Észak-Magyarország, 1965. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

4

ÉSZ AKM AGY AEOESSÁO

Vasárnap, 1965, Június 8.

HEVESI ATTILA:

Ilyen arcú Ifjúság

A l-silfX azt mondja: „az ben védelmezője és tovább- -fJUU ember a halál fejlesztője is. szügyébe vert dárda”. Vagyis Részben e felismerés nyo- Szoíoklesz-i és Gorkij-i fö- mán s más indítékoktól vezé- galmazás szerint: csoda- A reive, sok-sok kritikusa van csoda megújítása, újjáterem- ifjúságunknak. Szinte az egesz tése ifjúságunknál kezdődik. 5 társadalom. Ki így. ki amúgy

nagyapáinknál ér véget Hogy milyenné alakul az emberiség. útjait milyen ösvényekre vezérli tudása, bölcsessége, ez nagymértékben függ a fák- lyavívők, az ifjak erkölcsipolitikai magatartásától. Ezért a XX. század második

ítélkezik a mai fiatalok fölött. Vannak túlzók, akadnak elnézők, s szép számmal találkozunk igazságos döntőbírókkal is.

sokféleképpen értesül ifjúságunk ..viselt dolgairól”, minden moeA közvélemény

szívesen orientálódik a meg- hökkentés forrásai irányába;

felében a gazdaggá, vagy bé- canatáról. Mi tagadás: maga nává tevő energia felszabadí- a sajtó, a rádió, a televízió tásának századában világjelenség az ifjúság magatartásának vizsgálata, a jövő le- olyan fiatalokról, akik éjsza- hetőségeinek felmérése, az if- ka tizenöt személygépkocsit júság életérzésének nvomon- feltörtek, vagy szórakozásból kftvet/St«* „megruháztak” egy szerelmespárt a Duna parton. A szen- A szocializmust építő né- záció erejével hat. ha. olvas- pek táborában tisztább, kör- Suk: a fiatalok itt és itt le- vonalazottabb térképek mu- ütötték a taxisofőrt, kiraboltatják az ifjúság hadállásait, ták, majd kereket oldották. A mint a kapitalista országok- huligánok rendbontásáról ér- ban. Ez annak a biztos fel- kező hírek szintén gyakori ismerésnek eredménye, hogy beszédtémákká válnak. Ha az ifjúság a jogutódja szocia- tiszteletlenül viselkednek a lista vívmányainknak s egy- fiatalok, s ha az érzéketlenHa akarnál se

Ha akarnál se tudnál már elmenni tőlem, mert este, mikor kirakod párnádra a déleiőttök, délutánok a.karva-akaratlan hazahozott bogáncs-kincseit: külön az eget, külön a füstöt, kézszorításomat, az utcát, külön az utca szemetjét, a visszafojtott vágyakat érdes-bőrű újjaim játékát, félmondatokat, miérteket,

— én melléd ülök, s nem engedem, hogy kiilön-külön végigvizsgáld őket, visszarakok mindent helyére: a füstöt az égre, a szemetet az utcára, visszafojtott vágyaid véredbe, érdesbőrű újjaim szorítását a kezedre, a félmondatokat a lila-zöld tavaszi csendbe, miértjeinket vissza, a szánkra...

,.. s úgy alszol el, hogy feketekeretes szemüvegemet látod lehunyt szemed alatt, s mikor felébredsz, az ablakkereten betekintő reggelben is összehúzott-szemű nézésemet keresed.

Ha akarnál se tudnál már elmenni tőlem.

Pedig én nem vagyok ott,

csak otthon ülök mosolyogva,

sok, unott semmi után

Örülve neked, kis valaminek,

s tudom, hogy nyertem:

(dupla vagy semmi) magamat, s téged.

Vem akarok lelkiismeretfurdalásod lenni,

de szemtelenül-hirtelen jött magamnak

bitorolni-akarásom nem lehet

úgyse megmagyarázni.

önző vagyok, de ha hagynálak menni

senki se tudná önzetlenséggé váltani

versemet, gondomat, tetteimet

és tudom, hogy adhatok én is olyat magamból

amiért érdemes még a lelkiismeretfurdalás is.

De nem ez akarok lenni.

Csak másik főszereplője annak a képnek, melyet nem hagyok neked kielemezni, csak nézni — s így

ha akarnál se tudnál már elmenni tőlem!

ség. az unalom peremére keveredett ifjúról szól a krónikás. kész a sumvnás ítélkezés: ilyenek a mai fiatalok. Pedig milyen nagy különbség van a nótórius huligán, a rendbontó és a tiszteletlen fiatal között!

A gyakori summázás hallatán meglepődést okozott egy ellentétes előjelű megnyilvánulás Sárospatakon, a Diáknapok egyik programján. Szólóénekesek. szólóhangszeresek versengtek a dobogón nagy felkészültséggel, tiszteletet árasztó magatartással. Színvonalas, megkapó volt ez a verseny, az egyik idős néni meg is jegyezte: Ilyenek a mai fiatalok! Hinni sem akartam a fülemnek, mert a jobb- Lndulatú igazságosztás közben sem találkoztam ilyen merész általánosítással. „Szenzációsak ezek a fiatalok!” — kiáltott fel Komáromy Béla, a pataki Tanítóképző Intézet igazgatója zenehallgatás közben.

Szenzációsak? Mert szépen, illemtudóan énekelnek és muzsikálnak? — berzenkedett bennem az ördög-angyal, az ifjúság arculatának „kéttónu- sú” megrajzolója.

Füleltem ■,KsJ“S‘S

éve tanulhat zongorázni”. „Azt hiszem, nyolc év áll a tudása mögött”. Tíz év, nyolc év, öt év. .. Szenzáció? Valóban az. A fiatal, ki a pódiumon áll, jeles, vagy jórendű bizonyítvány megszerzésének reménye mellett naponta 2—3 órát zongorázik, hegedűi, vagy fuvolázik. öt. vagy tíz éven át rendíthetetlen szorgalommal. Megméretése a zsűri előtt három-öt percig tart. A versenyző hetekig, hónapokig készült erre az öt percre.

Megindulással összegeztünk magunkban: igaza van az idős néninek — ilyenek a mai fiatalok. Pusztán a teljesség kedvéért módosítunk ezen a hízelgő megállapításon: Üyeii&te is szép számmal akadnak fiataljaink sorában. Hiszen Sárospatakon csaknem három és félezer középiskolás és iparitanuló versenyzett. Ha a megyei és a különböző helyi döntőkre, válogatásokra gondolunk. több tízezerre tehető azoknak a száma, akik az életcéljaik közé „bekalkulálják” az előrehaladás, a félemelkedés nemes tényezőit: a művészeteket, az irodalmat, a sportot az etikai magatartást

Patakon is örömmel tapasztalhattuk: fiataljaink nagy részében él a többetakarás, a tudás megszerzésének széles skálán történő vágya. Ha a közönség, az olvasótábor hallotta volna azt a drukkol ást, azt a bíztatást amelyet a fiatalok egy-egy arany-, ezüst-j vagy bronzérem megszerzésének érdekében kifej tetteki akkor jogosan születhetett volna meg bennük az ítélet: ilyen a.rca is van a mi ifjúságunknak.

Sajnálatos

tozó ipari tanuló nem túl érdekes manapság az írót újságírói toll számára. Azt a fiatalt sem teszi meg senki sem hősének, aki negyven, vagy negyvenöt verset tud könyv nélkül. „Szürke” eseménynek tartják, ha valaki hetente két estéjét is feláldozza a versmondásnak, az irodalmi színpadnak, a színjátszásnak, vagy tánctanulásnak. Maguk a fiatalok sem dicsekszenek ilyesmikről. Könyvgyűjtés, otthoni, kis ifjúsági könyvtárók létesítése manapság nem „kér- kedési” téma. Vannak divatos témák, magatartási „sémái;”, amelyekről illik tudni egyet s mást Ilyen a tánc, a gitárzene, a divatos dzsesszmuzsikusok, zeneszerzők neveinek ismerete, a sport, az autóstopp, s még sok egyéb. Felszínes „divatjegyek” ezek: ma már mindannyian tudjuk, mennyi mindennel, mennyi hasznos dologgal foglalkoznak fiataljaink, anélkül, hogy ezt nyíltan,. . lépten-nyomon meg- vallanák. Csak amikor egy- egy nagyobbszabású verseny, az iskolának kivívandó becsület jelszavát írja fel a zászlóra, akkor lépnek sorompóba a fiatalok, megmutatva tényleges tudásukat, alakuló magatartásukat a művészetek iránti rajongásukat magasfokú érdeklődésüket

Norrt ért megismerni tia- tatjaink eme nemes törekvéseit sem. Az ifjúság tablója, amely állandó reflektorfényben áll, igazságosabb, precízebb megvilágításba kerülhet. S erre nagy szükségünk van. mert társadalmunk vizsgáztatása is egyben, fiataljaink erkölcsi-politikai magatartásának mikéntje.

A társadalom erőfeszítéseinek, nem tesz jót. ha pedagógiai gyengeségeit eltúlozzák, s kevésbé „látványos” és kitapintható eredményeit elhallgatják.

Párkány László

riss mozgású, magas termetű nőt köszönt a taps a Parlamentben. Nagy Gyulánét, a tokaji egyes számú általános iskola, pedagógusát, egyikét az ország tizenhat nevelője közül, akiket a Parlament kupola- csarnokában a Kiváló tanító címmel tüntettek ki. Ünneplő ruhás emberek, fényképezőgépek. .Tupiter-lám.pák. kézfogás, csillogó kitüntetés, gratulációk... még túl közeli az élmény, szinte még el sem, múlt. itt él, itt vibrál a közelben az ünnep minden mozdulata., minden pillanata, kellemes feszültséggel, izgalommal töltve meg a levegőt. És ami a pénteki nap emlékezetes eseménye óta elmúlt, az is valahogy mind hozzá A tartozik a kitüntetéshez, az ünnepléshez, a most már mindig is feledhetetlen. szép élményhez

Mint ahogyan a felemelő, ünnepi élménnyel díszes péntekhez az előző napok, évek, évtizedek munkája, nyugvást, pihenést alig-alig ismerő tevékenysége is hozParSameetfben

Ünnepelték

kílkod.ő, jobbat akarásban soha él. nem fáradó tevékenység, az a lelkiismeretesség, igazsó,gszeretet, amelyről kollégái. munkatársai azonnal, az első percekben szólnak, amikor valaki Nagy Gyuláné nevét: említi. Szinte mindenki a tiszta, veretű, nemesen hangzó pedagógus- nők ismeri, aki soha nem töpreng a lemondás nagyságán, a „mit ér meg”-en. ha a gyerekekről van szó. de nem ismer elodázást akkor sem, ha valamelyik szülő fordul hozzá olyan kéréssel, ami nem is tartozik szorosan a pedagógus munkakörébe.

Mindenki tudja róla: egy osztályzaton... egy érdemjegyen képes napokig töprengni Vajon helyesen ítélt-e a tanulóról? Gyakran kollédott, mit nem tudott s felelő. Szerintük mit érdemel? És ugyanilyen lelkiismeretesen, következetesen küzd egy-egy nem iskolai ügyért is, ha meggyőződött annak igazáról.

A pálya szeretetét talán édesapjától örökölte, aki ugyancsak Tokajban tanított hasonló erényekkel. Nagy Gyuláné is Tokajban. ebben a nagyhírű, érdekes városkában dolgozik. Nem. az iskola nem külön, lezárt világ nála sem, szoros egységben áll a várossal, átveszi annak minden rezdülését, mert a csengő soha nem az egész napi munka végét jelní. legfeljebb csak azt a részét, ami az iskolára vonatkozik. Mert ezen kívül ts száz és száz feladat várja még társaival együtt.

zátartozik. Az az örökké mun• gátnak is elmondja.; mtí üic _ gljáxaJk __panaszkodik,

M

int a többiek. Sok ez, abba kell hagyni, Vagy legalább csökkenteni. Aztán ő maga is nevet. Ezt nem lehet abbahagyni. Nem azért, mert valaki megtiltaná, hanem azért, mert éppen ez a sok munka, ez az örökös tenniakará.s valahogy olyan magától értetődő. Hiszen rengeteg feladat áll mindenki előtt! És ez a rengeteg feladat csa.k megfelelő méretű munkával, munkabírással. végezhető el.

]VS ennyi munka, mennyi eredmény halmozódhatott fel addig a péntekig, addig a. most már soha. el nem feledhető élményű napig! Az ünnepélyes hangulattal. teli, díszes kupola- csarnokban átvett kitüntetésig. Kiváló tanító — hirdeti a kitüntetés. Friss még az élmény, alig néhány napos. É)s akik ismerik Nagy Gyü- lávét. azok tudják■ évtizedek' munkája érlelte patinássá. —ear,- - _ ípt)

wrapjaink élete sebesen száguld. Az élet sodra napról napra változásokat hoz, fejlődést, előrelépést. Változik a világ képe, váltósak az életünket segítő technika, és változik a gondolkodás, a filozófia is. Értékes események tanúi vagyunk, történelmet és korszakokat formáló jelenségekkel vagyunk kortársak. Természetesen a társadalom nem úgy alakul, hogy bizonyos sémák, modellek szerint gördül minden, hanem a kimunkálás folyamata, az egyik fejlődési fázisból a másikba történő átlépés igen összetett.

Vitán felül áll napjainkban már annak felismerése és elismerése, hogy szükséges a művészi megfogalmazású dokumentáció, az élet változó jelenségeinek ily módon történő rögzítése. A Magyar Szocialista Munkáspárt nemrégiben közzétett ideológiai tézisei között is fellelhető a megállapítás, hogy kevés a társadalmi, a politikai és az ideológiai folyamatok időszerű problémáit elemző könyv és tanulmány. Viszont örömmel állapítandó meg, hogy megindultak hazánkban is a szociológiai kutatások.

Egyes pejoratív értelmezések szerint bizonyos kérdések időnként felszínre kerülnek és mintegy divattá válnak. Sokan, akik nem jó szemmel nézik szocialista társadalomformálódásunkat. ide sorolják a szociológiai tevékenységet is, figyelmen kívül hagyva azt a cáfolhatatlan tételt, hogy a napjainkban folyó szociológiai munkát a társadalmunk életében egymást követő változások indokolják. Ma a szociológia nem múló divat, hanem társadalmi szükséglet, amelynek funkciói részben a ma társadalma, de főleg a jövő társadalma szempontjából igen jelentősek. Természetesen a szociológiai témájú munkákról nem mindig egyértelműen nyilatkozhatunk. A már előbb említett pártdokumentum is megállapítja, hogy, sok ezekben az elvont okoskodás, és előfordul az is, hogy bonyolult társadalmi jelenségek felületes és egyoldalú ábrázolását akarják szociológiaként elfogadtatni és hitelesíttetni. Az ilyen jellegű művek görbe tükrében nem a társadalmi valóság, hanem az alkotó felszínessége és különböző forrásokból táplálkozó pesz- szimizmusa jelenik meg előttünk.

a szociológia és a művé- szi értékű dokumentáció kapcsolata és mind s munkák szükségessége képezte magvát a közelmúltban lezajlott II. Miskolci Filmfesztivál egyik tanácskozásának. Igen sok érdekes és közte nagy számban" megszívle- iendően értékes megállapítás hangzott el a vita során, és így érezzük, hogy e megálla- aítások nemcsak a filmre, hanem a művészeti eszközökkel .eremtett dokumentáció — rodalom. képzőművészet,

film stb. — teljes egészére •onatkoztathatók.

Egyik igen lényeges kérdés i dokumentáció és a szocioló- :ia kapcsolatának vizsgálatánál, hogy a művészeti alkotás ■omponáltsága nem mond-e [ dient az egész alkotás, mint lokumentáció, mind szocioló- j ;iai érv hitelének. Ugyanak- :or mindjárt megállapítást íyert az is, hogy a művészi 1 eldolgozású szociológiai fel- 1 nérés, vagy dokumentatív ényrögzítés nem zárja ki a lí- 1 ai tendenciát, a lírai hangot. * mert hiszen éppen ezzel le- ’ iet a száraz adatokat embe- i ekhez közelebb vinni, művé- ■ zetí alkotássá tenni, és álta- ( ában a líra jelenlétének hiá- >ya az előbb említett valamennyi művészeti ágnál ép- 1 es a művészeti jelleg elsor- ( •asztását jelentené, azaz sta- , tsztíkat adathalmazzá válna . nindaz, ami művészeti pro- ' ’uktummá is lehet. Bármily ( ók legyenek is a dokumen- !

Ä dokumentum-művésze napjainkban társadalmi szükséglet

tációs felmérések, a szociolí . giai adatgyűjtések, bármi! hasznos következtetéseket i lehessen az általuk produkál eredményekből levonni, i munka értéke legjobban úg gyümölcsöztethető kellően, h mindez könnyen közkinccs válik, és a szakmabeli embe rek ismeretéből, a művésze közvetítésével vagy tömege tudatában is rögződik.

A hogyan kérdése jelentke zik itt legfontosabb tényező ként Mint a pártdokumen tűm is utal rá, igen soka: szinte divatból kritizálva, hi bakereső módon közelítik me az élet jelenségeit, és a szocio lógia legfőbb jellemzőjének mindenáron hibakeresést é csak a hibái; feltárását tart ják. Korábbi években díva volt, és hellyel-közzel mé: ma is fellelhető jelenség en nek az ellenkező előjelű túl hajtása is. Művészek, alkotói között akad vállalkozó, ak nem saját hitvallása, hanen valami rosszul értelmezett di rektíva alapján, az élet jelen ségeit úgy próbálja dokumen tálni, rögzíteni, hogy figyel men kívül hagyja még a fej lődéssel együttjáró termésre tes negatív jelenségeket is, é afféle „minden nagyon szép jelszó alatt sorakoztatja fe művében azokat a tényeket amelyek egy későbbi korba: élő szemlélőnek épp olyan ha mis képet festenek korunkról mint az előbb említett, csup< rosszat bemutató alkotások.

a filmesek vitáján egyil rendező, kiváló doku- mentumfilm-alkotó „vicsorgó optimizmus" -nak ne vezte ez utóbbi módszert szembeállítva a másik káro: jelenséggel, a divatból történő kntizálással. Megállapította ez a rendező, hogy az ál kötő művésznek mindenhol valamilyen propagandát kel kifejtenie, a szocialista építé sért dolgozó művésznek természetesen a szocializmus érdekében kell művészeti tevékenységét, tehetségét mintegy harcba küldeni és a magc koncepcióját, a. maga felfogását, az élet tényétről, a társadalom változásai teremtette jelenségekről alkotott véleményét kell művében másokhoz a nagyközönséghez továbbítania. Ezt pedig csak úgy lehet, ha véleménye egyben életérzés is, belülről, leikéből fakad és "nem valamilyen felhívás alapján. A „vicsorgó optimizmus” igen talmi értékű, kevés a meggyőző ereje. Lehet jó szociológiai munkát végezni, és lehet dokumentálni történéseket, korszakokat, jelenségeket kritika nélkül is, ha azt nem kívánja meg a téma. Viszont szükséges a kritikai jellegű témamegközelítés és ábrázolás, ha valóban fennállnak a negatívumok, mert így tudunk a jövőbe előre nézni és előre lépni.

S

zóba került a marxista jellegű szociológiai munka. Éppen azok, akik a szociológiai témájú alkotásokban a polgári szociológia kétes értékű vívmányainak kritikátlan átvételével és népszerűsítésével okoskodnak, hajlamosak annak a teljesen hamis tételnek a vallására is, amely szerint a marxizmus napjainkban mint szociológiai felmérési alap már túlhaladott, és a szociológiának valami más talajból kell kiindulnia. Ez nem más, mint hamis polgári tételek átültetése, iivatteremtés a polgári ideológia „korszerűsített” termékeihez és akarva^akaratlanu! i szocialista társadalom tudati fellazításához vezethet.

A művészeti dokumentáció, i művészeti alkotás szintjére ;melt szociológiai munka nemcsak kérdéseket kell. hogy feladjon. Az alkotó művésznek válaszolnia is kell a bérlésekre, tehetségéhez és a ársadalom adott kőrülmé- lyeihez mérten a legkielégí- •óbb válasszal. Mint minden művészeti alkotó munkánál, .tt sem a puszta lóságot kell egyszerűen leírni, har*s& a valóság-elemeket a mű. alkotó.

folyamatában újrateremteni, é£ úgy bemutatni napjaink valóságát, högy a mű élvezője, nézője, olvasója ne csak diagnózist kapjon, ne csak értesüljön valamilyen tényről, hanem azt is meglássa, hogy a szemlélt mű alkotója miként kívánja a témául választott kérdést előbbre vinni, hogyan látja ennek a kérdésnek és a társadalom szocialista jellegű fejlődésének összefüggéseit.

A z élet sebes sodra az alkotó művészeket napról napra új feladat elé állítja. Nemes feladat változó, fejlődő mindennapjaink kisebb és nagyobb jelenségeinek dokumentatív megörökítése művészi szinten. S ehhez nem divatból történő kri- tizálás, nem „vicsorgó optimizmus” kell, hanem életünk jó ismerete, a szocialista társadalom igenlése és jó szolgálata — tehetséggel, éles figyelemmel, szenvedéllyel.

Benedek Miklós