Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-18 / 92. szám

Vasárnap, 1965. április 18.

ßSZAKMAGYARORs^Af}

5

Cl

Kérdés és feleiéi — 24

9 órakor kezdődik most is. Talán annyiban különbözik a szokványos „rapor- toktól”, mert így hívják ezeket a reggeli megbeszéléseket, hogy a részvevők ezúttal nemcsak az elmúlt 24 óra eseményeit vitatják meg, hanem szót ejtenek a gyár negyedévi munkájáról is, elsősorban a selejt alakulását figyelembe "éve.

De ez már a második napimdi pont. Az első, az a teg- "api termelés.

— Az elmúlt 24 órában min- Jen üzem teljesítette tervét, kivételt képez a durvahenger- 4ei blokksor — mondja Sza- ■úszló Imre elvtárs, a gyár termelési főmérnöke.

Aztán percek alatt ismerte- * i az üzemek havi eredménye- it.

— Tizenkét nap telt el áprilisból. E 12 nap „halmozott termelését” figyelembe véve az elektroacélmüben 25 tonna lemaradás van, a közép- hengerműben 101 tonna, a ''urvahengerdében valamivel 'öbb.

Emlékszem, néhány esztendeje ilyenkor, a negyedév elején ezer tonnákban beszéltek a lemaradást illetően. Most tiszta lappal kezdtek, mert mindössze egy tonna lemaradás volt a nemesacélkovács műhelyben, de pillanatok alatt kiderült, hogy az is adminisztrációs hiba. A valóságban egy kis többlet mutatkozik.

— Máskor pontosabban kell egyeztetni az üzem és a könyvelés adatait, s akkor el lehet kerülni az ilyen fölösleges vitákat — szól közbe dr. Énekes Sándor elvtárs, a gyár vezérigazgatója.

alig két peregj vett

igénybe, s mégis sokallják. Sokallják, mert. megszokták, hogy a reggeli megbeszéléseken egyetlen fölösleges szó sem hangzik el. Nincs vita, és nincsenek úgynevezett hozzászólások.

Csak kérdések — és szűkre szabott feleletek.

— S mit szólnak ehhez a.

módszerhez a gyáregységek

vezetői? — kérdezem Énekes elvlársat.

. — Eleinte talán furcsa volt.

Nem mindenkinek tetszett. Különösen amikor 8—10

A vita

Az értekezlet

óra íörléneíe — Népszerűség, új tartalommal

üzemben voltak termelési és minőségi gondok. Most egykét helyen van, de az sem veszélyes.

Az értekezlet előtt egy fiatal osztályvezető mondta: figyeld meg, milyen tőmondatokba beszélnek az emberek. Megtanultuk becsülni egymás idejét és idegét.

Ez a mondat sokszor eszembe jutott a háromnegyed órányi „raporton”. Igaz, nemcsak az tűnt fel, hogy a kérdések „körülhatároltak”, pontosak, a válaszok hasonlóan, hanem az is, hogy a résztvevők mennyire felkészülnek és milyen tökéletesen ismerik a problémákat.

Szinte kész válaszok lapulnak a jegyzetekben. S ha véletlenül valaki úgy megy be a tanácsterembe, melynek tárgyaló asztalánál mindenki láthatja a másikat, hogy csak globálisan .ismeri saját területét. az bizony kellemetlen helyzetbe kerül.

Olyan légkör és hozzá tehetem, olyan helyes szemlélet kristályosodott ki ezeken a reggeli számvetéseken, amelyekben egyszerűen nem lehet kibúvókat keresni a felelősség alól, nem lehet általánosságban beszélni.

És nem lehet megmagyarázni a bizonyítványt.

Huszonnégy óra történelmét „betéve" kell tudni, máskülönben zavarba lehet jönni. (Mert a vezérigazgató is alaposan felkészül a „raportra". S ha ő jobban tudja, mi van egy-egy kis üzemrészben, mint a terület gazdája!. ..)

Nemeskéri János elvtárs, a

nagyüzemi pártbizottság titkára mondta a minap, amint a vezérigazgató elvtárssal a gyár termeléséről és az új vezetési stílusról beszélgettünk: Ha csak annyit értünk el vele, hogy korán reggel minden üzemvezető alaposan megnézi az előző napi problémákat, s azonnal intézkedik, máris érdemes volt vállalni az első látásra nem valami népszerű feladat megoldását. De...

Hát igen, sok, sok „de” van. Mert mostanság már senki sem beszél hóvégi hajráról és hó eleji pangásról.

Egyenletes termelés és kiszállítás van a Lenin Kohászati Művekben!

És egyetlen negyedév alatt: 5 millió 300 ezer forinttal csökkent a seléjt. (Több, mint egy napi nyereségrészesedés). Pedig az év elején nehezebben mennek a dolgok.

is csökkent, meg azután kihalt a népszerűség hajhá- szás olyan olcsó formája, mint a fegyelmezetlenség, a hibák elnézése.

Ma nem az a népszerű ember a kohászok előtt, aki szemet huny a rossz munka láttán, hanem aki biztosítja a jó munka feltételeit, és azt, hogj' az a jó munka anyagilag és erkölcsileg egyaránt elismerést nyerjen.

Ez pedig több acél a gyárnak — és vastagabb boríték a martinásznak.

S az emberek ma így számolnak. A megbeszéléseken és az üzemekben egyaránt.

Paulovits Ágoston

Fiatalok

munkasikerei

A Tiszai Vegyikombinátban a nitrogén műtrágya gyártásánál keletkező nagy mennyiségű szénsav gazdaságos fel- használására építik fel az ország első karbamid gyárát. Az új létesítményben, nagyobbrészt a Szovjetunióból vásárolt gépi berendezések segítségével az eddig levegőbe szálló szénsavból és ammóniából évente 10 ezer tonna, magas hatóanyagú, 40 százalékos nitrogén tartalmú műtrágyát állítanak majd elő. A karbamid gyár határidőre történő elkészítése felett a KISZ-fiatalok védnökséget vállaltak.

A verseny eddigi szakaszában nagyszerű eredményekről számolhatnak be az új gyúr fiatal műszaki vezetői. A különböző üzemrészekben az ammóniaszivattyúk kivételével valamennyi gép szerelését megkezdték, és azokon a munkák 70 százalékát már be is fejezték. Az új üzem legfontosabb berendezését, a három, egyenként 200 atmoszféra nyomással működő szénsavkompresszort a Német Demokratikus Köztársaságból vásárolták és német szakértők irányításával helyezték el. A jó együttműködés nagyszerű munkasikert hozott. A nagy teljesítményű kompresszorok felszerelését az elmúlt héten, jóval a határidő előtt befejezték és hozzáfoglak próbajáratásukhoz. A gépeket egyelőre levegővel üzemeltetik, és az észlelt hibákat azonnal kijavítják. A kompresszorok szénsavval történő próbáit húsvét után kezdik meg.

A baleset

KIosKííoáták a Kiváló ifjú. ménaökök, ícckBiÉkwsok és közgazdászok páüyázaiásiak díjait

Szakmunkás találkozó

Szakmunkás találkozót rendeznek a Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár 1945. évben, 20 évvel ezelőtt szakipari iskolát végzettjei. A találkozóra május 22-én este 7 órai kezdettel kerül -sor a Hámor étteremben. Schram- kó Béla ezúton is kéri a volt tanulótársakat, hogy részvételüket április 30-ig jelentsék be Miskolc, Lányi Ernő utca 13. szám alatt, vagy a 1.4-731- es telefonon (171-es mellék).

Szombaton a KISZ budapesti Bizottságának székházában Pozsonyi Vilmos, a KISZ budapesti Bizottságának titkára átadta a Kiváló ifjú mérnökök, technikusok és közgazdászok pályázatának díjait. A beküldött 150 tanulmány közül 11 munka alkotóit — az első helyezetteket — Moszkva—Leningrád, 12 pályázót — a második helyezetteket —

pedig Berlin—Drezda—Meissen utazással jutalmaztak. Ugyancsak 12-én kapták meg a 400 forintos harmadik díjat.

A pályázat részvevői olyan új eljárásokat, javaslatokat dolgoztak ki, amelyek a termelékenység növelésével az Önköltség csökkentését, korszerűbb gyártmányok előállítását szolgálják.

3

$

I

í

I

J

|

s

l

t

$

$

I

— Mért szabunk felfüggesztett büntetéseket a társadalmi tulajdon megkárosítóira? Miért maradnak esetenként szabadlábon azok a tsz-tagok, vezetők, akik nem tudtak különbséget tenni az enyém és a miénk között?

— Azt mondta az előttem szóló idős paraszt bácsi, hogy ha ő bíró lenne ...

— Járásbiró vagyok, igy négyszemközt nagyon őszintén hadd mondjam meg én is a véleményen. Igenis örülök annak, ha elég a felfüggesztett büntetés. Szerintem bizonyos esetekben sokkal hatásosabb, mint a végrehajtható szabadságvesztés. Miért mondom ezt? Mert a társadalmi tulajdon védelme nem csupán bírói, adminisztratív feladat. A közös védelme kötelessége mindenkinek. Olyan szellemet, légkört kell kialakítani, hogy ne is kerüljenek hozzánk ilyen ügyek.

— Tudom, ez túlzott követelmény, hiszen a tulajdont- károsító cselekmények még elég jelentősek. A súlyosabb esetekben alkalmazzuk is a törvény szigorát. De mérlegelni kell a dolgokat.

— A falusi közösség más, mint a városi. Mire gondolok?

— Tapasztalatból tudom, hogy esetenként, amikor megindul az eljárás egy meg- tévedt tsz-tag ellen, annak olyan lélektani hatása van a faluban, crnnyira felbolygatja az embereket, hogy csak maga az eljárás lefolytatása is elegendő lenne a vádlott számára.

— A mi parasztjaink rátarti, büszke emberek. Hányszor jelentette már ki a vádlott: — Én, kérem, tisztelt bíróság, még soha életemben nem álltam a törvény előtt...

— Ilyenkor torkotszoritó, keserű megbánást érzek ki a szavakból, s tudom, mint ember, hogy ez is elég lemre. Mint bírónak azonban ítélkeznem kell, úgy kell ítélkezzem, hogy az ne csak a vád-' lottat, hanem a társadalom tagjait is nevelje. Mert mit jelent a felfüggesztett büntetés? Közelről sem azt, hogy a cselekményért nem kell felelnie. Csak azt jelenti, hogy a kiszabott büntetést egy meghatározott próbaidőn belül nem kell kitöltenie. Amennyiben az adott időn belül más bűncselekményt nem követ el. Ha igen, akkor az újabb ítéleten kívül, az előző felfüggesztett büntetést is le kell töltenie.

— De tegyenek különbséget önök.

— Két fatolvaj állt előttem. Abban az időben rossz volt a szóbanforgó falu iiizc- löellátása. Az egyik ember hétköznap, karácsony előtt hozott egy szekér fát az erdőből, hogy az ünnepek alatt ne fázzon a családja. A másik, karácsony napján, amikor tudta, hogy talán kisebb az ellenőrzés, akkor lopott egy szekér fát, gerendának valót, hogy majd eladja.

— Azonosak a körülmények? Azonos lehet a törvény szigora? Meg kell büntetni mind a kettőt, de nem egyenlően. Tapasztalatból mondom, hogy azok az emberek, aki.: felfüggesztett büntetést ke ittak, ritkább esetben kövé nek el újabb bűncselekmény.

— Szeretnék rámutatni még egy körülményre. Opy tapasztalom, hogy bizonyos okok. mint a részesművel és, elősegíti a kisebbfajta jogtalan eltulajdonításokat.

'— Az egyik tsz-ben történt, hogy a vezetőség maga adott engedélyt arra, hogy a részesburgonya szedésnél minden nap egy vederre valói hazavihettek a tagok, akik a részesben dolgoztak. A harmadolás majd ezután jött.

— Ezek a kis dolgok, amik nem is kerülnek a bíróság elé, de éppen a kis 'dolgoknál kell kezdeni. S ezekben legyenek szigorúbbak az ellenőrző és fegyelmi bizottságok. A tsz-vezetők és a- tagok alakítsanak ki olyan légkört, amely eleve meggátolja a lopásokat.

— Van egy már sokszor elmondott példám, elmondom most itt is:

— Az abaujszántői járásban dolgoztam abban az időben. Egy távoli kis községből öreg anyóka, keresett fel. Töpörödött, volt az évek súlyától, görbe derékkal, botra támaszkodva zarándokolt el hozzám. Arról, panaszkodott, hogy kertjéből egy ásónyomnyit eltulajdonított a szomszéd. — Egy ásónyomnyi magántulajdonért milyen áldozatos, fáradságos utat vállalt a nénike.

— Arra példázok ezzel, hogy ha majd a közös tulajdonon esett ilyen kis csorbáért is szót emelnek az emberek, határozottan, felelősséggel, ott a maguk körében, akkor már nem lesz szükség sem felfüggesztett, sem másmilyen ítéletre. Bízom benne, hogy ezt még megérem!

Ad&movics Ilona

*a«HHK!ia!BCSISH*BB»R!aKKJ!lSBiEllHHltíBiHIHKIB!nBíS!rSHBKKEiltiHnei E0SBHHiaH8S!J!tSISHH5aJBEtraSHE»BÍ3H«BBBIB«HB!HB!«IBHBHIHffi!!C»B3BKK'»R0BHaBBBB.

Dombtetőn áll a falu. Lábához paracsolta a homokalji kerteket, fésűs sövényt növesztett köréjük, hogy irigyen rejtse a szem elől. Felesleges munka volt. Ezernyi fa kapaszkodik az oldalba, s amikor elérkezik a lombsátrak verésének ideje, csak a Nap sugara, meg az orvosló madarak tudják, mi történik idelenn. Most még szabad a rá- '“tás. Az ágakról fakadni készülő bimbók kíváncsiskodnak a szorgos emberre, s mintha ingerlrednének vele: lám, r'~eS’ ^0v‘l leld a te tavaszod? szén a húsvétváró csütörtökön egyedül kapálod a borsót any óval, meg a Misi gyerek- m , holott hét fiad-iányod a", mef tizenhét unokád. És hetvenöt esztendőd. Hej, szállnak az évek, mindig új avaszl hoznak, megfiatalodik minden, csak az ember vénül ... Anyó is. Lovas apó is !Ó mélyre hajol, mert rossz már a szem. könnyen beleszalad a kapa a zöldellő borsóba. A Misi gyerek mit sem bajlódik a strázsálással, moms módjára ugrál a fákon, '-’ű'ág után szimatol, így mondja, pedig a faluból szál- 'ó kalácsillat kergette a fára, hátha nem csak szagolhatná, hanem láthatná is, az ügyes 'ánykezek festette hímesekkel együtt...

— Netene, bolondka, nyuszinak fűben a helye! — ug- rasztja az öreg szeretettel. S ahogy nézi a lóbázó lábakat, a maga korára gondol, régi- cégi vajdácskái hűsvétokra, mámoros délibáb-emlékekre, lányfürösztő délutánokra. Aprótermetű párjára sandít. Az felnéz rá. Lovas bácsi orra elé kapja hüvelykjét, bicsakló táncra ösztökéli, bábfiguraként mozog az ujj. középen meghailik, majd tőben a tenyér felé kúszik a bütykös

csont, ráncos bőr nyomul a lábolta, nehogy megüsse ma- a sírhalmát is lefényképez- helyére, végül megpihen. gát a lány. Akkor tört el a ték, s elküldték neki a képet.

Apó is, anyó is leücsörög- hüvelykje, azóta nyagda, mint Tévedés volt az egész. Élt a nek egy pillanatra. Az öreg a bugylibicska. Hű, micsoda katona, hazajött a háború rápipál, az asszony meg maga riadalom volt! Hogy aggódott után, golyóverte forradással alá húzza lábát, és szótlanul érte! Mit tudhatta még ak- a hasán, azt nyögi ma is, hiá- nézi az imént táncoló ujjat, kor, hányszor fogja el miatta ba operálták már háromszor. Húsvéti emlék fűződik hozzá, a kétségbeesés... Két évvel Kellene negyedszer is, de mar Lovas Józsi vederrel akarta később Lovas Józsi már a nem engedi . .. nyalconönteni. Az ám, de Ju- fronton volt. valahol a Piave Ülnek csendben és hunyo- liska fürge kislány volt, belé- környékén. Az azt követő hús- rogva az alkonyi fénytől. Nécsimpaszkodott, a víz kilöty- vétót meg már egyedül várta, zik a bimbókat, a fán kalim- t.vent, mindketten megcsűsz- két gyerekkel, férje halálhf- póló gyereket, élni siető cse- tak, esés közben Józsi átnya- rét hozta a tábori posta, még rebogarak zümmögését hall[ wDc gyorsan elmúlt...” (Foto: Szabados)

gatjáltj meg a harangszót, amely ijesztőn hasított bele a csendes délutánba, s a falu vénjének halálhírét hozta ide, az újjáéledő homokalji oldalba, bimbók rémítésére... Fejüket csóválják: ejnye, szegény, hát már a húsvétot sem tudta kivárni ... Pedig, így öregesen is érzi az ember a közeli ünnep megfoghatatlan varázsát, gondot hessegető könnyedségét, családiasságát. Nem úgy, mint a vihánc fia- 1alok. Másképpen. Nyugalommal, sietség nélkül, emlékekre alapozó bölcsességgel, jelen és múlt összehasonlításával. Mások lettek a hűsvétok. Hát persze. Aki már nem tud a fára mászni,' az csak idelent- ről nézi a gyümölcsöt. Megvárja. amíg lehullik, s nem olyan az már, mint amikor a maga kezével szakította ...

Ülnek némán, s egyugyanazon képsorra emlékeznek. Volt jelen önfeledt kacagására, lánysikolyra, legényvirtusra; kamrába bújó, szepegő asszonyjelöltekre, őket előcsalogató, kúthoz cipelő fiú-bandákra. késő estékre, amikorra elfogytál? a lányosházak s józanodni-megpihenni visszatért ki-ki a maga választottjához ... Aztán a gondolati képsor párbeszéddé formálódik. „Emlékszel még, anyjukéin ...” „Emlékszel még, kedvesem ..Amikor Lovas Józsi először ment Julikéhoz, a lány a küszöbre állt öntözés közben, hogy ne kelljen hozzá túlságosan lehajolni... Lovas Józsi ötödmagával, az istállóba vonult húsvéti fáradalmakat pihenni. A lányok rá luk zárták az ajtót, s fent- ről, a padlás nyílásán keresztül vödörszámra öntötték rájuk a „kölcsönvizet”. Ott volt Csordás Miska is, Vajdácska örökös mó5?amestere. aki olyan hecceket tudott; hogy dőlt a

falu a nevetéstől. Hej, megöregedett ő is, nagyot hall már, ha innen, a kert végéből felkiáltanak hozzá, meg se mozdul. A húsvét neki is emléket hoz már csak. S az ű szeme sem látja már a bimbót, amely megidézi az emlékeket. Már csak akikor emlékeznek, ha emlékeztetik őket.

Anyó felsóhajt. S zárja az emlékezést. Apró, vizenyős- kék szemeivel belefelejtkezik a másik szempárba, s nagy- nagy szeretettel olvadnak ajkán a szavak,

— De gyorsan elmúlt. Nem többet, még csak annyit szeretnék élni veled, amennyit éltünk.

Megsimogatja a nyagda ujjat. majd rendezgeti maga alatt lábait, és a felállásnak fohászkodik. Feltápászkodik örege is. Maga mögé hajítja a cigarettavéget, homokot túr rá bakancsa hegyével. Szemével felméri a fölötte terülő dombot.

— Felmegyek — mondja —, adok a jószágnak.

Huncut pillantás kíséri a sötét fejkendő alól: Menj csak, ki sajnálja tőled azt a pohár bort. Elvégre húsvét közeleg. Megy az öreg, baktat. felfelé, sarka alól csillogva szóród!!? a homok. Miska gyerek is lehuppan a fáról, nyargaló csikóként nagyapja elé vág a szőlőkarók között, hadd kerüljön hamarább a fonott kalács közelébe, amely azóta meg is sült talán. S ahogy rágondol, amint anyja éppen a sütőből veszi elő a tepsii összeszalad szájában a nyál, s jobban vágyódik érte, mint a mögötte lihegő öreg azért az egyetlen pohárka borért, amelyre megszomjazott.

Csata L«s®fé

4<S wcurc éímmuRmíe&ís,