Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-18 / 92. szám
északmagtarorszAg Vasárnap, IfJSS, äjwffls 18. ■flHOOamnnaD Rárohbantásos páncélkaparós frositfe|tés REFLEKTORFÉNYBEN Gé^cm Gyula SSm&KKM Vati József rajza Ismerik kollegák, barátok, ismerősök ás ismeretlen ismerősök. Mindenki Gyula bácsija. Még az ismeretlen ismerős számára is van néhány derűsbölcs szava, jótanácsa. Érthető: aki nyolc évtized súlyát hordozzál a vállán, annak a. szava, élettapasztalata, hogy mondani szokták: aranyat ér. Különösen akkor, ha lelkében megőrizte az ifjúság tüzél, lelkesedését. Reá senki sem mondhatja.. hogy olyan, akár a morcos medve. Legfeljebb a színpadon, amikor a szerep kívánja úgy. A neve hallatára színházi- és [il mszerepek hosszú sora vonul el előliünk. Láttuk egészen fiatalon — a filmszalagok megörökítették kiteljesülő művészetét —, és meglelt férfiként, kiforrott művészként a színpadon. Szerepeinek hosszú sorából mégis Csehov: Ványa bácsijának Tyelegin-e maradt meg a legemlékezetesebben. A kevés szöveg ellenére is megrázó erővel játszotta el az öreg llja Iljics éleiének tragédiáját. Alázatos tekintete, megroggyant járása, szomorú-esetlen gitárjátéka mindent elmondott erről a furcsa kis öregről, aki nélkül talán nem is lenne teljes ez a csehovi remekmű. Most, amint együtt, ülünk a rádió „Pagodájában”, derűs szóval emlékezik a megtett útra. — Hatvanhárom esztendeje játszom a színpadon — mondja tűnődve. — Hogy mit játszottam? — élénkül hirtelen a hangja: — Mindent. Népszín- - művet és francia vígjátékot, magyar drámát és bécsi operettet, görög tragédiát és olasz operát. Közben egy-egy derűs mosollyal vagy baráti kézfogással válaszol a ráliöszönöknek, úgy folytatja: — A déli vidéken kezdtem pályafutásomat. Zombor, Nagy- becskerelc, Pancsova, Nagyki- Icinda, Herkulesfürdö, Nagyvárad, Kolozsvár mind egy- egy jelentős állomása volt életemnek. Hogy milyen szerepekben játszottam ez idő alatt? L/una grófját énekeltem a Trubadúrban, Bagót a János vitézben, s Armond voltam a Traviatában. Nagyon szeretem és szerelem-ben.; Kétszázhatvanszor játszottam a Nemzeti Színházban... Igen, játszani ___ A színpad s zámára — élet. S jó szerepekben az elmúlt étiekben semi szenvedett hiányt. Mesterházi Lajos: Ütközet című drámájának öreg bányászát formálta meg hiteles erővel. Játszott a Budai Nagy Antal-ban, a Szabadság első napjá-ban, a Rádióban Miljutyin: Juanita csókja című operettjében Flippe-l alakította. S néhány I „ügyekül“ az asszonyokig A női sajtó a női divat .őshazájába»? Bacsánjd János híres vers sora a francia forradalom ide jén, hogy „Vigyázó szemete] Párizsra vessétek” nemcsak : világ . forradalmárainak szol gált tanulságul akkor és mé| jó sokáig, szinte a Nagy Ok tóberi Forradalom idejéig, án az asszonyoknak is, ha csíno san akartak öltözködni. Pá rizs azonban nemcsak a nő divat irányításában figyelem re méltó szinte a XVIII. szá zad második fele óta, hanen abban, is, hogy a nők számár; készült sajtó is napvilágot Iá tott ugyancsak az 1750-e: években. Evelyne Sullerot, fiatal francia asszony vállalko zott most arra, hogy megírj; ennek a sajtónak történetét a L’Humanité Dimanche című lap bő ismertetést közöl róla legutóbb. A Höfgyújságtói a nők jogainak deklarálásáig 'hz 1758-ből fennmaradt Újdonságok Kurírja című nő: hetilaptól eltekintve az _ else rendszeres lap Hölgyújsa-í volt, amely 1759-től 1778-ig jelent meg és hírt adott mindarról, amit hölgyek írtak vágj hölgyekről írtak akkor Franciaországban. Persze „kellően” cenzúrázták is, a lapot, éí például Voltaire írásából kihagyták, amit nem tartottal? „üdvösnek” a női szem számára. Ugyanekkor már reklámokat közöltek, női holmikat pro- , pagáltak. Ahogy a nagy francia forradalom előszele érezhetővé vált, megkezdődött a harc a női sajtóban, a latin tanításért a leányiskolákban is a válás jogáért, és a Divatújsáí kifigurázta azt a hölgyet, akii három szobalány szolgált ki egyszerre. Aztán megjött s forradalom és a felszabadul! sajtó lapáradatában megje„Cserép-fordffás A borsodi dombvidéket járva az utóbbi esztendőkben arra figyeltem fel, hogy megváltozott a táj arculata. Egyik évről a másikra, mintha megváltozott volna a falvak lejtőkre kúszó határa. Csak hosz- szabb szemlélődés után jöttem rá, hogy mi okozta a változást Szinte derékszögben megfordultak a táblák, megvalósították a talajvédelmi munkát, az erózió elleni harc egyik alapját: a rétegvonalas művelést. Amikor az egyik Bélus-völ- gyi termelőszövetkezetben az idős brigádvezetőnek a szépen megművelt határt, az élénkzöld őszi vetéseket dicsértem, így szólt: — Igen, megfordítottuk c cserepet, s ez használt... __ -??? A mikor látta, hogy nem értem a választ, mosolyogva magyarázta: — Átformáltuk a határt vS^psmAasm. szántitnkyjajz lentek a rövidéletű, de annál jelentősebb női újságok is. Követelték, hogy a lányokat ugyanúgy oktassák, mint a fiúkat, adják meg a párválasztás jogát az asszon>roknak, válhassanak is el, ha nem megfelelő férjhez kényszerítették őket szüleik, és kapjanak jogot közéleti szereplésre. Aztán megjelenik a legnagyobb újítás: Határozat a. nők jogairól. Ezt viseli címében az a deklaráció, amit elkapkodnak a forradalmi Párizs utcáin. A szabad nő és az első koedukáció A forradalmat követő reakció ismét a konyha és a szalon világába kényszeríti az asszonyt, —- ki, milyen társadalmi osztályhoz tartozik. 1829-ben jelenik meg Émile Girardin-nek, a híres újságírónak lapja A divat, amely a szalonok világáról éppen úgy tudósít, mint a kor erkölcséről. Szellemére mi sem jellemzőbb, minthogy Berry hercegnő, a királyi család rokona patronálja. Az utópista szocializmus első művei és Saint—Simon fellépése meghozza azonban hívei kezdeményezésére A szabad nő című újságot is. A reakció persze gúnyolódik felette, de ebben a lapban kap Jj hangot először a női méltóságé fogalma, amely semmivel sem? maradhat a férfi mögött, < a lap ítéli el a gyarmato- í sító háborúkat, valamint az 2 Egyesült Államok négereinek J rabságát. Egyben egyenlő $ munkát és egyenlő bért köve- tel a nők számára. « Aztán jön 1848., a párizsi | forradalom és megjelenik Af, nők szava, amelynek lelked Jeanne Heroin, ez a varrónő- 4, bői lett újságíró, aki elhatá-é rozta, hogy tanítónő lesz, és 2 KJ éves korában kezdett ta-y------- I a doisibvIiSélíesi" | olyan, mintha a háztetőn meg-% fordítanánk a cserepet. Amíg♦ lejtő irányában műveltük aZ földet, az eső, a hóié végig-f rohant a táblákon. Most, hogy% fordítottunk a dolgon, úgy jár-t> tunk, mint az, aki a tetőnk megfordítaná a cserepeket. At víz így becsorog a padlásra. 0 A földnek pedig ez kell „Megfogjuk”, tároljuk a csa-t padékot. § 1962-ben megyénkben még* csak 28 480, 1963-ban már 89 £ ezer, az elmúlt esztendőben^ pedig több, mint 123 ezer hold t lejtős területen végeztek ré-'£ tegvonalasan a talajmunlcá- > kát termelőszövetkezeteink.^ Zömmel a hagyományos elvék- t kel végezték a rétegvonalas | szántást, s az eredmény sehol* sem maradt el. Az idén mégf nagyobbak a lehetőségek, sj váltvaforgató, a lejtőkön elő-£ nyösebb munkát végző ekék? is állnak már rendelkezésre t ehhez a munkához. nulni, olvasni munka után. Lapszerkesztés mellett iskolát nyit a nőknek és először valósítja meg ott a koedukációt. Ugyanekkor lapjában meghirdeti a nők számára felállítandó könyvtár szükségességét is. Ezt a méltatlanul elfelejtett asszonyt, a forradalmat leverő reakció azután börtönbe vetette, mégpedig a prostituáltak közé. Amikor kiszabadult, emigrált és Londonban halt meg. » k mai Heures Cfaires elődjei Á második császárság reakciója alatt ismét a divatlapok, könnyed olvasmányok ■ asz- szonylapjai következnek, A képes divat és a Női tanácsadó kora ez. De megjelenik hamarosan, ahogy a reakció engedni kénytelen, A nők joga című lap, amelynek férfi munkatársai között Stuart Mül és Louis Blanc is szerepei, majd Az asszonyok fóruma következik és A polgár- társnő. Ezeknek a hangja már a feministáké, kapcsolódnak a szocialista mozgalmakhoz és elődei a napjainkban nálunk is kapható Heures Claires-nek, a francia nők haladó képeslapjának. Máté Iván Pillangó flangéroz vidáman És a mezőn szagos virág van. De • egy hűvös szél hirtelen Végigszalad a rózsaágon. Isten veled! Isten veled! Isten veled, ó, boldog ifjúságom!” Mintha csak róla írta volna a verset Szép Ernő valaha... Megsejti, mert nyomban tilta- ■ kozilc. — Nem vagyok én még öreg, édes fiam! Szeretnék még egy ideig játszani... Mert tudod, színpad nélkül nem színész a színész. Olyan nagy szerepek után, mint Rostand: Sasfiók-ja, vagy az öreg Miller az Ármány nappal ezelőtt Dobozy Imre: Két találkozás című lv-drámá-, jóban is láthattuk. Áprilisban ünnepli nyolcvan nádik születésnapját. A kérdés akaratlanul is előtolul: mii szeretne még eljátszani? — Mindegy ... csak jó szerep legyen. Igazi hús-vér figura. Aztán filmezni is szeretnék még. Őszinte szívből kívánjuk születésnapja alkalmából, hogy teljesüljön Gyula bácsi kívánsága. — PP — BÁBOLNA! BÉKESSÉG t- p|. M a§as, vékonytestú fér- % fyf fivel találkoztam a jg /f| falu alatt. Az utat | nemigen nézte, mert . száraz volt minde- rnütt, tekintete inkább a falu Jelső házsorát csapkodta, mint >a hazatérő embereké általáéban. Van abban valami mág- í»nes, valami húzó erő, hogy az tember látja a szélső házakat. ►Az út egyre rövidebb, minden ►lépés leszakít belőle egy kicsit, és közeledik az otthon. ►Nemcsak az emberben, az állagokban is van ilyen hazaigyek- |vő ösztön ... ► A férfi arca barna volt, ^egészségesen barna, a tavaszi »•napfény kvarcolta. Tömött bajuszának két ága kicsit lelopott és félkörbe fogta a szarjál. Hóna alatt fejszét szorongatott, hosszú lábaival kiadósakat lépett. Amikor megláttam, Maxim Gorkijra gondoltam, az orosz nép nagy írójára, akit ugyanilyen magasának, vékonynak, bajuszosnak ► és 'mélabeszédűnek ismertem vmeg a filmekről, önéletrajzaiból, képekről és mások leírá- ?sáből: | A falu szélén felbukkant a >tábla, rajta a falunév: Tiszabá- £bolna. A házakban kigyúltak \n lámpák, néhány ablak már > fénylett, s mintha tükörkép henne az ég, az alvadó homályából kibuggyant, néhány csillag ►fénye. A férfi végre válaszolt j, kérdésemre. > — Nem, az idén nern hozott ^árvizet a Tisza. Nyugodt tavaszunk volt, nejp forogtunk állandóan a folyó felé. eé. És lűár abífifeettstó — Sorjában: Amit kellett i már el. ; áss** raktor közeledett mö- H göttünk, erőszakosai §f dübörgött, mintha ki’ I. abálna, hogy álljunl c meg. Egy pillanata ■ meg is álltunk, visszapillantot- - tunk, aztán az út szélére hú- : zódtunk, hadd vágtasson ked- . vére a hangoskodó vascsikó. i — Hogy hívják az elnököt? — Kormos Ferenc — felelt« . a magas férfi és köhintett né■ hányszor. — Fiatal ember? — Fiatal. . — Idevalósi? í — Ide. Mifajtánk. — Milyen ember? — Jó. Mi nagyon meg va■ gjnxnk elégedve vele. Békés ■ természetű, meg aztán érti s • dolgát. Csiszolt esze van. Tud■ ja a gazdálkodást is, meg min• den egyebet. Katona is volt, • mert ért a politikához is, em■ bért és hazát egyszerre szol- : gál. : — Hogy érti ezt? — Úgy, hogy mindennel tö■ rődik. Azzal is, hogy a dolgos embernek jó sora legyen, meg az ország asztalával is. Azt ■ mondja, emberek, ha nekünk : jó a teli asztal, másnak is jó ■ az. Nemcsak mi, bábolnaiak • élünk ebben az országban, hanem még nagyon sokan. Az ; egyéni érdeket sohasem szabad ; elválasztani a népgazdaság érdekétől: így mondja, rendben ; is van így, igazat adunk mi a Ferinek. — Mi volt ő régebben? — Paraszt. Vagyishogy, az «íte-8&«St Algáéig tmMi , katonatiszt volt, főhadnagy, vagy talán kapitány, azután • párttitkár is volt,- úgy válaszl totluk meg elnöknek. — A szövetkezetben is kato: nás? l — Hát a rendet, azt szereti, ■ meg is követeli, ha szükséges,' • de nem nagyon szükséges, mert ■ rendes ez a nép. A vigyázó szem azonban sohasem árt. Ha nincs parancsnok, a legfegyel. mezettebb hadsereg is megbomlik ... — Kormos szokott parancsolni? — Nem, parancsolni nem szokott, legfeljebb a munkásőrségben, mert ott is vezető ember, kiképző tiszt, ha jól tudom. Itt azonban nem kell parancsolni. Megkapja minden. ki a feladatát és azt elvégezzük. Elvégre magunknak dolgozunk, nem Kormos Ferencnek. Beértünk a faluba. A magas férfi felém fordult, majd egy épületre mutatott. — Ez a szövetkezeti iroda. Világosság van, alighanem itt találja az elnököt. Jóéjszakát; — Egy pillanatra visszafordult. — Fia itt nincs, menjen á pártházba, itt egyenesen, az első utcában jobbra. Ott a pártház. Ott mindig van valaki. Ha más nem, akkor a párttitkár... Ä z elnök bent ült az irodában, papírfecniket forgatott és három társával beszélgetett. Nemrég jött meg a határból, porosán, kicsit fáradtan ült a széken. Fiatal, csakugvan fiatal, alig látszik többnek harmincnál, beszéde erandesL kieséi haMc rövid mondatokat fogalmaz és gyakran nevet. — Mi újság? — Semmi különös,— Van valami problémájuk? — Milyen probléma? *— Mit tudom én :.. Az emberekkel, a munkával, a gazdálkodással ..; valami, bármi; ami feszültséget okoz... Például: dolgoznak-e az emberek, van-e munkaerőhiány? Nincs. Nálunk minden munkabíró ember dolgozik. A családtagok és az asszonyok is. — Hát akkor más ... Például ..: takarmánygond .. ? — Nincs. Annyi takarmányunk van, hogy n■(ásóknak is adtunk belőle. Sőt, húsz vagon abrakot tartalékolunk a következő esztendőre. És van húsz vagon takarmányrépánk is, mondhatnám úgy, hogy a készleten kívül, a tehenek részére, a változatosság kedvéért, hogy ne csak silót egyenek a széna után. — Ezt hogyan csinálták? — Mindig így csináljuk, évek óta, sőt, így csináltuk már az egyéni világban is. Az itteni ember nagyon szereti az állatokat, és csak akkor nyugodt, lm két évre elegendő takarmányt tartalékol. Merthogy az időjárást sohasem lehet kiszámítani. — Ez igaz — szóltam közbe. — És milyen az állatállomány? — Nekünk nem tetszik válaszolt az elnök. — Mások azt mondják, hogy nincs ilyen állomány a környéken. Mi azonban még ennél is jobbat szeretnénk. Jelenleg megfelel* de jövőre, jobb lesz. es Népes Is? a zenét. Ha csak tehetem, ma is szívesen énekelek az én kedves közönségemnek. No, természetesen már nem áriákat — kacsint huncutul —, csak egyszerű, régi kedves dalokat, és ilyenkor nagyon jól érzem magam. És szavai igazolására kérés nélkül is dúdolni kezdi egyik kedvenc dalát, amit ö vitt sikerre annak idején. „Ragyog a nyár,, még süt a nap, A fűben boldoa boaarak.
