Észak-Magyarország, 1965. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

fi ESZAKMAQYAKORSZÄG Vasárnap« 196S. májas *. cÁ iiápótn fé-zia oároia Rohamsisak a madárljeszton H ejőkeresztúrban egy utcafordulónál tűnt szemembe. Alacsony kerítéssel határolt kiskertben áll, a még ki sem bújt zöldségfélék között Rongyruházata meg sem leb- bent a szélcsendes időben, nyakában madzagra kötve lógott a feketére mázolt fa­géppisztoly. Szalmával tö­mött fején félrecsapottan állt a zöldre festett rohamsisak. Néhány lépésre tőle embe­rek szorgoskodtak: a Hejő- híd feljárójának korlátján munkálkodtak valamit. Rohamsisak. Parádékon, meg képesújságokban láttam először. Az első világháború utáni évtizedben a Pesti Hír­lap, meg a Pesti Napló képes melléklete gyakran szerepel­tetett rohamsisakos katoná­kat. Hazaiakat és külföldie­ket egyaránt. Láttunk hábo­rús képeket és láttok az élet­ben maradottakat, amint csonkolt testtel, fakult kitün­tetésekkel ékesített kopott katonaruhájukban a forgal­masabb utcasarkokon koldul­tak. Láttunk elegáns unifor­misok felett parádézó roham­sisakokat is a képeken. S jött az ellenforradalmi korszak sok-sok katonai pa­rádéja, jöttek a hadgyakor­latok, s a vallásos körmene­tek díszőrségén kívül mind gyakrabban húztak rohamsi­sakot a földjétől elszakított paraszt, a családját kenyér nélkül hagyó munkás, a nincstelen kishivatalnok, a fényesre koptatott ruhájú ér­telmiségi fejére is. Roham- sisakot. viselt József főherceg augusztus 20-án a „Szent Jobb” kíséretében, a kegyet­len tábornok, amikor honvé­delmi kinevezése után eskü­tételre sietett a kivételesen nem rohamsisakot, hanem tengerész sapkát viselő „Leg­főbb Hadúrhoz”, a terrorfő­vezérből lett kormányzóhoz, s rohamsisakot húzott a fasi- zálódó rendszertől előnyöket váró Baross-tag kiskereskedő, aki a Frontharcosok Szövet­ségében akarta bizonyságát tenni hazafiasságának és rendíthetetlen harcos húsé-. gének: . f Aztán láttam rohamsisako­kat, amikor már nem a pa­rádézó díszöltözet kelléke, hanem a háborúban sínylődő katona védelmezője, vagy legalábbis annak vélt pajzsa volt. Viselte az igaztalan tá­madó és viselte a megtáma­dott. Hordta az öröm-katona, és hordta a mundérba kény- szeri tett kisember. Ezt húzta fejére a könyörtelen élt?pró, és ezzel is védte testi épségét a felszabadító. Rohamsisak­ban gyilkolt az SS, és ebben vigyáztak a védő-őrizetesnek csúfolt foglyaikra a náci haláltáborok őrei. ■ roham sisak mindig A rosszat, veszélyt, pusztulást jelentett Vésztjóslók voltait a parádék hajdan, borzongás­sal töltöttek el mindig a vas­burokba kényszerí tett emberi koponyák. Hosszú ideig ra­boskodtam együtt annak ide­jén Hitler egyik táborában egy kínai egyetemi tanárral, aki a nácik uralomra lépése idején Németországban re­kedt. Nála láttam először „békés” célokra használt ro- hamsisakot Ki tudja, hon­nan került hozzá, de legfőbb kincsének számított: ebbe mérték neki a szűkös leves­adagot:. Es láttam rohamsisakot szétdobálva a csatatereken. Láttam a szétszórt hullák százain, ezrein. Láttam te­metők fejfasorain. Láttam a másfajta acélsisakot felsza­badítóinkon, és megértem a felszabadult életben felesle­gessé vált rohamsisakok tíz­ezreinek, mint ócskavasnak a martinkemencébe szórását. Soha többé háborút, soha többé rohamsisakot, zakatolt bennem a gondolat, és bol­dogan keveredett a szabad­ság érzetével, a béke tudatá­val. De ím, béke és rohamsisak paradox fogalma nem hagy nyugodni. Béke van, dé ro­hamsisakra volt szükség már hány helyen! Korea, Szuez, Izrael, Kongó, Laosz, Ciprus, Vietnam! Hol volt, illetve hol van a béke, ha acélsisa- lcokra van szükség?! Miért van rá szükség újra? Meddig lesz még ijesztő jelkép a ro- hamsisak?! A ki a hejőkeresztúri kiskertben a madár- ijesztő fejére tette, csak a verebeket és társaikat akarta távol tar­tani. De e szalmafejű, gép- pisztolyos, acélsisakos alak memento is: a háború veszé­lyére emlékeztet. Géppisztoly az öleshez, acélsisak a véde­kezéshez? Meddig?! Miért?! Minek?!... A hidat javító munkások békén dolgoztak. Ügyet sem vetettek a fenye­gető jelképre... Jól teszik, ök az erősebbek, s azt akar­ják, hogy a sisak maradjon örökre csak a madárijesztőn. (benedek) toztató munkát, a három ró- zsa a gyönyörű, felvirágzó Kis Jankó Bori emlékkiállításra teszi! Mezikövestí A híres matyó hímzőasz- szony, néhai Kis Jankó Bori emlékére az idén is országos népművészeti, hímzőpályázatot hirdettek. Ezen a palócvidék, Buzsák, Mezőkövesd, Sárköz, Kalocsa és Hódmezővásárhely legjobb hímzöasszonyain kí­vül részt vesznek a díszítő­művészeti szakkörök vezetői és tagjai is. Céljuk, hogy a ha­gyományos motívumok fel­használásával olyan népmű­vészeti. hímzéseket készítse­nek, amelyek a mai igényeket kielégítik és a. korszerű laká­sok díszévé válnak. A pályamunkák tervezését és kivarrását számos helyen már megkezdték. A három matyó faluban, Mezőkövesden, Szentistvánban és Tardon pél­dául 25 népművész mintegy 50 függönyt., étkezési garnitú­rát, párnahuzatot és díszes falvédöt készít. A szerencsi, ózdi, áriái és encsi díszítőmű­vészeti szakkörök, tagjai közül is egyre többen keresik fel a népművészetről híres tájakat, hogy az ősi mintákat erede­tiben tanulmányozzák. A legszebb három alkotás 3000—3000 forint pénzjutal­mat és Kis Jankó Bori. emlék­érmet kap, 18 pályamunkát pedig több. mint 10 000 forint­tal díjaznak. Az ünnepséget Mezőkövesden augusztus 15-én rendezik meg. A beérkezett pályamunká­kat, amelyekből több mint ötszázat várnak, kiállításon mutatják be. Az ünnepi napon még egy érdekes és egyedül­álló kiállítás nyílik a ma,tyó fővárosban. Hazánk felszaba­dulásának 20. évfordulója al­kalmából az országban műkö­dő népművészeti és iparmű­vészeti szakkörök részéré is pályázatot írtak ki. A legszebb fafaragások, fazekas munkák, kerámiatárgyak, valamint né­pi szőttesek alkotóit pénzjuta­lomban részesítik. A két kiál­lítás megnyitásakor rendezik, meg a. népművészet mesterei­nek 3 napos találkozóját. Ma délelőtt nyílik: Képzőművészeti kiállítás Diósgyőrött Harmadik alkalommal je­lentkezik önálló tárlattal Mis­kolc művészetkedvelő közön­sége előtt a városi tanács kép­zőművészeti szakköre. Ma, május 9-én délelőtt 11 órakor a III. kerületi (diósgyőri) ta­nácsháza dísztermében nyílik meg a kiállítás. Bár önálló kollekcióval most lép harmadszor a nyilvános­ság elé a szakkör, a vendég­könyv bejegyzései számos ki­állításról tanúskodnak. Ezeket elsősorban a peremkerületek­ben: Hejőcsabán, Lillafüreden, a Vasgyárban, valamint a munkásszállásokon rendezték meg. Az eltelt közel egy évtized alatt a képzőművészeti kör kilenc tagját vették fel a fő­iskolára, közülük többen már hivatásos művészként tevé­kenykednek. (Kassai tudósítóinktól.) AMIKOR azt a szót hall­juk Gömör, erdős táj, völ­gyekbe épült kis falvak, jut­nak eszünkbe. Annak, aki a filozófiával foglalkozik, észé­gi :*i * |t®§|§ !|P|| - IJji l§Íg%;, • Ws* J$é-'- er:/'-1» . . . r:. /**<**$*., '>% . . , ■ / r . ' - ; m ■/: ■ ■ !: • m. Mi ' „ - >X- U (ÍJy?... •' . , ; ., ■;,, v- . MC,;'... ., Megkezdődött az idei túriak be jut Kobeliarovo falva, a világhírű szlovák tudós, Pa­vel Jozef Safarik szülőhelye A diák Franyo Králra. vagy Samo Tomásikra gondol, akik ezen a tájon írtak. A külföl­dinek. akt már járt e tájon, eszébe jutnak a dobsinai jég­barlangban töltött feledhetet­len órák, a domicai barlang­birodalom csodái, a betléri kas-, tély. Krasz-horka. Pelsőc Vidéke, s a feledhetetlen Szá~ delöi-völav. És nemcsak ter­mészeti szépségekben, irodal­mi emlékekben, vasércben, magnezitben gazdag e táj, ha­nem itt nevelik Csehszlovákia legszebb lovait is (Egv pár ilyen lóért . négv elefántot ka­pott Csehszlovákiai Üdítő gyümölcsök', zamatos almák is teremnek e tájon, ahol testvéri barátságban, megértés­ben együtt él és dolgozik a vi­dék szlovák és magyar lakos­sága. Most az alkotó munká­ban tovább fejlesztik barát­ságuknak azokat a . tradícióit, amelyet az elnyomó fasizmus ellen, a szlovák nemzeti fel­kelés idején vívott közös fegyveres harcukkal kovácsol­tak szilárddá. E táj központja Rozsnyó, az ősrégi, még a XII. század­ban alapított város, amely büszke történelmi múltjára, s még büszkébb a közelmúlt hatalmas fejlődésére. A bá­nyászok. munkások, a tanuló ifjúság városa Rozsnyó. Ala­pításának történetéről érde­kes legendát őriznek a régen megsárgult annáleszek. Egy­koron pásztor őrizte juhait e tájon, s amikor elszunv- nyadt báránykái mellett, kü­lönlegeset álmodott. Tündér jelent meg álmában, s így szólt hozzá: gazdag leszel, csak kezdj el itt ásni. S azon a helyen, ahol a tündér meg­jelent álmában, felébredése^ Húsz esztendővel ezelőtt, 1915. május 9-én szabadult fel teljesen a német fasiszta meg­szállás alól Csehszlovákia. A hitleri hordák elleni harc a Győzelem Napjáig folyt Cseh­ország területén, s már a győzelem harsonái szóltak, amikor a szovjet felszabadító hadse­reg alakulatai, s a csehszlovákok partizán és felkelő egységei még mindig harcban állottak néhány fasiszta tűzfészekkel. A baráti cseh­szlovák nép felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából közöljük kassal tudósítóink alábbi rinorí ült­kor három gyönyörű rozsát talált. Pásztortársaival azon­nal ásni kezdett a rózsák he­lyén, s nemsokára elébük tá­rult a föld mélyében az arany. Azóta szerepel Rozsnyó cí­merében a bányász csákány és a három nyíló rózsa, Szimbó­lum e címer még napjaink számára is. SOHASEM VOLT könnyű itt virágzó. rózsás életet te­Találkozót rendeznek Borsod megye öntevékeny tánczenekárai rül sor. A bemutatón 12 tánc­zenekar, köztük az ózdi Liszt Ferenc Művelődési Ház, a sá­toraljaújhelyi, a szerencsi, a mezőkövesdi és a szikszói mű­velődési otthon együttesei ad­nak számot felkészülésükről. A kis zenekarok produkciójá­ról a szakemberekből álló zsűri a helyszínen mond vé­leményt, majd a legjobbakat I oklevéllel jutalmazzák. gusok 33 különböző tánczene­kar műsorát hallgatták meg. majd tanácsokkal segítették további munkájukat. Az együttesek fejlődését segítik azzal is, hogy az idén először megrendezik a legjobb borso­di öntevékeny tánczenekarok találkozóját. Erre május 23- án a mezőkövesdi új művelő­dési ház színháztermében ke­Borsod megye művelődési otthonaiban az utóbbi évek­ben számos öntevékeny táncze­nekar alakult és kezdte meg működését. A fiatalokból álló kisegyüttesek fejlődésére és művészi felkészülésükre az idén már nagy gondot fordít a tanács művelődésügyi osz­tálya. Kezdeményezésükre például a téli és tavaszi hó­napokban kiváló, zenepedagó­...... a bányászok, a munkások már ( akkor' is küldték a vasat, az c acélt a hidak, gyárak, váró- ( sok újjáépítéséhez. Rövidesen | Rozsnyó városában is begyó- E gyították a háborús gránátok, v aknák ütötte sebeket. S az­tán épülni kezdtek az első : családi házacskák. ' majd \ előbb két, később hatemele- ‘r_ tes épületekből egész, új vá- i rosrész született, amelynek ■ 805 lakásában csaknem négy- < ezer ember él napjainkban. í A bányászok 500 kis családi r házat építettek saját erőből, c Szomszédságukban tanulóvá- ( ros épült 500 ifjú vájártanuló , részére. A város lakóinak szá- E ma megkétszereződött a fel- ( szabadulás óta. Uj utcasorok, . gyönyörű szálloda. mozi, í vegytisztító üzem. postahiva- v tál. tejüzem, nagy iskolák, ■ művelődési ház. s középületek j, egész sora épült a városban. > A város festői környékén c üdülőtelep léfesült. s legfő- í képpen a gazdag vasércbá- } nvák mélvén változott nagyot c az élet.. Ma már alig látni e ^ bányákban csákányt, kézi- | szerszámokat. A bányászok E kezét nem formálja alaktalan- ( ná a szinte emberfeletti, ne- \ héz. fizikai munka. Gép dől- j gozik az ember helyett. Min- s den nehezebb fizikai munkát £ gép végez, a bánvászkodást a .95 százalékig gépesítették. A S bányász szerepe ma már csak c a gépek iránvítása. . j( A HÁROM nyíló rózsáról szóló legenda ma is érvényes. í A nyíló rózsák napjaink itt (! tanuló, virágzó életre készü- lő ifjúságát jelképezik. Sok £ itt a fiatal, s minden lehető- (J sége- meg van a tanulásra. £ Nemcsak kilenc éves általa- v nos iskolák, de 12 éves, kö- v zépfokú képzettséget biztosi- !J tó iskola, pedagógiai intézeti egészségügyi középiskola, N építészeti technikum is mű- ködik a városban. A közeljö- (( vőben nyitja meg kapuit a ^ mezőgazdasági technikum, é 1970-ig, az elkövetkező ötéves (( terv esztendeiben még hatói- ' masabb fejlődés vár Rozs- £ nyóra, a három rózsa városé- $ ra. Ez lesz csak az igazi fel- j virágzás. 870 új lakás épül a £ városban. 62 millió koronás v beruházással új kórház és po- c liklinika épül. Készül a víz- í vezeték, az új csatornázás, új N üzletházak nyílnak. Épül a 24 ^ tantermes, új középiskola, | bölcsőde, s ki győzné sorolni N mi minden. $! Gömör székhelyének. Rozs- ({ nyónak címerében a bányász csákány ma az életet megvál- £ toztató munkát, a három ró- t zsa a gyönyörű, felvirágzó életet szimbolizálja. bj (A. Semorádik — E. Mytnik) •> remteni. Elegendő csupán a háború éveire emlékezni, ami­kor az elnyomó fasisztáit az utolsókig védeni akarták a várost, s amikor a lakosság megtagadta az erődítmények ásását, építését, mindenkit el­hurcolással fenyegettek. De nem használt a 'fenyegetés, a terror. A bányászok család­jukkal együtt a bányák mé­lyére húzódtak, s a környéken harcoló partizánokkal sole borsot törtek a megszállók or­ra alá. Hiába őrjöngtek a né­metek, a bányászok 1944. de­cember 18-tó! 1945. január 23-ig kitartottak a bányák mé­lyén. Ezen a feledhetetlen na­pon szabadította fel őket a második ukrán hadsereg. amelynek oldalán román egy­ségeit is harcoltak. Azóta a felismerhetetlen- ségig megváltozott itt az élet. \ felszabadulás utáni első idők még nehezek voltak, de

Next

/
Thumbnails
Contents