Észak-Magyarország, 1965. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-06 / 132. szám
Vasárnap; 1985, Jűnitts 8. ÜHS&9SBS8I CszäkmagtarorszAs 8 Ä cfeeemlberi párthatározat irégffe&eftésasrél BfElátkozik «ft*. H&rg&s Gyula k&hé- és gépipari miniszter E>r. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter válaszolt néhány olyan kérdésre, amely e fontos népgazdasági ág fejlődésével, problémáival kapcsolatos és széleskörű érdeklődésre tarthat számot. Az alábbiakban közöljük a kérdéseket és a miniszter válaszait. pacitás teljes kihasználását. A termelékenység fokozására a gépiparban — figyelembe véve műszaki és szervezési lehetőségeinket, valamint egyéb tartalékainkat — a vállalatok mintegy 3 százalékos normaóra csökkentést terveztek. A félév végéig befejeződik a nor— Hogyan hajad a párt Központi Bizottsága decemberi határozatának megvalósítása a kohó- és gépipar területén és melyek az ezzel kapcsolaiós főbb tapasztalatok? — Az említett nagy jelentőségű határozat úgyszólván a kohó- és gépipar valamennyi területét érinti. E nyilatkozat keretében természetesen nem foglalkozhatom minden kérdéssel, csupán néhány fontosabb tapasztalatról, eredményről tehetek említést. A gépipari termelés idei mérsékeltebb növelése mellett a szükségletek kielégítése mindenképpen elsőrendű feladatunk; azonban csak a feltétlenül szükséges termékek gyártására, elsősorban a fizetési mérleg javítására szabad a népgazdaság által rendelkezésünkre bocsátott eszközöket és belső tartalékainkat felhasználni. A jelenlegi helyzetet úgy ítéljük meg, hogy amennyiben a még hiányzó export rendeléseket, a külkereskedelemmel közösen, időben biztosítani tudjuk, idei exporttervünk teljesíthető. Ebben fokozottabban kívánjuk érdekeltté tenni vállalatainkat. Ezért a gépipari vállalatok exportjának több mint 60 százalékára (a kohászata vállalatok teljes exportjára) a forintos exportterv mellett — kísérleti jelleggel — kiadtuk a deviza-forintos terveket is. Az önálló külkereskedelmi jogú és ezekhez szorosan kapcsolódó vállalatoknál az export premizálását is a deviza-terv teljesítéséhez kapcsoltuk, a többieknél pedig a deviza és forint arányának javítását ösztönözzük többlet prémiummal. Az exportfeladatok mellett igen fontos népgazdasági érdek fűződik a Dunai Vasmű hideghengerművének határidőre történő megindulásához. E beruházásunk egész fémfeldolgozó iparunkra kedvező hatással lesz. Intézkedéseink eredményeképpen a próbaüzemeltetés határidejét körülbelül egy hónappal előbbre hoztuk, jóllehet a külföldi gépek beérkezése késett. A gondos szervezés, a gyors anyagbiztosítás, a vállalatok jó együttműködése az építőkkel, biztosítja a Lenin Kohászati Művek úgynevezett „0”-ás mélykemencéjének rövidebb határidőre történő megépítését; lehetővé teszi az előző évi durvaherigerművi rekonstrukcióval létrehozott karnak felülvizsgálata. Az ezekből, valamint a műszaki fejlesztésből várható megtakarításokból előreláthatólag teljesíthetik a kitűzött feladatot. A munka termelékenységével szorosan összefügg a létszámgazdálkodás. Ebben a tekintetben is több intézkedést lettünk. A többi közt olyan módszert vezettünk be, amely biztosítja, hogy tartós létszám- megtakarítás esetén a vállalatok a megtakarított létszám béralapjának jelentős hányadát felhasználhatják. Ezzel is ösztönözni akarjuk vállalatainkat a takarékosabb munkaerő- gazdálkodásra. A lélszámgaz- dálkodási munka javulása és a Munka Törvénykönyvének módosított rendelkezései következtében csökkent vállalatainknál a munkaerő hullámzás. Bérgazdálkodásunkban folytattuk az előző években elkezdett differenciálást. Intézkedéseink eredményeként csökkeni a túlórafelhasználás; az 1965. I. negyedévi fajlagos túlórafel- használás 16 százalékkal volt alacsonyabb a tavalyi I. negyedévinél. Jobban kell érvényesítenünk az anyagi felelősséget; itt még mindig gyakori a túlzott liberalizmus. Céljainkat csak jó vezetéssel valósíthatjuk meg. Sok még a tennivalónk a minisztériumban és a vállalatoknál egyaránt. A minisztériumban nem kielégítő az irányító, ellenőrző munka és nem elég gyors az ügyintézés, a vállalatoknál pedig — a nagyobb önállóság igénylése mellett •— gyakran találkozhatunk felelősséget áthárító törekvésekkel. Nagyon sokat, kell még javítanunk a. vállalatok belső szervezettségén, sürgető feladat az ügyvitel egyszerűsítése. Ennek érdekében öt különböző vállalatunknál széleskörű szervező munka indult, a többieknél pedig megkezdték a szervezeti felépítés, az ügyvitel felülvizsgálatát ás az egyszerűsítésre vonatkozó tervek kidolgozását. Bízom abban, hogy ezeknek az intézkedéseknek is * meglesz a kívánt eredménye. — Gyakran érkezik panasz az üzemektől a nem kielégítő anyagellátásra. Milyen intézkedéseket tesz a minisztérium az anyagellátás mciavi- tására, folyamatos biztosítására? A termelő üzemek folyamatos anyagellátása — 480—500 ezer gyártmányféleség mellett — rendkívül bonyolult feladat. Ezért is ma még elég gyakran tapasztalható a termelésben anyaghiány, A problémát nagyon sokféle ok idézi elő. Ezek közül csupán néhányat említek. Az anyagmegrendelési határidők sok esetben megelőzik a készáru rendelések feladásának határidejét. A vállalatok jelentős részénél indokolatlaii készletnövekedés tapasztalható — a helytelen anyaggazdálkodás következményeként. Ezek az elfekvő, felesleges készletek más vállalatoknál hiányoznak. E néhány példából is kitűnik, hogy még igen sok a tennivalójuk itt a különböző szerveknek. Ezek a kérdések egyébként összefüggnek egész gazdasági mechanizmusunkkal, amelynek népgazdasági szintű felülvizsgálata most folyik. A vizsgálatok eredményeként, a problémák megoldására javaslatok készülnek. A gépipar egyik legfőbb anyagszállítója a kohászat. Ezért fontos, hogy a kohászat a felhasználó vállalatok rendeléseit határidőre, tételesen teljesítse. A. jövőben még szigorúbb követelményt támasztunk kohászati vállalatainkkal szemben. A negyedéves programszerűséget havi teljesítésre kívánjuk változtatni, hogy még egjamletesebbé tegyük a szállítást. Az anyagellátásban fontos szerepet betöltő másik vállalati csoportunknál, a készletezőknél állandóan bővítjük a kiszolgáltatható anyagok körét. E területen még közel sem használtuk lei az összes lehetőséget. Jelentős lépésnek tekintem azokat a határozatokat is, amelyekkel különböző, továbbfelhasználásra kerülő félkésztermékek készletezését a termelő vállalatok hatáskörébe utaltuk; ezzel a termelő és felhasználó vállalatokat közelebb hozzuk egymáshoz. öntödéink, kovácsüzemeink elmaradt fejlesztésük miatt ma sem mennyiségben, sem minőségben nem tudják a gépipar igényeit teljes mértékben kielégíteni. Tehát az öntvényekben és kovácsoltárukban jelentkező hiányok megszüntetése érdekében meggyorsítjuk a megkezdett kisgépesítési beruházásokat, s az említett vállalatoknál is szigorúbban megköveteljük a programszei'űsé- get. Sajnos, vállalatainknál az anyag'norma-készítés és a gyáron belüli anyaggazdálkodás rendjét szabályozó utasítás végrehajtásában hiányosságok tapasztalhatók. Sok helyen ma még nagyobb súlyt helyeznek a beszerzésre, mint a gazdálkodásra. Szigorúbb ellenőrzéssel kívánjuk ezeket a vállalatokat rászorítani a megfelelőbb gazdálkodásra, az anyagnormák ' műszaki előkészítésére, kalkulációs elemzésekre és szigorúbb utalványozási és elszámoltatási rendszer si.b. alkalmazására. Az elfekvő készletek hasznosítására 1965-ben a vállalatok kedvező lehetőségekhez jutottak. Éljenek jobban ezekkel az anyagi szankciók nélküli lehetőségekkel és akadályozzák meg újabb elfekvő készlelek keletkezését-! — Várható-e jelentősebb fejlődés a mezőgazdasági pépekhez szükséges alkatrészek. gyártásában, különös tekintettel a. hazai gyártmányú traktorok alkatrészellátására? — A szükségletek pontos felmérése, az igények helyes tervezése és kellő időben történő bejelentése elősegíti a szükséges gyártó kapacitások biztosítását. Amennyiben mulasztás történik, a kapacitásbővítés csak késve valósítható meg és az ellátásban feszültség jelentkezik. Az idei ellátást ez a feszültség jellemzi. A tárca különböző intézkedéseket tesz az előző éveknél nagyobb mértékű igények kielégítésére. Részben beruházásokkal teremtünk további kapacitásokat, részben pedig több érdekelt üzemben folyamatos műszakra térünk át. A harmadik öléves tervidőszakban a mezőgazdasági gépes traktorgyártás jelentős fejlesztését tervezzük. Fejlesztési terveinkben a pótalkatrészellátás megjavítására is fontos intézkedések szerepelnek. A bonyolultabb gépeknél, elsősorban a traktoroknál az említett tervidőszakban áttérünk a service-szerű alkatrészellátásra. Ezzel biztosíthatjuk majd a jelenleginél jobb, gazdaságosabb pót-alkatrészellátást. A vállalatokat addig is jobban érdekeltté kívánjuk tenni az alkatrészgyártásban. Ezért a jelenlegi műszaki-gazdasági mutatóinkat, valamint korábbi rendelkezéseinket felülvizsgáljuk és a szükséges módosításokkal ösztönzőbbé tesszük azokat. Ha tervezett intézkedéseink párosulnak a mező- gazdasági gépek gondosabb üzemeltetésével és karbantartásával, akkor az alkatrészellátás gondjai fokozatosan enyhülhetnek. — A KGM fejlesztési terveiben hogyan érvényesülnek a vidék lakosait közvetlenül érintő iparosítás szempontjai? — A minisztérium gyártelepítési és üzemfejlesztési tevékenységében jelenleg is fontos szerepe van a vidéki ipartelepítésnek és ez lényeges szempontja a készülő III. ötéves tervünknek is. Közismert, hogy a gépipar jelentős része ma még Budapesten működik. Alapvető változás csak új vidéki üzemek telepítésétől várható. Ilyen célból választottuk az iparvállalatok összevonásánál többször azt a megoldást, hogy az új vállalatok központjául — ahol erre lehetőség volt — vidéki telephelyet jelöltünk ki. Továbbá illetékes szervekkel kijelöltük azolcat a fővárosi üzemeket, amelyek a III. ötéves tervidőszak végéig Budapesten megszűnnek és új vidéki telephelyen folytatják működésüket. Tájékoztatásul közölhetem, hogy az idei gépipari beruházások 43 százaléka, a kohászati beruházásoknak pedig több mint 70 százaléka vidéki beruházás. Elhatározásunk í’ealizá- lását lassítja, hogy az ilyen jellegű beruházások jelentős építkezéseket igényelnek. Mivél pedig az építőipar jelenleg és előreláthatólag a következőben is népgazdaságunk egyik szűk keresztmetszete, azzal kell számolnunk, hogy a vidéki ipartelepítések nem valósíthatók meg a kívánatos ütemben. Ebben a tekintetben mindenesetre nagy segítséget nyújthatnak a helyi kezdeményezések — mondotta befejezésül dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter. Magasra jutottak Á llunk a deszka-korlát mellett, három emelet magasban. Körülöttünk homok, tégla-törmelék, malter. Nagy Ferenc meg azt mondja: — Tudja, ez egy kórterem. Itt balra három ágy lesz és jobbra is annyi. Az ajtó mellett a mosdók helye. Vascsövek, drótok állnak ki a falból. Nehéz még ideképzelni a kórházi rendet, tisztaságot. Pedig az lesz itt. Mikorra is? — 1966. december 31-re készen át kell adnunk az épületet — és Nagy Ferenc, a 31. számú Építőipari Vállalat művezetője elégedetten mosolyog, amikor körülnéz. — Meg is csináljuk akkorra! Hosszú, zsiráfnyakú daru úszik el mellettünk. — Ez a Rapid csuda nagy segítség. Éneikül nem lehetne ilyen tíz-szintes házat építeni. Mert kérem, itt csupán egy-egy H-elem négy tonna! A Rapid-darun, vagy harminc méter magasban, ránk mosolyog a gépkezelő. Mintha értené a szavunkat. — Cseh Lajos — mutatja be így, távolról a művezető — ügyes fiú. Képzelje csak el. hány munkáskezet helyettesít a masinájával. Mert ha egy ilyen épületet téglából kellene rakni! Nem is lehetne megcsinálni. Ehhez már korszerű épületelemek kellenek. Vasbetonból. Méghozzá, nem is akármilyen vasbetonból! Csak ilyen a jó, ami így cseng, amit mi csinálunk. L enn. a leendő kórház udvarán modern „vályogvetők” — emberek, akik vasvázakba öntik a betont. — Vasbeton-,,vályog”? — Nagy Ferenc nevet — Hát igen, talán így is nevezhetnénk. Legalább emlékeztetne az egykori keserves vályogvetésre, vagy mondjuk, azokra az építkezésekre, amiken a magam korabeliek kezdték a munkát. Például 32 évvel ezelőtt, amikor én is kőműves- tanuló lettem Egerben. De hát, szerencsére azóta sok minden megváltozott. Jómagam is valamikor kis építkezéseken kezdtem, falusi házakon és ugye azóta mi, építők is egyre magasabbra jutunk. Lakóházak, bölcsődék, óvodák, iskolák, művelődési házak, vagy például itt, ez a kazincbarcikai új kórház. Kilenc emelet. Tíz szint. Gyönyörül Tudja, hogy Karcagon is felépítik ugyanezt a kórházat? 450 férőhely! Tágas, szép, új háza a gyógyításnak. Képzelje el: kívülről nem lesz semmi vakolás, csak üveg és alumínium. Csupa csillogás... A magasból nagyon szép a táj: távolabb a vegyikombinát kéményei fölött sárga, szürke és fehér füstszálak. lebegnek, közelebb égjük oldalról az új város színes házai, virágos, hintás játszóterek, másfelől piros-cserepes falusi házacskák. Előttünk egy zöl- delő domb mellett tarka tehenek csapata legelészik. — Ezek hamarosan eltűnnek a tájról. Mármint a domb is, meg a csorda is — s hogy csodálkozom. Nagy Ferenc megmagyarázza: — A dombot hamarosan elviszik a dózerek, meg a dömperek. Mert a kórház előtt park lesz. Kell a föld a pla- nírozáshoz. A legelő meg? Ott lesz a következő munkánk: új irodaházat építünk a tanácsnak és a pártbizottságnak Szép munka lesz az is. Nyolc emelet! Mondtam, hogy mi most már magasra jutottunk ... És itt minden átmenet nélkül arról kezd beszélni, valamikor hányszor megtörtént vele, hogy Egertől Pestig nem volt útiköltségre pénze. A munka pedig Pesten volt. És a munkát el kellett vállalni. Bármi áron. — Az építkezéseknél felvonulási cementraktárakban aludtunk. mragy Ferenc családja most I* is Egerben él. A művezető pedig itt, Kazincbarcikán. a munkásszálláson. — Első osztályú, príma he- ljúink van kérem. Van 1 ott rádió, televízió, mindenféle újság. Amikor hét végén hazamegyek, kérdezgetnek is eleget a gjrerekek. Mert van még két iskolás fiam. Az idősebb, Miklós például festő akar lenni. Szigorúan az építőiparban. Feri meg csak azt mondogatja: „Én művezető leszek, mint az édesapám”. Mire én: „Tudod fiam, ha tanulsz, bármi lehetsz. Persze, művezető is. És nem is annjú keserves év után, mint én lettem”... Az építkezéshez hernyötal- pas, kék daru közeledik. Jön segíteni a 31. Építőipari Vállalat 86 emberének. Ügyesen kikerüli a magaslábú reflektorokat, amelyek itt az építők éjjeli munkájához adják a fényt. Nagy Ferenc még egyszer körülnéz a leendő kórteremben, elégedetten megkopogtatja a csengő betonfalat és a deszka-korláton át lekiált egy kék-zubbonyos embernek: — Megyek Pista! 4 zlán búcsúzóul felémi — ö Török István, az egyik brigádvezetőnk. 16 tagú szocialista brigádja van! Rultkay Anna Foto; Szabados György — Szép munka ez a kórház = az építők és a kazincbarcikaiak órliniér«.
