből lezúduló csapadék elvezetése. Bővíteni kell a kereskedelmi hálózatot, enyhíteni a raktározást gondo­kon. — Mi valósul meg ezek kö­zül néhány év múlva? — Az ÉMÁSZ megkezdte a község villanyhálózatának bő­vítését. 3—4 év alatt több millió forintot költenek e munkálatokra — hallottuk a felvilágosítást. EzzeL egyidejűleg korszerű­sítik is a -világítást, higanygőz lámpákat szerelnek fel több utcában. * A tervek, elgondolások, né­melyik már a közeljövőben, a többiek később, testet öltenek, megvalósulnak majd. S amint azt a tanácselnök említette, nagy szükség lesz majd a la­kosság áldozatkész segítségére, közreműködésére. Az eddigi fejlődés, az emberek magatar­tása biztosíték rá, hogy „lesz valami” a tervekből. S akkor az új Szerencs még méltóbb lesz múltjához. Gyárfás Katalin A-7,7, a mf!.íserel(iMvet olv sokszor bekanált mert mert évente nem ís egyszer pát, meg 4800 öl kukoricát, ő harag rossz tanácsadója az mindig a Kan keltével kezdő Aranykalász vezetői az MBS»»« ff Sfkszor bekapfilT, mert kapálja meg a £81det az ember, meg aláírta, kézírással pecsé- embernek... dik & csak a lenWivó lnsS5téi elnökéhez fordultakförökké őrzi a kapás ember hanem kétszer, háromszor, tejte a vállalást. Az ő fogadása termést ki takarítja be? — kérdeztem alig hallhatóan-, mert ennek a tisztes életű ka pás embernek ott lebegett em­léke a többiek közt, ott vibrált a hangokban és a megfakult szemek fényében. — Be lesz az művelve ezután is, meg be is takarítva, mer. Mihály bácsi családot is olyat nevelt, amilyen ő volt, szór galmasat, kötelességtudót -*• mondta az elnök. Ekkor határoztam el, hogy Répásj Mihélyról, a taWshsr kányi Haladás Termeiőszövefc kezet szorgalmas kapás embe­réről nekrológot írok. Adásáéit tisztesség neki így is, a nagy nyilvánosság és a sok-sok ka­pástárs előtt. De mert az el­nök szólt, hogy Taktaharkány- ban sokan vannak nagyszor- gahnú kapások, akik folytatják Eépási Mihály bácsi munkáját, engedtessék meg, hogy ide ír­jak még néhány nevet. Y ízkeleti József. Ö is 7Ű éves és ő js nyolc­ezer öl kapéinivslól vállalt. Pálíalusj Fe­renc, aki 73 éves, ugyancsak nyolcezer öl terüle­tet művel. Veres Ferenc, aki 58 éves, még ennél is többet: 4900 öl cukorrépát és 6400 öl kuko­ricát. És vannak még Tak is- haj-kánvban sokan, akik a fel­kelő Napba belenéznek, és belenéznek a lenyugvó Napba is, mert az igazi szorgalom mindig a Nap keltével kezdő­dik és csak a lenyugvó Nap tudja betetőzni. • Szeneire! József A telep kiürült. Minden kombájn, kévekötő aratógép és traktor „a terepen” van, a termelőszövetkezetek hatá­raiban arat. A műhelyekben csak a szerelők szorgoskod­nak. Csütörtökön, július 15-én munkába kezdett a Mezőkö­vesdi Gépjavító Állomás leg­újabb üzemrésze, a hengerfej­felújító műhely is. Papp Már­ton főmérnök végtelenül bol- : dog. — Nagyszerű műhely ez — ,. mondta—, páratlan az ország­ben, és ezt nemcsak én állí­tom, hanem a Földművelés- ügyi Minisztérium szakembe­rei is. Korszerű. Szünet nél­kül, futószalagon újítják fel a hengerfejeket. Hogy ez meny­nyire megkönnyíti a gépjaví­tást, csak az tudja igazán, aki maga is foglalkozik ezzel a munkával, A gépjavító állomás körzete hagy, majdnem az egész já­rás, huszonhárom termelőszö­vetkezet és az egyéniek is, bár azok kevesen vannak. Minden gép szerte a mezőkön, két műhelykocsi dupla mű­szakban állandóan köröz, fa­luról falura jár és segít a hi­bák elhárításában, az akadá- : lyok megszüntetésében. © — Sok az akadály? — kér­deztem a főmérnöktől. —■ Már nem — feleltei — Az első napokban gyakran jeleztek hibát, hiszen minden kezdet nehéz. Az idei termés tulajdonságait nem ismerhet­tük előre, ezért: csak üzeme­lés közben derült ki, melyik gépet hogyan kell beállítani. De ezen már túl vagyunk. Az őszi árpát mind learattuk, egy szál se maradt a járás­ban. Most kezdődik a búza. Abból aztán rengeteg van. De reméljük, különösebb baj már nem lesz, hiszen a gépek az őszi árpában nagyszerűen be- járatódtak. És külön öröm, hogy az égész őszi árpa ter- roést sikerült gyorsan, szem­veszteség nélkül magtárakba terelni, © Az aratás java, természete­sen, még hátra van, hiszen a búza és a tavaszi árpa a lé­nyeg. És égetően fontos ilyen­kor a gyors irányítás. Motor­ral, gépkocsival például, hi­bátlanul meg sem lehet ol­dani. Még a telefon is lassú. Gyorsabb, korszerűbb műszer kell. S ez a rádió. A Mezőkö­vesdi Gépjavító Állomás, a Mezőkövesdi termelöszövetke- ssetok és a mezőkeresztesi Aranykalász vezetői az MHS hiegyei elnökéhez fordultak ’Tlitségért Adjon rádiót. Bo­hete úgy ment el kö­zülünk, hogy mind a nyolcezer öi szépen be volt művelve, kétszer bekapálva. Munkáját karcsú kukoricaszárak, meg lomboslevelű répák őrzik, az­után őrzi majd jövőre a búza is, amit a répa után vetünk, mert abban is benne lesz még az ő kézimunkája, hiszen a jól megművelt répa földben nagyra nő a búza, nagy termést ad, és a gyom se éledhet benne ... Az elnök, a másik brigádve- zető, meg a fiatal KISZ-titkár némán, fejüket lehajtva hall­gatták Szatmári János szavait, mintha merengenének, vagy gyászolnának, mintha valami nagyon fájna nekik, Azután a másik brigádvezető szólalt meg, senkire se nézve, mintha magának mondaná a szavakéi. — Tisztességes életű, szor­galmas ember volt. Csak jó és szép szóval tudunk rá emlé­kezni, és ha lenne valami, ami­vel vissza lehetne hozni, én vállalnék bármit, csak vissza­hozhatnám. — Ezt mondta Fűkő Ferenc, a másik brigád­vezető. Azután a fiatal elnök, Kupái Zoltán folytatta. — Nemcsak dolgos, hanem nyu­godt ember is volt. Haragudni se tudott. Azt mondta, hogy a harag rossz tanácsadója az embernek... — No és a terület, amit vál­lait, azt ezután ki műveli, és a N em ismertem Répási Mihály bácsit, soha se találkoztunk, azt se tudom, milyen volt külsőre, mert csak ne­vét és életének szépséges tar­talmát ismerhettem meg egy héttel temetése után. Előbb brigádvezetője, Szatmári János szólt róla, hogy ő volt az az ember, aki mindig a legtöbb kapás területet vállalta. Az idén is 3200 négyszögöl cukor­répát, meg 4800 négyszögöl ku­koricát. Azaz nem is az idén, hanem még tavaly, december­ben, mert a takiarharkányi Haladás vezetői olyan embe­rek, akik szeretnek időben gondoskodni mindenről. — Akkor mentem el Mihály bácsihoz, decemberben, még jóval karácsony előtt — mondta Szatmári János, a bri­gádvezető. — Soroltam neki, hogy készül a terv, 260 hold cukorrépát, meg 450 hold ku­koricát szeretnénk. Mit szól hozzá és mennyit vállal? Bá­lintot, azután mondta, hogy jó lesz az a terv és vállal belőle öt holdat, vagyis nyolcezer ölet, mert mi ölben beszélünk, ha kapálásról van szó. Be is Írtam Mihály bácsinak a nyolcezer ölet, azaz 3200 öl ré­pát, meg 4800 öl kukoricát, 6 meg aláírta, kézírással pecsé­telte a vállalást. Az 6 fogadása mindig szent volt Most, egy i Most mégis egy kapás em­berről írok, sajnos, már csak nekrológszerűen, bár sokkal szívesebben írnék róla szép­hangú riportot, ha élne. Az én kapás emberemet Ré­pási Mihálynak nevezték. így szólították és írták hivatalo- i san. Amúgy, fiatalabb kora- ; ban, csak Miskának, azután , Mihálynak, úgy tíz-húsz esz- t tendeje meg tisztelettel Mihály bácsinak. A kapás emberek neve mellé különösen illik a „bácsi”. így van ez már szá­zadok óta, : Répási Mihály bácsi a takta- ; harkányi Haladás Termelő«zö- : vetkezet tagja volt, Kereken j hetven évig élte a földműves életét és ette hol keserves, hol 1 jóízű kenyerét, Ügy mondják: ötéves korában már tudott ka- i pálni, így aztán, ha a kapás ; éveket akarjuk számba venni, i majdnem egész élete ide ki- i vénkozik, az öt kiesi év híján ] hatvanöt. Hatvanötézör vette 1 elő Répási „Miska”, „Mihály”, 1 „Mihály bácsi” a kapát. Re- ] szelte, élesítette és kapált vele i szakadásig. Ha az összes földet i egymás mellé tennék, mind, ] amit 65 év alatt bekajtólt, ki- : tenne az talán ezer holdat is, j mert évente nem ís egyszer j kapálja meg a földet az ember, i hanem kétszer, háromszor, 1 néha négyszer is. i A földhöz mindig közel hajló kapás emberről ritkán írnak nekroló- t got. Talán azért, mert sok van belőlük, s azért is, hogy nemigen vágynak •ük nekrológra. Amíg élnek, övék a felkelő Nap, hunyorgó .szemmel néznek bele, de bele­néznek, mert a Napba szabad 'szemmel csak korán reggel és este lehet belenézni. Akkor, amikor a nagy vörös tányér a láthatár szélét pedzi, reggel. Azután a fényözön egyre erő­södik, terjed, a napkorong fel­felé hág a mindenség képzelt horizontján, s már nem lehet belenézni, mert izzik, vakítja a legjobb szemet is, és a fény­özön ráterül a Nap alatt dom­borodó végtelen mezőkre. Reg­geltől .estig az izzó tűztömb át­sétál keletről nyugatra, megint megpedzi a láthatói- szegélyét, sárgásvörösen izzik és mintha nevetne, megint elbújik a kép­zelt függöny mögé. A szorgal­mas kapás ember mindennek tanúja, ő belenéz a Napba reg­gel is, meg este is, kapanyélre Támaszkodva. Ezért sem kell ;nekí a nekrológ, az hírneves embereknek való, a kapás em­berről csak a többi kapás em­lékezik meg, no és a föld, me­lyet oly sokszor bekapált, mert örökké őrzi a kapás ember kezemunkáját. £av köpés ember nekrológja kor József őrnagy azonnal in­tézkedett. Pénteken már össze is állították a készülékeket és megkezdték a telepítést, a körzet kiépítését és beméré­sét. Az MHS megyei elnöksé­gének négy rádiója segít az aratásban. Egy Mezőkövesden, egy Mezőkeresztesen, kettőt pedig az állandóan mozgó műhelykocsikba építenek be. A kiszolgáló személyzetet a honvédség egyik alakulata adta, négy jól képzett és szol­gálatkész katonát. Öle ma már a rádiók mellett ülnek és azonnal fogják, majd továb­bítják a jelentéseket.-— Halló, halló figyelem! A mezőnagymihályi termelőszö­vetkezet búzatábláján egy kombájn leállt. A szerelőko- esit azonnal kérjük ■.. Vétel. És a szerelőkoesiban ülő ka­tona válaszol. Illetve, továb­bítja az ügyeletes szerelő in­tézkedését. Azonnal megyek. Vagy: jelenleg javítok, hívják a másik műhelykocsit. Aki nem csinálja, el sem képzel­heti, mennyire meggyorsítja és megkönnyíti az akadályok elhárítását a rádió. De nem­V <£> «A. «s». A dfe. 4b, «a* csak ezt. A termelőszövetke­zeti elnökök és agronómusok is rádión keresztül tartják a kapcsolatot a gépjavítóval, azon keresztül pedig a járás vezetőivel. Csak percek tel­nek el, s már születik is az intézkedés. A rádiókat ma még szerelik, bemérik, de holnap reggeltől kezdve teljes lesz az üzem. Az aratási munkát a négy katona segítségével ezután már . rá­diókon keresztül irányítják. Ezzel kapcsolatban mondotta a géjpavító állomás főmérnö­ke, hogy a rádiók bekapcso­lása az aratásba valóságos fő­nyeremény. Napokkal, esetleg egy egész héttel is megrövi­dítheti az aratás idejét. Bokor József őrnagy, az MHS me­gyei elnöke pedig így nyilat­kozott: — Mi minden tőlünk tel­hető segítséget megadunk az aratáshoz is. A mezőköyesdi járásban tavaly is működtek rádióink. Szükség esetén tu­dunk adni még néhány rádiót más járásokba is. Sz. J. Hegyalja kapuja — mondjál: Szerencsről. Találó ez az el­nevezés. A nagymúltú lcözség- . bői indulnak ki, s itt futnak ismét össze e táj útjai, ipari kereskedelmi és szellemi köz­pontja régóta Borsod szép é£ méltán híres vidékének, a Hegyaljának. Múltja gazdag és dicső. A régmúlt idők emlékei, s azok maradványai között járnak- kelnek, dolgoznak ma is az oti élők. Milyen lesz jövője? Aki jó értelemben véve egy kicsit ■s lokálpatrióta — márpedig melyik szerencsi ember nem az? — azt foglalkoztatja szülő­földjének, szűkebb hazájának holnapja is. Vannak, nagyon sokan szerelmesei, rajongó Szerencsnek. Érdeklődnek, s ha kell teltekre is vállalkoz­nak, önzetlenül, a község ér­dekében. Tóth Lajos, a községi tanács vb-elnöke mondja el mindezt, Ö a megmondhatója annak is, hogy azokon az előadásokon, amelyeket különböző foglalko­zású és érdeklődési körű sze­rencsieknek tartott a ^község távlatairól, mekkora érdeklő­dést tanúsítottak az emberek mennyi kérdésre kellett választ adnia. A mi beszélgetésünk témájr is az volt: milyen lesz a köz­ség képe, hogyan változik me; a jövőben, milyen tervek, el­képzelések kormányozzák majc Szerencs - holnap ezt a változást A tanácselnök szekrényében sok-sok dosszié, tervek, rajzok. Ezeket lapoz­zuk át, terítjük ki, hogy szem­léletesebb legyen a beszéd. fi jövő: II ezer lakos — Szerencs fekvése, adott­ságai teszik, hogy mindig szívó hatása volt a környékre. A két gyár, s az egyéb munkaalkal­mak, s csupán az a tény, hogy távolságban is közelebb esik ^ városhoz, régóta sokakat von­zott. Ebből indultak ki a ter­vezők is — mondta Tóth Lajos. Az általános rendezési terv szerint néhány évtized múlva alaposan megváltozik a jelen­legi Szerencs. A környező községek hozzácsatolásával, s egy új, modern központ kiala­kításával lakosainak száma mintegy 18 ezer lesz. A község új része a legkorszerűbb épít­kezési, települési elvek szerint jön majd létre. S mivel itt építenek majd 2400 új lakást, ipari objektumokat munkaal­kalmak teremtésére, valamint a szükséges szociális, kereske­delmi és kulturális létesítmé­nyeket — természetes, hogy akkorra oda tevődik át a hang­súly, a közigazgatási szervek is új otthont kapnak majd eb­ben a községrészben. Részletes rendezési tervek kapcsolódnak az átfogó, nagy tervekhez, s egészítik ki azo­kat. A közeljövőben (öt-tíz éven belül) sok minden meg­valósul ezekből az elképzelé­sekből. A mai Szerencs, mint alközpont, ugyancsak más ké­pet ölt. Eltűnnek később a ma még megtalálható sikátor-ut­cák, új létesítmények egész so­rával gazdagszik; korszerűsíte­nek, szépítenek sok, most még más célra használt épületet. Említsünk meg néhányat az új létesítmények közül! A fő ut­cán már szépen halad az OTP tetszetős, modern székhazának építése, korszerűsítik a tüdő­gondozót. Elkészültek az auto­mata gépekkel, naponta 140 mázsát termelő kenyérgyár tervei — jövőre már épül. Megrendelték egy tizenhat tan­termes gimnázium terveit, az idén négy teremmel bővül az általános iskola. Jövőre kezdik építeni az első, tizenhat laká­sos állami épületet. fdepforp'inj iziionl fesz a var A Rákócziak légi fészke ma még koránt sincs olyan álla­potban, s nem arra használják, amire kiválóan alkalmas. Ke­resve sem lehetne alkalmasabb helyet találni Szerencsen az idegenforgalom és kulturális központ számára. A szakembe­rek, akik megálmodtak a hol­nap Szerencsét, gondoltak erre, s terveikben ennek értelmé­ben foglalkoznak a várral. áverése mellé guggol. Nem működik a manipulátor. Keresi a hi­bát. Homlokán verejtékcsep- pek gyöngyöznek a melegtől és a türelmetlenségtől. Bárkivel is beszélünk, az emberekben nyugtalanság vibrál. A meleg teszi? Az is. Néha összefutnak a bajok. Bárhogy is vesszük, a hen­gersor még új, vannak gyer­mekbetegségei. Gondot okoz az is, hogy íeledékenység, vagy más ok miatt nincs elég tartalék alkatrész. Van­nak esetek, amikor egyik­másik ember elég felülete­sen javít. De szerencsére ott az előhengerész, aki árgus szemmel figyel. Valahogy úgy, mintha a sor kizárólag az ő tulajdona lenne. Volt eset, amikor ilyen párbeszéd is lezajlott. — Szakiként, így nem tehet csinálni. A szaki hetykén odacsapta. —- Mi köze hozzá? — Az, drága szakikám, hogy ha maga rosszul csi­nálja, akkor nekünk hamar beugrik egy hiba, és megérzi az egész gyár. Hát meg, az biztos. Az első félévben húszezer tonnára nőtt az adósság ti durvában. Ezt érzi a gyár, érzik az em­berek, mert ha nincs teljesít­mény, soványodík g boríték is. És hogy bántja-e ez az embereket? De még meny­nyire. — Mi akkor érezzük jól magunkat — jegyzi meg Stéfankó Ferenc forrasztár —, ha a durva úgy dolgozik, mint az óra. Ha a daru ki­emel egy öntecset, mindig arra gondolok, no ebből ki tudja hány kaszát, csapágyat .készítenek majd. Milliós ér­tékek vannak itt a kezünkre bízva, s mi ezekét az ér­tékeket szeretnénk minél gazdaságosabban feldolgozni. Csak hát — tárja szét karját — sokszor nem rajiunk mú­lik, ha a munka akadozik. A durvahengermű meg­elevenedik. Jön a déíutános ■ műszak. Figyelem az érke­zők pillantásait. Mintha leg­alábbis mindegyik meós lenne, úgy néz körül a munkahelyen, vajon hogyan haladtak a délelőttösök, nincs-e valami hiba. Leerhez egy középmagas, élénk pil­lantásé fiatalember lép. Hosszasan társalognak. Az újonnan érkező Kádas Imre, blokksori előhengerész, brj- gádvezető. Jönnek a brigád­tagok is. — Jó pihenést, szórakozást. A hazafelé indulók közül Balaton visszafordul’. — Nekem most kezdődik a második műszak. __ — Hazat építek. A hőség egyre nagyobb, A hőség ilyenkor, délután kí­nozza legjobban az embere - i két. — Meleg van. — Meleg. Csorba Barna i pár szí — Meleg van! ) A két hengerkormányos, ; Balaton László és Fábián 1 Pál szinte egyszerre fordul ] hátra a kormónypadon. Pil- < lantásuk azt kérdezi, vajon kire vonatkozik ez a megálla- ■ pítás. A városból az LKM-be tévedő látogatóra, vagy órá­juk. Mert meleg van a vá­rosban is. A- Nap izzó suga­rakkal bombázza a kőrenge­tegeket. Tikkasztó meleg ter­peszkedik a házak között. A járdán itt-ott, a felmelegedő bitumenben élesen kirajzo­lódnak a tűsarkú cipőcskék nyomai. Aki teheti, a hűvös­be húzódik, vágj’ a strandok vizében keres enyhülést. De mi a városi hőmérséklet a hengermű levegőjéhez ké­pest? A kemencék, az izzó öntecsek, az átmelegedett csarnok ontják magukból a hőséget. Még a légkondicio­náló berendezésen is meleg levegő áramlik az üvegfalú kormánypadra. Fábián a fal­ra helyezett hőmérőre néz. — Most kellemes a levegő. Alig 38 fok. — Alig?! — Mértünk mór 54 fokot is — közli Balaton. •— És kinn? A hengerdé- ben? — 50—60 fok. A két ember remekül meg­érti egymást. — Kitaláljuk egymás gon­dolatait is. Kell is. A nagy monstru­mot egyszerre ketten irányít­ják, működtetik. A munka úgy kívánja, hogy mindket­tőjüknek előre tudniuk kell, mit akar tenni a következő pillanatban a másik. Egy pillanatnyi elmélá- zásból — világosit fel Bala­ton — sok ezer forintos kár származhatna. — És? Volt már ilyen? — Nem lehet. A másik azonnal észreveszi a tétová­zást, és mér szól is: Vigyázz! Nyugodtan beszélgetünk. Nem zavar a munkában. A hengersor hosszú percek óta áll. A brigádvezető türelmet­lenül rohant a forrasztárhoz, de az, a kormánypadról is jói látni, tehetetlenül tárja szét karjait. Leer csalódottan ballag vissza. — Mi van? — Helyhiány. Meleg öntecs lenne,; a blokksor most hibátlan, de a legyártott anyag „folyója” valahol eldugult. Á henge­részek bosszankodnak. — Mennyi értékes perc! — Csak perc? — Néha órák. Van, ami­kor napok. Mozdulatlan a bugasor is. Itt is helyhiány? Lippai Já­nos, a brigádvezető türelmet­lenül szól az egyik kormá­nyosnak. — Laci, keresd már meg a szerelőt. Az ugrana, de nincs rá szükség. A szerelő mér jön is, s a kapcsolószekrény

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents