Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-30 / 101. szám
ÉSZAKMAGYARORS7.AG Péntek, 1965, április 38, <. « Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vette az egészségügyi miniszter beszámolóját a Szovjetunióban tett útjáról. A kormány megvitatta és jóváhagyta a Szakszervezetek Országos Tanácsának, a munkaügyi miniszternek és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének a munkaerőgazdálkodás néhány időszerű kérdéséről szóló tájékoztató jelentését A Minisztertanács megtárgyalta és tudomásul vette az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjének jelentését a nyugat-dunántúli árvízsújtotta vidékek helyzetéről, a védekezésre tett intézkedésekről, s határozatot hozott az elhárítás folytatására és a károk helyre- állítására. Groiniko befejezte párizsi «Megbeszéléseit Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter párizsi tanácskozásai befejeződtek. Gromiko- nak és Couve de Murville-nek csütörtökön délelőttre tervezett újabb megbeszélésére, amelyen a közös zárónyilatkozatot kellett volna kidolgozni, nem keAz ausztráliai kormány katonákat küld Vietnamba Canberrái sajtójelentések szerint az ausztráliai kormány szerdán este megtartott minisztertanácsán úgy döntött, hogy egy zászlóaljnyi gyalogos katonát küld Vietnamba az amerikai alakulatok támogatására. A döntést hivatalosan Menzies miniszterelnök a csütörtök délelőtti órákban jelentette be. rült sor, mert a két miniszter munkatársai megegyeztek a közlemény szövegében. Gromiko csütörtökön délután látogatást tett a francia rádió és televízió palotájában, ahol Peyrefitte tájékoztatás- iigyi miniszter fogadta. A szovjet külügyminiszter pénteken délben hagyja el a francia fővárost. Elutazása előtt sajtóértekezletet tart a szovjet nagykövetségen. Az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség elnöke a bányászat biztonsági és baleseti helyzetében elért előrehaladásról, az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetője a nyári idegenforgalmi idényre történt felkészülésről számolt be. A kormány a beszámolókat elfogadta. A Minisztertanács az építésügyi miniszter előterjesztésére jóváhagyta a Dunakanyar regionális tervét. A Minisztertanács a földművelésügyi miniszter előterjesztése alapján határozatot hozott az 1964. évi országos termelési versenyben legjobb eredményeket elért mezőgazdasági termelőszövetkezetek vándorzászlóval és Kiváló termelőszövetkezeti gazdaság címmel, illetve oklevéllel történő kitüntetésére. A kormány a Minisztertanács titkársága vezetőjének előterjesztése alapján úgy határozott, hogy Életmentő emlékérem kitüntető jelvény adományozható annak, aki életmentés közben tanúsított hősies magatartásával ezt kiérdemelte. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. A dominikai helyzetről Az Egyesült Államok ki-1 Egyesült Államok kormánya vánságára csütörtökön dél- j által foganatosított egyéb insürgősen előtt sürgősen összeült az Amerikai Államok Szervezetének Tanácsa, hogy megvitassa, a dominikai helyzetet. A washingtoni kormány azt akarja elérni, hogy az AÄSZ hagyja jóvá a tengerészgyalogság partraszállítását és az fi Közgazdasági Szemle ankétje Miskolcon A Közgazdasági Szemle szerkesztőségének kérésére a Köz- gazdasági Társaság miskolci csoportja, tegnap, április 29- én, csütörtökön a Magjmr Nemzeti Bank Borsod megyej igazgatóságának székházéban an- kétot tartott a folyóirat olvasóinak. Az eszmecsere előtt Jónás Anna, a Közgazdasági Szemle rovatvezetője ismertette az ankét célját. Elmondotta, hogy a szerkesztőség 3—4 évenként az olvasók körében is tájékozódik a megjelent írások hatékonyságáról, az olvasók véleményéről és igényeiről. A közeljövőben a Magyar Tudományos Akadémia is értékelni fogja a folyóirat 10 évi munkáját, összegező jelentésüknél méginkább figyelembe' kívánják venni az olvasók véleményét. A közelmúltban Budapesten, a Közgazdasági Intézetben, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, a Központi Statisztikái Hivatal munkatársainak körében, ezúttal pedig Miskolcon — ahol az országban Budapest után jelentős közgazdasági elméleti- és gyakorlati tevékenység folyik — került sor a szerkesztőség és az olvasók tapasztalat- cseréjére. Az ankéton részvevő miskolci és Borsod megyei közgazdászok sok hasznos észrevételt és kritikai megjegyzést fűztek a Közgazdasági Szemle cikkeihez, publikációihoz, az elméleti közgazdászok munkájához. Általános volt az igény, hogy a jövőben még több olyan írást jelentessen meg, amely közvetlenebbül segíti a tervezést, a beruházást, a kivitelezést és általában az ipar és a mezőgazdaság gyakorlati közgazda- _ sági problémáinak megoldását." nálja fegyverét tczkedéseket Washington a „nemzetközi jogra” hivatkozik és azt állítja, hogy amerikai állampolgárok élete veszélyben forgott Dominikában. Néhány megfigyelő azonban rámutat: az amerikaiak elszállítása már korábban megkezdődött, s azokat akik önként el akartak távozni a szigetről — ugyancsak a tengerészgyalogság beavatkozásával — minden akadály nélkül néhány óra alatt behajózhatták. Washington céljai egyelőre nem világosak. nem tisztázott, hogy az Egyesült Államik melyik csoportot szeretné győztesnek látni. A Washington Post minden esetre figyelmeztet, hogy az elüldözött diktátor, Trujillo hívei akcióra készen állnak New Yorkban. Panamában és Európában. Más amerikai lapok viszont olyan jelentéseket közölnek, hogy „Bosch hívei táborának vezetését kommunisták és Castro-barátok vették át”, s azt igvekeznek elhitetni, hogy „Kubában és európai országokban kiképzett” dominikai kommunisták tértek vissza az országba. A legfrissebb jelentések szerint az amerikai tengerészgyalogság olyan parancsot kapott, hogy csak „ellene irányuló támadás” esetén haszMiskolci méjess elsejék Az európai és a magyar munkásság aromnegyed százada meg- ünnepli május elsejét. a munka ünnepét. A II. Internacionálé 1399. évi döntése szerint: legyen május elseje a szervezett munkásosztály nagy. Írarcos, nemzetközi seregszemléje. Első ízben 1890-ben ünnepelték meg május elsejét. Bár Miskolc munkássága ebben az időben nem volt jelentős, a korabeli hírlapok, visszaemlékezések szerint mégis megünnepelték ezt a napot. A május elsejei ünnepség azután rendszeressé vált, s hiába próbálták a munkaadók, vagy a rendőrség meggátolni, nem sikerült Alig egy évtized múlva a miskolci polgári sajtó is kénytelen tudomásul venni a munkások összefogását. 1902. április 24-i számában Május elseje címmel a Miskolci Napló vezércikket szentel a munkásünnepnek. A cikk szerzője megírja, hogy „A szoczidlis reformokat diadalátjukban feltartóztatni nem lehet, de nem is szabad. Nem. lehet, mert az eszme magvetése sokkal szélesebben terjed már ki, hogy a kikelő vetést a rendőrpatkó eltaposhatná.... Rendőri szabályrendeletek papíros gátjával el nem fogjá.k a. haragos óczeánt. A kitörni készülő Et- nát egy darab rongy papirossal nem lehet betakarni. Vigyázni kell, hogy a sanyargó, az ínséggel küzdő alsóbb néposztályok körében az elkeseredést ne fokozzuk, mert annak végzetes következménye lehet a jövőben.” 1903-ban Kovács József Vörös Május című vezércikkében foglalkozik a munkások nagy ünnepével, s bízik benne, hogy a munkások zavartalanul megünnepelhetik ezt a napot. Nem így történt A Miskolci Napló május 3-i száma részletesen leírja a nagy nap eseményeit. A cikk címe: A szöczialisták sétája. A „miskolczi szocziáldemokrata pártszervezet” aláírással lángvörös czédulákat osztogattak a járó-kelőknek csütörtökön este. A czéduláknak a következő tartalma volt; Felhívás. Munkástestvéreit, elnyomott proletárok! Május elsején az egész világ öntudatos munkássága ünnepel. Ez a nap a. munka világünnepe. Mi, miskolci munkások is méltóan akarjuk megünnepelni május elsejét, azért bejelentettük a főkapitány úrnál egy tüntető felvonulással egybekötött nagy népgyűlést. A főkapitány úr egy elavult miniszteri rendeletre hivatkozva betiltó végzést hozott. Nem tartunk tehát népgyűlést, nem tartunk tüntető körmenetet az ö engedélyükkel, hanem igenis sétálni fogunk a.z ő engedélyük nélkül. Sétálni mindenkinek szabad. Ezt nem tilthatja be semmiféle rendőri ész. Munkástestvérek! Május elsején tegyük le a munkaszerszámot, szüneteltessük kincseket alkotó munkánkat és ünnepeljünk, szenteljük e napot a munka fölszabadítása hatalmas gondolatának, amely élő kapocsként fog egybe mindnyájunkat, kik itt élünk nyomorban és elnyomatásban a földiekén. Ez a nap legyen a miénk, a mi küzdelmünké. Meg kell mutatnunk ellenségeinknek, hogy élünk, küzdünk és győzni akarunk! Május elsején öntudatos munkás nem dolgozik! Minden öntudatos munkásnak ott kell lennie a. tüntető sétán. Sétálni fogunk a város minden utcáján. A sétáló munkások találkozni fognak délután két órakor a Fö- utczán. Ezen tüntetésünk szól legfőbb követeléseinknek: a, 8 órai munkanapnak, az általános választói jognak, a munkásvédő törvényeknek. Tüntető sétánk után felmegyünk az Avas-tetőre és ott eldaloljuk a munkások harczi dalát! Testvén üdvözlettel: A miskolczi szocziáldemokrata pártszervezet. A munkások pontosan betartották programjukat, buzgón sétáltak, de örömmel jegyezzük fel — írja megköny- nyebbülten a polgári sajtó —, hogy a legcsekélyebb rendzavarás sem történt. __ rendőri munkások önmaguknak: önmagukért és egy jobb, nemesebb, igazabb társadalmi berendezkedés érdekében ünnepelnek. A miskolczi szervezett munkások méltóképpen és impozáns erővel akarnak ünnepelni. A végrehajtó bizottság közlése szerint a gyülekező hely a Luther-tér, ahonnan 2 óra után indul el a menet zárt sorokban és a Széchenyi, Deák, Kazinczy, Szeles, Búza tér, Király és Széchenyi utcákon át a. Korona szállá udvarára, ahol népgyűlést tartanak majd, melyen az előadó méltani fogja a. nap óriási fontosságát és a jelenlegi politikai helyzetről és az általános, titkos, községenkénli választójog szükségességéről beszél.” _________ — ■ a munkásság ünVörös május A betiltások, megfigyelések a későbbi években is rendszeresen előfordultak. 1904-ben Lukács Béla főkapitány újból betiltotta a tüntetést, s a munkások ismét szervezett „sétával”, a szabadban való összejöveteleken ünnepük meg május elsejét. 1906- ban sikerül a miskolci munkásoknak legálisan is megtartaniuk a nagy ünnepet, s erre a napra készülnek a korabeli sajtó szerint 1912-ben is. Május elseje — a munkások ünnepe címmel A Reggel írja április 30-án: „A miskolczi munkásság is részt vesz ebben -az internacionalista, de- monstráczióban. A szocialista párt rendezi a tüntetést és a programját úgy állapították meg, hogy egész napon . foglalkoztassa a. munkásokat. E napon a gyárak kéményein által nem megy át a munkásveríték füst alakjában, nem zakatol, nem, zúg a, lendítő kerék, nem haUik messze ritmikus kalapácsütés, mert s, nepe címmel beszámol a cikkíró a május elsejei munkástüntetésről, népgyűlésről, az öntudatos munkások kifogástalan magatartásáról: „A gyönyörű és harmonikus szép színben volt egy kontraszt: a rendőrség. Teljes apparátussal vonult ki a munkások ür népéhez, és első perctől kezdve helytelenül viselkedett,. Indokolatlan lökdösés- sel, oldalba való figyelmeztetéssel akart a rendőrség rendetlenséget és zavart csinálni, Sándor János rendőrfogalma - zó erőszakkal, minden ok nélkül vissza akarta szorítani a teljes rendben álló törne get, mely azonban megőrizte nyugalmát és még a, rendőrtiszt kedv1-ért sem akart botrányt csinálni,. Az intelligens, feltétlenül fegyelmezett, képzett és világos agyú munkások egymás között olyan kifogástalan rendet tartottak: fenn, hogy azt megbolygatni sehogy sem lehetett,” A következő évben, a munkások ismét legálisan ünnepelhetik. meg a nagy napot, ezután az első világháború, alatt ez már lehetetlenné válik. A Tanácsköztársaság alatt a bevonulni készülő csehek miatt nem került sor az ünnepségre, az ellenforradalmi kor szak negyedszázada alatt pedig a munkásság csak illegá ■ lisan gondolhatott, szervezkedhetett erre a nagy napra, Háromnegyed százada ünnepli a világ és Miskolc dolgozó népe május elsejét, a munka ünnepét. Most, a szabad május elsején emlékez? zünk. elődeink szívós és kitartó harcára, arra a küzdelemre, amelyet a haladásért ■'/ívtak igen nehéz körülmények között BodgáJ, Ferenc férgéig Mihály : BÉKE KILENCKOR 9. A fogadtatás lehűtőtte, de nem fordulhatott vissza, noha elindulásakor sem volt világos célja. Katus csoportjában egy meglett, korú munkás fütyülte a dalt. Katus figyelmét a gépre összpontosítva dolgozott. Vele különben sem kívánt beszélgetni, ellenszenvesnek találta az érdes hangú, mindig morcos képű embert. Lovassal még elbeszélgetett volna, de hol van már Lovas? Hirtelen támadt az a gondolata. hogy beszédbe elegyedik egy-két emberrel, és kitapogatja. kinek tulajdonítják a bevonultatásokat. Még át sem ért a szereldei csarnokba. elvetette az ötletet, mert rájött, hogy ily módon sosem tudná meg az igazságot. Keresztül haladt a szereidén és hosszú kerülővel . érkezett Manga csoportjához, noha hivatalát elhagyva, tulajdonképpen erre a találka- sóra indult, Egyszerűen csak beszélgetni kívánt ezzel az emberrel, aki betolakodott életébe és felforgatja napjait. Köszöntötte az ágyún dolgozó embereket, nem mindegyikük fogadta, csak Manga üdvözlése volt tisztán érthető. Eey ideig pár méterre álldogált a csoporttól, mintha kizárólag a munka mozgalmassága szórakoztatná. Közben pedig azon töprengett, milyen témával kezdhetné el a beszélgetést Mangávai. Manga valami alkatrészt reszelt, amikor végzett a kis művelettel és kivette a satuból. szembe került, vele. s tekintetével hosszan végig tapogatta: Mintha mágnesként vonza- ná magához az a szempár. Gogola lassan odament a kis emberhez és azt mondta: — Biztosan hallott már Ko- sály művezető meggyilkolásáról? Manga széles szemöldöke kicsit feljebb emelkedett. — Hallottam. — Az ő ügyében nyomosunk, erre jártam, gondoltam, megkérdem, milyen embernek ismerte? — Alig egyszer-kétszer váltottunk pár szót, akkor is azért, mert a kovács szaktársak bepanaszolták a. szak- szervezetnél ... Egyszer szóvá is kellett tennünk az igazgatóságon. hogy ma már nem lehet az ő régi hajcsártempó' iával bánni emberekkel. — Talán erről beszélt neki is akkor? Manga, a megreszelt alkatrészt odanyújtotta a cigány- <ányokat kedvelő fiatal szerelőnek, ujjait beletörölte a zsebéből előhúzott kócba. — Igen. erről. — Visszaemlékszik rá? •— Igen. — Mikor lehetett az a beszélgetés? — Négy-öt éve... De nem értem; van ennek valami köze az ügyhöz? — Nem, nem, csak. . . Ezt már csak úgy privátim kérdeztem- önnek kitűnő memóriája van! Tisztségeiből kifolyóan rengeteg emberrel van dolga, sokféle ügyben kell eljárnia; meglep, hogy így etn-' íékszik mindenre! — Rágyújtott, zaklatottan szippantga- tott az illatos Memphiszből. Kissé távolabb álltak az emberektől, halkan beszélgettek, nemigen hallhatták meg őket. — Kíván még valamit tudni tőlem, fogalmazó úr, mert sürgős a munkánk! S ajnálta, hogy hamar véget kell vetniök a beszélgetésnek. — — Kár, hogy ön nem tanulhatott, ilyen képességekkel sokra vitte volna! ■— Ezen még nem is gondolkodtam — mondta Manga. — De azt hiszem, ha megkérdezné, mindent összevéve elégedett vagyok-e egyéni sorsommal, akkor igennel felelnék. Egész őszintén? — Meglepi? Nehezen tudja elhinni? ... Fogalmazó ' úr, mondok önnek valamit... Látom, a munkásság két héttel ezelőtti megmozdulása erősen hatott önre. Ha jól következtetek, a nyomozást talán már be is fejezték, vagy még nem? — De, de ... Igen, a vizsgálatot lezártuk. — Csak éppen ön nem tudta lezárni saját magában. Éspedig azért nem, mert ön jószándékú, gondolkodó ember, olyan, aki nem helyeselheti az értelmetlen, esztelen háborút, éppen ezért tulajdonképpen egyetért a munkássággal? — Kérem .., ezt honnan veszi? Hiszen az én állásomban .. .! — Ne féljen; nem hallják meg a többiek, és már be is fejezem... Még valamit: jóformán semmit sem tudok önről, de az utolsó két hétben volt találkozásainkon megsejtettem, hogy valahol elrontotta, ön olyan foglalkozást választott, ami ellenkezik belső meggyőződésével. Ámbár bizonyos oldalról nézve, éppen, hogy sokat használhat ...! — ön . „ ön túlságosan messzire megy! Sokat, megenged magának! — Ijedtében suttogóra fogta hangját, de grimaszba ránduló arca' annál jobban elárulta. — ön jogosított fel rá az irántam tanúsított különös érdeklődésével ... De ha ennyire fél a szükséges következtetések levonásától!?... ■— Mert ez... ez közöttünk nem lehet téma! Én csupán Kosály művezetőről kérdeztem ... és mert több kérdésem nincs is ... Jó napot! — Nem nyújtott kezet, gyorsan otthagyta Mangát, alig tudta visz- szafogni lábát a nekiiramodás- tól. Kergette a félelem, mely Manga szavaira, a váratlan leleplezésre elfogta, amiért a másik belelátott, minden óvatoskodása .eHenéns fs belelátott kártyáiba. Nem hallotta meg Varga alászolgáját, Iglőy kérdésére sem felelt, hogy mit talált odalent. Visszaadta a kék köpenyt és elköszönt. — Rohannom kell, eszembe jutott egy sürgős dolog! S okáig tartott, míg zihálása alábbhagyott, nyu- godtabban szedte a levegőt és arca sem égett már. Csak belül növekedett a harag a kis embei" ellen, aki megbocsáthatatlanul megbántotta. Még nem tudta, mit tesz, csak azt érezte, nem hagyhatja annyiban a sorozatos kioktatást és megalázást. Sietve megindult. Nem látta meg az ég felé böködő tégla- és vaslemezkémények dárdáit, a gyártelep fölött hosszú, nagy tömbben lebegő füstfel- hőt, amelyből harmatként szitált alá a korom. Szinte futott, majdnem beleszaladt egy részegen dülöngélő, magában motyogó emberbe. Agya nekilódult, a felbőszült idegállapotban mind messzebb távolodott a képtől, mely két héttel előbb Maneáról kialakult, s egyre tisztább kontúrokkal rajzolódott ki egy másiknak alakja; akivel, most határpzottabban érezte, már nem sokáig bír egy városban se megmaradni. (Vége.)
