Észak-Magyarország, 1965. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

Vasárnapi IMS. május 9. észAktviagvarotiszAg 99 TízmilliósSí emberek A pákászok földjén — Egy elismerő oklevél nyomában — A héti termelőszövetkezet „titka“ — Vajon hogyan, mivel érdé- az Egyetértésben az egész fa- tani az éltető vizet Védőgát- melték ki a Minisztertanács lu. jai most már erősek. A gya­elismerő oklevelét? Erre a kérdésre kerestem választ a káizok egykori “iS.Mert K'ÄvÄ« ig néhány emberöltővel ez- ?>?jnéhány határrészben. A 1 Hogy mit tudtak elérni ezek az egyet akaró ' emberek az holdankénti- termésátlagokból: búza 18.fi mázsa, kukorica 28 mázsa (májusi morzsoltban), új burgonya 90 mázsa, burgo­nya 164.7 mázsa, cukorrépa 242 mázsa, káposzta 271 mázsa. A kis öntözött kertészetből a terv szerint 285 ezer forint bevé­kori árhullámok nem fenye­getik a falut. De a belvizek annál inkább gyötrik a határt. látni jó- belvíz­tvmdezés bizony még megol­dandó feladat Amit nem hídnak megérteni A belvizekkel még csak megbékélnek valahogy. Van telt vártak. Akad tali, akik so- azonban olyasmi is, amit nem Amire büszke a brigád alig néhány emberöltővel ez­előtt bizony még földjük se volt a hétieknek. A folyó, a zsombékos mocsárvilág hala. a sás. a nád, az egykor gazdag madárvilág jelentette számuk­ra az életet. Mindennapos küzdelem a mindennapiért. Ennek látták hasznát, amikor néhány szigetecskét, néhány darabka földet hódítottak el a vizek birodalmától. Es aztán egyre többet, de ahhoz mégis keveset, hogy bőségesen jusson a pékászok földművelővé vált szapora utódainak. Terjeszked­ni pedig nem lehetett, sőt, vé­deni kellett a meglevőt. Egyik oldalról a szeszélyes folyó, a másik oldalról a falánk Seré- nyi-uradalom szorította az alig hat és féíszáz holdas héti ha­tárt. — Apáinktól a kicsiny föld­del azt a tudást is őrültségül kaptuk, hogyan lehet a kis ha­tárból minél többet kivenni — meséli az Egyetértés Termelő- szövetkezet elnöke. — 1960 decembere óla, amikor össze­fogott az egész falu, közös erő­vel is ezen fáradozunk. A kérdésre ez volt a válasz első mondata. ízelítőül néhány adat, S ehhez az első mondathoz még sok-sok „kiegészítést’5 tudtam meg a kis irodán, a kertészetben, a zöldellő határ­ban, ahol már két arasznyira nőtt búzákat simogat a széL Érdemes volt arra is felfigyel­ni, hogyan szólítják az elnö­köt. Volt, aki Gyuri öcsém­nek, mások elnök elvtársnak, a többség Gyuri bácsinak, s Róza mamától a sertésfiazta- tófoan még úgy is hallottam* hogy elnök úr. Dienes György talán észre sem vette ezt a parányi különbséget. S ha észre is veszi, Farkas Pál, az kalifák, s az, eredmény végül értenek, nem tudnak megér- agronómusuk, a környék oi> 645 ezer forint lett. terű. Terjeszkedni akarnak. szággyűlési képviselője bizo- i»; . - ; , . j -1. Naluk ?? jelenti, kogy MitZÍOnSagB tartalék meg mkaob a belterjes gazdal- nyara megmagyarázza: ez is * kodás, a gépesítés, az állatál­azt jelenti, hogy együtt van itt — Nocsak az eredményeket jománv növelése a cél. És jegyezze, írjon fel néhány ne- nemcsak a jószágnak, a gépek- vet is, tanácsoltak az iro- nek is épület kell. < Gépszín, dán, mar soroltak is: Várad! mert nem egv szezonra veszik a drága masinákat. Kis mű­:"V"- ' :•.. .> ,, ,. jjj,,;. •rt*. ?-í.v r-v- a-' • - ■■ >■' ' v- - -vcí.ó I limes György elnök szemlét fart a kert észét meleg­ágyai uáL. Ka kisüt a nap, ültethetik a szép palántákat. — Szerencséje van — mosolyodik el Kondor Antal László, az ózdi finom­hengermű üb-titkára. — lvacsék éppen most vannak műszakban. Felkeressük őket? Amíg a középsor felé ballagunk, meg­próbálok képet alkotni az „izzó acél- kígyók között dolgozó markánsarcú hengerészekről"’. Hát ebből nem lett semmi. A görgők nem pörögnek, sehol egy „vaskigyó”, a hengerek állnak, a hengerészek, kezükben különféle szer­számokkal, matatnak rajtuk. — Üzemzavar — mormogja Kondor. A művezető feje éppen most emelke­dik ki az egyik résből. — A csapággyal van., baj — közli. A brigád nem mutatja rossz kedvét, de látszik, hogy cseppet sem örülnek a ténfergő látogatóknak. Visszafordulunk. A hatalmas csar­nokban kicsinek tűnő épület, a mele­gedő mellett, haladunk el. A kormos ablakon át jól látszik a vékony lemez­zel burkolt, hosszú asztal. Körülötte embercsoport üldögél, egyesek falatoz­nak, újságot olvasgatnak, mások puszta szórakozásból kártyáznak. Az idegen beléptére zavartan tolják félre a la­pokat. Döcögve indul a beszélgetés. Nem szívesen szólnak magukról. S amit mondanak, annak az: a lényege, hegy­hát „munka közben előfordulhatnak hibák is". — Száz éve lehet valaki hengerész — mondja Riberszki József —, akkor is melléfoghat. — Ilyen munka a miénk — jegyzi meg az ifjú Halló Gothár, aki most végzi a kolióipari techniltum má­sodik osztályát. — Hat szemmel" kell figyelni, tíz kézzel dolgozni. — Hátha még az ST megy■!■ — ML az az ST? ' Dobná- Béla, a brigádvezető helyettese Világosít fel: — Azt jelenti, exportra megy. Ter-_ mékünknek körülbelül 40—45 százaléka külföldnek készük És hát mi kényesek vagyunk a minőségre. _— £s így gondolkodik mindenki? — nézek Ujjadl Istvánra. a többszörös szo­cialista brigád vezetőjére. — Nem lehet másként. Itt a. henger­soron egy ember tehetetlen. Nem rossz a kollektív szellem, s ha „meg kell fogni”, megfogja mindenki-. — Mióta ügyködnek a szocialista biágádinozgaLomban ? — Kezdettől fogva — mondja Forgács József. — Egyszer volt kiesésünk... Kintről kon-gatás. hangzik. A hen­gerészek váltásra indulnak. Az üb-titi­kár int, mi is mehetünk. lvacsék már elkészültek. A brigád- vezető. éppen a próbadarabot méregeti, s fél. szemét, behunyva végignéz a szé­leken. — Most már jó, Nem hullámos. — . Magyarázatként hozzáteszi: — RmgóatféL Exportra megy! Hogy melyik országba, nem tudom. Tavaly jártam Lengyel- országban. Láttam ott néhány Ikarusz:. Jóleső érzés volt arra gondolni, hogy talán benne van az én, pontosabban a mi munkánk is. A beszélgetést „fél füllel” egy nyú­lánk hengerész, Tankó Mihály figyeli oldalról. — Én Romániában találkoztam a ter­mékünkkel — mondja. — Ott. szület­tem a székelyföldön, ott laknak szüleim. Mondtam is nekik, „nézzék csak, ebben az én- munkám is benne van”. Láttam, még az öregek is büszkék voltak rá. Egy pillanat __ A görgősorok közé ugrik, hatalmasat ránt a tüzes anyagon, s az engedelme­sen siklik a hengerek közé. — Tudja, jó érzést ad az, embernek, hogy termékeink sok tucat országba mennek, s akárhogy is vesszük, ez a‘ magyar iparnak, a magyar dolgozónak szerez tekintélyt. — Mindig?. — Ügy igyekszünk. Jó kollektíva ez. Megint visszaugrik a görgősorok közé. A túlsó oldalon valami történt. Az egyik szelvény megtorpan a henger előtt, aztán visszafelé csúszik. Ivacs s egy ott álló hengerész: kézmozdula­tokkal tárgyalnak egymással. — Mi történt? — A szelvény vége szétvirít. Nem. engedjük be. Levágjuk a hibás részt, aztán mehet további A brigád évek óta az elsők között van. Tavaly például 1 millió SOS ezer forint, értékben termeltek többet. Az iib-titkár elmondotta róluk, hogy ez év "el-sö negyedében a kihozatal, a járu­lékos termelés és a selejt is jól alakult. Es mi. a magyarázata? Ivacs rövid tő­mondatokban válaszai. __ Jó, a kollektív szellem.. Egymást s egítjük.. Nem is lehet másképpen. A magyarázat nem elégít ki.. Tovább firtatom. — A humanitás — mondja. — Segí­teni, szeretni és meg kell érteni az embereket. És megmagyarázni mit,, mi­ért keü tenni. A hengersor túlsó oldalára figyel." Követem pillantását. Egy fiatal hen­gerésztanuló, Kovács Tóni magabizto­san bánik a fogóval; irányítja az izzó anyagot. Mellette Ortó Gábor — a bri- gádveZetöhöz "hasonlóan hatalmas, iz­mos férfi — áll", k tanácsokat ad az „ifinek”. Ivacs lágy pillantásokkal nézi az ifi mozgását. — Ügyes gyerek a Tóni. Jeles tanuló." Jobban csinálja már, mint némelyik nagy... Különösen meg. ha megmondja neki az ember, „úgy dolgozz, Tónikám, hogy ez ebbe meg ebbe az országba megy. Ha jól csinálod, a te érdemed, ha rosszul, a te szégyened is”. Az. idő elrohant. Vége a műszaknak. A beszélgetés valahogy nem elégít ki. De nem is a szó a lényeges. Sikerült kihámozni: a fínornhengerműi szocia­lista brigádok büszkék arra, ha jó ter­méket küldhetnek szét a világba. Csorba Barnabás János, Öcsai István fogatosok, Lokös János, Bene György, ... . .. - , Tóth Endre állatgondozók, Vá- mert szörnyű draga do­nidi István traktoros. Czako egy-egy csavar javításáért Istvánná, Dem.jén Lászlóné, Putnokra szaladgálni; Van is Focgon Férencné a kertészet- 230 ezer forintjuk, s munka- feidl' erejük is bőven a gépszín, a Néhányat megismertem kö- műlielv felépítéséhez. Igen ám* «I“.“« . «FT**#**T gárdából, amelynek minden gCK ■ - A-,vl kölcsönből, megsegi- tagja kivette részét abból a téssel épít, az kap kiutalást, munkából, ami munkaegysé- Miért nem gondoltak azokra is* génként 70 forintos részesedést, akik teljesen a saját erejük- s raadásul vagy 3 formt erte- , , kű prémiumot, is eredménye- b°l akamak előbbre menni, zett. Az egy-egy dolgozóra ju- — Tavaly fs úgy volt hogy tó- évi jövedelem 2® 147 forint Péter meg Päl nevél.e szerez- voLt. A 26 öreg nvugdijósnak egy-egy mázsa bú^t <és ezer- lunk Oltóanyagot - mese* ezer forintot szavazott meg a az elnök. — Nekünk, al közgyűlés. Volt miből. Még Egyetértésnek miért nem jár?» tartalékolásra is. jutott bőven.­Sót, egy külön bankszámlán . Persze" e7en IS es kell olyan tartalékkal is rendel- segíteni. S a hétiek azt igé- keznek. ami az: idei esztendőre nk a nemcsak az ő, hanem tervezett 14 ezer munkresység más termelőszövetkezetek ha­értékét is g:arantalia.. Mert. ha »• - .. ., . _ . elemi csattá*, vagy M tudja, sonío S°?dJalt «.megoldó m- miért másért az idén. semmi tézkedésért cserébe, hogy a sem teremne, ez a 30o ezer fo- Minisztertanács elismerő okié­ri ni akkor is garantálja vele mellé jövő ilyenkorra megszerzik a Kiváló termelő­szövetkezeti gazdaság címet is. * Amikor mögöttünk maradt a kis Sajó-parU falu, már egy másik kérdés izgatott. Vajon milyen választ kapnék arra* munkaegységenként! 22 forin­tos részesedést. Rassz szomszéd a Sajá « Könnyű ott a Sajó gaz­dag, fekete földü völgyében, ahol a termést szaporító- víz is csak kéznyújtásnyira van hogy a hasonló körülmények* mondhatná valaki. Pedig de rossz szomszéd ez a folyó! A vize szennyezett. A adottságok között élő, gazdál­kodó környező folyóparti köz­ségekben, miért nem érnek jószág nem issza, s minden nö- ol>ran eredményeket, mint a vény megs ínylené az öntözést, héti határban?! No, majd eg- A kertészetnek is csak mélyen közelebb, fúrt kutakból tudják biztosi- t Pozsonyi Sándor Olyan terület ez, — a Tokaj- Hegyaljai Állami Gazdaság te­rülete —, ahol, aki erre jár immár tíz esztendeje évröl-év- re tapasztal valami szembetű­nőt, a környezetet, a határt a hegyoldalakat mássá, szeb­bé formáló változást. Ez kü­lönösen ilyenkor, tavaszfaka- dás után szembetűnő. Képzel­jük magunk elé egy enyhéi: lejtős domboldal több tízholdas szakaszát, ősszel még mesz- szire ba málló, mélyen föl­szántott földtábla, s másik óv májusában fehér betonoszlo­pokkal erdőzött terület. Az oszlopok között drólhuzalok feszülnek, s az oszlopok tövé­ben szőlővesszők apró zöld le­velei fordítják arcukat fejlő­désre, növekvésre feszülőn a májusi napnak. Vagy képzeljünk el egy több száz holdas táblát. Ősszel azt mondja rá az ember; jól el- munkálták a talajt, jövőre mennyi kukorica, vagy árpa te­rem itt! S tavasszal; az egész terület körülkerítve vasoszlo­pok tartotta dróthálóval. A kerítés mögött -meg- szép sorjá­ban zöld lombozató, törpe tör­zsű kis almafácskák ezrei. Új kapu — és ami íölötte van . Ezen a tavaszon két új dol­got feltétlenül észrevesz az ember. Az egyik, hogy most először virágba borultak a két esztendővel ezelőtt ültetett al- macsemetélc ezrei. A másik, hogy új, újonnan festett a gaz­daság központi telepének be­járati kapuja, s a kapu fölött jelvényes felírás: Él üzem: Nos, akik ismerik ezt a gazdaságot, akik évről évre saját szemük­kel látják a változásokat, azt mondják: régen hiányzik már onnan a . kapu fölül ez a cím, s ideje, hogy oda került De különösen agt vallják azok, akik nemcsak a külső változá­sokat, az újonnan telepített szőlőtáblákat, az új művelési és termelési módokat, a szem­nek is tetsző mindenkori ren­det, pedantériát, s az öszről- ószre megrakotíabb szőlőtőké­ket látják, hanem ismerik azo­kat az eredményeket is, ame­lyet néhány esztendeje, egyre felfelé iveiöbben, a gazdaság dolgozóinak százai, a szakem­berek. a gazdaság vezetői pro­dukálnak. Mert produkálnak! Olyan kiegyensúlyozottan, olyan évről évre emelkedőn, tehát nem egyszer kiugrón, másszor visszaesőn — hanem úgy. ahagy az egészséges fej­lődést, gyarapodást valljuk és elképzeljük. A legtöbbet a számok, a szá­mokban kifejezett erednié­- nyele, s az összehasonlító ada­- tok bizonyítanak. Azonban ; hadd helyezzünk a számok elé- egy harmadik olyan, egyébként- szintén külsőleg észrevehető ; változást, amelyet csak azok- vesznek észre egyébként, akik- a gazdaság vezetőit ismerik. Leskó István, a gazdaság igazgatója tíz esztendővel ez- 1 előtt vette át a vezetést. Ak- s kor a gazdaság több milliós rá­fizetéssel termelt. Akkor Les­kó Istvánnak még — bár már r ősz —, dús haja volt. Ma ez a dús hajkorona a múlté. Meg­• ritkult. S így van ezzel Bako- ‘ nyi József, a főkertész, a gaz- " daság számos dolgozója, akik • egy évtizede építenek, terem- " lenek. Ma viszont. — s már há- 1 rom esztendeje — a gazdaság évente több mint tízmillió fo- , rint tiszta jövedelmet ad át a ; társadalomnak, a közösségnek. 130 forint és 2 fillér , Mennyi, mennyi munka, tíz " esztendő mennyi fárasztó gondja sűrűsödik ebben az él­üzem címben, a tízmilliós tiszta jövedelemben! A válto­zásokat csak az új, a megvál­tozott termelési módszerek és a számadatok különbségei őr­zik, s mutatják meg frappán- sul, félreérthetetlenül. S e té­nyek igen sokat mondanak; Őszintén szólva tíz eszten­dővel ezelőtt maga Leskó Ist­ván se merte volna kijelen- . teni, hogy 1965-ben teljesen új módszerekkel milliókat adnak a társadalomnak. Hogy több millió oltványt készítenek . évente, hogy hatszáz holdnyi új szőlőtelepítés fordul termő­re, hogy több mint hatszáz hold új gyümölcsös igér bő . termést, hogy öntözhetik a sző­lőt százholdakon, ha az idő­járás úgy kívánja. S ma mind­ez valóság. Olyan valóság, amelyet elképzelésekkel, kí­sérletezésekkel. ha szükség volt rá--más nézetet valló em­berek véleménye elleni hada­kozással és megtámadhatatlan bizonyítékokkal ők maguk te­remtettek meg. De ehhez évek Vállalati jövedelem: 1961,:. 3.231) «10 Ft IS«2: (! SCI 000 Ft 136:!: 10 330 000 Ft 1964: 10 9:17 000 Ft Sokat mond az eredményes munkáról a fenti néhány szám­adat. is. Hiszen összjövedelem és a dolgozók jövedelme a leg­alapvetőbb mutatószámok. És a holnap? — A tegnap folytatása — mondja Leskó István, s inond­kellettek. Évek és olyan elha­tározás, hogy csináljuk, mert bízunk benne. Olyan elhatáro­zás, hogy nem törünk le és nem lépünk vissza, ha valami | első kísérletre nem sikerül. Te- ( hát idő, munkaszeretet, híva- | tásérzet, hozzáértő szakmun- , kasok, technikusok aprólékos, j gondos nevelése kellett, ahhoz, . hogy azt mondhassák, amit ma ‘ mondanak: , — Most már megépítettük n biztos, szilárd, járható utat. S s valljuk bárki előtt, hogy ez a t helyes út. — Hány szakember i csóválgattn hitetlenül a fejét, 1 amikor kikísérletezték a sző- 1 löoltás pévécés módszerét. Há- i nynn mosolyogtak, amikor elő- ( szőr esett szó az öntözésről. : S még ma is több szakember ( ellenlábasa annak az elképze- 1 lésnek, hogy az eddigi nyolc- .• vankilós és hatvan forint árú t betonoszlopokat alig húsz kilő- i nyi, s húsz forintból előállít- c ható betonkarókkal lehet és ( gazdaságos helyettesíteni! i (Egyébként a gazdaság ennek i helyességét napjainkban már 1 bizonyítja!; A gazdaság dől- t gozói, törzsgárdája, szakembe­rei, vezetői bíztak abban, amit ( ők maguk a gyakorlatban ki- ] kísérleteztek. S igazuk volt, , igazuk van. , Elkerülhetetlenül " szükséges . azonban bizonyságként meg- ( említeni néhány összehasonlí­tó számadatot, ha száraznak tűnik is. Az elmúlt esztendő­ben például az öntözött terít- ( leteken 504.03 forintba került egy-egy q szőlő megtermelése. A nem öntözöft. területeken viszont 634.05 forintba. A kü­lönbség mázsánként 130.Q2 fo­rint. S tízezer mázsákat fi- gyeleníbe véve még az a bizo- nyos két fillémyi ,,vég""-kü- lönbözet is forintokra rúg. S a nagyobb, a mutatósabb mé- reszámok? _____________ i A dotgozölr éves átlagkeresetei ^ 1361: M 929 Ft ' 1362: Id 641 Ft . . 1363: 16 SIS Ft 1964: IS 128 Ft I--------------------------------------------------t j ák mások a több mint "ezer 1 dolgozó közüL — ügy dolgo- t zunk, hogy évről évre mindig p találjon az errejáró valami é újat, valami szépet, ami anya- a giakban, pénzben kifejezve is s a többet jelenti? " n Barcsa Sándor a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents